Hinata mesélte, hogy az esküvőt ezen a héten, szombaton tartják. Július hat. Előző nap este sírógörcsöt kaptam és hibáztattam én mindenkit, amiért az élet így kibaszott velem.
A leánybúcsút a tópartnál tartották ahol az iskolai bál is meg volt rendezve.
A legénybúcsút pedig valamelyik éjszakai bárban.
Holnap van a nagy nap. Örök köteléket fog esküdni a pap előtt Karinnak. Elfelejti a közös éjszakáinkat. És sosem tudja meg mi történt velem. Mikoto asszony megígérte, hogy addig ameddig nem kérem, sosem mondja el a fiának, hogy várandós voltam.
Az éjszaka leple alatt valaki hangosan dörömbölt az ajtómon. Kinyitottam és Narutót valamint szerelmemet láttam meg.
- Folyton téged emlegetett. Ide kellet hoznom. Innentől rád bízom. – majd becsukta az ajtót én, pedig bezártam.
- Egy hideg zuhany kell neked. – indultunk a fürdő felé. Levettem róla a felsőjét, majd beállítottam a zuhanyrózsa alá. De egy bökkenő volt. Képtelen volt egyedül megállni a lábán. Megeresztettem a vizet és vele együtt kaptam a hideg cseppekből.
- Ez hideg! – egyből kiegyenesedett, majd neki lökött a csempézett falnak. – Ő tudott ilyet? – csókolt bele a nyakamba – Ő tudott neked olyat nyújtani, amit én nem? – ordította az arcomba. Kifutotta vér is tekintetemből, amikor megláttam kétségbe esett arcát. – Válaszolj! Mivel volt ő másabb, mint én? – nyakába kapaszkodtam és szorosan öleltem magamhoz. Vállam gödrébe hajtotta a fejét és bele túrt a hajamba.
- Szeretlek. – sírtam.
- Már túlkéső Sakura. – suttogta. Kinyitotta a fülkét és kibotorkált a fürdőből utána siettem és megragadtam a karját.
- Utálom magam emiatt és már tényleg minden késő. De miért hibáztatsz mindig engem? Nem csináltam semmit! Elmentünk Bankokba és más lánnyal voltál? A szemem láttára smároltál Karinnal és őt veszed el. Akkor miért engem hibáztatsz? -Megfordult és gyilkos tekintettel méregetett.
- Még kérdezed? Rózsacsokorral és egy jegyűrűvel állítottam be! Órákon át vártam rád! Leszartam volna mindent! Mindent! – bele markolt a hajamba és hátra húzta a fejem miközben szívni kezdte a nyakam. Fölszisszentem, amikor már egyre jobban fájt. Elengedte a hajam, majd erőteljesen megszorította mindkét karom annyira, hogy attól tartottam eltörik. – Megmutatom neked, hogy mit vesztettél! – fölkapott, majd besétált velem a szobámba. Lefektetett az ágyra lehámozta rólam a ruháimat magáról pedig az ázott nedves nadrágot és alsót.
Erős markával gyúrta feszes melleim miközben egyre nagyobbakat lökött rajtam. Néha megesett, hogy fölszisszentem, de a kéj és az élvezet hamar elnyomta. Egy röpke pillanatban egymásra néztük és megsimogattam arcát.
- Tudd, hogy akármi történjen is. Sosem felejtelek el. – adtam a tudtára, majd tovább folytattuk a közösülést. Egész éjjel nem aludtunk. Csak egymásnak szenteltünk minden pillanatot. Tudtam, hogy ami az éjszaka történt, mindkettőnk döntése volt, és sosem fogjuk megbánni.
Késő délelőtt ébredtem. Hinatával a konyhában ültünk és forró teát szürcsöltünk. A harang idáig elhangzott.
Vajon az élet összesodor még bennünket? Ég veled Sasuke!
Hinatával töltöttem a mindennapjaimat. Narutóval egész jóban lettünk, nem mondanám azt, hogy barátok vagyunk, de igyekszik. Nehezen tudja elfelejteni azt az énemet, aki hónapok óta voltam. Lassan itt a szeptember és ismét iskolaidőszak. Peinnel azóta sem találkoztam. Bár nem is baj, nem szívleltem amióta rám támadott. Jobban is jár, ha nem kerül a szemem elé az biztos!
- Tessék! – lett az asztalra barátnőm egy dobozt. Már egy hónapja suliba jártunk és Hinata úgy véli, terhes lehetek.
- Biztos, hogy nem. Már hónapok elteltek azóta. Biztos másról lehet szó. – adtam tudtára véleményem.
- Azért csak csináltasd meg azt a tesztet. – bementem a fürdőbe, és pár perc után visszajöttem.
- Várnunk kell még öt percet. Papír zsebkendőre tettem, majd leraktam a dohányzó asztalra. – Ezt találtam a minap az ágyam alatt, amikor takarítottam. Sasuke levelet is írt mellé.
- Ez fantasztikus. – összecsapta tenyerét – Mit írt benne? – kíváncsiskodott.
- Nem mertem elolvasni. – szégyenlősen lehajtottam a fejem.
- Akkor mire vársz még? – könyökölt az asztalon.
- Hát jó. – kinyitottam. Elmosolyodtam.
- Na, mond már!
- Cseresznyevirágom. – Feltettem a nyakamba a cseresznyevirágos nyakláncot. A hátoldalára bele volt gravíroztatva ”SasuSaku” Hinata nagyot nevetett, majd elvette a dohányzó asztalról a tesztet és felém nyújtotta.
- Szerintem kezdj vásárolni! – tanácsolta. Pozitív volt.
Nos, az igazgatónővel megbeszéltem, hogy az érettségit levelezősként teszem le. Másképpen nem tudom, hiszen április tizenharmadikára lettem kiírva.
A nőgyógyászom már a harmadik hónapban a tudtomra adta, hogy nagyon szépen fejlődik és ő biztos abban már most ilyen korán, hogy fiú lesz.
Felhívtam Mikotót és megbeszéltem vele, hogy ebédeljünk együtt.
- Na mondd, mi az a nagy hír? - ült le. A pincér felvette a rendelésünket.
- Megölelhetlek? – felálltunk, majd a hosszú ujjú kötött pulcsimon is tökéletesen lehetett látni gömbölyödő pocakom. A hasamra tette a kezét.
- Nem mondod komolyan? – csodálkozott és jól megszorongatott. – És, hogy bírod? – ültünk vissza az asztalhoz. A pincér hozott forróteát és pár franciakrémest.
- Sasuke jól van? – tettem a számba egy falatot.
- Leérettségizett és most dolgozik. Karin apjának az egyik vállalatának az igazgatója. Jól van. Azt mondta.
- Kérem, ne mondja el Fugaku úrnak, hogy unokája lesz. – ittam a teámból.
- Ő megérdemelné, hogy szenvedjen. – próbált erős lenni, de egyre nehezebben sikerült.
- Kisfiú lesz.
- Ez fantasztikus!
Többször összejártunk és mindent elmeséltünk egymásnak. Volt rá alkalom, hogy hozzájuk is följártam, persze csak akkor, amikor a kedves férje nem otthon tartózkodott. Mondta, hogy Karint sosem fogja úgy szeretni, mint engem és fogalma sincsen arról, hogy a fia hogy bírja azzal a nővel. A szülés pillanatában is ott volt velem.
Április tizenkettedikén éjjel kerültem be a kórházba és tíz órát vajúdtam, amíg beindult a szülés és kellően kitágultam. Sousuke lett a neve. Kilenc óra tizenhét perckor jött a világra. Mindenki mellettem volt, aki szeretett. Az ablakon keresztül barátnőmre néztem, aki gömbölyödő hasára rakta kezét. Naruto elmosolyodott, majd megcsókolta a szeretett lányt. Én pedig azon gondolkodtam, hogy vajon Sasuke érzi-e azt, hogy fia született?
Mikoto asszony rengeteget segített unokája nevelésében. Reggeltől estig minden egyes nap feljött hozzánk, és vigyázott rá, ha nekem dolgom akadt.
Az érettségit is sikeresen leraktam, persze mondanom sem kell, hogy tökéletes eredménnyel. Úgy döntöttem rendezvényszervező leszek. Az országban eléggé sok embert keresnek, aki ezzel foglalkozik. Három éves főiskolát kell elvégezni.
Akárhányszor Sousukéra néztem, azokba a kis ónix szemeibe édesapja jutott eszembe. Megfogtam a nyakamban lévő medált és elmosolyodtam. A nyakláncot kisfiam nyakába akasztottam, majd homlokon pusziltam.
- Te a mi kincsünk vagy. Édesapád nagyon büszke lenne rád. – könnyeim hullani kezdtek, amikor a törékeny testet magamhoz öleltem, majd visszafektetettem mamájától kapott ágyába.
Anyuval egyáltalán nem tartottam a viszonyt. Még az sem tudtam elmondani neki, hogy nagymama lett. Minden hónapban egyre több pénzt küldött. Spóroltam bár fogalmam sincsen, hogy mire. Letettem a jogosítványt és vettem egy 2012 Fordot, fehéret.
Bármi is történt velem sosem fogom megbánni ugyanis én szerelmes voltam ebbe a férfiba, akinek szültem egy fiút. Vajon képes leszek neki elmondani, amikor egyszer összetalálkozunk?
„Ahogy próbáltam nem gondolni rá, mégsem próbáltam felejteni. Aggódtam- késő éjszakánként, mikor kimerült alvás áttörte pajzsaimat-, hogy minden eltűnik, majd hogy a fejem csak egy szita, és egy nap, majd nem fogok emlékezni szemeinek pontos színére, hűvös bőrének érzésére, hangjának bársonyára. Nem gondolhattam rájuk, de emlékeznem kellett rájuk. Mert volt valami, amiben hinnem kellett. Ennyi volt minden. Minden mást el tudtam volna viselni, amíg csak létezek. (New Moon)”
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó