Hinata
Amíg ki voltam ütve furcsa álmom volt, felkeltem. Naruto feküdt mellettem. Teli voltam injekció szúrásokkal. Mintha százszor leszúrtak volna. Az álom újra és újra átfutott az agyamon. Mi van ha jelent valamit? Mi van ha Sakurával valami történni fog? Gondolataimat Naruto hangja szakította félbe.
- Felkeltél? - kérdezte majd lazán megsimította az arcom.
- Igen. De, mivolt a bajom? - kérdeztem. Naruto el sápadt majd belekezdett.
- Anyám és Sasuke anyja megvizsgáltak, vagyis próbáltak de rosszul végződött. - mondta.
- Mivel?
- Amíg Boruto a kezemben volt te felkeltél. És mondták hogy... - nem fejezte be mert a sírástól nem tudta.
- Jól van, ha nem akarod elmondani akkor nem kell. - mondtam majd átöleltem Naruto fejét és ő lejjebb csúszott így a feje a hasamnál volt. Lassan átölelte a hasam. Éreztem hogy szemembe meleg könny cseppek gyülekeznek. Majd pislantottam és lefolytak az arcomról. Naruto egyre erősebben szorította a hasam. Ölelését az ajtó nyikorgása enyhítette.
- Hinata kisasszony. - hallottam Neji hangját.
- Hinata! - most már Hanabiét is hallottam.
- Neji, Hanabi? Hogy hogy itt vagytok? Apám megtiltotta hogy a család bármelyik tagja lásson engem. - csodálkoztam.
- Igen de mi vagyis én kikönyörögtem apánknak. Igaz Hanabi? - kérdezte Neji.
- Na igen. De én még sírtam is neki. - nyújtotta ki a nyelvét Hanabi. Felvettem a fülemig érő mosolyom.
- És honnan tudtátok hogy itt vagyok? - kérdeztem.
- Kushina asszony hívott fel. - mondta Neji.
- Értem. Apa, ő hogy van?
- Ömm... - mondták mind a ketten majd valaki belépett az ajtón. Szemeim kikerekedtek. Felkészültem az ütésekre.
- Hinata, jól vagy? - kérdezte. Szememben fénylett a félelem és a meglepettség is.
- Jól. És te? - kérdeztem remegő hanggal.
- Jól. - mondta apám majd megölelt. Láttam ahogy Neji és Hanabi pacsiznak egymással. Hiashi lassan elengedett majd mosolygott.
- Mi lesz a pici neve?
- Boruto... Uzumaki Boruto. - mondtam.
- Na mi megyünk is. Pihenny sokat nővérkém! Szia. - mondta Hanabi majd ki vándoroltak a szobából. Bele túrtam Naruto hajába, és ő fel horkolt. Ijedtemben majdnem felugortam a plafonra. Uhhh.. A világ legrosszabb pózában kellett elaludnod? Gondoltam. Kopogtak az ajtón.
- Tessék. - mondtam majd az ajtót kirúgták. A nagy csapódásra Naruto felugrott és leesett az ágyról. Egy csapat nevetés hallatszott.
- Jajj te idióta! - mondta Kiba. Oda ment Narutóhoz és felsegítette.
- Szia Hinata! Hogy vagy? - kérdezte TenTen.
- Szia mi lesz a kicsi neve? - jött oda Karin. Várjunk csak! A suli legnagyobb kurvája jött meglátogatni? Mindegy Naruto húga is lehet jó szívű.
- Jajj ez de kellemetlen.. - vakarta a tarkóját Shikamaru.
- Mi is itt vagyunk! - hallatszott kintről. Sakurát hozták be. Sasuke volt az egyik aki emelte a másik pedig Sai. Mindenki nevetett még én is. Már az egész osztály bent volt a szobába. Mindenki a pasijához ment akiknek nem volt azok pedig csak beálltak valahova. Még valaki belépett. Nem más mint... ino?
- Szia Hinata, szeretnék bocsánatot kérni mindenért amit tettem! - mondta lehajtott fejjel.
- Semmi baj. - mosolyogtam. Ino is mosolyogni kezdett majd megölelt. Viszonoztam az ölelést. Mindenki vidám volt. Kikeltem az ágyamból. Nyújtózkodtam majd Narutóhoz léptem. Kb. egy óráig ott voltak majd haza vánszorogtak. Sasuke és Sakura még egy tíz percig ott voltak majd elmentek.
- Lassan én is megyek. Szia, jó éjt. - mondta Naruto majd megpuszilt.
- Jó éjt - mondtam.. Elment, egyedül lettem. Lefeküdtem és elnyomott az álom. Éjjel hallottam valami zajt majd felkeltem körbe néztem, és nem találtam senkit. Pedig reménykedtem hogy valaki ott lesz és elbeszélgetünk de nem. Vissza feküdtem, de nem tudtam aludni. Ránéztem az órára hajnali négy. Forgolódtam egyet-kettőt az ágyban majd felültem. Lenyúltam a bőröndömért és kivettem a telefonom meg a fül hallgatóm. Bedugtam és beraktam a fülembe. Benyomtam a dj programot és zenéket mixeltem. Nem figyeltem az órát és arra eszméltem fel hogy valaki ott áll előttem. Kivettem a fülemből a hangszórókat és ránéztem az ápoló nőre.
- Jó reggelt. Hoztam a reggelit. - mondta kedvesen majd letette a mellettem lévő szekrényre a reggelit.
- Jó reggelt. Köszönöm. - mondtam és felültem.
- Jó étvágyat. - mondta.
- Köszönöm. - mondtam majd a nő kiment. Lassan falatozni kezdtem. Miután mindent befaltam, kikeltem az ágyból és átöltöztem. Kiugrottam a folyosóra és majdnem elcsúsztam a padlón. Hirtelen kapaszkodtam meg majd körülnéztem. Nem látott senki. Megkönnyebbülve fújtam ki a levegőm. Elkezdtem sétálni a folyosón. Hallottam hogy az egyik szobában szülnek. Lesápadtam. Ő legalább nem hal bele a szülésbe. Gondoltam majd tovább mentem és neki mentem valakinek. A földre kerültem.
- Bocsánat. - mondtam a homlokomat simogatva.
- Semmi baj. Előfordul az ilyen. - mondta egy kedves mély hang. Felnéztem és egy helyes fiú nyújtotta felém a kezét.
- Köszönöm. - mondtam majd megfogtam a kb. velem egy idős fiú kezét. Égkék színű szemei csillogtak arca olyan volt mint Narutóé haja fekete volt. Lassan felhúzott és neki lökődtem amitől átölelt. Mind ketten elpirultunk. Félre húzodtam tőle.
- Te, miért vagy kórházban? - kérdeztem vörös arcal a történtek miatt.
- Hát... Autó balesetem volt és azóta nem engedtek ki ebből a halottak házából! - vigyorgott és közben a tarkóját vakarta. Úgy viselkedik mint Naruto. Gondoltam közben a fiú végig engem nézett. Ránéztem majd elkapta rólam tekintetét. Elmosolyodtam.
- Értem. - mondtam.
- Te pedig terhes vagy. Igaz? - kérdezte.
- Igen. - mondtam pirutlan. - Hogy hívnak? - tettem fel még egy kérdést.
- Menma. A család nevem ne kérdezd csak Menma. - mondta mosolyogva.
- Hyuga Hinata. Miért nincs család neved? Bocsánat hogy sokat kérdezek!
- Mert megszülettem és a szüleim meg elhagytak. Azóta senki sem tudja a család nevem. Hyuga Hinata. Szép név! - tért el a témától.
- Értem. Köszönöm. - mondtam.
- Kedves lány vagy. Örülhet az a fiú akivel jársz! - dícsért.
- Tudod... Nagyon hasonlítasz rá. - mosolyogtam. Menma rám nézett és elpirult.
- Igazán? Akkor örülök. - mosolygott.
- Máskor is össze futunk? - kérdeztem.
- Ja, amikor kellek neked akkor... Gyere a 22-es szobába. - mondta. Igazából a "kellek neked" -re elpirultam. Bólintottam.
- Oké szia. - mondtam majd ő is elköszönt és útjaink ketté váltak. Boldog lettem, mert legalább van valaki akivel ellehet majd beszélgetni és olyan mint Naruto. Tovább sétáltam a folyosón és egy ismerős arcot pillantottam meg. Zöld szem, vörös haj, arc tetoválás. Testem remegni kezdett. Nyugi itt csak nem fog meg erőszakolni mint az nap este! Nyugtattam magam. Lábaim teljes erejükből remegtek. A fiú közelítteni kezdett. Lehajtottam a fejem. Eszembe jutottak azok a percek amikor letépték rólam a ruhát és bekelett kapnom a himbilimbijét. Könnycseppek gyűltem a szemembe. Már majdnem megszólított.
- Hé szivem hát itt vagy! Már fél órája téged kereslek! - hallottam meg Menma hangját. Gaara megállt. Menma odajött hozzám és megcsókolt. Szemeim elkerekedtek. Menma ugyan úgy csókolt ahogy Naruto szokott. Szenvedélyesen. Lehunytam a szemeim és élveztem ahogy Naruto 2 játszik az ajkaimmal. Gaara elfutott. Menma elvált az ajkaimtól. Lassan kinyitottam a szemeim.
- Legközelebb vigyázz. Ez nem jó alak. - mondta vigyorogva. - Ja és bocsi a csók miatt csak kellett valami amivel lekellett rázni. - arcom egyre vörösebb lett.
- Lázas vagy? - kérdezte majd megfogta a homlokom. Éreztem arcom egyre melegebb és egyre jobban zavarba estem. Megráztam a fejem majd ellöktem magamtól a fiút. Hátra esett.
- Bocsánat! - mondtam majd oda siettem hozzá hogy felsegítsem.
- Hűű! Nekem aztán van erőd! - mondta majd nyújtózott és minden testrésze megroppant.
- Amikor zavarban vagyok mindig túl erőltetem magam. - pirultam el. Menma nevetett.
- Na szia majd talizunk. - mondta majd elfutott.
- Szia. - intettem utána. Kimentem a levegőre és leültem egy padra. Ajj de unalmas! Gondoltam. Ültem egy ideig és az agyam kikapcsolt. Nem figyeltem semmire.
Sakura
- Sasukee!!! Gyere máár! - kiáltoztam Sasukének.
- Jövök már! - hallottam válaszul.
- Már jó lenne. Ha sietnél talán már vissza értünk volna. - mérgelődtem. Lassan kiért és beültünk az autóba. Öt perc után ki is szálltunk. Befelé találkoztunk Hinatával aki csak ült egy padon és nézte a nagy semmit.
- Hahóó! Hinataaa... - próbáltuk vissza hozni a földre. Hinata megrázta a fejét és körül nézett.
- Öö.. Igen? Ohh sziasztok. - kapott észbe.
- Szia. - köszöntünk vissza.
- Hogy aludtatok? - tette fel a kérdést. Én elvörösödtem.
- Ha azt nem vesszük hogy Sakura egyfolytába lelökött... Akkor jól. Te? - kérdezte Sasuke.
- Jól. - nevetett Hinata. Elnézett a kórház bejárata felé ahol egy fekete hajú fiú állt. Hinata fel állt és integetett. A fiú vissza intett.
- Az ki? - kérdeztem és a fiúra szúrós szemekkel néztem.
- Mindjárt jövök. - mondta Hinata majd oda futott a fiúhoz. Oda ráncigálta hozzánk.
- Hello. - köszönt a fiú aki hasonlított Narutóra.
- Menma ő itt Sakura és Sasuke, Sakura és Sasuke ő itt Menma. - mutatta be nekünk a fiút. A neve ismerős volt. Furcsa a neve ismerős a kinézete Naruto. Sasukére néztem aki szintén rám nézett.
- Szia én Sakura vagyok! Bocsi hogy megkérdezem de... Nem ismerlek én téged?
- Nem hiszem. Cseresznye virág. - mosolygott.
- Most gúnyolódsz? - ropogtattam az ujjam.
- Nem dehogy! Ellenkezőleg, szép neved van. - mondta mosolyogva.
- Köszi. - pirultam el.
- Héé! Srácok! - hallatszott Naruto hangja. Mindenki felé fordult. Kezében egy csokor rózsa volt. Nem csoda hisz az anyja szereti a rózsát. Akkor gondolom azért hozott mert Kushina mondta neki. Másként megsem kottyant volna a fejében. Még mindig futott lassan oda ért hozzánk. Megállt, kifújta magát és kiegyenesedett.
- Sziasztok, Hinata ez a tiéd. - nyujtotta Hinata felé a rózsa csokrot. Menmára néztem aki gyilkos szemekkel nézte Narutót.
- Köszönöm. - mondta Hinata majd elvette a csokrot.
- Te ki vagy? Olyan ismerős vagy te nekem! - nézegette Menmát.
- Haver néztél már tükörbe? Amúgy Menmának hívják.
- Ahha. Szóval Menma... És mit keresel itt? - tette tarkójára mindkét kezét.
- Hinatával ma össze futottunk és barátok lettünk. - Hinata letette a csokrot mert érezte hogy valaki neki fog menni valakinek.
Menma
Azt hittem hogy leütöm azt a csirkét.
- Barátok? CSAK barátok? - kérdezte.
- Nem hallod szeretők! - mondtam majd zsebre tettem a kezeim.
- Anyád! - nekem akart jönni. Hinata azonnal közénk állt.
- Fiúk, elég legyen! - mondta majd mindkettőnkre szúrós szemekkel nézett.
- Bocsánat. Csak viccnek szántam. - mondtam. - De valaki túl kommolyan vette. - mondtam mintha én megse szólaltam volna.
- Bajod?! - kiáltott az a görény.
- Naruto! - emelte meg egy kicsit a hangját.
- Nyugi haver. Még nincs világ vége. - mondtam.
Hinata
Közelebb léptek hozzám és úgy veszekedtem felettem mintha ott sem lettem volna.
- Ha nem fogod be... Letépem a tököd! - kiáltotta Naruto.
- Ahha. Én meg a fejed! - kiáltott Menma. Észre sem vették hogy ott vagyok csak kiáltoztak a fejem felett. Elegem lett és nem bírtam.
- ELÉG!!!! - mindenki rám nézett.
- Mi a baj Hinata? - kérdezték egyszerre.
- Szerintetek? Az hogy itt veszekedtek miattam de nem tudom hogy miért! - mondtam majd befutottam a szobámba. Elegem lett a mai napból. Gondoltam és össze húzóckodtam az ágyamon. Kopogtak.
- Haggyatok! - mondtam majd lehunytam a szemem.
- Csak én vagyok. Sakura. - mondta.
- Gyere. - mondtam majd letöröltem könnyeim. Mikor bejött "Sakura" aki Menma volt, nagyot néztem.
- Bocsi de nem bírtam ki, muszály volt Sakura hangját utánoznom, ha azt akartam hogy beengedj. - mondta.
- Oké, akkor ki is mehetsz. - mondtam.
- Naa... Ne légy morcos! - Menma leült az ágymra.
- Nehéz felfogni azt hogy nem akarok látni senkit?
- Nem de én akarlak látni téged. - mondta. Felültem és elfordultam.
- Az nem érdekel. - mondtam. Menma megfogta a kezem amivel támaszkodtam.
- Pedig jobb lesz. - mondta majd maga felé fordított. Éreztem ahogy az ajka hozzám ér.
- Mit művelsz? - kérdeztem a nyakamat puszilgató Menmától.
- Felvidítalak. - mondta. Elakartam lökni de nem sikerült. Még erősebben löktem de ezzel csak azt értem el hogy én estem a földre. Felnéztem rá. Szemében csalódottság csillogott. Nem érdekelt inkább felpattantam és kifutottam a szobámból. A francba már! Senki sem hagy nyugodtan? Gondoltam és észre sem vettem hogy már rég elhagytam a kórházat. Nem is baj, legalább szellőzik a fejem. Gondoltam majd sétálni kezdtem. Mentem és megpillantottam a számomra utált embert aki megerőszakolt. Gaara. Szembe jött velem az utcán ahol nem volt senki. A levegőt egyre mélyebben vettem. Miután elsétált mellettem én megkönnyebbültem. Majd megfogta a csuklóm. Elkezdett ráncigálni egy szó nélkül. Tegyen amit akar már így is úgy is elegem van az életemből. Gondoltam amikor Nejit pillantottam meg. Már épp behúzott Gaarának.
- Jól vagy hugi? - kérdezte miután elűzte a vörös hajút.
- Most már igen. - arcomra mosoly vetődött. Nem hittem volna hogy így örülni fogok Nejinek.
- Akkor jó. Gyere vissza viszlek a kórházba. - mondta amin meglepődtem.
- Honnan tudod hogy kiszöktem?
- Én mindent tudok. - mosolygott majd fel emelt. Elkezdett vinni vissza a kórházba. Arcom full vörös volt. Oda értünk és kiabálást meg verekedést hallottunk. Neji lerakott a földre. Bementünk a kapun. A látványon már meg sem lepődtem. Menma és Naruto verekedtek. Sasuke és most már Neji próbálták leszedni őket egymásról.
- Hogy merted megcsókolni?! Utállak eddig is utáltalak! Bár ne születtél volna az iker tesómnak! - kiáltotta Naruto. Döbbenten néztem magam elé. Szóval ezért hasonlítanak ennyire. Gondoltam. Neji és Sasuke nem jártak sikerrel. Menma neki ugrott Narutónak amitől Menma Narutóra esett. Behúzott neki egy nagyot amitől Naruto elfordult és vért köpött ki.
- Naruto!! - kiáltottam. Menma és Naruto meg a többiek rám néztek. Arcomon látszódott a csalódottság.
- Te nem ezt ígérted nekem! Azt hogy mindenkivel leálsz bunyózni mert hozzám ért? Szerintem egyeltalán nem így mondtad. Hanem azt hogy, soha többé nem fogsz verekedni mással! Szóval... Cseszd meg magad a hazugságaiddal! - mondtam majd könnyeim vissza folytva bementem a szobámba. Újra. Magam után jól becsaptam az ajtót és neki dőltem. Lassan legugoltam és fejemet a kezeimbe temettem. Könnyeim maguktól folytak. Hangos ablak zörgetést hallottam. Felnéztem egy madár kalapálta az üveget. Felálltam és oda léptem, kinyitottam az ablakot. A madár nyugodtan állt a párkányon. Megsimogattam és nem szállt el. Sőt berepült a szobámba és az ágyra szállt. Csiripelt, azzal jelezve hogy üljek le. Éreztem hogy a hangja valami bajra utal.
- Sajnálom madárka de nem értem mit csipogsz! - mondtam majd végig simítottam rajta. A madár felszállt és az arcomhoz bújt, majd kiszállt az ablakon. Felpattantam majd kinéztem az ablakon. Hirtelen szédülés kapott el amitől majdnem kiestem az ablakon. Még időben húztam vissza magam. Most már nem csak szédültem hanem a fejem is lüktetett. Lehuppantam a földre. Éreztem hogy itt a vég. Valami folyékonyat éreztem a lábam között. Mi a..? Bepisiltem volna? Kérdeztem magamtól. Majd lenéztem. Véres és gennyes volt az ami kifolyt belőlem. Fel akartam állni de el is estem. Erőt vettem magamtól és felsikítottam.
Naruto
Hallottuk hogy Hinata szobájából hangos sikítások hallatszanak. Már oda futottunk az ajtóhoz de az zárva volt. Sasuke neki ugrott és kitárult az ajtó. Hinata sírva feküdt a földön körülötte valami gyennyes és véres víz volt.Sakura oda futott Hinatához és letérdelt mellé. Elkezdte vizsgálgatni Hinatát.
- Elfolyt a magzatvíz! Hívjátok az orvosokat! - kiáltotta Sakura, Sasuke és Neji már futottak is. Én nem bírtam mozogni. Mivan ha most fog meghalni? Én... Félek! Megjöttek az orvosok.
- Kérjük mennyenek ki! Itt kell szülnie már nincs idő bevinni a szülész szobába. - mondta az orvos.
- Miért? - támadtam le.
- Mert már a kicsi feje... Félig kint van. - megdöbbentem. Túl gyors ez a tempó. Hinata nem fogja kibírni. Ő nem olyan erős. Sakura megfogta a vállam.
- Ne félj Hinata erősebb mint gondolnád! - nyugtatott.
- Honnan veszed? - kérdeztem majd könnyek csordultak végig az arcomon.
- Én mindent tudok. Hisz én vagyok az őrzője és a vadásza is egyben. Nem emlékszel? Mindent tudok Hinatáról. - mondta.
- De az csak egy dolog. - mondtam majd még gyorsabban folytak a könnyeim.
- Lehet de... Hinata tényleg erős... És ha te ezt nem hiszed el... Gondold meg hogy szereted-e vagy nem... Ugyanis ha szereted, akkor hiszel benne. - mondta Sakura és hangjában hallatszott hogy biztos abban amit mond.
- Én szeretem, hisz ő is szeret engem. Nem igaz?
- De igaz. Csak az nem biztos hogy Te úgy érzel iránta ahogy ő irántad. - mondta majd elsétált és leült Sasuke mellé.
- Ezzel azt akarod mondani... Hogy én csak barátilag szeretem? - kérdeztem még mindig háttal nekik.
- Akár... - mondta majd belekortyolt vizébe. - Mert ha igazán szeretnéd... Akkor hinnél benne.
- Ch... - válaszoltam. Ökölbe szorítottam a kezem, és éreztem hogy a Kyuubi a méregtől, lassan átveszi a testem. Futottam ahogy a lábam bírta. Nem akartam senkinek sem ártani. Szaladtam, elmentem az erdőig és neki dőltem egy fának. Éreztem hogy már csak egy kis énem maradt, ami próbálta vissza tartani a démont. A levegőt egyre hangosabban vettem. Kezemből már nagy körmök jöttek ki. Beleütöttem egy fába ami rögtön kidőlt. Azon az arc felemen amin még én voltam könnyek folytak végig a fájdalomtól. Másra se tudtam gondolni csak arra hogy mi van Hinatával. Eszembe jutott az ahogy mosolyog. El mosolyodtam és éreztem hogy a kilenc farkú ereje gyengül. Szinte elolvadtam ahogy a világoslila szemeket láttam magam előtt. Ránéztem a kezeimre és észre vettem hogy a nagy körmeim eltűntek. Vigyorogtam egy ideig majd vissza sprinteltem a kórházba.
- Érted jöttem Hinata!!! - kiáltoztam. Oda értem Sakuráékhoz és kaptam egy jókora nagy pofont.
- Barom! Csendben kell lenni. - mondták mind a ketten.
- Mivan Hinatával? - kérdeztem.
- Már hallottuk ahogy sikítozik de többet nem tudunk. - mondta Sasuke.
- FÁÁÁJJ!!! MEGHALOK!!! - hallottuk bentről. Majd egy baba sírást is hallottunk. Berontottam és megpillantottm az elájult Hinatát, és egy szőke hajú kisbabát.
- Gratulálunk, fiú. - mondta az orvost majd nekem adta a bebugyolált babát.
- És Hinata? Ő jól van ugye? - kérdeztem aggódva.
- Csak elájult. A baba makk egészséges. Nem kell aggódni. - mondta az orvos. Soha nem voltam ilyen boldog.
- Jajj de kis cukii!!!! - mondta Sakura majd megsimogatta az alvó Boruto arcát. Hinata izzadt volt. Vizes arcára rátapadt a haja. Átadtam Sakurának a babát aki örömmel fogadta el a kicsit. Oda léptem Hinatához és letérdeltem az ágy mellé. Megfogtam a kezét amibe egy tű volt bele állítva. Hinata megszorította a kezem. Azt hittem hogy felkelt de nem. Most hogy tudtam higy mind ketten élnek, örömkönnyeim hullottak. Megkönnyebbültem, a nagy feszültség után jól esett.
- Naruto... - halottam Hinata hangját.
- Hinata! Jól vagy? - kérdeztem majd végig simítottam az arcán.
- Igen... - mosolygott.
- Szeretlek. - mondtam majd megöleltem.
- Én is! Boruto, ő hol van? - kérdezte. Hátra néztem, Sakuráék már nem voltak bent. Vissza fordultam és mosolyogtam.
- Ne aggódj, jól van. - mondtam. Hinata szeméből egy könny csepp hullot. Megsimítottam az arcát majd megcsókoltam.
- Remélem felkészültél a lányunkra is. - mondtam majd mosolyogva újra megcsókoltam Hinatát. Aki engedte hogy csókoljam amíg akarom.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó