Egész úton egy szót sem szólt hozzám, csak elvette a táskámat, és szorosan mellettem sétált. Mikor végre a házunkhoz értünk, csak fogta magát kivette a táskámból a kulcscsomómat kinyitotta a bejárati ajtót és besétált a házba.
Még mindig egy szó nélkül, ledobta a táskáinkat az előszoba szekrénye levette a cipőjét, majd az ajtóval szemben lévő lépcsőhöz sétált, ami a szobámba is vezet, és vissza sem nézve rám felsétált rajta.
Szememet forgatva lerúgtam magamról a tornacsukámat, majd Sasuke után mentem.
Ő már az ágyamon feküdt hanyatt, a szemét eltakarta a kezeivel, biztos azon agyalt, hogy csesszen le nagyon. Egy ideig csak az ajtóban álltam és néztem őt, majd mikor meguntam az ablakom alatt lévő kagyló fotelemhez sétáltam, hogy belehuppanjak.
Az amúgy mindig kényelmes fotelem, most szuper kényelmetlenné változott, egyszerűen nem találtam a helyem benne, össze visszafészkelődtem. Gondolom Sasuke megunta a vergődésemet, és egy nagy sóhaj után felült az ágyon, majd rám nézett, fáradt, fekete szemeivel.
- Jól van, essünk túl rajta. - ugrottam fel hirtelen a fotelból.
- Sajnálod, hogy hazudtál nekem, és hogy úgy bujkáltál előlem, mint egy ovis kislány? - állt fel ő is, az ágyról.
- Sajnálom. - néztem rá bűnbánóan.
- Rendben. - mondta, majd lehajolt, hogy szem magasságba legyünk, hiszen legalább két fejjel magasabb nálam. - Mond, hogy te is akartad, és akkor annyira nem fogom meg verni.
- Kit és miért akarsz megverni? - értetlenkedtem, bár gondolom, miről beszélhet, az osztálytermünkből, pont rá lehet látni a játszótérre, ahol Sai-val voltunk, így találtuk meg Sasukéval, vagyis inkább ő, mivel én nem az ablak melletti padsorban ülök.
- Biztos, játszani akarod a butát Sakura? - kérdezte feszülten.
- Jó, - sóhajtottam - azt nem mondhatnám, hogy akartam, mert eszembe se jutott ilyesmi, de ezért nem kell megverned. Megbeszéltük, hogy semmi sem történt, és kész. - hadartam idegesen.
- Oké, akkor csak egy kicsit verem meg. - mutatta az ujjával is, hogy mennyire kicsit.
- Nem versz te meg senkit. - mintha lenne amúgy esélye Sai ellen, lehet, hogy nem egy gyenge fűszál, de Sai egy izom hegy, Sasuke hozzá képest, hát nem is tudom, mintha Terry Crewst hasonlítanánk össze, Justin Bieberrel.
- Jó, még átgondolom. - duzzogott, majd visszaült az ágyra, és idegesen dobolni kezdett a lábával.
- Na, mi van még? - ültem le mellé.
- Hát nem is tudom, hogy elmondjam e neked. - fordította el a fejét, még mindig duzzogva.
- Na, elég volt a hisztiből, látom, hogy bajod van, hallgatlak. - mentem át pszichológusba, de még erre sem mondott semmit, pedig ilyenkor mindig önként dalol. - Nem sikerült a kémia röpi?
- Kémia? Hogy jön ez ide Sakura? - értetlenkedett Sasuke.
- Akkor mi van? Nem vagyok gondolatolvasó, Sasuke. - löktem oldalba nem túl finoman.
- Mindegy, nem olyan fontos. - legyintett, majd felállt az agyról és kisietett a szobából. - Amúgy Naruto már egy hete azzal zaklat, hogy jössz e a bulijára. - kiabált vissza valószínűleg a nappaliból, mert utána halottam a playstation csipogását, ahogy bekapcsolta.
Gyorsan átöltöztem valami kényelmesebb göncbe, ami egy kinyúlt zöld pólóból, ami egyébként Sasuke egyik kinőtt darabja, és egy fehér mini nadrágból állt. Leszaladtam a nappaliba, Sasuke már nagyban püfölte Kazuyát, Bryannal.
- Éhes vagy? - léptem a kanapénk mögé.
- Ja, van még abból a mézes csirkéből, amit tegnap csináltál? - nézett hátra egy pillanatra, de meg is bánta, mivel emiatt bekapott egy nagy ütést a Tekkenbe.
- Nincs, este még ettél belőle, amíg én tanultam. - forgattam a szemeim. - De összedobok valamit gyorsan.
Kb húsz perc múlva már nagyba tömtük magunkba a Carbonara spagettit, és közben valami bugyuta mesét néztünk a tv-be.
- Szóval, jössz a bulira? - érdeklődött ismét Sasuke, mikor végzett az evéssel.
- Miért ilyen fontos, hogy megyek e? - vontam fel a szemöldököm. - Eddig mindig csak nyávogott, ha engem is elvittél a pasis dolgaitokra, most ennyire kellek oda neki?
- Hát nem te, de tudod, mostanában eléggé rákattant Hinatára, aztán abban reménykedik, ha te eljössz akkor talán elhívod magaddal.
- Áh, értem. - bólogattam - Nincs túl sok kedvem elmenni, és Hinata sem nagy bulizós, szóval megmondhatod Narutónak, hogy valami mással próbálkozzon.
- Kár, reméltem, hogy ott leszel. - mondta kissé szomorkásan, Sasuke.
- Nem akarok zavarni. - legyintettem a kezemmel zavartan. - Azt hittem, inkább Inóval mennél.
- Inóval? Miért mennék vele? - vakarta meg tarkóját.
- Hát, tudod, úgy láttam van valami köztetek. - erőltettem magamra egy mosoly félét.
- Mi? - nézett rám óriásira kerekedett szemekkel. - Ja, a ma reggelre gondolsz? - nevetett. - Igen állítólag, tetszem neki, és megkért, hogy járjak vele, de én nem hiszem, hogy ő lenne a nekem való lány. - dőlt hátra a kanapén.
- Miért, neked nem tetszik? - csodálkoztam.
- De, nagyon szép lány.
- Akkor?
- Nem tudom, szerintem nem vagyunk egy szinten. - vonta meg lazán a vállait.
- Mármint? - vontam fel kérdőn a szemöldököm.
- Nem biztos, hogy tudnánk miről beszélgetni.
- Miért, beszélgettél már amúgy vele?
- Nem nagyon, de mögöttem ülnek Karinnal, és általában csak a műkörmökről és szolizásról szoktak beszélni.
- Jó hát a barátnőjével arról beszél, de lehet veled másról is tudna. Nem akarok beleszólni, ha csak ezért nem akarsz vele járni, az szemétség lenne a részedről.
- Van benne valami. - nézett rám hirtelen. - Neked nem lenne baj, ha összejönnék Inóval?
- Miért lenne nekem baj? - kérdeztem kissé felháborodva, hát mi közöm nekem ahhoz, hogy kivel jár.
- Csak kérdeztem. - emelte maga elé védekezésképpen a kezeit. - Mivel a barátom vagy, érdekel a véleményed.
- Akkor, most már lehet nem is fogok hiányozni a bulin. - vicceltem nevetve.
- Jaj, te akkor is hiányoznál róla, szóval még gondolkozz rajta. - kócolta össze a hajamat, majd felállt a kanapéról. - Hozok inni, kérsz te is?
- Ja, van gyömbér a hűtőben.
***
Sasuke szemszögéből
Másnap reggel
Fülsüketítő vinnyogásra ébredtem, hamar felfogtam, hogy az ébresztő órám ragadott ki izzasztó, de kellemes álmomból. Egy kevés vergődés után megtaláltam a telefonomat, és gyorsan véget vetettem Jared Leto magán koncertjének. Egy ideig a plafont bámultam, hogy észhez térjek, majd nagy nehezen kikászálódtam a puha párna és takaró közül, eltámolyogtam az ágyammal szembe levő ablakig, hisz a kora reggeli friss levegő állítólag serkenti az agyműködéseket.
Miután kiszellőztettem a fejem, kisétáltam az ágyam mellett levő ajtón, ami a folyosóra vezetett, ahol a Faterommal közös fürdőszobánk volt található. Szerencsétlenségemre Fater pont előttem vágódott be a fürdőbe, egy "sokáig fog tartani" mondat kíséretével, ezért lesétáltam anyámhoz a konyhába, aki már nagyban sürgött forgott, hogy kész legyen a reggelikkel, mire elkészülünk.
Drága legjobb barátnőm, és egyben jó szomszédom, Sakura, pont besétált a bejárati ajtón, majd mikor beért a konyhába gyorsan végignézett rajtam, majd ciccegve elfordult, mikor meglátta, hogy még "háló ruházatban" vagyok.
Gyorsan anyámhoz lépett, hogy segítsen neki a reggeli elkészítésében.
- Jó reggel Sakura, észre se vettem, hogy meg jöttél. - köszönt neki anyám, vidáman.
- Neked is Mikoto, pedig most is sikerült bevágnom az ajtót. - mosolygott vissza Sakura, majd elvett egy tálcányi kenyeret anyutól, és vajazni kezdte őket. - Anyu, kérdezte, hogy áll e még a csajos estétek holnapra.
- Persze, persze. Csak még nem tudom, hogy hova kéne menjünk. Neked nincs valami ötleted?
- Hát, nyílt valami új étterem a városban, miért nem néztek el oda? - amíg anyám és Sakura a reggelin ügyködtek, és közben reggeli traccspartijukat tartották, apám lekászálódott a fürdőből, szóval gyorsan bementem, hogy elkészüljek végre.
Miután teljes harci öltözetbe vágtam magam, és meg reggelizünk a családdal, elköszöntünk Sakurával a szüleimtől, és elindultunk a suliba.
- Imádom a tavaszt. - szívott nagyot a levegőbe Sakura, majd körbe fordult a saját tengelye körül. - Lassan a cseresznyefák is virágozni fognak, olyan szép lesz minden Sasuke. - mosolygott rám.
- Már láttam, egy pár fát, amin van virág is. - gondolkoztam el, hogy merre is láttam, majd kivette a zsebemből a rezgő telefonom. - Naruto az, tegnap nem írtam neki vissza, hogy jöttök e, teljesen be van zsongva. - nyomtam ki a telefont, úgy is nemsokára találkozunk, elég lesz egy óra múlva hallgatni a sírását, hogy élete szerelme, aki iránt kb két hete érdeklődik, sose lehet az övé.
- Ha ennyire akarja, beszélhetek Hinatával, hogy menjünk el, de nem ígérhetek semmit.
- Azt meg köszönném. - mosolyogtam rá, mivel lehet megmenti a fülemet Naruto bánatától.
- Ne de siessünk, tíz perc és itt a busz. - kapta el a kezem és elkezdett rohanni, a buszmegállóhoz, mivel az kényelmesen sétálgatva legalább fél órára van innen.
Szerencsére, hála Sakura gyorsaságának, épp hogy elértük a buszt, ami természetesen tömve volt emberekkel.
- Miért nem játszod ma is be a kismama szereped, akkor talán leülhetsz. - hajoltam közel Sakurához, hogy hallja amit mondok.
- Jó ötlet. - vette komolyan, amit én csak egy poénnak szántam, de már leállítani nem tudtam, így hamar helyhez jutott. Szerintem megint az az idős néni, akivel tegnap beszélgetett, állíttatta fel a mellette ülő srácot, és mint akik jól ismerik egymást beszélték végig az utat, a nem létező kisbabáról, aki most már az enyém is lett, én meg mint a büszke apuka, próbáltam nem végig röhögni azt a háromnegyed órát, amit mentünk a busszal.
A villamos szerencsére üres volt mikor felszálltunk, igaz hamar megtelt, de nem kellett végig állnunk. Sakura barátnője, Hinata is ezzel a villamossal jött, ezért végig beszélték az utat, természetesen valami új könyv volt a téma, én ehhez meg nem nagyon tudtam mit hozzá szólni, mivel leginkább képregényeket olvasok, még a kötelezőket sem olvastam el szerintem soha, mondjuk minek is, ha valakinek olyan hipper okos szomszédja van, mint nekem.
A suli előtt aztán összefutottunk Narutóval, aki egyből elkezdte csorgatni, elég feltűnően, a nyálát Hinata látványa miatt.
- Hinata - ugrott oda az említetthez, aki egyből összerezzent a hang hallatán. – Ma is mint mindig lenyűgözően nézel ki, fodrásznál voltál, olyan más árnyalata van a gyönyörű kék hajadnak. - bókolt szív szerelmének.
- Naruto, egy költő veszett el benned? - forgatta szemeit Hinata, majd elköszönt Sakurától, aki még a cigarettáját szívta, és beviharzott a kapun.
- Sose fogja elérni szerelmem, ezt a gyönyörű nőszemélyt? - már azt hittem térdre rogy, és zokogni kezd, de aztán valami csoda folytán megemberelte magát és inkább Hinata után ment, hogy tovább ostromozza szerelmével, mert, hogy akkor egyszer biztosan megtörik a lány.
- Egyébként, ha nem tapadna ennyire, Hinata még kedvelné is, de Narutónak annyira túl kell dramatizálnia a dolgokat. - dobta el a cigijét Sakura, majd mi is bementünk a többiek után.
Az első két óránk tesi volt, ezért szétváltunk, a lányok a bejárat mellett egy öltözőnek nevezett, kisebb terembe mentek, mi meg a suli másik végében, az alagsorban öltöztünk.
- Na, mit mondott Sakura? - ütött hátba erősen Naruto.
- Hogy nincs túl sok kedve, de megpróbálja rávenni Hinatát, hogy elmenjenek. - kaptam le magamról a pólót, hogy minél hamarabb ki mehessek ebből a dohos lyukból. - Egyébként, szerinte rosszul próbálkozol nála, nem kéne ennyire nyomulnod rá.
- De mit, tegyek, ilyenkor legalább hozzám szól. - vágódott le mellettem a padra.
- Passz, kezdj el könyvtárba járni. - vontam meg a vállaim.
- Ott nem lehet beszélni, Sasuke. - háborodott fel Naruto.
- Nem beszélni kell, olvass el pár könyvet, amit szeret, aztán tudtok miről beszélni. Sakurával állandóan könyvekről beszélnek.
- Olvasok könyveket, kikérem magamnak.
- A playboy nem könyv, Naruto.
- Vicc könyvre gondoltam, de ja, azt is bele számíthatom. - vigyorgott idiótán.
Csengetés előtt pár perccel már kint álltunk egy páran a tesi terem előtt, mivel elég sok baleset történt a tesi terembe, mert a diákok nem megfelelően használták a torna felszereléseket, ezért zárják a terem ajtaját.
- Te voltál az első mi? - szaladt mögém Sakura. - Bezzeg reggel nem öltözöl ilyen gyorsan, álomszuszék. - állt lábujjhegyre, hogy meg tudja borzolni a hajamat.
- Komolyan, olyanok vagytok, mit egy házaspár. - sétált el mellettünk Karin.
- Na, nyavalyások, mindenki elkészült végre? - csapta ki a tanári ajtót Anko, a tesitanár.
- Igen, uram, igen. - mondta mindenki.
- Mivel tegnap elmaradt az óránk ezért bemelegítésként húsz kör futással kezdünk a nagy pálya körül, aztán le osztályoznom a sprintet, ha mindenki kész, akkor szabad foglalkozás. - adta ki a parancsot, majd kinyitotta a tesi termet, és mindenki megindult az udvar ajtaja felé.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó