Mit akartál elérni ezzel, Hinata? Miért raktad rá a nyakörvet? Értenem kéne az üzeneted?
Ezek a kérdések cikáztak végig Naruto fejében millió másik mellett, miközben rohant az utcán. Hangosan kapkodta a levegőt, az eső és a verejték miatt felsője nedvesen tapadt a mellkasához, szíve őrült iramban dobolt a bordái közt. Egyedül arra a kérdésre nem keresett választ, hogy "hol". A lábai gondolkodás nélkül vitték előre, s teljesen biztos volt benne, hogy ott megtalálja majd a nőt. Hiszen esik az eső. Hinata van annyira ironikus személyiség, hogy ott várjon rá, ahol minden elkezdődött.
Alig fordult be az utcasarkon, már rögtön tudta, hogy igaza lett. A padon fekvő sötétszürke folt szinte rikított, és miután Naruto gyorsan kipislogta szemeiből a vizet, a folt jól értelmezhető emberi alakká vált.
Ráharapott a nyelvére, hogy ne kiáltsa a nő nevét, majd gyorsan körülnézett, és miután átengedett egy autót, átfutott az út másik oldalára. A szíve, ha lehet, még gyorsabb iramra kapcsolt, s mikor végre odaért a padhoz, úgy érezte, a lüktető szerv menten kiugrik a torkán át. Előre hajolva megtámasztotta kezeit a térdein, és hangosan zihálva kapkodta az esőszagú levegőt. Hinatának számítania kellett az érkezésére, és minden bizonnyal hallotta is, de ha így is van, nem adta semmi jelét az üdvözletnek.
Fogalma sincs, mennyi ideig meredt a sártócsává váló földre, míg sikerült végre úgy-ahogy összeszednie magát, és lecsillapítani a szívverését. Még egy utolsó mély levegőt vett, aztán felegyenesedett, és a padon fekvő alakra pillantott. Hinata ez alkalommal nem húzta az arcába a kapucniját. Szemei csukva voltak, hófehér bőréről könnyedén gördültek le a kis vízpatakok. Rögtön megérezhette, hogy Naruto nézi őt, mert a szemhéjak azonnal felpattantak, s a kék szemek elmerültek a feneketlennek tűnő sötétlila gömbökben.
- Mássz arrébb... - Mondta kissé rekedt hangon Naruto.
Legnagyobb döbbenetére a Hyuuga szó nélkül engedelmeskedett. Felült fektéből, majd a pad szélére csúszott, s hátradöntötte a fejét. Naruto leült mellé, de gondosan vigyázott, hogy ne érjen egymáshoz a testük. Oldalra nézve egy darabig figyelte az égre meredő lila szemeket, a nedvességtől lelapuló, csöpögő szénszínű hajtincseket, amik sűrű fátyolként borították a nő vállát. Mivel szemlátomást nem készült megszólalni, Naruto maga is előre fordult, s aztán hosszú ideig ültek némán az eső jellegzetes zaját hallgatva. Mikor Hinata végül mégis megszólalt, az elmerengett szőke hevesen megrezdült ültében.
- A szüleim kitagadtak, miután ellenszegültem az akaratuknak, hogy érdekből megházasodjak...
Naruto felpillantott, de a sötéthajú nő továbbra sem nézett rá. Érzelemmentes arccal figyelte a felhőktől sötétlő égboltot, szemlátomást cseppet sem zavartatva magát az aláhulló esővel.
- Anyám nem viselte volna olyan rosszul, de miután apám nekem esett és sebesre vert, jobbnak látta, ha azonnal kiköltözöm a lakásból. - A szőke nem szólt semmit, csak levette tekintetét a mellette ülőről, és újra maga elé nézett. Elképelése sem volt, miért mondja el ezt neki Hinata éppen most, de csöndben várta a folytatást. - Épp akkor lettem tizenhét. A bátyám... sose volt különösebben jó kapcsolatunk. Főiskola után elköltözött, és onnantól alig beszéltünk, de amint az eset híre a fülébe jutott, azonnal felhívott. Az éjszakát egy szállóban töltöttem, aztán másnap az első vonattal eljöttem ebbe a városba, és beköltöztem hozzá. Neji segített átiratkozni a helyi gimnáziumba, egyetemre pedig már itt jelentkeztem.
Hinata elhallgatott. Hogy a gondolatait akarta elrendezni, vagy időt hagyni Narutónak, hogy a megeméssze a hallottakat, kérdés maradt. A szőke azonban nem szólt semmit. Mondanivalója, ó, az lett volna, de érezte, hogy nem szabad megtörnie a pillanatot ostoba beszéddel. Soha nem hallotta még egyszerre ennyit beszélni a főnökét, kivéve, amikor annak munkát kellett kiosztania. És nem volt példa rá, hogy valaha is a magáról mesélt volna. Érezte, hogy ez valamilyen szinten egy óriási kitüntetés a sötéthajú nő részéről. Megtisztelte őt a bizalmával. Ugyan még elképzelése sem volt, hogy mi köze van a jelenlegi helyzetüknek az elhangzottakhoz, de eszébe sem volt közbeszólni. Pedig a maga részéről soha nem kellett ilyeneket átélnie. Oké, az ő szüleit is mélyen sokkolta, mikor felfedezték, hogy tizenhat éves fiuk már a lányok tangájának tartalmával "játszik", de végül elfogadták őt olyannak, amilyen, és mindig nyugodt szívvel meghívhatta magukhoz a "partnereit", mert tudta, hogy Minato és Kushina ugyanúgy fognak bánni velük, mint magával Narutóval. De egy neves házban az érdekházasság visszautasítása egészen más lapra tartozik.
- Következő hétfőn lesz egy hónapja, hogy meghalt.
A színtelen, tompa hang olyan hirtelen jött, hogy Naruto megrezdült, majd óvatosan oldalra sandított. A Hyuuga most már nem az eget nézte, hanem lehajtotta a fejét, éjszínű tincsei az arcába hulltak. A szőkének hirtelen nyelnie kellett egyet, hogy visszafojtsa az ostoba kérdést, "kicsoda?". A választ nagyon is jól sejtette. A Hyuuga felemelte a fejét, s arcára furcsa kis mosoly ült ki. Szinte már ijesztő volt.
- A temetése itt volt a város végében. Csöndben, sok emberrel. - Egy pillanatra elhallgatott és lehunyta a szemeit, de következőben már újra a földet nézte. - Persze a szüleim is itt voltak. Nem váltottunk egyetlen szót sem. Bár apám valószínűleg akart. Nekem esett volna, ha nincs a tömeg.
Hinata most először vetett egy apró pillantást Narutóra, és a szőke férfi őszintén megdöbbent a lila szembogarakban látható őszinte keserűségtől. Mintha méreg ette volna bele magát a két mélységes gömbbe, sötéten, kitörölhetetlenül.
- Megkéselték, és a sebeibe halt bele. - Naruto szívverése a duplájára ugrott. - Éjszaka történt, a belvárosban. Egy nő megkívánta őt, és nem vette jó néven, hogy Neji nem viszonozta.
Az előbb azt mondta, "a duplájára ugrott"? Ha igen, most pont az ellenkezője történt. Biztos volt benne, hogy a lüktetés teljesen leállt. Jeges borzongás szaladt végig a testén, a tagjai elhűlte, és képtelen volt levenni elkerekedett szemeit az őrá szegeződő sötétlilákról Hiszen hallott erről! Az újságban, a tévében, mindenhol említették. De név nélkül.
- Nem a te hibád volt... - Ennyit sikerült kipréselnie magából. Rekedt hangján csak suttogni volt képes.
Hinata egy pillanatig még nézte őt, aztán lassan levette róla a tekintetét. Nem kommentálta a hangját.
- Talán...
Csöpp. Csöpp. Eddig semmi baja nem volt az esővel, de most egyszerre nagyon hidegnek érezte, s ettől kiült rá a libabőr. A mellette ülő alak valósággal magához láncolta a szemeit, képtelen volt oldalra fordítani a fejét. Csak figyelte a víztől fénylő porcelánfehér bőrt, a nedvességtől meggyűrődött ruhát, a fejhez tapadó tintaszínű hajat. Hinata egész lényéből valami... nyugtalanító aura áradt, és Narutónak nem kellett sokáig gondolkoznia, míg rájött, mikor érezte utoljára ezt a közelében. Azon a bizonyos napon hetekkel ezelőtt.
- Apám mindenesetre biztosan meggyűlölt. - Érdekes módon a hangjában nem érződött semmi, ugyanolyan volt, mint bármikor máskor, leszámítva talán azt, hogy most leheletnyi szarkazmus vagy gunyorosság sem volt benne. - A kapcsolatunk már akkor, évekkel ezelőtt tönkrement, de a tény, hogy a bátyám meghalt, végképp örökre elásott a szemeiben. Valószínűleg engem hibáztatott érte.
Naruto dühös lett, mérhetetlenül dühös. Az ilyen alak nem nevezheti magát "apának"! Hát nem egyértelmű, mit tett Hinatával?! Hogy milyenné vált miatta?! Még ezzel is tetézte?! Fogai erősen préselődtek egymáshoz, ahogy próbálta visszanyomni vicsorát, és a szőke végre elfordult a Hyuugától, hogy az ne vehesse észre az arckifejezését. Bár ez a következő pillanatban fölöslegessé vált, mivel Hinata lecsukta a szemeit.
- Esett az eső a temetésen. Az akkori... "partnerem"... - Naruto figyelmét nem kerülte el a szóhasználat. - Felajánlotta, hogy hazavisz. - A lila bogarak újra láthatóvá váltak, és futólag végigsuhantak az előttük lévő utcaképen. - Ezen a környéken lakik. Felmentünk hozzá, lezuhanyoztunk, átöltöztünk, aztán szexet akart. - A fenyegető morduláshoz hasonlatos nyögés hallatán Hinata szája kesernyés mosolyra húzódott, de nem nézett Narutóra. - Ideges lettem... röviden közöltem vele, hogy többé nem tartok igényt a "szolgálataira", aztán leléptem, és csak mentem az orrom után. De egy óra után eluntam magam. Úgyhogy lefeküdtem erre a padra, és csak vártam, hogy történjen valami. - A szőke férfi lélegzete elakadt. - Szakadjon rám az ég, haljak meg tüdőgyulladásban, felejtsek el mindent... - Egy lélegzetvételnyi szünet. - Nem ez történt...
Hát itt a válasz. Ezért hallgathatta meg ezt a történetet. Hogy tisztában legyen azzal, miért volt Hinata aznap annyira maga alatt... miért tűnt annyira sebezhetőnek, megtörtnek... De hát őrült volt az a pasija?! Persze, valószínűleg fogalma sem volt arról, hogy Hyuuga min ment keresztül. Hinatát valószínűleg őrülten frusztrálta az egész helyzet, a gyilkosság, a bátyja elvesztése, a szülei, és ezeket az érzéseket biztosan mind elnyomta magában. Naruto már ismerte őt annyira ahhoz, hogy tudja, ha ideges, azt leginkább a környezete még élénkebb szadiztatásával vezeti le. Na de szexelni rögtön a temetés után?! Teljesen elmebeteg lehetett, ha azt hitte...
'Nono', szólalt meg egy kis hang a fejében. 'Te ugyanaznap vitted haza. Veled nem volt ilyen gondja.' Naruto elhűlt a gondolatra. Nem is bírta magában tartani a kérdését.
- Velem... - Annyira apró és halk volt a hangja, hogy gondolatban elfintorodott, és gyorsan megköszörülte a torkát. - Akkor velem miért...? - Hinata szemei ismét őrá fordultak, a tekintetéből világosan látszott, hogy érti a kérdést.
- Igazából nem vagyok benne biztos... - A nő ismét a szürke égre nézett, egyet pislogott az eső miatt, s Naruto az őrült szívverése ellenére is némiképp megnyugodva látta, hogy az érzelemmentes arc lassan feloldódni látszik. - Nejin kívül igazán soha nem érdekeltem senkit. A nevem igen, a kinézetem igen... de én nem. - Halkan felsóhajtott. - Tudom, hogy nem vagyok valami kedves ember. Én sem törődtem soha másokkal, a "partnereimet" a mindenkori indítékaim alapján válogattam. Nem zavart az érzelmek hiánya, sőt bosszantott, mikor valaki ezekkel traktált engem. Mégis, mikor Neji meghalt... - Naruto figyelmét nem kerülte el, hogy egy pillanatra megakadt a nő hangja - Rájöttem, hogy egyedül maradtam. Kicsúszott a kezeim közül az irányítás, és nem voltam benne biztos, hogy egyáltalán vissza akarom e kapni a kormányt. De... te más voltál. Ismertél engem, tudtad, milyen vagyok, hiszen csaknem két éve gyötörtelek - gyötörlek - egyfolytában... és mégis, mikor odaálltál fölém azzal a röhejes rózsaszín esernyővel meg a gyorskajával teletömött zacskókkal, úgy tűnt, mintha tényleg... törődnél azzal, hogy mi van velem. Nejin kívül soha senki nem törődött velem. - A lila szemek oldalra fordultak, és foglyul ejtették a kékeket. - Megleptél...
Hah! Naruto máskor minden bizonnyal kiélvezte volna eme kis győzelem édes érzését, de jelenleg saját meglepődése nem engedte, hogy másra koncentráljon. Biztos, hogy Hyuuga Hinata ül itt mellette? Mert az elmúlt percekben olyan dolgokat hallott olyan mennyiségben, hogy nyugodtan megkérdőjelezhetné az említett nő személyazonosságát. És mégis tudta, hogy semmi oka a hitetlenkedésre, hogy minden szó igaz. A langyos eső mintha minden álcát és titkot lemosott volna róluk. Már csak két fiatal voltak pőrén a valóságban, félredobott titkokkal, meztelenségig feltárt lélekkel. A rejtőzködés ideje lejárt.
- Te is tudod, hogy nem állt szándékomban ágymelegítőnek használni téged, mikor felmentem hozzád. Őszintén szólva valahol a listám legalján álltál.
- Tudom. - Hát igen, ezzel ő is hasonlóan volt. Mély levegőt vett, aztán lassan kifújta azt, s egyik kezével letörölte arcáról a víz nagyobbik részét. - Köszönöm, hogy elmondtad.
Hinata nem válaszolt, de Naruto ezen nem is lepődött meg. Érezte, hogy a nő befejezte a beszédet, s most már a reagálására vár. 'Nos', gondolta, miközben felállt a padról, s kettőt lépve megállt a Hyuuga előtt, 'Ez esetben nem várakoztatom sokáig.' Azt hitte, most is olyan nehéz dolga lesz, mint amikor azt tervezgette, hogyan vallja be a szexuális beállítottságát Sakurának. Meglepetésére most semmi előkészülésre nem volt szüksége, a szavak maguktól törtek fel belőle, mintha valahol mélyen mindig csak erre vártak volna.
- Értem, miért mondtad el mindezt nekem, és hidd el, értékelem... - Mondta komolyan a lila szemekbe nézve. - Sajnálom, hogy ilyeneket kellett átélned. - Egy levegővételnyi hatásszünet. - De ez nem vitt közelebb a jelenlegi problémánk megoldásához, amit gondolom, már nem fogsz ilyen szépen megbeszélni velem, lévén egy életre kibeszélted magad. Nem gond, én szeretek dumálni, és ha ez kell ahhoz, hogy az a hülye fejed felfogja, mibe másztál bele, amikor elfogadtad a segítségemet... nos, ez esetben nem fogom vissza magam. - Hinata szemeiben megvillant valami, és Naruto elvigyorodott volna az ismerős fény láttán, ha nem lett volna ilyen komoly a helyzet. - Először is... Én törődök veled. Ne kérdezd az okát, mert fogalmam sincs... - Tette hozzá gyorsan a Hyuuga arcát figyelve. - De ez van. Ne abból indulj ki, hogy te mit kaptál életedben, mert nem mindenki olyan, mint a rohadt apád, és ha egy kicsit is megvillantanád nekünk, hű szolgáidnak, az emberibb... - Nyomta meg a jelzőt finoman. - oldalad, hidd el, még lennének is barátaid. - Oké, eddig minden remekül halad. Hinata most már nem csak hogy nem kifejezéstelen arcot vág, de kifejezetten ingerültnek tűnik. - Mit akartál elérni azzal a macskával? - Ez a hirtelen váltás szemlátomást lehűtötte. Hinata halványan félrenézett.
- Nem tudom... - Naruto megforgatta a szemeit, aztán térdelő sarokülésre ereszkedett a földön. A sár legyen a legkisebb gondja, és sokkal könnyebb úgy beszélni a másikkal, ha egy szinten van az arcuk.
- Hyuuga, most komoly dolgokról beszélünk, úgyhogy ne játszd a bizonytalant... - Morogta mély hangon. - Te nem vagy az a spontán típus, minden tettednek oka van. Ismerlek. Soha nem rohannál el az irodából macskát venni, hogy aztán elvihesd azt a lakásomra, OK nélkül. De legyen neked karácsony, a magyarázatod nélkül is ki tudom találni. Ide akartál hívni, mert te is érezted, ugyanúgy, ahogy én, hogy a... "szakításunk" körül valami nagyon nincs rendben.
Ha abban is reménykedett, hogy Hinata ellenkezik majd, rábólint, vagy hozzáfűz valamit, hát csalódnia kellett. A nő csak meredten nézett rá egy hosszú pillanatig, míg Narutónak alkalma volt elmerülni a feneketlennek tűnő gömbökben, megcsodálni a fekete szempillákon ülő vízcseppeket... aztán Hinata felvonta az egyik szemöldökét.
- Most megint Hyuuga lettem... Tulajdonképpen ki vagyok? "Hinata"? "Hyuuga"? "Cica"? - Érkezett az utolsó szó egy megvető horkantással.
- Hülye picsa! - Kiáltotta Naruto, miközben megragadta a nő vállait, és erőteljesen megszorította, ahogy a szemeibe nézett. - Mindegyik te vagy! - A sötétlila bogarakban ismét villant valami, aztán az apró fény ellágyult. - Mindegyik te vagy. - Súgta újra.
Szinte már áhítatosan figyelte, ahogy Hinata lehunyja a szemeit, majd tekintete a sápadt ajkakra vetődött, és Naruto hihetetlenül erős késztetést érzett, hogy előre hajolva a szájába kapja őket. Az eső miatti korábbi didergés teljesen eltűnt, és most melegséget érzett szétterjedni a testében... egyenesen a vállakhoz érő ujjaiból kiindulva.
Nem, nem, Uzumaki... Tarts magad a tervhez... Ha minden jól megy, majd utána lerohanhatod...
- Te elmondtad, hogy mi fájt neked... - Kezdett neki a szokottnál valamivel mélyebb hangon, és figyelmen kívül hagyta a bizsergést, ami Hinata szemeinek felnyílásával szaladt végig rajta. - Úgyhogy most én mondom el, nekem mi fájt. - Egy pillanatra elhallgatott, aztán folytatta. - Rohadt szarul esett, amit az irodádban mondtál tegnap. "Használati tárgy?" Most őszintén, Hinata, ezt te sem gondolhattad komolyan! Nem... - Erősítette meg saját mondatát, s közben levette a kezeit a Hyuugáról. - Tudom, hogy nem gondoltad komolyan. Rávezettek arra, amit én is éreztem... hogy csak védekeztél. Bár kurvára nem értem, miért. - Éles pillantást vetett a másikra. - Sakura a két legjobb barátom egyike, meg minden, de miután annyiszor megdugtalak, már világosnak kellene lennie, hogy ő már nem érdekel. Pedig úgy hallottam, zseni vagy. - Egek! Csak nem egy sápadt pír szaladt végig azon a vizes, fehér arcon?! Pedig most még csak nem is ágyban vannak. Naruto nem tudott visszanyomni egy halvány mosolyt. - Tudom, hogy nem fogsz beszélni, mert Te a Rettegett Kisfőnök nem engedheted meg magadnak ezt a fényűzést... de kérlek, legalább reagálj valamit! Most az egyszer tedd félre a kibaszott nagy büszkeséged!
- Ha továbbra is így beszélsz, gondoskodom róla, hogy rámenjen a fizetésed! - Érkezett a kimért válasz. - Bár lehet, hogy te megengedheted magadnak ezt a fényűzést... - Sssssz. Nagyon rosszul venné ki magát, ha kiöltené a nyelvét? Valószínűleg igen. Felsóhajtott.
- Nézd, nem fogok hazudni. Tényleg nem vagyok szerelmes. Szerintem ez egy sokkal komolyabb érzelem annál, mint ami pár hét alatt kialakulhatott a kölcsönös nyírjuk-ki-egymást-de-úgy-hogy-lehetőleg-még-az-agyveleje-se-maradjon-meg nevezetű baráti rezgésekből, de jól érzem magam veled, élvezem húzni az agyadat az irodában, imádlak idegesíteni a cicázással, és biztosan őrült mazochista vagyok, de kedvellek. Ismét nem látom ennek az okát, de így van. - Hadarta el, mielőtt még a józan ész visszanyomta volna a szavait. Hinata megfejthetetlen tekintettel, kutakodva pásztázta a szemeit, s a szőke állta a tekintetét. - Úgyhogy, amennyiben hajlandó vagy újragondolni ezt a "csak szex és élvezetek" dolgot... igenis szeretnék járni veled.
Oké, ez szánalmasan hangzott. Külön tetézi a produkcióját, hogy mindketten szarrá áztak az esőben, és míg Hinata meredten bámul rá a pad szélét szorítva, ő itt térdepel előtte a sártól cuppogó földön... Röhejes. De ami még röhejesebb, az az, hogy a Hyuuga néhány őrülten lassan vánszorgó másodperc után lehunyta a szemeit, és elmosolyodott. Rendben, csak félmosoly. És elég szarkasztikus. Arrogáns. Hülye. Barom. De hatásos.
- Szentimentális lökött! - Naruto hangosan fújtatott a nyugodt hangon érkező sértés hallatán, de a belsejét majd szétvetette a jókedv, mikor a sötétlila szemek kinyíltak... és egek, az a tekintet! Ölni lehetne vele, mégis elolvadt benne.
- Hülye picsa! - Mormolta előre hajolva a sápadt, víztől nedves és hűvös ajkakba.
Hosszú ujjak markoltak az ingujjába, nem mintha ezt Naruto látta volna. A szemeit már majdnem lehunyta, épp csak a pillája mögül nézett ki a világítóan fehér bőrre, és az azt körülvevő sötét foltra.
- Agyatlan balfék. - Hinata futólag beleharapott Naruto játszadozó felső ajkába. A szőke felnyögve ellökte magát a földtől, térdeit a pad szélének támasztotta, ahogy testével szinte teljesen hátranyomta a Hyuugát.
- Csökönyös bunkó. - Megnyalta a nő szájának vonalát. Esővíz íze volt, és az ő meleg nyelvéhez képest nagyon hideg... de annyira jó!
- Idióta Uzumaki. - A két csípő összeért, ahogy Naruto előre hajolt, s ez a hűvös ellenére is forró hullámokat vetett végig a testükben. Ismét felnyögött, mikor a kezek a válláról a mellkasára csúsztak, majd lejjebb, s ezt kihasználva Hinata egy pillanatra a kinyílt ajkak közé dugta a nyelvét... sebesen, játékosan, akár egy kiscica... Ez már sok volt Naruto tűrőképességének.
- Baszd meg, Hinata! - Hörögte mély hangon, majd karjait a nő nyaka köré fonta, és rátapasztotta a száját az övéire.
Nyelve semmi ellenállással nem találkozott, miközben a meleg nedvességbe csúszott, s Hinata azonnali reagálása olyan változatosság volt, hogy Naruto testén hideg-forró borzongás száguldott végig, felpezsdítve a vérét, valósággal felgyújtva őt. A puha izomdarab körülfonta az övét, a fogaik összekoccantak, mikor Hinata megdöntötte a fejét, hogy még jobban egymáshoz préselhesse magukat. A pad széle keményen nekinyomódott Naruto térdének, de ő jelen pillanatban egy tüzes lávaszőnyegen is gondolkodás nélkül elterült volna, ha ezzel magán tarthatja azokat a csodás, puha ajkakat... Felnyögött, mikor a Hyuuga keze erősen a nadrágja közepébe markolt, s a felső ajkát azonnal megtámadta Hinata nedves szája, először csak a fogaival karcolgatva, majd erősen megszívva azt. Ismét hörgő-nyöszörgést hallatott, a hangok megtöltötték a fülét, az eső és Hinata illata az orrát, a forró érintések a bőrét, és összes érzéke bizsergő vágyat keltett a gyomrában felszabadításra váró szűk csomóban.
- Hina... - Préselte ki magából nagy nehezen, mire a sápadt kéz az öléből felcsúszott a nyakához, és körömheggyel lassan végigkaristolta az érzékeny bőrt. - Ó istenem...
- Hn...
A kis hang már-már vérlázítóan elégedettnek hallatszott, és Naruto más esetben menten vissza is vágott volna, de Hinata forró nyelve nedvesen csúszott az ajkai közé, s eddigi tempójához képest kínzóan lassan simította végig a szájpadlását. A szőke egészen megszédült, miközben előre lökött a csípőjével, a vizes ruhákon jól átütő forró dudor keményen Hyuugához dörzsölődött, s az érzés elég volt ahhoz, hogy Hinatából is valami levegőért kapó hang törjön fel, mielőtt újra belevetette volna magát Naruto szájának feltérképezésébe.
Ilyen nincs! Naruto tényleg szédült. Hinata még sose csókolta így, ennyi hévvel és forrósággal. Általában már azért is keményen meg kellett dolgoznia, hogy a nő büszkeségét feledve reagáljon valamit, és visszacsókoljon. Most meg mindjárt helyben elélvez tőle. Ó istenem. Még pár percig élvezte a lelkes nyelvcsatát, de mikor aztán legközelebb kaptak levegőért, elrántotta fejét a Hyuuga hatótávolságából, és karjaival átkarolva a mellkasát felrántotta őt a padról. A nő szemeiben lila tűz lángolt, ahogy ránézett.
- Azt hiszem... az elkóborolt cicának... ideje hazatérni. - Zihálta a szőke, de mikor Hinata beharapta megdagadt alsó ajkát, s tekintetével lyukat égetett az arcába, nem tudott visszafojtani egy öntelt vigyort. - Heh...
~ * ~
Sakura felkapta a fejét az ajtónyitódásra. A kis fekete cica is hallhatta a hangot, mert a dorombolás abbamaradt, s méltatlanul kidugta karmait, mikor a nő felállt a kanapéról. Sakura futó pillantást vetett az ölében fekvő állatra, aztán a bejárat felé indult.
- Naruto, megjö... - A látványra a torkában rekedt a szó.
A férfi visszatért, ó igen, de nem egyedül. Hyuuga is vele volt, és olyan erősen tapadt Naruto szájához, hogy Sakura arca azonnal kigyulladt, a torka kiszáradt, a teste pedig kellemetlenül bizseregni kezdett.
Naruto elszakította a száját a másikétól és Sakurára nézett, de kék szemei egészen ködösnek tűntek. Teljesen elázott odakint, vizes haja csapzottan lógott a kipirult arcára.
- Sakura...
Az a hang! Rekedt volt, mély, a lány már ettől is megborzongott. Beharapta a száját, és a földnek szegezte szemeit, de közben akaratlanul is észrevette a férfi nadrágjának elején lévő dudort... amit a következő pillanatban eltakart a kisfőnök teste, ahogy nekilökte Narutót a falnak. A szőke felnyögött, mire Sakura lélegzete elakadt, és mikor Hinata a barna nyakon kezdett dolgozni, szinte egyszerre borzongott meg barátjával.
- Hi... Hinata, egy percre hagyd... - Lihegte az mély hangon, csukott szemekkel, s Sakura minden észérv ellenére sem tudta levenni tekintetét a kulcscsonton végigszántó sötétrózsaszín nyelvről.
- Haruno... - A nő megrezzent, és automatikusan az éjsötét fejre szegezte szemeit. Bezzeg Hyuuga hangján semmi nem változott! Épp olyan kimért és parancsoló volt, mind mindig. Ám amikor a lila szemek rápillantottak Naruto arca mellől, Sakura olyan forróságot látott bennük, hogy úgy érezte, menten ő is hamuvá ég. - Kapsz két hét haladékot a havi lezárások beküldésére, ha most lelépsz innen.
- Sakura földbe gyökerezett lábbal meredt rá, még akkor is, mikor Hyuuga már levette róla a tekintetét, és lassan harapdálni kezdte Naruto nyakát.
- Ne legyél barom, Hinata, nem küldhetjük ki ebbe az... Aaah...! Esőbe... - Préselte ki magából a szőke, miközben kezével a fekete tincsek közé túrt, s még jobban magához húzta a nőt.
- Ahogy gondolod... - A sápadt ujjak fürgén becsúsztak a víztől csöpögő, gyűrött ing alá, s jól láthatón játszani kezdtek Naruto mellbimbóival. - Engem nem zavar a közönség.
Sakura most már komolyan biztos volt benne, hogy rögtön elájul. Mindeddig nagyon büszke volt magára. Megtudni, hogy az egyik legjobb barátja, aki egyben vonzalmának tárgya is, sexmániás... nos, egészen jól viselte, és még akkor sem rendezett jelenetet, mikor kiderült, hogy a nevezett férfiú a főnökükkel kavar. De teljesen más tudni, és látni a dolgokat. Erre a látványra... enyhén szólva nem volt felkészülve. Öntudatlanul megérintette az arcát, és érezte, hogy az olyan forró, mintha lázas lenne. Naruto torkából mély hördülés szakadt fel, aztán résnyire kinyitotta szemeit, s lángoló tekintetével megkereste a Sakuráét.
- Ha jobban belegondolok... - Hinata nyelve végigsiklott a nyakán, beleharapott fülcimpájába, majd szopogatni kezdte azt. - Ah, Hina... - A lány libabőrös lett a hangtól. - Mégis jobb lenne, ha egy kicsit kimennél... Sakura...
A nő csak ekkor érzékelte, hogy a macska egy ideje már méltatlankodva karmolássza a karját. Akaratlanul is erősebben szorította a kisállatot, miközben nagyot nyelve a földnek szegezte tekintetét, aztán lassan elsétált a "párocska" mellett. Ahogy elhaladt mellettük, valósággal megcsapta őt a belőlük áradó forróság. Megszaporázta lépteit, s épp csak elkapta Naruto újabb nyögését, mielőtt bezárult volna mögötte az ajtó.
Az eső szaga megtöltötte a tüdejét, ő mégis képtelen volt másra koncentrálni, mint az előbb látott jelenetre. Ha egy hónapja valaki azt mondja neki, hogy egyszer így fogja látni a főnökét, hát körberöhögte volna! A cica panaszosan felnyávogott az ölében, mire Sakura nehezen ráösszpontosított.
- Sssh... - Súgta, s lassan lépdelni kezdett a folyosón. Nem hallotta a saját lépteit. A folyamatos döbbenet állapotában volt.
- Hé. - Megrezzent az idegen hang hallatán, s felkapta a fejét. A beszélő egy feketehajú fiatalember volt, a közvetlenül Naruto melletti egyik társbérlő, és épp ekkor nyitotta ki a lakása ajtaját. Vele egykorú lehetett, s bár arcából semmit nem lehetett kiolvasni, Sakura valahogy mégis megnyugodott a hangjától. - Látom, Naruto lebukott. - A lány ismét nyelt egyet. A férfi éjfekete szemei hosszan pásztázták az arcát, ami még biztosan mindig égőpiros volt... vagy épp sápadt-fehér. - Bejössz egy kávéra? Ahogy elnézlek, rád fér.
Az ajtó kinyílt, és a fekete macska ezt egyértelmű meghívásként értelmezte. Kiugrott Sakura öléből és berohant a helyiségbe, mintha már a gondolatától is rosszul lenne, hogy az esőben kelljen várakoznia.
Sakura is csábítónak tartotta az ajánlatot.
- Köszönöm... - Mondta halkan, miközben a férfi előreengedte, azzal belépett a lakásba.
~ * ~
- Azért durva volt így elküldened... - Préselte ki magából Naruto, miközben kezeit végigfutatta a sima, csúszós háton. Megborzongott, mikor forró teste a hideg csempéknek nyomódott, a zuhanyrózsából hulló meleg víz szinte elpárologhatott volna a bőréről.
Hinata csak egy lusta "hn"-el válaszolt, majd miután egy újabb sötét foltot szívott Naruto nyakába, felegyenesedett, és előre lökött a csípőjével. Elégedett kis mosoly jelent meg az arcán, ahogy a szőke levegőért kapott.
- Majd kap tőlem egy szabadnapot...
- Picsa! - Lehelte Naruto, aztán megragadta a sápadt vállakat, s oldalra lökve testhelyzetet cserélt a nővel. - Szegénynek épp elég sokkot kellett ma elviselnie. - Nyelvével követte a vízcseppek útját azon a tökéletes felsőtesten, majd játékosan beleharapott az egyik hegyesen kiálló mellbimbóba. - Ha maradandó károsodást szenved, a te hibád lesz. - Elmosolyodott, mikor szívó mozdulatát követően Hinata teste az övének feszült. - De ha ilyen jókedvedben vagy, inkább nekem adj szabadnapot.
- Felegyenesedett, és karjaival átfonta a nőt, miközben nedves ajkait a hófehér bőrre nyomta, élvezve, hogy végre leteheti rájuk bélyegét. Hinata megfeszült, ujjai a szőke tincsek közé markoltak.
- Idióta! - Mormolta minden gunyorosság nélkül.
Naruto a kecses nyaknak vigyorodott, és mozgatni kezdte a csípőjét. Mindkettejükből légszomjas hang tört fel, ahogy Naruto merevedése Hinatához súrlódott, forrón, keményen, nedvesen, a zuhanyvíz már csaknem hűvösnek tűnt a testükön. Naruto megemelte a fejét és lecsapott a sápadtrózsaszín ajkakra, amik hezitálás nélkül befogadták a nyelvét. A dörzsölő érzésektől kitátott szájuk inkább csak egymásból kapkodták a levegőt, mintsem igazi csókot váltottak volna, de nyelvük újra és újra egymáshoz ért, hol rövidebben, hol hosszabban. A szőke férfi mélyen felnyögött, mikor hosszú ujjakat érzett a kemény tagja köré kulcsolódni.
- Ne, Hinata... - Lehelte megbicsakló hangon, mire a nő szopogatni kezdte az alsó ajkát. Egész teste megrázkódott, s a gyomrában szűkölő csomó ordítva várta a felszabadítást. Csípője automatikusan előre lökött. Mikor a szája ismét szabaddá vált, kihasználta a pillanatot. - Ha így folytatod, elmegyek, mielőtt... - Nem tudta befejezni, mert a konok nyelv ismét visszacsusszant a szájába, de a fel-le mozgó kezek megálltak.
Elképesztő volt, amit Hinata művelt. Szinte már felszabadultan kényeztette őt, holott eddig mindig Naruto volt az, aki élvezetet adott a másiknak. És egek, a szíve már jó ideje a torkában kalimpált, a vére forrón perzselte végig belülről az ereit.
- Na kifelé! - Hörögte reszelős hangon, s reszkető ujjaival kitapogatta, majd elfordította a zuhanyt. Megborzongott, mikor a víz elállt, de rögtön megragadta Hinatát, és kilökte a zuhanyfülkéből. - Ágyba! Most! - Zihálta.
Teste azóta lázban égett, mióta kint az esőben először hátranyomta és megcsókolta a nőt, és most már nagyon nehezére esett türtőztetnie magát. Basszus, életében nem érezte még magát ennyire keménynek. Ha még pár percig nem kezdhet neki a jól megérdemelt lökéseknek, amire az ágyéka már olyan nagyon vágyik, Hinata puszta látványától fog elélvezni. Nagy igyekezetében nekiütközött a radiátornak, és éles szisszenést követően nem hogy belépett volna a hálószobájába, hanem átesett a küszöbön. Hangosan káromkodott, mikor feje nekikoppant a kemény padlónak.
- Mondtam, hogy idióta vagy... - Hinata szemlátomást jót mulatott rajta, de az érzés minden bizonnyal kiszállt belőle, mikor Naruto megragadta a csuklóját, és őt is lerántotta.
- Lényegtelen, nekem is itt megteszi! - Mormolta, miközben maga alá teperve a feketét szétlökte annak lábait. Hinata arrogáns mosolyra húzta a száját, égő lila szemei megvillantak.
- Olyan türelmetlen vagy, hogy még az ágyig sem bírsz elmászni?
- Csak egy pillanatot adj... - Súgta Naruto, miközben befészkelte magát a nő combjai közé, majd apró csókokat hintett végig az egyre gyorsabb tempóban emelkedő mellkason. - És könyörögni fogsz, hogy legyek végre benned.
- Hn... - Hunyta le a szemeit Hinata, mikor Naruto belenyalt a köldökébe, s teste megfeszült, mikor szájával súrolta a legérzékenyebb testrészét.
A szőke kihívón mosolygott, kezeivel végigsimított a sápadt csípőn, és közben száját kitátva a forró vaginához hajolt. A nyelve s az ajkai épp csak hozzáértek, de Hinata jól láthatón megborzongott, és felfelé lökte a csípőjét... mire Naruto azonnal a földre szorította azt, s feljebb rántotta fejét. A levegő valósággal vibrált az arca előtt, orrát megöltötte a nőiesség semmihez sem fogható illata. Hinata beszívta az ajkait, de nem tudott visszanyomni egy méltatlan hördülést.
- Naruto... - És itt van! Ahogy kiejti a nevét... figyelmeztetőn, forrón... szükséggel... Igen, Hyuugánál ez felér egy könyörgéssel.
- Hehe... - Kuncogott fel a szőke, s előre hajolva mélyen elmerült a Hinata nőiességébe, nyelvével végigsimítva a puha húst. Hinata felnyögött, és a lábai közt lévő hajzatba markolt, mire Naruto morcosan felmordult, apró vibrálásokat okozva a nedvező testrész körül. Még egy pillanatnyi élvezetet hagyott a Hyuugának, utána elrántotta fejét, és egyetlen szó nélkül felkelt a földről, és az ágyhoz ment néhány párnáért. Magán érezte Hinata elsötétült szemeinek gyilkos pillantását. Mikor visszatért eredeti helyére, és a főnökére nézett, a levegő a torkában rekedt, s nagyon mélyeket kellett lélegeznie.
Hinata egyszerűen gyönyörű volt a halványan kipirult arcával, melyek teljesen elvették az élét gyilkos tekintetének. Ahogy felkönyökölt, víztől csillogó porcelánfehér mellkasa hevesen emelkedett és süllyedt, széttárt lábai tökéletes rálátást biztosítottak a gyöngyöző, intim testrészre. Ó, istenek. Mégis mivel érdemelte ki ezt az istennőt az ő mázlista személye?
- Emeld. - Ennyit sikerült kipréselnie magából, s hogy Hinata biztosan értse, megpaskolta a mellette lévő puha fehér anyagokat. A Hyuuga egy pillanatig sem habozott, elemelte a földről csípőjét, Naruto pedig betömködte alá a párnákat.
- Hinata... - Súgta reszelős hangon, miközben a bejáratnál kezdett körözni ujjbegyével. Megrezdült, mikor a Hyuuga megnyalta az alsó ajkát az érintéstől, s elakadt a lélegzete, mikor a szénfekete hajú nő hátralökte magát, hogy a hosszú ujj belécsusszanjon. - Istenem, Hina... - Lehelte, és élvezettel itta be a nő arcának látványát, amikor mozgatni kezdte az ujját. - Elképesztő vagy... - Suttogta.
- Mintha azt... mondtad volna, türelmetlen vagy... - Naruto jól látta, hogy az erőtlen hang miatt kipirosodik a nő füle. Felnevetett, s közben még egy ujj csatlakozott az elsőhöz. Hinata élesen szívta be a levegőt.
- Nem, cicám, azt te mondtad... - Mormolta Naruto előre hajolva, majd ajkaival végigsimogatta az egyik comb belső oldalát. A Hyuuga felmordult a becenév hallatán, de nem szólt semmit.
Az éjszínű tincsek egyre ziláltabban tapadtak Hinata homlokára, s a sötétlila bogarakat elködösítő vágy láttán Naruto nem tudott visszafojtani egy nyögést. Elképzelte, hogy az ujjai helyett egy sokkal nemesebb testrésze mozog ki-be a lüktető, szűk forróságban, s belerázkódott a gondolatba. Szitkozódva beharapta a száját, s érezte, hogy tényleg a képességei határára ért. Hátrébb húzódott. Nagyot nyelve helyezkedett pózba, tekintetét le nem véve a lila szempárról, miközben Hinata gondolkodás nélkül megemelte lábait, hogy Naruto a nyakába vehesse őket. Mindketten megborzongtak a várakozástól, ahogy a szőke vágytól lüktető tagjának vége hozzáért az előkészített bejárathoz, s még Hinata sem tudta elnyomni a feltörő nyögést, mikor Naruto végre beléhatolt.
- Aah, basszus, Hinata... – Hörögte a szőke, s behajlította altestét, hogy üdvözölje a jól ismert szűk, izgató izomgyűrűket. - Hinata... - Muszáj volt megállnia és mélyeket lélegeznie, mert attól tartott, azonnal elmegy, ha most megmozdul.
A Hyuuga azonban ezt szemlátomást nem vette jól néven. Fogai elengedték addig gyötrődő alsó ajkát, s lehunyt szemeit felnyitotta, hogy sürgető, parázsló pillantást vethessen a szőkére.
- Baszd meg, Uzumaki, mozogj már!
A mély, hördüléshez hasonlatos hang hallatán Naruto ujjai belemarkoltak a vállain pihenő combokba, aztán megragadta a nő csípőjét, s erőteljesen előre lökött. Eltartott pár pillanatig, míg megtalálta az állandó ritmust, és onnantól kezdve a tempó fokozatosan egyre gyorsabbá vált, elméjét pedig elöntötte a forróság. Minden gondolat kiveszett a fejéből, talán meg is szűnt ember lenni. Csak az érzékek maradtak, az égető érintések, a nyögdécselő hangok és sóhajok, a verejték és szex szaga a levegőben, a résnyire nyitott szájjal ziháló, mozgástól kipirult arcú Hinata látványa... mind csak rárakott egy újabb lapáttal a Naruto testében növekvő kéj-halomra, és csak várni tudta, hogy mikor borul fel végül az egész, és robban szét benne az energia...
- Hi... aahh! Hinata...! - Ismételgette a nevet, mintha az mágikus erővel bírna, s érezte, hogy a nő minden alkalommal megfeszíti a belső izmait, édes bizsergést okozva a szőke bensőjében.
- Ngh... - Hinata beharapta a száját és lehunyta a szemeit, de Naruto erre kissé elemelkedett a földről, s előre hajolva még mélyebbre tolta magát a másik testébe. - Naruto!
- Igen... - Vigyorodott el a nyögés hallatán a nevezett, s csillogó kék szemeit várakozón szegezte a sötéthajú nőre. - Gondold el, milyen jól... tudnánk kihasználni... egy szabadnapot... - Zihálta az erőteljes lökések között. - Nem?
- Idióta...! - Mormolta Hinata, s összeszorította a szemeit, nyelvét halványan kidugta az egymáshoz préselt ajkai között. Naruto hirtelen felindulásból eldöntötte, hogy ezt az alkalmat fogja kihasználni.
- A melóról jut eszembe... - Kezdett neki, s mikor Hinata résnyire kinyitotta a szemét ennek hallatán, gyorsított a lökésein. A hirtelen megsokszorozódott élvezettől kis híján elfelejtette, mit is akart mondani, de aztán összeszedte magát. - Ma véletlenül az egész ebédlő fültanúja volt, amikor Kibáékkal kicsit emelt hangon megvitattam a viszonyunkat. - Hinata megdermedt, és hitetlenkedve nézett a kék szemekbe, de felnyögve újra lecsukta őket, mikor Naruto még jobban felgyorsított. - Szóval ne lepődj meg holnap, ha furán néznek ránk. - Hangosan felkiáltott, mikor a Hyuuga olyan erősen feszítette meg belső izmait, hogy kis híján átlökte Narutót azon a bizonyos gáton.
- Te eszetlen tökkelütött! - Hördült fel a fekete hajú, s feltornázta magát annyira, hogy Narutót lerántva durván a barna nyakba haraphasson.
Ez az érzés azonban már elég volt ahhoz, hogy a férfi hangosan felkiáltva millió apró darabkára essen szét, s a fehér fény elöntse az agyát. Keze megrándulva szorította meg Hinatát, s távolról érzékelte, hogy a hófehér test az övének feszül. A szíve már nem csak a torkában dübörgött, hanem minden porcikája lüktetett tőle, és teste megállás nélkül rázkódott. Ellágyuló hímtagja körül még érezte az automatikus rángásokat, s egyszerre mintha egy kellemesen bizsergető tóba merült volna alá.
Kimerülten omlott a Hyuugára, és nem törődve annak bosszankodó mordulásával azonnal megcsókolta a verejtéktől enyhén sós ízű nyakat.
- Huh... - Fújt ki egy nagy adag, már jó ideje visszatartott levegőt, s mosolyogva érzékelte a tenyere alatt Hinata kalapáló szívverését. - Hát ez... ez volt az eddigi legjobb! - Meg se lepődött, mikor Hinata a hajába markolt, és nem túl kedvesen meghúzta az egyik zilált tincset.
- Hn... - Az egyetértés eme páratlan megnyilvánulásának hallatán Naruto szélesen elvigyorodott.
~ * ~
Kiba érezte, hogy egyre jobban melegszik az arca, s hiába meredt konokul az ebédlő falát díszítő impresszionista festményekre, hiába próbált a többiek fecsegésére koncentrálni, nem tudta kizárni fejéből a mellette trécselő alakok hangját.
- Hinata olyan édes volt! - Érkezett a szinte már csicsergően lelkes hang, és Kiba csak nehezen tudott visszanyomni egy horkantást. - Este elaludt az ölemben, nekem meg nem volt szívem felébreszteni, úgyhogy hagytam, had élvezze. Szinte dorombolni kezdett álmában, miközben cirógattam. - Nevetett fel a férfi.
Haha. Kibaszott aranyos. És ugyan miért érdekeljenek engem ezek a részletek?
- Persze nem mindig aranyos és kedves, de ezt te is tudod. Pár napja nagyon durván összemarta a vállam. - A zörgő hang hallatán Kiba nem állta meg, és sandán oldalra lesett. Naruto oldalra húzta az ingének gallérját, így jól láthatóvá téve a csúnya karmolás nyomokat... közvetlenül a kiszívott lila és sötétvörös foltok mellett. Kiba megborzongott, és "csakazértis" újra a festményeket kezdte fixírozni.
- Nem kell haragudni rá, biztosan szeretetből csinálja... - Mosolygott rá Sakura. Igen, Kiba még a hangjából is tudta, hogy mosolyog.
A férfi beletúrt bozontos barna hajába, s elmormolt az orra alatt egy szitkot. Fogalma sincs, mi az ördög történt Sakurával. Egy hete még halálosan bele volt esve a szőkébe, most meg úgy beszélget vele annak szexuális életéről... Amit ráadásul a Hyuugával művel!!! Mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Egyszerűen kirázta tőle a hideg.
- Persze, tudom. De általában azért kedvesen mutatja ki a szeretetét. - Hallatszott Naruto büszkén vigyorgó hangja. - Ha jó kedve van, megállás nélkül nyalogat engem... - Nevetett fel, Kibának pedig erősen rá kellett harapnia a szájára, hogy ne próbálja meg vizualizálni a hallottakat. Ó, basszus, hogy nem bírják abbahagyni! - Imádom, mert olyan érdes és csúszós nyelve van, mindig megborzongok tőle. - Kiba érezte, hogy kigyullad az arca. Ezek komolyan meg akarják ölni őt?! - Amit pedig a farkával művel, hát az valami elképesztő, és...
- BEFEJEZNÉTEK VÉGRE?! - Ordított fel tűréshatárának végére érve, és lecsapta kezeit az asztalra. Sakura és Naruto ijedten szétrebbent, s mindkét szempár döbbenten meredt a lángoló arcú, gyilkos tekintetű férfira. - Nem vagyok kíváncsi a perverz magánéleted sikamlós részleteire! ENNI próbálok! Ha nem tűnt fel nektek, ebédidő van!
Két barátja egy hosszú pillanatig csak meredten nézett rá, és a barnának feltűnt, hogy túlságosan nagy lett a csönd az ebédlőben... bassza meg. De mielőtt még bármit is csinálhatott volna, Naruto harsányan felnevetett, s ezzel vissza is tért az alapzaj a terembe. Kiba mogorván leült, s penge vékonyra szívta az ajakit. Már készült volna, hogy jó alaposan megmondja a magáét az úgynevezett legjobb barátjának, mikor Sakura kuncogva előre hajolt, és megérintette a vállát.
- Kiba, te agyalágyult! - kacagta. - Mi az igazi cicáról beszélünk, amit Naruto kapott Hinatától! - Beletelt jó pár percbe, míg a férfinak sikerült felfognia a mondat értelmét... s miután ez megtörtént, úgy érezte, mintha fejbe kólintották volna valami nagyon kemény tárggyal. Az arca, ha lehet, még vörösebbé vált.
- Ki olyan hülye, hogy a szeretőjéről nevezze el a macskáját?! - Mordult fel ingerülten, de mintha meg se hallották volna. Naruto nem zavartatta magát, miközben a könnyeit törülgette.
- Na kinek perverz a fantáziája, hah? - Kérdezte nevetéstől döcögős hangon.
Kiba úgy döntött, picsába a barátsággal, s kinyitotta száját, hogy beolvasson... mikor az ebédlőben egyszerre megváltozott a hangulat, és nem kellett kétszer fordítania a fejét, hogy észrevegye ennek az okát. Hyuuga Hinata a szokott kimért arcával közeledett az asztaluk felé, s mindenki, aki mellett elhaladt a kisfőnök, apróra húzta magát a székében. Bár az első nap, mikor már mindenki tisztában volt azzal, hogy a rettegett jéghercegnő Uzumaki Narutóval kavar, elég érdekesre sikerült . - Ezt úgy kell érteni, hogy megállás nélkül róluk folyt a szó, és a dolgozók időről időre hitetlenkedő, döbbent, vagy épp mindentudó pillantásokat vetettek rájuk. A hét folyamán Hyuuga gondoskodott róla, hogy senki ne kérdőjelezze meg hatalmának és szadizmusának örökös voltát. Ettől függetlenül a népek még mindig szívesen pletykáltak a háta mögött, nem rosszindulatúan, csak érdeklődve. A legújabb hírek épp tegnap kaptak szárnyra, miszerint Hyuuga nemrég beköltözött Narutóhoz. A közemberek csak a kapcsolatuk számlájára írták ezt, de Kibának és Sakurának nagyvonalakban elmondta Naruto, hogy Hinata miért hagyta ott a lakását. Nem akart ott maradni, ahol eddig a nemrég meggyilkolt bátyjával élt együtt.
Akárhogy is, mikor Hyuuga megállt az asztaluk mellett, és lesajnáló pillantást vetett a még mindig vörös Kibára, a széles mosollyal küzdő Sakurára, és a még mindig nevetgélő Narutóra, a bozontos barna férfit kirázta a hideg.
- Uzumaki, még mindig nem kaptam meg a havi lezárásokat. - Közölte jegesen, miközben metsző pillantást vetett alkalmazottjára. Naruto teljesen immunisnak tűnt a tekintetre.
- Sakura kapott haladékot, én miért nem? - Panaszkodott, de Kiba figyelmét nem kerülte el, hogy mosolyra rándul a szája széle. Ugyanez nem volt elmondható Hyuugáról.
- Mert én azt mondtam. - Naruto felhördült, és szemlátomást egyáltalán nem zavartatta magát azzal, hogy az egész ebédlő érdeklődve figyeli a kis szóváltást. - Ma este bent maradsz, és befejezed. Nincs apelláta. - Azzal a sötéthajú sarkon fordult, és nyugodtan elsétált. Amint kilépett a terem ajtaján, az általános zsivaj ismét visszatért... talán még hangosabban is, mint általában. Sakura együtt érzőn paskolgatta meg a fújtató Naruto vállát.
- Szemét Hyuuga! – Morogta a szőke karba tett kézzel, de a kék szemeiben mégis villant valami, ami felébresztette Kiba gyanúját.
- Szeretnéd, hogy itt maradjak segíteni? - Kérdezte Sakura. - Úgyis van temérdek időm.
- Á, dehogy, nem kell. - Felelte rögtön Naruto... talán már túlságosan is gyorsan. Kibának lassan derengeni kezdett a dolog. - Különben is, nem úgy volt, hogy ma randid van Sasukéval? - Sakura arcán rózsaszín pír jelent meg, s Kiba magában elmosolyodott ezen. Azért őszintén örült, hogy a lánynak sikerült magában lezárnia a Naruto-ügyet.
- Nem randi, te hülye! Csak visszaviszek neki egy könyvet, amit kölcsönkértem tőle, amikor nála voltam! - jelentette ki sértett hangon.
- Aha... - Vigyorgott Naruto. - Tudod, nem ismerem őt olyan nagyon, de nem jellemző rá, hogy első pillantás után kávézgatni hívjon lányokat.
- Mert?! - Fújtatott Sakura, de a pír elmélyült az arcán. - Jól van, mindegy. Akkor biztos elboldogulsz?
- Ó igen, hogyne... - Húzta mosolyra a száját Naruto, s ennek láttán Kiba már biztos volt a dolgában. - Semmi kétség, elboldogulok.
Kiba úgy döntött, itt az idő másfelé terelni a beszélgetést, mielőtt még Sakurának is feltűnik a kék szemekben lévő pajkosság. Valahogy... büszkének érezte magát, hogy kivételesen ő előbb vette észre a szavak mögé rejtett igazságot, mint mindig érzelem-tudós barátnője.
- Hagyd csak Sakura... - Szorította meg a fiatal nő vállát, mire a zöld szemek őrá pillantottak. - Naruto kavarta magának, úgyhogy igya is meg. - Hm, talán nem ez volt a legszerencsésebb szóválasztás. Francba, hogy ennyire vizuális típusnak kell lennie...
A beszélgetés ezután nyugodt mederben folyt tovább, de Kiba képtelen volt eltüntetni a vigyort a képéről. Kíváncsi volt, vajon milyen arcot vágna Sakura, ha mégis elmondaná neki a biztos alapokon nyugvó feltevését… miszerint ma éjszaka a Mai-Take egy bizonyos vezetőjének irodájából olyan zajok szűrődnek majd ki a nyitott ablakon... hála egy szorgos, szőke dolgozó lelkes munkájának... ami simán kenterbe veri a teliholdat megnyávogó macskák énekét.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó