Reggel Hinata valamilyen csörgésre ébredt fel. Halkan felnyögött, ahogy rájött, hogy csak a mobilja az. Fáradtan kinyitotta szemeit és egy idegen lakásban találta magát. Egy pillanatra nem emlékezett semmire, még arra sem, hogy mit művelt, vagy, hogy került ide. De amikor oldalra nézett és meglátta a mellette alvó Narutót, hirtelen minden eszébe jutott. Hogy tegnap haza felé tartott és akkor meglátta a fiút a zuhogó esőben ázni, utána valahogy sikerült neki rábeszélnie, hogy felmenjen a lakására és az ágyban kötöttek ki, és egész éjszaka szeretkeztek. Tudta, hogy ki lehet az, aki telefonál neki, de semmi kedve nem volt felvenni mobilját és magyarázkodnia apjának, hol volt egész éjszaka. Naruto is kezdett ébredezni a mobil kitartóan csörgő hangjára. Nyöszörgött egyet, és amikor oldalra fordult véletlenül oldalba bökte Hinatát, aki csak ekkor vette észre, hogy a fiú fölébredt.
- Feküdj vissza. - Mondta Hinata nyugodt hang stílussal. - Még korán van.
- Aludnék, ha fölvennéd a mobilodat... - Felelte Naruto bosszankodva. Hinata halványan elmosolyodott majd ujjaival finoman végig simított a fiú oldalán, amitől Naruto összerezzent. Ez meg most miért simogassa?
- Miből gondolod, hogy az én mobilom csörög? - Kérdezte Hinata kedvesen.
- Mert nekem nincs! - Felelte Naruto fogyó türelemmel a hangjában, majd fölült az ágyban.
Soha nem érezte magát ilyen, fáradtnak, ami nem is csoda, hisz a nő egész éjjel nem hagyta aludni. Hajnal volt már mikor abba hagyták a szeretkezést és akkor békésen tudott már aludni. Még soha nem fordult elő vele, hogy ennyit szerelmeskedjen egy nővel. Hinata némán figyelte őt, majd halkan sóhajtott és kitakarta magát, lehajolt a nadrágjáért, amiben a mobilja volt. Elegáns mozdulattal elővette, majd ugyan ilyen mozdulattal lenyomott egy gombot és füléhez emelte a készüléket.
- Szia, apa, hogy vagy? - Köszöntötte a férfit tettetett kedvességgel a hangjában, bár legszívesebben ordított volna vele, amiért fölébresztette.
- Hol a pokolban vagy?! - Hallotta meg a férfi dühös hangját. - Reggel van és te még mindig nem vagy itthon. Hol töltötted az éjszakát?!
- Csak nyugi... - Mondta gúnyosan Hinata, majd válla és nyaka közé szorította a mobilt míg fölvette nadrágját, majd ismét a kezébe fogta és tovább folytatta a beszélgetést. - Ne idegeskedj apuci, mert akkor ismét szívrohamot kapsz és akkor megint bekerülsz a kórházba.
- Te ne gúnyolódj itt nekem! - Szólt rá dühösen az apja. - Válaszolj a kérdésemre!
-A kérdésedre? - Mondta Hinata, mint aki nem érti miről beszél az apja, majd Narutóra nézett, aki álmosan kikelt az ágyából, majd fölvette a földön heverő fehér ingét, és magára vette. Hinata végig nyalt az ajkán. Már most vágyott a fiúra, pedig egész éjjel szeretkezett vele. Naruto az ajtóhoz ment, de még mielőtt kiment volna visszanézett rá és kérdőn nézett rá. Hinata nem érette mit akar.
- Mi az? - Kérdezte a fiútól.
- Hát... Kérsz reggelit, ha már itt vagy? - Kérdezte Naruto félénken. - Hinata elgondolkodva nézett rá, végül egy bólintással jelezte, hogy kér. Naruto értette a célzást és készült kimenni, amikor Hinata ismét utána szólt.
- Egy kávé is jól esne! - Mondta Hinata a kifelé igyekvő fiúnak.
- Jó, mire végzel, addigra biztos elkészül. - Felelte Naruto és kiment szobából.
- Kivel beszélsz te ilyen jól? - Hallotta meg ismét apja hangját.
- Senkivel, csak az új szeretőmmel. - Felelte hidegen Hinata és várta a férfi reakcióját.
- De ez egy fiatal fiú hangja volt!
- Hát, ha te mondod, akkor az biztos úgy van... - Felelte Hinata szórakozottan és rágyújtott egy cigire.
- Ne szórakozz velem! - Szólt rá az apja. - És ne dohányozz, amikor velem beszélsz.
- Te pedig ne mond meg, hogy mit csináljak! - Vált Hinata hangja keményebbé. - Mióta törődsz te avval, hogy mit csinálok?!
- Hinata, ne játssz a türelmemmel!
- Sajnálom, de most le kell tennem, mindjárt lemerül. Szia! - Mondta Hinata szárazon és kinyomta a mobilt.
Még hallotta, hogy apja azt mondja, ne merje le tenni, de Hinata nem hallgatott rá. Egy ideig némán nézte készüléket, majd az ágyra hajította. Dühösen nézett előre. Mit képzel magáról ez a szemét? Csak úgy felhívja, és kérdőre vonja, hogy mit csinált és, hogy kivel volt együtt, ahelyett, hogy aggódott volna érte. Aggódni?! Ez a nyomorult nem tudja azt, hogy mit jelent aggódni. Legalábbis ha róla volt szó, mert ha Neji nem jött volna haza egész este, apja már régen hívta volna a rendőrséget. De nála? Nála nem, inkább fölhívta és leszidta, hogy miért nem volt otthon? Kezét a fájó fejéhez emelte, mintha avval az apró mozdulattal próbálta volna enyhíteni fájdalmát. És pont nem volt nála a gyógyszere, amit gyenge idegzetére szedett, mert könnyen fel tudták őt bosszantani és olyankor egy őrjöngő fruska lett belőle. Ezért is járt el rendszeresen orvoshoz, nem mintha ez segített volna rajta. Túl sok csapás érte már ahhoz, hogy ebből a betegségből kigyógyuljon. Csak a gyógyszerek segítettek már rajta. Mélyen vette a levegőt. Nem akart a fiú előtt így viselkedni, különben még megijesztette volna szegényt a viselkedésével. Kicsit hatott ez neki, bár nem annyit, mint a gyógyszerek, de több volt a semminél is. Mikor valamennyire összeszedte magát, ő is az ajtó felé ment és kilépett a szobából. Nem akarta tovább várakoztatni Narutót. Lement a lépcsőn és kicsit elborzadva nézett körbe. Így reggeli fényben még mocskosabbnak tűnt a lakás, mint este. Ez a fiú egyáltalán szokott takarítani? Ha így nézz ki a nappali, akkor milyen lehet a konyha? Lassan belépett oda, és amikor meglátta, hogy az is milyen állapotban van, majd nem szívbajt kapott. Az ő otthona ezerszer tisztább volt.
- Hát... - Szólalt meg Hinata hidegen. - Egy biztos, nem nagyon szeretsz takarítani.
Naruto, ahogy meghallotta a nő hangját azonnal hátra fordult, és sikerült levernie egy poharat, ami hangos csörömpöléssel ért földet és apró darabokra tört. Hinata bosszankodva felhorkant. Már csak ez hiányzott fájó fejének. Elnyomott egy cifra káromkodást, és a fiúhoz lépett.
- Idióta! - Mondta Hinata dühösen miközben lehajolt és elkezdte fölvenni a földről az üvegszilánkokat. - Miért nem tudsz jobban vigyázni?!
- Ne haragudj... - Mondta Naruto bűnbánóan, mintha csak a nő poharát törte volna össze, mert ez most tényleg olyan volt. Hinata kifújta a levegőt, majd fölállt és kidobta az üvegszilánkokat, és a fiúra nézett.
- Ne vágj már ilyen képet. - Mondta Hinata fagyosan és megfogta a fiú állát, megemelte, hogy a szemébe tudjon nézni. Naruto remegve nézett rá. Látott már dühös nőket, de azoktól soha nem rémült meg ennyire, mint Hinatától. Hinata egy ideig nézte, aztán ismét sóhajtott és gyengéden végig simított a fiú arcán, aki ezért érthetetlenül nézett rá. - Na jó... - Mondta végül Hinata és félre fordította tekintetét, hogy ne kelljen a fiú szemeibe néznie. - Ha készen van a reggeli, akkor szerintem fogjunk is hozzá. Közben beszélgethetnék valamiről.
- Hogy mennyit fogsz nekem fizetni? - Kérdezte Naruto, és szemei felragyogtak. - Hinata hidegen nézett rá, ajka mosolyra húzódott, ami inkább volt gúnyos, mint gyengéd.
- Valami hasonló... - Felelte végül.
Naruto bólintott. Neki ez a válasz tökéletesen megfelelt. A szekrényhez lépett és kivett belőle két tányért, addig Hinata leült az asztalhoz, amiről szintén meg volt a véleménye. Naruto kiszedte a reggelit, majd két bögrébe kiöntötte a forró kávét.
- Hogy iszod a kávét? - Kérdezte Naruto felé fordulva.
- Cukor nélkül. - Felelte Hinata közömbösen, közben azon gondolkodott, hogy a fenébe lehet egy ilyen helyen. Inkább vitte volna el egy szállodába. Ott sokkal tisztább lett volna, de nem, neki ide kellett hoznia. Naruto letette elé a kávét és az ennivalót, majd leült mellé. Hinata hiába próbálta nem kimutatni, de egyszerűen nem bírta megállni, hogy ne fintorogva nézzen bögrére és tányérra.
- Mond csak, te ezt mikor mostad el utoljára? - Kérdezte Hinata.
- Tegnap reggel. - Felelte döbbenten Naruto.
- Tegnap? - Nézett rá Hinata és úgy nézett rá, mintha hülyét látott volna. - Ez neked mosogatás? Még én is szebben tudnám elmosni, ha mosogatnék. - Naruto sértődötten nézett rá.
- Bocsánat, de ez nem egy luxus szálloda, ahol minden tiszta! Különben sem szoktam kuncsaftot a lakásomra hozni! És a munkámon kívül még rengeteg dolgom is van!
- Na és mi? - Kérdezte Hinata és ivott egyet a kávéból, miután sikerült legyőznie undorát. - Naruto érezte, elpirul. Miért kell ennek ilyen sokat kérdeznie róla?
- Jó a kávé? - Terelte más felé a szót a fiatal fiú.
- Nem rossz... - Válaszolta közömbösen Hinata és a fiú kék szemeibe nézett, mitől Naruto nyelt egyet. - De nem válaszoltál a kérdésemre.
- Hát... - Kezdte zavartan Naruto és nem tudta, hogy folytassa. Félt, hogy a nő esetleg kifogja nevetni. - Ne... Nem értem, hogy miért érdekel, hisz alig ismersz.
- Na ne mond... - Mondta Hinata szórakozottan. - Szerintem már elég jól ismerlek téged ahhoz, hogy ezt megkérdezzem tőled. - Naruto érezte, elpirul. Tudta mire gondol Hinata.
- Az lehet, hogy a testemet már jól ismered, de engem nem. - Felelte halkan.
- Majd lesz elég időnk még jobban megismerni egymást. - Felelte Hinata unottan és kiitta kávéját, közben nagyon reménykedett abban, hogy nem kapott el semmilyen betegséget. - És szerintem ez a legmegfelelőbb pillanat. - Naruto felsóhajtott. Úgy sem tudja megúszni, hogy ne válaszoljon.
- A szabadidőmben festegetni szoktam. - Felelte zavartan.
- Miket? - kérdezte Hinata, nem mintha nagyon érdekelte volna.
- Képeket, mi mást?! - Mondta Naruto bosszankodva. Nagyon jól értett a lány ahhoz, hogy fel tudja őt bosszantani.
- Hm... - Nézett maga elé elgondolkodva Hinata. - Gondolom nem nagyon, szeretnéd nekem megmutatni a képeidet, hogy lássam, miket festegetsz.
- Hát nem! - Hinata elmosolyodott.
- Kár, pedig ha látnám őket, és ha megállapítanám, hogy elég jók, akkor beírathatnálak egy művészeti egyetemre.
- Ne gúnyolódj velem! Meg amúgy sem fogadnám el.
Hinata még mindig mosolyogva nézett rá. Naruto nem érette, hogy mit bámul ennyire rajta. Hinata a zsebébe nyúlt és elővette cigarettás dobozát, majd rágyújtott, bár a fiú nem nagyon örült ennek. Hinata kifújta a füstöt, és ismét szemeibe nézett.
- Mond csak, mit szólnál ahhoz, ha azt mondanám, hogy költözz hozzám egy időre? - Kérdezte Hinata nyugodtan. Naruto döbbenten nézett rá. Mit mondott az előbb? Most szórakozik vele?
- Ez nem vicces! - Mondta Naruto.
- Nem is annak szántam... - Mondta Hinata hidegen. - Én komolyan beszélek.
- Na és... - Kezdte Naruto nevetve. - Miért akarod, hogy hozzád költözzek? - Hinata nem nevetett. Ő nem találta viccesnek.
- Ne nevess. - Mondta hűvösen. - Nem szeretem, ha kigúnyolnak. Szeretném, ha hozzám költöznél, és te lennél az én személyi szolgám. Mindent úgy kell tenned, ahogy én mondom, és mindig a rendelkezésemre kell állnod. Ha ezt elfogadod, sok pénzt fogsz kapni érte.
- Mi? - Nézett rá döbbenten Naruto. Ez most komolyan gondolja? - Figyelj én nem hiszem...
- Mennyit kérnél ezért? - Mondta Hinata kíméletlenül, és ez kicsit bántotta a fiút. Egyáltalán nem olyan volt, mint tegnap. - Ötvenezer megfelelne?
- Nekem nem kell a pénzed... - Mondta Naruto halkan.
- Most hirtelenjében nem kell? Ne mond, hogy nem lenne jó, ha ennyit kapnál.
- De ezzel nem csak a testemet, de a szabadságomat is elveszed! Egyébként... Személyi szolga? A fenét! Ne szépítsd! Mond ki annak, ami valójában lennék, hogy csak sexrabszolgának kellek! - Nézett rá dühösen Naruto, de Hinata mintha észre sem vette volna.
- Igaz... Na és? Csak annyi dolgod lenne, hogy mindig a kedvemre tegyél, és megcsináld amit mondok... Sokkal jobb lenne neked. Nem kellene a hideg utcán árulnod magad.
- Nekem ez így tökéletesen megfelel! És különben is, miért pont engem akarsz?
- Itt most nem ez a lényeg. Én felajánlottam neked egy munkát. Neked csak döntened kell. Még pedig most azonnal.
- De én... én még nem gondoltam át.
- Nem is kell gondolkodnod. Elég csak egy igen, vagy egy nem szó. Nem akarok semmit sem rád erőltetni. Csak kívánom azt a tökéletes, kisfiús külsődet. Kellesz nekem, Naruto.
Naruto lehajtotta a fejét. Soha nem kapott még ilyen ajánlatot. Furcsa és rémisztő volt egyszerre. Nem ismerte a nőt, ahhoz, hogy tudja, mire számítson a további éjszakák során, ha még is elfogadná. Pedig olyan sok pénz forgott kockán. Soha nem kapott még ennyi pénzt, és ha elfogadná talán, abba is hagyhatná a munkáját és elmenne egyetemre, amire mindig is vágyott és festészetet tanulna. Anya mindig is erre vágyott, egészen addig, míg tíz éves korában meg nem halt. Onnantól kezdve az apja nevelte, bár nem úgy, ahogyan kellett volna. Hinata kifújta a cigi füstöt, majd elnyomta.
- Nos? - Nézett rá érdeklődve Hinata. - Hogy döntöttél? - Naruto összerezzent. Egyre csak anyjára tudott gondolni, és arra, hogy mennyire megváltozna az élete, ha elfogadná, és ebben igaza volt. Nyelt egyet és a nő lila szemeibe nézett, aki várta a választ.
- Ötvenezer szép összeg... - Mondta Naruto halkan. - De nem lenne egy kicsit sok?
- Szóval elfogadod? - Csillant föl a szeme Hinatának és ettől csak még jobban zavarba ejtette a fiút. Lehajtotta fejét és bólintott. Hinata elmosolyodott.
- Bocs, de nem hallom... - Mondta Hinata szórakozottan. - Naruto csak még jobban elpirult.
- Igen... - Felelte zavartan.
Hinata csak még jobban elmosolyodott. Tetszett neki így a fiú. Lassan fölállt és a fiú székéhez lépett, majd megfogta állát és megemelte azt, hogy a szemébe nézzen. Naruto remegve nézett rá. Olyan jó érzés volt, ahogy ilyen gyengéden hozzáért.
- Örülök, hogy elfogadtad. - Mondta Hinata és közelebb hajolt hozzá, majd gyengéden megcsókolta, aztán ismét a szemeibe nézett. - Bár nemleges választ nem fogadtam volna el. - Naruto elmosolyodott ezen.
- Úgy meg leszel elégedve velem, hogy nem tudsz majd elengedni.
- De, elfoglak. - Felelte Hinata szenvedélyesen és újra megcsókolta a fiút, de ekkor még nem tudta, hogy amit mondott, az soha nem fog bekövetkezni...
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó