Naruto fáradtan dobta le magát az ágyba. Még iskola után átment tanulni Tsunadéhoz, és onnan csak este nyolckor szabadult. Nem csoda, ha kilenckor már megváltás számára az ágy. Már majdnem aludt mikor egy unott hangot halott a konyhából.
- Téged is be akart palizni?
- Ki? Mi? Hol? Mikor? – Kérdezte fáradtan Naruto.
- Kakashi. Megkért, hogy legyél a kosárcsapat kapitánya igaz? – Kérdezte Hinata az étkezőasztalnál ülve.
- Igen.
- Engem is felkért. - Mondta Hinata.
- És miért nem vállaltad el?
- Mert nem dolgozok együtt egy ilyen szar csapattal. Kaptam ennél jobb ajánlatot is már.
- Érdekes, ezek a ”szar’’ játékosok, ma győztek ellened. Különben is, ők a barátaid, osztálytársaid. Nem kéne őket így lenézned, csak azért, mert azt hiszed te tökéletes vagy! – Mondta Naruto.
- Hn...
- És már megint ez a hülye hümmögés. Néha tudnál értelmesen is válaszolni?
- Hn...
- Hagyjuk! - Ezzel befordult a fal felé, és pár perc múlva már aludt is.
Csütörtök délután három óra volt. Naruto órái már véget értek. Most a tesi tanári előtt állt. ’Miért is jöttem el tulajdon képen? Ja már tudom. Az a hülye Hyuuga felhergelt órán, és elhatároztam, hogy megmutatom neki, hogy a barátai igen is tudnak játszani. De akkor se kéne itt lennem! Inkább elmegyek!’ Ezzel már fordult is, és indult volna, ha meg nem hallja a tanára hangját.
- Örülök, hogy eljöttél! Bocsánat, hogy ennyit kellett várnod, csak közbe jött valami! – Mondta a tanár mosolyogva.
- Hát igazából én, csak… - Kezdte el, Naruto.
- Tudod már ki lesz a csapatban? A bajnokság három nap múlva elkezdődik. Akkor játsszátok az első meccset! – Kezdett bele kertelés nélkül Kakashi.
- Micsoda? Lehetetlen! – Fakadt ki Naruto.
- Az vasárnap. Délután kettőre itt a testnevelés teremben. Ha nem itt, akkor a kinti pályán. – A férfi nem is törődött azzal, hogy Naruto mit mond.
- De Kakashi-mester! Egyszer játszottam velük pályán! Ennyi idő alatt nem lehet összeszokni! Különben is, nem tud mindenki olyan jól játszani, hogy egy bajnokságon helytálljunk!
- Pontosan. Egyszer játszottál velük, és ezerszer jobban játszottak, mint máskor! – Tényleg nem figyelt Narutóra. Meghallotta, amit mondott, de csak szelektíven.
- Mester! Nem tudom megcsinálni! Sokkal több idő kell! Három nap nem elég! Ennyi idő alatt nem tudok profi játékosokat faragni belőlük!
- Akkor szervezd be Hinatát! – Mondta Kakashi.
- Kizárt! Soha nem egyezne bele! – Hüledezett a szőke. – Ez elég hülye ötlet volt mester.
- Tudom, de meg akartam nézni, hogy mit reagálsz! - Mosolyodott el.
- Ez nem vicces! - Mondta dühösen.
- Holnap az összes óráról el vagytok kérve! Akkor holnap reggel nyolckor a tesi teremben! Szólj a többieknek!
- Mi van?! – Naruto csak meresztgette azokat a csodálatos, kék íriszeit.
Nem akart itt lógni, mert még sok dolga volt. Tudta, hogy ilyenkor Kibáék, a M.A.CS. kávézóban szoktak leni. A környék leghíresebb kávézója, ráadásul a Konoha High-osok-nak kedvezményes volt. Naruto egyenesen oda tartott. Legalább azt tudta, hogy hol keresse őket. Arról viszont már gőze se volt, hogy ezt, hogy fogja közölni velük. A kávézó előtt lelassított, majd egy kicsit kifújta magát,és csak aztán lépett be a kávézóba. Amint belépett, fülét kellemes zene, és beszéd csapta meg. Senki nem volt túl hangos, de azért volt egy alapzaj. De az egész olyan hangulatos volt. Narto azonnal meg hallotta, kissé hangosabban beszélő, vicces barátját.
- Csá! – Köszönt rá az asztalnál ülő társaságra.
- Naruto! Ülj le! – Mondta vigyorogva Kiba.
- Kiba, téged hallottalak meg először, amikor bejöttem! – Nevetett a szőke. Valljuk be Kiba tényleg elég hangosan beszélt és röhögött. De ez volt olyan barátságos a fiúban. Mellette egy percig se unatkozott az ember. – Csak jöttem közölni egy jó és egy rossz hírt.
- Történt valami? – Kérdezte a Kiba mellett ülő Sakura. Hát igen. Kiba nem egyedül kávézgatott. Ott volt Shikamaru, Haji, Gaara, Neji, Mizu, Tenten, és Ino.
- Hát igazából a kosarasokat érinti, akik ma velem játszottak.
- Ez kellemetlen. – Mondta Shikamaru
- Akkor kezdem a rosszal. Csak annyi, hogy részt kell vennünk a vasárnap kezdődő bajnokságon.
- MICSODA? – Kérdezte Kiba, Haji, és Mizu egyszerre.
- Kakashi döntése. A jó hír, hogy holnap az összes óráról el vagytok kérve!
- Királyság! – Kiabálta Kiba, miközben a levegőbe bokszolt. – Nem kell háromnegyed órán keresztül a vén Azahusinak a képét néznem!
- Viszont, nyolctól gyakorlás van a tornateremben. – Tette hozzá Naruto.
- Még mindig jobb, mint a klasszikus kultúra, meg a művészettörténelem. – Mondta Haji.
- Akkor, holnap nyolckor a tornateremben! – Mondta Naruto, ezzel már rohant is tovább.
Húsz perc gyaloglás után megállt egy hegedűbolt előtt. Kinyitotta az ajtót. Egy csilingelés jelezte, hogy valaki belépett. Egy időseb ősz hajú bácsi igazgatta a kirakatban lévő hegedűket. Naruto ráköszönt.
- Jó napot, Mr. Green! – Köszöntötte az öregurat.
- Áááhh! – E miatt, a tett miatt, a szegény öreg bácsit, majdnem helyben elvitte a szívroham. - Oh Naruto, csak te vagy? Ne ijesztgesd, a vén csontot!
- Sajnálom! Jöttem dolgozni!
- Persze, persze! Tedd le hátul a táskád, aztán elmondom, hogy mi lesz a mai feladat.
- Rendben. – Ezzel már bent is volt a hátsó szobában. Telefonját kivette táskájából, és zsebébe csúsztatta, majd a táskáját letéve visszament az öreg eladóhoz.
- Kiváló! Ma jött pár különleges hegedűnk. Gyönyörűek. Azokat szeretném, ha kicsomagolnád, és kitennéd őket oda, majd jöttek kották is. Azokat is a raktárba találod, azokat is csomagold ki, majd tedd őket ki a polcokra, és az állványokra. Majd kicserélheted azokat a CD-ket amikbe bele lehet hallgatni. Pár zenetörténeti könyv is jött, és persze CD-k. Ja és a vonók. Mindegy... Mindent megtalálsz ott, ahol az új szállítmány szokott lenni.
- Köszönöm!
- Én akkor mennék is! Legkésőbb kilenckor zárjál be! – Mondta, és már el is hagyta az üzletet.
- Rendben! Viszlát!
Miután elköszönt, elindult a hátsó részlegbe, ahova mindig beteszik az új szállítmányokat. Mikor benyitott, szembesülnie kellett azzal, hogy ma elég sok munkája lesz, mivel az egész szoba tele volt dobozokkal. ’Huh. Ez elég sok. Mindegy. Legalább nem fogok unatkozni. Különben is, már kíváncsi vagyok az új hegedűkre.’ Kivette az első dobozt, ami a keze ügyébe került. Kivitte a boltba, majd a pultról elvette a tapétavágó kést. Végig simított a kis doboz tetején, majd felvágta, és kinyitotta. Hegedűiskola volt benne. Első kötet. Kivette az első kupacot. Lehámozta róla a nejlon zacskót, majd a megfelelő polchoz ment, és kitette őket. Majd ezt a többi hat kupaccal is megcsinálta. Egyet kirakott mintának, és egyet a kirakatba is. Majd a raktárba ment, és egy újabb dobozt vett elő. Abban szint úgy hegedűiskola volt, csak már második kötet. Ezeket is elkezdte kipakolni. Már a fél raktár üres volt. Éppen bent pakolászott, mikor megszólalt az ajtó fölé felszerelt csengő, jelezve, hogy bejött valaki.
- Elnézést! Van itt valaki? – Kérdezte egy kissé félénk lány hang.
- Igen! Itt vagyok bent! Egy pillanat türelmet! – Kiabált ki Naruto. Megtalálta a megfelelő dobozt. Felkapta, és már ment is ki. – Szia! Segíthetek valamiben? – Kérdezte kedvesen az előtte ácsorgó lánytól. A lány vele egy idős volt. Hosszú barna haja a háta közepéig ért. Haját egy narancssárga fejpánttal tűzte el. Egy rövid ujjú narancssárga blúz volt rajta, és egy barna szoknya. Ízléses, még is visszafogott. Naruto közben letette maga elé a dobozt.
- Hegedűiskolát keresek. – Mondta halkan a lány.
- Hányadik kötetet adhatom? – Ment oda a megfelelő polchoz Naruto.
- Az elsőt.
- Egy pillanat és adom. – Leemelt egy könyvet a polcról, majd a lány kezébe adta. – Még valamit?
- Hát hegedűhangolást vállalnak? – Kérdezte az eddiginél is félénkebben, és halkabban.
- Persze! Itt van a hegedű? – Kérdezte Naruto.
- Persze! – Lelkesült fel a lány. Majd a kezében lévő tokból elővette hegedűjét. – Ez lenne az. – Adta Naruto kezébe.
- Váo! Szép darab! Olasz gyártmány igaz? –Mondta Naruto, majd az állához emelte a hegedűt. Az egyik állványról felvett egy vonót, majd végighúzta a hegedűn.
- Eléggé el van hangolódva!
- Hallom! – Mosolygott a szőke. A hegedű hihetetlenül hamis hangot adott ki. – Lesz vele munka. Ráadásul, ha jól saccolom, akkor már jó 10 éve senki nem játszott rajta. A húrok teljesen el vannak vékonyodva. Ezért szól ilyen hamisan.
- Hát igen... Anyukámé volt, és ő már jó 13 éve nem játszott rajta.
- Kicserélem rajta a húrokat! – Mondta a szőke.
- Oh, nem kell, most sajnos csak annyi pénz van nálam, hogy a kottát ki tudjam fizetni!
- Hagyjad, ajándék! Aki ennyire becsüli, és szereti a hegedűjét, az megérdemli. Kitartó vagy! Anyukád nem akarja, hogy hegedülj igaz? Erre gyűjtöttél évekig, nincs igazam?
- De hát honnan…? – Hüledezett a lány.
- Otthon van egy hasonló helyzetű barátnőm. Csak nem rég költöztem ide. Sajnos ő is ebbe a helyzetbe került. – Magyarázta Naruto teljes beleéléssel.
- Tényleg? Hogy hívják? – Kérdezte belelkesülve a lány.
- Sion. – Mondat Naruto.
- Szép neve van! A vezeték neve micsoda?
- Már kiskorunk óta jóban vagyunk! Csodálatosan hegedül! Hanamo.
-Tényleg? Akkor ő az unokatestvérem! Akkor biztos te vagy Naruto! Shion nagyon sokat mesélt rólad! – Nevetett a lány. – De jó, hogy megismertelek!
-Tényleg?! Te vagy Shion unokatestvére?! – Hüledezett Naruto.
- Becsületszavamra!- Mondta a lány.
- Aszta! De jó! Shion sokat beszél rólad! Meg sokat szokott látogatni téged! – Mondta Naruto, majd visszaadta a vadonatúj húrokkal felszerelt hegedűt.
- Oh, már kész is van?
- Ühüm. Majd még húzni kell rajtuk, meg kell várni, hogy beálljanak, és fel kell hangolni. Most még nem hangolom, mert nagyon sokat kéne húzni a húrokon, és az károsítaná őket. Majd szép lassan kell rajtuk húzni, aztán ha nagyjából beálltak, akkor fel lehet hangolni!
- Köszönöm! Mennyivel tartozom? – Kérdezte a lány.
- A könyv az azt hiszem 3200. – Mondta Naruto.
- Igen. De a húrok, és a húrcsere! – Kérdezte a lány.
- Ajándék! – Mosolygott Naruto.
- Akkor legalább 3500-at had adjak! – Mondta a lány.
-A könyv csak 3200.
- Kérlek! Nagyon fontos volt ez nekem, legalább ennyit hadd adjak! – Kérlelte a lány.
- Rendben! De utoljára! - Ezzel a pulthoz ment. Majd a pénztárgép előtt megállt. A lány is oda ment, majd előhalászta a pénzt, és átnyújtotta Narutónak. Naruto beütötte a kasszába, majd a pénzt is betette.
- Csak egy kérdés. Azt vettem észre, hogy itt nagyon sok mindenen vak írással is rajta vannak a dolgok. Ez miért van? – Kérdezte a lány.
- Mert a tulajdonos unokája vak, viszont nagyon szereti a zenét. De a szülei nem engedik, hogy zenéljen. Túlságosan is pátyolgatják. Azt hiszik, hogy a lányuk vak, ezért nem tud úgy boldogulni az életben, ahogy egy normális korabeli. Pedig ez nem így van. Én ismerem azt a lányt, és nagyon talpra esett. Mindegy. Az eladó ezért úgy gondolta, hogy vakírással is ellátja az eladott dolgokat, hogy a vak emberek is ugyan úgy megkapják a lehetőséget, a hegedülésre.
- Értem. És hallottál valamit Shionról? – Kérdezte.
- Mióta itt vagyok nem. Elég mérges lett rám, mikor bejelentettem, hogy elköltözöm.
- Áh. Tudom milyen mikor bevágja a durcát. Majd beszélek a fejével! Csak most már megyek, mert láttam félbe szakítottam a munkád! Szóval nem akarok zavarni.
- Nem zavarsz! Bárcsak láthatnálak. – Mondta Naruto.
- Mi? Bocsi lehet, hogy félre hallottam.
- Csak jó lenne többet látni egy barátot a boltban.
- Majd jövök, húzatni a hegedűn, meg hangoltatni.
- Oké! Szívesen látlak!
- Szia, Naruto!
- Szia, ő… Shion unokatestvére.
- Tamara.
- Szia,Tamara. - Ezzel a csengő már jelezte is, hogy a lány elhagyta a boltot. Naruto nagyot sóhajtva ment vissza a dobozhoz, és kezdte kipakolni.
Már nyolc is elmúlt. Naruto az utolsó dobozt nyitotta ki. Egy lucfenyő hegedű volt benne. Naruto óvatosan emelte ki a dobozból. Az állához emelte, majd a vonót kivéve, játszani kezdett rajta. A hegedű csodálatosan szólt. Naruto teljesen belemerült a játékba. Naruto nem halotta, hogy szól az ajtó fölötti csengő. Egy lila hajú lány lépett be rajta. Lila szemeit a hegedülő szőkére emelte. A hegedű játék elvarázsolta. Megbabonázva nézte a szőke hajú fiút, aki teljesen bele merült a játékba. Szőke hajába bele-bele kapott az esti szellő ami beszökött a nyitott ajtón. Tengerkék, mindig csillogó szemei most le voltak hunyva. Teste enyhén ringatózott. Keze kecsesen kulcsolódott rá a vonóra. A hegedű teljesen bele illett feszesen tartott bal kezébe.
- Khn. – köszörülte meg torkát az ajtóban álló lány.
- … - Naruto nem halotta meg.
- Khn! - Köszörülte meg hangosabban a torkát. Erre a szőke, már ijedten felkapta a fejét.
- Elnézést! Segíthetek valamit? – Tette le gyorsan, de óvatosan a hegedűt.
- Tökfej, nem is tudtam, hogy tudsz hegedülni! – Halott egy ijesztően ismerős hangot.
- Hinata?!
- Itt dolgozol? – Kérdezte unott hangon Hinata.
- I-igen! De már mindjárt zárok! – Dadogta Naruto.
- Szóval tudsz hegedülni. Mióta? – Kérdezte. – Azt hittem egy ilyen lúzer, mint te, nem tud egy ilyen gyönyörű hangszeren játszani.
- Nem vagyok lúzer, és nem tudok játszani!
- Akkor az előbb mit csináltál? Esetleg tangóztál?
- Nem! Az magnóról ment, én csak szórakoztam! – Próbálta meggyőzni Hinatát.
- Nem vagyok akkora nagy marha, mint te! Nem veszem be ezt a hülyeséget! Ne is próbálkozz!
- Mi-miért is vagy itt? – Terelte gyorsan a témát.
- Egy zenetörténelmi könyvért jöttem.
- Ott van… izé a harmadik polcon találod a kották mellett.
- Gondolom neked még nincs könyved a következő zeneórára.
- Mi? Milyen könyv? Milyen zeneórára?
- Tökfej. Amit az új tanárnő tanít! Tudod! Mindenkinek kellett választani egy hangszert. Aztán külön csoportokba osztottak. Aztán a tanár azt mondta, hogy először zene törit tanulunk. Olyan hülye vagy! – Beszélt a szokásos lekezelő stílusában. – Dereng már valami, Tökfej?
- Persze! Az egész osztály a hegedűt választotta, mert valami hülye hangszerek voltak felsorolva! - csapott a homlokára Naruto. – Már emlékszem! Kösz, te liba! – Vakarta most a tarkóját.
- Mennyi lesz?
- 4500.
- Hn... – Ezzel előkaparta a pénzt a zsebéből. – Halottam Kakashi bepalizott. Sőt azt akarta, hogy engem is vonj be ebbe a marhaságba.
- Ezt, honnan tudod? – Hüledezett a szőke, miközben elvette a pénzt Hinatától, és odaadta a visszajárót, a könyvet meg betette egy zacskóba.
- Kakashi mondta. – Ezzel kiment az ajtón ott hagyva a teljesen leblokkolt szőkét.
Naruto kilenckor zárta rá az üzletre az ajtót. A kulcsot farzsebébe süllyesztette, majd elindult a kollégium felé. Már sötét volt. Az utcát a lámpák világították meg. Mondjuk ez Narutót teljesen hidegen hagyta. Egyszer csak futó lépteket vélt a háta mögül hallani. Megállt, és bevárta az illetőt.
- Sakura! Veszélyes ilyenkor egyedül az utcán! – Mondta szemrehányóan a lánynak, aki éppen a tüdejét készült kiköpni, a rohanástól.
- Naruto. Felmehetek hozzád? Elfelejtettem megcsinálni a szerdai kémia házit, és szeretném elkérni, mert sajnos nem tudom, hogy mi volt. – Mondta a lány, már kissé lassabban véve a levegőt.
- Persze! – Mondta Naruto. ’Hazudik. Biztos Hinatát akarja látni! Mindig ez van. Mivel én vagyok annak a fruskának a szoba társa, mindig engem használ, hogy bejusson. Mindegy, úgy is jövök neki a múltkori lecke miatt.’
- Köszi! – Mondta mosolyogva a lány.
Az útjuk csöndesen telt. Végül is megérkeztek a 21-es lakás ajtaja elé. Naruto előhalászta a zsebéből a kulcsot. Kinyitotta az ajtót, majd Sakura után belépett a lakásba. Naruto, és Sakura nagy meglepetésére a lakás üres volt. Naruto letette az ágyára a táskáját, majd bement a konyhába. Feltett egy kávét főzni.
- Egy kávét, Sakura? – Kérdezte kilesve a konyhából.
- Hinata?
- Van amikor későn jön! – ’Tudtam, hogy csak ezért jön. Ez azért elég gonosz volt tőle.’
- Értem. – Mondta csalódottan, majd viszonylag normális hangján folytatta. – A leckefüzeted a táskába? – Kérdezte.
- Nem! Nem szoktam felírni! Fejben tartom! Az órai anyaghoz tartozó munkafüzeti feladatokat szoktam kitölteni!
- Köszi! Szerintem, én akkor megyek is!
- A kávét nem várod meg? – Kérdezte meglepődve a szőke.
- Bocsi, még van egy két házi munka, amit meg kell csinálnom anyunak, meg a kémia is.
- Oké. Menj csak!
- Szia! - Ezzel már az ajtóhoz ment, ami éppen akkor nyílt ki. Sakura leblokkolt. Hinata lépett be az ajtón.
- Hinata?
- Mit keresel itt? - Kérdezte meglepődve Hinata.
- Én engedtem be! A leckét jött elkérni! – Kiabált ki a konyhából Naruto.
- Látom éppen menni készültél.
- Nem! Csak ki akartam nyitni az ajtót, hogy szellőzzön egy kicsit a lakás! – Mosolygott a lány.
Naruto kissé erősebben fogta meg a poharat, ami még a kezében eltörött. ’ Bezzeg nekem azt mondta, hogy sok házi munkája van, meg a leckét is meg kell írnia! Csak le akart rázni. Csak egy eszköz vagyok számára, akin keresztül beszélgethet Hinatával. Csak elfelejti, azt az aprócska, icurka-picurka, parányi tényt, hogy Hinata, soha a büdös életben nem fog rá oda figyelni, ahogy azt mindig is teszi! Bezzeg, ha megbántják elvárja, hogy kisírhassa magát a vállamon, meg azért mindig legyek kéznél, de soha, soha nem használ másra, csak arra, hogy Hinatával lóghasson. ’ Naruto megpróbálta egy kicsit lehiggasztani magát. Majd elkezdte kiszedegetni a pohár darabkáit a kezéből.
- Én úgy hallottam, hogy sok a házi munka, meg a lecke. – Mondta fagyos hangon Naruto.
- Hát, még maradhatok egy kicsit! Anyu biztos meg fogja érteni, ha elmondom, hogy nálad voltam!
- Nem szeretném a sipákolásod hallani egész este, szóval, menj el! – Mondta fagyosan Hinata, majd kitárta a lány előtt az ajtót.
- De Hinata! Segíthetnél megoldani a kémiát, én sajnos nem értem!
- Majd holnap! – Ezzel becsapta a lány orra előtt az ajtót. ’ Pont ez hiányzott a nap végére. Egy nyafka! Ez az idióta, hogy gondolta, hogy este fél tízkor ide pofátlankodik. Biztos valami hülye szöveggel felkönyörögte magát! Aztán én nem voltam itthon, és le akarta rázni Narutót. Majd mikor én megjelentem, már nem is akart haza menni. Olyan átlátszó. Miért olyan kedves vele Naruto? Oké, hogy legjobb barátjának tartja, meg minden anyám kínja, de ezt még se kéne.’
Nem akart tovább füstölögni magában. Érezte a kávé illatot. Tudta, hogy Naruto azért főzte, hogy Sakurával majd kávéznak, de most inkább a Hyuugának lenne jó egy nagy adag koffein. Bement a konyhába. Naruto a konyha szekrény előtt térdelt. Jobb kezével még fogta a pult szélét. Feje le volt hajtva. Bal kezéből folyta vér, és a padlón lévő vízzel keveredve, már egy szép nagy tócsát alkotott. Hinata oda ment a szőkéhez, majd a csuklójánál fogva felrántotta a fiút, és a hálóba vitte. Letette az ágyra, majd a fürdőbe ment fertőtlenítőért, és kötszerért. Mikor visszament, Naruto ugyan úgy ült az ágyon, ahogy ott hagyta. Lehajtott fejjel. Kissé szét tett lábakkal. Könyökei a térdén, és a kezei a két lába között. Hinata nagyot sóhajtott. Mindig ez volt, ha Sakura ilyeneket csinált. Persze nem mindig úszta meg a szőkeség pár vágással a tenyerén. Volt, hogy úgy elhagyta magát, hogy a fürdőszobában elcsúszott. Akkor három napig feküdt enyhe agyrázkódással. Ilyenkor mindig Hinatának kellett rendbe raknia a fiút. Most is. Oda ment a szőkéhez, majd felemelte a bal kezét. Elővett az elsősegély dobozból egy csipeszt, és elkezdte kiszedegetni a kisebb üvegszilánkokat, amik még benne voltak Naruto tenyerében. Naruto meg sem mozdult. Ilyenkor kissé zombis beütést kap szegény gyerek. Akkor se reagált semmit, amikor Hinata elkezdte kitisztítgatni a sebeit. Majd bekötötte a szőke kezét. Miután befejezte, eldöntötte Narutót az ágyon, aki már közben bealudt. Bevitte a dobozt a fürdőbe, majd ő is eltette magát holnapra…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó