Szombat reggel nyolc óra. Naruto várja a csapattársait. Már csak Shikamaru hiányzik. Nem sokára ő is befut, és kezdődhet a mai edzés.
- Nah, ma nem akarlak titeket sokáig bent tartani, szóval minél előbb, és jobban megcsináljátok a feladatokat, annál hamarabb szabadultok. Akkor a szokásos tíz kör. - Tíz perc és mindenki befejezte a futást. Naruto büszke volt a csapatára. Már saját magukhoz képest nagyon sokat fejlődtek.
- Nah, az első amit csinálunk, egy játék lesz! – Mondta Naruto.
- Ez az! – Kiáltott fel Kiba.
- Be állok ez alá a palánk alá. Ti ide elém leültök törökülésbe, háttal nekem. Eldobom a labdát, mondok két nevet. A két felszólított felpattan, és fut a labdáért. Aki elkapja a labdát, az a támadó, aki nem szerez labdát, az beáll védekezni, és megpróbálja elszedni a másiktól a labdát, és megakadályozni, hogy a labda bemenjen a kosárba. Értitek?
- Igen! – Mondták egyszerre. Naruto eldobta a labdát.
- Sasuke! Haji! – A két említett felpattant. Mindkét ember futott. Sasuke megszerezte a labdát. Haji védekezett. Sasuke bedobta a labdát.
- Szép munka! Jól van! Gyertek vissza! – Mondta, majd közben eldobott egy másik labdát.
- Shikamaru! Gaara! – Kiáltotta. A két srác felpattant a helyéről, és futott. Gaara szerzett labdát Shikamaru védekezett. Állandóan Gaara mellett volt, aki a labda vezetésével próbálta lerázni a srácot, de nem sikerült. Végül Shikamarunak sikerült megszereznie a labdát.
- Ez egy tökéletes szerelés volt Shikamaru! Szép volt! Gaara ügyesen védted a labdát! – Gratulált nekik Naruto. - Kiba! Mizu! – Kiba előbb pattant fel, és el is halászta Mizu elől a labdát, és egyenesen rohant a palánk felé. Már dobta rá, mikor Mizu beugrott elé, és elütötte a labdát. – Gyönyörű szerelés! Csodálatos! Gratulálok Mizu! Nem hagytad, hogy bedobja! Harcoltál, szép! Kiba, te meg ilyenkor ne bízd túlságosan el magad, számíts az ilyenekre.
- Oké.
Még egy darabig játszották ezt a játékot, majd átálltak olyan játékra, hogy párokat alkottak. Az egyik embernél volt a labda, és a másiknak meg kellett szereznie. Ha megszerezte, utána neki kellett megvédenie párjától. Ez egy kicsit jobban bejött nekik, mint az előző. Ezt is játszották egy ideig. Aztán a rádobást gyakorolták.
- Nem! Nem, jól csinálod! – Szólt rá Kibára.
- Rádobom! Most ebben mi a rossz? – Kérdezett vissza a leszidott.
- Mondjuk, hogy tízből nyolc nem megy be! Állj a palánk elé. Nézd folyamatosan. Nézd hova akarod dobni! Ha csak úgy rádobod, akkor nem fog bemenni. Nézd meg hova akarod dobni, és míg el nem dobod, nézd a palánkot! Akkor befog menni! Koncentrálj!
- Megpróbálom! – Kiba tette amit Naruto mondott, és bement neki a labda.
- Ez mindenkire vonatkozik. Míg el nem dobjátok, nézzétek a palánkot! Nézzétek meg, hogy hova akarjátok bedobni, és csak utána dobjatok! Ha a vakvilágba dobáltok, akkor természetes, hogy nem megy be! Értve vagyok?
- Igen! –Mondták egyszerre.
A rádobálás után játszottak egy levezető játékot. A játék hasonlított a kosárhoz. Be kellett dobi a kosárba meg minden, de ha nálad volt a labda, akkor nem léphettél, csak passzolhattál. Ha léptél a másik csapat jött. Ez a játék fogta meg a csapatot a legjobban. Nagyon tetszett nekik, és mikor Naruto azt mondta, hogy mehetnek, még akartak maradni. Aztán végül is kettőkor befejezték a játékot. Ekkor toppant be Kakashi.
- Sajnálom, hogy elkéstem, de elromlott a…
- Nem elkésett, lekéste az edzést! – Jegyezte meg epésen Kiba.
- Nah, mi megyünk! – Köszönt el mindenki Narutótól.
- Csá, akkor holnap a meccsen!
- Oké! Csá! – Köszönt mindenki!
- Pihenjétek ki magatokat! Aki hullán jön el holnap a meccsre, annak szétrúgom a seggét! – Fenyegetőzött Naruto.
- Rendben! – Vigyorogtak a többiek!
- Elhiheted, haza megyek, és bedőlök az ágyba! – Nevetett Kiba.
- Csak nem mindegy, mikor érsz haza! – Nevetett az Uzumaki.
- Nah, csá! – Köszönt el Kiba, aztán ő is elhagyta a termet.
- Ma Hinata este egy barátnőjénél van, úgy hogy átjöhet, és megbeszéljük, amit mondani akart.
- Rendben. Induljunk! – Mondta az ezüsthajú férfi.
Naruto még gyorsan letusolt, és átöltözött, majd elindultak a kollégium felé. Már fél úton jártak. A park mellet mentek el éppen, mikor Naruto meglátta az egyik padon, a lehajtott fejű Hajit.
- Egy pillanat mester! –Monda, ezzel elindult a pad felé. – Hé, mit búslakodsz!
- Hn? – Emelte fel a fejét Haji. – Menj el! Szeretnék egyedül lenni! – Mondta oda Narutónak, nem éppen kedvesen.
- Mi a baj? Ha nem mondod el, nem tudok segíteni! Na jó, ez most egy kicsit csöpögős volt. – Nevetett Naruto.
- Vigyázz! Elfolyik a pad! – Mosolygott most már Haji is. – Csak az a problémám, hogy nem illek a csapatba! Én vagyok a legbénább! Soha semmi nem megy, úgy ahogy a többieknek! És a világ másik feléről is ki lehet szúrni, hogy én vagyok a leggyengébb játékos.
- Szerintem ez nem igaz! Ti mind egyenlők vagytok! A csapat az mindig egy! Nem több. Nincs olyan, hogy gyengébb, erősebb. Mindenki ugyan olyan, csak lehet, hogy az egyiknek jobban megy a cselezés, a másiknak a dobás, a harmadiknak a labdavezetés. A csapatban mindenki kiegészíti a másikat. Nincs olyan, hogy én vagyok a csapat legbénábbja. Ti egyek vagytok mind. Együtt vagyunk, és nem megy neked olyan rosszul. Lehet, hogy sokszor cseszegetlek, mert neked egy kicsit több noszogatásra van szükséged. Kibát hányszor szólom le? Ezerszer! De végül is mindig megcsinálja a feladatot. Csak neki több idő kell. És kit érdekel? Engem nem. Te is ugyan úgy oszlopos tagja vagy a csapatnak! Nem játszol rosszul.
- Köszönöm Naruto! Ezt megjegyzem! Aztán ha elkeseredsz, a képedbe vágom ám! – Nevetett Haji.
- Na, én akkor megyek is! Csá!
- Hello! – Köszönt el Haji, majd elindult a másik irányba.
Naruto visszament Kakashihoz. Nem szóltak semmit, csak mentek tovább. Nemsokára megérkeztek a kollégiumhoz. Beléptek a lépcsőházba. Naruto ment elől. Kakashi mögötte. Naruto ajtót nyitott, és előre engedte tanárát. Az azonnal a konyhába ment, és leült az egyik székre. Naruto követte.
- Egy kávét esetleg?
- Igen kérnék.
Naruto feltette a kávét főzni, majd egy tálba tett ki nápolyit, és letette az asztalra. Kakashi élt is a gesztussal, és elkezdett falatozni a nápolyiból. Közben kifőtt a kávé. Naruto kis csészébe öntötte, majd a tanár elé tette.
- És mi történt a kezeddel? – Kérdezte Kakashi, Naruto bal keze felé bökve.
- Konyhai baleset. – Mondta Naruto. – De most mondjon el mindent, amit tud!
- Ez hosszú lesz! – Felelte az ezüsthajú férfi.
- Van időnk! – Mondta Naruto, majd ő is leült.
- Apádnak ugye bár volt egy hatalmas cége. Most már nem azzal foglalkozik a cég, amivel akkor, mikor apád ott dolgozott. De a cég neve még az. Ott ismertem meg apádat. Munkatársak voltunk. Pontosabban az alkalmazottja voltam. Majd később én vettem át a helyét a cégben. Elég hamar jóban lettünk. Sokszor jártunk együtt bulikba. Ekkor még csak 19 éves volt. Én csak 16. De családi ’’örökség’’ volt, hogy az elsőszülött fiú, a cég vezetőjének titkára, vagy közvetlen, magas beosztottságú alkalmazottja lesz. Mivel már betöltöttem a 16-ot. Beszállhattam az üzletbe. Anyáddal egy hivatali vacsorán ismerkedett meg. Vicces szituációban. Anyád majdnem leesett a lépcsőn, de apád elkapta. Anyád első látásra beleszeretett. Aztán a vacsora későbbi perceiben, anyád véletlenül leöntötte vörösborral apád fehér szmokingját. Elkezdte törölgetni meg minden, és apád szép lassan beleszeretett. Egy évvel később megszülettél te. Pár nappal rá megtartották az esküvőt…
Már tíz óra is elmúlt, mikor Hinata haza ért. Halkan nyitott be. Majd meglátta a konyhában a fényt. Már majdnem beszólt Narutónak, hogy haza ért, de meghallotta a beszélő Kakashit.
- Hát tudok, a samponos balesetedről. Akkor pont nálatok voltam, Apádnak segítettem az egyik munkájában. Akkor voltál hét éves?
- Igen.
- Aztán kórházba kerültél. És közölték azt a végzetes hírt. Ami jócskán megváltoztatta az életedet, nem?
- Igen.
- Akkor egy híres kosárcsapatban játszottál. Miért nem játszol ott? Már a válogatottban lennél!
- Mikor megtudták, amit a kórházban mondtak, kiraktak a csapatból, és sokáig piszkáltak.
- Csak azért?
- Igen. Egyszerűen nem tudtak együtt játszani velem…
- Én meg nem voltam ott!
- Ez már 8 évesen volt. Ekkor kezdtem együtt élni vele. Minden nap kint voltam a kosár pályán és gyakoroltam, hogy megmutassam nekik, hogy így is tudok játszani, de nem vetek vissza a csapatba. – Mondta szomorúan. – Elkezdtem utálni magam, és teljesen magamba fordultam. Anyáék úgy látták jól, hogy kéne egy kis környezetváltozás, és egy testvér mellém. De mivel ők egyelőre nem akartak gyereket, úgy gondolták elvisznek külföldre anya nővéréhez.
- Tudom. Megkértek, hogy kísérjem el őket, és maradjak ott veled egy kicsit, míg ők elintézik, hogy élhessetek ott.
- De az oda felé vezető úton belénk hajtott egy kamion.
- Erre még emlékszem. Apád nem tudott mit csinálni. Az autó teljesen elszabadult. Én bevertem a fejem, szóval innentől semmire nem emlékszem.
- Egy mély árokban gurultunk, nagyon sokáig. Az autó többször megfordult. Anyám értesítette a mentőket, mert maga csúnyán beverte a fejét, és elvesztette az eszméletét. Én beszorultam az összeroncsolt ülések közé. Mire a mentők kiértek, anya meghalt a helyszínen. Apa holttestét nem találták meg. Engem három bordatöréssel, és egyéb súlyos sérülésekkel vittek be, a Sunában lévő kórházba.
- Én is ott ébredtem. Ezután döntött úgy a bíróság, hogy nekem ítéli meg a gyámsági jogot, de én ezt a keresztszüleiddel szemben nem találtam igazságosnak. Ezért ők neveltek, én csak akkor mentem, ha az időm engedte. Én vettem át a vállalat vezetését. A munkám teljesen lefoglalt, ezért Tsunadéék úgy döntöttek elköltöznek, míg nem annyira jó a memóriád, hogy ne emlékezz rám, mert, hogy nem vagyok apának való, hiszen a munkámat fontosabbnak tartottam. Pár hónappal rá felmondtam és megpróbáltalak megkeresni. Tsunadét megtaláltam itt, de kiderült, hogy Jiraiyával máshol élsz. Nem volt hajlandó elmondani hol vagy. Mikor beállt igazgatónak, én megpályáztam a testnevelés tanári posztot. Megkaptam. Tudtam, ha ott vagyok ahol Tsunade, akkor te is fel fogsz egyszer bukkanni. És igazam lett.
- Azóta se vették el tőled a gyámsági jogot? – Kérdezte Naruto.
- Nem. A bíróság nem akar ezzel többet foglalkozni. És milyen volt a te életed ebben a pár évben?
- A baleset után nem sokkal elköltöztünk. Könnyen beilleszkedtem. Sok barátot szereztem. De ők se szívesen fogadtak be, miután megtudták… Így barátaim nem nagyon voltak, egy-két hónapnál tovább. Kivéve egy valakit. Shiont. Ő egy kedves aranyos lány. Ő úgy fogadott el, ahogy voltam. Nem kellett előtte megjátszanom magam. Ő volt az első igazi barátom. Majd 12 évesen úgy döntöttem egyedül élek. Ekkor Tsunade, és Jiraiya nagyon sokat veszekedtek. Majd Tsunade el is költözött. Én is elköltöztem. Jiraiya megértette. Továbbra is segített, de én szerettem volna teljes életet élni, szóval dogoztam, kerestem, és teljesen egyedül megálltam a lábamon. Majd nem olyan rég rájöttem, hogy ott soha nem élhetek teljes életet, hiszen utálnak. Két ember volt, aki nem vetett meg. Shion, és a kereszt apám. Ezért elköltöztem ide, hiszen Tsunade is itt lakik, és senki nem ismer. De mindenek előtt, mikor betöltöttem a 16-ot, akkor felvettem anya nevét. Így lett Namikaze Narutóból, Uzumaki Naruto. Most úgy néz ki, hogy egész jól beilleszkedtem, és találtam Shion mellé egy társat. Hinatát. Shion mellett ő a legjobb barátom.
- Értem. Ha megengeded, akkor ezek után nagyobb igényt tartanék a társaságodra. Vagy legalább egyszer egy héten had jöjjek, vagy gyere.
- Nem! Ezt így nem! – Mondta Naruto.
- Miért? – Hökkent meg Kakashi.
- Követelem, hogy amikor csak tudsz, gyere el… apa! – Mondta Naruto.
- Rendben!
- Naruto! Megjöttem! Tökfej! Égve hagytad a villanyt a konyhában! – Tett úgy Hinata, mintha csak most jött volna haza.
- Áh, Hinata! Még nem alszom! – Szólt ki a konyhából Naruto.
- Mi a francot csinálsz te a konyhában 11-kor? – Lépett be a Hyuuga. – Maga meg mit keres itt? – Kérdezte szúrósan Kakashit.
- Csak a holnapi meccsről tartottam eligazítást, de már megyek is! Akkor holnap kettőkor!
- Oké! Köszönöm! További kellemes estét mester! –Kísérte ki a tanárt.
- Jó éjszakát Naruto! - Ezzel már ki is lépett az ajtón, Naruto becsukta utána, majd visszament a konyhába, ahol a pultnak támaszkodva ott állt Hinata, és Narutót várta…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó