Gyorsan eljött az augusztus vége. Narutóék elbúcsúztak Laci szüleitől, miután bepakoltak a bőröndjeikbe, és a buszmegálló felé vették az irányt. A nap már magasan járt, amikor a busz bekanyarodott a buszmegálló mellé, és felvette a kis csapatot, és elindultak. Úti céljuk: Juta. Amikor leszálltak Jutában a buszról, Laci vezette el őket a repülőtérre, ami nem volt olyan hű de messze, majd még egy kilométert gyalogoltak, míg a repülőgéphez meg nem érkeztek. Lacinak könny szökött a szemébe örömében, ugyanis az ott dolgozó szerelő, akivel még júliusban találkozott, boldogan mutatta meg neki a gépet, és jelentette az akkor történteket. A hajtóművet átvizsgálták, de nem találtak semmit, ugyanis minden bizonnyal üzemanyaghiány okozta a váratlan hajtóműleállást, mert Siófokon nem a megfelelő mennyiségű üzemanyaggal tölthették fel a gépet. Ezután kivontatták a hangárból a gépet, ami szinte csillogott a napsütésben, és az emberek végre beszállhattak, hogy Budapest felé vegyék az irányt. Szokásos helyüket foglalták el, és bekapcsolták a biztonsági övet, és Laci felpörgette a motorokat, és kigurult a kifutópályára, és nem sokkal később felszállt, és fővárosunk felé vette az irányt. Egy órával később leszálltak Budapesten, és még épphogy elérték a Konohába tartó járatot, és már esteledett, amikor a gépük landolt Konohában. Naruto és Hinata kézen fogva jöttek le a lépcsőn, ami meglepte Minatóékat és Hiyashiékat, Sasuke és Sakura is így jöttek le, ami Kizashiékat és Fugakuékat is meglepte – Fugakut különösképpen, mert nem gondolta volna, hogy kisebbik fia végre beadja a derekát, és összejön Sakurával. Itachi, még ugratta is öccsét, hogy vigyázzon, nehogy leharapja véletlenül. Természetesen Fugaku ezt egy tockossal jutalmazta, ami nagy derültséget váltott ki a többiekben. Ezután elindultak haza, mert jövő héten kezdődik az évnyitó, és Kakashi már várja őket, mert nagy hírt fog közölni.
A következő héten:
Kezdődik az iskola. Naruto és barátai a végzős évfolyamba léptek. Az évnyitó két órás volt, mert Tsunade, az igazgató hosszú beszéddel készült, ami a vége felé már a kilencedikeseket is kikészítette, majd a végzősök köszöntötték az új tanulókat. Ezután kezdődtek az osztályfőnöki órák. Az osztályfőnök, Kakashi boldogságtól csillogó szemmel üdvözölte osztályát, majd megszólalt:
- Gyerekek! Kedves 12.a! Figyeljetek rám! Van egy nagy meglepetésem számotokra. Az iskola átköltözik egy másik országba. Valószínűleg ismeritek, hiszen ott voltatok. Ez az ország nem más, mint Magyarország. Azon belül Kaposvárra, egy nyugis kisvárosba, ahol teljes körű ellátást fogtok kapni. Az ottani önkormányzat megvásárolt egy iskolaépületet, és már át is adták részünkre. Kollégiumban fogtok lakni. Az iskola beszerezte a szükséges dolgokat, és a kulcsokat a szobáitokhoz. Nem lesz külön fiú és lány részleg, tehát egy fiú egy lánnyal fog közös szobán osztozni. – kacsintott - Szóval minden rendben lesz. Mindenkinek lesz saját laptopja, mobiltelefonja, és úgy rendezitek be a szobáitokat, ahogyan az nektek jól esik, és a másikat nem zavarja. Hát, ennyit akartam mondani. Akkor két óra múlva találkozzunk a repülőtéren! A Konohai Gimnázium privát gépeivel megyünk.
A diákok örömujjongásban törtek ki, hiszen újra láthatják majd nyári vendéglátójukat. Ino emiatt különösen izgatott lett.
- Sakura – súgta oda legjobb barátnőjének Ino.
- Mondjad, Ino – válaszolta a rózsaszín hajú.
- Annyira izgatott vagyok, hogy végre újra láthatom Lacit. Facebook-on már megüzentem neki a jó hírt – egy hete már visszaigazoltam, és azóta egyfolytában dumcsizunk. Azt válaszolta, hogy valahogyan érezte, hogy ismét boldogan fognak telni napjai. Már nagyon hiányzik, és fordítva is így van.
- Jaj, de aranyos ez a Laci. Látod, te is megtaláltad a boldogságot. Én is már egyre közelebb fogok kerülni Sasukéhoz.
- Nézz csak oda – mutat az előttük lévő párra elbűvölten – Naruto és Hinata milyen jól megvannak egymással.
- Azt meghiszem – mondta mosolyogva – Csak róluk lehet hallani az egész suliban. Engem nem zavar, mert én Sasuke-kunnal lehetek végig. Én tudom csak megpuhítani a lelkét.
Nézzünk át egy kicsit Narutóékhoz:
Naruto és Hinata izgatottak voltak, mert újra láthatják barátjukat, és bíztak abban, hogy ő leviszi a kis létszámú osztályt Kaposvárra a magángépével, mert ez a nagy gép nem alkalmas arra, hogy leszálljanak Kaposújlakon.
- Hinata-chan – szólt Naruto.
- Igen, Naruto-kun? – kérdezte Hinata.
- Azt javaslom, legyünk majd egy szobában – mondta sejtelmesen.
- Az nekem is jó lenne – válaszolta fülig pirulva – Veled, kettesben, egy szobában, csodálatos lenne. Több szempontból is – mondta, majd még jobban elpirult, már-már paradicsomot megszégyenítően. Naruto is fülig pirult, majd elmosolyodott.
- Ez a lány, ez a lány – gondolta.
Hazamentek, összepakoltak, elbúcsúztak szüleiktől, és megígérték nekik, hogy mindennap írnak majd nekik. Ezután elindultak a reptér felé, ahol a többiek már ott voltak, és várták őket a gépen, pont ők voltak az utolsók, akik felszálltak a repülőre. Három repülőgéppel indultak el a város méretű faluból, hogy még itteni idő szerint késő délután Budapestre érjenek. Ott még csak dél volt, de 30 fokos meleg. Mindhárom gép Concorde típusú gép volt, ami kétszeres hangsebességgel szelte az eget – de ezt ők meg sem érezték annyira - és így nem tartott tovább 3 óránál az út, és fennakadások nélkül ért földet egymás után a három Concorde. Pár perccel később megálltak a Ferihegy 2A terminál érkezési oldalán lévő kapuknál. Az ott dolgozók éppen azt nézték, hogy hogyan áll meg az egymás melletti kapuknál a három gép, majd azonnal nekiláttak a gépek ellátásának, valamint egy hangárba vontatták őket, hogy ne foglalják feleslegesen a helyet. Laci üdvözölte ismét barátait, illetve Kakashi-senseit is. Ino kitárt karokkal, és örömkönnyek között rohant oda Lacihoz, és szorosan átölelték egymást, majd egy hosszú csókot váltottak. Mikor észrevették, hogy többen is figyelik őket, ráadásul eléggé feltűnően, pirulva ugrottak szét.
- Jó napot, Kakashi! Szervusztok, srácok – köszöntötte őket Laci.
- Á, szóval te voltál kis osztályom vendéglátója a nyáron – mondta mosolyogva.
- Igen, én – felelte Laci – Nagyon rendesek. Nem gond, ha csak titeket és a senseieteket is átszállítanám Kaposújlakra?
- Ilyen fiatalon van saját repülőgéped? – mondta csodálkozva Kakashi Laci gépére mutatva.
- Igen, de ezt nem ám a szél fújta össze. Ezért keményen meg kellett dolgoznom.
- Nos, hát, gratulálok. És 18 fő befér a gépedbe poggyászostól, mindenestől?
- Igen. Ebben a gépben – a többi ugyanilyen típusú géphez képest – van külön raktér. Ebben a gépben van WC, és 19 utas szállítására alkalmas. És általában én és egy pilóta ismerősöm repüljük.
- És milyen típusú is ez a gép? – érdeklődött tovább Kakashi.
- Ez, kérem szépen, egy L-410 UVP-T típusú gép.
Beszálltak, és elfoglalták régi helyüket, ahogy nyáron utaztak Kaposújlakra, Kakashi hátul foglalt helyet, és becsatolták a biztonsági öveket, majd Laci és első tisztje elindította a hajtóműveket, és hosszasan kigurult a kifutópályához, majd, amint megkapta a felszállási engedélyt, felbőgette a motorokat, és a gép nekilendült, majd felszállt. Egy órával később landoltak a célállomáson, Laci leállította a hajtóműveket, és áramtalanította a gépet. Ezután kiszálltak, és egy kicsit – Kakashi engedélyével – körbenéztek a reptéren. A reptérnézés nem tartott tovább két óra hosszánál, majd Laci buszánál – időközben a Barkast leváltotta egy Ikarus 211-esre, ami meglehetősen régi volt, de olyannak tűnt, mintha csak most jött volna le a gyártósorról. Beszálltak, és elindultak a város felé, nevezetesen Kaposvár irányába. Ámulva nézték a házakat, mert hát Konohában szinte csak egyemeletes házak voltak, itt viszont a külvárosban egymást váltották a földszintes, és az emeletes házak, a belvárosban meg már tízemeletes házak tornyosultak.
- Hol lesz az iskola épülete? – kérdezte Laci Kakashitól.
- Azt mondta a polgármester, amikor itt jártam, hogy a kórház területén lesz a suli.
- Nahát, nekem ott volt a régi sulim – csodálkozott Laci. – Akkor azért költözött el a suli néhány utcával odébb. És hol lesz a kollégium? – kérdezte Laci Kakashitól.
- Azt hiszem, valami gépész sulinál, vagy hol – mondta a fejét vakarva.
- Akkor már tudom, hol lesz. – mondta Laci, majd egy keskeny utcába befordult, és megálltak a kollégium előtt.
- Hölgyeim, és uraim. Megérkeztünk – Kiáltotta Laci, majd kinyitott a távvezérelt ajtókat, és kiszálltak az utasok. A többiekhez képest sokkal előbb értek oda. Estefelé a többiek is megérkezett, majd mindenki elfoglalta szobáját, majd lementek a kantinba vacsorázni – spagetti volt – és visszamentek, a szobákba, megfürödtek, majd lefeküdtek aludni. Laci hazament, mivel ő nem koleszes, így Ino egyedül aludt, de azért bezárta az ajtót, nehogy valamilyen perverz fazon rámásszon az éjjel, és még egy asztallal is elzárta az ajtót. Az ablak szerencsére nagy volt, így bárkit megláthatna, aki be akar surranni hozzá egy kis mókára, úgyhogy azt is becsukta. A szomszéd szobából, ahol Hinata és Naruto lakik, furcsa hangokra lett figyelmes. Kajánul elmosolyodott, mert tudta, hogy mit csinálnak azok ketten alvás helyett, és lefeküdt aludni, hogy másnap kipihenten menjen iskolába. Lacival előzetesen megbeszélte, hogy őt vigye el az iskolába kocsival. Már alig várta a holnapot.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó