Hinata némán ült a kórházi ágyon, miközben arra várt, hogy Naruto érte jöjjön, és haza vigye. Sebei már régen begyógyultak, csak a jobb kezét fedte be még kötés. Elég nehezen épült fel a sérüléseiből, amiket a mostohaapja okozott neki, több hónapnak is el kellett telnie, mire teljesen meggyógyult, de legalább az a szemét már nem árthat neki. És a hasa is szépen gömbölyödni kezdett. Nem nagyon rázta meg a tudat, hogy meghalt az a férfi, akit a világon a legjobban gyűlölt, de az igen csak meglepte, hogy milyen körülmények között halt meg. Soha nem hitte volna, hogy valaki képes lesz megölni a mostohaapját, hiszen nem tudott arról, hogy a férfinak valaha is lettek volna ellenségi. És mégis, volt valaki, aki tényleg szívből gyűlölte őt, aztán elment hozzá, és megölte. Soha nem derült ki, hogy ki ölte meg a férfit. A rendőrség azt mondta, hogy nincs elég bizonyíték arra, hogy ki volt a tettes, és ezért lezárták a nyomozást, öt nappal azután, hogy megtalálták mostohaapja holttestét. Hinata sejtette, hogy csakis olyan ölhette meg a férfit, akinek nagyon sok pénze volt, és így eltudta érni azt, hogy a rendőrség ne nyomozzon tovább az ügyben. Milyen ironikus, hogy pontosan ő is ugyanezt tette, amikor megölte az igazi apját, de legalább megfizetett a bűneiért, még ha nem is kívánta a férfi halálát.
Egyszer csak kinyílt az ajtó, és ő odakapta tekintetét, ahogy azt hitte, hogy Naruto jött el hozzá, ám legnagyobb meglepetésére Sakura volt az. Hinata igencsak meglepődött, hogy a nő eljött hozzá. Azóta nem látta, hogy eljött érte arra az átkozott helyre, ahol megtalálta és Nejivel közösen a kórházba vitték őt. Amíg bent volt a kórházban Sakura egyszer sem jött el őt meglátogatni. Neji gyakran eljött hozzá, és hiába kérdezte tőle, hogy Sakura miért nem jött el, bátyja mindig valamilyen kitérő válaszokat adott neki, és így fogalma sem volt arról, hogy a nővére miért nem látogatta meg. Talán szégyellt a szeme elé kerülni? Biztosan azért, mert lefeküdt Narutóval. Sejtette, hogy nem azért tette, mert elakarta választani őket egymástól. De az fájt neki, hogy nem merte bevallani az igazat. Néma csöndben figyelték a másikat, és egyikük sem tudott megszólalni. Nem igazán tudták, mint mondhatnának egymásnak, végül Sakura volt az, aki megszólalt.
- Hogy vagy? - Kérdezte a rózsaszín hajú nő halkan, és Hinatát ez igencsak meglepte, hiszen amikor először találkoztak egymással, a nő nem így beszélt vele. Nagyon hideg és távolság tartó volt vele szemben, de azt is tudta, hogy nem azért csinálta ezt, mert nem szerette volna őt, vagy ilyesmi, csak egyszerűen ilyen volt a természete. Hinata vállat vont.
- Nem panaszkodom... - Válaszolta Hinata nyugodt hangon, miközben kezét jobb szeméhez emelte. - Csak a jobb szememre még alig látok valamit. Hogy őszinte legyek, csak halvány körvonalakat látok vele. - Sakura keze ettől ökölbe szorult, és ezt Hinata nagyon jól látta. - De egyébként tényleg jól vagyok. A hasam pedig szépen gömbölyödik. - Tette hozzá még sietve Hinata, hogy megnyugtassa testvérét. - Nem kell felidegesítened magad. - Sakura ráemelte zöld szemeit, mikben csak úgy sütött a harag.
- És ugyan miért ne?! - Kérdezte fagyosan Sakura. - Ha az a rohadék nem intéz így el téged, akkor nem kerültél volna ilyen állapotba. És mi lett volna, ha valami történik a kicsivel?!
- De már nincs semmi baj. Kérlek, Sakura, ne dühítsd fel magad. Amúgy sem árthat már nekem. - A nő arcán mosoly jelent meg, mitől Hinatát kirázta a hideg. Nem hitte volna, hogy Sakura képes így mosolyogni.
- Hát persze, hogy nem... - Felelte Sakura gúnyosan. - És legyünk hálásak annak a személynek, aki ezt tette vele.
- Sakura! - Mondta hangosan a fiatal nő. Teljesen megrémítette az, amit mondott. Lehet, hogy a mostohaapja egy szemétláda volt, de akkor sem érdemelt ilyen halált. Sakura húgára nézett, és látta arcán a rémületet, mitől azonnal megbánta, hogy ezt mondta. Vajon akkor is így nézne rá, ha megtudná, hogy ő volt az, aki megölte a férfit?
- Ne haragudj... - Szólalt meg Sakura bocsánatkérően. - Nem akartalak megijeszteni. Csak valahányszor arra gondolok, hogy mit tett veled az az ember, egyszerűen nem tudok nem arra gondolni, hogy megérdemelte a sorsát.
- Az lehet, de akkor sincs jogod ilyesmit gondolni.
- És ugyan miért ne? Ő az apámat ölte meg. Honnan is tudhatnád mit éreztem, amikor megtudtam, hogy az a férfi, akit a világon a legjobban szerettem, nincs többé? Hiashi volt az, aki elvette tőlem, és igenis örülök, hogy meghalt.
- Sakura, ez akkor is beteges.
- Szerintem meg nem az! Ha ismerted volna apánkat, akkor te is ezt gondolnád!
Hinata lehajtotta fejét. Szeretett volna igazat adni nővérének, de nem tudott. Tudta, hogy milyen szörnyű dolog elvenni egy másik ember életét, és ezért nem tudott egyetérteni testvérével. Még akkor sem, ha igaza volt. Újból testvérére emelte lila szemeit, akin látszott, hogy még mindig nem tudott megnyugodni. Hinata halkan nyelt egyet, aztán megszólalt.
- Amúgy miért jöttél ide valójában? Eddig eszedbe se jutott meglátogatni. Most mi változott, hogy ide jöttél? - Sakura egy örökké valóságnak tűnő percig nézte őt, aztán válaszolt.
- Bocsánatot kérni jöttem. - Válaszolta nyugodtan Sakura, és ez megdöbbentette Hinatát. Mindenre számított csak nem erre.
- Bocsánatot kérni? És mégis miért? - Kérdezte Hinata érthetetlenül.
- Mert lefeküdtem Narutóval. Miközben együtt voltunk, mesélt a kapcsolatotokról, és közben szegény fiút is nagyon megkedveltem. - Hinata egy ideig nézte őt tágra nyílt szemmel, aztán fölállt. Odaakart menni nőhöz, és egy alaposat bemázolni neki, de aztán mégsem tette. Csak állt ott, és szemeiben fájdalom csillogott.
- Ezt mégis, hogy képzelted?! Hónapokig felém se néztél, aztán meg egyszer csak beállítasz, és közlöd velem, hogy ágyba vitted a szerelmemet?! Amit egyébként már Naruto elmondott, de azt hitte rólad, hogy csak egy újabb kuncsaftja vagy. Már kíváncsi voltam, hogy mikor akarod ezt nekem bevallani...
- Felnőtt nő vagyok, Hinata... Mikor együtt voltam Narutóval, kiderült pár dolog, amire nem számítottam. Igen, ágyba vittem a szerelmedet... De ezen már nem tudok változtatni, még ha emiatt örökre meg is gyűlölsz engem, akkor sem.
- De hát, miért nem vallottad be korábban? Még arra sem volt időnk, hogy megismerjük egymást. Meg arra sem, hogy többet elmondj nekem apánkról. Miért hallgattad el előlem? - Sakura lehunyta szemeit. Szegény lány, hogyan is mondhatná el neki, hogy azért feküdt le Narutóval, mert ő általa akart közel férkőzni a húgához, és megtudni róla minél több információt. Először csak ki akarta használni a szerencsétlen fiút. Akkor még fogalma sem volt róla, hogy ennyire szeretik egymást.
- Sajnálom, de azt nem mondhatom el neked.
- És miért nem?! - Kiáltotta Hinata, és érezte forró könnyek folynak végig arcán.
Soha nem érzett még ekkora fájdalmat. Most, hogy végre megtalálta nővérét, kiderül róla, hogy az elárulta őt, és még csak el sem akarja neki mondani, hogy miért. Hát nem érdemel meg annyit, hogy legalább az igazat megtudja? - A testvéred vagyok! Jogom van megtudni, hogy miért tetted!
- Ebben az esetben nem. És megkérlek, hogy ne kérdezz erről többet Narutótól sem. Csak magadnak és a picinek ártanál vele, és én nem szeretném, ha rosszul lennétek.
- Te szemét! - Lépett közelebb Sakurához Hinata, és könnyektől nedves lila szemeit ráemelte.
Sakura szíve belesajdult ettől, és azt kívánta bárcsak ne feküdt volna le Narutóval, de megtette. Fölemelte kezét, és gyengéden megérintette a lány könnyektől nedves arcát, mitől Hinata megremegett.
- Hidd el, hogy így lesz a legjobb neked, ha többé nem beszélünk erről. - Szólalt meg halkan Sakura. Hinata tiltakozni szeretett volna, de nem tudott megszólalni. - Nem is tudod, hogy mennyire sajnálom. De kérlek, Narutót ne hibáztasd. Ő nem is sejtette, hogy ki vagyok valójában. Az a szegény fiú az életénél is jobban szeret téged. Megértem, ha most gyűlölsz azért, amit tettem.
- Ez nem igaz. A testvérem vagy. Sohasem tudnálak téged gyűlölni. - Sakura fájdalmasan elmosolyodott.
- Most ezt mondod, de később lehet, hogy már nem ezt gondolnád.
- Sakura... - A szobába ekkor lépett be Naruto. Megdöbbent mikor meglátta a nőt, ám a látvány sokkal jobban meglepte. Mi történt itt? Hinata miért sír, hiszen Sakura tudja jól, hogy nem volna szabad felizgatnia őt ebben az állapotban.
- Mi a fenét műveltél?! - Szólalt meg Naruto ellenségesen, és ettől mindketten a szőke fiúra néztek, aki közelebb lépett hozzájuk. - Kék szemeit Hinatára emelte, és aggódva végigmérte őt. - Minden rendben? - Kérdezte szerelmétől, aki ettől csak még jobban sírni kezdett. Naruto gyilkos szemekkel nézett Sakurára. - Mi a fenét mondtál neki? Tudod jól, hogy nem volna szabad felizgatni semmivel sem. - Sakura nyugodtan pillantott rá.
- Sajnálom Naruto, de elmondtam neki... - Válaszolta Sakura. - De csak annyit, amiről feltétlen tudnia kellett.
- Mi?! - Kérdezte rémülten a szőke fiú. - Megőrültél?! És mit takar az, hogy csak annyit mondtál el, amiről tudnia kell? Akkor már mondtad volna el neki a teljes igazságot. Biztosan megértené!
- Hagyd, Naruto... - Suttogta Hinata és ettől a szőke fiú a lányra emelte kék szemeit. - Sakura eldöntötte, hogy így tesz, és ezen nem hajlandó változtatni. Ha valóban ezt akarja, én nem fogom tovább faggatni. Biztos jó oka volt rá, amiért ezt tette, és téged sem foglak zaklatni ezzel kapcsolatban. Felejtsük el az egészet... Hamarosan te apa leszel, én pedig anya, és csak az számít, hogy boldog család legyünk.
- De, Hinata... - A fiatal nő megrázta a fejét, mitől Naruto elhallgatott. Lila szemeit nővérére emelte, aki nyugodtan nézett rá.
- Remélem ezután gyakrabban találkozunk. Most már te is a család része vagy.
Sakura nem válaszolt, csak bólintott. Félt attól, ha megszólal, akkor nem bírja továbbra is visszatartania érzelmeit, és akkor elsírta volna magát. Ez a beszélgetés sokkal jobban fájt neki, mint húgának. Még utoljára Narutóra nézett, és tőle is elköszönt.
- Viszlát, Naruto, és még egyszer gratulálok. Biztosan csodálatos apuka lesz belőled. Hinata keresve sem találhatott volna jobb férjet magának. Találkozunk az esküvőn. - Mondta Sakura halkan, aztán ellépett a szerelmespár mellől, és kiment a szobából.
Odakint Neji várt rá, és amikor meglátta Sakurát, odament hozzá. A nő arcán nem látszottak érzelmek, de Neji tudta, hogy mérhetetlen kín járja át testét.
- Menjünk... - Mondta Sakura a férfinak, és együtt elindultak.
- Szerinted mikor mondjuk el nekik, hogy dulpa esküvő lesz? - Kérdezte Neji.
- Majd ha már Hinata kicsit jobban lesz. Nem kéne egyből lerohanni ilyesmivel, hisz még csak most engedik ki a kórházból. Biztos hanyatt fog esni Narutóval együtt, ha megtudják, hogy mi is velük egy napon kelünk egybe. - Válaszolta Sakura.
- Ki hitte volna, hogy a két család egy nap egyesülni fog... - Mosolyodott el ironikusan Neji.
- Hát igen... Az élet néha furcsa dolgokat produkál. - Válaszolta Sakura, majd Nejivel megcsókolták egymást.
Naruto hosszan nézte a csukott ajtót, ahonnan az előbb Sakura lépett ki. Végül aztán Hinatára pillantott, aki nem csinált semmit, csak nézett maga elé. Arcán könnyek folytak végig. A szőke fiú közelebb lépett hozzá, és óvatosan átölelte szerelmét, aki szorosan hozzá bújt, és halkan sírni kezdett. Naruto nem csinált mást csak szorosan tartotta őt, és hagyta, hogy a lány kiadjon magából minden fájdalmat. Végül Hinata abba hagyta a sírást. Elhúzódott szerelmétől, miközben egyre csak nézett maga elé.
- Sajnálom, Hinata... - Szólalt meg Naruto. Nem tudott továbbra is csöndben maradni.
- Nem számít... - Felelte halkan a lila hajú lány. - Már rég megbocsájtottam.
- Na persze, hiszen látom, hogy mennyire megviselt téged ez az egész.
- Felejtsük el, kérlek. - Válaszolta Hinata, majd ráemelte fáradt szemeit.
- Kisfiú... - Suttogta halkan Naruto.
- Tessék? - Kérdezte értetlenül Hinata.
- Megkaptam az orvosoktól az eredményt... Kisfiúnk lesz. - Válaszolta mosolyogva Naruto.
- Már annyira várom, hogy a pici megszülessen. - Csillogó szemekkel nézett a fiúra.
- Én is, egyetlenem. Én is... - Simította meg Hinata pociját Naruto.
- Ölelj át. - Narutónak nem kellett kétszer mondani. Újból átölelte szerelmét, és ez többet jelentett Hinatának, mint bármi más. Tudta, hogy Naruto sosem fogja őt elhagyni.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó