Naruto alig bírta kinyitni a szemeit. Mikor sikerült, egy nagy fehérség közepén találta magát.
- Hol vagyok? – Nézett körbe. – És miért látok a vak szememmel is? – Ekkor két alak körvonalát vélte felfedezni a távolban. Az alakok egyre közeledtek, és Narutóba belehasított a felismerés. Elkezdett futni a két alak felé. – Anya? Apa? – Kérdezte.
- Kisfiam... – Mondta a hosszú vörös hajú, és zöld szemű nő.
- Naruto... – Mondta egy szakasztott ugyanúgy kinéző férfi, mint Naruto, csak kissé idősebb volt.
- Hol vagyok? – Kérdezte Naruto, miközben szorosan magához ölelte rég nem látott szüleit.
- Meghaltál, kisfiam... – Mondta az anyja.
- Mi?! – Kérdezte meghökkenve Naruto, és ellépett szüleitől. Arcára ijedség ült ki.
- Nyugodj meg! – Mondta az apja. – A te kezedben van a döntés. Most még visszamehetsz. - Ezzel egy kép rajzolódott ki a sötétségben. Naruto a műtőt látta, ahol a teste volt, és rajta Tatsuki zokogott keservesen. A másik oldalon Hinata volt, és... sírt.
- Hinata, sír? – Kérdezte meglepődve Naruto.
- Választhatsz, Naruto. Vagy velünk maradsz, vagy visszamész hozzájuk. – Mondta az anyja kedvesen. Naruto csak nézte tovább a képet. Tatsuki szűnni nem akaró sírással feküdt rajta. Hinata beszélt.
- Olyan hülye vagy! Miért nem szóltál?! – Kérdezte csak úgy az élettelen testtől. – Vagy miért nem hagytad abba, mikor csak rosszabb lett?! - Naruto arcán egy könnycsepp folyt le. Hatalmas fájdalmat okozott barátainak. A szüleihez lépett és szorosan átölelte őket.
- Sajnálom... – Mondta elhaló hangon.
- Tudom. Nem a te hibád. – Mondta az anyja. - A kép szép lassan halványulni kezdett. Hinata Naruto fölé hajolt, és megcsókolta. Közben végig fogta a fiú kezét.
- Szeretlek... Tökfej. - Naruto ekkor ellökte magát szüleitől, és megindult a kép felé. Könnyei még mindig folytak.
- Sajnálom, anya, apa, de én még nem szeretnék meghalni. – Mondta.
- Jó döntést hoztál. – Felelte mosolyogva az anyja.
- Büszke vagyok rád! – Mosolygott az apja is, és felesége derekát átölelve, együtt búcsúztatták fiúkat.
Naruto most már tisztán hallotta Tatsuki zokogását és Hinata beszédét. Megszorította Tatsuki kezét, majd Hinatáét. A hangok egyre erősödtek. Még jobban szorított a kézfogáson. A gépek egyszer csak csipogni kezdtek. Tatsuki hirtelen állt fel. Érezte, ahogy Naruto megszorítja a kezét. Hinata is a szőkére vezette tekintetét. Ő is érezte a kézfogást. Az egyik nővér kirohant a műtőből.
- Doktor úr, kérem! A fiú, él! – Mondta teljesen felpörögve.
- Micsoda?! – Hüledezett a doktor. – Az nem lehet! – Ezzel befutott a műtőbe.
Naruto kinyitotta a szemeit, és az első, amit meglátott, hogy Tatsuki örömkönnyekben tör ki, és a nyakába ugrik. Aztán Hinatát látta. Látta mosolyogni. Erre ő is megpróbált mosolyt erőltetni arcára, de egy köhögő roham meghiúsította ezt. Ekkor ért oda az orvos. Teljesen elképedve látta, hogy Naruto tényleg él. Hinatát, és Tatsukit egy kicsit arrébb toloncolták. Narutót áttolták az intenzívre. Igaz magához tért, de szinte rögtön vissza is ájult. Már mindenki volt bent Narutónál. Még nem sok ideig látogathatták, de Kakashi elintézte, hogy Hinata és Tatsuki bent maradhasson vele. Hinata az ágy egyik oldalán, Tatsuki a másikon ült. Már jó pár napja bent virrasztottak nála, bár Naruto ezeket a napokat ájultan töltötte. Az első nap vért kapott, aztán már csak az infúziós tasak árválkodott az állványon az ágya mellett. A doktor minden nap háromszor jött ellenőrizni az állapotát. A nővérke sokkal többször jött. Cserélni az infúziót, vagy elvinni fürdeni Narutót, meg persze Tatsukiékat se hagyhatták éhen és szomjan halni.
Naruto már egy hete a kórházban volt. Az állapota kedvezően javult, de felébredni még egyszer se ébredt fel. Az orvosok kezdtek egy kicsit aggódni. Hinata és Tatsuki azóta nem mentek haza. Kakashi és Tatsuki apja hozott be nekik ruhákat, és használhatták a kórteremben lévő fürdőt is. Narutónál minden nap, sőt, szinte minden órában volt bent valaki Tatsukiékon kívül. Este tíz is elmúlt. Ilyenkor szokott jönni a nővérke, de most nem jött. Majd fél tizenegy körül jött egy nővér, de ez nem a megszokott szőke hajú volt, aki eddig ápolta Narutót. Egy kékhajú nő volt.
- Maga kicsoda? – Kérdezte nem túl kedvesen Hinata.
- Ápolónő... – Mondta a belépő nő. – Csak jöttem kicserélni az infúziót. Meg az orvos azt mondta, hogy fel kell tenni gépre, mivel nem ébred fel.
- De az állapota egyre javul! Mindek gépre kötni? – Kérdezte idegesen Tatsuki.
- Az orvos mondta... – Védekezett a nő, majd letette a gépet az éjjeli szekrényre, és egy maszkot tett Narutóra, majd bekapcsolta a gépet.
- Még nem láttam magát a kórházban. – Mondta Sasuke. – És miért nem a szokásos ápolónő jött?
- Ő sajnos lebetegedett. Valószínűleg azért nem láttál, mivel másik osztályon vagyok asszisztens, de most ide vagyok beosztva. – Válaszolta a nő, majd távozott.
Hinatának gyanús volt a nő. Még soha nem látta errefelé, és azt se értette túlzottan, hogy miért kapcsolták gépre Narutót, ha az állapota javul. Narutót nézte. Már jó egy hete ugyanúgy feküdt. Most annyiban különbözött, hogy volt rajta egy lélegeztető maszk, amin keresztül valami halvány füstöt lélegzett be. Naruto egy kicsit összeráncolta homlokát, és köhögni kezdett, majd megnyugodott. Hinatának nem tetszett ez az egész.
Már pár órája rajta volt a gépen Naruto. Tatsuki már aludt, Hinata viszont nem tudott elaludni. Mióta bent volt az ápolónő, Naruto egy csomószor köhögött, és össze-vissza beszélt. Reggel nyolckor nem jött az ápolónő, ahogy szokott, de a kék hajú nő sem. Hinata egész este nem aludt semmit, Tatsuki még aludt. Naruto egyre rosszabbul volt. Teljesen izzadt, de egyben teljesen ki volt repedezve a szája, jelezve, hogy kezd kiszáradni. Hinatának betelt a pohár. Odament Tatsukihoz, és felrázta.
- Hm? Mi az, Hinata? – Kérdezte álmosan a lány.
- Elmegyek egy orvosért, mert Naruto nincs rendben. Addig figyelj rá! – Mondta Tatsukinak.
- Rendben. - Hinata a folyosókat járta az orvost kereste. Már majdnem az orvos irodájánál volt, mikor összeütközött Dr. Denvrick-kel.
- Oh, Hinata-kisasszony. Mi járatban? – Kérdezte kedvesen az idősebb orvos.
- Szükségem lenne egy orvosra! – Mondta Hinata.
- Minek? – Húzta fel szemöldökét Deny.
- Tegnap nem a szokásos ápolónő jött be, és rákapcsolta valami gépre Narutót, meg valami infúziót tett fel neki, és azóta Naruto egyre rosszabbul van! – Mondta Hinata. Aggódott, de ezt nem mutatta az orvosnak.
- Menjünk, de közben áruld el, mik a tünetek? – Kérdezte a doktor, ezzel elindult Naruto kórterme felé.
- Először csak köhögött, majd úgy néz ki, mint aki rosszat álmodik, ma reggelre meg már verejtékezett, és a kiszáradás határán van. – Mondta el egy szuszra Hinata.
- Siessünk, lehet, hogy már így is késő lesz. – Mondta az orvos, s ezzel tényleg gyorsabb tempóra kapcsolt.
Mikor Hinata és az orvos belépett a szobába, az a kép fogadta őket, hogy Naruto eszeveszettül dobálja magát, valamit beszél, és kapálódzik, mint egy félőrült. Tatsuki próbálta nyugtatni, de nem nagyon sikerült neki, szegény lányt Naruto ütötte vágta, és néhol lábával is eltalálta. Az orvos hívott pár nővért, akik gyorsan meg is érkeztek. Hinata odament és kiszabadította a kavalkádból Tatsukit. Az elengedett egy sóhajt és aggódó szemekkel nézte a Narutót eltakaró orvosokat. Ekkor egy fehér köpenyes fickó lépett oda hozzájuk, hogy menjenek ki. Nem akartak, de a férfi kitoloncolta őket. Becsukták az ajtót, így semmit nem láttak. Még hallották Naruto kiabálását, és néha fájdalmas üvöltéseit is. Tatsuki összezárt szemekkel bújt Hinata mellkasához. Hinata engedett neki. Fél óra múlva kijöttek az ápolónők, és pár percre rá, Mr. Denvrick is. Hinatáékhoz ment. Tatsuki azonnal faggatni kezdte.
- Hogy van?! Mi történt?! – Kérdezte aggódva.
- Narutót megmérgezték, és mesterséges kómába helyeztük, hogy ne szenvedjen. – Mondta szomorúan az orvos.
- Megmérgezték?! – Kérdezte meglepődve Tatsuki és Hinata. – De hát ki?!
- Valószínű az Akatsuki.
- Ki?!
- Ez bonyolult, inkább Kakashit kérdezzétek, ő tisztább képet tud adni róla. Most egy darabig még ne menjetek be a kis szöszihez. – Ezzel elment. Otthagyta a gondolkozó párost. Mindkettejük fejében ugyanaz járt. Az Akatsuki...
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó