Sasuke egy hatalmas várfal előtt várakozott, hogy őt is leellenőrizzék az őrök. Még nagyon sokan voltak előtte. A nap még csak nemrég kelt fel, de máris nagyon meleg volt. A szél ugyan erősen fujt, de ez mit sem enyhített a hőségen.
Sasuke az előtte kígyózó sort fürkészte összehúzott szemekkel. Kétség kívül ma rengeteg szekér érkezett a királyi városba. Mindegyiket valamilyen pokróccal takarták le, hogy a tolvajok ne láthassák, mit rejtegetnek alatta. Megint vásár van. Az utóbbi időben egyre többször. Lentia mindig is nyüzsgő város volt. Itt rendezték meg a legnagyobb vásárokat az egész országban. Rengeteg árus érkezett ilyenkor akár az ország másik feléből is, hogy portékáját eladja. Sasuke úgy döntött, hogy ha bejutott, majd körbenéz.
Hátranézett. Egy kislányt pillantott meg maga mögött, aki nagy, barna, ijedt szemekkel bámult fel rá és az anyja kezét szorongatta. A fiú nem lepődött meg rajta, hogy félnek tőle nem csak a gyerekek, de a felnőttek is. Tényleg elég ijesztően festhetett fekete köpenyben, kaszával és íjjal a hátán és egy karddal a derekán. Nem is beszélve a szintén fekete Kisekiről, akinek nagyon ritka színe volt. A sörénye és a farka ugyan is világosszürke színben pompázott. Nagyon szép állat lett volna, ha nem lett volna olyan szikár és csontos. Nehéz volt az élete egy ogur keveréknek.
Sasuke nagy sokára sorra került. Az őrök bizalmatlanul méregették.
- Te meg hova készülsz ilyen felszereléssel kölyök? Azt hitted beengedünk ilyen fegyverekkel? Ki vagy te? – kérdezte türelmetlenül az egyik, miközben a másik Kiseki kantárját markolta.
- Uchiha Sasuke. – válaszolta nemes egyszerűséggel a fiú, többet nem is mondott. A kantárt tartó őr felröhögött.
- Uchiha Sasuke mi? Tudod te, hányan próbálnak ezzel a névvel bejutni? Ma sem te vagy az első. Na de majd mindjárt kiderül, hogy tényleg te vagy e. – mondta. A másik odalépett az őrök asztalához, és tucatnyi kép közt kezdett el kotorászni. Mindegyikre egy név volt írva. Ezeket a képeket varázslók készítették, ezért megszólalásig hasonlítanak arra, akit ábrázolnak. Mikor az őr megtalálta a képet, ijedt szemekkel nézett társára, aki ezután úgy engedte el Kiseki kantárját, mintha megégette volna.
- Bocsásson meg Sasuke sama! De tudja, nem lehetünk elég óvatosak. – dadogták olyan messzire húzódva az Uchihától, amennyire az udvariasság megengedte nekik. Azonnal tovább engedték.
- Hát persze. – mondta unottan a fiú, majd elindította Kisekit, és beügetett a városba. Nem tévedett. Az utcákon rengetegen voltak. Tényleg vásár volt. Ahogy Sasuke ügetett, megnyílt előtte az út. Mindenki bizalmatlanul méregette, aki mellett elhaladt, de ez őt a legkevésbé sem érdekelte, vagy ha érdekelte is valaha, már megszokta. Sorban elhaladt az ékszereket és selymeket árusító asztalok mellet, anélkül, hogy egy pillantást is vetett volna rájuk. A fegyvereknél azért már lépésre fogta a hidrust, hátha talál valamit, ami méltó arra, hogy megvegye. Azonban egy ilyen fegyvert sem látott. Mind gyönyörű munka volt, aranyveretes és recézett szélű. De Sasuke messziről meg tudta róluk állapítani, hogy az első ütközésnél darabokra törnének. Ehelyett elment Agurihoz, a legjobb kovácshoz, akit ismert. Aguri régi ismerőse volt a fiúnak, az apja legjobb barátja volt. Nagyon sok engedményt tett Sasukénak, a fegyvereit például ingyen javította. Mikor bekopogott a kovácsműhely vaskos faajtaján csak sokára nyitottak ajtót. Akkor sem az öreg kovács, hanem a segédje, Kensaku nyitott ajtót. A húsz éves, barna hajú és szemű fiú szívből mosolygott Sasukéra. Bár az Uchiha nem viszonozta a mosolyt, Kensaku még is tudta, hogy örül a találkozásnak. Öt éve ismerte Sasukét.
- Sasuke, örülök hogy itt vagy. Aguri hátul van, de nyugodtan odamehetsz. Éppen egy lovat patkol. – mondta, és betessékelte a fiút az ajtón. Hátul egy negyvenes éveiben járó férfi patkolt egy magas pej lovat.
- Rég láttalak Aguri. – mondta Sasuke egy kicsit több érdeklődéssel a hangjában, mint máskor. Ez jelezte, hogy barátot üdvözöl. Aguri széles vigyorral megpördült, amivel megijesztette a nagy pej lovat. A gazdája egy gróf szolgája alig bírta visszafogni. A kovács ellépett az állat mellől és izmos karjával hátba veregette Sasukét.
- Mi újság Sasuke? Jó rég nem jártál errefelé. Már azt hittem meghaltál. – mordult rá kedvesen.
- Jól vagyok, amint azt látod. Viszont meg kéne éleztetnem a fegyvereimet. Az Abdalok küldetést hoztak nekem Istentől. Két nap múlva a Mennykőcsapás kapunál kell lennem. – válaszolt az Uchiha. Aguri komolyan nézett rá.
- Biztos valami nagy dolog lehet, ha Isten nem tudja maga elintézni. – mondta aztán.- Viszont itt is történtek ám dolgok, amíg nem jártál erre. Chikashi király férjhez akarja adni a legidősebb lányát, tudod, amelyik annyi idős, mint te. Még nem talált neki férjet, de azt beszélik, ha megtalálja, rábízza az ország irányítását is. Egy kis bugris lesz az új királyunk. Ez a gróf is, akié a ló, ezért jött ide. De ugye tudod Sasuke, hogy a kifüggesztett táblán, ahol leírták, hogy a kevésbé magas rangúak között kiket várnak megjelenésre, téged is kiírtak? Elvégre nemes vagy, még ha így is élsz. Azt hittem ezért vagy itt. - mondta. Sasuke majdnem kiköpte a vizet, amit az előbb Kensaku nyomott a kezébe.
- Ugyan mit akarhat tőlem a király, hiszen már azt sem tudom, hogy mi van a birtokomon. Azóta nem jártam ott, hogy… Különben is, egy Istentől kapott feladat sokkal fontosabb, mint egy eljegyzés. Amúgy sem én leszek az, akit a király kiválaszt. – mondta Sasuke egy kicsit indulatosabban, mint szerette volna. Aguri felnevetett.
- Ne gondold, hogy nem. A király szabad kezet adott a hercegnőnek a választásra. És te igazán jóképű fiú vagy, még ha ez tőlem furcsán is hangzik. Az országban a lányok között pedig rendkívül népszerű, akkor is, ha nem akarod észrevenni.
- Akkor sem fogok megjelenni. Sőt, megkockáztatom, hogy mire visszaérek, már rég egy új király fog uralkodni.
- Ellentmondani a királynak veszélyes játék Sasuke.
- Lehet, de Isten küldetést adott nekem, és én úgy gondolom, hogy Isten feljebbvaló, mint Lord Chikashi. – mondta Sasuke. – bemegyek a házba, de a fegyvereket itt hagyom, ha végeztél a lóval kérlek élezd meg őket nekem.
Sasuke egy órával később már a teleport kapunál állt. Előszedte zsebéből a papírt, miszerint használhatja. Aguri csomagoltatott el Kensakuval ételt, és adott neki egy tőrt, ami alig volt nagyobb, mint Sasuke tenyere. Ez a fegyver nem olyan volt, mint az asztaloknál árult vackok, amik csak arra szolgáltak, hogy azt mutogassák, mennyi pénze van a tulajdonosának. Ezt ölésre tervezték, még ha nem is volt aranykígyó ráveretve. Sasuke a cipője talpában rejtette el a tőrt, és amint visszakapta a papírt az őröktől, belépett a teleport kapuba. Egy másodperccel később már Lugonban találta magát.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó