Mikor vissza értem a házba, jó hangosan bevágtam az ajtót, hogy a bent lévők észrevegyék, hogy itt vagyok.
Sai és Sakura, még mindig a nappaliba ültek, és épp ps-eztek.
- Hé Sasuke, meg jöttél? - nézett hátra rám Sakura mikor a kanapé mögé léptem. - Ezt figyeld, Sai simán átvitte azt a pályát, amivel mi már egy hónapja bénázunk. - mutogatott lelkesen a tv képernyőre, ahol az ezüsthajú Ninja csávó ugrándozott.
- Nem volt nehéz, igazából én már rég végig játszottam, az egész játékot. - vonta meg a vállát Sai.
- Tessék. - dobtam le Sakura mellé a doboz cigarettáját.
- Köszi, örök hálám. - nyúlt egyből érte, majd próbált felállni az ágyról, hogy ki mehessen rágyújtani.
- Segítsek ki menni? - kapta el a karját Sai.
- Igen, azt meg köszönném. - mosolygott rá Sakura, majd kimentek a konyhából nyíló terasz ajtón.
És ez a nap további részében is így ment, Sai mindig meg előzött, bármiben is kellett Sakurának segíteni, ő egyből ugrott és meg csinálta. Egy pár óráig még bírtam, egyszer Saikának úgy is haza kell mennie, bár úgy veszem, észre nem nagyon siet.
- Látom, úgyis van, aki kiszolgáljon, így én nem is rontom tovább a levegőt, inkább haza megyek. - álltam fel a kanapéról, és elindultam a bejárati ajtó felé.
- Hova sietsz? - kérdezte Sakura, majd fel is pattant az ágyról, gondolom, hogy legalább elköszönjön, de megszédült, Saika persze megint ott volt, hogy segítsen neki, amire én már totál begőzöltem, idegesen téptem fel az ajtót, és jól be is vágtam magam után.
***
Egy hét múlva
Sakura ma jön először suliba, a balesete óta.
Nem nagyon beszéltünk, mióta Sai ott járt, másnap még át vittem neki a leckéjét, de utána már megkértem Hinatát, hogy vigye át neki, mert nekem más dolgom van.
Persze Sai majdnem minden nap meglátogatta, és késő estig ott is maradt.
- Sasuke, ma azért ugye át mész Sakurához, hogy együtt menjetek iskolába? - kérdezte aggódva anyám, mivel neki nem tetszett, hogy nem vagyok ott Sakurának.
- Nem tudom, lehet lesz, aki elkíséri. - vontam meg duzzogva a vállaim.
- Ne hisztizz, mint egy kislány, fiam. - vágott hátba apám, mikor elsétált mögöttem. - Légy férfi, és menj át Sakurához.
- Jól van, át megyek. - álltam fel az asztaltól, ott hagyva a reggelimet, majd felkaptam a pulcsimat, táskámat, cipőmet, és kisétáltam a házból.
Sakuráéknál egy ideig csak álltam az ajtó előtt, végül erőt vettem magamon és becsöngettem.
- Sasuke? - nyitott Sakura ajtót, meg volt lepődve, hogy végül át jöttem, de láttam rajta, hogy örül nekem, csak nem meri kimutatni.
- Azért jöttem, hogy menjünk együtt suliba. - erre egyből behúzott az ajtón, majd szorosan megölelt.
- Úgy hiányoztál egész héten, azt hittem már nem is fogsz soha átjönni. - bújt hozzám, mint egy kis cica.
- Bocsánat, sok dolgom volt. - hazudtam nem szívesen, de azt csak nem mondhattam el neki, hogy féltékeny vagyok Saira, ezért egész héten a szobámba duzzogtam, mint egy kislány.
- Igen, Hinata mondta, hogy elfoglalt vagy, de azért, én vártam, hogy át nézz, ha csak egy percre is. - engedett el végül. - Mindjárt mehetünk oké, csak még nem találtam ki, hogy mit kezdjek a fejemmel.
- Miért, mi bajod vele? - néztem rá értetlenül. A haja szép egyenesen pihent a vállán, nem érettem mit kell még vele csinálni.
- Hát tudod még nem szívódott fel minden varrat, ezért hátul kipúposodik a hajam, és annyira zavar. szóval gondoltam fel gumizom, csak pont csengettél, mikor neki kezdtem volna - magyarázta, s közben elindult fel a lépcsőn. – Na, mindjárt jövök, sietek. - nézett még hátra a lépcső tetejéről majd beszaladt a szobájába.
Egy fél óra múlva már a buszon ültünk és beszélgettünk, a Sai-s témát messziről kerültem, és ő sem hozta szóba egyszer sem, hogy mit csináltak, amíg én nem voltam vele.
A suliba Sai megint egész nap Sakura körül volt, mint ha nagyon jó barátok lennének, úgy láttam Sakurát sem zavarja annyira a dolog, így nem szóltam egy szót sem.
- Mi a terved mára? - kérdezte Sai Sakurától órák után, miközben sétáltunk kifelé a suliból.
- Egyenlőre semmi. - nézett rám Sakura, mint ha én mondanám meg, hogy mit fog ma csinálni.
- Van kedved elmenni, moziba? - kérdezte reménykedve.
- Ja, miért is ne. - vont vállat Sakura. - Te is jössz Sasuke? - nézett ismét rám.
Na, ez remek, semmi kedvem ezzel a bájgúnárral lenni.
- Nekem, még tanulnom kéne, de ti csak menjetek nyugodtan. - mondtam, bár nem szívesen, de nem tarthatom vissza Sakurát, ha menni szeretne. - Sziasztok. - köszöntem el tőlük.
Otthon persze, egyáltalán nem tudtam a tanulásra koncentrálni, pedig kelet volna. El kell kezdenem magamtól tanulni, mert ha Sakura elkezd járni Saival, akkor nem biztos, hogy lesz majd ideje arra, hogy segítsen nekem, vagy puskákat gyártson a kedvemért, majd inkább Sainak csinálja meg.
Nem akarom, vele látni. Még van egy utolsó lehetőségem, hiszen Sakura nem tudja, hogyan is érzek iránta, lehet ha meg tudná... de lehet, hogy nem ő érez így, és csak a barátságunkat tenném vele tönkre. De ha nem teszek semmit, sose jutok ennél előrébb.
Sakura elég későn ért haza, már elkezdett sötétedni. Gyorsan írtam neki egy üzenetet, hogy várom a házuk előtt, mert beszélni akarok vele, felvettem egy melegebb pulcsit, mert kissé fújt odakint a szél, majd kimentem a házból. Sakura is épp akkor zárta be az ajtajukat, majd kissé értetlenül nézet felém.
- Miért nem jöttél át, ha beszélni akarsz, tök hideg van már. - én is fáznék egy szál pólóba, de inkább én fagyjak meg mint ő, ezért lekaptam magamról a pulcsim és oda dobtam neki.
- Sétáljunk egyet. - mondtam majd elindultam a házunktól nem messze lévő kis park irányába. Mikor nem hallottam a lépteit mögöttem, visszafordultam felé, ő csak nagyokat pislogott rám, majd a kezébe dobott pulcsira. - Vedd fel. - néztem vissza rá.
- Te nem fogsz megfázni így? - kérdezte aggódva, de én csak leintettem.
- Amúgy is melegem van. - vontam meg a vállaim, majd újra elindultam.
***
Sakura szemszögéből
Elég unalmas volt a mozi Saival, bár próbálta a legjobbat kihozni az estéből, még kajálni is elvitt, de nem volt olyan vicces, mint ha Sasukéval mentem volna. Már későre járt, mire haza értem, gondoltam veszek egy forró fürdőt, aztán bedőlök szunyálni, úgy kifárasztott ez a nap, a sok semmit tevés után. Amint felértem a lépcső tetejére, a mobilom elkezdett rezegni a zsebemben, Sasuke írt üzenetet, hogy beszélni akar velem, és hogy menjek ki a ház elé. Nagyot sóhajtottam, hisz akkor lehet lőttek a fürdőmnek, és így már csak egy gyors zuhanyhoz lesz életerőm. Kissé duzzogva felvettem egy papucsot, gondoltam gyorsan megkérdezem, mit akar, aztán húzom is vissza a belem.
- Miért nem jöttél át, ha beszélni akarsz, tök hideg van már. - rázott ki a hideg, mire átkaroltam a testem, basszus azért egy pulcsit felvehettem volna. Na, mindegy. Sasuke lekapta a pulcsiját, majd hozzám dobta.
- Sétáljunk egyet. - mondta, majd hátat fordított nekem, és elindult. Én meg csak álltam bambán, hogy most mi van, mikor észrevette, hogy nem követem, visszanézett rám. - Vedd fel. - mondta.
- Te nem fogsz megfázni így? - kérdeztem aggódva, nem jó dolog a tüdőgyulladás, de ő csak leintett.
- Amúgy is melegem van. - vonta meg a vállait, majd újra elindult. Gyorsan belebújtam a jó meleg pulcsiba, mert még a végén ide jön és ő fogja rám adni, és azt nem biztos, hogy szeretném, majd utána szaladtam.
- Hova megyünk? - kérdeztem, mikor mellé értem.
- Majd megtudod, ha oda értünk. - mondta kissé feszült hangon, mintha ideges lenne.
- Jól van, jól van, azért nem kell ennyire durci-murcinak lenni, azért mert megmertem kérdezni. - néztem rá vigyorogva.
- Nem vagyok durci-murci. - fordította el a fejét.
- Ó, tényleg nem vagy az. - morogtam úgy, hogy ő ne hallja meg.
Pár utcányi séta után megérkeztünk, abba a kis parkba ahol kisgyerekként mindig piknikeztünk a szüleinkkel. A cseresznyefák már virágba borultak, gyönyörű látványt nyújtott az egész park. Sasuke a park végében lévő egyik padhoz sétált, majd ledobta magát rá, én egy ideig a fákat néztem, ahogy a szél fújja a szirmokat.
- Nos, miért is jöttünk ide? - néztem rá kérdőn, mikor már meguntam a csendet.
- Beszélni akartam veled. - nem nézett rám, csak a földet bámulta.
- Igen azt tudom. - forgattam meg a szemeimet, hisz ezt az üzenetében is leírta. - És, miről akartál beszélni? - hirtelen rám nézett, majd felállt a padról, pár centire állt tőlem.
- Szeretlek Sakura. - mondta, és mintha kissé elpirult volna.
- Én is, de miről akartál beszélni? - pöcköltem meg a homlokát, mint ahogy a bátyja is szokta, ha valami hülyeséget beszél.
- Remek. - sóhajtott, majd hirtelen megcsókolt. Nem tartott sokáig, egy pillanat volt az egész, de teljesen lezsibbasztotta vele az agyam, így csak tágra nyílt szemekkel bámultam rá, mikor abba hagyta. - Csak épp én máshogy szeretlek téged, mint te engem. - mondta csalódottan, majd ott hagyott egyedül, a cseresznyefák alatt, én meg próbáltam felfogni, hogy most mi is történt.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Sziasztok :)
Nagyon ölülök, hogy tetszik nektek ^^ és köszönöm szépen, hogy írtatok :D
már írom a következő fejezetet, megpróbálom gyorsan hozni :)