Éjszaka volt. Az égen egyetlen csillag sem világított. Eltakarta az égen gyülekező nagy fekete felhők, jelezve, hogy nem sokára nagy vihar lesz. Az utcákat csak az utcai lámpák fényei világították meg, hogy a járkáló emberek lássanak valamit a hatalmas sötétségben, bár így is alig akadt olyan ember, aki éjfélkor is az utcán lett volna. Az utakon is pár autó járkált, azok az emberek vezették kik késő estig, dolgoztak és csak most sikerült elszabadulniuk munkahelyükről. Hirtelen elkezdett esni az eső, bár ez nem igazán zavarta azt a fiatal, húsz éves nőt, aki ott ült fekete autójában és éppen haza felé igyekezett a munkából. Befordult egy utcasarkon és haladt tovább egyenesen. Lila szemei komolyan csillogtak és hűvös nyugalommal figyelte az eső cseppeket, mik vadul koppantak szélvédőjére. Lila haja arcába hullott kiemelve gyönyörű vonásait miért úgy oda voltak a Férfiak. Az egyik utcai lámpa vörösre váltott ő meg bosszúsan felhorkant ezen, majd megállt és várta, hogy zöldre váltson a lámpa. Míg várakozott oldalra nyúlt mellette heverő kabátjához és kivett annak zsebéből egy cigarettás dobozt, amiből kivett egy cigit, majd rágyújtott. Mélyen letüdőzte a füstöt majd elegáns mozdulattal, kivette szájából és kifújta a cigi füstöt. A lámpa ekkor váltott át zöldre ő meg elégedetten elmosolyodott és tovább indult. Az eső egyre csak zuhogott, mintha dézsából öntötték volna. Bosszúsan felhorkant és az órájára nézett. Éjfél múlt öt perccel. Magában elfojtott egy káromkodást miközben ismét szívott egyet cigijéből.
- A fenébe! - Mondta Hinata dühösen. - Már rég otthon kellene lennem. De nem, mert a hülye apámnak pont délután háromkor jutott eszébe elküldeni egy ügyfélhez, hogy megkössek vele egy üzletet. Miért nem Nejit küldte el? Ő úgy is mindig a kedvence volt és szerinte ő sokkal jobb üzletkötő, mint én.
Ezeken e gondolatokon mérgelődött, miközben ismét befordult autójával egy utcába. Utált ilyen késő estig dolgozni, de hát, ha egyszerűen ő egy gazdag családból származott, ahol megkövetelték tőle, hogy így tegyen mi mást, tehetett volna. Ráadásul ő a város egyik leggazdagabb családjából származott: A Hyuuga családból. Felhorkant ezen és újabb cigire gyújtott. Ki nem állhatta, hogy abból a családból származott. Mióta az eszét tudja, mást nem igazán hallott szüleitől, hogy mivel ő egy Hyuuga ezért pont olyannak kell lennie, mint ők. Sok pénzt kell keresnie, hogy tovább növelje a családi vagyont. A legjobb iskolába járatták, bár ő soha nem volt olyan jó tanuló, mint a bátyja és ez nem tetszett az apjának. Mindig azt mondta neki, hogy legyen olyan, mint Neji különben soha nem lesz belőle semmi. Mindig Neji volt a kedvenc és ő csak a második volt szülei életében. Hiába próbált mindent úgy tenni, ahogy azt elvárták tőle, de sehogy se felelt meg igazán az elvárásaiknak. Mindig találtak valamilyen kifogást, hogy az nem jó, amaz nem jó és ő ebbe bele fáradt, hogy mindig bátyja árnyékában kell élnie. Mikor betöltötte a tizenötöt, apja rögtön hozzáígérte egy gazdag fiúhoz, hogy tovább növelje családjuk pénzét, de ez már volt legalább öt éve is. Azóta már rég házasnak kellett volna lenni, de ő mindig talált valamilyen kibúvót az ellen, hogy ne menjen hozzá ahhoz a fiúhoz. Legalább ezzel tudta bosszantani apját. Élvezett az idegeire menni. Legutóbb a kórházba kellet szállítani csak azért, mert ő nem volt hajlandó egy üzletet megkötni egy ügyféllel és inkább lelépett a tengerpartra egy ismeretlen férfival, akit az utcán csípett fel.
Halkan felsóhajtott, majd elnyomta második cigarettáját és egy harmadikra gyújtott rá. Már tizennégy éves kora óta szívta. Egy újabb dolog, amivel bosszanthatta az apját. Nem győzött neki könyörögni, hogy hagyja abba a bagózást, de ő mintha meg se hallotta volna, és csak azért se szokott le. Legalább ez legyen az egyetlen élvezete az életben, ha már soha nem lehet boldog. A cigaretta volt az egyetlen barátja, aki mindig mellette volt a nehéz pillanatokban, mikor vigaszra vágyott. Hátra simította arcába hulló lila tincseit és szívott még egyet cigijéből. Hosszúnak tűnt neki az út hazáig és már fáradt is volt. Próbált nem elaludni a volán mögött, de ez egyre jobban nehezére esett. Ha esetleg nem lenne egyedül, és valakivel beszélgetne, akkor talán kibírná ébren az egész utat, de így. Kinézett az ablakon. Az utcán pár embert látott kint állni a zuhogó esőben. Hinata nem lepődött meg ezen. Jól ismerte ezeket az embereket. Ők prostituáltak voltak, akik pénzért oda adják a testüket másoknak, csak azért, hogy meg tudjanak élni valamiből. Apja meg is ölte volna, ha kiderülne párszor volt már dolga az ilyenekkel. Jönne a szokásos szöveggel, hogy nekik semmi közük ezekhez az emberekhez, mert ők egészen mások, mint ők. Igen mások, de miben? Tette föl a kérdést magában. Soha sem értett mi a különbség szegény és gazdag között. Miért kell úgy bánniuk velük, mint egy kutyával? Halkan sóhajtott ezen. Szerencsétlenek. Képesek még ilyen időben is kint állni, csak azért, hogy pénzhez jussanak. Ráadásul olyan ruhában, ami inkább többet mutatott, mint takart volna.
Szemei megakadtak egy fiatal fiún, aki egyedül állt egy sarkon, távol a többiektől. Nem volt rajta más csak egy fehér ing, és egy fekete nadrág, mik vizesen tapadtak bőrére. Legfeljebb tizenhét éves, ha lehetett. Szőke haja és igen szép égszín kék szemei voltak. Hinata kicsit megdöbbent. Azt hitte mindenkit, ismer, aki csak itt dolgozik, de ezt a fiút még nem ismerte. Talán újnak számított itt. Látta, hogy a fiú pont az ő autójára nézz. Tekintetük egy pillanatra találkozott, de Hinata azonnal elkapta tekintetét és ismét az útra nézett, ha bár látta a fiún, hogy majd szétveti az Isten hidege. Ami nem is csoda, amilyen vékony ruhákban volt. Halkan sóhajtott. Nem mintha sajnálta volna, de nem igazán lett volna jó, ha egy ilyen fiatal fiú súlyosan megbetegedne, és utána nem tudna pénzt keresni, mert a kórházba kerülne. Hirtelen lefékezett. Kész csoda volt, hogy nem csúszott el a vizes úton, hiába ő volt az egyik legjobb vezető a családban. Még a bátyjánál is jobban vezetett. Majd hátra felé kezdett tolatni és megállt a fiú előtt. Ő nem láthatta, de a fiú kicsit döbbenten nézett előre, amiért megállt pont előtte. Hinata vett egy mély levegőt. Csak haza viszi és utána ő is haza, megy. Nem akarja fölcsípni vagy ilyesmi, csak haza akarja vinni és kész. Lassan kiszállt autójából és szembe fordult a fiúval, aki egész testében megfeszült, ahogy meglátta őt. Hinata hűvösen végig mérte a fiút, aki nyelt ettől és félénken várta azt, hogy megszólítsa. Hinata kifújta a levegőt, majd ismét a fiúra nézett és megszólította.
- Nincs túl késő ahhoz, hogy partnereket keres magadnak? - Kérdezte Hinata közömbösen.
- Mi?- Kérdezte zavartan a fiatal fiú. Nem érette mit akar tőle. - Ha azért álltál meg nálam, hogy...
- Nézd, én nem akarlak téged fölcsípni, vagy ilyesmi... - Vágott a szavába türelmetlenül Hinata. - Csak meg szeretném kérdezni, hogy merre felé laksz, hogy haza vigyelek. - A fiú ismét döbbenten nézett rá. Egy vad idegen nő akarja őt haza vinni, ráadásul még csak nem is akar tőle semmit. Felnevetett ezen, Hinata meg összevont szemöldökkel nézett rá.
- Mi olyan vicces? - Kérdezte Hinata hidegen.
- Figyelj, lehet, hogy nem vetted észre, de én itt dolgozom, és aki nem akar tőlem semmit, az akkor menjen a fenébe és hagyjon békén. - Felelte a fiú nevetve. Hinata közömbösen nézett rá.
- Hát, ha neked jobb idekint ácsorogni az esőben, akkor én nem könyörgök neked azért, hogy szállj be, csak egy ötlet volt... - Felelte Hinata szárazon és készült beülni kocsijába, mikor a fiú utána szólt.
- Várj csak! - Hallotta meg a fiatal fiú hangját. Hinata ráemelte lila szemeit és türelmesen nézett a fiúra, aki zavartan nézett körbe.
- Nem arról van szó, hogy én nem szeretnék haza menni, de nekem még nem járt le a munkaidőm és szóval... ma még egyetlen vendégem sem volt. Pedig már nagyon kellene a pénz és...
- Mennyit szoktál kérni? - Szakította félbe Hinata a mondatát. A fiatal fiú ismét zavartan nézett rá. Először nem érette a kérdést, majd miután fölfogta, így válaszolt.
- Egy órára 100 dollárt kérek. - Mondta mosolyogva. - Szerintem igen tisztességes ár.
- Egy órára? - kérdezte Hinata. - Százat keresel, és ilyen rongyokban jársz?
- Sok mindenre kell a pénz, én nem vagyok olyan gazdag mint te, vagy más ember... - Felelte a fiú sértődötten. Hinata elgondolkodva nézett rá, majd végül bólintott.
- Jól van... - Mondta higgadtan.
- Mi jól van? - Hinata az ég felé tekintett. Kicsit lassú felfogású szegény gyermek.
- Egy órát veled töltök, ha már nem akarsz úgy haza menni, hogy nem kerestél pénzt.
A fiú döbbenten nézett rá. Csak úgy beleegyezett az egészbe. Hinata beült az autójába és várta, hogy a fiú is beszálljon mellé, aki még mindig ott állt egy helyben, majd lassan észbe kapott és ő is beült mellé. Hinata meg ahogy meglátta őt, rögtön beindította a motort és elindult a fiú lakása felé. Hinata némán nézte az utat, a fiú meg csodálkozva nézett körbe a kocsiban. Még soha nem ült ilyen luxuskocsiban. Eddig csak közepes társadalmú nők voltak a vendégei, erre meg felbukkan egy ilyen gazdag lány, aki belegyezett abba, hogy egy órát vele töltsön. Hinata ismét kabátjába nyúlt és rágyújtott egy cigire, majd a fiú felé nyújtotta.
- Kérsz? - Kérdezte hidegen.
- Nem! - Mondta gyorsan a fiú. - Nem élek vele.
- Te tudod... - Felelte Hinata miközben kifújta a füstöt. - És mi a neved?
- Tessék?
- Mi a neved?
- Naruto. - Felelte halkan.
- Hinata. - Felelte Hinata nyugodtan. - Az én nevem Hinata.
- És... - Kezdte Naruto miközben megnyalta ajkát. Valószínűleg nagyon ideges volt. - Hogyhogy ilyen későn vagy kint az utcán?
- Az az igazság, hogy éppen haza felé tartottam, amikor megláttalak téged idekint dideregni. Gondoltam haza viszlek. Egyáltalán nem terveztem azt, hogy egy prostival legyek. De hát valamivel csak ki kell engedni a fáradt gőzt, nem igaz?
- És hol dolgozol?- Kérdezte újra Naruto.
- Nem igazán rád tartozik. - Felelte Hinata közömbösen.
- Csak beszélgetni próbálok. - Felelte a fiatal fiú halkan és elfordította a tekintetét, és kinézett az esőre. - Hinata halkan sóhajtott ezen.
- Inkább beszéljünk rólad. - Mondta Hinata és ránézett. - Én nem szeretek magamról beszélni. Hány éves is vagy?
- Miért kérded? - Nézett rá Naruto.
- Csak, hogy tudjam hány éves fiúval, van dolgom.
- Hát... - Kezdte Naruto bár nem tudta, hogyan fojtassa, hisz nem szerette elárulni a valódi korát, mert ez nem tartozott senkire. Főleg nem egy ismeretlen nőre.
- Jövőre töltöm a tizennyolcat... - Válaszolta végül, és érezte zavartan, elpirul.
- Hm... - Mondta Hinata. - Tizenhét éves vagy? Nem vagy még túl fiatal, hogy ilyen munkád legyen?
- Valamiből csak meg kell, hogy éljek! - Válaszolta dühösen Naruto. - Hinata nem törődött ezzel, csak továbbra is az utat nézte.
- Jobbat érdemelnél... - Válaszolta végül.
- Sokan mondták már. - Felelte Naruto. - Itt kell megállni.
Hinata azonnal lefékezett, de olyan hirtelen, hogy a fiú majdnem előre esett, ha nem kapaszkodik meg rendesen. Hinata leállította a motort, majd kivette a kulcsokat és kilépett az utcára. Naruto vett egy mély levegőt. Ideges volt. Nem tudta, hogy mire számítson, hisz nem tűnt valami kedvesnek, de hát volt már rosszabb partnere is. Kiszállt ő is a kocsiból, Hinata meg türelmesen várakozott rá. Nem, mert ránézni, valahogy zavarba ejtette őt a tekintete. Olyan volt, mintha olvasni tudott volna a gondolataiban, és ő félt attól, hogy észreveszi, hogy mennyire zavarban van. Házának ajtajához lépett, kissé remegő kezekkel vette elő kulcsait, majd bele helyezte az egyiket a zárba és kinyitotta az ajtót, mi megnyikordult, ahogy benyitott. Elsőnek ő lépett be, utána Hinata aki nem is csodálkozott el azon, milyen nagy kupi volt oda bent. Kész csoda volt, hogy eddig még nem esett el valaki bennük. Megálltak a nappali közepén, Hinata meg körbe nézett a helyiségben. Nem volt valami tiszta, de Hinata látott már rosszabbat is.
- Tudom nem valami tiszta... - Mondta Naruto halkan zavarában.
- Végtére is nem azért vagyunk itt, hogy megnézzük milyen tisztaság, van itt, hanem azért, hogy eltöltsünk egy kellemes órácskát... - Felelte Hinata szárazon, majd a fiúra nézett. - Hol van a hálószoba?
- Fönt az emeleten. - Felelte még mindig halkan Naruto.
- Nos akkor én előre megyek. - Mondta Hinata és elindult a lépcső felé. - Meginnék egy kis bort ha van.
- Milyet kérsz? - Kérdezte Naruto azonnal.
- Vöröset, és félédes legyen.
- Máris hozom... - Válaszolta ismét Naruto és kirohant a konyhában.
Ott is nagy kupi volt, de nem foglakozott vele. Csak kitöltötte egy pohárba az italt és máris rohant visszafelé. Remegve nyelt egyet, ahogy fölrohant a lépcsőn. Még soha nem találkozott a lányhoz hasonló nővel. Nem tudta miért, de más volt, mint a többi. De nem tudta megmagyarázni, hogy miben. Szobájának ajtajához lépett. Egy pillanatra megállt és vett egy mély levegőt. Csak tudná, miért viselkedik, most így. Mintha teljesen kezdő lenne. Pedig már egy éve űzi az ipart. Lassan kinyitotta az ajtót és meglátta Hinatát, aki háttal állt neki és némán körbe nézett a szobában, ahol csak egy hatalmas franciaágy volt, mellette egy éjjeli szekrény volt egy törött lámpával a tetején. És itt is igen csak nagy kupi volt. Naruto ismét nyelt egyet, majd közelebb lépett hozzá és halkan megszólalt.
- Meghoztam az italodat. - Mondta halkan. Hinata felé fordult. Ő meg egy picit hátra hőkölt, ahogy a nő lila szemeibe nézett, ki hidegen végig mérte őt, majd halványan elmosolyodott, és elvette tőle a poharat.
- Köszönöm... - Felelte Hinata kedvesen és egy hajtásra kiitta az italt. Naruto megborzongott ettől, és ez nem kerülte el Hinata figyelmét sem. Fölemelte kezét és óvatosan végig simított a fiú arcán, ami meglepte Narutót. Még soha senki nem érintette meg így.
- Hm, mi a baj, úgy viselkedsz, mintha én lennék az első az életedben. - Mondta Hinata és hangjában szenvedély bujkált.
- Ne hidd... - Mondta Naruto. - Már egy éve űzöm az ipart. Van már tapasztalatom.
- Azt gondolom... - Felelte Hinata, közben jót szórakozott a fiún, amiért ennyire zavarba tudja ejteni. - De szerintem, itt lenne az ideje elkezdenünk.
Naruto halkan sóhajtott. Ismét el kell töltenie egy éjszakát egy idegen nővel, ahogy tette egész évben. Jönnek majd a szokásos perverz ajánlatok és durva szavak, ahogy minden ügyfele tette ezt, csak azért, hogy megalázzák, mert ő pénzért hajlandó volt lefeküdni velük. De a fiú 35 éves nőknél idősebbet nem vállalt. Közelebb lépett a nőhöz, majd elkezdte lassan levenni annak felsőjét, mikor Hinata elkapta a kezeit és ő csodálkozva nézett rá.
- Most mi van? - Kérdezte Naruto érthetetlenül.
- Ha lehetne akkor inkább én irányítanék. - Felelte Hinata és hangjában mérhetetlen vágy volt, majd lassan magához vonta a fiút és ajkát puha nyakára tapasztotta.
Naruto halkan fölsóhajtott, ahogy érezte a nő gyengéden szívni kezdte nyakán a bőrt. Hinata az ágy felé terelte a fiút, majd ráfektette és fölé magasodott. Soha nem hitte volna, hogy így fog végződni az estéje. Egy órát el fog tölteni ezzel a fiúval, akit csak úgy véletlenül pillantott meg az utcán, és most itt fekszenek együtt egy hatalmas ágyban. Hinata gyengéden nézett rá. Ujjaival óvatosan kezdte el kigombolni a fiú fehér ingét, majd benyúlt ruhája alá és megérintette vele selymes bőrét. A fiatal fiú halkan felnyögött ettől. Még soha senki nem ért így hozzá. Ilyen gyengéden. Hinata halványan elmosolyodott ezen. Tudta mire gondol a fiú, de ő nem volt olyan mint a többi nő, aki csak úgy megver egy olyan fiút, mint amilyen Naruto. Ajkát a fiú mellkasára tapasztotta és gyengéden csókolni kezdte. Naruto hátra vette a fejét. Teste ívben feszült a nő testének, aki ismét elmosolyodott, majd nyelvével körözni kezdett a fiú mellbimbóján, majd miután elég keménynek érezte a szájába, vette és gyengéden szívni kezdte. Naruto ismét felnyögött ettől. Soha nem érzett még ilyet. Ilyen odaadást, ilyen gyengédséget. Ahogy érezte, hogy Hinata a hasát kezdte el nyalogatni, úgy érezte, mindjárt elájul, ha nem érezheti magát a nőben minél hamarabb. Soha nem hitte volna, hogy ezt fogja gondolni, de kívánta a lányt. Még soha nem kívánt valakit ennyire. És vajuk be, tényleg nem kívánt még senkit se így partnerei közül. Hinata lassan fölegyenesedett és szemeibe nézett. Ő elgyengülten nézett fel rá. A levegőt nehezen vette és nem tudta, hogy a nő miért hagyta abba. De csak azért hagyta abba, hogy levegye magáról a felsőjét. Naruto döbbenten nézett a fölötte térdelő nőre. Még soha nem látott ilyen tökéletes felsőtestet. A gyönyörű, telt keblek megfeszültek a visszafojtott vágytól, és Naruto úgy érezte, muszáj megérintenie azokat a csodás idomokat. Remegő kezekkel érintette meg Hinata melleit, aki ettől halkan felnyögött, majd elkapta a kezét és gyengéden megcsókolta ujjait.
- Mondtam, hogy majd én... - Mondta Hinata kedvesen. - Neked csak élvezned kell.
Lassan megfogta a fiú övét és elkezdte kioldani, majd miután ez sikerült neki, elkezdte lehúzni róla a nadrágot. Naruto ösztönösen megemelte csípőjét, hogy Hinata letudja, húzni róla a ruhadarabot, majd miután sikerült neki, félre hajította azt a földre. Elégedetten elmosolyodott, ahogy látta, hogy a fiú már nagyon kívánja. Lehajtotta fejét, és finoman szájába vette a fiú férfiasságát, és szívni kezdte. Naruto felnyögött ettől. Csodálatos érzés volt. Látszott, hogy a lány nem először csinál ilyesmit. Ujjaival Hinata lila tincseibe túrt és szorosan magához vonta. Hinata tudta mit akar, és még szenvedélyesebben kezdte el szívni a fiú férfiasságát, mitől Naruto már nem kapott levegőt a gyönyörtől. Aztán teste hirtelen megfeszült és hangosan fölkiáltott a beteljesüléstől és Hinata szájába élvezett. Fáradtan omlott vissza a párnákra. Remegve nézett a fölé magasodó nőre, aki érzékien elmosolyodott és olyat tette, amit a magához hasonló fiúkkal soha nem tettek meg. Megcsókolta. Naruto döbbenten nyögött fel ettől, és Hinata nyelve azonnal a szájába siklott, miközben szétnyitotta combjait, majd gyengéden Naruto férfiasságára ült. Naruto ismét felnyögött. Nem értette, hogy Hinata miért viselkedik vele úgy, mintha a szerelme volna. Ő egy utcai fiú, aki pénzért árulja magát, és ő képes így szeretkezni vele. Hinata gyengéden mozgott felette. Ő meg szorosan magához ölelte, közben nyelvük szenvedélyes csatát vívtak egymással. Addig mozogtak, míg el nem érkezett a csodálatos orgazmus és akkor mind ketten elélveztek. Fáradtan álltak le. Kapkodva vették a levegőt, és kimerülten néztek maguk elé. Végül Hinata felsóhajtott, majd felkönyökölt és a fiúra nézett.
- Százat kérsz egy órára. Egy egész éjszakára mennyit kérnél? - Kérdezte.
- Nem tudom... - Felelte Naruto halkan. - Még soha nem voltam senkivel egy teljes éjszakát.
- Nem baj, majd reggel megbeszéljük. - Felelte Hinata majd ismét megcsókolta a fiút, miközben újra mozogni kezdett rajta. Naruto halkan fölsóhajtott és magához ölelte a lányt. Tudta ezt az éjszakát soha nem fogja elfelejteni.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó