Sakura kisimított homlokából egy rózsaszín tincset, miközben másik kezével kabát zsebébe nyúlt, és elővett onnan egy cigarettásdobozt, majd kivett belőle egy szál cigarettát, mit a szájába tett, és meggyújtotta. Zöld szemeit az előtte ülő férfira emelte, ki nyugodt tekintettel nézett rá, és a válaszát várta. Sakura lehunyta szemeit, majd halkan sóhajtott egyet.
- Szóval elmondta neked, hogy találkozott velem. - Szólalt meg nyugodt hangon a rózsaszín hajú nő, aztán ismét Nejire emelte tekintetét. - És még mit mondott?
- Nem túl sokat... - Válaszolta Neji. - Csak elmondta nekem, hogy találkozott veled, és hogy beszéltetek egymással. Meg azt is elmondta, hogy szerettél volna beszélni neki az apádról, de nem tudta meghallgatni, mert nem érezte magát elég erősnek ahhoz, hogy meghallgassa mindazt, amit mondani akartál neki.
- Ez így van... - Szívott bele újból cigarettájába Sakura. - De nem hibáztatom ezért. Nem lehet neki könnyű ez az egész helyzet.
- Hát nem... - Értett egyet Neji is. - Nem lennék a helyében. Ami az elmúlt napokban történt vele, nagyon megviselte őt, és azon csodálkozom, hogy még nem roppant össze teljesen ettől.
- Hinata erős, ezt már azonnal láttam rajta, amikor találkoztunk. - Felelte Sakura, miközben elnyomta cigarettáját a hamutartóban. - Kicsit apámra emlékeztet.
Neji a nőre emelte tekintetét, kinek szemeiben gyengédség tükröződött. Még soha nem találkozott olyan emberrel, aki ennyire imádta volna az apját. Biztosan nagyszerű ember lehetett, más különben Sakura nem beszélne róla ilyen határtalan szeretettel. Bárcsak Hinata is ismerhette volna az igazi apját.
- Remek ember lehetett... - Szólalt meg Neji egy idő után, mitől Sakura meglepetten nézett rá.
- Kicsoda? - Kérdezte a rózsaszín hajú nő érthetetlenül.
- Hát az apád. Még sohasem találkoztam olyan emberrel, aki ennyire szerette volna az édesapját. Biztosan nagyszerű apa volt.
- A legjobb... - Válaszolta Sakura gyengéden, és elméjét újból elöntötték azok a kedves emlékek, melyek oly kedvesek voltak számára. - Hinata is szerette volna őt.
- Ebben nem kételkedem. - Felelte Neji mosolyogva.
Kihitte volna, hogy ez a hideg nő képes ennyire szeretni valakit. Pedig amikor megismerte őt, egyáltalán nem úgy tűnt neki, hogy bármit is érezne. Inkább volt hűvös és érzelemmentes, semmint kedves. Ám ahogy megismerte a nőt, rákellet jönnie, hogy Sakura igen is képes érezni. Sőt, az egyik legérzékenyebb ember volt, akivel valaha találkozott. Amikor beszélt neki a múltjáról és arról hogyan szakították el attól az embertől, akit a világon a legjobban szeretett, rájött, hogy szegénynek mennyi szenvedésen kellett keresztül mennie, amiért nem találkozhatott az igazi apjával. És amikor végre újból találkozhatott vele, egy szemét alak elvette tőle. Soha nem érzett akkora gyűlöletet az apja iránta, mint akkor, amikor Sakura beszélt neki Hinata apjáról, mert rájött, hogy apja micsoda remek embert ölt meg pusztán azért, mert szeretett egy nőt, akit nem lett volna szabad. Bárcsak ott lehetett volna, akkor talán apja soha nem tette volna meg ezt a szörnyűséget, és akkor talán Hinata sem szenvedett volna ennyit, de már nem tud ezen változtatni. Ha Hinata nem is ismerheti már meg soha az igazi apját, de helyette megismerkedhetett Sakurával, akiről hitte, hogy őszintén szereti Hinatát. Ekkor szólalt meg Sakura mobilja, aki egy kicsit megdöbbent ezen. Vajon kitelefonálhat? Elővette mobiltelefonját és megnézte kijelzőjét, ám az ismeretlen számot jelzett. Ezen még inkább megdöbbent. Nem emlékezett arra, hogy bármiféle idegennek megadta volna a számát.
- Ki telefonál? - Kérdezte Neji, mikor látta, hogy Sakura nem akarja fölvenni a telefont.
- Fogalmam sincs... - Válaszolta Sakura, végül lenyomta a felvevőgombot, és a füléhez emelte a telefont. - Igen, tessék? - Egy ideig nem hallott mást, csak a nagy némaságot, és azt hitte, hogy valaki szórakozik vele, mikor egyszer csak egy halk hang megszólalt.
- Sakura? - Kérdezte a hang és Sakura döbbenten ismerte fel benne Hinata hangját.
- Hinata? - Mondta Sakura és szíve nagyot dobbant, méghozzá a rémülettől. Szinte azonnal megérezte, hogy valami baj történt a lánnyal. Neji ahogy ezt meghallotta rögtön aggódni kezdett.
- Mi van vele? - Kérdezte Neji aggódva, de Sakura leintette őt, és hallotta a vonal másik végén, ahogyan Hinata nehezen vesz levegőt, mitől csak még jobban megijedt.
- A betegséged az? - Kérdezte Sakura és próbált nyugodtnak látszani. - Megint rosszabbodott? - Hallotta Hinata nyelt egyet, majd ismét kapkodni kezdte a levegőt. Mi történhetett vele? Miért ilyen nehéz beszélnie?
- Sakura... gyere értem... Kérlek!
- Hinata! Mi van veled? Miért beszélsz így? És egyáltalán hol vagy most?
- Nem... tudom... Olyan... sötét van... És... és annyira fáj...
- Micsoda? - Sakura félelme egyre jobban nőt, és ezt Neji is látta rajta. Mi történt a húgával? - Bántott téged valaki? - Hinata ismét nyelt egyet, majd újból megszólalt.
- Gyere értem... könyörgök.
- De hát, azt sem tudom, hogy hol vagy. Nem tudod elmondani, hogy néz ki az a hely, ahol most vagy?
A vonal ekkor elcsöndesedett és Sakura szíve a torkában dobogott, Neji pedig úgy nézett rá, mint aki bármelyik pillanatban rávetheti magát. Amikor Hinata újból megszólalt, hangja olyan halk volt, hogy Sakura szinte alig értette azt, amit mondott.
- Egy raktár épületnek néz ki, de nem tűnik ismerősnek. Még sohasem jártam itt azelőtt.
- Nem látsz még valamit? Mondjuk esetleg egy feliratot, vagy valamilyen jelet?
- Alig látok valamit. A jobb szememre szinte semmit se látok, a bal szememmel meg csak homályosan.
- Jól van... - Mondta Sakura nyugtatóan, hogy ezzel is próbálja megnyugtatni a lányt. - Nyugodj meg, Hinata. Ne izgasd fel magadat ennél jobban. Akkor ha nem látsz semmit, akkor nem hallasz valamit? Valamit, ami ismerősnek tűnik. Bármit, amivel betudod azonosítani, hogy hol vagy. - Újból csönd lett és Sakura mást nem tehetett, mint várni. Talán egy perc telhetett el, amikor Hinata ismét megszólalt.
- Nem is tudom.... Mintha hajókürtöket hallanék, de ebben nem vagyok biztos.
- Hajókürt? Lehetséges, hogy a kikötő egyik raktárában vagy?
- Nem tudom... Lehet, hogy igen. - Sakura kifújta a levegőt. Nincs más választása, ott kell megkeresnie a húgát. Csak remélni tudta, hogy nem történt nagyobb baj Hinatával.
- Rendben. Ne aggódj, Hinata. Azonnal odamegyek. - Letette mobilját, majd sebesen fölállt. Neji aggódva pillantott fel rá.
- Mi történt vele?! - Kérdezte a rózsaszín hajú nőtöl.
- Még én sem tudom, de bármi is történt vele, nem hiszem, hogy jól van. Eléggé zaklatott állapotban volt, amíg beszélt. De most inkább gyere velem. Minden perc drága.
Mindketten elindultak Sakura kocsija felé, majd beültek oda. Sakura beindította a motort, aztán sebességbe tette, és elindult a kikötő irányába, miközben egyre jobban aggódott Hinatáért. Ha bármi történt vele, keservesen megfogja bánni az, aki bántotta. A Nap már lemenőben volt, amikor odaértek. Sakura és Neji egyszerre szálltak ki az autóból. Sakura körbe nézett, hogy mégis merre lehetnek a raktárok, majd amikor meglátta őket futva elindultak feléjük. Egyesével kezdték átkutatni mindegyiket, ami eléggé sok időbe tellett nekik. Lassan beköszöntött az éjszaka, de még mindig nem találtak semmit, és ettől még inkább aggódni kezdtek. Lehetséges, hogy Hinata mégsem itt van? Sakura az utolsó raktárépülethez lépett. A levegőt kapkodva vette és közben arra gondolt, hogy talán Hinata még sincs itt és csak az idejét vesztegette itt. Megrázta a fejét. Nem szabad erre gondolnia. Megfogja találni a testvérét, kerül, amibe kerül. Nem fogja cserben hagyni. Benyitott az épületbe, és Nejivel együtt lépett be. Először semmit sem láttak a sötétségtől, majd amikor szemeik hozzá szoktak a sötétséghez, akkor megpillantottak valamit, vagy valakit a földön. Szívük nagyot dobbant a felismeréstől. Hinata volt az. Aggódva rohantak oda hozzá, majd amikor meglátták milyen állapotban volt a lány, a borzalom és a fájdalom egyszerre járta át szívüket és lelküket. Borzalmasan összeverték. Ruhái szakadtan és véresen lógtak rajta, és úgy tűnt nekik, hogy nincs eszméleténél.
- Hinata! - Kiáltotta aggódva Neji és letérdelt a lány elé. - Hinata! Mi lett veled? Ki tette ezt veled? - A fiatal nő megmozdult egy pillanatra és lassan bátyjára nézett, aki előtte térdelt és egész testében reszketett a félelemtől.
- Neji? - Suttogta halkan Hinata, majd ajkai megremegtek és ekkor sírva borult testvére nyakába, aki némán hagyta, hogy a lány szorosan átölelje. - Hinata nem csinált semmi mást, csak sírt és közben egyre csak testvére nevét ismételgette, Neji pedig magához ölelte és próbálta megnyugtatni, de ez nem nagyon sikerült neki.
- Jobb lenne, ha most bevinnénk a kórházba... - Szólalt meg Sakura, aki mögöttük állt. - Súlyosak a sérülései.
- Rendben. - Bólintott Neji, aztán gyengéden megfogta húga karját, és finoman eltolta magától.
Hinata kétségbeesve kapott utána. Nem akart elmenni a közeléből. Szüksége volt a bátyja közelségére. Neji szomorúan nézett az őt ölelő lányra, aki egyre csak sírt, és szorosan bújt hozzá. Akárki is csinálta ezt a húgával, megfizet érte. Addig nem nyugszik, amíg meg nem találja, és ha megtalálta, akkor kegyetlenül bosszút fog állni rajta. Óvatosan a karjába emelte a fiatal nő törékeny testét, majd fölállt és elindult a kijárat felé, ahol már Sakura várta őket, aztán mindketten kiléptek onnan, és elindultak a kórházba.
Neji türelmetlenül járt fel-alá a kórház várótermében, míg Sakura csak állt, és hátát a falnak támasztotta, miközben némán nézett maga elé. Több mint egy óra telt el azóta, hogy behozták Hinatát a kórházba, és azóta semmilyen hírt nem kaptak felőle. Mégis mi tart ennyi ideig? Gondolta magában Neji. Ezek direkt az idegeimre akarnak menni, vagy mi?
- Mikor fognak ezek végre kijönni? - Szólalt meg Neji és hangja ingerülten csengett.
- Nem tudom... - Felelte Sakura és közben egyre csak a húgára gondolt. - Talán Hinata sérülései sokkal súlyosabbak, mint ahogyan azt gondoltuk. - Neji gyilkos szemekkel nézett rá.
- Hallgass! Nem akarom ezt hallani! - Sakura ráemelte tekintetét.
- Remélem nem engem akarsz hibáztatni a történtekért.
- Egyáltalán nem akarlak! - Válaszolta Neji. - Inkább csak magamat hibáztathatom, amiért hagytam, hogy egyedül menjen el. Ha ezt tudom előre, akkor nem engedtem volna el.
- Neji! - Lépett közelebb a fiatal férfihoz Sakura, és finoman megfogta karját, hogy némi vigaszt nyújtson számára. Neji ekkor átölelte a nőt, és ettől Sakura igen csak megdöbbent. Ez volt az első alkalom, hogy a férfi átölelte őt. Végül nem csinált semmit, csak viszonozta az ölelést, és ettől Neji valamelyest megnyugodott. - Nem te vagy a hibás... - Mondta halkan Sakura. - Akkor sem tudtad volna megvédeni, ha mellette vagy.
- De akkor is! Annyira fájt így látnom őt!
- Ahogy nekem is... - Felelte Sakura, majd elhúzódott és mélyen Neji szemeibe nézett, mitől úgy érezték megszűnik körülöttük a világ. Hosszan néztek egymás szemeibe, mikor egyszer csak valaki megköszörülte a torkát, és ez hozta vissza őket a valóságba. Mindketten a hang irányába fordultak és azt az orvost pillantották meg, aki Hinatát kezelte. Neji rögtön odalépett hozzá.
- Mi történt a húgommal? - Kérdezte Neji és hangja tele volt aggodalommal. Az orvos arca elkomorodott. Nem nagyon akarta elmondani, hogy mi történt a lánnyal, csak mély sebet ejtene mindkettőjük lelkén, de sajnos más választása nem volt.
- Nos, az a helyzet, hogy a húga már túl van az életveszélyen, de a sérülései igen súlyosak. Sok időbe fog telni, amíg teljesen felfog épülni.
- Ez mit jelent? - Kérdezte Sakura és hangja komoran csengett.
- Akárki is támadott a lányra nem kímélte. Több bordája is eltört, súlyos arc sérülése is van, enyhe belső vérzése volt, amit sikerült műtéttel rendbe hoznunk, és nagyon úgy tűnik, hogy a jobb szemére ideiglenesen megvakult. Arról nem is beszélve, hogy állapotos. Kész csoda, hogy a magzatnak nem esett baja.
- Micsoda?! - Kérdezte Neji, aztán megragadta az orvost. - Honnan veszi ezt? Miből gondolja, hogy terhes?
- Amikor vizsgáltuk őt, Neji-úrfi, akkor vettük észre. Semmi kétség afelől, hogy a lány várandós.
- Az meg, hogy lehet...? - Mondta Neji és maga elé nézett. - Az orvos meglepődve nézett rá.
- Nem is tudta? - Mondta, majd ellépett a fiatal férfi mellett, aki nem szólt semmit, csak nézett maga elé, és egyszerűen nem bírta felfogni mindazt, amit az orvos mondott neki.
Abban a percben egy liftajtó nyílt ki, és egy fiatal szőke fiú rohant ki rajta. Kék szemeiben könnyek csillogtak, és amikor meglátta a két ismerőst, rögtön odarohant hozzájuk. Most nem az érdekelte, hogy Sakura mit keres itt Nejivel, hanem csak is Hinata érdekelte.
- Neji! - Szólította meg a fiatal férfit Naruto, és Neji amikor meghallotta hangját felé fordult, mitől a fiú azonnal megállt. Még soha sem látta ilyen állapotban a férfit.
- Mi történt vele, Neji? - Kérdezte Naruto és hangja csak úgy remegett a sírástól, mert ekkor értette meg, hogy nagy baj történt szerelmével.
- Jaj, Naruto... - Suttogta Neji, majd átölelte a fiút, aki mást nem tudott tenni, csak viszonozni az ölelést. - Súlyosan megsérült, Naruto, és mindez miattam történt. Mert hagytam, hogy az a rohadék elkapja.
- Kicsoda? - Kérdezte a szőke fiú értetlenül, aztán belé csapott a felismerés. - A mostohaapja tette ezt vele?!
Sakura szemei ekkor elsötétültek. Hát persze, hogy erre miért nem jött rá hamarabb. Az az átkozott művelte ezt a húgával. Csak ő képes ilyesmire. Nem elég, hogy megölte az apját, de ráadásul még a húgát is megakarta ölni. Az a rohadt féreg! Ezt már nem fogja megúszni. Eddig is bosszút akart állni rajta az apja miatt, de ez végkép arra késztette őt, hogy visszafizesse mindazt, amit ellene és a húga ellen követett el.
- Bemehetek hozzá? - Kérdezte Naruto Nejit. Nem figyelték milyen arcot vág Sakura.
- Megkérdezzük az orvost. Gyere! - Fogta meg a fiatal fiú kezét, és ott hagyták Sakurát. - Naruto, valamiről feltétlen beszélnünk kell... - Mondta Neji út közben. Sakura tekintetében gyilkos fény kezdett el izzani. Végül elindult és halkan ennyit mondott.
- Ma éjjel végzek veled te rohadék. És semmi sem menthet meg az én haragom elől.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó