Sakura
Az ébresztő kegyetlenül felébresztett álmaimból. 6.30-ra kell kiérnünk a reptérre, gondoltam, hogy ha ötkor felkelek az pont elég lesz. Kikeltem az ágyból, lezuhanyoztam, megszárítottam és kivasaltam a hajam aztán jött a dilemma, hogy mit vegyek fel. Végül egy passzos, fekete nadrág és egy egész csinos, viszonylag meleg, kötött, fehér pulcsi mellett döntöttem. Nem tudtam eldönteni hogyan sminkeljem magam. Végül felvittem egy kis lilás árnyalatot a szemhéjamra, majd tussal kihúztam. Utána szempillaspirállal megcsináltam a szempilláimat és a számra egy kis színtelen szájfényt tettem. A tükörben vetettem egy utolsó pillantást magamra aztán levittem a csomagjaimat, amik kifejezetten nehéznek bizonyultak. A lányok még bikinit is elrakattak velem, mondván, hogy biztosan lesz jacuzzi vagy medence a szálláson. Ők teljesen rápörögtek erre az egészre. Mikor leértem a nappaliba még senki nem volt lent. Gondolhattam volna, hogy ők nem ennyire előrelátóak. Visszasétáltam az emeletre és bekopogtam Temarihoz:
- Ki az? – hangjából kihallottam az idegességet.
- Csak én vagyok, Sakura. – feleltem.
- Gyere csak. – mondta.
Amikor benyitottam a szobába Temari össze-vissza kapkodott. A haja félig-meddig volt kész, a ruhái még ki sem voltak készítve, az arca pedig, mint egy hallotté.
- Sakura, segíts! – kérlelt mostohanővérem.
- Jól van. Gyorsan öltözz fel, aztán kisminkellek és a hajaddal is csinálok valamit. De nem sok időnk van. – adom ki az utasításokat.
10 perc múlva Temari felöltözve jött be a fürdőszobájába. Egy hasonló nadrág volt rajta is mint rajtam és egy lila felső. A haját sietősen kivasaltam, aztán kihúztam cicásra a szemét. Elégedett voltam magammal és ő is velem. Tényleg tök jól megcsináltam. Csak egyetlen baj volt. Negyed hét volt. Őrületes tempóban futottunk le a nappaliba Temari cuccaival.
- Mégis mi tartott ennyi ideig? – támadott le minket Kankuro.
- Képzeld el egy nőnek sok idő kell, hogy elkészüljön. – rivallt rá Temari.
- Csakhogy most nem tudunk taxival menni, mert mire ideérne már ott kéne lennünk. – ordított vele továbbra is a bátyja.
- Nyugodjatok meg! Majd én, elviszlek titeket. Amíg kiállok a kocsival, addig nézzétek meg minden fontos dolog nálatok van-e és vegyétek fel a kabátotokat. – szólt közbe a vitájukba anya nyugodtan.
Miután kiállt a kocsival elvitt minket a reptérre, ahol elbúcsúzott tőlünk, mi pedig villámgyorsan odarohantunk a többiekhez. Szerencsére még éppen időben voltunk. Azonban Uchiháék késésben voltak. Gaarát már megint szétszedte az ideg, hogy hol lehet a barátnője. De aztán végül ők is megérkeztek. Mi a lányokkal külön ültünk, hogy beszélgessünk, viszont Hinata valamiért a szokottnál is, csöndesebb volt. Amint Ayame észrevett minket egyből odarohant hozzánk, pontosabban a Hyuuga lányhoz.
- Hinata! Azonnal hallani akarom a részleteket! Mégis miért nem hívtál vissza tegnap este? - Ayame nagyon izgatottnak tűnt, úgyhogy elkezdtünk figyelni.
- D-de hát e-ez a-annyira k-kínos. – dadogta fülig vörösödve.
- Mi történt? – szólt közbe Ino.
- Képzeljétek! Naruto alsónadrágban nyitott ajtót Hinatának és teljesen egyedül voltak a lakásban. Szóval, Hinata mondd el a részleteket. Sasuke nem mondott többet, azt mondta Naruto megeskette, hogy nem mondja el senkinek. Mit csináltatok nála?
- S-se semmit. Mondom, hogy nagyon kínos volt. Nem is volt kíváncsi a tananyagra. Szerintem csak ürügyet keresett valamihez. Nem tudom mi volt a célja. – mondta Hinata naivan.
- Hinata ez teljesen egyértelmű. Veled akart lenni… kettesben! –okítottam ki a lányt.
- Igen! Hina. Le akart veled feküdni. De fogadjunk, hogy még csak egy csókot se engedtél neki. – állapította meg Ino is.
- Naruto egyáltalán nem ilyen fiú. Ő rendes. Biztosan nem csinált volna ilyeneket velem nyomós ok nélkül. – védte a Hyuuga lány a szerelmét.
- A szex elég nyomós ok. Pláne egy fiúnak. – szólt hozzá a témához Temari is.
Szegény Hinata nem nagyon értett semmit. Néha olyan naiv. 2 óra múlva a gépünk felszállt. Az út Nisekóba nem volt túl hosszú, de annál fárasztóbb. A repülés mindig elnyom egy kicsit. És valami nagyon furcsát vettem észre. Sasuke néha, mikor az hitte nem figyelek, megbámult. Miért hiszik azt a pasik, hogy a nők nem veszik észre, ha bámulják őket? Szóval az út nem telt valami kellemesen. Miután leszálltunk, elmentünk a szállásra és elfoglaltuk. Faházakban lettünk elhelyezve, amik tényleg olyanok voltak, mint a lányok mondták. Jacuzzi, szauna, masszázsfotel. A szüleink biztos sokat perkáltak érte. Az ajtón belépve egyből a hatalmas nappaliba kerül az ember, ahol fekete bőrkanapé és fotel várja őt egy plazma tv-vel. Onnan nyílik a konyha, azzal szemben pedig van a fürdő. Az emeleten vannak az ágyak és egy fürdőszoba. Van még a nappaliban egy gardrób-szerűség, ahol a sielős, snowboard-os cuccait tudja tárolni az ember. Én Temarival, Ayaméval, Inoval, Hinatával és Tentennel vagyok egy házban.
- Na, jó csajok! Szerintem pakoljunk ki gyorsan, pihenjünk, le egy kicsit aztán menjünk át a fiúkhoz. Hívtak minket, hogy még délután nézzünk szét a városban. Tudjátok, fel kell mérni mi hol, van. – lelkesedett Ayame.
- Rendben. De egy kicsit pihenjünk mindenképp. Mit szólnátok, ha csajos estét tartanánk? Tudjátok, beülünk a jacuzziba, kibeszéljük a pasikat, szülőket meg ilyenek. – Ino is rápörgött nagyon erre a táborra.
Bepakoltuk a ruháinkat a szekrénybe, aztán befeküdtünk az ágyakba. Én kerültem legbelülre az ablakhoz, Ayame ágya pedig közvetlen az enyémhez volt tolva. Miközben az Uchiha lány valamit magyarázott elnyomott az álom. Mire felébredtem, már nem volt senki a szobában, csak egy cetli volt az ajtón:
„ Nem akartunk felébreszteni, olyan mélyen aludtál. A fiúknál leszünk, ha felébredsz, gyere át. Öltözz csinin! (Hidd el, megéri) Csók: Ayame”
Mégis mit jelentsen ez? Akarom én ezt egyáltalán tudni? Nem hiszem. És mégis, hogy öltözzön az ember csinosan, ilyen hidegben? Végül feláldoztam magam a szépségért és egy fekete, mélyen kivágott, passzos felsőt vettem fel, aminek imádom az anyagát és szinten fekete passzos gatyát. A sminkemet újra megcsináltam, kicsit igazítottam a hajamon aztán mentem is le a nappaliba. Be tettem a kézitáskámba minden szükséges dolgot és már elkezdtem venni a csizmámat, mikor kitaláltam, hogy egy kis vörös rúzzsal feldobom a számat. Végül is ki tudja? Ayame biztos nem viccből írta, hogy öltözzek csinosan. Megcsináltam, aztán tényleg felvettem a kabátomat, ami azért szerencsére melegebb volt, de még így is fáztam, a lábaimról nem is beszélve. Azt tudom, hogy a fiúk, közvetlenül a mellettünk lévő házban vannak, így oda megyek. Őszintén nem számítottam rá, hogy Ayame mit tervez, de a látványt, ami fogadott ő sem találhatta ki előre. Amikor ugyanis kinyílt előttem állt Uchiha Sasuke, a csapzott hajával és az álmos arcával. Bár ing volt rajta, de egyáltalán nem volt összegombolva, így elém tárta csodás hasizmait.
- Szia! A lányok mondták, hogy jöjjek ide, ha felébredtem. Azt mondták itt lesznek. – töröm meg először a csendet.
- Ja, persze. Gyere be gyorsan! – engedett be a házba – Ők már elmentek a faluba. De én inkább maradtam, hogy megvárjalak téged. Meg amúgy is, most nem szívesen tartottam volna velük. – miközben beszélt, lesegítette rólam a kabátot. Ahogy az ujjai finoman hozzáértek a vállamhoz és a karomhoz, szinte felpezsdítette a véremet.
- Hogy-hogy? –érdeklődtem. Lassan felé fordultam és mikor meglátta a felsőmet egyből megakadt rajta a szeme, de úriember módjára fel is nézett a szemembe.
- Tudod nincs kedvem hallgatni a Naruto – Hinata szappanopera újabb epizódjának feldolgozását Narutótól, vagy nézni Ayame és Gaara undorítóan aranyos kapcsolatát. – felelt őszintén – Kérsz valamit? Egy teát esetleg? Biztos hideg van kint, bár bevallom, nem nagyon tudok teát készíteni.
- Akkor majd megcsinálom én. – ajánlom fel. Egyből elindulok a konyha felé. – Azt még megértem, hogy miért unod Narutóék drámáit. De Gaaráékkal mi bajod? Szerintem aranyosak. – érdeklődök tovább
- Tudom. És örülök is, hogy mind a ketten boldogok csak néha rossz tud lenni, mikor az ember belegondol, hogy neki ilyen kapcsolata sose lesz. Meg azért féltem Ayamét, elvégre Gaara sem éppen a legrendesebb fickó volt, amikor megismertem. - meglep, hogy ennyire őszinte pont velem.
- Hát, én is meglepődtem, mikor együtt láttam őket először. Nem ilyennek ismertem meg Gaarát. De szerintem Ayame jó hatással van rá. És lássuk be, mindkettőre ráfér egy kis boldogság. – miközben beszéltem, a teavíz már felforrt, így a pulton levő teaból beletettem 2 bögrébe 1-1 filtert. Sasuke telefonja, ami szintén a konyhapulton volt hirtelen megcsörrent. A velem szemben ülő Uchihának odanyújtottam, és amikor ránéztem a kijelzőre ezt a nevet láttam: Obito
- Hé, szia! Mi az? Obito, nem vagyok otthon. Sítáborban, Nisekóban. Talán tudnád, ha nem tűntél volna el, megint. Nem tudom, milyen üzleti tárgyalást intézhettél Ibizán 2 szupermodellel 4 hónapon keresztül. Mindegy. Mikor jössz haza? Szóval 25-én. Madarának mondtad? Szóval nekem kéne átadnom. Beszélj te vele. Ő bátyád. Majd később beszélünk. Szia! – Sasuke hangja olyan fura volt, mikor ezzel az Obitóval beszélt. Olyan… szomorú.
- Bocsi, csak a nagybátyám volt. – mondta Sasuke.
- Ugyan semmi gond. Ő volt Ayame apukája? – próbálok egy kicsit több dolgot megtudni róla. Általában olyan titokzatos, de most egész őszintén beszél.
- Dehogy. Ez a másik a másik nagybátyám volt, Obito. Ayame apját Madarának hívják. – feleli Sasuke. Úgy érzem másfelé kéne terelnem a témát.
- Tessék itt a tea. – nyújtom felé mosolyogva az egyik bögrét.
- Köszönöm. – elveszi tőlem – Fel akarsz menni a faluba? Ehetnénk valamit.
- Öhm.. hát rendben. – válaszolom kissé zavarban. Most veszem csak észre, hogy Sasuke még mindig nem gombolta be az ingjét. Miután megittuk a teát, felöltöztünk és elindultunk a faluba. Bár fáztam, de nagyon kellemes volt. A probléma csak a kínos csend volt. Mivel nem sok időt töltöttünk kettesben így nem is nagyon volt közös témánk. Gondolkozz Sakura, gondolkozz.
- Hé, amúgy az igazgató miért nem bír titeket? Tudom, hogy nem kólás incidens miatt, mert azt mondták azelőtt is utált titeket. – gondoltam ez jó kiinduló téma lehet.
- Igazából fogalmam sincs. Bár engem talán a rokonaim miatt nem kedvel túlzottan. A bátyám, Itachi és haverjai, voltak az iskola legbalhésabb csapata. Aztán ott volt Shisui, ő szintén nem egy ma született bárány volt. Szóval ez a balhésság amolyan családi vonás nálunk. – meséli Sasuke. – Amúgy nem tudod Kankuro hova akar menni tovább tanulni?
- Hát szerintem még ő se nagyon tudja, mit szeretne tanulni. Az apja nagyon erőlteti a jogot, ezért oda felvételizik, de szerintem ő nem igazán akarja. – felelem őszintén. – De azért ennek ellenére kicsit irigykedek. Mármint jó érzés lehet tudni, hogy már nemsokára vége. Félre ne érts, szeretem a sulit, de azért a végzős évnek meg van a maga varázsa. Te is várod, nem?
- Hát annyira azért nem. Végül is nem lesz jó elbúcsúzni ezektől a srácoktól, a többségüket, ovis korom óta ismerem. Furcsa lesz nélkülük. – a hangjában megint egy kis szomorúságot hallottam.
- Az biztos, hogy furcsa lesz. De végül is, ha hazajössz, tudsz velük találkozni. – valahogy fel kéne dobnom a hangulatot.
- Hát, Amerikából aligha jövök haza gyakran. A bátyám még velem is alig találkozik, nem hogy az itteni barátaival. Naruto pedig aligha jönne a Yale-re. – magyarázza.
- De mehetsz Amerikába tanulni. Hidd el ez nagyon jó. Ráadásul a Yale az egyik legjobb egyetem. Szerintem próbálj meg annak örülni, hogy ott tanulhatsz, ahol szeretnél. –tanácsolom neki kedvesen.
- Persze. Ahol szeretnék… - válaszol komoran.
- Nem szeretnél Amerikába menni? – megdöbbenek rajta, elvégre azt hittem, hogy szívesen megy külföldre tanulni. – Akkor miért mész oda?
- Nem mintha bele szólhattam volna Madaráék döntésébe. Persze azt a látszatot keltik mintha választanék, elvégre én döntöm, el melyik egyetemre megyek, de valójában ez teljesen lényegtelen. Ők ezt döntést már rég meghozták helyettem. – a szavaiból ki lehet hallani a haragot.
- Miért nem mondod el nekik, hogy te mit szeretnél? Nem ismerem őket, de biztosan megértenék, hogy miért nem akarsz egy másik országba költözni. – mondom.
- Persze, biztos megértenék. De személyes kudarcnak élnék meg. Magukat hibáztatnák érte. – felel szomorkásan.
- Ezt hogy érted? – ezt így nem igazán fogom fel. Persze nyilván fogalmam sincs a helyzetéről. Elképzelni sem tudom, milyen élete lehetett.
- Tudod, nekem mindig is inkább ők voltak a szüleim. 7 évesen mikor apáék meghaltak, kérdés sem volt, hogy felnevelnek-e minket. Úgy szerettek minket a testvéremmel mintha a sajátjaik lennénk. De én mindig is láttam rajtuk a nyomást, hogy jól neveljenek minket. Minden hibánkért, tettünkért a nevelésüket okolják, és ha nem leszünk olyan sikeresek, mint ahogy ők megálmodták magukat hibáztatják majd érte. Ami hülyeség, elvégre mindent, amit elérek, csak nekik köszönhetem. És éppen ezért nem okozhatok nekik csalódást azzal, hogy önző érdekből itthon maradok. – miközben ezt mondja, teljesen meghatódok, de látom rajta, hogy ő is. Nagyon furcsa látni a sebezhető oldalát. Az emberek ilyenkor mutatják meg milyenek is valójában.
- Hát, megértem. Azt hiszem én is így döntenék a helyedben. Bár nem lehet könnyű megfelelni az ilyen elvárásoknak.
- Hát azért neked se egyszerű. Én tuti kiakadnék a helyedben. Mármint az anyukád újraházasodik, ráadásul Gaara apja nem tűnhetett valami megbízhatónak elsőre.
- Azon nem akadtam ki, hogy anya újraházasodik, legalábbis olyan értelemben nem, mint amire te gondolsz. Nem ismerem, az apámat szóval nekem ez nem okoz gondot. Annak meg örültem, hogy anya boldog. Csak kicsit fura helyzet volt elsőre, de már kezdek hozzászokni.
- Értem. – látom, hogy teljesen elmélyed a gondolatai között.
Nagyjából egy órát sétáltunk a faluban, aztán visszaindultunk a szállásra. Nagyon jól elbeszélgettünk Sasukéval, nem is gondoltam volna róla, hogy ilyen is tud lenni. Sokkal felszabadultabb volt, mint máskor. Mire elértünk a házakhoz teljesen átfagytam.
- Én sietek vissza a házba, mert nagyon fázok. Majd holnap találkozunk. – köszöntem el tőle. Már épp indultam volna, mikor valami olyan történt, amire nem számítottam. Hirtelen odalépett hozzám és megcsókolt.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Elnézést kérek a sok késésért, de a gépem pont most ment szét, pedig már majdnem befejeztem a részt. Mivel előre láthatóan nem lehet tudni mikor lesz kész, ezért most újraírom. Igyekszem minél hamarabb, akár már ma megcsinálni!