Kakashi órái után azonnal a kórházba indult. Bepattant a kocsijába, és a megengedett sebességnél jóval többel hajtott a kórház felé. Gyorsan oda is ért. Hihetetlen lendülettel tépte fel a kórház ajtaját. Már oda se ment a recepcióshoz, csak rohant fel fia szobájához. Lihegve ért fel a kórteremhez. Hát igen, aki nem várja meg a liftet, az így jár. Kicsit kifújta magát, majd mikor felnézett, diákjai kíváncsi tekinteteivel találta szemben magát.
- Mi az az Akatsuki?! – Szegezte neki a kérdést kertelés nélkül rideg, követelődző hangnemben Hinata.
- Mi?! – Kerekedtek el Kakashi szemei. – Ti honnan tudtok erről?
- Ma délelőtt megpróbálták... eltenni láb alól... Narutót. – Mondta Tatsuki lehajtott fejjel Hinata mellett.
- Micsoda?! – Kakashi elejtette a dossziét, ami a kezében volt. – Mi van vele?!
- Mesterséges kómába helyezték – Mondta Hinata háta mögül Sakura.
- Értem. - Kakashi lehajolt a dossziéért, ami időközben kinyílt, és a papírok, amik benne voltak, kiestek.
- Mondjon el róluk mindent!
Kakashi nagyot sóhajtott. Naruto kórterme előtt ült. Hinata, Tatsuki, Sakura, Kiba, Shikamaru, és Gaara leste minden szavát. Kik mellette foglalt helyet, kik a falnak támaszkodva várták a választ, és volt, aki feszengve előtte térdelt. A kórház teljesen csendes volt, csak egy-két helyről lehetett halk suttogást, egy-egy elfojtott síró hangot hallani. A nővérek néha-néha elmentek előttük, de senki nem állt meg. A kórházi dolgozók csak ugyanolyan hozzátartozókként kezelték őket.
- Ez hosszú lesz... – Kezdett bele Kakashi. – Régen kezdődött. Naruto apja, Namikaze Minato, a nagy Namikaze vállalat vezetője volt. Fiatalon került a hatalmas üzlet élére, ami nagy teher volt egy tizenéves fiatalnak. Persze egy csomó ember, tanácsadó állt mellette, de mint minden nagy embernek, neki is voltak ellenségei. A konkurencia az Akatsuki volt, a maga tíz országában hatalmas nagy vezetőkkel. Majd az üzleti élet során megismerte Uzumaki Kushinát. Persze a találkozásból elsöprő szerelem lett, majd megszületett Naruto. Persze, mint minden normális apa, a végrendeletében Narutóra hagyta az üzletet. Most valamelyik Akatsuki befolyása alatt áll az üzlet, de papíron Narutóé, ezért, ha betölti a tizennyolcat, akkor átveszi az irányítást, és akkor a konkurencia ismét fent áll. Ezért akarták megölni, hogy ne vehesse át az üzlet vezetését. A szüleit már sikerült eltenniük láb alól. – Itt Kakashi lehajtotta a fejét, és szemei teljes sötétségbe borultak. – Egy autóbalesetben haltak meg. Az autó egy kamionnal ütközött, az Akatsuki egyik szállítójával. A többibe nem akarok belefolyni, mivel az már Naruto magánügye. Ha akarja, elmeséli. Pár percig a légy zümmögését se lehetett hallani. Mindenki emésztette a hallottakat. A csöndet a doktor léptei törték meg. Mindenki a fehér köpenyes öregurat nézte. Az kedvesen mosolygott, és kezeit összekulcsolta a nála levő dosszién.
- Na, fiatalok, van egy-két mondanivalóm. – Kezdett bele, majd dossziéját szemmagasságba emelte. – Naruto szervezete pár nap múlva kitisztul. A gyomrának még kell pár hét, mire teljesen rendbe jön, de a hétvégére már otthon lesz.
- Tényleg? – Ugrott fel a földön ülő Tatsuki.
A doktor csak bólintott. Mosolya még mindig az arcán volt. Mikor elment, a legtöbben eleresztettek egy megkönnyebbült sóhajt, majd lassacskán hazaszállingóztak. Este tíz után már csak Kakashi, Hinata, és Tatsuki voltak bent. Még nem mehettek be a szobába, ezért kint vártak. Tatsuki elfeküdt a székeken, úgy aludt. Kék haja lelógott a székről. Oldalt feküdt, mivel csak így fért el a helyzethez viszonyítva kényelmesen a székeken. Egyik keze maga alatt, a másik pedig a székekről lógott lefele. Lábait szinte teljesen a mellkasához húzta. Hinata az ablakban ült, feje lehajtva. Lila haja eltakarta a szemeit, így megállapíthatatlan volt, hogy alszik-e. Egyik lába behajlítva pihent a párkányon, a másik lelógott mellette, ahogy jobb keze is. A bal karja az ölében volt, és zenelejátszóját szorongatta, amiből egy fekete zsinór kúszott felfele, majd eltűnt hajában. Mögötte az ablakon beszűrődött az utcai lámpák fénye. Kakashi a széksor végében foglalt helyet. Karjai mellkasán össze voltak fonva. Feje leesett, és ezüst haja az arcába lógott. Mellette ott volt a dosszié. Mikor Naruto kinyitotta a szemeit, ismét nem látott semmit. Maga alatt puhaságot érzett, és testén meleget. Mikor megmozdította a kezét, belehasított a fájdalom. Amikor megmozgatta, az infúziós tasak enyhe ringatózásba kezdett az állványon.
Ekkor eszébe jutott pár dolog a kosármeccs utánról. Halványan derengtek neki az események. Összeesett, kórházba vitték, majd látta a szüleit, és a barátait sírni. Nagy nehezen ülő helyzetbe küszködte magát. Mikor lábát megmozdította, két oldalról pluszsúly nehezedett rájuk. Az ágy egyik felén Hinata, a másikon pedig Tatsuki aludt. Naruto eleresztett egy halvány mosolyt. Kissé megrándította takaróját, amitől a két alak mocorogni kezdett. Hinata arra ébredt, hogy mocorog alatta a takaró. Felemelkedett, és megpillantotta az ágyban ülő Narutót, aki a tarkóját vakargatta, és zavartan mosolygott.
- Bocsi. Nem akartalak felébreszteni. – Mondta halkan.
- Hn... - A beszédre a másik alak is mocorogni, nyögdécselni kezdett, majd felült. Hatalmasat ásított, és karját a magasba emelve nyújtózkodott.
- Mi van Hinata, már magadban beszélsz? – Kérdezte egy fáradt női hang.
- Tudtommal Naruto, nem én vagyok... – Mondta epésen Hinata.
- Naruto? – Pillantott az említettre a lány. – Jesszus! Felébredtél?! – Ugrott a fiú nyakába.
- Hát, úgy néz ki, Tatsuki. – Motyogta a szőke. – De ne sírj már! – Simogatta a lány hátát.
- Tudod, mennyire aggódtunk?! Ne mondd, hogy ne sírjak! Ezek örömkönnyek, kis hülye! – Engedte el nagy nehezen a szőkét, és összeborzolta tincseit.
- Köszönöm, de nem kellett volna! Olyan idióták vagytok! Minden nap bent éjszakáztatok, igaz?
- Hát persze! – Mondta mosolyogva Tatsuki.
- Olyan hülyék vagytok... – Hajtotta le a fejét Naruto. – Olyan hülyék...- Nem bírta visszafojtani a könnyeit.
- Mi ez a lárma gyerekek? – Jött be a doktor, két ápolónő kíséretében. Első dolga volt, hogy felkapcsolja a villanyt. Erre mindenki hunyorogni kezdett. Mikor meglátta az ágyban ülő, síró Narutót kissé meglepődött. – Szóval ezért ez a hangerő. Gyerekek, menjetek ki egy kicsit, beszédem van a fiatalúrral! - Hinatáék nem szóltak, csak kimentek a teremből. A doktor kedvesen mosolyogva leült Naruto mellé az ágyra. A szőke már nem könnyezett, de még egy kicsit szipogott. A doktor nagy levegőt vett, majd elkezdte mondani, amit akart.
- Naruto, ugye tudod, hogy nagy felelőtlenség volt, hogy annyi fájdalomcsillapítót vettél be, mikor allergiás vagy rájuk? Remélem, a halál közeli élmény megtanította, hogy ez nem játék. Most az egyszer nagy szerencséd volt! – Intette le, miközben a fiú meg akart szólalni, de nem hagyták. – Nekem most mennem kell. Nem ápolgathatlak itt. Ha akarsz, már ma hazamehetsz, kiírlak. De pihenhetsz is. – Mondta, ezzel kisétált. Az eddig az infúziókkal babráló nővérkék követték. Az orvos még az ajtóból visszafordult. – A barátaidra meg nagyon vigyázz. Tatsuki és Hinata egy pillanatra se tágítottak mellőled! Különösen Hinata nem. Vigyázz rájuk! – Mondta, majd becsukta maga mögött az ajtót.
Naruto néma csendben ült az ágyában, és a gondolataiba merült. Az elmúlt napokon gondolkozott. Majdnem meghalt. Csak a saját hülyeségének köszönheti, de még is olyan furcsa volt. Különösen, mikor a szüleit látta. Persze, mint minden látáskárosult ember, ő is álmodozott arról, hogy egyszer újra rendesen látni fog. A szíve legmélyén ugyan tudta, hogy ez lehetetlen, mivel az egyik szeme teljes károsodást szenvedett, ezért valószínű, hogy soha többet nem fog vele látni. Azért ő reménykedett. Reménykedett abban, hogy egyszer majd rendesen látni fogja barátait, és Hinatát. ’ Hinata. Egy percre se hagyta el a kórházat. Vajon miért? Igaz lenne amit mondott? Talán… szeret?’ Ekkor nyílt az ajtó. Tatsuki és Hinata lépett be rajta, mögöttük Kakashi egy táska cuccal. Naruto rájuk mosolygott, viszont mikor tudatosult benne, hogy Hinata is itt van, elpirulva fordult el. Tatsuki segített neki kiszállni az ágyból. Szerencsére az infúziókat már kivették belőle. Kakashi ruhákat vett elő, és elküldte Narutót átöltözni, aki a fürdőbe ment. Gyorsan végzett, még egy tusolást is beiktatott a programba. Mikor kilépett a fürdőből, hajából csöpögött a víz, és kissé ferdén álltak rajta a ruhák. Tatsuki mosolyogva igazította meg a fiú ingét, majd szokás szerint összeborzolta a srác haját. Ekkor Naruto gyomra hatalmasat kordúlt. Hát igen, napok óta infúzión élt szegény szőkeség, pedig eddig hetekig nyavalygott, és készségesen pótolta, ha kihagyott egyetlen vacsorát is. Ezen mindenki jót nevetett. Még Hinata is megengedett magának egy félmosolyt, majd jobb kezét felemelve egy nejlonzacskót nyújtott a szőkének. Az kissé megszeppenve és elpirulva fogadta el a zacskót. Mikor megnézte, mi van benne, elmosolyodott. Szendvics és innivaló volt benne, meg valami becsomagolt dolog, amit nem tudott azonosítani. Kérdően nézett barátaira és apjára.
- Nyisd ki! – Mondta Tatsuki. – Tőlünk kapod! Gyerünk! – Siettette Narutót.
- Jó, jó! - Kivette a nejlonból a becsomagolt valamit. Első tapintásra valami puha volt. Kicsomagolta. Volt benne valami, ami még egyszer be volt csomagolva, amit Tatsuki kikapott a kezéből.
- Ezt majd csak később bonthatod ki... – Mondta a lány.
- Miért? Mikor? – Kérdezte értetlenül Naruto.
- Csak, mert azért! – Mondta a lány. – Hinata, tedd olyan helyre, amit nem felejtesz el, és majd oda tudod adni neki a megfelelő pillanatban. - Egy doboz maradt Naruto kezében. Elkezdte kicsomagolni. Mikor kinyitotta, valami kis négyzet alakú tárgy akadt a kezébe. Mellette volt egy zsinór is, amit egy kis tapogatózás után be tudott azonosítani. Ekkor egy villanykörte gyulladt ki a feje fölött.
- Egy mp3 lejátszó? – Kérdezte teljesen meglepetten.
- Igen. Mivel nagyon szereted a zenét, ezért gondoltuk ez lenne a legmegfelelőbb ajándék. – Bólogatott Tatsuki.
- Nem is tudom, mit mondjak... - Mondta Naruto. Szemei könnybe lábadtak. – Ha ezerszer köszönném meg... se lenne elég. – Mondta, majd odament a lányhoz és átölelte. Tatsuki meglepődött, majd visszaölelt.
- Nem kell semmit mondanod. – Válaszolta a lány. Naruto aztán Kakashihoz ment, majd őt is szorosan megölelte.
- Köszönöm, köszönöm... köszönöm. – Motyogta a férfi mellkasának.
Kakashi csak simogatta a szőke buksit. Ezek után Naruto Hinatához lépett, aki csak zsebre tett kézzel állt. A szőkeség őt is szorosan átölelte. Hinata először nem reagált a gesztusra semmit, majd lassan kivette a kezét zsebéből és átölelte a szőkét. Így álltak percekig, majd Naruto elengedte a lányt és kicsit hátrébb lépett. Szemei még mindig könnyesek voltak, de teljes szívéből mosolygott. Felvette a táskáját, majd kilépett a kórteremből. Kakashi és barátai mögötte. Felemelt fejjel lépett ki a kórházból. Mélyet lélegzett a kissé hideg levegőből. A nap pont az arcába sütött, bearanyozva a mosolyát. Arany tincsei csillogtak a szikrázó napfényben. Hálás volt mindennek, hogy életben maradt. Igazán akkor fogta fel, mit is jelent az élete, mikor a barátait sírni látta... Már megint ez. Már megszokta ezt, minek akar még is újra normálisan látni? Több mint a fél életét így élte le. Mindegy… akárhogy is próbálta tagadni, a szíve legmélyén újra normálisan látni akart. Igen, látni akart. Nem tagadhatja.
- Jól vagy? – Érzett egy kezet a kezén, és a hang, ami hozzá tartozott… Hinatáé.
- Csak menjünk haza, Hinata.
Kakashi beinvitál mindenkit az autójába. Először Narutót és Hinatát tette ki a kollégiumnál, majd Tatsukit is hazaszállította. Naruro örült, hogy újra a koleszban lehet. Jókedvűen ugrott be az ágyába, majd a hátára fordult, kezeit a tarkója alá tette, majd lehunyta a szemét, és szinte azonnal elaludt. Hinata lerakta a szekrény elé Naruto csomagját, majd a konyhába ment.
- Mit akarsz enni, Tökfej? – Kiabált ki, majd mikor nem kapott választ kiment a hálóba. Naruto egyenletesen szuszogott az ágyon. Aludt. – Ilyenre is csak te vagy képes... Tökfej. – Eresztett el egy félmosolyt Hinata, majd odament, és betakarta a szőkét, végül egy gyengéd csókot adott annak ajkaira.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó