Sakura szemszögéből
Ez volt a nyár utolsó napja, holnap suli és kezdődik minden újra elölről.
- Hé, minden rendben? -- Hinata félszegen nézett rám a nagy levendula szemeivel, majd csak egy kissé szomorkás, de őszinte mosolyt küldtem felé.
- Ja, csak tudod nincs kedvem ehhez az évhez.
- Hm. Idén sok minden fog változni Sakura, talán nem is lesz olyan vészes.
- Épp ettől félek Hina, fogalmam sincs, hogy fogják például a szüleim elviselni ezt a változást.
- Ugyan már, csak nem lesz olyan vészes, hiszen látod Ibizára is elengedtek minket.
- Na, igen a nyárra, de vajon végleg el fognak minket engedni? -- ezen már Hina is elgondolkozott kicsit, majd egy bizakodó mosollyal nézett ismét rám.
- Ne aggódj, biztos meg fogják érteni.
Kedves utasaink kérem, kapcsolják be övüket, öt perc múlva leszállunk Konoha repterén.
-Ó édes kicsi lányom, annyira hiányoztál. -- Mebuki szorosan ölelte magához lányát, könnyek közepette, majd kicsit hátrébb lépett és végig mérte gyermekét. -- Te levágattad a hajad? -- sápadt el a nő hiszen ő mindig is adott a tökéletességre és a gazdagságra és még egy gazdag flancos cica babát sem látott rövid hajjal rohangálni. -- És mégis mi ez az öltözék? Mondd kislányom neked elment az eszed?
- Ne aggódj anya, van még itt más is. -- mosolyodtam el anyám hisztijén, majd megfordultam, hallottam a szüleim mély levegő vételét, majd összeszorítottam a szemem és vártam az elkerülhetetlent.
- Te teljesen megörültél? -- hüledezett anyám. Ugye az csak egy henna és nem igazi? -- Ekkor felmutattam a csuklómat is mire már apámnak és anyámnak is paprika vörös volt az arca. -- Ezt mégis minek kellett? Láttál te már előkelő hölgyeket tetoválással a testén? Így mégis milyen ruhát fogsz felvenni ha elmegyünk vacsorázni? Ha meglátják, mindenki le fog minket nézni. És Itachira nem gondolsz? -- bökött anyám az említett személy felé. Mégis csak a barátod, talán az ő véleményét is meg kellett volna kérdezned erről. Indíts be a kocsiba, ezért otthon még számolunk. -- Sóhajtottam, egyet majd megindultam a parkoló felé mikor elkaptam anyám dühős pillantását, ahogy Itachi felé mutat. Erőltettem egy kedvtelen mosolyt az arcomra majd megindultam az említett személy felé és megcsókoltam.
- Ne aggódj, nekem tetszik az új külsőd. -- Súgta a fülembe Itachi, mire csak egy grimaszt vágtam.
- Valahogy nem érdekel, hogy mi tetszik neked és mi nem. - Majd mosolyogva ott hagytam és elindultam a parkoló felé. Legnagyobb pechemre anyámék az üdvözletemre asztalt béreltek egy puccos étteremben. Na, hát ide aztán tényleg gáz bemenni a sarumban, rövidnadrágban és topban. De most már mindegy, nem fogok az utca kellős közepén átöltözni valami Barbie-baba ruhában. Persze amekkora mázlim van a barátomat is hívták így nem elég, hogy a kocsiban el kellett viselnem a társaságát, de még az étteremben is játszhatom a "minden rendben van, nagyon szeretlek drágám" szerepet. Csodás... De persze a reptéren szegény Hina is megkapta a magáét, hiszen nem csak az én testemet díszítik szebbnél szebb motívumok. Habár az ő lapockáján csak egy virág van a csuklóján meg egy végtelen jel így szerintem ez egyáltalán nem olyan durva, mint az én lapockámat borító álomfogó egy farkassal a közepén és a csuklómon lévő absztrakt teknős.
- Jó napot, mit hozhatok önöknek? -- Jött oda a pincér, kizökkentve ezzel a gondolataimból.
- Nos, mi a párommal steaket ennénk, a lányomnak pedig hozzanak bárány bordát vörösboros cseresznyemártással, Itachi te mit kérsz?
- Nos, én egy...
- Köszönöm, de nem kérek báránybordát. -- Néztem a pincérre ártatlan szemekkel miközben anyámnak füstfelhő jött ki a fülén. -- Ne haragudj édesem, hogy félbeszakítottalak, ígérem mindjárt elmondhatod mit kérsz de kérem húzza ki a bárány bordát. -- Néztem ismét a pincérre kedvesen. -- Inkább roston sült lazacot ennék salátával és egy swimming pool koktélt kérnék hozzá. -- A pincér gyorsan felírta a rendelésem majd ismételten a mellettem ülőre nézett, aki gyorsan elmondta rendelését, legnagyobb meglepetésemre ugyan azt kért, amit én is rendeltem. Így anyám dühe csillapodni látszott és úgy tűnt nem fog a hajamnál fogva kirángatni az étteremből és az utcán kitekerni a nyakam, hogy hogyan merészelek én egy ilyen luxus helyen egy ilyen "olcsó" ételt rendelni, amikor a bárányborda kétszer ennyibe kerül és sokkal jobban illik a mi szintünkhöz. Az ebéd igen feszült hangulatban telt, úgy tűnik anyámék nem akartak semmit kérdezni a nyárról. Nem akartak még több lealacsonyító dolgot megtudni a kislányukról a tetoválásokon és a teljes stílusváltozáson kívül.
Este mikor végre haza értünk nagyon boldog voltam. Persze a szüleim mondták a magukét rendesen és nem egyszer hangoztatták azt mekkorát csalódtak bennem, de ez valahogy a lehető legkevésbé sem tudott érdekelni. Elegem volt abból, hogy mindig úgy éljek, ahogy ők diktálnak, hogy mindig azt tegyem, amit ők parancsolnak. Végre a saját életemet akartam élni, és nem akartam az ő szabályaik szerint ugrálni. Persze erre sokan most azt mondanák, hogy ugyan még egy évet kibírsz és utána úgyis fősulira mész, elköltözöl itthonról és ezt tehetsz, amit csak akarsz és még a szüleid se fognak hisztizni, pontosabban fognak hisztizni csak te azt már nem fogod nap, mint nap hallani, mert nem velük élsz majd. És ez részben igaz is csak, hogy sajnos, ha most nem változtatok és nem kezdem el irányítani az életemet, akkor mehetek arra a fősulira és arra a szakra ahova ők akarják és a terveink, hogy úgy mondjam különbőznek nem is kicsit. Míg ők a gazdasági fősulira küldenének, addig én mérnök akarok lenni. Arról nem is beszélve, hogy Itachival is tisztáznom kell a dolgokat, hiszen már évek óta együtt vagyunk de én már nem vagyok biztos se az ő se a saját érzéseimet illetően. Persze próbálja ő bizonygatni, hogy még mindig szeret, de amit tett az nem erre utal... És félek, hogy talán soha nem is szerettem, csak a szülői nyomásra jöttem vele össze mivel a szüleink a legjobb barátok és egyben üzlettársak a városban. Amikor Itachi elkezdett nekem udvarolni nagyon örültek neki, mindig is azt tervezték, hogy majd mi visszük tovább a céget, félek ha Itachival szakítanék, akkor nem csak szent beszédet de jó pár pofont is kapnék mellé és rám erőltetnék az akaratukat. Viszont még egy évet kibírni teljes bizonytalanságban... és egy szerep eljátszásában... Hm. Valahogy már most bánom, hogy haza jöttem Ibizáról. A nagybátyám és a nagynéném legalább mindig megértettek és támogattak.
Másnap
Reggel fél hét volt, ragyogóan sütött a nap ezt a kellemes hangulatot csak az órám idegesítő csörgése zavarta meg. Legszívesebben falhoz vágtam volna a készüléket, de ehelyett csak morogva kimásztam az ágyból és elindultam a zuhanyzó felé. A reggeli készülődés gyorsan meg volt, tusolás, testápolózás, hajmosás, fogmosás arcápolás és a felöltözés. Kint legalább 30°C volt, szerencsére a mai már rendes tanítási nap mivel tegnap volt az évnyitó, amikor mi érkeztünk így nem kellett a hülye egyenruhát felvenni. Gyorsan magamra kaptam egy rövidnadrágot meg egy pólót és a hátizsákommal együtt megindultam lefelé. Legnagyobb pechemre anyámék már fent voltak és épp reggeliztek.
- Kislányom mégis mi ez rajtad? -- hüledezett anyám. -- Talán egy bárba készülsz csaposnak? Ugye nem akarsz így iskolába menni? És minek van nálad hátizsák, iskolába mész nem a hegyekbe kirándulni. Ez már rég nem divatos. -- Erre csak megforgattam a szemeim, majd készítettem magamnak egy teát. Szerencsétlen házvezetőnőnk kistányér nagyságú szemekkel nézett rám amikor oda léptem a pulthoz és mindent elkészítettem magamnak. A háttérben pedig olyan csend honolt, hogy azt hittem a torkukon akadt a falat és megfulladtak.
- Kislányom én nem tudom, Tsunadéék milyen körülmények közt élnek Ibizán, de itthon nem kell megcsinálnod magadnak a reggelid elvégre azért van Matsuri.
- Hm. Nincs műkörmöm, ami bele törjön egy bögre tea elkészítésébe. -- Feleltem kissé flegmább stílusban, mint akartam, mire anyámnak megint paprika piros lett a feje.
- Tudod kislányom, -- szólalt meg végre apám is, mióta haza jöttem talán először. -- Nem kéne anyáddal ennyire szemtelennek lenned, ő csak jót akar neked és igaza van ha így öltözködsz akkor ne csodálkozz rajta, hogy Inkék nem keresik a társaságod. -- Sóhajtottam. Ez a téma már annyira lerágott csont, de tavaly is minden hónapban legalább egyszer elmondták persze arra sose voltak kíváncsiak mi is történt valójában... Tipikus gazdag szülők, akik csak a hírnevüket féltik.
- Bocsi anya, nem akartalak megbántani. De tudod, ha elköltözöm innen a fősuli véget vagy elkezdek majd dolgozni nem lesz egyből az első hónapban több millióm, amiből vehetek magamnak egy hasonló villát és fizethetek egy házvezetőnőt. És tudom, hogy ti mind ezt simán ki fizetnétek nekem, de kérlek ti is értsétek meg, hogy szeretnék kicsit önállósodni, nem akarok mindig csak tőletek függni. Más apa azért veszekszik a gyermekével, mert esztelenül szórja a pénzt és meg vesz minden drága szükségtelen holmit, ti meg azért veszekedtek velem, mert ezt nem teszem. Ha rostélyost akarnék, reggelizni lehet, megkérném Matsurit, hogy csinálja meg, de egy tea elkészítésébe még nem halok bele. Az Ino témát meg nagyon örülnék, ha hagynátok végre. Nem azért nem barátkozik velem, mert ilyen "nem divatos cuccokat" hordok, hanem mert én nem akarom, hogy barátok legyünk. Az öltözködésem pedig hadd döntsem el én, azért vettem fel ilyen szerkót meg hátizsákot, mert biciklivel fogok iskolába menni nem kocsival. És még mielőtt mondanátok bármit is én szeretek biciklizni, szeretek sportolni és a jelenlegi külsőmmel is meg vagyok elégedve, márpedig egy ilyen feszes combot nem lehet zsírleszívással csinálni.
A szüleim csak némán hallgattak majd nagy nehezen, de beleegyeztek a döntésembe. Egy pont ide, végre nem veszekedéssel kezdjük a napot. A többit pedig ráér később is megbeszélni velük elég, ha csak kis adagokban adagolom be nekik a változásom. Nem kell egyből mindent kitálalni, mert annak nem lenne túl jó vége. Mikor megittam a teám, elpakoltam a kikészített reggelim majd megindultam biciklivel a park felé. Hinata már mosolyogva várt rám a saját lila kék verseny bicójával.
- Szia. -- Üdvözölt mosolyogva, mire én is köszöntem. --Na hogy ment a reggel?
- Sikeresen megúsztam a veszekedést, eleinte kiakadtak, főleg amikor megcsináltam magamnak a teámat, anyám egyenesen tűzet okádott, -- nevettem -- de még mielőtt leordították volna a fejem elmondtam az érveimet és nehezen ugyan, de úgy tűnik elfogatták. Legalábbis utána már egy szót sem szóltak hozzám. Na és veled mi a helyzet?
- Áh, ne is kérdezd. Apám totál ki volt bukva a tetkók miatt. Pedig mondtam neki hogy ez nem annyira para, az öltözködésemről meg ne is beszéljünk. Neji egyenesen tűzet okádott. Azt mondta, ha így öltözködök akkor egy tank se lenne elég hogy elkergesse az udvarlóim. -- Nevettünk. Neji mindig is betegesen féltette az ő kishúgát a pasik elől. Pedig Hina már nem olyan jó kislány, mint ahogy azt Neji hiszi. Jó persze a legfontosabb még nem történt meg, de egy-két dologban szerzett már tapasztalatot.
- Ha ezt az évet túléljük, akkor olyanok leszünk, mint Bear Gryls. -- mosolyogtam.
- Na igen, a mi szüleink felérnek egy egész oroszlán csapattal. Na és mondd csak Itachival sikerült már beszélned?
- Hm. Hívott mobilon tegnap, de nem volt egy túl nagy beszélgetés...
/- Szia.
- Szia. Saku. Ha gondolod, össze futhatnánk valamikor. Nem igazán volt időnk egymásra mióta megjöttél. Ibizán annyira jól éreztük magunkat én azt hittem minden rendben van.
- Ne haragudj, csak tudod én is feszült voltam a szüleim miatt meg minden. Viszont az utazás eléggé kimerített. Ezt a találkát nem halaszthatnánk inkább holnapra?
- De persze. Nagyon szeretlek és hiányzol.
- Szia, csók./
- Saku, föld hívja Sakurát. Itt vagy?
- Mi? Ja persze. Csak elgondolkoztam a tegnapi beszélgetésünkön. Fogalmam sincs mi legyen.
- Szereted még?
- Nem tudom. -- szomorodtam el. -- Azt se tudom, hogy régen szerettem-e egyáltalán vagy csak a szülői nyomás miatt voltunk együtt.
- Tudod, elég régóta vagytok már együtt, és nem hiszem, hogy csak a szülői nyomás miatt letettek volna együtt. Aki látott titeket a suliban együtt az egyből hányingert kapott úgy enyelegtettek a folyosón és csak úgy sugárzott a boldogság az arcodról. És tegnap láttam, hogy néztél rá, bánt a dolog, de szerintem valamennyire még mindig szereted. Ibizán pedig hihetetlenül boldogok voltatok a homokban nyaltátok-faltátok egymást.
- Jó, de az más volt, ott nem volt ott...
- Hé, nyugi. Attól hogy itt van, még nem jelenti azt, hogy még egyszer meg fog történni.
- Hm. Lehet, hogy igazad van. Rendben végülis ez a harmadik évünk, megérdemel még egy esélyt. -- Mosolyodtam el és öleltem magamhoz Hinát. Annyira szeretem, mindig jó tanácsokat tud adni. Nem hiába ő a legjobb barátnőm.
A suliban mindenki úgy nézett ránk mintha valami földön kívüliek lennénk, arról nem is beszélve hogy szinte az összes pasi nyál csorgatva nézte Hina hatalmas melleit. Persze a barátnőm már nem az a félénk kis nyuszika volt, mint régen így nem vörösödött el a vizslató szemek miatt, sőt egy-két helyesebb srácnak még egy-egy csábos mosolyt vagy pillantást is küldött. Karin majd fel akart robbanni a méregtől, amikor elmentünk mellettük. Mikor a pillantásom összetalálkozott Ino pillantásával csak egy szánakozó tekintetett adtam neki majd büszkén elfordítottam a fejem és úgy mentünk tovább a termünkhöz. A nap szokás szerint unalmasan telt, ma nem volt egy izgalmas óránk se. (Értem ez alatt a kémiát, mivel arra együtt járunk Narutóval és az-az idióta szőke valahogy mindig felrobbantja magát. Komolyan, kész csoda, hogy még egyszer se kellett tűzoltókat hívni a sulihoz.) Mikor végre vége lett a napnak Hinával megindultunk a folyosó vége felé ahol a "szabadság kapuja" vár ránk.
-ZÖLD SZEMEKKEL ÉS RÓZSASZÍN HAJJAL!! -- Kíváncsian fordultam meg a kiabálás irányába, amikor megláttam Sasuket. Szerencsétlen épp fuldoklott, Naruto pedig szokás szerint ott szerencsétlenkedett mellette.
-ÚRISTEN, HÍVJATOK MENTŐT!! MINDJÁRT MEGFULLAD!! -- Kiabálta a szőke, mire intettem barátnőmnek, hogy jobb lesz, ha odamegyünk. Elvégre még se úgy kéne elkezdeni helyre tenni egy kapcsolatot Itachival hogy közben hagyom az öccsét megfulladni. De még mielőtt oda értünk volna Naruto akkorát vágott szerencsétlen kisebbik Uchiha hátán, hogy annak nyekkennie se volt ideje csak arccal előre beépült a padlóba. A suliban mindenki döbbenten nézte a jelenetet, mikor sikerült felmérnem Sasuke állapotát és rájöttem, hogy a büszkeségén kívül sehol sem sérült meg villámokat szóró tekintettel fordultam rég látott szőke ismerősöm felé.
- Naruto te marha!! -- Kiabáltam vele, majd a dühtől vezérelve kapott egy kisebb öklöst a fejére, ami az arcán megjelenő grimaszból ítélve eléggé fájhatott neki. De hát Istenem, aki ilyen hülye az megérdemli. Talán sikerül egy kis észt is vernem abba az üres koponyájába.-- A végén még megölőd szerencsétlent de idióta!
- Sakura-chan ez fájt. -- Vágott fájdalmas fejet a szöszi és közben a púpját tapogatta.
- Sakura, ideje lenne indulnunk. Tudod a csajokkal megbeszélt találkára. -- Lépett mellénk Hinata is. Na persze mondanom se kell, hogy Narutonak majd ki estek a szemei, ahogy meglátta a barátnőmet. És mintha Hina arcán is meg jelent volna némi pír, ahogy azokba az égszínkék szemekbe nézett. Végülis meg tudom érteni, Naruto egész szépen kikupálódott az évek alatt, sőt egész jó pasi lett belőle, külsőre a lányok körében Sasukéval egyenlő szinten volt, pusztán csak az értelmiségi szint volt az ami miatt Sasuke számított a suli fenegyerekének Naruto meg a pancserének. Minden esetre Hinatanak igaza volt, nem értünk rá minden féle bájcsevejre hiszen találkozónk volt Temariékkal. Úgyhogy karon ragadtam barátnőmet és egy nagyon aprót rántottam a csuklóján, amiből értette a célzást és velem együtt megindult a kijárat felé.
- Várj, Saku... -- hallottam Naruto hangját mögöttünk, kíváncsiságból a vállam fölött hátra pillantottam a szőkére, aki úgy vigyorgott, mint a tejbe tök. -- Ma este lesz a Paradise nyitó bulija, nincs kedvetek eljönni? -- Hina arcára ismét felkúszott az-az enyhe pír majd visszafordítottam tekintettem Naruto felé.
- Majd még meglátjuk Naru, de mi most léptünk, na csá.
A plázának szerencsére tavaly épült egy hatalmas bicikli tárolója így volt hova rakni a járgányainkat. A bejáratnál már ott várt minket Tema és Tenten. Mikor megláttak mindketten hatalmas sikongatásba kezdtek és akkora hévvel ugrottak a nyakunkba, hogy mindketten felborultunk.
- Whááááá el sem hiszem, hogy végre itthon vagytok. Azta de megváltoztatok. Istenem, Istenem de jó újra látni titeket. -- Sikongatták egyszerre mintha csak begyakorolták volna, belőlünk közben kinyomtak minden csepp levegőt.
- Mi is örülünk nektek, de most már igazán leszállhatnátok rólunk. -- Mondtam nekik, mert szegény Hina arca már tényleg kezdett kékülni. Szerencsére a két lány egy bocsánatkérő mosoly kíséretében leszállt rólunk és felsegítettek minket is.
- Na és milyen volt Ibiza? Meséljetek valamit?
- Hú hát egész jó, de talán kérdezzük meg erről Hinát. -- mondtam egy sunyi mosoly kíséretében, mire szegény egy paradicsomra hasonlított. Hiába változott rengeteget az utóbbi időben azért még mindig zavarba lehet hozni.
- Hát tudjátok csak a szokásos, szörföztünk egész nap, még este is, buliztunk, pasiztunk bár Sakunak ott volt Itachi egy hónapig így ők szokás szerint nyalták falták egymást és...
- Na, várjunk, -- állította meg Hina gondolat menetét Temari. -- Azt mondtad pasiztatok, ezt kifejtenéd kérlek bővebben is?
- Hina felszedet egy izmos, szörfös Ibizai pasit. -- Karoltam át barátnőm vállát büszkén mire a többiek lefagyva néztek ránk. -- Na most mi van? Ez talán ennyire hihetetlen? -- Értetlenkedtem, mert kezdett kínossá válni a lassan percek óta tartó csönd.
- Hű, Hina... -- szólalt meg először Tema akinek sikerült végre felocsúdnia a megdöbbenésből. -- És mond csak volt az is...?
- Hát, nem az nem, de más igen. – Na, ez a mondat teljesen padlóhoz vágta a két lányt.
- Na, jó ha már úgyis itt vagyunk akkor menjünk be abba az új cukrászdába amiről annyit papoltatok nekünk a telefonba. Ott legalább lesz időtők összeszedni magatokat. -- A lányok csak bólintottak majd megindultak előttünk. A pláza negyedik emeletén voltak az éttermek többek közt a Yogo's is ahol meg kell hagyni igen csak finomnak tűnő édességek voltak. Én egy nagy adag somlói galuskát kértem meg egy tál vanillia fagyit gyümölcsökkel, csoki darabokkal, oreó keksszel és karamell öntettel. Hű még jó hogy bicóval jöttünk, legalább hazafele menet le is mozgom azt a rengeteg kalóriát amit az elkövetkezendő húsz percben fogok magamba tömni. Közben Hina elmesélt mindent részletesen a csajoknak, szó esett a tetkónkról is amiket meg is mutattunk nekik.
- Szóval, ha jól értem Saku kibékül, Itachival, te pedig 1,5 hónapig jártál egy Ibizai sráccal.
- Hát úgy valahogy.
- Ha már pasik -- kezdtem bele mondandómba, mert eszembe jutott a szőke idióta feje meg Hina kipirult arca. -- Uzumaki meghívott minket bulizni ma estére. Valami Paradisenak lesz a megnyitója.
- Hát akkor mehetünk is bulizós ruhákat venni, a Paradise eléggé egy luxus diszkó oda nem jöhettek ilyen Beach party cuccokban. -- Hinaval csak összemosolyogtunk és már álltunk is fel a helyünkről. A csajok rengeteg üzletbe berángattak minket, szerencsére nagy nehezen, de mindenki talált magának ruhát. Az én ruhám sötétkék volt enyhén csillogós épp hogy a fenekem aljáig ért, mindezt úgy, hogy a fenekem fölött mér egyáltalán nem volt ruha, az egész hátam kilátszott belőle, nyakba kötős volt olyan mély dekoltázzsal hogy épp hogy csak takarta a szükséges dolgokat, de ennyi erővel bikiniben és bugyiban is mehetnék bulizni. Na, mindegy az ilyen "luxus discoba" egy ilyen stílusú ruha illik ugye. Szerencsére magassarkú szandálból is volt hozzá illő kék. Hina ruhája lila színű volt egyszerű spagetti pántos testhez simuló. Ha ebben meglátja Naruto Hinatát csoda lesz, ha nem teperi le ott helyben. Temari és Tenten ugyanolyan ruhát választottak csak a színük különbözött. Temarié halván zöld volt míg Tentené citromsárga. A két ruha csak annyiban különbözött az enyémtől hogy a mellük vonaláig takarta a lányok hátát. Kifizettük a cuccainkat majd még beültünk a moziba egy filmre. Egész jó vígjátékot játszottak. Leonardo DiCaprio szokás szerint valami istenit alakított benne. A vásárlás után megbeszéltük, hogy mindenki nálam fog készülődni, és hogy nálam is alszanak. Anyu persze nagyon örült, hogy ilyen "menő" helyre megyünk ma bulizni és hogy ilyen "csini" ruhákat vásároltunk ma. Sőt még azt is megjegyezte, hogy nem is áll annyira rosszul az a tetkó ebben a ruhában.
Nagyjából este nyolc lehetett mire oda értünk a Paradiseba. Nagyon hosszú volt a sor, legalább negyed órát kellett sorba állni mire végre bejutottunk. Narutoékat nem volt nehéz megtalálni épp a bárpultnál whiskyztek, közben Sasuke szédítette a pincér csajt, Karin feje mag totál sárga volt a féltékenységtől.
- Sziasztok. -- Köszöntünk illedelmesen, a szemem sarkából még láttam, ahogy Sasuke és Naruto megfordul majd végig mérnek minket, majd minden további figyelmemet Itachinak szenteltem. -- Ne haragudj a tegnapiért kérlek, csak már a repülőn is tiszta ideg voltam a szüleim miatt a reptéren meg még jobban rátettek erre és...
- Csss. -- Tette mutató ujját az ajkaimra majd gyengéden megcsókolt. -- Nincs semmi baj, tudod jól. -- Majd megcsókolt újra, most sokkal szenvedélyesebben, mint előtte.
- Kérsz valamit inni, vagy inkább táncoljunk? -- Tette fel a kérdést miután ajkaink elváltak egymástól.
- Azt hiszem elsőnek innék valamit. Most úgyis tömve van a tánctér.
- Rendben. -- Azzal a lendülettel felkapott a derekamnál fogva és felültetett a bárszékre.
- Hello, mit adhatok? -- Kérdezte egy fiatal pincér csaj mosolyogva.
- Egy Banana coladat kérek.
- Egy perc és hozom. -- Mire körbe néztem már csak Sasuke volt mellettünk. Hinata és Naruto a tánctéren ropta, a csajok pedig szőrén-szálán eltűntek. Mikor alaposan körbe néztem és nyugtáztam magamban, hogy Karin nincs itt az ifjabb Uchiha felé fordultam.
- Te aztán értesz a nőkhöz, mit ne mondjak, szegény Karin már totál sárga a féltékenységtől. Minek hoztad, ha más csajt akarsz felszedni ma este?
- Azt hittem nem érdekel, mi van Karinnal.
- Nincs vele semmi bajom, engem egyedül Ino az aki nem érdekel, a másik két lány hát mondjuk úgy, hogy soha nem lennék olyan mint ők de nincs velük semmi bajom.
- Hm.
- Tudod kincsem, jobb is hogy a nyáron nem voltál itthon. A házban közlekedni nem lehetett a pia szagtól és az én drága kisöcsém minden este legalább tíz másik lánnyal volt. Karin persze mindről tudott, hiszen volt olyan hogy ő is ott volt. Ha azt túlélte, akkor azt is túléli, hogy az én kisöcsém most a pincérnőnek csapja a szelet.
- hm. Igazi gavallér. -- Vetettem egy szánakozó pillantást Sasuke felé, majd hallottam, ahogy a pincér csaj kedvesen szólongat a megérkező italom miatt.
- Minden esetre én most elmegyek a mosdóba, kérlek addig próbáld meg nem ölni a Casanova élete miatt, egy nemi betegség egyszer úgyis végezz vele.
- Ch. Marha vicces vagy Itachi. -- Azzal a szerelmem elment én pedig kettesben maradtam az én drága évfolyamtársammal.
- Na és hogy vagy? -- Kortyoltam bele az italomba és próbáltam közben beszélgetést kezdeményezni, hogy addig se teljen unalmasan ez a pár perc amíg Itachi nincs itt. Sasuke olyan arccal nézett rám mint aki szellemet lát, de megszólalni nem akaródzott neki. -- aj Sasuke, ne csináld már. Attól még hogy nem értek tökéletesen egyet a csajozásod terén attól még nincs semmi bajom veled.
- Én csak... Megváltoztál... Az utóbbi időben tudod, teljesen más lettél és egy éve szinte nem is szóltunk egymáshoz a köszönésen kívül...
- Igen tudom és sajnálom, de egy oviba jártunk, egy általánosba és most évfolyamtársak vagyunk. A szüleink a legjobb barátok és mi is mindig jóban voltunk. Csak tudod én elég sokat változtam az utóbbi időben ,és hogy őszinte legyek a te viselkedésed a lányokkal pont azok közé tartozik amit megvetek. De persze nekem ebbe semmi beleszólásom, de konkrétan veled semmi bajom.
- Hm. Hát tudod, én nem vagyok Itachi.
- Ugyan már én nem azért ítéllek el, mert nem vagy egy hűséges típus, csak azt nem értem, hogy mért alacsonyítod le saját magad annyira, hogy minden útszéli ribancot megdöngetsz. Ráadásul gumi nélkül. Itachinak igaza van, egyszer elkapsz valamit. Kicsit talán gondolkozz el.
- Na vissza is jöttem. -- Jelent meg Itachi hirtelen a semmiből, pont a legjobbkor, mert bár én az őszinte véleményem mondtam el Sasukénak, amit soha nem szívnék vissza, de ki tudja ő ezt mennyire vette a szívére és olyankor bizony képes őrültséget csinálni. -- Mehetünk táncolni?
- Naná. -- mosolyogtam rá. Majd leugrottam a bárszékről és elkezdtem Itachit húzni a táncparkett közepe felé. Nagyon jól éreztem magam, szinte órákig táncoltunk, csak nagyon ritkán mentünk oda a bárpulthoz inni. Szerencsére Naruto és Hinata is jól elvoltak, na majd holnap kifaggatom.
Hajnali három volt, amikor a disco bezárt így megindultunk a kocsik felé. Nem csalódtam Sasukéban, amikor megláttam a mellette sétáló vihorászó pincérnőt és az utána kullogó Karint. A tekintetem találkozott azokkal az ónix fekete szemekkel mire csak mosolyogva megráztam a fejem.
- Mondd csak -- ölelt át Itachi hirtelen. -- Nem aludhatnék ma nálad? Úgy látom az öcsém jól el lesz az este és valahogy nincs kedvem őket hallgatni. -- Nézett rám könyörgő szemekkel és egy kaján mosollyal.
- Bocsi, de a csajok ma nálam alszanak. -- Próbáltam sajnálkozó tekintetett vágni, de amilyen csalódott fejet vágott nehéz volt vissza tartani a nevetést. Gyorsan elköszöntünk egymástól majd beszálltam Tema kocsijába. Igaz, hogy Itachi hazavitt volna még így is hogy nem alhat ott, de ivott és igaz hogy csak egy keveset, de így akkor se szívesen ülnék be mellé. Mire megérkeztünk már mindenki hulla fáradt volt így csak gyorsan átvettük a pizsamát és már feküdtünk is le aludni. De ne aggódj Hinata, holnap kifaggatlak.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Halii :)
Eddig nagyon tetszik. várom a folytatást :D