Sakura
/ 4 hónappal később/
Hogy hogyan telt az első 4 hónap Konohában? Szuperül és szarul egyben. A sulival minden rendben, pár tanárt leszámítva. Morino Ibiki a földrajz tanárunk a legszadistább ember a világon, Orochimaru a kémia tanár pedig borzasztóan ijesztő. Anko, a lányok tesi tanárja konkrétan pszichiátriai eset, mondjuk a fiúké sem jobb. A keddi főző szakkörön rengeteg finom sütit sütünk, a csütörtöki táncórák pedig nagyon élvezetesek. Szerda délutánonként szertornára járok a csajokkal, bár annyira nem vagyok benne jó, de azért kellemes kikapcsolódás. Hétfőnként teniszre járok, Ayaméval és Hinatával. A félévim elég jó lesz csak 2 négyesem lesz, matekból és kémiából. A tokiói kirándulás nagyon jól sikerült, ott váltunk jó barátokká a lányokkal. Minden péntek és szombat este az ANBU-ban buliztunk, ami rohadt jó volt. Rengeteg dolgot megtudtam, például azt is, hogy mi történt tavaly az évzárón. A fiúk nyalizni akartak Tsunadénak, akin lila kosztüm volt, Sasuke megjegyezte, hogy jól áll neki a lila, Naruto pedig benyögte, hogy a kielégítetlenség színe, erre az Uchiha annyira el kezdett nevetni, hogy kiköpte a szájában lévő kólát egyenesen az igazgatóra. Idén legalább már 10-szer voltak nála és legalább ennyiszer „támogatták” a szüleik az iskolát. Október 10.-én hatalmas bulit szerveztek Naruto szülinapja alkalmából. Szerintem ott volt az egész iskola, de azt mondták ez semmi a tavalyi szilveszteri bulihoz képest. Ami a családi dolgokat illeti Gaara és az apja közötti kapcsolat még mindig nem javult, mondjuk nem is vártam. A szüleink esküvője március 13.-án lesz. Remélem akkor egy kicsit higgadtabbak lesznek.
- Sakura gyere, kezdődik a „családi vacsora”! – nyit be Tema a szobámba. Még egy utolsó pillantást vetek magamra aztán én is megyek utána az étkezőbe. Csodásan néz ki, vörös a fal, sötét bútorokkal és sokat érő festményekkel van díszítve a szoba. Az asztalon nem mindennapi porcelán teríték és ezüst étkészlet van.
- Gaara miért nincs itt? – kérdezi aggódva anyám.
- Az egyik barátjánál alszik. – feleli nyugodtan a leendő mostohaapám.
- De hát holnap iskola. Nem aggódsz, hogy elalszanak, vagy nem mennek be az iskolába? – néz rá furcsán anyám.
- A polgármester fiánál alszik, és ha ismernéd Kushinát biztos lennél benne, hogy nem fognak elaludni. Elkésni sem nagyon tudnak tekintve, hogy 200 méterre laknak az iskolától. – nyugtatja mennyasszonyát a férfi. Ezután felénk fordul. – hogy megy a suli?
- Nekünk egész jól. –bokszol a vállamba Temari.
- Ennek örülök. Mikor is indultok Nisekóba? – érdeklődik.
- Holnapután. – válaszol Kankuro. – Még holnap adnak valami tájékoztató hülyeséget.
- Mikorra érkeztek haza? - kapcsolódik be a beszélgetésbe anya.
- 23.-ára. 10 nap Nisekóban tanulás helyett. El sem hiszem. – magyarázza Tema.
- Egyébként, hogy tudjatok róla idén is meg vagyunk hívva Uchiháék villásreggelijére, amit december 26.-án szoktak tartani. – közli velünk a családfő.
- Azok mindig olyan jók. Madara nagyon ért az ilyen partik szervezéséhez. – lelkendezett a szőke.
- Azt el kell ismerni, hogy tényleg nagyon kellemes szokott lenni a hangulat. – ismeri el a férfi.
Azt hiszem, lassan kezdem érteni, hogy miben is változik meg az életem, ha anya hozzámegy ehhez az emberhez. Temariéknak csodás gyerekkori emlékeik lehetnek, elvégre minden barátjuk a közelükben lakott. Jó mondjuk, én sem panaszkodhatok. Anyával ketten mindig is jól elvoltunk és mindent megkaptam, amit csak szerettem volna. A vacsora után fáradtan dőltem végig az ágyamon miközben bekapcsoltam a laptopomat. Beléptem a Facebookomba és rengeteg értesítésem volt. Leginkább, azért mert Ayame feltette a táncóra előtt készített közös képünket. Ment a nyalizás a kép alatt ezerrel, mindenki el volt olvadva, hogy mi milyen szépek vagyunk. A felével életembe nem beszéltem, de lényegtelen. Már épp kijelentkeznék mikor valaki rám írt:
Hinata:Sziaa :DDD
Sakura:Csövi ^^
Hinata: Várod már Nisekót? c:
Sakura: ÜhümJ nagyon:33
Hinata: Állítólag lesz valami karácsonyi vásár :*
Sakura:Uuuu gondolom minden lány oda fog menni….be kéne szervezni a fiúkat
Hinata: Gaarával nem lesz gond. Ha ő jön akkor Sasuke és Naruto is ott lesz. Akkor pedig jön az összes fiú :DDDDDD
Sakura: Igaaaaaz:DD Remélem jó szálláshelyünk lesz, nem csak egy rozoga kis faház…..
Hinata: Dehogy:D a szülők rengeteget perkáltak… tavaly luxus szállodában voltunk
Sakura: Wow… Te bepakoltál már valamit?
Hinata: Persze. Nem hagyom az utolsó napra. Te?
Nem Hinát kellene az ilyenekről kérdeznem, ő maga a megtestesült álomgyerek.
Sakura: Hát én is pakoltam egy keveset :D de tudod Temarival pakolok majd és ő nem sieti el ^^”
Hinata: Ne mutasd be. Tavaly 4 órával indulás előtt pakolt el xd
Sakura: Komoly lehetett xddd
Hinata: Elfelejtette eltenni a melltartóit xddd
Sakura:XDDDD
Hinata: Bocsi mennem kell apa most ért haza……Puszi :*
Sakura: Semmi baj puszi :*
Így végig gondolva egyáltalán nem bírom elképzelni Hinata családját vagy bármelyik barátom családját. De gondolom, azon a villásreggelin majd láthatom őket.
Másnap Dupla tesi után
- Hol lesz az a tajékoztató? –érdeklődöm miközben a blúzomat gomboltam be.
- Valamiért elmarad és az osztályfőnöktől kell elkérni egy lapot amin rajta van minden információ. – feleli Ino nyugodtan.
- És te erről honnan tudsz? – kérdezi kissé ingerülten Temari .
- Ha figyeltetek volna, mind tudnátok. Kakashi-sensei legalább háromszor elmondta. – kapcsolódik be Hinata.
Miután mindenki felöltözött és rendbe szedte magát felmentünk az osztályterembe, a Sensei ideadta a papírt, felvettük a kabátjainkat és kisétáltunk a suliból.
- Te jó ég! Gay-sensei lesz az egyik kísérőtanár. – sopánkodott Hina.
- Nemáááár! Miért pont ő? – siránkozott Ino is.
Miközben azon aggódtunk, hogy mennyire elviselhetetlen tanárok jönnek Nisekóba Gaara és Ayame léptek ki az ajtón, kézen fogva. Ezt a látványt sosem fogom megszokni, egyszerűen nem tudom elképzelni a mostohatesómat szerelmesnek.
- Sziasztok! – mondta a lány miközben lesietett a lépcsőn magával rángatva szerelmét.
- Sziasztok! – köszöntünk mi is.
- Láttátok miket írtak a programajánlók közé? – akadt ki Temari.
- Ne is mondd! Az egyetlen jó a vásár. Keresnünk kell jobb programokat! – határozza el az Uchiha lány.
- Meg egy kocsmát, hogy el tudjam viselni azt rémes karácsonyi hangulatot. – lomboz le minket Gaara.
- Most csak fel akarsz húzni, tudom, hogy imádni fogod. – cukkolja Ayame, miközben puszit nyom a szájára.
- Nem is értem, hogy gondoltam, hogy átverhetlek téged. Te ismersz annyira, hogy tudd, oda vagyok az olyan dolgokért, amik egy kicsit is buzisak. – ironizált továbbra is a vörös hajú.
- Majd kitalálom, hogy háláljam meg. – mosolyodott el a fekete hajú.
- Van pár tippem. – varázsolt mosolyt az ajkaira Gaara is.
Ha nem a saját szememmel látnám, el se hinném. Majd Nisekóban faggatom egy kicsit Ayamét a kapcsolatukról.
- Szerintem mennünk kéne, mert az életben nem fogjuk befejezni a pakolást. – hozza fel a témát Ino.
- Nektek miért kell 7 óra ahhoz, hogy bepakoljatok 10 napra? Vegyetek példát Temariról, ő gyorsan megoldja. – Ayame épp válaszra nyitotta volna a száját, de a fiú nem hagyta, hogy megszólaljon –Tudod mit? Ne válaszolj, úgy se fogom soha megérteni. Sakura, Temari én most hazakísérem Ayamét jöttök velem?
- Miért is ne? – vertem hátba Temarit aki ennek következtében majdnem előre dőlt.
- Hinata te is arra felé jössz, nem? – kérdezi kedvesen Ayame.
- Öhm… hát én még megvárom, Nejit szóval menjetek csak nyugodtan. – néz szégyenlősen félre az említett. Látom, hogy hazudik. Egyszerűen látom.
- Azt ugye tudod, hogy Neji nem olyan régen lépett le Sasukéval meg Sai-val. Naruto pedig ma nem jött suliba ugye, és véletlenül pont tudom, hogy nem hozzá indultak– húzza ördögi vigyorra ajkait a vörös.
- Csak azért kéri el tőlem az anyagot, mert Sasuke-kun nem igazán jegyzetel az órákon. – vékonyította el hangját a lány miközben az arca egyre vörösödött.
- Ohóó, Naruto meg a nagy bepótolások. Csak azért nem jött suliba, mert „pakolnia” kell. – Hinata lángoló arccal indult el a városközpont irányába és megpróbálta figyelmen kívül hagyni Gaara megjegyzését. – Csak erre válaszolj! Nejinek azt mondjam, hogy velünk jöttél haza? Ez fontos, mert nem tudom, hogy hazudnom kell-e neki.
Minden hiába Hinata már szinte fénysebességgel fordult be a sarkon
- Nisekóban össze kell hoznunk őt meg Narutót. –határozza el Ayame.
- Igen olyan cukik lennének együtt. – lelkesedett Ino is.
- Szerintem meg nem kéne belekavarnotok. Ez az ő dolguk és higgyétek el, ha járni akarnak, akkor fognak is. – próbálta leállítani őket Gaara.
- Komolyan Gaara? Komolyan? Narutoról és Hinatáról beszélünk. Uzumaki egy ötéves érzelemvilágával rendelkezik, a Hyuuga pedig akkor sem vallaná be, hogy tetszik neki, ha egy pisztolyt tartanék a fejéhez. – oktatta ki öccsét a szőke.
- Akkor mégis miből gondolod, hogy érettek erre a kapcsolatra?- akadékoskodott továbbra is Gaara.
- Mert tudjuk és kész. Hinatának első osztály óta tetszik, és nem fogom hagyni, hogy ez a csodálatos szerelem csak úgy kárba vesszen. – szónokolt Ayame.
- Felőlem. De akkor megyünk vagy nem? – vágott unott képet a vörös.
- Induljunk. Ino nem jössz velünk? Van nálam pár cuccod, ha el akarod vinni azokat. Anya pedig biztos szívesen hazavinne. – ajánlja fel az Uchiha lány.
- Végül is miért ne? Amúgy pakolhatnánk együtt is. Tök jó lenne. Át menni mindenkihez és ruhákat próbálni meg minden. – vetette fel Ino.
- Ez tényleg jól hangzik. De akkor siessünk, mert tudod, hogy a busz mindjárt megy. – egyezett bele Ino.
Konohában még a busz is luxus. Itt szinte minden családnak van egy limuzinja, de mivel a gazdag emberek nagyon kedvelik az ultramodern személyautókat és elég nagy a garázsuk ezért általában jó néhány Porsche, Maseratti, Aston Martin, Lamborghini és hasonlóan jó nevű kocsik közlekedtek a városban. A csemetéik pedig a luxusbuszokkal, vagy aki elég idős volt az szintén egy hatalmas autóval indult útnak. A városban még van egy vonatállomás egy repülőtér is. Aki nem értené, hogy miért kell egy ilyen kisvárosba az nincs tisztában a felsőtízezer mindennapjaival. Az emberek többsége üzletember, politikus vagy nagyon jól kereső értelmiségiek, akiknek az élete utazásokkal jár. Habár azt hozzá kell tenni, hogy nem túl gyakran jönnek ide menetrend szerinti repülők, ugyanis általában magánrepülőkkel utaztak el.
Miután leszálltunk a buszról, tudatosult bennem, hogy Sasukéék csak néhány utcára laknak tőlünk. Ayame és Gaara egymás kezét fogva sétált elől, mi hárman pedig mögöttük mentünk.
- Majd találkozunk, ha átmegyünk hozzátok! – köszönt el csókkal Ayame.
- Nem hiszem, hogy fogunk, mert átmegyek Shikamaruhoz és csak későn érek haza – lobozza le a lány hangulatát.
- Ajjj….. akkor csak holnap reggel találkozunk? – kérdezi szomorúan.
- Aha. Bocsi. – a vörös hajú átöleli, a lányt majd megcsókolja.
- Szia! – miután elköszöntek egymástól Ayame beengedett minket a házba.
Belépve egy hatalmas előtér fogadott minket. Ayame elvette tőlünk a kabátjainkat, kinyitott egy kisebb gardróbot, ahol fogasok sorakoztak és egyesével felakasztotta azokat. A házban leginkább hideg színek uralkodtak, ennek ellenére csodásan nézett ki. A többiek nagyon otthonosan érezték magukat és ösztönösen indultak el a konyha irányába én pedig kissé feszengve követtem őket.
- Kértek valamit? – kérdezte Ayame miközben a hűtőben matatott.
Rövid gondolkodás után végül felvittünk Ayame szobájába 2 nagydoboz jégkrémet, tejszínhabot, rengeteg csokit és egy kis Macaront. Mindenki ledobta magát az ágyra kivéve Ayamét, aki a gardróbjához sétált.
- Átveszek, valami kényelmesebb ruhát aztán kezdhetünk válogatni. – mondta majd elkezdett vetkőzni.
Kivett egy fekete leggingset és egy hosszított, bézs felsőt. Előhozott egy bőröndöt és két nagy táskát.
- Ayame-chan ugye tisztában vagy vele hogy 10 napra megyünk síelni? – kérdezte Hinata gyanakodva.
- Szerinted is kéne még egy táska? Nem hiszem, hogy ebbe minden elférne. – gondolkodott hangosan Ayame.
- De hisz ez csak egy sítábor. Nem hiszem, hogy annyira sok minden kéne. – értetlenkedtem.
- Csak egy sítábor? CSAK? – ugrott fel egyből Ino és drámaian a szívéhez kapott. – Az egész iskolai év erről szól. Első hónapokban mindenki teljesen izgatott, hogy milyen lesz, mik fognak történni. Mikor januárban felmegyünk azok, akik nem voltak ott kiakarnak deríteni minden apró részletet, akik pedig ott voltak még mindig benne vannak az események sorozatában. Aztán március körül, a tavaszköszöntő buli előtt és alatt valami ördögi mágia során mindig kiderül még valami a táborban történtekről, ami összetöri valaki szívét és ezen csámcsognak egy hónapig. Aztán valaki, akiről kiderült valami mocskos dolog év vége körül mindig kiborul és kitálal mindenről. Szóval ez nem egy egyszerű sítábor. Ez határozza majd meg, hogy az évben milyen helyet foglalsz el az iskolai hierarchiában.
- Azért ez egy kicsit túlzás, Ino. Tavaly így volt. És a régebben elballagott diákoktól tudjuk, hogy ez általában hasonlóan ment végbe eddig, de egyáltalán nem törvényszerű. – szólt bele Temari.
- Esetleg hozzak fel példákat? Mert megteszem. Deidarának meg van az összes évkönyv, amibe én bele is olvastam. Ott van például a 2007-es eset amikor Hatoko Siuto-ról meztelen képeket küldek az összes iskolatársának. A képek a táborban készültek és soha nem derült ki, hogy hogyan szivárgott ki. Vagy a 2004-es szakítás sorozat is jó példa. – érvelt igaza mellett a szőke.
- Ezt mind az évkönyvekből tudtad meg? – hitetlenkedett Ayame.
- Egy kicsit mélyebben beleástam az iskola tényleges történelmébe. A diákok alkotják a suli történetét nem az eredmények és hasonlók. – húzta ki magát Yamanaka.
- Még mindig nem értem. A diákok elmennek síelni és egy kicsit elszakadnak a mindennapos környezetükből. Ennyi a tábor lényege, nem? A többi csak nagyzolás és kitaláció. – győzködöm barátnőimet.
- Reménytelen vagy, Sakura. – sóhajtozott Ino.
- Vagy csak nem reagálja túl annyira, mint te. – szólalt meg Ayame miközben a gardróbjából pakolt néhány ruhát.
- Mi az, hogy túlreagálom? Tudod hány ember vesztette el a szüzességét a sítábor alatt? Nagyon sok. És tudod mennyi szív tört össze emiatt? Rengeteg. – érvelt továbbra is a szőke.
- Azok a szívek nem a tábor miatt törtek össze, az csak felgyorsította. – szól közbe unottan Temari.
Ez még így ment egy darabig aztán segítettünk Ayaménak pakolni. Majd mindenkihez átmentünk, beszélgettünk, táncoltunk, hülyéskedtünk. Akkor még fogalmunk sem volt milyen változásokat hoz ez a tábor néhányunk életébe.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Szia! :) Pár nap múlva szerintem kész leszek vele, de szombatig biztosan megcsinálom :))