Itachi házában:
Kora reggel volt, de Itachi barátnője Ayumi, már a konyhába serénykedett, készítette a reggelit. A lánynak vállig érő, sötétkék árnyalatú haja volt, amit hátul copfba kötött, és kék szemei. A homlokán pedig egy piros kendő volt átkötve. A finom illatok felébresztették, és lecsalták Itachit a konyhába. Ayumi már épp tálalta a reggelit, mikor a fiú meglepte őt a háta mögül. Itachit egészen más dolog foglakoztatta, mint a reggeli. Megfogta hátulról Ayumit, és egy határozott mozdulattal pördült vele egyet, majd a falhoz szorította.
- Áu...! - Sikkantott fel Ayumi. - Itachi, mit művelsz...?! - Próbálta eltolni a derekáról a fiú kezeit.
- Miért, minek tűnik...? - Csókolt bele a lány nyakába, közben egyik kezével tolta felfelé annak pólóját, a másikkal elkezdte simogatni a lány hasfalát, lassan, felfelé haladva a mellek irányába.
- Szívem... Ahh... Ki-Kifog hűlni a reggeli... - Sóhajtotta a lány.
- Nekem most egészen más dolog jár a fejemben, mint a reggeli... Majd később megmelegítjük... Most más finomságra vágyom... - A lány kérdőn pillantott Itachira. - Téged akarlak! - Egy gyors mozdulattal az ölébe vette Ayumit és megindult vele a hálószoba felé.
Amint becsukódott a hálószoba ajtaja, Itachi letette, és maga felé fordította Ayumit, majd a falnak támasztva megcsókolta. A lányt ugyan hirtelen érte, mégis egyből, szenvedéllyel viszonozta a csókot. Nyelvük gyengéden összeért, Itachi pedig óvatosan a falhoz nyomta Ayumit. A lány azon kapta magát, hogy Itachi már fel is emelte őt. Ayumi a lábait a fiú derekára fonta, míg Itachi kezei megállás nélkül jártak a lány combja, feneke, és mellei között. Itachi elszakadt a faltól, és ledobta magukat az ágyra olyan lendülettel, hogy kissé fel is ugrott a testük róla. Egy kikapcsolt melltartó, és Ayumi mellei szabadok lettek... szabadok Itachi kezeinek. A lány kissé felnyögött, amint Itachi ujjai megérintették a mellbimbóját. Itachi érezte, hogy kezdi elveszíteni az eszét. A fiú Ayumi lábai közé fészkelődött, felhúzta a szoknyáját, és kezével szorgalmasan járta körbe a lány alsó részét. Ayumi felnyögött a kényeztetéstől. Itachi nyomban lekapta a lányról a ruháit, csak egy pillanatra megszakítva heves csókjukat, ami olyan szenvedéllyel volt tele, hogy Ayumi beleszédült. Már csak csókolni tudott. Egy szempillantás alatt tépte le a fiú pólóját, és míg a lány azzal volt elfoglalva, Itachi mobiljának csörgése zökkentette ki őket a vágyaik beteljesüléséből...
- Édesem, ahh... ne vedd fel... ahhh... - Nyögdécselte. - Majd később visszahívod... - Túrt bele Itachi hajába. és az alsó ajkába harapott gyengéden.
- Muszáj megnéznem... Lehet, hogy a vezér keres... Tudod, mi lenne, ha nem venném fel, mikor Pain hív? Ideküldené Tobit, és nagy valószínűséggel pont "az" közben zavarna meg minket. Gondolom, azt te sem szeretnéd... - Nézett a lányra komoly tekintettel, majd a mobiljáért nyúlt és megnézte a kijelzőt.
- Na, ki az? Fontos...? - Bújt hozzá Itachi mellkasához kíváncsiskodva.
- Sasuke az. Ez furcsa... Pedig tudja jól, hogy utálom, ha reggel zargatnak. Biztos nem tenné, ha nem lenne komoly... Sajnálom édes, de fel kell vennem...
- Jól van... De siess, vagy különben két hetet magadhoz nyúlva kell eltöltened. Ez lesz a büntetésed, amiért így felcsigáztál. Ha nem zárod le pár percen belül, akkor két hétig nincs sex... - Nyúlt bele Itachi boxerébe, és végigsimította annak ágaskodó férfiasságát.
- Ne! Csak azt ne...! - Kiáltott fel ijedten. - Jól van, ígérem, gyors leszek... - Majd felvette a mobilt. - Mit akarsz öcsi?! Ajánlom, hogy fontos legyen, különben készülhetsz a saját temetésedre! Kapsz két percet...!
- Tegnap este Naruto kórházba került. Leesett a lépcsőn, és csúnyán összetörte magát. Bár az orvosoknak sikerült stabilizálni az állapotát, de még nagyon gyenge. Gondoltam, nem árt, ha tudsz róla. Azt mondtad szóljunk, ha történne velünk valami.... - Itt Itachi félbeszakítja a mondandóját.
- Mi az, hogy Naruto korházban van?! De ami még fontosabb, miért csak most szólsz, ha este történt?! Azt mondtam, hogy azonnal, amint történik veletek valami, nem pedig másnap! - Ordította ingerülten a telefonba.
- Jól van na, sajnálom... De nem nálam történt az eset, és már majdnem éjfél volt. Nem akartalak felébreszteni az éjszaka közepén...
- De kora reggel bezzeg már igen, mi?! Akkor már igazán várhattál volna még egy, vagy két órát...!
- Tudom, tudom... Igazad van. Bocsáss meg. Legközelebb azonnal szólok. De nem gondoltam, hogy ez az éjszaka kellős közepére is vonatkozik...
- Most már mindegy... Három óra múlva találkozzunk a kórházba, ott majd szépen beszámolsz nekem a részletekről. De, hogy ezért kaptok tőlem a fejetekre, az is biztos... Főleg te, Sasuke! - Majd Itachi kinyomta a telefont.
- Na, édesem... hol is tarto... - Nézett körbe zavartan a lányt keresve.
Mikor Itachi lerakta a telefont, azt vette észre, hogy Ayumi már nincs mellette. Ekkor a fürdő irányából, a zuhany hangja csapta meg a fülét. Gyorsan felpattant az ágyról, és ment volna utána, de a fürdő ajtaja be volt zárva...
- Ayumi, nyisd ki! Ezt nem teheted velem! - Ordította az ajtót dörömbölve.
- Bocsi, édes... de ha jól értettem... szegény Naruto kórházban van. Most az az első, hogy megnézzük, jól van-e. Amíg én végzek, addig te melegítsd meg a reggelit, és egyél szépen, mert utána neked is le kell még zuhanyoznod...
- Ezt nem teheted velem...! Nyisd ki, vagy rád török! - Püfölte az ajtót a vágytól még mindig feltüzelve.
- Bocs, szívem, de te voltál az, aki először felcsigázott, aztán felültetett. Majd este bepótoljuk. Már elment tőle a kedvem... Most jobban érdekel az, hogy mi van szegény Narutóval. Egyébként is, örülj neki, hogy csak estig nem kaphatsz meg, és nem két hétig. Az a szerencséd, hogy tényleg fontos volt a hívás. Most pedig menj szépen, mielőtt meggondolom magam a büntetéssel kapcsolatban...! - Ezután a dörömbölés abbamaradt.
"Ezt nem hiszem el! Úgy útálom, mikor megmakacsolja magát valamiben! Ezért még számolunk, Sasuke! Ez miattad történt! Jut is eszembe... Zetsunak végig követnie kellett a fiúkat... Ő biztos tudott a dologról, és jelentette Painnek, mégsem szólt nekem egyikőjük sem! Velük is el kell majd beszélgetnem erről...!"
Mire Ayumi végzett a fürdéssel, Itachi már kissé lenyugodott, és végzett a reggelijével. Mikor meglátta a lányt, ő is a fürdő felé vette az irányt... De ahogy elhaladt Ayumi mellett, küldött felé egy "este olyat kapsz tőlem, hogy..." pillantást, amit a lány már nagyon jól ismert a fiútól, ezért csak kajánul visszamosolygott Itachira, és megnyalta a szája szélét. Itachi ezt jól látta, és megérte magát türtőztetni, hogy ne forduljon vissza, és vesse rá magát Ayumira, mert megint tűzbe jött. Gyorsan beviharzott a zuhany alá, és hideg vízzel próbálta lecsillapítani vágyait...
Pain házában:
Pain és Konan is nagyban a reggelijüket fogyasztották. A varázsló épp a tegnap este történteket mesélte Konannak, mikor megszólalt a mobilja.
- Mondjad Zetsu, mi történt?
- Az előbb beszélt telefonon Sasuke Itachival, Naruto balesetéről. Azt hiszem ideje volna kitalálnod valamit, mielőtt Itachi kérdőre vonna. Három óra múlva fog találkozni Sasukéval a kórházban. Jobb lenne, ha te is oda mennél. A kórházban talán nem rendezne jelenetet, ha ott próbálnál beszélni vele.
- Rendben van. Kösz, Zetsu. Értesítsd a másik feledet, hogy odamegyünk.
- Értettem. - Majd lerakta a telefont.
- Azt hiszem, kénytelen leszek előbb lépni, mint ahogy vártam... - Állt fel az asztaltól. - Elmentem készülődni. Konan, légy szíves, szólj Tobinak, hogy húsz perc múlva legyen itt.
- Meglesz, csuprom. - Ahogy ezt kimondta, Pain már el is tűnt a fürdőbe.
"Ez bonyolítja a helyzetet. Reméltem, lesz pár napom, hogy kiderítsem, mi is történt pontosan. De most minél előbb cselekednem kell, és Itachival is kezdenem kell valamit. Addig nem akarok neki mindent elárulni, míg nem vagyok teljesen biztos a dolgokban. Egyenlőre csak egy részébe avatom be a történteknek. Őt ismerve, biztosan elvesztené a fejét, és nekimenne annak a lánynak. Ha a két fiúról van szó, képtelen türtőztetni magát. Viszont, ha "ő" tényleg az, akinek gondolom, akkor Itachi nagy veszélybe kerülne egyedül ellene. Előbb mindenképp nekem kell beszélnem a lánnyal. Legkésőbb holnap fel is keresem..."
Sasuke mielőtt elindult volna a kórházba, felhívta Sakurát, hogy nincs-e kedve vele menni, meglátogatni Narutót. A lány, Sasuke legnagyobb bánatára, visszautasította, mert azt mondta neki, hogy van pár fontos teendője a mai nap, így Sasuke egyedül indult el. Út közben még benézett az Ichirakuba, ahol találkozott Itachival és Ayumival...
- Nahát... Ti itt? Nem sűrűn látlak errefelé titeket. - Lepődött meg Sasuke.
- Gondoltuk viszünk egy kis ajándékot Narutónak. A kórházi kaja helyett biztos jobban örülne egy tál ramennek. - Válaszolta. - És te, Sasuke? Csak nem reggelizni jöttél? - Érdeklődött most Ayumi.
- Nem. Én már reggeliztem. Csak én is megígértem Narutónak, hogy viszek neki rament. Ez minden... - Válaszolta közömbösen.
- Na mi van öcsi? Rosszkedvűnek tűnsz ma reggel. Talán mert tudod, hogy mit kapsz tőlem...? - Nézett rá Itachi gonoszul.
- Nem értem, hogy mire gondo... Áu!!! - Vágott egy hatalmasat Sasuke fejére.
- Egy! Ezt azért, mert nem szóltál azonnal, amikor Narutót baleset érte. Kettő...!
- Áu!! Áu!!! - Érkezett a folytatás.
- Ezt meg azért, mert kora reggel "megzavartál"...! Ezerszer mondtam, hogy reggel kilenc előtt ne hívj, ha csak nincs vészhelyzet. De azzal már este elkéstél, szóval akkor már várhattál volna még vele... - Förmedt rá Itachi.
- Már mondtam, hogy sajnálom... - Tapogatta a puklit a fején. - Egyébként, nem ez miatt vagyok letörve. De mindegy... Öreg! Nekem is készítsen két adaggal elvitelre, legyen szíves. - Kiáltott hátra neki.
- Rendben! Plusz vigyétek el neki azt is, amit én küldök neki ajándékba! Mondjátok meg, hogy az öregtől kapja, hogy minél előbb felépüljön! Adjátok át, hogy jobbulást kívánok, és ha kiengedik, majd ugorjon be hozzám!
- Természetesen, és köszönjük a nevében is...! - Kiáltotta vissza. - Na, négy adaggal biztos kihúzza egy jó ideig. Most aztán egy szava sem lehet majd... - Jegyezte meg Itachi.
Miután megkapták, kifizették a rament, és elindultak a kórház felé. Út közben próbálták faggatni Sasukét, hogy mégis mi történt az elmúlt éjjel.
- Mondd csak Sasuke... Mi is történt pontosan Narutóval? - Érdeklődött Ayumi.
- Inkább a kórházban mondanám el. - Sasuke a bátyjára sandított. - Félek, hogy Itachi jelenetet rendezne az utcán.
- Micsoda...?! Te kis...! - Már fordult, hogy megragadja Sasukét, mikor Ayumi csak ennyit mondott:
- Két hét drágám... Két hét... - Erre Itachi hírtelen megállt, és ledermedt.
- Mond csak, Ayumi... Mi ez a két hét dolog, amit néha emlegetsz Itachi előtt, mikor balhézni akar? Furcsa módon, ilyenkor mindig lefagy. Engem is megtaníthatnál erre a trükkre? Néha jól jönne... - Kérdezte érdeklődve.
- Addig örülj neki, amíg nem tudod. Ha majd egyszer megérted, akkor már te magad is bajban leszel... - Kacsintott rá kuncogva Sasukéra Ayumi.
- Ha te mondod... - Sóhajtott egyet, és mentek tovább.
Az Avarvárosi kórházban:
A szertárban Tobi és Pain bukkantak fel. Pont akkor érkeztek meg, mikor Itachiék beléptek a kórházba. Így még van idejük, mielőtt ők felérnének.
- Tobi, miért pont a szertárba...? - Mérgelődött Pain.
- Mert itt ilyenkor soha nincsen senki. De ha gondolod, legközelebb hozhatlak akár a váróterem kellős közepére is, ahol hemzsegnek az emberek. Biztos díjaznák a kis belépőnket. - Gúnyolódott a maszkos.
- Ah... Na mindegy... Induljunk. Zetsu azt mondta, hogy a harmadikon van... Meg emlegetett valami balhét is az orvosok és Naruto között. Remélem nem csinált hülyeséget az a kölyök. Jut eszembe... Megvan a ramen?
- Aha... Itt van nálam. Extra nagy adag, ahogy kérted. - Mutatta fel büszkén a csomagot.
- Helyes. Pofátlanság lenne ideállítani üres kézzel... Azon kívül, nem szeretném, ha a kórházi koszt végezne vele, ha már a sérüléseibe nem halt bele. Elég volt egyszer megkóstolnom, és azt hittem itt pusztulok meg... Mindig elkap a rosszullét, ha csak rágondolok... - Pain furcsa arcot vágott, ahogy visszagondolt arra, mikor neki kellett bennmaradnia. - Brrr.... Na, haladjunk!
Eközben Naruto kórtermében, ment továbbra is a veszekedés. Naruto épp egy nővérrel ordibált, hogy oldozza őt el. Le kellett őt kötözni, mert annyira nem bírt magával, és máshogyan nem tudták lenyugtatni. Ekkor lépett be Pain és Tobi a szobába.
- Üdv.. Mi ez a nagy kiabálás? Már a folyosó végéről hallottuk a hangodat. Egyébként, miért vagy az ágyhoz kötözve? - Húzta fel a szemöldökét Pain.
- Le kellett kötöznünk a fiatalurat a saját érdekében... - Kezdett bele a nővér.
- Meg a nagy fenét! Mondtam már, hogy semmi bajom! Pain, kérlek, csinálj valamit! Ezek teljesen ki akarnak készíteni! - Nézett rá könyörgően Naruto.
- Jaj, te... Nővér, kérem, oldozza ki a fiút. Kezeskedem érte, hogy nem fog galibát okozni. Igaz, Naruto...? - Pillantott rá fenyegetően.
- Igen, jó leszek... - Mondta kicsit duzzogva. - Tudtam, hogy rád számíthatok, Pain.
- Rendben... De ha valami van, szóljanak nyugodtan. - Azzal kioldozta a szőkét. - Akkor én megyek is. Majd találkozunk a délutáni viziten, Naruto.
- Ja, ja... Tökmindegy... Mintha bármin is változtatna... - Fonta össze a karját.
- Ahhh... Reménytelen eset... - Fogta a fejét a nővérke.
- Hé, Naruto... Elárulnád, mi volt ez az előbb? - Kérdezte Pain.
- Az, hogy ez a sok hentes nem akarja felfogni, hogy már semmi bajom. De ezek itt folyton magyaráznak valami gyenge szívritmusról, meg érzelmi zavarról, és fejsérülésről, de én nem érzek semmit ezekből. Tök jól vagyok... Vagyis... azt leszámítva, hogy jól felbaszták a vérnyomásomat. Minden áron benn akarnak tartani egy-két napig megfigyelésre. Nem tudnátok valamit csinálni, hogy elengedjenek? Légyszi, Pain... Te biztos el tudod intézni. - Kérlelte reménykedve.
- Sajnálom, Naruto, de a kórházban meg van kötve a kezem. Ha az orvosok bent akarnak tartani, akkor nem tudok mit csinálni. Tőlem eljöhetnél velünk, de sajnos nem én döntök. Viszont... - Fordult a maszkos felé. - hoztunk egy kis ajándékot. Tobi, volnál szíves?
- Tádá...! Íme, egy extra nagy adag, miso ramen! - Mutatta fel Tobi.
- Hűűű...! - Virult ki a szőke. - Köszi, Tobi! Pont eltaláltad, mire van most szükségem! Ide vele, ide vele...! - Ugrott ki az ágyból. - Életmentő vagy...! - Nyúlt lelkesen a csomagért.
- Khm...! Na és én? Ezt közösen hoztuk... - Mondta kicsit durcásan a vezér.
- Ja... Bocsi, bocsi... - Már állt is neki falatozni. - Nebed is köszöböm...
- Egek... Legalább ne beszélj teli szájjal. - Ekkor Itachiék is megérkeztek.
- Nahát... Pain, Tobi. Ti mit kerestek itt? - Csodálkozott el a három jövevény.
- Hallottuk mi történt Narutóval... Gondoltuk benézünk, és hozunk neki egy kis ellátmányt is. - Bökött a nagyban falatozó fiú felé.
- Ha szabadna kérdeznem... honnan is tudtátok ti meg, hogy Naruto kórházban van? Tudtommal közülünk egyikünk sem szólt még róla senkinek a társaságban... Csak Sasuke, én, és Ayumi tudtunk róla... - Utalt Itachi bizonyos esti információk elhallgatására Painnek.
- Tényleg, Pain, honnan tudtad? - Érdeklődött Sasuke.
- Hát... Egy itteni ismerősöm szólt reggel a kórházból, hogy Naruto itt van. Gondoltuk megnézzük, hogy jól van-e. - Próbált kitalálni valami hihető magyarázatot a fiú előtt, és közben gyilkos pillantást vetett Itachira, mert az majdnem elszólta magát.
- Ahha... Így már világos. De ahogy elnézem... legalább az miatt nem kell aggódnunk, hogy Naruto éhen fog halni. - Nézett a még mindig buzgón falatozó fiúra, majd felmutatták a négy adag menüt.
- Bűűű...! Ködöböm dében drácok... Ti vabtok a csúb... - Hebegte teli szájjal.
- Na kik vannak itt?! Hmm.... - Tódult be az ajtón a többi Akatsukis tag is, Deidarával az élen.
- Hát ti meg...? - Kerekedett el Pain szeme.
- Tobival beszéltem nem rég telefonon, és kikotyogta, hogy a kölyök kórházban van... - A maszkos próbált távolabb kerülni Paintől. - Én meg leadtam a drótot a többieknek, szóval most itt vagyunk. - Válaszolta Kisame.
- Azta kurva...! Szép kis múmiát csináltak belőled te gyerek. - Jegyezte meg Hidan.
- Nem olyab vébes, mibt amilyebnek tűbik...
- Nem mondták még neked, hogy teli szájjal ne pofázz?! - Förmedt rá Tayuya.
- Bocsábat... - Nyelte le az ételt. - Tudod, Tayuya, le sem tagadhatnád, hogy Hidan csaja vagy. - Cukkolta Naruto.
- Hogy mondtad?! Te kis...! - Már indult volna Naruto felé, mikor Pain közbeszólt.
- Elég legyen! A jelenlétemben nem tűröm a veszekedést, és ezt a hangnemet! Hányszor mondtam már nektek, hogy vegyetek vissza... Vagy talán ismét meg akarjátok érezni isteni tenyerem fokozott nyomó erejét?! Hidan, Tayuya! - Förmedt a káromkodó párosra, Naruto pedig felnevetett.
- Isteni tenyerem fokozott nyomó erejét... Ez marhajó duma, Pain! Ezt még nem halottam sehol... Megszakadok...! - Fogta a hasát Naruto a nevetéstől.
- Asszem, Naruto nem látja át ezen szavak jelentőségének a súlyát... Hmm.... - Jegyezte meg Deidara.
- Bizony, boldog tudatlanság... - Helyeselt Kakuzu.
- Már megint gőzöm sincs, hogy miről beszélnek... - Nézett értetlenül Sasuke.
- A négy Ichiraku csomagot elnézve, távol áll tőled az éhenhalás veszélye, de azért hoztunk mi is fejenként egy adag rament. - Szólalt meg a csomagok mögül kikandikálva Sasori.
- Áh... Annyi baj legyen! Amire nincs most szükségem, azt odaadom Sasukénak, hogy vigye őket haza, és tegye el nekem őket a hűtőbe későbbre. - Naruto nem zavartatta magát, neki is látott a második adag elpusztításának.
- Egyébként... mi is történt veled? Hmm... - Érdeklődött Deidara.
- Hát... Dióhéjban annyi, hogy leestem a lépcsőn, mert rosszul lettem, aztán képszakadás. - Majd ette tovább a rament.
- Sasuke, kijönnél egy percre? Beszélni szeretnék veled. - Hívta félre Pain.
- Miről lenne szó? - Kérdezte az ifjabb Uchiha, amint kiléptek a kórterem elé.
- Kérlek, mond el nekem részletesen, amit tudsz, Naruto balesetének körülményeiről. Ez nagyon fontos, és semmit se hagyj ki. - Nézett rá megfélemlítően.
- Re-Rendben. Ha ragaszkodsz hozzá... Bár nem tudom, miért érdekel ennyire.
Sasuke részletesen beszámolt Painnek, Naruto balesetéről. Mindent elmondott, amit tudott. Pain megköszönte, majd visszamentek a szobába. A vezér ezután Itachit hívta ki, és beszámolt neki a dolgok állásáról, plusz a saját esti kis látogatásáról... Természetesen kurtított verzióban.
- Szóval, az a kis fruska tehet Naruto sérüléseiről... Biztos megbántotta őt, és azért lett rosszul. Ráadásul... azt mondod, hogy Sasuke össze akar jönni azzal a csajjal ezek után?! Még mit nem...! Hogy őt is érzelmileg tönkretegye?! Nem fogom hagyni, hogy Sasukéval is eljátssza azt, amit szegény Narutóval! Ilyenkor érzem csak igazán, hogy mennyire hiányzik Karin... Ő legalább vigyázott a fiúkra, és mindig gatyába rázta őket. Mióta elhunyt, már Sasuke sem a régi... Megkeresem ezt a csajt, és jól megmondom neki a magamét! - Már indult is volna, mikor Pain közbeszólt.
- Megtiltom, hogy beszélj vele! Ha megtudom, hogy megpróbáltad, én esküszöm, hogy azt keservesen megbánod! Semmit sem teszel, amíg én nem engedélyezem! Előbb én fogok beszélni a lánnyal... - Nézett bele mélyen, Itachi szemébe.
- Nem értelek... Miért olyan nagy ügy, hogy beszélni akarok vele? És mi az, hogy tartsam magam távol tőle, míg te nem beszéltél vele?! Egyáltalán... miért érdekel téged?! Ez az én ügyem, magam is el tudom intézni! Nem kértem a segítséged!
- Legyen elég annyi, hogy lehet, több van ezen ügy mögött, mint azt gondolnánk. Meg akarok bizonyosodni valamiről... De megígérem, mindent el fogok mondani, legkésőbb holnap. Így megfelel? - Tette Itachi vállára a kezét.
- Hát legyen... De a szavadon foglak! Holnap találkozunk... - Ment vissza feldúlva a szobába.
Itachi és Ayumi elköszöntek, majd távoztak a kórházból. Néhányan még maradtak beszélgetni. Mikor Naruto már jól lakott, és nem kívánt több rament, néhányuknak szemet szúrt, hogy a szőke hangulata mennyire megváltozott. Olyan kedvetlen lett hírtelen. Bármivel is próbálkoztak, nem sikerült őt felvidítaniuk. Néha próbált erőltetett mosolyt vágni, de nem igazán sikerült vele meggyőznie a társaságot. Végül a többiek is elmentek, mikor eljött a délutáni vizit ideje. Az orvosok úgy vélték, most már levehetik Narutóról a kötéseket. A nap hátralévő részét a szőke, szótlanul, a plafont bámulva töltötte az ágyban...
"Mi van velem? Tegnap este óta olyan furcsán érzem magam. Pontosabban... szinte semmit sem érzek. Olyan üresnek érzem magam... Csak akkor voltam kicsit jobban, mikor a srácok hoztak nekem ajándékba rament, de miután jóllaktam, ismét egyből elmúlt a jókedvem. Valami nagyon nem stimmel velem... Az orvosok is magyaráztak valamit, de nem igazán figyeltem. Lehet, hogy csak a baleset miatt van, és majd elmúlik? Igen... csak ez lehet. Kár ez miatt aggódnom, biztosan jobban leszek..."
***
Este Itachiéknál forró volt a hangulat. Folytatták reggel megkezdett tevékenységüket, amit akkor Sasuke zavart meg. Mind a ketten már az ágyon feküdtek, a szobában pedig minden felé szétszórt ruhadarabok voltak. Úgy tűnt viselőiket nem nagyon foglalkoztatta, hogy hol érnek földet. Már javában falták egymást... Itachi a lányhoz simult, és Ayumi ajkai résnyire szétnyíltak a kellemes érzéstől, amit az Uchiha azonnal birtokba is vett. Nyelvével óvatosan kéredzkedett be Ayumi szájába, és egy forró csókcsatába kezdtek. Ezután Itachi kezébe vette a lány melleit, és alaposan végigkényeztette azokat a nyelve hegyével. Ayumi teste mindannyiszor megvonaglott, mikor Itachi kezei lejjebb kutakodtak. A lány beletúrt a fiú hajába, és akkor Itachi visszatért a lány duzzadt ajkaihoz.
- Ayumi... - Súgta. - Nézz rám.
Ayumi ránézett Itachira. A fiú végigsimított Ayumi arcán, érintve ajkait is, majd ismét csókban forrtak össze. A lány nem érezte, hogy Itachi széttárja a combjait, de azt igen, ahogy a fiú beleharap az ajkaiba. Csókjuk még forróbb lett, és akkor Ayumi megérezte, ahogy Itachi belé hatol, és ettől felnyögött. Itachi először lassan mozgott, majd fokozatosan gyorsított a tempón. A fiú csípője szorgalmasan járt, közben a lány karmolta a hátát. Itachi irdatlan tempót diktált, néha egy-egy nyögés hagyta el a száját, míg Ayumi torkán kitörtek az élvezet hangjai. Sóhajtozott, nyögdécselt, és lihegett. Minden izmával azon volt, hogy fel tudja venni a fiú tempóját, és mikor sikerült neki, Itachi férfias, erősebb nyögése törte meg az ágy enyhe nyikorgását.
- Itachi! – Sikoltott fel Ayumi. A fiú egy pillanatra sem állt meg, beletúrt Ayumi hajába, és forró csókot váltott vele.
Nem volt sok hátra, és már mindketten ugyanolyan hangosan engedték ki magukból nyögéseiket. Ayumi újra felsikoltott, Itachi teste megvonaglott, és érezte, ahogy Ayumi még egyszer belemélyeszti körmeit a hátába, ezután Itachi erőtlenül ledőlt a lány mellé. Hallotta Ayumi zilált lélegzetvételét, hallotta a sajátját és érezte, ahogy lassan, de biztosan magához tér. Csak feküdt a lány mellett és csak hagyta, hogy járja át őt az orgazmus vadító hulláma. Ayumi ugyanígy érzett... érezte azt, amit éreznie kellett, sokkal jobban, mint amire számított. Tudta, hogy Itachi jutatta őt el a fellegekig, akivel most szeretkezett. Nem is egy egyszerű szeretkezés volt... Vad, erőszakos szex, amire már mindketten vágytak. Végül egymás karjai közt érte utol őket az álom. Eközben Avarváros kórházban, két alak tűnt fel Naruto szobájában...
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó