Hinata futó pillantással nézett körbe az irodájában, s miután meggyőződött róla, hogy senki nem tartózkodik odabent, Hyuugákhoz cseppet sem illő módon levetette magát a székére, majd az asztalra könyökölve a kezébe temette arcát.
- Baszd meg, hülye Uzumaki... - Sziszegte a tenyerébe, s hagyta, hogy a tegnap óta fejében örvénylő köd lassan elöntse az agyát, ezzel megbénítva a zsigereit.
Elvette az egyik kezét a feje elől, de csak hogy keményen az asztalra csaphasson vele. A hang hosszan visszhangzott az üres helyiségben, s nyomán halkan megrezdültek a falon lévő üvegképek. Őszintén felháborította Naruto viselkedése. Hogy tegnap elrohant tőle, azt még megértette, hogy elküldte a lakásából... nos, arra is számított. De a ma reggeli "népszemlekor" a srác egyáltalán nem úgy viselkedett, ahogy várta. Naruto eleinte kerülte a tekintetét, és mintha nem akaródzott volna a közelében lennie... ez rendben van. De Hinata első jeges megszólalását követően Naruto villámló szemekkel ránézett, és olyan kimérten beszélt vissza, hogy főnöke arcán a másodperc törtrészéig döbbenet szaladt keresztül. Nem teheti ezt vele az a lökött. Neki is szarul kellene éreznie magát, mint Hinatának. Törjön össze egy tucat poharat, vágja földhöz a jelentéseket, roppantsa össze a markában lévő tollakat, ordítson rá... Vágja a fejéhez, hogy Hinata egy szemét dög, és hogy csak kihasználta őt. Sziszegje a képébe, hogy gyűlöli. Azt minden probléma nélkül el tudná fogadni. Akkor továbbléphetne. Millió meg egy másik pasi van a világon, és Hinata tisztában volt vele, hogy még csak meg sem kellene erőltetnie magát, ha "utánpótlást" akarna szerezni.
De így, hogy várakozásával ellentétben EZ történt... így nem tudott mit kezdeni a helyzettel, és ez roppantul zavarta. Hyuugaként ahhoz szokott, hogy minden úgy menjen körülötte, mint a karikacsapás. Mindig elég volt egyetlen pillantás. Komolyabb esetben egy jeges szó, és a dolgok helyreálltak. De Uzumaki Narutóval semmi nem úgy megy, ahogyan azt eltervezte. Tisztában volt vele, hogy ő kezdeményezte ezt a kapcsolatot, és nem is bánta meg. Uzumaki mindig is utálta őt, de szemmel láthatóan nagy élvezetét lelte abban, hogy a munkaidő végeztével ki nem állhatott főnökasszonya fölé kerekedhet, és alkalma nyílik olyan oldaláról látni őt, ahogy senki másnak. Azon az esős napon megvilágosodott benne, hogy Naruto az egyetlen, akire teljes nyugalommal rábízhatja magát. A férfi elég jól nézett ki ahhoz, hogy Hinata ágyba bújjon vele, elég becsületes volt ahhoz, hogy ne éljen vissza a helyzettel, és eléggé utálta főnökét ahhoz, hogy ha Hinata egyszer majd beleun és dobja, ne futkosson majd utána.
Na ez az. Hinata ahhoz volt szokva, hogy Ő dobja ki a partnereit, amikor elege lett belőlük. De úgy áll a dolog, hogy egyelőre meg sem fordult a fejében ejteni a szőkét. Akkor mégis mit képzelt Uzumaki?!
Hinata penge vékonyra szívta az ajkait. A legbosszantóbb és idegesítőbb az egészben az, hogy ezek után még Naruto viselkedik úgy, mintha meg lenne bántva. Pedig Ő volt az, aki véget vetett a kapcsolatuknak, nem Hinata! Mégis olyan morcos, mint egy megsértődött gyerek. Ha ehelyett mondjuk dühös lenne, a Hyuuga simán le tudná zárni magában a dolgokat. De így, hogy megsértett... így nem tudja kiverni a fejéből a bűntudatot.
Nevetséges. Ugyan miért kéne bűntudatot éreznie? Mert a "használati tárgyának" hívta? Na és akkor mi van? Hinata beharapta a száját, mikor rájött, hogy mentségeket keres magának. Talán nem kellett volna ennyire durván kimondania, de Narutónak nincs joga ezen megsértődni. Hiszen ezt akarta hallani, nem? Hinata a saját két fülével hallotta, amint a szőke bizonygatta Sakurának, hogy ők ketten csak és kizárólag a szex miatt vannak együtt. Magyarán "kihasználják" egymást. Ezek után semmi oka nincs a szívére venni, ha visszakapja ezt a képébe.
'Mi bajod van, Uzumaki?' Tette fel magának aznap már sokadjára a kérdést miközben hátradőlt a bőrszékében, s sötét szemeivel a mennyezetet kezdte fixírozni. 'Örülnöd kéne. Nem kell tovább hazudnod a barátaidnak. Mehetsz az imádott "Sakurádhoz", és kereshetsz valakit, akit szere...'
Elharapta a ki sem ejtett mondatot, és lehunyta a szemeit. Irritáló érzés jelent meg előbb a torkában, majd lecsúszva a mellkasában, és Hinata nem tudott megszabadulni tőle. Haruno. A vak is láthatja, hogy fülig bele van esve Narutóba. És a szőke is nagyon szereti őt, hisz folyton vele, meg persze Inuzukával lóg. Most, hogy Hinata nem rondít bele a képbe, valószínűleg se-perc alatt összejönnek... Hiszen, végtére is, Naruto sosem jelentette ki konkrétan, hogy csak vele lenne. Haruno pedig csinos lány. Úgyis olyan jól megértik egymást, most majd...
"Hinata..." A sötétlila szemek úgy pattantak fel, mintha robbanás rázta volna meg az épületet. "Te... lehetséges, hogy te... féltékeny vagy?"
Bassza meg. Tényleg úgy viselkedik, mintha féltékeny lenne. Pedig ő nem az. Csak irigy. Természetes, hogy feszültebb a szokottnál, amiért elment a partner, akihez hozzászokott. Természetes, hogy apró darabokra akarja tépni a ribancot, aki elvitte... Hm. Nem, ez talán mégsem annyira természetes.
A rohadt életbe is! Hiszen Naruto dobta ki őt, nem pedig fordítva! Az a lökött szőke élje csak a világát, vagy dühöngjön, de mindössze ez a két választása van! A besértődésre egyedül és kizárólag neki, Hinatának van joga. Egyedül neki van oka haragudni és megbántottnak lenni.
Nem... Nincs oka megbántottnak lenni, hisz Naruto igazat mondott. Ők nem... heh, nem "szerelmesek", vagy ilyesmi... ő legalábbis biztosan nem. De... mi van Narutóval?
A sötéthajú nő fellökte magát az asztalától, és megindult az ajtó felé, de két lépés után megállt. Mihez kezdjen most? Ő Hyuuga... Nem rombolhatja le porig a tekintélyét. Miután a szülei kiutálták, megfogadta, hogy megmutatja nekik, a segítségük nélkül is boldogul. Ha most egy pillanat alatt tönkreteszi a képet, amit kialakított magáról, ez aligha fog sikerülni. De valamit akkor is tennie kell. Francba. Akarja azt a hülye idiótát. Nem Naruto fogja eldönteni, mikor kerül "pont" a kapcsolatuk végére, hanem Ő. Senki nem ejtheti őt, főleg nem az akarata ellenére. Azt hiszi az a fafej, ennyivel le van tudva? Hogy Hinata belenyugszik majd? A rohadt életbe is, ő még kurvára nem akart véget vetni a kapcsolatuknak, akármilyen nyakatekert is volt az. Élvezte, még ha ezt soha nem is lenne képes beismerni. És nem csak a szex miatt. Naruto különleges. Amikor vele van, szinte normálisnak érzi magát. Olyannak, amilyen akkor lenne, ha nem Hyuugának született volna. A szőke millió meg egy olyan oldalát hozta felszínre, amiknek a létezéséről még csak nem is tudott. Hiszen például Narutót leszámítva még soha senkinek nem sikerült zavarba hoznia őt. Kivéve persze a bátyját, de ő...
Mintegy varázsütésre minden gondolata elhalt. Sápadt ujjai feloldották a feszítést, és lazán szétterültek az asztallapon, miközben megüresedő szemeit fejét lehajtva a földnek szegezte. A levegő nehezen akarta elhagyni a tüdejét... sőt, beszívni is nehezére esett. A torkában apró, feszítő érzés keletkezett, s ahogy nyelt egyet, nyelőcsövét mintha jeges késsel szántották volna végig. Nem, nem szabad Nejire gondolnia. Most nem. Még nem. Még mindig szúr tőle a mellkasa.
A sötéthajú nő vett egy mély sóhajt, s erővel visszaterelte gondolatait az eredeti irányba. Szemei még sötétebb színt öltöttek, ahogy megfogalmazódott benne valami. Lépnie kell, méghozzá azonnal. Nem fogja elengedni azt az ütődött szőkét. Feltépte az ajtót, majd a mellette elhaladókra ügyet sem vetve végigsietett a folyosón a hátsó kijárat felé. Kettesével szedte a fokokat a lépcsőn, s egy pillanattal később hangos csattanás jelezte távozását az épületből.
~ * ~
- Mi történt veled?
Naruto konokul előre szegezte a fejét, miközben karjait tartózkodón összefonta a mellkasa előtt, és nem volt hajlandó felnézni a beszélőre. Anélkül is tisztán látta maga előtt Sakura és Kiba aggódó arcát. Tudta jól, hogy várakozón figyelik őt valami jel, valami magyarázat után kutatva, de nem érezte szükségét, hogy megszólaljon. Nem igazán érezte szükségét, hogy bármit is csináljon.
- Olyan furcsán viselkedsz egész nap... - Folytatta Sakura, és Naruto hallotta, ahogy a másik férfi szusszantva jelzi egyetértését. - Ma még egyszer sem láttalak akár mosolyogni sem, kivéve persze mikor az ügyfelekkel beszéltél, de a vak is láthatta, hogy csak magadra erőlteted. Egész nap nem ettél semmit, és most se kezdtél még hozzá az ebédedhez. Mindennek a tetejébe kerülöd, hogy beszélned kelljen velünk. - A lány kis hatásszünetet hagyott, de Naruto arcán egyetlen izom nem rándult meg. - Tehát ismét megkérdezem. Mi történt? - A szőke mélyen felsóhajtott, és kinyitotta a száját... de aztán újra becsukta, s lehunyta a szemeit.
- Naruto! - Förmedt rá Kiba, miközben felpattant a székéről, s két tenyerét az ebédlőasztalra csapta. A kék szemek felnéztek, és látta, hogy a barnák dühösen villognak. - Odáig vagyunk érted, haver, de ha nem érzed szükségét, hogy megosztd velünk a gondjaidat, nem hiszem, hogy legjobb barátoknak kéne hívni magunkat!
Naruto beharapta a száját, s lassan leeresztette a karjait maga elől. Látta, hogy őszintén megbántotta a kócos férfit. Ami nem kis szó, mert még soha nem vesztek össze semmin. Kiba olyan volt a számára, mintha csak a testvére lenne, épp úgy, ahogy Sakura. Tényleg megérdemelnék, hogy ne csak némán duzzogjon a szemük láttára.
- Naruto, ha én viselkednék így... - Mondta csendesen Sakura. - Te hogy éreznéd magad? - A szőke csak egyetlen percig hallgatott.
- Szarul. - Két barátja arcán halvány, együtt érző mosoly jelent meg, miközben ő előrehajolva felkönyökölt az asztalra, majd jobbjával szórakozottan tekergetni kezdte a szívószálat az üdítőjében. - De nem hiszem, hogy sokkal szarabbul, mint most. - Tette hozzá enyhén "csakazértis" hangon, mire két kollégája nem tudott elnyomni egy apró mosolyt.
Ez egyébként igaz volt. Nem emlékezett rá, hogy valaha is ilyen pocsékul érezte volna magát. És a legszörnyűbb az volt, hogy még csak el sem tudta dönteni, kire haragszik a leginkább. Magára, vagy Hinatára? Jó... persze simán rávágta volna első ízből, hogy Hinatára. Magától értetődik, nem? Elvégre a Hyuuga nagyon durván a lelkébe tiport. Nade pontosan ez volt az oka annak, hogy inkább mégis önmagára haragudott jobban. Mert miért érzi úgy, hogy a lelkébe tiportak? Nem lenne rá oka... Igaz, ha bunkón is, de Hinata az igazat mondta. Nem kéne... nem kéne úgy éreznie magát, mintha tőrrel felhasították volna a mellkasát, és most még a levegővétel is fájdalommal járna. De mégis így érez, ebből pedig az következik, hogy valahol mégiscsak vele van a baj... nem?
- Úgy viselkedsz, mint egy szerelmi bete-... - Naruto ingerültnek szánt pillantással nézett föl, de Sakura zöld szemei csak megvillantak. - Ez a bajod? A barátnőddel van valami? - Naruto lehunyta a szemeit.
- Nincs barátnőm. Csak szeretőt tartottam.
Furcsa. Tegnap majd' kilehelte a lelkét, annyira szenvedett attól, hogy hogyan vallja be Sakurának, és most tessék, csak így kijött, a legkisebb megerőltetés nélkül. Könnyedén. Sőt egészen úgy tűnt, mintha eddig kerített volna túl nagy feneket a dolognak.
- Szere... - A reszkető suttogás ébresztette rá, hogy nem kéne elkalandoznia, mert egyik barátja hamarosan minden bizonnyal újraélesztésre szorul. Egy pillanatra kiszökött a fejéből az összes komor gondolat, s aggódón pillantott Sakurára, aki kerekre nyílt szemekkel, pislogás nélkül meredt rá. - Mármint... te alkalmikat...?
Naruto halványan beharapta a száját, miközben kurtán biccentett. Érezte, hogy kellemetlenül melegszik az arca, ezért kissé oldalra fordította a fejét, és látta, hogy Kiba is meghökkenten bámul rá. Szemmel láthatóan még őt is meglepte a hirtelen vallomástétel. De neki sikerült hamar túltennie magát a döbbeneten, és halvány fejcsóválással eltűnt a kifejezés az arcáról. Ő is Sakurára sandított, szemlátomást aggódva.
- De te... de te még flörtölgettél is velem! - Nyögte ki szinte már kétségbeesetten a lány. - Amikor idejöttél dolgozni, folyton... Meg kérdezgetted, hogy szabad vagyok-e... És abbahagytad, mikor nem törődtem veled! - Naruto lehunyta a szemeit, és megrázta a fejét, de aztán újra Sakurára nézett, s remélte, hogy a lány meglátja a szemeiben az őszinte megbánást. Nem akart neki több fájdalmat okozni a szükségesnél.
- Nem. Pont akkor hagytam abba, amikor azt láttam, hogy kezded komolyan venni. Én akkor csak a bugyidba akartam férkőzni, nem pedig komoly kapcsolatba bonyolódni. - Muszáj volt félrenéznie. Egek! Szerette volna csak így félbehagyni a beszélgetést, de tudta, hogy tartozik az igazsággal a barátjának. - Csak heccelődtem, mert vicces volt felbosszantani téged, és tudtam, hogy te sem veszed komolyan. Mindig fejbevágtál, aztán jót nevettél... nevettünk... - Lassan kifújt egy adag levegőt, aztán kényszerítette magát, hogy újra felnézzen. Kiba bátorítóan fúrta szemeit az övéibe. - De mikor észrevettem, hogy nem szólsz rám rögtön, mikor átkarollak, meg hogy nem ütsz meg erősen, sőt, sehogy... Éreztem, hogy talán már mégsem biztonságos ez a... játé. Úgyhogy... úgyhogy abbahagytam.
Naruto nyelt egyet, és erővel a zöld szempáron tartotta a sajátját. Sakura sápadtnak tűnt, és ezúttal ő volt az, aki félrenézett. Nem szólt semmit, de a szőke férfi tudta, hogy most végigpörget a fejében minden közös emléket, jelek után kutatva... Ő csak ült csöndben, kezeivel öntudatlanul babrálva az asztallapon, időnként fel-felpillantva Kibára, aki ilyenkor csak tanácstalanul megvonta a vállát, aztán tovább figyelte a lányt. Végül Sakura felsóhajtott, és oldalra pillantva felnézett, és pont elkapta Kiba pillantását.
- Kiba? - A nevezett férfinek alig láthatóan megrándult a szája széle. - Te nem is szóltál semmit. Nem is akadtál ki, hogy a legjobb barátod...? - Sakura hangja elhalt, és Naruto lelkiekben felkészítette magát az újabb csapásra. - Te tudtad! - Csattant a vádló hang. Szemlátomást a bozontos barna is kényelmetlenül érezte magát Sakura villámló zöld szemeinek tüzében, mert beszívta a száját, de aztán egy pillanat alatt elrendezte vonalait, és egészen nyugodtan nézett a lány szemeibe.
- Igen, már tudom egy ideje. - Narutóra sandított, mire a kék szemek zavartan elfordultak róla. - Egyszer elmentünk Narutóval és Shikamaruval... nos, szórakozni. Tudod, a pasi-dolog. Éjszaka, város, pia... - Nosztalgikus mosoly ült ki az arcára. - Na mindegy, szóval hajnalban felmentünk hozzám, rendeltünk egy kis pizzát, kajáltunk, aztán kitaláltam, hogy nézzünk pornót. - Sakura horkantását hallva hangosan felnevetett, és most már a szőke sem tudott visszanyomni egy mosolyt. - És hát... - A barna szemek gyors oldalpillantást vetettek Narutóra, akiről azonnal lehervadt a mosoly, és érezte, hogy az arca most már határozottan forró. - Hát elég hamar kiderült, hogy kis szöszke barátunk bizony már eléggé keni vágja a témát. - Oké. Ennél kellemetlenebbé már nem válhat a helyzet. Jól esett volna egy tál jeges vízbe dugni a fejét, noha biztos volt benne, hogy akkor még gőzölögne is.
- Oh... - Motyogta Sakura, és egyetlen apró mozdulat elég volt, hogy Naruto lássa, az ő arca is pirosra gyulladt. - Oh. - Na igen. "Oh." Ez elég kifejező a jelenlegi helyzet leírására.
- Nézd, Sakura... - Kezdett neki végül egy mély sóhaj után a szőke. - Nem akartam... én ezt az egészet nem akartam. Hazudni neked, titkolózni... megbántani... És mégis sikerült... - Húzta fanyar fintorra a száját, miközben felnézve kék szemeit a zöldekbe fúrta. - Sajnálom. Tényleg. Nem akartam az érzéseiddel játszani. - Újabb szavakra nyitotta a száját, de több nem hagyta el az ajkait. Ennél többet nem tud mondani. Sakura hosszú percekig csak némán nézte őt, és Naruto állta a pillantását... míg végül meghallotta a lassú sóhajt.
- Rendben. - Finom szorítást érzett a vállán, mire felnézett a zöld szemekbe. - Nem mondom, hogy semmi baj... De rendben van. Hiszen a barátom vagy. Csak... csak te se akadj ki, ha beletelik egy kis időbe, míg feldolgozom... - Tette aztán hozzá Sakura halvány kis mosollyal, ami egyszerre volt zavart és megnyugodott. A kezének szorítása egy pillanatra erősödött a férfi vállán, aztán hirtelen elengedte őt, és arcára egy másodperc alatt visszatért a szokott kifejezés. - Na jó, most, hogy ezt így tisztáztuk, vissza az eredeti témánkhoz. - Naruto kérészéletű mosolya ezzel a mondattal rögtön eltűnt. - Mi van a barátnő... szeretőddel? - Túljutva Naruto szexuális beállítottságának kérdésén, Kiba szemlátomást visszanyerte szokott trécselős kedvét.
- Na igen, haver... - Dőlt előre az asztalon, miközben két karját az ebédtálcája mellé fektette. - Szóval, ahogy azt Sakura szépen elkezdte, úgy nézel ki, mint egy szerelmi bánatban szenvedő pojáca. De azok alapján, amiket tegnap elcsíptem, te nem vagy...
- Nem vagyok szerelmes, így van! - Csattant fel Naruto, de a villámok azonnal eltűntek a szemeiből, mikor a barna szempárba nézett. Aztán tudatosult benne, hogy az ebédlőben talán nem kéne kiabálni. - Egyáltalán nem vagyok szerelmi beteg! - Jelentette ki határozottan ismét, bár jóval visszafogottabb hangon. Kiba csak mosolygott, de hagyta, hogy Sakura vegye át a "vallató" szerepét.
- Oké, felfogtuk elsőre is. Akkor viszont azt mond meg, mi a probléma? Összevesztetek? - Naruto dacosan meredt az asztallapon fekvő kezeire, miközben megvonta a vállát.
- Igen. Vagyis nem! - Javította ki magát rögtön, elvégre Hinata alig szólt hozzá valamit. - Nem veszekedtünk, vagy ilyesmi, csak szimplán... mármint... - Látva barátai egyre zavartabb tekintetét belátta, hogy a legegyszerűbb, ha csak röviden kimondja. - Dobtam.
- Dobtad? - Visszhangozta Sakura, és Kiba is csodálkozva nézett rá. - De hát olyan jókedvű voltál a... a cicusod... miatt... - A szőke beharapta a száját a nehézkesebben kiejtett szó miatt, s ujjai akaratlanul is megrándultak.
- Nem számít. Semmibe nézett, úgyhogy mondtam neki, hogy többé ne jöjjön át hozzám.
Igaza volt, nem? Ráadásul Hinata meg sem próbált tiltakozni. Mikor elhagyta a lakását, egy pillanatra sem hezitált. Neki nyilvánvalóan édes mindegy volt, hogy vele van-e, vagy sem. 'Talán már talált is magának pótlást.' Gondolta fanyarúan. 'Biztos elég egyet füttyentenie...' Fogalma sincs, miért zavarta annyira ez a gondolat.
- Haver, nem érzelmes nő vagyok, de ez még nekem se stimmel... - Döntötte oldalra a fejét Kiba, miközben a konokul asztalra meredő barátját szemlélte. - Ha te ejtetted őt, miért nézel ki úgy, mintha fordítva lett volna? - Naruto már nyitotta a száját az ingerült válaszra, de Sakura megelőzte őt a neki szegezett kérdéssel:
- Hogyhogy semmibe nézett téged? Ezért dobtad? - Naruto komoran bólintott.
- Azt mondta, a használati tárgya vagyok... - Mondta végül egy pillanatnyi szünet után. Sakura és Kiba úgyis rákérdeztek volna. A kócos srác hangosan beszívta a levegőt, a fiatal nő azonban csak a fejét csóválta.
- Ez durva... - Morogta Kiba, Sakura azonban leintette őt.
- Naruto, te azt mondtad, hogy a kapcsolatotok nem romantikus, hanem inkább... szexuális alapú... volt. - kezdte óvatosan, pillantásával behatón tanulmányozva barátja minden egyes rezdülését. A kérdezett kurtán bólintott. - Feltételezem, ő is így fogta fel. - Újabb biccentés. - Magyarán két sexéhes személy heteken át egymásnak esett az ágyban, hogy levezessék fölös energiáikat, mindennemű gyengéd érzelem nélkül. - A száraz, tényszerű kijelentés hallatán Kiba prüszkölve felnevetett, ezzel újra érdeklődő arcokat vonva az irányukba, míg Naruto füle kellemetlenül égni kezdett. De azért bólintott.
- Öregem... na várj... - Kacarászott Kiba, de közben próbálta elrendezni a vonásait. - Akkor összegezzük. Van egy csaj, nem estél bele, ő se beléd, de heteken át keféltetek. - Az égő bizsergés most már az arcára is átterjedt, mire Naruto mélyről felhördült. Nem mintha a barátja zavartatta volna magát. - Pusztán szex, és semmi más, és amikor a nőd ezt nem túl kedvesen ugyan, de szóban is kijelentette, te besértődtél, és dobtad őt. Jól vágom?
- Nem! - Sziszegte mérgesen Naruto.
Basszus! Ezek ketten teljesen kiforgatták a szavait. Az ő szájukból persze minden olyan máshogy hangzik, de ha ott lettek volna, ha tudnák azt, amit ő, akkor nem vennék ilyen könnyen a dolgokat! Igen, csak szex volt. És akkor mi van? Ez még nem jogosít fel arra senkit, hogy használati tárgynak tituláljon másokat! Ő nem egy vacak játékszer, a fenébe is! Hyuugának rohadtul nem volt semmi joga ilyet mondani neki! Naruto nem tudta megérteni, miért mosolyog halványan Kiba. Még Sakura arcáról is hiányzott az az együttérzés, amit elvárt volna. Mi van velük?
- Naruto, még én is értem, miért vagy ilyen depressziós, pedig pasi vagyok! Ez teljesen egyértelmű.
'Nos, nekem nem!' Üvöltötte a kék tekintet, ahogy megkeményedett arccal meredt a másik kettőre. Sakura egyetértő bólintását látva csak dühösen fújt egyet.
- Ha ilyen okosak vagytok, akkor ki vele! Mi bajom van?! - Fújtatott. - Kiba bujkáló mosollyal hajolt közelebb hozzá, észre sem véve, hogy kis híján felborította a mozdulatával Sakura üdítőjét.
- Az, hogy nem vagy közömbös pajtás. - Látva a zavart tekintetet, vigyorogva pontosított. - Téged nem csak a szex érdekelt. - Hogy Naruto még mindig értetlenül meredt rá, lemondóan megforgatta a szemeit. - Szereted.
- Nem! - Csattant azonnal Naruto. Egyszerűen nem tudta felfogni, miért hozzák fel ezt újra és újra. - Ezerszer megmondtam, hogy NEM szeretem, úgyhogy szálljatok már le erről! Hiszen az égvilágon semmi szeretnivaló nincs benne! - Sakura halvány kis mosolya ennek hallatán eltűnt az arcáról. A lány is közelebb hajolt, ajkait halványan beszívta, miközben kutakodva nézett a szemeibe.
- Naruto, ezt neki is megmondtad? - A hangja hirtelen sokkal halkabb lett, egyszerre lágy, és kemény. - Hogy így vélekedsz róla?
- Nem... nem mondtam neki... - Mormolta a férfi némiképp összezavarodva a Sakurában végbement változástól. - De lehet, hogy hallotta... - Tette hozzá habozva. Cseppet sem tetszett neki a zöld szemekben megvillanó fény. - Hé, az egészet ő kezdte! - Váltott át védekezésbe automatikusan, mielőtt még a "barátai" újra nekieshettek volna. - Nem tehetek róla, hogy elszáll az agya, és átvált gazdi védő módba, valahányszor szóba kerülsz! Mintha nem tudná nagyon jól, hogy a barátom vagy! Tegnap is csak akkor kezdett el furán viselkedni, miután látott minket, és... - Hirtelen elhalt a hangja, mintha elvágták volna a torkát, de a döbbent kifejezés a barátai arcán biztosította róla, hogy szavai nem maradtak értelmezetlenül. - Eh...
- "Mikor szóba kerülök"? "Miután látott minket..."? - Ismételte Sakura lassan, aztán szemei, ha lehet, még jobban elkerekedtek, és automatikusan megszorította az poharát. - Ó, istenem... - Kiba csak tátogni tudott. Kapkodva körülnézett az ebédlőben, mintha elrejtőzött banditákat sejtene valamelyik sarokban, s mikor egyet sem talált, újra Narutóra pillantott.
- Már tegnap is ilyen furán viselkedtél... mióta ebédkor a főnökasszony az irodájába rend... - Elnémult, majd hitetlenkedve megrázta a fejét. - Nem, az nem lehet, hogy te...
- Hyuugával? - Lehelte Sakura a másik férfi szavai közé.
Naruto olyan erősen harapta be a száját, hogy csodálkozott, miért nem érzi a vér fémes ízét. Egy másodpercnél tovább nem volt képes meredni a hatalmas szemekbe, s kezeit megemelve a két tenyerébe temette arcát. Úgy tűnik, ezt mindkét barátja igenlésnek vette. Legalábbis erősen gyanította, főleg, miután a pohár nagyot fröccsenve megadta magát Sakura szorításának. Senki nem törődött a szétfolyó üdítővel.
- Basszus, Naruto, nem mondod, hogy... Hyuugával kefélsz?! - Hitetlenkedett Kiba, és a szőkének nem kellett leeresztenie a kezét ahhoz, hogy tudja, mindketten pislogás nélkül bámulják őt. - Pont Hyuugával?! - Lassú bólintás a tenyerek mögül. Ó egek, nem képes felnézni.
- Na igen, Kiba, ezt a fejet vártam volna tőled, mikor az előbb bejelentette, hogy szeretője van. - Jegyezte meg reszketeg hangon Sakura, de felsandítva Naruto látta, hogy remeg az üdítőtől nedves keze. - Te meg, Naruto, fejezd ezt be, kinőttük már az óvodát! - Váltott valamivel keményebb hangra.
Naruto kelletlenül engedte le a kezeit az arca elől, miközben kivágott egy fintort. Kiba úgy nézett ki, mintha most kapott volna a szájába valami különösen rossz ízű falatot, de képtelen lenne lenyelni, és még mindig a szájában tartaná. Ajkait penge vékonyra szívta, szemöldökei szinte egy vonalba szaladtak a homlokán, barna szemei még mindig kételkedő, de egyszersmind nyugtalan tekintettel méregették a szőkét. Sakura ellenben lehunyta a szemeit, s a szája időnkénti megrándulásából arra lehetett következtetni, hogy minden erejével próbálja nem vizualizálni a hallottakat. Még mindig szorította jobbjával a poharát, a bütykök a kezein egészen fehérek voltak, és egyáltalán nem törődött azzal, hogy két napon belül már másodjára csöpög innivaló a szoknyájára. Talán ha más lenne a szituáció, Naruto még nevetett volna is rajtuk. De most valahogy nem tudott.
- Na jó... - Suttogta halkan Sakura, s kinyitotta a szemeit, de azért még pislogott párat, mintha valami belement volna a szemébe. - Azt hiszem, most már túl vagyok az ájulás-veszélyen. - Naruto rezzenéstelen arccal nézte, ahogy Kiba felemeli az egyik kezét, és a nő vállára rakja azt, finoman megszorítva. A zöld szemek aztán szúrósan pillantottak a kékekbe. - Máskor légy szíves finomabban adagold. Elég sokkoló ennyi információ egy ebédre. Először... Mikor idejöttél, csak meg akartál dugni és nem pedig meghódítani... Most meg... a főnökasszonnyal, Hyuuga Hinatával kefélsz... Van még valami?
- Nincs több... - Nyugtatta meg azonnal Naruto, figyelmen kívül hagyva Kiba félmosolyát, amivel barátja a rekedtes hangját illette. - Ez minden. - Kiba felhorkantott, és levette a kezét Sakura válláról.
- "Ez minden"? - Ismételte, és fintorogva felnevetett. - Azt hittem, engem már nem tudsz meglepni, de mégis. Teljesen más fényben látom az egészet így, hogy Hyuugáról van szó! - Felemelte maga mellől a villáját, és szórakozottan turkálni kezdett az ételében. Naruto ekkor jött rá, hogy miatta egyikük sem evett, és emiatt kellemetlenül feszítő érzés telepedett a mellkasába, de tudta, hogy fölösleges lenne megemlítenie. Úgysem ennének. - Hát, legalább most már világos, miért mondtad, hogy semmi szeretnivaló nincs benne.
Talán a hangszín, amivel mondta, az a nem is annyira bujkáló lenézés és gunyorosság volt az oka annak, hogy Naruto hirtelen védekezni kezdett. Vagy csak szimplán megártott az agyának a sok gondolkozás. Ki tudja?
- Annyira azért nem szörnyű... - Mondta akarata ellenére is dacos hangon. - Jó, itt egy szadista, beszólogatós picsa, de mikor otthon vagyunk... - Elakadt a hangja. - Oké, ott is beszólogat, és ott is picsa, de... sokkal másabb. Nyugodtabb... Láttam már mosolyogni is! Úgy őszintén, igazán, nem olyan gunyorosan, mint itt szokott, miközben lehord minket. És viccelődni is tud. Igaz, a humora is elég szadista, de mégiscsak van neki. És szereti a kajámat! Persze ezt sose mondaná ki, de mindig megette, amit főztem, és láttam rajta, hogy komolyan ízlett neki. És... - Elhallgatott, mikor érzékelte, hogy mindkét barátja mereven, szótlanul figyeli őt. Ez a tekintet most már kezdte kikezdeni az idegeit. Basszus, oké, hogy sokat kellett most így hirtelen befogadniuk, de azért mindennek megvannak a határai! - Mi van?! - Kérdezte ingerülten. Sakura és Kiba gyors pillantást váltottak, amit a szőke egyáltalán nem tartott jó jelnek. Végül Kiba a vállát megvonva hátradőlt a székében, és karjait összefonva maga előtt Narutóra nézett, miközben Sakura pont hogy előrébb dőlt, az asztalra fektetve karjait.
- Naruto, nekem nagyon úgy tűnik, hogy még mindig áll, amit mondtunk. - Látva az értetlen tekintetet, apró sóhajt eresztett ki. - Szereted.
- Nem erről van szó! Mi a franc, újabban Harlequin regényeket bújtok, hogy mindent ezzel akartok magyarázni?! - Tört ki Narutóból. - Fogjátok már fel, hogy nem erről van szó!
- Mi másról lehetne szó?! - Emelte meg a hangját Kiba. - Látnod kellett volna magad az előbb! Egészen ellágyult a szemed, mikor róla beszéltél! - Nem engedte Narutót közbevágni, figyelmeztetőn felemelte a kezét. - Te magad mondtad... Sakura nevének említése után kezdett furán viselkedni, a használati tárgyának nevezett... Amivel ráadásul még csak nem is hazudott, mert állításod szerint tényleg csak ennyi volt a kapcsolatotok, ami rohadtul fájt neked, és ezért dobtad őt! Mit gondolsz, ha semmit nem éreznél iránta, zavart volna, hogy ezt mondta?
- Igen! Képzeld el, zavart volna! - Kiáltotta Naruto az asztalra csapva ökleit. - Ki a francot ne zavarna, ha...
- Ráadásul szinte teljesen biztos, hogy az érzelem viszonzott... - Vágott közbe Sakura, gátat vetve a szőkéből előtörni akaró ösztönös védekezésnek. - Tegnap valószínűleg Hyuuga is hallotta, mikor azt ordítottad, hogy nem vagy szerelmes. Aztán látott minket az ebédlőben, mikor próbáltad rendbe hozni a szoknyámat. Hallotta, mikor azt mondtad, imádsz engem! - A zöld szemek fogva tartották az övéit. - Annyira világos, hogy féltékeny volt!
- Ami nem is alaptalan... - Jegyezte meg Kiba. - Lévén Sakura elég látványosan beléd esett. - A nevezett nő arca azonnal kigyulladt, de senki nem törődött vele. Naruto egy pillanatra beharapta a száját, és szántszándékkal figyelmen kívül hagyta a gyomrát és mellkasát feszegető fura érzést. Meg a gombócot, ami hirtelen megjelent a torkában.
- Nem volt az. Én is... - Újra megtalálta a hangját. - Én is megkérdeztem, hogy nem-e féltékeny, mire közölte, hogy csak azért az, mert nem szereti másnál látni a használati tárgyait! - Sakura megforgatta a szemeit.
- Még mindig nem érti... - Motyogta magának, aztán hangosan felsóhajtott, és keményen a villámló kék szemek közé nézett. - Hyuugáról beszélünk, Naruto. Szerinted csak így lazán beismerné, hogy féltékeny? Csak azért mondta ezt, mert rosszul esett neki, hogy velem látott! - Kiba maga elé emelte az üdítőjét, és mélyeket szívott a szívószálból. Aztán lassan félrerakta a poharat.
- Nehéz elképzelni ezt róla... de Sakurának igaza van.
- Hinata senkit nem szeret! - Fakadt ki végül Naruto. - Engem meg főleg nem! Elfelejtettétek, mit művelünk nap mint nap az irodában? Utál engem! Ha ostorral vernék, se tudna szeretni!
Nyelt egy hatalmasat, de a gombóc nem tűnt el a torkából. Sőt, csak nagyobbá vált, mikor Sakura puhán végigsimította a karját. Oldalra pillantott, és csodálkozva állapította meg, hogy a zöld szemek ellágyultak. Aztán eszébe jutott, hogy barátai még sosem hallották, hogy a keresztnevén hívta volna Hinatát.
- Ezért nem akarsz szerelmes lenni belé? - A hangja is egészen lágy lett. - Mert szerinted nem viszonozná? - Ó, a picsába. Mi feszegeti ennyire belülről? És miért?
- Jól érzem magam vele... otthon... - Motyogta halkan, de hogy a szavakat mi mondatta vele, arról fogalma sem volt. - Vagyis... itt is. Többnyire élvezem, mikor veszekszünk. Jó látni, ahogy kiugrasztom a kifejezéstelen álarcából, mikor ez senki másnak... - Elakadt a hangja, de Sakura gyengéden kisegítette.
- Mikor ez senki másnak nem sikerül.
Naruto csak bólintott, s konokul meredt az asztallapon összekulcsolt kezeire. Basszus. Lehet, hogy Sakuráéknak igazuk van? Szerelmes lenne belé? A puszta gondolat is olyan nevetségesnek tűnt, hogy szeretett volna felnevetni, de semmi késztetést nem érzett, hogy valóban így tegyen. Ez inkább csak... vonzalom. Elvégre heteket töltöttek együtt, és már két éve ismeri. Természetes, hogy ragaszkodik hozzá. Mert akármilyen egy idegesítő fruska, azért... mégis...
- Mit szólnál hozzá, ha Hyuu... Hinata most összeállna mással? - Kérdezte habozva Sakura. Naruto nem válaszolt, de a kezei ökölbe szorultak, hogy bütykei egészen elfehéredtek, ajkát pedig akaratlanul is vékonyra szívta. Hogy a szemei milyenek lehettek, azt csak elképzelni tudta, de barátai arcából ítélve megfelelt a várakozásnak. - Jó, akkor a nagy kérdés... Belenyugszol, hogy dobtad őt, és ezzel vége... vagy utánamész?
Ha lehet, még vékonyabbra szívta a száját. Milyen kérdés ez? Igen, jól érezte magát vele, és igen, jó lenne, ha továbbra is "boldog macskatulajdonos" lehetne. Keserűen elmosolyodott a kifejezésen. Talán Hinata tényleg féltékeny volt? De ez akkor sem jogosítja fel arra a bunkóságra, amit művelt. Amiket tett. Amiket mondott. Valószínűleg személyesen tőle kéne megkérdeznie ezeknek az okait.
- Utánamegyek... - Mondta halkan, de határozottan, s ettől még önmaga is meglepődött. De azért nem szívta vissza. Sakura elégedettnek tűnt a válasszal, ahogy Kiba is. Mindketten hátradőltek a székben, s szemlátomást csöppet sem lepődtek meg, mikor a szőke férfi hirtelen fellökte magát a székben, és megállt az asztal fölött. - Most rögtön!
Egyikük sem válaszolt, csak bíztatón mosolyogtak rá. Naruto ezt őszintén értékelte, főleg azok után, hogy milyen sokkon kellett szegényeknek átesniük miatta az imént. Halványan megpróbálkozott egy hasonló mosollyal, de arca megfagyott, mikor felpillantva észrevette, hogy az ebédlőben mindenki őket nézi.
Mindenki. Ó, a rohadt életbe. Érezte, hogy forróság önti el az arcát, de a sok elkerekedett szempár meg se rezdült. Shikamaru volt az egyetlen, aki elkapva a pillantását inkább felnézett a plafonra, de Ino ugyanakkor csak még jobban elsápadt. Ó, te édes Isten! Ha Hinata megtudja, hogy teleordibálta az ebédlőt a "szennyesükkel..."!
- Öö, jó. Akkor megyek. Öh... - Makogta idegesen, mire barátai mosolya csak szélesedett. - Öm, jó. Sziasztok! - Hadarta az utolsó szót, aztán valósággal kimenekült az ebédlőből.
Basszus! Basszus! Basszus! Ajkai automatikusan szétnyíltak, hogy gyorsabban kapkodhassa a levegőt, miközben Hinata irodája felé sietett. Fogalma sem volt arról, mit fog mondani, ha ott áll majd előtte, csak annyit tudott, hogy beszélniük kell. Azt tudja, hogy mit akar, és ez a vágy nem tartalmazza Hinatát egy másik pasi alatt hemperegni. Már csak a puszta gondolattól is kirázta a hideg, s futás közben ökölbe szorultak az ujjai. De nem, abban változatlanul biztos volt, hogy nem szerelmes Hinatába. Ez a fogalom túl nagy, túl mély érzéseket takar, olyanokat, amikkel ő nem rendelkezik. Az lehet, hogy jól érzi magát a nővel, az lehet, hogy kedveli. Talán nagyon is. Az lehet, nem áll szándékában átadni másnak. De ez még nem szerelem, ez csak nagyon erős vonzalom. Már csak azt kéne kideríteni, Ő-Hyuugasága mit gondol erről.
- Hinata!!! - Tépte fel az ajtót lihegve, s berontott az irodába. Hevesen kapkodta a levegőt, s tovább beszélt, miközben szemével a Hyuugát kereste. - Beszélni akarok... - Elakadt a hangja, mikor tudatosult benne, hogy Hinata nincs a teremben.
Egyedül a középkorú gondok volt odabenn, aki a hangos ajtócsapódást követően felpillantott az asztal mögül, csavarhúzójával megdörzsölte a tarkóját, majd miután beazonosította a hangos látogatót, mosolyogva biccentett az irányába.
- Sajnálom, Mr. Uzumaki, Mrs. Hyuuga mára elment... - Mondta öblös hangon, miközben leeresztette a szerszámot. - Valami sürgős elintéznivalója volt. - Naruto egy pár másodpercig úgy ült ott, mint akit pofon vágtak, aztán lassan megrázta a fejét.
- Oh... értem... - Motyogta, majd kierőszakolt egy mosolyt. - Nem... nem volt olyan fontos, úgyhogy... mindegy, holnap szólok neki. Köszönöm... - Tette hozzá, aztán már ki is fordult az ajtón.
Amint az becsukódott mögötte, hátát a hideg falnak vetette, szemeit lecsukta, és hagyta, hogy a hűvös érzés átbizsergesse a testét. De a szíve attól még ugyanolyan hevesen kalapált a mellkasában.
~ * ~
- Biztos, hogy nem zavarok? - Kérdezte óvatosan Sakura, miközben kiszállt a kocsiból, majd ugyanabban a pillanatban az esernyője után kapott. - Az is elég lett volna, ha holnap behozod az irodába az anyagot.
Narutóra pillantott, miközben felnyitotta az ernyőt, és a feje fölé emelte, de a pár másodperc elég volt ahhoz, hogy máris érezze a hajára pergő cseppeket. Gyászos, hogy pont most kell ilyen időnek lennie. De legalább a levegő kellemesen lehűlt, és a szemerkélő eső friss, jellegzetes illatot hozott magával. Sakura mélyet szippantott a levegőből.
- Persze, hogy nem zavarsz. - Mondta Naruto, s közben egy kattanással lezárta az autóját. Jobb kezét aztán maga elé emelte, hogy a víz ne folyjon az arcába, s megszaporázott léptekkel Sakura mellett termett. - Na gyere, nem akarok teljesen elázni.
A fiatal nő Narutó felé nyújtotta az esernyőjét, de a férfi valamiért kitért alóla, s csak megrázta a fejét. Sakura ezt nem értette. Oké, igaz, hogy rózsaszín, de hát máskor sem volt ezzel baja. Korábban is kölcsönadta már neki. Mindenesetre úgy döntött, félrerakja ezt a kérdést, s helyette maga is szapora léptekkel igyekezett Naruto lakása felé.
- Hé... - Kezdte habozva. - Sajnálom, hogy nem tudtál beszélni vele. - Érezte, hogy a szőke megfeszül mellette, de nem szól semmit. - Jól vagy?
- Persze.
Sakura elnyomott egy sóhajt. Még mindig nehezére esett elhinnie az egészet, de saját érzéseit elnyomta az együttérzés barátja iránt. Narutóra ránézni is rossz volt, csak úgy sütött belőle a kedvetlenség, és akármit is mond, igenis látszott rajta, hogy mélyen megviselték a történtek. Nem akarta tovább feszegetni a témát, tudván, hogy az Narutónak is kellemetlen. Így inkább csak maga elé fordította a tekintetét, s figyelmét a cipője halk kopogására, az eső pattogó hangjára összpontosította. Tényleg nem kellett sokat sétálniuk, míg elérték a nagy társasházat, s oldalra fordulva meg is indultak felfelé a lépcsőn. Sakura még csak háromszor volt itt, és soha nem egyedül... és emiatt bizsergetős érzés keletkezett a gyomrában, de minden erejével próbálta elnyomni. A mai nap csupa sokkoló információval szolgált, és csak remélni tudta, hogy hamar túlteszi magát rajtuk. Csöndben figyelte, ahogy Naruto előhalássza a lakáskulcsát, majd a zárba dugja, és elfordítja. Sakura egy gyors pillantást vetett maga mögé, ahol a másik két ajtó meredt a szabadba, aztán hagyta, hogy a férfi betessékelje az előszobába.
- Hova tehetem az esernyőt? - Kérdezte, miután félig összehúzta azt. Nem akarta végigcsöpögtetni a lakáson.
- Tedd csak le a fogas alá. - Mondta Naruto szórakozottan, miközben lekapta magáról a dzsekijét, és feldobta a cipőtartó fölötti polcra. Utána a hajába túrt, és megrázta azt, a vízcseppek gyorsan perdültek le az arcán. Mikor aztán észrevette, hogy Sakura zöld szemei mereven nézik őt, elmosolyodott, ezzel megtörve a lányon ülő bambaságot. - Oda... - Mutatott maga mellé.
Sakura csak bólintott, és remélte, hogy nem pirult ki nagyon. Átkozta magát a butaságáért. Nem elég, hogy tudtán kívül ugyan, de ő okozta az egész galibát Naruto és Hyuuga között, de még most sem tud túllépni rajta?! 'Fogd már fel, Sakura, hogy a barátod a Hyuugát szereti', ismételgette magának, nem törődve a minduntalan megugró mellkasával, a közben letette cseppektől nedves esernyőjét a kijelölt sarokba. 'Millió meg egy másik srác van, aki rád vár.'
- Öö, akkor bemegyek a nappaliba, jó? - Kérdezte, miközben felegyenesedett, s lélekben megveregette a saját vállát, amiért teljesen normálisan hangzottak a szavai. - Te meg keresd elő a szerződéseket.
Naruto csak intett a kezével, és már el is tűnt az egyik sarokban a hálószobája irányában. Sakura mélyen beszívta a levegőt, aztán kilépett a cipőjéből, és a nappali felé vette az irányt. Ahogy azt előre sejtette, ott rendetlen látvány fogadta. A tévé mellett üres kínais csomagok hevertek, a szőnyegen egy gyűrött pulóver nyomódott neki az asztal lábának. Az akvárium tetején egy vastag lexikon és egy gyűrött képregény pihent, a kanapén a macska mellett pedig egy felborult pohárból ömlöttek szét a tollak és ceruzák... Sakura megdermedt, és visszakapta szemeit a kanapéra. Nem, nem képzelődik.
- Na... - Motyogta, mivel nem sikerült megtalálnia a hangját. - Naruto! - A nevezett épp abban a pillanatban fordult be a nappaliba.
- Miért nem ültél le? - Kérdezte kissé megrovó hangon, miközben finoman a kanapé felé lökte Sakurát, ő maga pedig a bal kezében tartott vastag halomnyi papírra pillantott. - Na figyelj, megtaláltam mindent, kivéve az előző havi második szerződés... Sakura? - Lesett fel Naruto, s hangja aggodalmasnak tűnt. - Mi a... - Elakadt a hangja, mikor követve a lány tekintetét szemei a kanapén trónoló jelenségre estek. - Ó te jó ég...
- Azt mondtad, nincs macskád! - Szinte már vádlónak hallatszott, pedig Sakurának ez egyáltalán nem állt szándékában.
- Nincs is! - Nyögte Naruto, az arca egészen fehérré vált.
Az apró cica érdeklődve nézett rájuk, rózsaszín nyelvét kidugva megnyalta az orrát, aztán felemelkedett a kanapén. Karmait az anyagba mélyesztette, s egy pillanatra doromboló hangot hallatott, de mikor Naruto óvatosan közelebb lépett hozzá, éles fogait kimutatva szisszentett.
- Nyugi, nyugi... - Suttogta neki Naruto, s szemeit szemlátomást képtelen volt levenni az állatról. Jobb kezét bizonytalanul emelte a kismacska felé, aki újra kidugta a karmait, de mikor a tenyér először végigsiklott a fényes, fekete bundán, a karmok visszahúzódtak, és a doromboló hang visszatért. - Nyugi...
Sakura megkövülten figyelte őket. Narutónak szemlátomást azonnal sikerült elnyernie a macska rokonszenvét, mert a következő pillanatban a cica már hangosan dorombolva tekergett a férfi keze körül, újra és újra hozzádörzsölve magát a puha tenyérhez. Mikor Naruto kezei a nyakához siklottak, kidugta a nyelvét, és végighúzta a barna csuklón.
- Te jó ég... - Suttogta alig hallhatóan a férfi, és Sakura nem értette, miért kerekedtek el annyira a kék szemek, amikor hozzáértek a cicán lévő fekete nyakörvhöz. Sakura eddig észre sem vette, hisz a színével teljesen beleolvadt a fekete bundába.
- Naruto... - Kezdte Sakura, s nem tudta elnyomni a kíváncsiságot a hangjában. De ahhoz nem kellett nagy ész, hogy rájöjjön, ennek van valami köze a kisfőnökhöz. - Mit... - A szőke férfi azonban félbeszakította.
- Ne haragudj, Sakura, de most el kell mennem... - Húzta ki magát, s mikor megfordult, a lány megilletődve állapította meg, hogy a kék szemek valósággal lángolnak az elszántságtól. - Én... Meg kell keresnem a másik macskámat. - Sakura nyelt egyet, de nem szólt semmit, mikor a férfi elviharzott mellette.
- Visszajövök! - Hallotta még a hangot a bejárat felől, aztán az ajtó éles csapódása járta át a házat.
Sakura óráknak tűnő pillanatokig csak állt meredten a helyén, s csak akkor tért magához, mikor a cica hozzádörzsölte magát a kezéhez. Lassan felsóhajtott, aztán letelepedett a kanapéra, s ölébe vonta a kisállatot...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó