Reggel, miután felkelt, Sakura kicsípte magát, és elment bevásárolni. Út közben bement az Ichirakuba is, és rendelt estére két menüt, majd kifizette a kiszállítási költséggel együtt. Miután hazament, elkezdett készülődni a ma estére. Egy romantikus vacsorát tervezett Naruto részére a kastélyban. Szépen megterítette az asztalt, majd gyertyákat, gyümölcskosarat, édességeket és ropogtatnivalót helyezett el rajta. Miután mindennel készen volt, és mindent előkészített, elment lezuhanyozni. A zuhany alatt még egyszer átgondolta a dolgokat...
"Hamarosan vége, csak még egy kicsit kell kitartanom. Minden elő van készítve, most már nem szabad elgyengülnöm. Istenem... kérlek, adj erőt, hogy ellen tudjak állni a lelkiismeretemnek, és Narutónak. Csak ezt az estét sikerüljön valahogy kibírnom érzelmileg, és Sasuke az enyém lesz. Igen... gondolj Sasukéra... Belőle meríts erőt, és abból a gondolatból, hogy utána egymáséi lehettek. Naruto csak egy eszköz a boldogságom eléréséhez, nem szabad másként tekintenem rá..."
Miután végzett a zuhanyozással, választott magának egy szép, kihívó öltözéket. Lassan megérkezett a rendelt ramen is. Sakura szépen kitálalta, végzett pár utolsó ellenőrzést, majd elővette a mobilját. Először Narutót próbálta hívni, de az ki volt kapcsolva. Ezután Sasukét próbálta, az már kicsöngött...
***
Naruto egész nap ki sem mozdult a szobájából, nagyon maga alatt volt. Végig Sakurán járt az esze, és azon, hogy mit ronthatott el... Sasuke többször is bement hozzá, és próbálta kicsalni a szobájából. A kísérletekre, Naruto mindig csak durcásan válaszolt, és egyre erőszakosabban hajtotta ki a szobájából a vigasztalni próbáló Uchiha fiút. A végén már magára zárta az ajtót, megelégelve a dolgot. Most csak egyedül szeretett volna lenni... Sasuke, amíg a nap folyamán nem volt otthon, párszor megpróbálta felhívni Narutót, hogy megkérdezze, minden rendben van-e, aki pár hívás után kikapcsolta a mobilját. Azt akarta, hogy hagyják békén. Mikor Sasuke hazaért, látta, hogy a konyha meglepően tiszta, és érintetlen. A hűtőből sem hiányzott semmi, és Naruto még mindig be volt zárkózva. "Még enni sem evett egész nap egy falatot sem." Futott át Sasukén a felismerés. Pedig ez nagyon nem volt jellemző a szőkére. Ebből is látszott, hogy most komoly baja lehet. Sasuke nagyon aggódott Narutóért, és egyre dühösebb lett Sakurára. Már épp hívni akarta a lányt, mikor megszólalt a mobilja, az említett lány számkijelzésével...
- Szia, Sakura vagyok! Naruto ott van? Nem érem el... Ki van kapcsolva a mobilja.
- Pont hívni akartalak... Bezárkózott a szobájába, és egész nap ki sem mozdult... Még enni sem jött ki. - Sakura szóhoz sem tudott jutni, erre nem számított. - Ez miattad van! Sürgősen csinálj valamit! Békülj ki vele, és gyertek össze normálisan, vagy zárd le a dolgot, és mondd a szemébe, hogy nem akarsz tőle semmit! Viszont, ha ezt teszed, nem akarlak meglátni többet Naruto közelében! Remélem, hogy elég világosan beszéltem...! - Sakura próbálta megőrizni a hidegvérét, és nyugodtan válaszolni.
- Ezt már a tegnapi üzenetedből is leszűrtem... Én is ezért akartam hívni. Kérdezd meg Narutót, hogy át tudna-e jönni hozzám? Szeretnék beszélni vele.
- És...? Mit akarsz neki mondani? Mire jutottál vele kapcsolatban? - Kérdezte érdeklődve Sasuke.
- Ahhoz neked semmi közöd! Ez a mi magánügyünk! Akkor megkérdezed, vagy sem?! Azt hittem, te is azt akarod, hogy döntsek végre! - Válaszolta felháborodva.
- Ahhh... Nők... Rendben, tartsd egy kicsit...
Sasuke felment az emeletre, bekiáltott Narutónak, hogy Sakura keresi telefonon, és kérdezi tőle , hogy át tud-e menni hozzá. Bentről egy nagy huppanás hallatszott, majd Naruto kikiáltotta, hogy mondja meg neki, egy óra, és ott lesz. Sasuke átadta a lánynak az üzenetet, majd kinyomta a telefont. A következő pillanatban, Naruto szó szerint kirobbant a szobából, és a fürdő felé vette az irányt, közben majdnem ledöntötte a lábáról Sasukét. Az Uchiha utána kiáltott valamit, de a szőke már csapta is be maga mögött az ajtót, és víz csobogását lehetett hallani.
"Egek... Csak remélni merem, hogy ennek nem lesz rossz vége... Vajon, hogy döntött Haruno? Szegény Naruto... Olyan lelkesen készülődik... Meg sem fordult a fejében, hogy esetleg elutasítják? Sakura... kérlek, ne törd össze a szívét, engem pedig felejts el szépen. Kettőnk közt úgysem működhetne a dolog... Narutótól megkaphatod azt a boldogságot, amit én nem lennék képes megadni egyetlen lánynak sem, még valószínűleg hosszú ideig..."
Naruto a fürdés után felöltözött, majd rohant le az emeletről. A földszinten már Sasuke várt rá, aki megállította a nagy lendülettel távozni készülő szőkét.
- Naruto... ígérd meg, hogy akármi is lesz, nem fogod elhagyni magad.
- He? Ezt meg, hogy érted...? - Pislogott értetlenül.
- Hát... ha esetleg megint csalódás érne. Nem akarlak többet olyan rossz állapotban látni, mint tegnap este, és a mai nap egészében, mert ha te szomorú vagy, akkor én is. - Naruto csak pislogott. - Arra akarok kilyukadni, hogy légy egy kicsit visszafogottabb, és ne éld bele magad annyira... így kevésbé lenne fájdalmas, ha esetleg nem az történne, amire számítasz... De tudd, hogy rám mindig számíthatsz, és ha valami történne, nyugodtan hívj fel. - Próbált utalni Sasuke, a visszautasítás lehetőségére.
- Azt akarod mondani... hogy lehet, azért akar velem beszélni... mert el akarja személyesen mondani, hogy többé nem akar velem találkozni...? - Mondta elcsukló hangon a felismeréstől.
- Nem tudom... Próbáltam rákérdezni a dologra, de nem volt hajlandó nekem megmondani. Hidd el, elmondanám, ha tudnám a választ. Én csak próbállak figyelmeztetni, hogy ne érjen akkora csalódás, ha esetleg visszautasítana. Akármit is mondjon, ígérd meg, hogy nem fogsz magadba roskadni... - Tette Naruto vállára a kezét. - Persze tudom jól, hogy könnyebb ezt mondani, mint megtenni. Ne akard úgy végezni, mint én.
Naruto elmerengett Sasuke szavain. Egy rövid ideig maga elé bámult, majd miután átgondolta az Uchiha szavait, komoly ábrázattal bólintott egyet, majd nyugalmat erőltetve magára, megindult a Haruno kastély felé.
"Mi van, ha Sasukénak igaza van, és tényleg azért szeretne látni, hogy közölje, nem akar többet velem találkozni... Vagy talán, a tegnapi esetet akarja tisztázni? Már nem tudom, hogy mit higgyek... A tegnapi nap eseményei miatt, nagyon össze vagyok zavarodva. Egyik pillanatban még úgy tűnik, hogy szeret, a másikban meg sírva elrohan... Azonban annyi bizonyos, hogy így, vagy úgy, de ma választ fogok kapni a kérdésre... Csak ne érezném úgy magam, mint akinek kést forgatnának a szívében. Már el tudom képzelni, hogy mit élhetett át Sasuke..."
Bár nem sejtette, de egész úton valaki követte öt... Mikor Naruto megérkezett a kastélyhoz, megtorpant a bejárati ajtó előtt, és nagyot nyelt, mielőtt megnyomta volna a csengőt. Hamarosan kattant is a zár, és Sakura jelent meg az ajtóban.
- Szia, Naruto! Kérlek, kerülj beljebb. - Invitálta be kedvesen, mosolyogva a fiút Sakura.
- Szia... Köszönöm... - Válaszolta kicsit félve, mivel nem tudta, mire számíthat a lánytól.
- Gyere utánam... Ha nincs ellenedre, bátorkodtam egy kis vacsorát előkészíteni. Remélem, hogy éhes vagy. - Ebben a pillanatban Naruto meg is érezte a remek illatot, és gyomra hatalmasat kordúlt. Most tudatosult benne, hogy ma még nem is evett egy falatot sem. A korgást hallván, Sakura felkuncogott. - Ahogy hallom, nagyon is.
- Hát... az igazat megvallva, ma még nem is ettem. - Vakarta meg a fejét.
- Akkor ne kéresd magad. - Fogta meg vidáman a fiú a kezét, és húzta a szépen megterített asztal felé, a konyha irányába.
***
Eközben odakint a házkörül, felvillant a védőmező, és fájó kiáltást lehetett hallani a sötétben, majd egy árny bukkant fel a ház közelében a talajból. Zetsu egyik fele volt az, az Akatsukisok közül, akinek Narutót kellett követnie mindenhova, hogy szemmel tartsa. Fájó fejét vakargatva, értetlenül meredt a házra, hogy mi a fene történt az előbb. Odasétált a falhoz, lassan kinyújtotta fel az egyik kezét, amit egy felvillanó mező vert vissza. Döbbenten eszmélt rá, hogy egy akadály miatt nem sikerült bejutnia a házba. Az első ami eszébe jutott, hogy ezt azonnal jelenteni kell Painnek, mert úgy érezte, itt valami nagyon nem stimmel. Visszaolvadt a fölbe, és eltűnt... Sakura nagyon is tisztában volt vele, hogy valaki megpróbált bejutni, mivel a mező jelzett neki. Ám nem nagyon törődött vele, mivel tudta jól, hogy a mezőn képtelenség átjutni, és a próbálkozás is két alakalom után abbamaradt, így hamar meg is nyugodott. Azt gondolta, talán csak egy kóbor állat volt, mivel már elő fordult ilyen...
***
Mikor Naruto meglátta a finomságokkal teli, szépen megterített, gyertyafényes asztalt, elállt a lélegzete is a csodálkozástól. Eltátotta a száját, és egy kis nyál is kifolyt annak szélén, az ínycsiklandó lakoma láttán, majd könnybe lábadt a szeme.
- Ezt mind az én kedvemért csináltad? - Kérdezte meghatódottan.
- Hát, igen... Bűntudatom volt a tegnapi miatt. Szeretnélek kiengesztelni, és azt hiszem, tartozom némi magyarázattal is... De azt kicsit később, rendben? Most szeretnék veled eltölteni egy gyertyafényes vacsorát kettesben. - Mosolyodott el.
- Sakura... Én... Nem is tudom, hogy mit mondjak... - Mondta elérzékenyülve.
- Nem kell semmit sem mondanod... csak ülj le, és egyél. Ma este bízd rám magad, rendben? - Kacsintott rá az Uzumakira.
Naruto mosoly kíséretében egy bólintással nyugtázta a dolgot, majd helyet foglalt az asztalnál, Sakura is leült vele szembe. Naruto egyből nekiesett a ramenes táljának. Mivel egész nap nem evett semmit, mohón habzsolta magába az ínycsiklandó nedűt, aminek látványától Sakura elkuncogta magát. Mikor Naruto egy kis szünetet tartva felpillantott, látta a szemben ülő lány visszafogott étkezési tempóját, amitől észbekapott, és elszégyellte magát. A maradékot már ő is szép, nyugodtan és illedelmesen fogyasztotta el. Sakura ezt észre is vette, amitől önkéntelenül is felkacagott, majd szólt a fiúnak, hogy miatta egyáltalán nem kell visszafognia magát. Naruto, miután végzett a ramenjével, elkezdett majszolni egy kis rágcsát, meg pár gyümölcsöt is az asztalra kikészített tálkákból. Mikor Sakura is végzett, átment a szőke oldalára, megfogta annak kezét, és óvatosan húzni kezdte. Kérte Narutót, hogy kövesse őt, fel az emeleti szobába. Ahogy haladtak felfelé, Naruto érezte, hogy szíve a torkában dobog. Kíváncsi volt, hogy még milyen újabb meglepést okozó dolgokat tartogat számára a rózsaszín.
Sakura bevezette Narutót egy szép szobába, amit csak a kintről beszűrődő hold fénye világított meg. A szobában két fotel, egy szék, egy kanapé, és egy kerek asztal volt, rajta egy tál szőlővel. Sakura odavezette, majd leültette a fiút a kanapéra. Már épp a tál szőlőért indult volna, mikor Naruto megfogta a kezét.
- Sakura, azt hiszem... ideje lenne beszélnünk a tegnap történtekről. Kedves tőled, hogy ilyen szép estét szerveztél, de tudnom kell a választ néhány dologra... Azt mondtad, ha vége a vacsorának, szeretnéd tisztázni a dolgot. - Nézett komolyan a lány szemeibe.
- Igazad van... Tartozom neked ennyivel. - Ült le Naruto mellé. - Az igazat megvallva... megijedtem. - Naruto kérdőn felemelte az egyik szemöldökét. - Ne érts félre... Nem azért futottam el, mert nem akartam... csak túl hírtelen jött ez az egész számomra, és szerettem volna átgondolni a történteket. Szükségem volt egy kis időre, hogy tisztázzam magamban a dolgokat. Kérlek, ne haragudj rám... Nem akartam neked fájdalmat okozni. - Nézett a szőkére bűnbánóan.
- És... Mire jutottál...? - Kérdezte remegő hangon Naruto, majd egy nagyot nyelt.
- Inkább megmutatom... Feküdj le, és hunyd le a szemed, de ne less... - Simította meg gyengéden a fiú arcát, aki erre készséggel teljesítette a kérést.
Sakura odament az asztalhoz, kivett a tálból egy fürt szőlőt, majd visszaült. Naruto fejét az ölébe fektette, majd mondta Narutónak, hogy nyissa ki a száját, és egy szem szőlőt rakott annak nyelvére. Naruto finoman majszolgatta a felkínált szemeket, miközben Sakura a másik kezével Naruto hajába túrt, és valamit mormolni kezdett. Olyan volt, mintha halkan dalolt volna valamit a szőkének...
- Most már kinyithatom a szemem? - Kérdezte elégedett nyammogás közben.
- Igen... most már kinyithatod. - Cirógatta meg az arcát Sakura.
- Annyira gyönyörű vagy... Még így félhomályban is... - Simította meg a lány hajának egy tincsét. Pár percig még bámulták egymás arcát, majd Naruto felült Sakurával szembe, és annak vállára hajtotta a fejét. - Ne haragudj, kicsit fáradtnak érzem magam. Biztos a rossz napom miatt van... - Ásította. - De már nem érdekel, mert végre veled lehetek, és most boldog vagyok. Lehetne, hogy így maradjunk egy kicsit? Úgy érzem, most nem lenne erőm hazamenni. - Emelte fel a fejét a lány válláról.
- Persze... Addig maradsz, amíg jól esik. - Simította végig mutató ujjával Naruto száját.
- Saku... - Kezdte el Naruto, de a lány ekkor megragadta a ruháját, és ajkait az övére tapasztotta.
Finoman megharapta a fiú ajkát, aki ettől azonnal beengedte a szájába. Naruto érezte, hogy az utolsó csepp ereje is elhagyja. Túl sok volt már neki az elmúlt pár nap eseménye, és amit most Sakura csinált vele... Naruto képtelen volt leállni, vágyai megállíthatatlanul hajtották. Kezei megadóan fonódtak a lány köré, és egyre inkább kapaszkodni kezdtek belé. Vad csókcsatába kezdtek, miközben Sakura elkezdte lehámozni Narutóról a felsőjét, majd simogatni, és kényezgetni kezdte annak hasfalát, aminek tulajdonosa akaratlanul is belenyögött a csókba a gyengéd tapintástól. Sakura annyit érzékelt az egészből, hogy a fiú tekintete elködösült, az ajkai pedig elszántan követelőztek az övéi után. Aztán Sakura hírtelen hozzápréselődött a kanapé hátának, majd csókolni kezdték őt olyan intenzitással, hogy kiröppent a fejéből minden értelmes gondolat. Elgyöngülve kapaszkodott Naruto vállaiba, a szája pedig ösztönösen válaszolt a becézgetésre, majd beleszédült a finom ízekbe, az izgalmas táncba, ahogy nyelveik kergették egymást. Hamarosan Sakura is megszabadult a felsőjétől, és melltartója is ment utána. Sakura keze végigsimított Naruto izmos hátán, egészen le a csípőjéig, aztán hozzásimult a szőke testéhez. Naruto újra felnyögött, amikor megérezte a melleket testéhez hozzányomódni. Sakura keze egyre merészebben kényeztette Naruto testét. Először a hasát és a mellkasát simogatta, aztán belecsókolt a nyakába. Uzumaki egyre erőtlenebbnek érezte a testét, de nem érdekelte semmi, csak hagyta magát átadni a mámorító érzésnek, amivel Sakura egyre inkább kényeztette. Naruto megfogta Sakura bal mellét, majd a szájába vette, és nyelve hegyével elkezdte nyalogatni a rózsaszín mellbimbót, mitől a rózsaszín felnyögött az élvezettől.
"Istenem... Még sosem éreztem magam ilyen boldognak. Minden porcikámmal kívánom őt! Egyszerűen megőrjít! Sakura teljesen rabul ejtett, és ez a mámorító érzés... Lehet ezért érzem magam ennyire gyengének, mert elkényeztetjük egymás testét...? Nem számít... Már semmi sem számít! Csak azt tudom, hogy akarom őt! Mindennél jobban vágyom rá, hogy az enyém legyen..."
***
"Nem bírok már sokáig ellenállni neki... El fogom veszteni a fejem, ha ez így megy tovább. Érzem, ahogy a testem egyre jobban elönti a vágy... Csak ne lenne ilyen átkozottul jó érzés... Naruto, miért kell neked mindig megnehezíteni a dolgomat...? Pedig már azt hittem, hogy túlvagyok ezen... Most mégis, megint kívánom őt... Csak még egy kicsit bírjam ki... Csak még egy kis önmegtartoztatás..."
Mikor már Sakura majdnem teljesen elvesztette az önuralmát, és kezdte volna beadni a derekát, Naruto testén megjelentek a szimbólumok, és a szíve felragyogott. Ezzel egy időben, Sakura jobb tenyere is fényben úszott. Naruto ebből semmit sem érzékelt, mivel most a rózsaszín nyakának csókolgatásába volt belemerülve. Sakura bal kezével beletúrt Naruto hajába, majd odahajolt a füléhez, és belesuttogott.
- Bocsáss meg, Naruto... - Közben egy könnycsepp gördült le Sakura arcán, majd a szeme felizzott, és jobb tenyerét a szőke fiú mellkasába vágta.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó