Hinata fáradtan nyitott be Naruto házának ajtaján. Olyan hosszú volt a mai nap számára, hogy azt se tudta hol áll a feje. Nem elég, hogy sokat kellett dolgoznia, ráadásul állandóan az igazi apjára és a nővérére gondolt, akit sajnos nem ismerhetett meg. Szerencsére Neji megígérte neki, hogy segít megkeresni a lányt, ha már az igazi apját nem ismerheti meg, legalább azt a lányt had ismerje meg, aki szintén az igazi apjának a gyermeke volt. Belépett a házba és maga után csukta az ajtót. Odabent sötét volt és magában meglepődött amiért senki sem volt otthon. Az órájára nézett és látta, hogy nemsokára nyolc óra lesz. Ez még jobban meglepte. Naruto ilyenkor már régen otthon szokott lenni, akkor mégis hol a fenében lehet? Halkan kifújta a levegőt, majd elindult a fürdőszoba felé, hogy bevegye gyógyszereit, mivel nem vitt el egy darabot sem a munkahelyére, és ezért egész nap rosszul érezte magát. Belépett a fürdőszobába, ahol a polchoz lépett. Levette róla gyógyszereit és mindegyikből egyet-egyet vett be. Szinte azonnal érezte a hatásukat, és máris sokkal jobban érezte magát tőlük. Legközelebb nem lesz olyan ostoba, hogy nem viszi el magával a gyógyszerit. Elég nagy butaság volt tőle így is. Kilépett a fürdőszobából és egyenesen a konyha felé vette az irányt. Addig amíg nem jön haza Naruto, addig készít maguknak valamilyen vacsorát. Legalább nem a fiú főz és így nem kell ismét rament ennie. Nem mintha nem szerette volna, de mindennap azt enni, már egy kicsit unalmas volt. Megnézte mi van a hűtőben, de ahogyan elnézte nem volt valami bő a választék. Remek. Mivel Naruto nem jött haza időben, ezért nem is volt bevásárolva. Ha ezt tudja, akkor elment volna a boltba, de nem tudta, és ezért nem is vásárolt be. Halkan sóhajtott. Mindegy. Biztosan jó lesz a fiúnak, ha csak salátát eszik vacsorára. Csak ezt tudott neki készíteni. Kivette a hűtőből a különböző zöldségeket, miket a konyhapultra tett. Elővett egy tálat is, amibe beleteheti a zöldségeket, miután felszeletelte őket. Elővett egy konyhakést és elkezdte felvágni a zöldséget, közben azon gondolkodott, hogy merre lehet Naruto.
Naruto kifulladva állt meg háza ajtaja előtt. Az órájára nézett és látta, hogy nyolc óra múlt. Hinata már biztos régen haza érkezett és biztosan rávár. Nem tehetett róla. Megígérte Kibának, hogy meglátogatja. Nem gondolta azt, hogy majd ilyen sokáig ott marad nála. Annyira belemerült a beszélgetésbe, hogy nem is vette észre mennyi lehet az idő. Szegény Hinata biztosan aggódhat miatta, és ő ezt nem akarta. Nem akarta, hogy fölöslegesen idegesítse magát. Amúgy sem tenne jót a betegségének. Benyitott az ajtón és belépett a lakásba. Szinte azonnal észre vette, hogy Hinata már hazajött. Letette kulcsait az asztalra, levette kabátját, miközben kilépett cipőiből.
- Hinata! - Mondta hangosan. - Megjöttem! - Nem telt bele sok időbe és máris meghallotta szerelme hangját.
- A konyhában vagyok! – Válaszolta a lila hajú nő és Naruto elindult a konyha felé. Belépett oda és látta, hogy Hinata éppen vacsorázik, de még gondoskodott arról, hogy neki is megterítsen. Naruto ettől elérzékenyült. Közelebb lépett kedveséhez és letérdelt mellé.
- Ne haragudj, hogy csak most értem haza. – Nézett fel a lila hajú nőre. - De megígértem Kibának, hogy meglátogatom, és ezért jöttem haza ilyen későn. - Hinata nem felelt. Szájába vette a következő falatot, mit jól megrágott és lenyelt. Csak aztán válaszolt.
- Egyél... – Mondta a fiatal nő. - Nem azért készítettem neked vacsorát, hogy utána ne edd meg. - Naruto egy ideig nézte őt, majd szomorúan lesütötte tekintetét és leült Hinata mellé. Most haragszik rá. Tudta, hogy a lány dühös rá, amiért nem jött haza időben.
- Haragszol? - Kérdezte halkan a szőke fiú. Nem nyúlt hozzá az ételéhez. Hinata ráemelte lila szemeit, mik jegesen csillogtak.
- Csak azért, mert nem szóltál, hogy elmész Kibához. Ha szóltál volna, akkor nem kellett volna arra gondolnom, hogy esetleg valami bajod esett. Tudom jól, hogy milyen lányok mennek el hozzád, és azok nem éppen a kedvességükről híresek.
- De nem történt semmi bajom. Tudod jól, hogy tudok magamra vigyázni.
- Persze, csak tudod azt nem értem, hogy miért nem hagyod ott ezt a szakmát. Lenne annyi pénzem, hogy beírassalak téged az egyetemre, ahol végre azt tanulhatnád, amit annyira szeretsz. Festeni. - Naruto arca elkomorodott. Nem akart vele erről beszélni.
- Ezt már egyszer megbeszéltük, Hinata... – Válaszolta a szőke fiú komoly hangon.
- Hn... – Volt a lila hajú nő válasza. - Persze, megbeszéltük...
Fölállt helyéről és a mosogatóhoz lépett, hogy elmossa a tányérját. Dühös volt ez nem vitás. Hiszen még mindig nem volt kibékülve azzal, hogy Naruto egyszerűen nem akarja ott hagyni ezt a rohadt szakmát. Így soha sem lesz normális élete, ha továbbra is prostituáltként dolgozik. Állandóan hallja tőle azt, hogy mennyire megalázzák azok, akikkel együtt van, és amikor azt mondja neki, hogy keressen egy másik munkát, vagy tanuljon tovább az egyetemen, akkor mindig keres valamilyen kifogást, hogy miért nem hagyhatja ott ezt a munkát. Ezzel nem csak magát, de őt is tönkre teszi. Már nagyon idegesítette, hogy fiú még mindig így keresi meg a pénzét.
- Hinata ne légy dühös! - Hallotta meg a szőke fiú hangját. - Nem akarok veled veszekedni!
- Én nem veszekszem veled!
- Dehogy nem! Most is olyan hidegen beszélsz velem, amit annyira utálok!
- Talán, mert van okom rá. Mi volna, ha én is prostituáltként dolgoznék? Neked sem tetszene, hogy én is mindenkivel lefeküdnék, akit még csak nem is ismerek.
- Veled is így volt. Talán elfelejtetted? - Hinata ekkor dühösen belevágta a tányért a mosogatóba, mi azonnal eltört. A fiú felé fordult, aki rémülten nézett rá. Ilyen dühösnek még sohasem látta a lányt.
- Akkor alázd meg magad még jobban, de hozzám többet ne gyere, hogy mennyire megalázó az, amit csinálsz. Elegem van abból, hogy bármit mondok neked, te nem vagy hajlandó megcsinálni. Maradj csak nyugodtan egy kurva, aki mindenkinek hajlandó odaadni magát.
Naruto szíve fájdalmasan dobbant egyet ettől. Hinata látta a fiún, hogy mennyire megbántotta az, amit mondott, de nem érdekelte. Most dühös volt, és ezen semmi sem változtat. Még az sem, ahogyan Naruto most néz rá. Naruto nem válaszolt. Ezért kellett haza jönnie, hogy aztán így beszéljen vele? Itt gyötri a lelkiismeret amiért nem jött haza időben, erre meg ezt kapja? Komolyan néha annyira fárasztó volt számára Hinata furcsa viselkedése, hogy legszívesebben szakított volna a nővel. Tudta, hogy mennyire beteg, és hogy ezért könnyedén feltudja magát bosszantani, még az olyan dolgok miatt is, amik miatt nem kéne. A szőke fiú felállt helyéről, közben hidegen nézett Hinatára.
- Rendben, ha ezt akarod, akkor az maradok! – Válaszolta a szőke fiú, majd megfordult és elindult kifelé.
- Most meg hová mész? - Kérdezte a lila hajú lány hűvösen.
- Leugrani egy hídról! - Kiáltotta vissza a fiú, de nem nézett vissza a lányra.
Fölvette kabátját és cipőit, majd kinyitotta a bejárati ajtót és kilépett a hűvös éjszakába. Hátát neki támasztotta az ajtónak, közben könnyein át nézett maga elé. Nagyon szíven ütötte az, amit szerelme mondott neki, és ahogyan mondta, úgy érezte rögtön ketté hasad a szíve. Letörölte kicsorduló könnyeit. Nem akart sírni, ráadásul nem Hinata miatt. Szerette a nőt, de megfogatta, hogy soha sem fog miatta egyetlen egy árva könnycseppet sem hullajtani. Nem érdemli meg azt, hogy miatta sírjon. Remegő kezével elővette mobilját és tárcsázni kezdett egy számot. Nem telt bele sok idő és máris meghallotta az ismerős hangot, mely nyugodtan, mégis hidegen csenget.
- Tessék? - Kérdezte a hang és ettől a fiú szíve nagyot dobbant.
- Sakura... – Mondta halkan Naruto, hogy a nő ne vegye észre, hogy sírt az előbb.
- Naruto? - Döbbent meg a nő. Nem számított arra, hogy a fiú felfogja hívni. Bár az igaz, hogy ezért adta meg neki a telefon számát, de tényleg nem gondolta azt, hogy a fiú felfogja hívni, ráadásul nem ilyen hamar. - Mi a baj? Történt valami? - Naruto halkan nyelt egyet és utána válaszolt.
- Tudnál velem találkozni?
- Most? - Lepődött meg még jobban Sakura. Vajon mi történhetett a fiúval, hogy pont vele akar találkozni. Hallotta a hangján, hogy valaki nagyon megbánthatta. Csak nem Hinata volt az? - Nagyon szomorú a hangod. Megbántott esetleg valaki?
- Majd később elmondom, persze csak akkor, ha hajlandó vagy velem találkozni. - Sakura halkan sóhajtott és az órájára nézett. Az igazat megvallva nem túl sok kedve volt ahhoz, hogy a fiúval találkozzon, ráadásul éppen egy üzleti megbeszélésen volt, és nem tehette meg azt, hogy csak úgy elmenjen.
- Figyelj, Naruto. Éppen egy üzleti megbeszélésen vagyok. Most nem tudok veled találkozni. De kilenckor végzek, és akkor tudunk beszélni. Megfelel ez így? - Naruto elgondolkodott. Nem szerette volna zavarni a nőt, csak úgy gondolta, hogy most rá van szüksége ebben a pillanatban. Szüksége volt valakire, akivel beszélgethet. Végül másképp döntött.
- Nem, köszönöm. Nekem a kilenc óra már túlkéső lenne. Reggel korán kell mennem dolgozni.
- És ha holnap találkoznánk? Akkor elmondhatod, hogy mi történt amiért beszélni akartál velem.
- Rendben.. – Egyezett bele a szőke fiú. - Szia!
- Szia! - Köszönt el a lány is és letette telefonját, közben magában elgondolkodott, hogy mit csinált Hinata, amivel így megtudta bánta ezt a szegény fiút?
Naruto egy ideig nézte mobilját, majd halkan sóhajtott egyet és visszatette kabátjának a zsebébe. A csillagos égre nézett és még mindig azon járt az esze, hogy Hinata miért beszélt vele így. Tisztában volt vele, hogy ez a betegsége miatt volt, de egyszerűen nem tudta ezt elfogadni. Állandóan attól kellett félnie, hogy Hinata mikor fogja úgy bántani, mint akkor, amikor azt hitte, hogy lefeküdt a mostohaapjával. Hiába mondta neki azt, hogy soha többé nem tenne vele ilyet, de a betegsége miatt ezt nehezen hitte el. Az esti, hűvös levegő belekapott ruhájába és ő megborzongott ettől. Ideje visszamennie, ha nem akar megfázni. Előbb-utóbb úgyis szembe kell hogy nézzen Hinatával. Benyitott a lakásába és belépett az előszobába, de ahogy előre nézett meglátta Hinatát, aki előtte állt, és szemeiben a megbánás fényei csillogtak. Csöndben figyelték egymást, végül a lila hajú nő volt az, aki megszólalt.
- Sajnálom, Naruto... – Mondta a fiatal nő és hangjában megbánás tükröződött. - Nem akartalak megbántani. - Naruto lesütötte tekintetét. Nem akart erről beszélni a lánnyal.
- Nem számít... – Válaszolta a szőke fiú. - Tudom, hogy a betegséged miatt beszéltél velem így...
Hinatát ettől csak még nagyobb lelkiismeret járta át. Látta a fiún, hogy mennyire megbántotta mindaz, amit mondott, és erre ő képes neki ezt mondani? Meg sem érdemli őt. Közelebb lépett hozzá és gyengéden magához ölelte törékeny testét. Naruto némán hagyta mindezt. Érezte ahogyan a nő gyengéden megcsókolja homlokát, majd finoman álla alá nyúlt és megemelte fejét, hogy szemeibe tudjon nézni.
- Megbocsátasz? - Kérdezte halkan a fiútól, aki egy ideig nézte őt, aztán válaszolt.
- Többet ne csinálj ilyet... – Felelte halkan a szőke fiú.
- Nem fogok. – Mondta a Hinata és Naruto arra gondolt vajon hányszor ígérte ezt már meg neki.
Hinata gyengéden megcsókolta ajkait és ő ezt hagyta. Érezte, ahogyan kedvese finoman a hálószoba irányába húzza az emeletre. Már megint. Gondolta magában a szőke fiú. Már megint szeretkezni akar velem. Valahányszor megbánt mindig ezt csinálja, mert azt hiszi ezzel sikerül elfelejtetnie velem, hogy mekkora fájdalmat okozott nekem, pedig ez nem igaz. Soha sem tudom feledni azokat, amiket nekem mondott. Hinata bevezette a fiút a szobájukba és az ágyhoz kísérte őt, majd gyengéden lefektette rá. Mélyen a fiú kék szemeibe nézett, mikben még mindig fájdalom csillogott. Nem akarta ilyennek látni őt. Miatta szenvedett már megint és ezért nem győzte magát hibáztatni. Nem kellett volna azokat a szavakat mondania neki, de hát ha egyszerűen annyira feldühítette avval, hogy továbbra is prostituált akar maradni. Lehajolt hozzá és gyengéden csókolgatni kezdte a fiú nyakát, aki oldalra vette a fejét ettől, és furcsamód most nem érezte azt a vágyat, melyet akkor szokott, amikor a lánnyal szeretkezett. Helyette nagy ürességet érzett, olyat, mint amikor más lányokkal szokott szeretkezni, mert azok semmilyen vágyat nem tudtak ébreszteni benne, mivel undorodott tőlük. Hinata ujjai megérintették bőrét és ettől megborzongott, de semmi többet nem érzett, és ez meglepte. Miért nem érezz semmit sem? Hinata kioldotta az övét és finoman kezébe vette a fiú férfiasságát, ami még csak meg sem volt keményedve. Ez meg mégis, hogy lehet? Naruto mindig hamar feltudott izgulni, amikor megérintette őt, most meg még csak nincs is megkeményedve. A szőke fiúra nézett, aki észre vette tekintetében a csalódottságot.
- Nem esik jól? - Kérdezte halkan a fiatal nő és hangjában annyi volt a csalódottság, hogy a fiú szíve fájdalmasan dobbant ettől.
- Nem erről van szó. Csak tudod egész nap másokkal szeretkeztem és ilyenkor egy kicsit nehezen tudok izgalomba jönni, nem pedig azért, mert nem kívánlak.
- Jól van... – Húzódott el a fiútól a lila hajú lány és felkelt az ágyból. - Nem volt hülye. Látta a fiún, hogy nem kívánja az érintéseit. Nem kéne emiatt hazudnia neki. Azt sokkal jobban utálta. Elindult kifelé és ez meglepte Narutót.
- Hová mész? - Kérdezte meglepetten. Hát nem folytatta ott, ahol abba hagyta?
- Fürdeni... – Válaszolta Hinata vissza sem nézve. - Nem sokára visszajövök. - Kilépett a szobából és a fiatal fiú továbbra is meglepetten nézett utána. Volt valami a lány hangjában, ami nagyon nem tetszett neki, de hogy mi, arra nem tudott rájönni.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó