Sakura gyors léptekkel sietett barátnője háza felé, nem értette, hogy mi baj történhetett, Hinata még soha nem hívta át ilyen későn. Aggódva nyomta meg a csengőt egyszer… kétszer… háromszor, de semmi válasz. Egy ablakon se szűrődött ki fény, Sakura már azon tanakodott, hogy haza megy hátha még se volt olyan hatalmas az a probléma, mint ahogy barátnője beállította, vagy az is lehet, hogy Hinata elaludt miközben őt várta. Már indult is volna vissza a kocsihoz, amikor a telefonja rezegni kezdet. A mobil kijelzőjén Hinata száma és egy kis boríték villogót, gyorsan megnyitotta és olvasni kezdte "Gyere be, az ajtó nyitva van, az emeleten vagyok. Hinata." Sakura tétovázva ugyan, de lenyomta a kilincset majd belépet a teljesen sötét házba.
-MEGLEPETÉÉÉÉÉÉSSSS!!!!!! -- kiáltották a sötétben bujkáló emberek majd felgyújtották a villanyt. A kis rózsaszín értetlenkedve állt a tömeg előtt, megilletődöttségéből legjobb barátnője rázta fel aki egy pohár koktélt nyomot a kezébe.
- De hát mégis... miért? És ezt hogy? Akkor nincs is semmi baj? -- Pislogott értetlenkedve a mellette álló lányra, aki csak nevetett barátnője pofa vágásain.
- Ugye nem gondoltad, hogy majd búcsú parti nélkül hagyjuk, hogy lelépj? -- karolta át barátnőjét Hinata. -- Ezt a bulit azért szerveztük, mert mindnyájan szeretnénk gratulálni az egyetemhez és reméljük ott is olyan szorgalmasan tanulsz majd, mint itthon Konohában és reméljük, sokszor meglátogatsz majd minket. -- Hirtelen egy kisebb tömeg rohanta le a beszélgető párost, mindenki gratulálni akart a rózsaszínnek, majd kis idő után megindult a buli. A zene hangerejét felcsavarták és mindenki táncolni kezdet, az italok sorban fogytak és pár óra után már mindenki becsiccsentett. Éjfél körül Hinata elzárta a zenét majd beállt a tömeg közepébe. – Köszönöm, hogy eljöttetek, és örülök, hogy ennyire jól érzitek magatokat. Azt hiszem, ideje lenne felbontani a tortát. De még előtte Sakura drága barátnőm kérlek, lépj mellém. -- Sakura lassan oda sétált barátnője mellé majd felhúzta egyik szemöldökét és érdeklődve várta a folytatást. -- Drága barátnőm, éjfélt ütött az óra, elérkezett egy új nap és egy teljesen új időszak mindnyájunk életében. Holnap ilyenkor már az utolsó dolgokat pakolod majd a bőröndödbe, és az utolsó álmodat álmodod majd az ágyadban. És ez az utolsó este költözésed előtt, amikor együtt lehetünk, amikor még gyerekek lehetünk, és nem kell gondolnunk a munkára, nem kell aggódnunk a zh-k miatt és nem kell aggódnunk, hogy a rengeteg tanulás vajon megéri-e. Emeljük poharunk rád és sok szerencsét kívánunk az új életedhez, az egyetemi évekhez és Tokióhoz. Nagyon fogsz nekünk hiányozni és remélem, azért majd sűrűn meglátogatsz minket. Koccintsunk hát rád és az új életre. --Az épület eddig viszonylagos csöndjét most üvegpoharak csilingelése és jó kívánságok kiabálása töltötte meg. Kis idő múlva mindenki kiment a konyhába ahol Hinata elkezdte felvágni a hatalmas csokis makadámia diós tortát. Sakura az ablak mellett állt és nézte a Holdat, elmerenget a jövőn mikor gondolataiból egy ismerős hang szakította ki.
- Szia, ma még nem nagyon beszéltünk.
- Á Ino, szia. Hát tényleg nem sok szót váltottunk eddig. -- mosolyodott el a rózsaszín, majd mosolyogva barátnője felé fordult.
- Na, és izgulsz?
- Hát eléggé, fura lesz itt hagyni mindent és mindenkit, akit ismerek, elköltözni egy teljesen új városba, ott tanulni az egyetemen meg albérletben élni.
- De apádék fizetik az albérletet, nem?
- Igen, szerencsére azt fizetik, sőt anyu keresett lakást, holnap lesz egy közös családi vacsoránk ha minden igaz majd ott jelentik be hogy mégis hol fogok lakni vagy legalábbis nagyon remélem mert eddig nem igazán esett róla szó.
- És Max is megy veled?
- Ja hát anyunak mondtam hogy én Max nélkül egy lépést se teszek szóval mondta, hogy majd olyan lakást keres ahova kutyát is lehet vinni. Apám meg úgy tudja, hogy egy barátomnak ajándékozom. Ő úgy gondolja, hogy egy komoly üzletasszony életébe nem fér bele a kutya, mert az gyerekeknek való, játszani kell vele, össze szőrőzi a kanapét és csomó értékes percet vesz el az életemből. Eddig is csak azért lehetett kutyám, mert bemeséltem neki hogy most ez a divat a suliban is mindenkinek van, de ha megtudná, hogy az egyetemre is vinni akarom, akkor totál kiakadna és képes lenne menhelyre adni, amikor nem vagyok otthon.
- Hát elég kemény apád van, nem lehet könnyű, hogy mindig megmondja, mit csinálj, és ha neked az nem tetszik, akkor vagy lenyeled a mérged vagy a háta mögött cselekszel és félhetsz, hogy mikor jön majd rá.
- Hát igen. -- Sakura szomorú szemekkel nézett maga elé és gondolt vissza élete eddig legszörnyűbb perceire. --De ne is foglalkozzunk ezzel, inkább menjünk táncolni. -- Erőltetett egy mosolyt magára majd megfogta a szőke kezét és beráncigálta a nappaliba ahol már visszakapcsolták a zenét és rengetegen mulatoztak.
Már reggelt hét óra volt, a nap ragyogott és már most is tikkasztó meleg volt. Konoha város szélén egy hatalmas nagy villában a klímázott szoba hűvös csendjét a vekker fülsüketítő ricsaja törte meg. Az ágyban egy fekete hajú fiú aludt ingben, és farmerban, szájából vékony nyál csík folyt, békés álmából még az ébresztő se rázhatta volna fel. Ám ekkor...
-ÉBRESZTŐ SASUKE, HASADRA SÜTT A NAP!!!!!!! -- kiáltotta a szobába belépő idősebb fekete hajú férfi, majd öccse fülére rakta headset-jét és teljes hangerőn benyomta a legüvöltösebb metál zenét. Mikor látta, hogy drága kistestvére még erre se reagál úgy döntött beveti a legdurvább fegyverét.
- Hm, öcskös tudod olyan régen voltam már nővel és sajnos most még egy függöny karnis is gerjesztő hatással van rám, de a te segged azzal a lyukkal a közepén igazán hívogató. -- Mondta perverz hangon majd megpaskolta öccse fenekét és elkezdte róla lehúzni az alsó nadrágot. A ház csendjét hirtelen hatalmas sikítás és egy hatalmas csattanás törte meg. A nappaliban teázó asszony aggódva rohant fel az emeletre ahonnan a hangok érkeztek. Mikor belépet a szobába két fiát pillantotta meg, idősebbik fia a padlón ült egy tucat használt gumi között vérző orral, öccse pedig vele szemben állt és a véres vekkerét szorongatta.
- Mégis megtudhatnám, hogy mi a fenét műveltek már kora reggel?! -- rivallt rájuk a nő.
-EZ A MARHA MEG AKART ERŐSZAKOLNI!! LEHÚZTA RÓLAM A GATYÁT ÉS A FENEKEMHEZ ÉRINTETTE A FARKÁT!!
-BASSZUS, TEHETEK ÉN RÓLA, HOGY ENNYIRE HÉT ALVÓ VAGY? ÉN CSAK FEL AKARTALAK KELTENI, ARRÓL NEM TEHETEK HOGY TÉGED MÉG EGY TANK SE VERNE FEL, ÉS IGAZÁN ÜTHETTÉL VOLNA KISEBBET IS, ILYEN KÉPPEL MOST HOGY SZEDJEK FEL CSAJOKAT?? -- tapogatta meg vérző orrát és az egyre sötétebb árnyalatú arcát.
-NA JÓ EBBŐL ELÉGG LEGYEN, MIT ÜVÖLTÖZTÖK ITT KORA REGGEL? ITACHI HA KÉRHETLEK NE MOLESZTÁLD AZ ÖCSÉDET ÉS SEGÍTS NEKI ÖSSZEPAKOLNI, SASUKE TE PEDIG TEDD LE AZT AZ ÓRÁT ÉS KAPD ÖSSZE MAGAD. -- Mikoto vett egy mély levegőt, majd miután látta, hogy mindkét gyermeke összerezzent hanghordozása miatt és esze ágában se lesz ellenkezni már nyugodtabb hangnemben folytatta. --Este vacsorázni megyünk, szóval jó lenne Sasuke ha még azelőtt összepakolnál és elintéznéd minden dolgod. Holnap, reggel kell indulnod ha el akarod foglalni a lakásod még az évnyitó előtt így nem lesz időd pakolászni. --Azzal kisétált a szobából és becsukta maga után az ajtót. A meglepődött fiúk még legalább fél percig bámulták némán a festett fa deszkát mikor Itachi hirtelen egy használt óvszert vágott öccse arcába.
- Látom sokan búcsúztattak téged tegnap este. - húzta gúnyos mosolyra száját miközben arrébb rugdosott pár kotont. -- Gondolom mind sírtak a hír hallatán, hogy elmész és te az összesnek a farkaddal törölted le a könnyet az arcáról. -- Sasuke erre csak megvonta a vállát majd elsétált a kukához és kidobta a használt védekező eszközt. --Arról nem én tehetek, hogy imádnak a nők és mindegyik szétteszi nekem a lábát. Én legalább nem a testvérem seggére izgulok fel. -- Azzal bement a fürdőszobába, rendbe tenni magát. sokáig folyatta magára a zuhanyt hátha az kitisztítja a fejét a tegnapi másnaposságtól. semmire sem emlékezet, egyedül azt tudta, hogy buli volt, búcsú buli amiatt, hogy Tokióba költözik és ott fog egyetemre járni, de egy nőre se tudott vissza emlékezni hogy egyáltalán kiket húzott meg. Számára a nők nem jelentettek semmit, még soha nem volt szerelmes így még kapcsolata se volt, mégis szinte minden este más nővel éjszakázott volt, hogy egy nap többen is kiélte férfias vágyait. Mikor végzet a tusolással gyorsan megtörölközött és felöltözött. Bátyja reggeli poénja után inkább magával hozta a ruháit, nem akart Itachi előtt egy száll törölközőben állni a szekrénynél és ruhákat válogatni. Bár amennyire ő tudja Itachi nem meleg, de inkább nem akart kockáztatni. Mikor kilépet a fürdőszobából a gőzölgő kávé és a friss reggeli már az éjjeli szekrényén várakozott, Itachi pedig az ágyon feküdt és egy autós magazint lapozgatott.
- Reggelizz meg, utána segítek rendet tenni meg összecsomagolni. Van bármi amit el kell ma intézned? Mert ha nem akkor elmehetnénk egyet kávézni meg járni egyet a környéken.
- Nincs semmi dolgom. Este amúgy hova megyünk vacsorázni?
-A lagúnába.
A nap további része nyugodtan telt, már igen csak késő délutánra járt, amikor a fiúk haza mentek és elkezdtek készülődni. Eközben Konoha másik végében egy másik villában egy rózsaszín hajú lány zuhanyozott éppen. Élvezte, ahogy a vízcseppek végig gördülnek testén és forró gőz borítja be az egész helységet. Mikor végzett szekrényéből előkeresett egy bézs színű melltartót és a hozzá illő bugyit. Egy pezsgőszínű spagetti pántos felül testhez simuló, alul A-vonalú hajtásokkal ellátott combközépig érő szoknyát választott egy arany maga sarkú szandállal és hozzá megfelelő kiegészítőkkel. Kevéske sminket tett fel majd bepakolta kistáskájába mobilját.
- Sakura édesem, kész vagy?! -- Halotta édesanyja hangját, ahogy felkiabál az emeletre. Gyorsan vállára kapta táskáját majd megindult a nappali irányába.
Az étterem gyönyörű volt, a falba beépített óriás akvárium volt, a plafont kristály csillár díszítette és az asztaloktól nem messze volt egy színpad ahol épp egy zongorista bűvölte a billentyűket, kellemes hangulatot teremtve ezzel a vacsorához.
- Igazán kellemes ez a hely, gyakrabban is jöhetnénk ide. Te mit gondolsz erről kislányom?
- Én benne vagyok, de azt nem értem miért foglaltatok ekkora asztalt. Várunk még valakiket? -- De mielőtt még választ kaphatott volna szülei már álltak is fel, Sakura a székén hátra fordult és egy éjfekete szempárral találta szembe magát. Tisztelettudóan felállt majd kezet nyújtott - Uchiha.
- Haruno.
- Á Sakura igazán gyönyörű vagy. -- Mentette meg a helyzetet Itachi, aki két puszit lehelt a rózsaszín arcára. Miután mindenki üdvözölt mindenkit, helyet foglaltak majd hívtak egy pincért, hogy vegye fel rendeléseiket.
- Nyílván meglep benneteket, hogy együtt ünneplünk-- kezdett bele Fugaku. -- De tudjátok az a nagy helyzet, hogy mindkettőtök ugyan abba a városba megy egyetemre… -- Sakura pezsgős poharát szorongatta és közben az abroszt nézte, érezte, hogy ebből már nem sülhet ki jó. -- És hát úgy gondoltuk, hogy mivel mindketten albérletbe mentek, nekünk is sokkal kényelmesebb lenne, ha tudnánk, hogy biztonságban vagytok. Sakura szülei is nyugodtabbak lennének, ha tudnák, hogy a lányuk nincs egyedül abban a hatalmas nagyvárosban és mi is nyugodtabbak lennénk, mivel akkor a fiam nem haverkodna össze mindenféle drogossal. Így hát arra gondoltunk, hogy egy albérletbe kerültök, mondhatjuk úgyis, hogy lakótársak lesztek.
HOGY MI VAN? - kapta fel fejét egyszerre a két fiatal.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Örülök hogy tetszik sajna a suli miatt csak ritkán tudok írni, de azért igyekszem minnél hamarabb új részekkel szolgálni. :)