Naruto reggel az ébresztőóra visító hangjára kelt. Lassan nyitotta ki szemeit. Majd lecsapta az órát. Megbánta. Kezébe belenyilallt a fájdalom. Mikor szeme elé emelte a kezét, akkor látta meg, hogy keze vastagon be van kötve. Lassan derengeni kezdtek neki az esti emlékek. Találkozott az utcán Sakurával, aki felkéredzkedett, hogy találkozhasson Hinatával, majd mikor ő nem volt itthon, le akart lépni. Viszont Hinata az utolsó pillanatban haza talált. Sakura azonnal maradni akart. Erre Naruto kiakadt, és a kezében összeroppant egy csésze. Aztán Hinata haza küldte Sakurát, és innentől semmire nem emlékszik. Lassan kikelt az ágyból. Ránézett az órára. Fél hét. Ő meg még a tegnapi cuccában van. Nehezen kitornászta magát az ágyból. Lakótársa ágya már üres volt. Mondjuk már megszokta, hogy a lila hajú mindig legalább fél órával előtte kel. Kikászálódott a fürdőbe, és bevágta magát a zuhany alá. Persze a ruháit levette, amik a fürdőszoba közepén landoltak. Hinata kint ült a konyhában. Kivételesen nem sokkal a szőke előtt kelt. Mikor meghallotta a vízcsobogást tudta, hogy Naruto felkelt, és nagyjából helyre tette magában a tegnap történteket. Mondjuk nem igazán érdekelte. Csak ült tovább halál nyugodtan, és szürcsölgette a kávéját. A reggelijét még nem fogyasztotta el. A pirítós, és a tojás, még az előtte lévő tányéron virított, érintetlenül. Letette félig üres bögréjét. Egy kis idő után újra szájához emelte, és ivott a keserű nedűből. Pár perc múlva a konyhaajtóban megjelent Naruto. A pólóját még nem sikerült magára rángatnia ezért egy szál farmergatyában volt. Haja vizes, és csapzott volt. Levágta magát a székre, majd maga elé húzta a tányérját, amin egy pirítós, és egy tojás várta, hogy megegye. Ezen kívül egy nagy bögre, gőzölgő tejeskávé, egy leheletnyi cukorral. Naruto a szájába tette a pirítóst, és elkezdte rágcsálni.
- Köfmmömmm. – Motyogta naruto.
- Tökfej, tanuld meg, vagy eszel, vagy beszélsz! Ebből egy büdös szót sem értettem! – Mondta a Hyuuga, szokásos modorában.
- Köszönöm! – Mondta Naruto, most már pirítós nélkül.
- Már hozzá szoktam! Mindig ez van, ha Sakurát felhozod ide. Miért hagyod, hogy befolyásoljon? – Kérdezte Hinata, miközben ő is nekilátott a reggelijének.
- El fogunk késni! – Termelte be az utolsó falat pirítóst, és tojást is.
Naruto elment hajat szárítani, közben Hinata szép komótosan elfogyasztotta a reggelijét. Majd bement a szobába, és csatlakozott a cuccait pakoló szőkéhez. Bepakolt a mai órarend szerint. Naruto, viszont csak egy atlétát egy rövidgatyát, és az edzőcipőjét pakolta el. Majd fél nyolckor kiléptek a kollégium ajtaján. Naruto már nyolckor átöltözve állt a tornateremben. Lassan szállingóztak be az emberek. Kiba, Tentennel beszélgetett a lelátónál, Shikamaru, valami újságot nézegetett, Gaara, és Sasuke valami igen fontos dolgot beszéltek meg. Már csak Mizu, és Haji hiányoztak, meg persze Kakashi. Fél kilenckor már mindenki bent volt a teremben. Kakashi még sehol. A csapat meghal az unalomtól. Már lassan nem is lesz kit edzeni. Fél tíz. Kakshi beesik az ajtón.
- Sajnálom fiatalok, egy öreg néninek segítettem haza cipelni a…
- Tudjuk, hogy nem igaz! Már öt éve ilyen fárasztó mentségekkel áll elő, mester! – Szakította félbe Kiba.
- Nah, akkor átadom Narutónak a szót. Ő edz titeket!- Mondta az ezüst hajú férfi, majd leült a padra.
- Mi? De, ez nem…
- Kezdhetitek! Éppen elég időt elvesztegettetek! – Mondta a férfi, és elővette gyanús kinézetű könyvét.
- Nem miattam! – Morogta Naruto, majd kiment a szertárba, és megfogott pár bóját, kosárlabdát, és visszament a terembe.
- Ezek meg minek?
- Amíg én felállítom a terepet, addig tíz kör futás! – Adta ki a feladatot.
- De soha nem futunk! – Nyöszörögték az emberek!
- Elég helytelen! Egyszer mindent el kell kezdeni! Indulás… lusta banda!
Az emberek végül is elkezdtek futni. Naruto a bójákat kezdte el lerakosgatni. A termet hosszában akarta kihasználni, hiszen a palánkok is így voltak elhelyezve. A tőle balra lévő palánktól kezdte el rakosgatni a bójákat. Szép sorba, két lépés távolságra. Két oszlopot csinálva belőle. Mindkét oszlopban 7-7 bójával, a terem szélességében, persze úgy, hogy a futókat ne akadályozza. Majd a szertárból hozott be, zsámolyokat. Mindkét oszlopot folytatta vele. 5-5 zsámoly került a bóják mögé. Majd egy-egy padot rakott az utolsó zsámolyok mögé. Ez majdnem el is foglalta teljes hosszában a termet. Mire elkészültek a fiúk a futással Naruto is elkészült a pályával. A fiúk lihegve álltak meg Naruto előtt.
- Nah, azt fogjuk csinálni, hogy párokba állunk. Mindenki válasszon magának párt. - Pár perc telt bele mire összeálltak a párok.
- Nem lehetne, hogy én csak megfigyelő legyek? – Kérdezte Shikamaru.
- Nem. Én fogom megnézni, hogy csináljátok meg a feladatot. Maradj csak Kiba párja.
- De kellemetlen.
- Oké. Álljatok be egymás mögé. A párok egymással szemben, a két felállított oszlop elé. - Mindenki beállt. Shikamaru-Kiba páros állt elől. Aztán a Gaara-Sasuke páros, majd a Haji-Mizu páros.
- A feladat az lesz, hogy szlalomban átmentek a bóják között, majd a zsámolyokon, fel le lépdelve, majd a padon végig egyenesen.
- Ez tök könnyű! – Mondta Kiba, de túl korán.
- Majd meglátjuk! – Ezzel felvette a kosárlabdákat, és mindegyik pár egyik tagjának adott egyet. – Végig mellső átadásokat kell végezni. Minél többet és gyorsabban. Persze végig az eddig elmondott szabályok szerint. Majd a végén akinek kijön, jobbról, vagy balról ziccert dob. Miután ledobtátok, visszafele jövet, a bordásfalon harminc húzódzkodás, harminc fekvőtámasz, és harminc felülés. A következő pár akkor indul, ha az előző már ledobta.
- Micsoda?! – Hülledezett Kiba.
- Mind ezt háromszor. Utána feladat váltás. Három nap és bajnokság. Egy kicsit bele kell húznunk. Ha végig csináljátok rendesen, akkor délben tartunk egy félórás szünetet!
- Anyám!
- Indulás!
Kibáék egész normálisan indítottak. Majd a padnál egy kicsit gondba voltak. Kiba fél utón eltűnt a pad alatt, Shikamaru, meg szép komótosan végig sétált, míg társa feltápászkodott. Majd a rádobást azt úgy simán kihagyták. Legalább az erősítést megcsinálták. A Gaara Sasuke páros egész jól teljesített. Az összhang nagyjából megvolt közöttük, csak a sebességgel, és a mennyiséggel volt egy kicsit gond. De elmondhatjuk, hogy ők teljesítettek az első körben a legjobban. Haji, és Mizu, a bójás szakaszt tökéletesen bevették. Viszont a zsámolyok már kifogtak Hajin. Haji állítása szerint beállt elé az egyik, ezért akkorát zakózott előre, hogy a terem is beleremegett. A pados rész egész normálisan ment, ha az annak számít, hogy Mizu háromszor is leesett a padról. Naruto nagyot sóhajtott, mikor vége lett az első körnek.
- Első nekifutásra nem is volt olyan rossz. –Dicsérte magukat Kiba.
- Nem, ez tényleg nem volt rossz. Ez BORZALMAS volt. – Mondta Naruto. – Azt látom rajtatok, hogy az egyikőtök attól fél, hogy a vékony padról leesik, és kitöri a bokáját, a másik attól, hogy az egyik zsámolyban esik hasra, a harmadik nem figyel, a negyedik nem veszi komolyan, az ötödik teljesen leszarja! Ez így nem jó! Sőt, ez így egy nagy rakás szar. Megmutatom! Kiba gyere! Először is. Ha ide álltok kezdéshez, nem szabad félnetek! Olyan pályát állítottam fel, ami a kosárban nagyon fontos. A bóják arra szolgálnak, hogy az ember kerülését tapasztaljátok, közben passzoljatok! A zsámolyok, hogy extrém helyzetekben is tudjatok passzolni, a padok pedig arra, hogy akkor is, ha vonal mentén vagy, ne lépj ki. Ha kilépsz, az ellenfél jön. Ezt le kell szarni. Visszaszerzitek a labdát. A padról leestek, És? Fel tudsz újra állni! Akkor meg minek parázni? Indulás!
- Igenis! – Ezzel oda passzolta Narutónak a labdát.
Az el is tudta kapni a labdát. Majd a bóják közt sebesen szlalomozva passzolgatott Kibának, aki alig tudta tartani a tempót. A zsámolyokat is könnyen vette, és ugyan úgy passzolgatott. Majd a padra könnyen felszökkent, és végig futva rajta, ugyan olyan könnyen passzolgatott. Kiba párszor megszédült, de fent maradt a padon, mivel, amilyen tempót Naruto diktál ilyen afférokat nem engedett.
- Váo! Ez durva volt! Hogy tudod ezt ilyen könnyen?
- Régóta kosarazok! Nah gyerünk! Nektek még van két ugyan ilyen körötök! – Mondta majd oda ment Kakashihoz.
- Mit gondol? Sikerülhet?
- Jobban csinálod mint én! – Mondta kicsit nem a könyvére koncentrálva. – Ha nem is lesznek profi kosarasok, és az első meccset elvesztitek, még azon kívül lesz, hat vagy több meccs. Addig meg profikat faragsz ezekből a lúzerekből.
- Nem olyan bénák, csak eddig egy látszat kosarat játszottak, és ezután nehéz megtanulni rendesen kosarazni.
- Apám jó barátod volt. Te lehet, hogy nem emlékszel rám, de én emlékszem rád, és tudom min mentél keresztül.
- Micsoda? Maga ismerte az apámat? – Suttogta Naruto.
- Persze. Ott voltam, mindkét balesetnél. Sőt utána egy ideig én voltam a hivatalos gyámod. Persze inkább a kereszt szüleidre hagytalak, hiszen nem fair, hogy egy papír miatt, egy szinte idegen ember nevel fel. Jobb, ha családon belül maradsz. Persze minden nap voltam nálad, és meglátogattalak. Kis bogár.
- Maga? Tényleg maga az? – Blokkolt le még jobban Naruto.
- Igen. A maszkos szörny, ahogy négy évesen hívtál.
- Emlékszem magára! Egy időben ott lakott nálunk! Segített apáméknak a per alatt.
- Onnantól voltam apuci. Soha nem felejtem el a mosolygós arcodat. Te olyan vagy nekem, mint ha a saját fiam lennél. Szóval, ha segítség kell, csak szólj.
- De ezt miért ilyen hirtelen? Jobb lett volna, ha csöndben elsunnyogsz, és majd valamikor 25 évesen megtudom, mikor már fikarcnyi közünk sincs egymáshoz.
- Igen. Ez lett volna a leghelyesebb döntés. De végül is én vagyok a gyámod, és nem titkolhattam örökre.
- Még is miért pont most? – Naruto semmit nem értett ebből az egészből.
- Úgy látom végzett a csapatod. Adj nekik újabb feladatot! Majd beszélünk. Majd szólj, ha a jéghercegnő nem lesz otthon.
- Értem. - Naruto oda ment a többiekhez.
- Nah, az utolsó körre már egész jól belejöttetek! Most egy olyan játékot játszunk, hogy minden párnak az egyik tagjának bekötjük a szemét. Ezekkel... – Itt a gatyája zsebéből előhúzott három fehér anyagdarabot.
- Minek?
- Először csak egyhelyben fogtok passzolgatni!
- Mi? De, hogy kapjuk el?
- Először is, bíznotok kell a másikban! Másodszor, így megtanuljátok, hogy a pályán nem mindig csak szemmel kell látni. Érezzétek a talpatokkal, halljátok a fületekkel, hogy mozdul a másik. Érezzétek, hogy mit csinál, hova dobja a labdát, majd kapjátok el. Bemutatom. Kell valaki aki dobja nekem a labdát, és aki beköti a szemem!
- Én bekötöm. - Jelentkezett Mizu.
- Oké!
- Én dobom! – Jelentkezett Haji.
Bekötötték Naruto szemét. Majd a pálya túlsó felére ment. Haji felkészült a dobáshoz, majd eldobta a labdát. Naruto, egy pillanatig meg se mozdult, aztán mintha ösztönösen csinálná, kinyújtotta a kezét, és a labda pont bele esett, pedig egy kicsit balra húzott a dobás. A többiek csak álltak, és bámultak.
- Ezt mindenkinek meg kel tudni csinálni délig, oda-vissza! Gyerünk! Kössétek be a társatok szemét, ha tízszer egymás után sikerül neki elkapni, akkor cserélhettek! Kezdjétek!
- Igenis! – Mondta egyszerre, a három páros.
Naruto visszaült Kakashi mellé, de nem beszéltek. Naruto nézte, hogy mit össze nem szerencsétlenkednek barátai. Már háromnegyed tizenkettő volt. Már mindegyik pár cserélt. Gaaraék haladtak a legjobban. A Kiba-Shika párosban éppen Kiba szeme volt bekötve. Shikamaru dobta a labdát. Kiba mozdult is a labda után, ami azt jelentette tudja, hol van a labda. Sajnos a labda egy kicsit arrébb ment, és egyenesen Kiba arcát találta el.
- Basszus kulcs! – Káromkodta el magát. Le akarta tépni a fejéről a kendőt, de Naruto gyorsabb volt, és megakadályozta a mozdulatközben.
- Kiba, nem jól csinálod! Ne azzal törődj, hogy nincs látásod, hanem azzal, hogy hallasz, és érzel. Próbáld meg, meghallani hova lép, és érezni, hogy honnan jön a labda.
- Huh. Megpróbálom.
- Vegyél egy mély levegőt. És most próbáld meg.
Kiba felkészült arra, hogy fogadja a labdát. Shikamaru el is dobta. Kiba állt egyhelyben. Majd az utolsó pillanatban elvetődött, és elkapta a labdát.
- Erről van szó! Aki elkapta 10-szer egymás után, annak pihenő fél egyig!
Senki nem válaszolt, hanem inkább mindenki hajtott, hogy végre pihenhessen.
Mindenki kész volt a feladattal. A pálya közepén feküdtek, és pihentek. Naruto nem volt bent a teremben. Majd nyílt az ajtó, és belépett rajta a szőkeség, két nagy papírdobozzal. Erre mindenki felpattant. Persze, hogy azonnal tele voltak energiával. Naruto pizzát hozott.
- Megérdemlitek! – Tette le a padra a pizzás dobozokat.
- Váo! Kaja! Éhen halok! – Mondta Kiba.
- Azt meghiszem! Sokat dogoztatok! – Mosolygott a szőke. - Lássatok neki!
- Köszi! - Ezzel neki is estek.
- Te nem eszel? – Kérdezte Haji.
- Nem vagyok éhes, kösz. – Intette le aggódó társát. – Egyetek nyugodtan! - Ezzel ott hagyta a társaságot.
Fél egyre visszajött a terembe. Ismét mindenki a terem közepén feküdt, és lazsált. Mindenki meglepetésére nyílt az ajtó, és belépett rajta az osztályfőnök, és utána az egész osztály. Az összes kosaras nagyot nézett.
- Naruto! Ha nem bánod, az utolsó három órájukat én tartom, és úgy gondoltam, hogy lehozom őket, hogy nézzék az edzést. Kosaraznátok nekünk? – Kérdezte kedvesen Mashiro.
- Persze, de most még nem meccsre gondoltam. De ha van ellenfél, akkor miattam! – Válaszolta Naruto.
- Mi kiállunk ellenetek, Tökfej. - Mondta Hinata.
- Mi az, visszavágót akarsz? – Kérdezte gúnyosan Naruto.
- Veheted annak is, idióta! – Morogta a Hyuuga. – A szokásos csapat készüljön!
- Akkor játszunk! Shikamaru, te csere vagy! Megnézem, hogy hasznosítjátok amit ma tanultunk. Ha valakinek nagyon muszáj, akkor cserélek, de most ti játsszatok!
- Értettük! – Mondták nagyjából egyszerre.
Hinata bemelegített az ő négy emberével. Majd mindegyikük levette a fölsőjét, hogy legyen megkülönböztetés. Naruto ismét megkérte Tatsukit, hogy dobja fel a labdát, majd a játék elkezdődött. A Hinata csapat megszerezte a labdát. Naruto a pálya széléről figyelte az eseményeket.
- Figyeljetek! Ne engedjétek el a labdával! Harcoljatok a labdáért! – Kiabált a pálya széléről.
Senki nem válaszolt, de Naruto nem is ezért kiabált. Nézte ahogy a Hinata csapat elmegy a labdával, és Haru bedobja a labdát. Naruto káromkodott magában egy sort.
- Fogjatok embert, és ésszel játszatok! – Adta az utasításokat.
- Fel kell jönnöd a pályára! – Mondta Kiba.
- Nem! Nélkülem is elég jók vagytok! Nem szabad mindig másra támaszkodni! Gyerünk menni fog! Képzeld a bójákat! – Mondta Naruto.
Gaara bedobta a labdát Hajinak. Haji elindult vele. Kikerült három embert,majd átpasszolta az előrébb álló Sasukénak. Sasuke vezette, majd átpasszolta a palánknál álló Mizunak, aki bedobta a labdát.
- Ez az! Szép volt! Most jön az ember fogás! – Mondta Naruto.
A játék ment tovább. Haru bedobta a labdát, Hinatának. Hinata végigvezette a pályán majd egy ziccerrel bedobta. A Naruto csapat újra támadásba lendült, és sikeresen bevittek még egy pontot. Így egyenlően állt a két csapat. Letelt az első félidő, ami 15 perces volt. A Hinata csapat vezetett 14:6-ra. Naruto kihívta pihenni a csapatát.
- Ez nem fog menni! Egyszer győztük le őket, mikor játszottál te is! Most, hogy nem játszol, veszteni fogunk! – Panaszkodott Mizu.
- Ha így siránkoztok akkor biztos! – Mondta komoly hangon Naruto, ami tőle szokatlan volt. – A bajnokságon is így akartok majd sírni? Mint egy ötéves kislány? Szánalmas! Ezért nem kellett volna itt lennetek délelőtt! Ennyi erővel órán is ülhettetek volna! Ilyen csapattal én nem megyek bajnokságra! Én nem lány kategóriába indulok! – Ezzel ott hagyta őket, és oda állt Tatsuki mellé.
- Ez jó ötlet volt? – Kérdezte aggódva Tatsuki. – Eléggé kiakadtál. Ez csak egy meccs!
- A bajnokság is csak pár meccs lesz! Egyébként, majd figyeld meg! Úgy megnyerik ezt a meccset, hogy Hinata csak pislogni fog! – Mosolygott a szőke. A félidő utáni szünet vége előtt pár perccel, a Hinata csapat már a pályán volt.
- Figyu. Mutassuk meg Narutónak, hogy nem vagyunk lányok, és nyerünk ezek ellen a beképzelt majmok ellen. Csak egy kis csapatjátékra, és néhány kendőre lesz szükségünk. – Mondta Kiba.
- Bekötött szemmel akarsz játszani? – Hüledezett Mizu.
- Igen! Mutassuk meg Narutónak, hogy büszke lehet ránk, és nem pocsékolta ránk az idejét! - Bíztatta a csapatot Kiba.
- Én bene vagyok! – Mondta Gaara.
- Én is! – Szólt Sasuke.
- Akkor én is! – Vágta rá Haji.
- Legyen!
- Kellemetlen! Akkor most nekem is bele kell egyeznem? – Kérdezte Shikamaru.
- Akkor kérek két jelentkezőt, aki beköti velem együtt a szemét!
- Én. – Jelentkezett Haji.
- És én. – Vállalta el Sasuke is.
- Oké, akkor induljunk! – Mondta Kiba, majd a szemfedőt a fejébe húzta. A Hinata csapat kiröhögte őket, amikor visszajöttek a pályára bekötött szemmel.
- Naruto! Kibáék bekötött szemmel játszanak! – Mondta Tatsuki, már teljesen pánikba esve.
- Helyes! Legalább nem kellet segítség ahhoz, hogy rájöjjenek! – Mosolygott Naru.
- Te ezt akartad? Veszteni fognak! Az egész osztály előtt fognak beégni!
- Túlélik! Hinata bele fog törődni a második helybe.
- Te egyáltalán nem figyelsz rám?
Mizunál volt a labda. Vezette egy ideig majd, átpasszolta Gaarának, aki lepasszolta Sasukénak. Ő a palánk előtt vissza passzolta Mizunak, aki bedobta. Egy ponttal több. Hinata csapattársai csak néztek, hogy ezek bekötött szemmel végigvitték a labdát Már csak egy perc volt a meccsből. A Naruto csapat vezetett egy ponttal. Kiba vitte a palánk felé a labdát, majd lepasszolta Sasukénak, aki tovább adta Gaarának. Gaara végigvitte és bedobta. Már két pont előnyük volt. Haru kipasszolta a labdát Hinatának, aki végigvitte, és egy, két pontossal egyenlített. Az állás egyenlő volt. Sasuke, és Gaara összenéztek. - Már amennyire a szemfedő engedte. - Majd támadásba lendültek. Végigpasszolták a labdát, pont ahogy délelőtt gyakorolták, majd a végén egy kétpontosat dobtak.
- Vége! A nyertes csapat, az Uzumaki! – Jelentette ki Tatsuki.
- Váo!!! – Ordibált Kiba, majd az összes tag ráugrott Narutóra. (Tisztára, mint az amerikai fociban.)
- Nyertünk! Ezt neked köszönhetjük! – Borzolta össze Naruto haját Gaara.
- Ezt csak magatoknak köszönhetitek! Ti edzettetek, és játszottátok végig a meccset.
- Még mindig úgy gondolod lányok vagyunk? – Kérdezte gúnyosan Kiba.
- Igen.
- De miért? – hüledezett Haji.
- Tehetséges lányok! – Mosolygott a szőke. – Megmutattátok a Hyuuga csapatának!
- Ma én fizetek a M.A.CS-ba! –kiáltotta Kiba.
- Nekem mennem kell haza! De jó szórakozást! Holnap edzés! - Ezzel Naruto elhagyta a termet, otthagyva az ünneplő csapatát.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó