Naruto lehunyta szemeit, mikor a Hyuuga elkezdte kényeztetni száját a nyelvével, majd mikor az bebocsátást kért, kissé hezitált. Naruto megadta az engedélyt. Elmerülten csókolóztak. Sajnos az oxigénhiány közbeszólt, így szét kellett válniuk. Naruto lassan nyitotta ki a szemeit, arca erős pírban úszott. Felemelte kezeit, és a lila hajú lány mellkasára tette őket, így eltolva őt.
- Hova mész, Tökfej? – Kérdezte az Hyuugaa, a földön ülve.
- Sajnálom! Túl sok volt a mai nap mindkettőnknek! – Mondta lehajtott fejjel a szőke, majd összeszedte a szétszóródott fát, és eltűnt a barlangban.
Hinata még ott ült pár percig a földön, majd felkelt, és bement Narutóhoz. A fiú a farakás előtt kuporgott. Kezei remegtek, annyira fázott, így nem volt csoda, hogy nem bírt tüzet csiholni. Hinata odament, és elvette a köveket a szőke fiútól. Pár perc múlva már lobogott a tűz. Naruto olyan közel ment hozzá, amennyire csak lehetett. Hinata a barlang falának támaszkodva ült. Naruto össze volt kuporodva magzat pózba. Nagyon fázott, még a tűz mellett is.
- Miért, Hinata? – Kérdezte halkan Naruto. – Barátok vagyunk nem?
- Nem tudom. De az biztos, hogy nem vagy a barátom.
- Mi? – Emelte fel a fejét Naruto. Mélyen bent, valami összetörött benne.
- Már megint mi van, Tökfej?
- Semmi.
Hinata megelégelte a sok semmittevést. Odament Naruto mellé és olyan közel hajolt hozzá, hogy ajkuk megint majdnem összeért. Hinata követelődző, és egyben fenyegető szemekkel nézett a szőkére. Naruto csak megrázta a fejét. Hinata sóhajtott egyet. ’ Idióta, Tökfej!’ Visszahúzódott az eddigi helyére. ’Mi a franc van velem?’ Gondolkodott magában. Persze kívülről nem látszott semmi. Naruto csöndben ücsörgött, majd egyszer csak megtörte a rájuk zuhant csöndet.
- Hinata, már egy jó ideje egy lakásban élünk. Barátoknak kéne lennünk! Legyünk barátok!
- Rendben. – Csúszott ki Hinata száján.
Naruto megnyugodva hunyta le szemeit. Még mindig a tűz mellett kuksolt, ugyanúgy ahogy eddig. Majd ott, a kellemes melegben szép lassan elnyomta az álom. Naruto arra ébredt, hogy valaki a vállánál rángatja. Lassan nyitotta ki a szemeit. Kicsit ügyetlenül tolta el magát a földtől. A tűz már rég nem égett. Nagyot nyújtózott. Tagjai teljesen elgémberedtek a földön alvástól. Mikor készen volt, elindult Hinata után. Elkezdték megkeresni a tábort. Már több mint fél órája gyalogoltak. Narutónak folyamatosan korgott a gyomra, Hinata már holt ideg volt. Aztán mikor végre meglátták a szállást, gyorsabban kezdtek lépkedni. Mikor a szálláshoz értek, meglátták az osztályfőnököt az ajtó előtt. A kezében telefon volt, és idegesen toporgott. Mikor megpillantotta a két diákot, aggódva futott oda, majd mind a kettőt jól megölelgette, és alaposan megnézte, nincs-e semmi bajuk. Mikor megbizonyosodott róla, hogy tejesen rendben vannak, egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el ajkait.
- Hol voltatok? Egész este nem jöttetek, mindenki titeket keresett! Nagyon megijedtünk! – Mondta a nő, még mindig aggódva, figyelve a két eltűntet. Komolyan, mint ha az anyjuk lett volna. – De jó, hogy semmi bajotok. - A tanárnő örömködésére mindenki kijött. Mind megkönnyebbültek, mikor meglátták két osztálytársuk. A lányok mind Naruto és Hinata nyakába ugrottak. – Hagyjátok őket levegőhöz jutni! Menjetek be enni, biztos éhesek vagytok! Mi már ettünk. Aztán menjetek pihenni! A haza utat eltoltuk egy nappal, holnap megyünk, úgyhogy kipihenhetitek magatokat. – Mondta kedvesen a tanárnő, majd elkezdte őket az étkezőbe tolni.
Naruto örült, hogy végre kajához jutott. Szegény nem evett vacsit, és a reggeli is késett. Nála ez egyel több szöget jelentett a koporsóban. Pont ezért evett úgy, mint aki egy hete nem evett semmit. Csak úgy tömte magába a kaját. Hinata undorodva nézte. Ő csak egy pirítóst rágcsálgatott, igaz, ez már a második volt. Fél órával később mindketten a szobájukban nyomták az ágyat. Naruto már az alvás szélén volt, Hinata szokásához híven a plafont bámulta.
Naruto álmosan nézett ki a fejéből. Tíz perccel ezelőtt kelt, még nem igazán volt tudatánál. Mivel reggel bealudt, ezért arra már esélye se volt, hogy visszaaludjon, hiszen már tíz óra is elmúlt. Kint teljesen sötét volt. Megfordult az ágyában. Hinata az ablakban ült, és az mp3 lejátszóját hallgatta. A holdfény különleges árnyékot adott neki. A szőke felé fordult, aki az oldalán feküdt, és bambán nézett ki a fejéből. Haja össze-vissza állt. Egy narancssárga, hosszú ujjú garbó volt rajta és egy farmer. Kissé szipogott, mivel a tegnapi vizes cuccban éjszakázás betett neki, és megfázott. Szemeit összezárta, és egy hatalmasat tüsszentett. Kezét szája elé tette, és ott is hagyta, úgy ment ki a fürdőszobába, majd hangos trombitálás hallatszott. Kissé kivörösödött orral jött vissza. Nem feküdt vissza az ágyba, csak leült a szélére. Hinata leszállt az ablakból, és Naruto elé lépett. Kezét megtámasztotta a fiú két combja mellett. Arcuk pár centire volt. Naruto még az eddiginél is vörösebb lett.
- Megcsókolhatlak? – Kérdezte közömbösen Hinata.
- Mi? De... Hinata, mi… - Narutót annyira meglepte a kérdést, hogy egy értelmes mondatot sem tudott kinyögni.
Hinata nem kérdezett többet, csak ajkait a szőkééhez érintette, és egy apró csókot lehelt rájuk, majd visszahúzódott az eddigi, pár centis távolságba. Naruto kikerekedett szemekkel ült az ágyon, teljesen leblokkolt. Majd Hinata újra közel hajolt hozzá, és most egy hosszabb csókot váltottak. Naruto nem ellenkezett. Belemerült Hinata lágy csókjába… Ekkor kinyílt az ajtó. Úgy rebbentek szét, mint két ellentétes pólusú mágnes. Suna jött be az ajtón egy tálcával a kezében. Sokat sejtő pillantást vetett a két fiatalra. Naruto az ágyon ült paradicsom vörös fejjel, Hinata a szokásos arckifejezésével támaszkodott az ablakpárkánynak. Suna oda ment Naruto ágyához, majd az éjjeli szekrényre tette a tálcát. Naruto homlokára tette a kezét. Felpolcolta a párnáit, majd ledöntötte a fiút az ágyra, így az félig-meddig ülő helyzetben volt. Suna ráhúzta a takarót, majd egy lázmérőt dugott a szájába.
- Várd meg míg csipog! – Szólt rá a fiúra, aki már ki akarta venni a szájából a lázmérőt. - Naruto csak dünnyögött valamit. A lázmérő két perc múlva csipogott. Suna kivette a szájából, majd megnézte. Naruto is meg akarta nézni, de a nő nem engedte, csak visszanyomta az ágyba.
- Maradj nyugton, fiacskám! Attól még, hogy a keresztanyád, Tsunade nem szokott ágyban tartani, ez az én házam! Látszik rajtad, hogy vacakul vagy. Szóval nyugton maradsz, és reggelig pihensz! Különben nem engedhetlek hazabuszozni! És úgy tudom, valami nagyon fontos meccsetek lesz! – Ripakodott rá a nő. Mogyoróbarna szemei vészjóslóan villogtak.
Naruto jobbnak látta csöndben maradni. Suna elvette a tálcáról a gőzölgő levest, majd elkezdte etetni Narutót. Naruto pillanatok alatt betermelte a levest. Suna megmutatta Hinatának, hogy van neki is leves, és mielőtt Naruto elaludna egy vitaminokkal dúsított pezsgőtablettát itasson meg vele. Hinata csak bólintott egyet, majd a nő távozott, de még előtte kihívta egy kicsit beszélni Hinatát.
- Nah figyelj, én nem fogok kertelni! Tudom, hogy jóban vagytok, ezért szeretnélek téged megbízni ezzel. – Kezdett bele komoly hangon Suna. – Az első, figyelj a szöszire, hogy eleget pihenjen, mivel 41 fokos láza van, de tudom, hogy csak ellenkezne, ha korházba vinnénk, vagy gyógyszerekkel tömnénk. Na már most, sokat kell pihennie. Szerdán lesz a meccs igaz?
- Azt hiszem hétfőn.
- Addig nem fog felépülni! Nem baj, mindenesetre, ne engedd neki, hogy lázcsillapítót vegyen be! És a legfőbb. Tsunade, a nővérem már egy ideje egy kutatáson dolgozik, és találtam valamit, ami érdekelhetné. Ezt a dossziét szeretném, ha átadnád neki, és ha kérhetlek, ne nézz bele, és Naruto se tudjon róla.
- Hn... – Morgott beleegyezően Hinata.
- Köszönöm! Vigyázz rá rendesen! – Mondta a nő, és ezzel a lendülettel már ment is a dolgára.
Hinata egy szó nélkül ment be szobába, és látta, hogy Naruto ki volt ütve. Mellette a pohár, ami azt mutatta, megitta a pezsgőtablettát, majd rögtön utána be is aludt. A takaró le volt csúszva róla, és teljesen összekuporodott. Hinata halkan odament a cuccához, majd elrakta a mappát, amit Sunától kapott. Az ágyhoz ment, és leült a szőke mellé, lábát keresztbe tette. A szőke buksi felé nyúlt, majd a fiú egyik tincsével kezdett játszani. Aztán megfogta a takarót, és Narutóra terítette. Az megmozdult, és résnyire kinyitotta a szemét.
- Hinata, mi volt ez? – Kérdezte rekedt, halk hangon.
- Lázas vagy, pihenned kell. – Mondta a lila hajú, majd végig simított Naruto aranyszőke tincsein.
- Hinata kérlek, magyarázd meg! Addig nem tudok aludni! – Erőlködött, majd egy kisebb köhögési roham jött rá.
- Én sem tudom. De közelebb kerültél hozzám, mint eddig bárki más. – Válaszolt halkan a Hyuuga.
- Mi az, hogy nem tudod? Lesmároltál, basszus! – Akadt ki Naruto.
- Pihenj! – Mondta parancsolóan Hinata.
- Tudnom kell, hogy mit érzel, mert nem szeretném, ha még egy számomra fontos ember átverne, és csak kihasználna.
- Tökfej, tudhatnád. – Mondta Hinata, közel hajolva a szőkéhez, aki eddig is vörös volt a láztól, de most, még vörösebb színt öltött az arca. – Azt hiszem, Tökfej, hogy menthetetlenül beléd szerettem. – Suttogta a fülébe.
- Biztos vagy benne? Boldog leszel így? Úgy is, ha esetleg kitudódik, hogy belém szerettél? – Kérdezte egyre erőtlenebbül a szőke.
- Érdekelt is engem valaha mások véleménye? – Ült fel az ágy szélére.
- Mondok valamit. – Hinatának közelebb kellett hajolnia, mivel nem hallotta, mit mond a szőke.
- Én… - Hinata csak ennyit hallott. Még közelebb hajolt. Már érezte Naruto égetően forró leheletét a fülén.
- Én… - Mondta halkan Naruto, majd elaludt.
Hinata alig hallotta az utolsó szót, de biztos volt abban, hogy nem hallotta félre. Nem érdekelte, hogy leesik az eddig tökéletesre dolgozott álarca. Arcára kiült a döbbenet, és szemei is kitágultak. Megrökönyödve roskadt az ablakpárkányra. Ez még neki is magas volt…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó