Hinata cigarettára gyújtott, majd a mellette álló pincérre emelte fagyos, lila szemeit, és mondta neki, hogy hozzon neki egy ásványvizet, mivel betegsége miatt nem ihatott alkoholt. Egyszer ivott, de akkor olyan emberré vált, aki képes volt bántani Narutót, és azt a napot azóta sem tudta elfelejteni. Sem ő, sem pedig Naruto. Erre akkor jött rá, amikor egy éjjel a lány kiabálására ébredt fel. Próbálta fölébreszteni, de Naruto egyáltalán nem akart felébredni. Egyre csak az ő nevét ismételgette, és azt, hogy ne tegye, és amikor végül sikerült felébresztenie szerelmét, ő sírva mondta el neki, hogy miről álmodott. Arról, amikor azt hitte, hogy lefeküdt mostohaapjával, és ezért megerőszakolta őt, mégpedig többször egymás után, egészen addig, míg nem Naruto szinte már félholt nem volt. Szegény fiút annyira megviselte az álom, hogy Hinata alig bírta megnyugtatni, de végül sikerült neki, amikor azt mondta neki, hogy szereti őt, és hogy soha többé nem fog ilyet tenni, mert fontos volt neki. Mindenkinél jobban, és nem akarta újból szenvedni látni, mivel így is elég fájdalmat okozott neki avval, hogy nem hitt neki. Ettől Naruto megnyugodott, utána pedig teljesen úgy tett, mintha semmi sem történt volna, és ez egy picit zavarta Hinatát, de nem szólt semmit. Nem akarta újból eszébe juttatni azt a szörnyűséges napot.
Halkan kifújta a levegőt, majd újból beleszívott cigarettájába és mélyen letüdőzte a maró füstöt, közben az órájára nézett, ami egy óra múlt tízperccel mutatott. Ezen összevonta szemöldökét. Ha emlékezete nem csal, akkor Neji pontosan azt mondta neki, hogy egy órakor találkozzanak ebben az étteremben, mert beszélni akart valamiről, amit személyesen akart közölni, és nem telefonon keresztül akarta ezt megbeszélni vele. Akkor mégis, hol a pokolban van az a hülye? Tudhatta volna, hogy a bátyja megint késni fog. Nejinek mindig szokása volt elkésni a megbeszélt találkozókról. Ez már szinte megszokottá vált számára, de ezt ne akkor tegye, amikor vele találkozik. Tudja jól, hogy ki nem állhatja azt, ha valaki megvárakoztatja. Dühösen kifújta a cigarettafüstöt, majd az elégett csikket elnyomta a hamutartóban. Az a szemét! Gondolta magában. Ha elő kerül esküszöm nagyon megfizet még ezért! Tudja nagyon jól, hogy nekem kettőre vissza kéne mennem dolgozni, akkor mégis mi a fenének várakoztat meg? Annyira dühös volt, hogy az a pincér, aki kihozta neki italát, meg sem merte őt szólítani. Olyan gyilkos volt a tekintete, hogy félő volt, a végén még neki esik, ha esetleg mégis megmerte volna szólítani. Így még azt sem merte megkérdezni tőle, rendel-e esetleg még valamit? Hirtelen egy ismerős alak bontakozott ki előtte, aki felé igyekezett, és Hinata ekkor ismerte csak meg Nejit, ki úgy nézett ki, mintha végig futott volna, pedig szó sem volt ilyesmiről. Ahogy meglátta húgát, elmosolyodott és felé integetett, mit Hinata, annak ellenére, hogy még mindig dühös volt, viszonzott. Megvárta amíg bátyja közelebb ér hozzá, és amikor a fiú végre leült elé, akkor rögtön kérdőre vonta .
- Mégis hol a fenében voltál? - Kérdezte Hinata mérgesen. - Nem azt mondtad, hogy egy órakor akarsz velem találkozni? Akkor mégis mi a francért kellett megvárakoztatnod? - Neji nyugodtan pillantott testvérére, ami nagyon tudta irritálni a fiatal nőt. Ki nem állhatta azt, amikor Neji így nézett rá.
- Nyugodj meg.... - Szólalt meg bátyja csöndes hangon. - Csak magadnak ártasz azzal, ha folyton idegeskedsz. Arról pedig igazán nem tehetek, hogy az a hülye nem akart hamarabb elengedni, pusztán arra hivatkozva, hogy van egy egy újabb ügyfelünk, akivel sürgősen találkoznom kellett.
Hinata szemei elsötétültek. Gondolhatta volna, hogy amiatt a szemét miatt nem tudott időben eljönni hozzá Neji. Az a rohadék minden pillanatot megragadott azért, hogy ők ketten ne tudjanak egymással találkozni. Így is olyan ritkán találkoztak, amióta ő elköltözött otthonról. Lehunyta szemeit és mélyen magába szívta a levegőt. Neji látta, próbálja megnyugtatni magát, de ez valahogy nem ment neki, ugyanis nagyon felidegesítette magát, ami nem igazán tett jót neki, főleg most, hogy súlyosbodott a betegsége.
- A betegséged? - Kérdezte Neji halkan, és bár nem akarta kimutatni, de nagyon aggódott húgáért. Miért kellett ismét súlyosbodnia az állapotának? Szegény így is sokat szenvedett az apja miatt, igazán megérdemelt volna annyit, hogy végre boldog legyen.
- Ne törődj vele. – Rázta meg a fejét Hinata, közben egyre mélyebben vette a levegőt. Nagyon rosszul érezte magát, és még gyógyszer sem volt nála, amivel csillapíthatta volna fejfájását. - Elfog múlni hamar. - Neji bosszankodva nézett rá. Legalább előtte ne játszaná meg magát. Látja rajta, hogy mennyire rosszul érzi magát, akkor miért nem hagyja, hogy segítsen neki?
- Legalább van nálad valami gyógyszer? - Hinata elmosolyodott, ami gúnyos volt, semmint kedves.
- Nem, nincs. Sajnos elfelejtettem magammal hozni őket.
- Ez egészen nagy butaság volt tőled ugye tudod? Bármikor rád törhet egy újabb roham, ahogyan most is, és még csak gyógyszer sincs nálad, amivel csillapíthatnád a betegségedet.
- Ne most kezdj el aggodalmaskodni. – Felelte a fiatal nő, miközben fájó halántékát masszírozta ujjaival, bár ez szinte semmit sem segített rajta. - Tudod jól, hogy utálom azt, amikor aggódnak értem. Gyűlölöm amikor sajnál valaki.
- Talán azért aggódok érted, mert a húgom vagy.
- Csak féltestvérek...
- Az ugyan az... – Válaszolta Neji nyugodt hangon. - Féltestvérek, vagy mostohatestvérek, számomra akkor is a húgom leszel, aki nagyon fontos számomra, mert szeretlek téged. - Hinata elmosolyodott, de mosolyában most semmilyen gúny nem volt.
- Hagyd ezt! Tudod jól, hogy nem illenek hozzád ezek a nyála beszédek. – Majd lassan felnyitotta lila szemeit, és fivérére nézett, aki nem szólt semmit, csak mosolyogva nézett húgára.
- Bolond... – Mondta a férfi kedvesen, min Hinata halkan felnevetett, aztán tekintete ismét nyugodttá vált, ami azt jelentette, hogy fejfájása már elmúlt, majd újból bátyjára nézett. Ideje megtudnia, hogy miért is hívta el magához, amit nem akart telefonon közölni vele.
- Szóval.. – Kezdte Hinata, miközben fölemelte poharát és ivott ásványvízéből, de tekintetét egyszer sem vette le bátyjáról. Majd letette poharát az asztalra, és tovább folytatta. - Miért is hívtál ide engem valójában? Mi volt az a nagyon fontos dolog, amiről beszélni akartál velem?
Neji nem válaszolt, csak lehunyta szemeit és halkan sóhajtott egyet, majd fölemelte aktatáskáját és az asztalra tette, amit Hinata nem igazán értett. Talán van benne valami, ami nagyon érdekelné őt, vagy mi? Neji kinyitotta táskáját, miközben húgára nézett, ki egyre érthetetlenebbül nézett rá.
- Ugye emlékszel arra, hogy egyszer elmesélted nekem az egyik álmodat, ami a mai napig nem hagy téged nyugodni, és folyton vele álmodsz, hiába szedsz rá gyógyszert, akkor is folyamatosan látod azt az álmot, ami miatt egyre rosszabbodik az állapotod.
Hinata félre fordította tekintetét. Nem akart arról az álmáról beszélni, sem most, sem máskor. Ezért kellett neki ide jönnie, hogy arról a szörnyű álomról kelljen beszélnie? Ha ezt tudja, inkább el sem jött volna akkor. Neji látta húgán, hogy nem akar vele beszélni erről, de sajnos nem volt más választása. Amiről beszélni akart Hinatának, az nagyon is kapcsolódott ahhoz az álomhoz.
- Tudom, hogy mennyire nehezedre esik az, hogy erről beszélj...
- Akkor minek akarod, hogy mégis megtegyem? - Kérdezte Hinata dühösen és szemeiben olyan fény csillogott, ami nagyon nyugtalanította Nejit, de más választása nem volt. Ott folytatta ahol abba hagyta. Halkan nyelt egyet, majd halk hangon megszólalt.
- Azt mondtad, hogy az álmodban folyamatosan azt látod, hogy apám megöl egy férfit, aki az apádnak mondta magát. Őszintén szólva, nem igazán hittem azt, hogy van ennek az álomnak valóság alapja, de aztán gondolkodni kezdtem egy kicsit. - Hinata idegessége azonnal eltűnt, helyét az érdeklődés vette át. Lehetséges, hogy mégis megtörtént az a szörnyűség, amit egyfolytában álmodik?
- Amikor te betöltötted a tizenkettedik életévedet, akkor én már régen külföldön tanultam, így fogalmam sem volt arról, hogy mi történik otthon, bár az igazat megvallva, nem is nagyon érdekelt. Csak egy dolog számított nekem, még pedig az, hogy távol vagyok attól az embertől, akit az apámnak kell, hogy nevezzek. - Elhallgatott és Hinata úgy érezte, mindjárt kiugrik a szíve a helyéről. Tudta mit akar neki elmondani a testvére. Hát mégis igaz? Tényleg megtörtént, amit az álmában látott. - Aznap, amikor beszéltél nekem az álmodról... – Folytatta Neji néhány perc után. - Megkerestem anyánkat, hogy megkérdezzem igaz-e, amit elmondtál nekem. Ha volt valaki, aki jobban ismerte apám szennyes dolgait, akkor az csak is anyánk volt. Ő jobban ismerte azt a rohadékot, mint te vagy én.
- Mit mondott, Neji? - Kérdezte Hinata halk, mégis remegő hangon, bár szívét félelem járta át. Egy része nem akarta hallani azt, amit testvére akart neki mondani, míg másik része igen is akarta tudni az igazat. Neji ráemelte komor tekintetét.
- Nem telt bele sok idő, és anyánk teljesen megtört. Sírva vallotta be nekem, hogy apám megölt egy másik embert, méghozzá a te apádat, amiről azért nem tudtam, mert húsz éves koromig külföldön tartózkodtam, így nem is tudhattam arról, hogy mit művelt az a rohadék.
Hinata megsemmisülten nézett bátyjára. Számított arra, hogy ezt akarja neki elmondani, de hallani az egészen más volt. Csak nézett maga elé, és próbálta felfogni mindazt, amit Neji mondott neki, de egyszerűen nem ment neki. A férfi aggódva nézett húgára.
- Akarod, hogy befejezzem? - Kérdezte. Nem akarta túlságosan is felizgatni szegényt. Így is nagyon betegek voltak az idegei. Hinata megrázta a fejét.
- Ne... - Válaszolta halkan. - Folytasd nyugodtan. Hallani akarom az igazat. Tudni akarom, hogy mit titkoltak el előlem azok, akik a szüleimnek mondták magukat. - Neji bólintott, majd folytatta.
- Nem tudom, hogy hogyan, de apád valahogy megtudta, hogy te a lánya vagy, ezért elment apámhoz, hogy beszéljen veled, mert megakart ismerni. Apám persze ezt nem akarta, mert attól félt mindenki megtudja azt, hogy anyánk megcsalta őt. Persze apádnak eszébe sem jutott olyasmi, hogy lebuktassa akkori apádat, csak látni akart téged, de apa ezt nem hitte el. Rögtön arra gondolt, hogy zsarolni akarja őt, pedig szó sem volt ilyesmiről. Hogy mi történt kettőjük között, arról anyának fogalma sem volt. Csak egy nagy dörrenést hallott, és azt, hogy te felsikítasz. Azonnal odarohant ahonnan azt a hangot hallotta. Mikor odaért,már csak azt látta, hogy apám felpofoz téged, és azt, hogy az az ember, aki az apád volt, holtan fekszik a földön. Egyszerűen megölte őt, semmint hagyta volna, hogy megtudják mások az igazat.
Hinata nem válaszolt. Némán hallgatta mind azt, amit bátyja mondott neki. Lila haja arcába hullott, így Neji nem láthatta arckifejezését, pedig ha látta volna, akkor azonnal befejezi mind azt, amit mondott. Hinata mélyen vette a levegőt, miközben ujjait szorosan ökölbe szorította, olyannyira, hogy tenyeréből vér serkent ki, még csak a fájdalmat sem érezte.
- És ahogy sejted, az a szemét mindent eltusolt. Pénzzel megvette a rendőrséget, így nem került börtönbe. Anyánkat persze megfenyegette, ha beszél erről bárkinek, akkor megöli őt. Így természetes, hogy nem beszélt erről sem nekem, sem pedig neked. Hogy te miért nem emlékeztél erre, arról fogalmam sincs. Talán ez olyan nagy trauma volt számodra, hogy utána rögtön el is felejtetted, ami nem is volt baj. Legalább nem szenvedtél tőle, egészen mostanáig.
Hinata ráemelte lila szemeit, mik jeges nyugalommal néztek rá. Neji nem tudta eldönteni mit érezhet most húga, bár ahogy a szemeit elnézte, rájött, igen csak megviselte szegényt mindaz, amit mondott neki.
- Hogy hívták az apámat? - Szólalt meg a fiatal nő nagyon nyugodt hangon, mitől Neji kezdte megbánni, hogy elmondta neki az igazat. - Ki volt az az ember, akinek csak azért kellett meghalni, mert megakarta ismerni a lányát? - Neji lesütötte tekintetét. Belenyúlt aktatáskájába és kivett belőle néhány iratot, amit Hinata felé nyújtott.
- Tessék... – Mondta halkan. - Ezekből mindent megtudhatsz apádról.
A fiatal nő a papírokra nézett, majd remegő kézzel elvette azokat. Ahogy a legfölső lapra nézett egy férfi fényképét pillantotta meg, kinek hosszú haja volt és nagyon hasonlított rá, csak a szeme színe volt zöld. Hinata szíve hevesen verni kezdett. Tudta, hogy ez a férfi az apja volt, akit értelmetlenül vettek el tőle. Érezte, hogy könnyek kezdnek el gyűlni szemeibe. Elvették tőle, egyszerűen elvették tőle azt az embert, akinek az életét köszönhette.
- Haruno Araki. – Szólalt meg Neji. - Tizenhárom évesen lett prostituált, miután a szülei egyszerűen kihajították az utcára. Tizenhat éves korában született egy lánya, akit Haruno Sakurának nevezett el.
Egy másik fényképet nyújtott oda neki, amit Hinata elvett tőle és lenézett rá. Egy négy éves kislányt látott rajta, akin már ekkor látszott rajta, hogy milyen gyönyörű nő lesz belőle. Hinata végig simított ujjaival a fényképen. A nővére volt, akit nem ismerhetett meg.
- A lányt négy éves korában elvették tőle és árvaházba adták be. Hogy utána mi lett vele, arról sajnos fogalmam sincs. Több adat nem került elő róla. Apád ekkor húsz éves volt, és ekkor ismerkedett meg anyánkkal. Három hónapig szeretők voltak egészen addig, amíg anya terhes nem lett, és ekkor jött arra rá az a szemét, hogy viszonya volt egy másik férfival. A többit meg már úgy is tudod. - Hinata ajkai megremegtek. Nagyon közel állt ahhoz, hogy elsírja magát. Könnyben úszó szemeit Nejire emelte.
- Honnan tudtad meg mindezt? - Neji elmosolyodott.
- Mondjuk úgy, hogy nekem is vannak némi kapcsolataim olyan emberekkel, akik előtt semmi sem titok. Így jutottam ezekhez az információkhoz is.
Hinata ismét lepillantott arra a fényképre, ami azt a négy éves kislányt ábrázolta. Az ő nővérét, annak az embernek a lányát, akinek szintén a gyermeke volt. Vajon most hány éves lehet? Huszonöt? Hogyhogy semmit sem tudott meg róla Neji, csak azt, amit elmondott neki? Miért nincs róla több adat?
- Azt mondod, hogy akiktől megtudtad ezeket, semmi sem titok előttük, igaz? - Nézett ismét Nejire a fiatal nő.
- Igen, de miért kérdezed ezt?
- Mert azt akarom, hogy találjanak meg nekem valakit. – Fölemelte a kezében lévő fényképet és megmutatta Nejinek. - Még hozzá őt. Azt akarom, hogy találják meg nekem a nővéremet, nem érdekel, hogy milyen áron teszik meg nekem mindezt. Tudni akarok róla mindent, hogy hol él, mi az új neve, és azt, hogy itt van-e még az országban. - Neji bólintott.
- Rendben van. Ha ez a kívánságod, akkor mindent megteszek, hogy megtaláljam neked a nővéredet. - Hinata nem válaszolt. Újból a fényképre nézett és elhatározta, hogy bármi áron, de megtalálja féltestvérét, akiről még csak nem is sejtette, hogy milyen közel van hozzá.
Egy fiatal, szőke fiú ajkát hangos nyögés hagyta el, mikor egy rózsaszín hajú nő lovagló mozgása még gyorsabb lett. Naruto a takaróba markolt, és hátravetette fejét, annyira élvezte amit a lány művelt vele. Soha nem hitte volna, hogy majd lesz még egy olyan nő, aki még Hinatánál is jobb szerető lesz. Eddig ma ötször szeretkeztek egymással, de a fiú egyszerűen nem tudott betelni a lánnyal. Ujjaival a rózsaszín tincsekbe markolt, és lehúzta magához partnerét egy csókra, amit Sakura azonnal viszonzott. Tudta már nem sok kell ahhoz, hogy a fiú elélvezzen benne, ezért még gyorsabban kezdett el mozogni rajta, amitől Naruto teste hirtelen ívben feszült meg és egy hangos kiáltással a lányba élvezett, akinek nem telt bele sok idő, és ő is szintén hangos kiáltással elélvezett. Kimerülten omlott a szőke fiúra, és kapkodva vette a levegőt. Rózsaszín haja nedvesen tapad arcára, szíve hevesen vert mellkasában. Óvatosan kihúzta Naruto farkát testéből, mitől a fiú felnyögött. Mellé feküdt és gyengéden cirógatni kezdte bőrét.
- Mesélj nekem egy kicsit a barátnődről. – Mondta Sakura halkan, és Naruto ráemelte kék szemeit.
- Hinatáról? - Kérdezte és hangjában érthetetlenség volt. - Mit akarsz tudni róla?
- Semmi különöset... – Vonta meg vállait a Rózsaszín hajú nő, miközben lehunyta a szemeit. - Csak érdekel, hogy ki az a lány, akit annyira szeretsz. Hogyan ismerkedtetek meg? - Naruto elmosolyodott.
- Szerinted hogyan? Ugyan úgy, ahogyan a többi lányt, akiknek csak szexre kellettem, habár ő nem azért szedett fel az utcán, mert velem akart lenni, csak egyszerűen megsajnált, amiért képes voltam kint állni az esőben úgy, hogy csak egy ing és nadrág volt rajtam. Hogy őszinte legyek, én voltam az, aki kiharcolta, hogy szeretkezzen velem.
- Szóval megsajnált? És, hogy jöttetek össze? - Naruto elfordította tekintetét és szomorúan nézett maga elé, amitől Sakura kezdte megbánni, hogy erre kérdezett rá. - Nem kell elmondanod, ha nem akarod... – Mondta a rózsaszín hajú nő. Naruto megrázta a fejét és lemosolyodott.
- Hát nem éppen úgy történt, ahogyan az egy romantikus filmben szokott lenni. Sok fájdalmon és megaláztatáson kellett keresztül mennem, mire végre egymáséi lehettünk, de nem csak nekem kellett szenvednem, hanem neki is. Az apja, vagyis a mostohaapja...
- Mostohaapja? Szóval neki nem Hyuuga Hiashi az apja?
- Nem, kiderült, hogy valójában neki egy másik férfi az apja, aki ugyan úgy prostituált volt, mint ahogyan én, de ezt eltitkolták előle, és csak akkor tudta meg az igazat, amikor majdnem elveszített engem.
- És ki volt az igazi apja? - Kérdezte Sakura és tekintetében már semmilyen érzelem nem volt, ami hidegen hagyta Narutót. Hinatánál már megszokta ezt.
- Ezt tényleg nem tudom. Nem mondták el neki, hogy ki volt az a férfi, bár az igazat megvallva, őt sem nagyon érdekelte. Nem nézett utána, hogy mégis ki volt az igazi apja. - Sakura nem felelt, csak fölült az ágyon, majd a ruháiért nyúlt és öltözködni kezdett. Naruto döbbenten nézett rá.
- Valami baj van? - Kérdezte a rózsaszín hajú nőtől, aki felé fordult.
- Miből gondolod, hogy valami bajom van?
- Hát ahogyan nézel. Hinata is így szokott nézni, ha dühös. - Sakura előre nézett és úgy válaszolt.
- Persze, hogy az vagyok. Eléggé undorító az, ha valaki elől eltitkolják az igazat a származásával kapcsolatban. De azt még jobban utálom, ha az a valaki, aki megtudja magáról az igazat, nem érdekli, hogy ki is volt valójában az apja.
- Nem kéne emiatt hibáztatnod Hinatát... – Ült föl az ágyon a szőke fiú. - Amúgy is nagyon beteg, és ha még többet tudott volna meg a múltjával kapcsolatban, a betegsége csak rosszabbodott volna. Nagyon gyengék az idegei, és bármilyen trauma csak súlyosbítaná az állapotát.
- Szóval beteg? - Kérdezte Sakura nyugodtan. - Valami trauma érte, hogy ennyire kész vannak az idegei?
- Ezt sajnos nem tudom. Hinata soha sem szokott mesélni nekem arról, hogy mitől lett ennyire beteg. Talán még ő maga sem tudja, hogy mitől van ez.
- Értem... – Bólintott a rózsaszín hajú nő, majd fölvette a ruháit, és a fiú felé fordult. - Haza vigyelek? - Naruto megrázta fejét.
- Nem kell, még nem járt le a munkaidőm.
Sakura ismét bólintott, majd elővette csekkfüzetét és kitépett egy lapot, ráírt egy összeget és azt Narutónak adta. Naruto majdnem hanyatt vágta magát, amikor meglátta, hogy Sakura mennyi pénzt adott oda neki.
- Negyvenötezer dollár?! De hisz ez rengeteg!
- Már miért volna az? Elégedett voltam a szolgálataiddal. Természetes, ha ennyit fizetek neked.
- De...
- Nincs semmi, de! Amúgy sem fogadok el nemleges választ, így kénytelen vagy megtartani a pénzt. - Naruto halkan sóhajtott egyet.
- Komolyan olyan vagy, mint Hinata. - Sakura elmosolyodott és magában igazat adott neki. Igen, valójában hasonlított a lányra, mert ő... a testvére volt.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó