Naruto reggel arra ébredt, hogy iszonyatosan fáj a feje, meg úgy egyébként mindene. Lassan felült az ágyában, a feje csak úgy sajgott. Még a tegnap este felvett cuccokban volt, a narancssárga garbóban és a farmerban. Motoszkálásra lett figyelmes. A hang irányába fordult. A szoba túlsó felében, Hinata pakolta a bőröndjét. Narutóé már összepakolva várt az ajtóban. A lila hajú nem nézett a szőkére. Az viszont meg akart szólalni, de nem jött ki hang a torkán.
- Még egy ideig nem lesz hangod! Suna azt mondta, hogy valószínű holnapra visszajön. – Közölte vele szokásos rideg stílusában Hinata.
Naruto nem válaszolt, csak lehajtotta a fejét. Nem erre számított. Nem sokra emlékezett az estéből, de arra igen, hogy Hinata megcsókolta, majd azt mondta, hogy belé zúgott. „Azt hiszem, Tökfej, hogy menthetetlenül beléd szerettem.” ’Miért mondta ezt? Miért nem mond semmit? Talán azért, mert elmondtam neki? Tudtam, hogy nem lett volna szabad! Olyan hülye vagyok!’ Naruto szemeibe könnyek gyűltek, de visszafojtotta őket. Már egyszer átélte ugyanezt. Nem erre számított. Ekkor Tatsuki lépett be az ajtón, egy életvidám mosollyal az arcán. Viszont, mikor a fiúra nézett, ez a gyönyörű mosoly lefagyott róla.
- Ennyire rosszul vagy, Naruto? – Kérdezte aggódva. – Nem festesz valami fényesen, tiszta fehér az arcod! A buszon muszáj lesz aludnod! Ja, Kibáék azt mondták, leviszik a csomagjainkat, csak mi vigyük Narutót. Gyere, te álomszuszék! – Nyúlt az egyik hóna alá a lány, majd a kezét a derekára tette, és ott fogta át, Naruto kezét pedig a nyakába tette. – Hinata, igazán segíthetnél! – Jegyezte meg a lánynak.
- Hn...
A híres Hyuuga stílus. Ezek az egyszavas mondatok és megszólalások. Végül Hinata is megfogta ugyanúgy a szőkét, ami azt, eléggé zavarta. Már majdnem az ajtóig elcipelték a fiút, mikor az kitépte magát az ölelésükből, és durcásan visszatámolygott a csomagjához.
- Tudok egyedül is menni! Nincs szükségem pátyolgatásra! – Szólalt meg halk, rekedt hangon.
- Előbb is mondhattad volna, Tökfej.
- Nézz magadra Naruto, még menni se tudsz rendesen! – Mondta felháborodva Tatsuki.
- Nem kell a segítség! – Lökte el magától Naruto.
- Miért nem szóltál előbb, akkor legalább az ajtóig se kellett volna, hogy elcipeljelek. – Vonta meg a vállát Hinata, a rideg hangnem mellé.
- Hinata! – Rivallt rá Tatsuki.
- Hagyjatok! Leviszem egyedül! – Mondta Naruto.
Ezzel bőröndjét maga után húzva, könnyes arccal kiviharzott a szobából. Tatsuki a keze után nyúlt, de már nem érte el. Lassan engedte le a kezét, majd dühösen Hinata felé fordult.
- Mit mondtál neki?! – Kiabált a lila hajúval.
- Semmit! Csak egyszerűen nem bírja elviselni, ha nem ő van a középpontban! – Válaszolta egy vállrándítással Hinata.
- Te csökött agyú, egoista picsa! Mit csináltál?! – Ment oda Tatsuki, és a felsőjénél fogva rántotta magához Hinatát. – Utoljára kérdezem, mit tettél vele?! Mondd meg, vagy szétrúgom azt az öntelt seggedet! – A lány kék szemei szikrákat szórtak.
- Csak a szokásos bedurcázása... De legalább a hangja visszajött, igaz nem igazán lehet hallani, és rekedtes is. – Grimaszolt Hinata, majd lefejtette a lány kezét felsőjéről, és felvette a csomagját. Tatsuki lehajtott fejjel állt ott, nem mutatott különösebb életjelet, viszont Hinata figyelmét nem kerülte el, hogy a lány alatt a szőnyegen vízcseppek jelentek meg. Sírt.
- Olyan hülye vagy! – Mondta rekedten Tatsuki. – Az az idióta nem veszi észre, hogy bele vagy zúgva. De előre szólok, ha még egyszer sírni látom miattad, akkor azt nem úszod meg szárazon! – Ezzel sarkon fordult, és kiviharzott a szobából. Igazából nem Hinatára volt mérges, csak egyszerűen kiborult. Aggódott is Narutóért, és ez egyszerre egy kicsit sok volt neki. Legközelebb a lépcsőn találkoztak újra a fiúval. Egymás mellett mentek le, de nem szóltak egy szót se. Mikor leértek, az osztály a busz előtt egy tömegben állt.
- Látsz valamit? Jól van? – Kérdezte valaki a tömegből.
- Nem néz ki valami jól. Remélem nincs komolyabb baja. – Hallottak még egy hangot.
Tatsuki és Hinata azonnal berontott a tömegbe. Mikor a közepére értek, meglátták, hogy mit néznek annyira társaik. Naruto ájultan feküdt. A tanárnő és Sakura próbálták ébresztgetni, vagy csinálni valamit vele. Hinata és Tatsuki odarohantak hozzá, és letérdeltek mellé. Összenéztek és azonnal tudták, hogy mit csináljanak.
- Tanárnő kérem, tessék megkérni valakit, hogy tegye be a csomagjainkat! Mi felvisszük a buszra! – Mondta Tatsuki udvariasan.
- Rendben, persze! Ugye jól lesz?
- Persze! Csak egy kicsit kimerült. – Bólintott Tatsuki. ’Bárcsak őszintén mondhattam volna ezt!’
- Rendben. Vigyétek! – Mondta Mashiro kedvesen és aggódva egyaránt.
Tatsuki és Hinata együtt vitték a busz hátuljába Narutót. Tatsuki a hármas ülés előtti sorba tette le. Hinata nem ellenkezett. Ő hátra ült a hármas ülésre, Tatsuki pedig beült Naruto mellé. A szőkeség még mindig nem volt magánál. Feje oldalra csuklott, majd nekidőlt Tatsukinak. Tíz perc múlva elhagyták a szálloda területét, és hazaindultak. A busz lassan haladt, mivel időközben eleredt az eső, és itt a hegyekben különösen vigyázni kellett. Így kissé lassabban, mint egy csiga, de haladtak. Naruto iszonyatos fejfájásra ébredt. A szék zötykölődött alatta. Nem tudta, hol van, és ez kissé megrémisztette. Körbenézett, de nem bírta behatárolni, hol lehet. Ekkor egy kezet érzett a vállán.
- Nyugi, Naruto, a buszon vagy. Elájultál a busz előtt, már úton vagyunk haza. – Hallotta meg Tatsuki hangját.
- Köszönöm. - Kicsit nyugodtabban dőlt hátra a székében. Majd egyszer csak Tatsuki felé fordult.
- Hinata? – Kérdezte.
- Egy üléssorral hátrébb. – Válaszolta Tatsuki, miközben elhúzta a száját.
- Oks. – Naruto hátrafordult. A lila hajú, az ablakon bámult ki. – Hé!... Izé, tegnap furcsa dolgokat mondtam… és izé… csak magas volt a lázam… szóval… nem kell komolyan venni!
- Komoly dolgokban nem hazudik az ember. Főleg ilyenekben nem! – Mondta Hinata komoly hangsúllyal. Fejét persze nem fordította a szőke felé.
- Ezt pont te mondod, aki olyanokat mondott, aztán ma meg levegőnek néz?! – Kérdezte ingerülten a másik. – Az is komoly dolog!
- Hn...
- Na, pont ez az a hozzáállás, ami ilyenkor nem helyén való! Hülye picsa!
- Szerintem félreértettél valamit! Hozzátettem, hogy azt hiszem! Idióta! – Mondta Hinata nemtörődöm hangon.
- Árgh! Utállak! – Fordult vissza a helyére Naruto, majd az ablaknak dőlve próbált elaludni.
A szőke arra ébredt, hogy Tatsuki rázza. Lassan nyitotta ki szemeit, majd jelezte a lánynak, hogy ébren van, nem kell a belét is kirázni. Tatsuki abbahagyta a fiú rázását, majd betolakodott a sorba, amely arra várt, hogy végre elhagyhassa a közben katlanná vált buszt. Nemsokára otthon voltak. Tatsuki ismét átjött, hogy Narutót rendbe szedjék a holnapi meccsre. Mikor hazaértek, rá kellett jöjjenek, hogy semmi kaja nincs otthon. Hinata kelletlenül, de lement boltba. Tatsuki hazarohant ledobni a szennyest, és tiszta ruhát venni. Naruto épp hogy a lábán megállt. Feje majd széthasadt, és ráadásul hazafele a bokája is kiment, mert majdnem az utca közepén ájult el. Bevánszorgott a konyhába, és elővette a gyógyszeres dobozt. Tatsuki és Hinata nem volt hajlandó láz és fejfájás csillapítót adni neki, éppen ezért önállósította magát, és kinyitotta a dobozt, majd elkezdett benne fájdalomcsillapítót keresni. Talált egy megbontott levél Advilt, amiben már csak három szem volt. Tovább kutatva talált még egy bontatlan levél Aspirint, de az Advil mellett döntött. Kinyomott egy szemet, majd egy poharat szedett elő a szekrényből. A csapot megnyitotta, és a poharat a vízsugár alá téve megtöltötte hideg vízzel. Nyelvére tette a zöld pirulát, majd a pohár vízzel lenyelte. A maradék Advilt kivitte, és betette a párnája alá. Az Aspirint visszatette, majd a gyógyszeres doboz is a helyén landolt. A poharat a mosogatóba tette, és elment aludni. Mikor felébredt, Hinata épp ebédet főzött, Tatsuki pedig teregetett. Naruto kikelt az ágyból, de mikor ráállt a lábára, összecsuklott. A ruhát rázogató lány azonnal otthagyta azt, amit csinált, majd odarohant hozzá, hogy felsegítse.
- Maradj az ágyban, és pihenj! Ha nem pihensz eleget, holnap nem engedlek el a meccsre! – Fenyegette meg a szőkét, miközben betakarta. – Még egyáltalán nem vagy jól! Gyere, megmérem a lázad. – Ezzel elvette az éjjeli szekrényről a lázmérőt, és Naruto szájába nyomta. Az csak megadóan sóhajtott. Mikor csipogott a lázmérő, Tatsuki kivette, majd leolvasta a számot. Szemei kikerekedtek, majd bement a konyhába Hinatához.
- Nem sokkal ment lejjebb a láza. Negyven és fél fokos, nagyon magas! Be kéne vinni kórházba, lehet, hogy valami komolyabb! Vagy legalább egy lázcsillapítót had kapjon!
- Suna azt mondta, hogy még véletlenül se adjak neki lázcsillapítót! – Mondta Hinata, majd kevert egyet a levesen. – Van forró húsleves, ennyit tehetünk. Ha holnapra nem megy lejjebb, akkor hideg vizes zuhany!
- Rendben. De siess azzal a levessel! – Mondta Tatsuki, majd kisietett a konyhából.
Naruto az ágyában forgolódott, nem tudott elaludni. Már legalább éjjel kettő volt. Össze-vissza helyezkedett, ide fordult, oda fordult, de az álom mindig elkerülte. Felkelt és kiment a konyhába. Halkan elővette a gyógyszeres dobozt, majd lázcsillapítót keresett. Az Advilt kereste, de nem találta. ’Basszus, délelőtt vettem be belőle! Hova tettem? Itt kell lennie! De itt nincs! Most nem kereshetem meg… Franc! Jó lesz az Aspirin is!’ Ezzel elővette a levél Aspirint, kivett belőle kettő pirulát, és egy pohár vízzel lenyelte. Gyorsan visszatette a gyógyszeres dobozba, aztán a gyógyszeres dobozt is a helyére rakta, majd visszament az ágyába. A gyógyszer miatt gyorsan elaludt. Reggel motoszkálásra ébredt. Hinata és Tatsuki sürgött forgott.
- Most küldte az SMS-t Kiba, hogy csütörtökre tolták a mecset. – Mondta Tatsuki, miközben a száraz ruhát hajtogatta.
- Miért nem a suliba készültök? – Kérdezte álmosan Naruto.
- Azért, mert nem hagyunk itt betegen! – Válaszolta Tatsuki
- De már sokkal jobban vagyok! – Mondta mosolyogva Naruto.
- Hadd mérjem meg a lázad. – Ment oda a szőkéhez, majd a szájába nyomta a lázmérőt.
Mikor Tatsuki megnézte a lázmérő kijelzőjén fekete csíkokból összeálló számokat, nagyot nézett. Az 38.5 fokot mutatott. Naruto unszolta őket, hogy menjenek már, mert el fognak késni. Megígérte, hogy pihenni fog. A lány nem akart elmenni, Hinata viszont maradni nem akart. Így a lila hajú lány végül elrángatta magával, az aggódó lányt.
- De ígérd meg, hogy pihensz!- Mondta még az ajtóban Tatsuki.
- Persze, persze! Alszom, mint a bunda! – Mosolygott Naruto.
Tatsuki ezt jó jelnek vette, majd egy kis filózás után Hinata után rohant. Naruto bezárta utánuk az ajtót, majd azonnal le is csúszott mellette. Kezét a szemére szorította. Émelygett. Forgott vele a világ, és a feje majd szétrobbant. Majd lassan, a falba kapaszkodva felkelt, és elvonszolta magát a WC-ig. A kis helységbe szinte beesett. Rátámaszkodott az ülőkére, és viszontlátta tegnap esti vacsoráját. Ez után egy kicsit megkönnyebbülve mosta le száját, és dőlt be ágyába. Nagypárnáját átkarolva akart elaludni, mikor valamibe megakadt a keze. Az Advil volt az. Úgy gondolta, ha már itt van, vesz is be belőle. Kiment a konyhába, és egy pohár vízzel felhajtotta, majd visszatette a párna alá. Aztán teljesen bealudt. Hinata az utolsó órája után a folyosón baktatott az igazgatói felé. Mikor az ajtó elé ért, bekopogott. Mivel nem kapott választ, benyitott. Tsunade az asztalán támaszkodott, és egy férfival veszekedett. A férfi a nőnél egy fél fejjel magasabb volt, és hosszú, ezüst haja volt, amit hátul egy copfba kötött össze. A férfi és Tsunade egymást marták.
- Mi a francért vetted fel az iskolába Narutót? Hogy megint kitagadják, és rendesen megutálják! Ráadásul Kakashi is ebben az iskolában tanít! Legalább tudod, melyik csapattal fogja játszani a döntőt? Amelyikből hét évesen kiutálták, majd kirakták szegény fiút! – Mondta emelt hangon az ezüsthajú férfi.
- Jiraiya, nem hagyhatjuk, hogy egész életében a saját kis csigaházában éljen! Ő akart mindenáron iskolát váltani! És eddig még semmi jele nem mutatkozott annak, hogy ki akarnák közösíteni! – Veszekedett a szőke hajú nő.
- Khm... – Köszörülte meg torkát Hinata. Tsunade és a férfi azonnal abbahagyták a veszekedést, és Hinatára figyeltek. – Elnézést, hogy félbeszakítom önöket, de az osztálykirándulás során találkoztunk a nővérével, és adott egy dossziét valami kutatásról. – Mondta meglepően udvarias hangon Hinata. Tsunade szemei kikerekedtek az utolsó mondat hatására.
- Kérhetném a dossziét? – Kérdezte a nő rendezve arcvonásait.
- Tessék. – Nyújtotta át a fekete mappát.
- Köszönöm! – Mondta a nő. Jiraiya végig csöndben figyelt. Ez neki is felkeltette az érdeklődését.
- Ja, és Naruto ma nem tud virágot locsolni menni, mert ágyban fekszik, de azt üzeni, hogy „Ne aggódj, banya, a meccsen ott leszek!” - Tsunade csak nézett, Jiraiyával együtt. Némán figyelték, ahogy becsukódik Hinata mögött az ajtó. Mire Hinata haza ért, Tatsuki már otthon volt.
- Szia, Hinata! Naruto alszik, és már a láza is lejjebb ment. – Mondta halkan a konyhából. – Elkezdtem ebédet csinálni! Egy kis sült csirkét akartam, de valamit nem jól csináltam, szóval még a húst se tettem oda, és már olyan furi szaga volt, szóval inkább felhagytam vele. – Mondta a lány, zavartan vakargatva tarkóját. Akaratlanul is átvette Naruto ezen szokását.
- Olyan vagy, mint Naruto, csak lányban! – Mondta Hinata. – Majd én csinálok ebédet. És mostantól neked is tilos a konyhába jönni!
- De ez…
- TILOS! – Mondta Hinata fennhangon.
- Jól van, na! – Duzzogott Tatsuki.
Kedd reggel Naruto üres lakásra ébredt. Hinata és Tatsuki már elmentek a suliba. A szőke állapota egyik napról a másikra rosszabbodott. Már szinte minden reggelt a WC-n kezdett, hogy kiadhassa magából, ami benne volt. Persze barátai csak arról tudtak, hogy a láza ingadozó. Vagy 38 fokos lázzal feküdt, vagy 35-34 fokos kihűléssel. Fejfájása se akart elmúlni, ráadásul szinte egész nap szédült és émelygett. Persze mikor barátai itthon voltak, ebből nem mutatott semmit, és mikor haza értek, mindig alvást színlelt. Most is a WC-n kezdte a reggelt. Ki akarta adni magából a vacsorát, de mivel azt nem evett, ezért nem volt mit kiöklendeznie, csak egy kis gyomorsavat, ami szépen végigmarta a nyelőcsövét. Lassan kivánszorgott a konyhába, majd magába tuszkolt egy fél pirítóst.
Hinata, és Tatsuki késett, Naruto hatalmas nagy szerencséjére. A szőke az ágyán ült, lehajtott fejjel. Iszonytatóan rosszul volt. Csak a mai nap öt darab Aspirint vett be, de egyik tünet se akart múlni. Keze a szája előtt volt. Hányingerrel küzdött, de egyszerűen nem bírt felállni. Ujjai között egyszer csak egy vörös csík jelent meg. Szájában megérezte a vér jellegzetes ízét. Ekkor erőt vett magán, és kivánszorgott a mosdóba, majd amit elsőnek meglátott, ami a mosdókagyló volt, bele köpte a szájában felgyülemlett vért. Majd elkezdett öklendezni, de most nem úgy, mint eddig. Csak vért köhögött fel. Az ágyban feküdt mikor Hinatáék hazaértek. Addigra sikerült rendbe szednie magát, és kitakarítania maga után.
- Szia! Hogy vagy? Csinálunk valami könnyű kis ebédet, oké? – Kérdezte kedvesen Tatsuki, miközben letette a cuccát.
- Köszi, nem vagyok éhes, kihagynám! – Mondta Naruto, majd befordult a másik irányba.
Tatsuki csak egy aggódó pillantást vetett felé, majd bement Hinata után a konyhába. A lila hajú az osztálykirándulás óta egy szót sem szólt a szőkéhez. Naruto csütörtökre se lett jobban, de hogy megnyugtassa a kék hajú lányt, úgy csinált, mintha makkegészséges lenne, közben persze a talpán alig bírt megmaradni, nem hogy kimenni, és végigkiabálni meg izgulni a döntőt. Az elmúlt napokban sikerült bevennie az összes Advilt, és egy egész doboz Aspirint, de még így se javult az állapota. Mikor kiért a meccs helyszínére, már az egész csapat kint volt. Tatsuki mindenkinek varrt egy-egy mezt. Egy narancssárga rövid ujjúból állt, és fekete csíkok voltak rajta, a hátán pedig egy narancssárga róka, ami fekete tűzben égett, és feketével volt rajta a szám meg a keresztnév. Mindenki kapott egy mezt, még Naruto is, persze az övén nem volt szám, hanem egy edző felirat díszelgett rajta. Naruto üdvözölte a csapatot.
- Csá! Készen álltok?
- Igen! – Mondták egyszerre.
- Ez nem volt túl meggyőző!- Mondta Naruto.
- Igen! – Felelték még hangosabban.
- Remélem, önbizalom több van bennetek! – Mondta, miközben letette cuccát.
- IGEN! – Kiabálták most már.
- Nah, ez már jó! Figyu, beszélhetnék veletek? – Kérdezte komolyabb hangnemre váltva. – Fontos lenne.
- Persze! – Mondták.
- Tatsuki, te is gyere, légy szíves! – Szólt oda a lánynak, aki a pompon lányokkal melegített. Azok most már többen voltak, mivel Sakura is beállt a csapatba. Tatsuki boldogan indult el Narutóék után. Naruto az öltözőbe hívta össze őket, majd leült az egyik padra. A fiúk vele szemben helyezkedek el a kövön. Végül ő is úgy döntött, hogy inkább leül a földre.
- Hát ez egy életbe vágó dolog lenne, de… - Kezdett bele, tőle szokatlan hangnemben, bátortalanul.
- Naruto fél, hogy emiatt ki fogjátok utálni. – Érzett egy pár fölösleg kilót a hátának nyomódni. Tatsuki térdelt mögötte, és nyakát átkarolva beszélt a többiekhez.
- Ha meleg vagy, az minket nem zavar, hisz Gaara és Sasuke is az. – Vonta meg egy laza mozdulattal a vállát Kiba.
- Hangosabban nem megy?! – Jegyezte meg epésen Gaara.
- Dehogy! Másról van szó... Mi?! Ti ketten melegek vagytok?! Na mindegy... – Mondta Naruto. Térdeit felhúzta, és kezével átkulcsolta. Tatsuki biztatásképpen erősített ölelésén.
- Na, ezután már mindegy, mi jön! – Mondta Shikamaru unottan.
- Tudjátok, az első meccsen megkértelek titeket, hogy figyeljétek nekem a vonalakat, mert nem szoktam figyelni rá.
- Hát igen, ez elég nagy hülyeségnek hangzott akkor, de most már néha én se veszem észre őket. – mondta Haji.
- Én nem azért kértem, hanem, azért mert… - Naruto hangja elcsuklott.
- Ne már, hogy ki kelljen húzni belőled! – Mondta Kiba.
- Hagyjátok már! Ha ennyire nehezen jön ki belőle, akkor biztos nagyon fontos! – Torkolta le Kibát Tatsuki.
- Fogadjunk, hogy te tudod! – Vágott vissza a barna hajú fiú.
- Képzeld, nem! – Fordította el durcásan a fejét Tatsuki.
- Áh, mindegy! Jobb, ha nem tudjátok! – Akart felállni Naruto, de Tatsuki visszanyomta.
- Ha már így összehívtál minket, elmondod! Essünk gyorsan túl rajta! Nekem ugyanannyit fogsz számítani, ne aggódj! – Bátorította mosolyogva barátnője.
- Jól van. Az a helyzet, hogy én… - Naruto hangja ismét elcsuklott, de egy nagy levegővétellel erőt vett magán.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó