Naruto
Lassan elérkezett 3 óra.  Elindultam Inohoz. Út közben éreztem hogy valaki követ. Oda értem a megbeszélt helyre.
- Szia Naruto! - köszönt Ino.
- Hali. - köszöntem vissza.
- Mi a baj?
- Semmi. Amúgy hogyhogy ilyen jól elvagytok Hinatával? - kérdeztem majd kuncogni kezdett. - Mi van?
- Még mindig azon a kis csitrin jár az eszed? - kérdezte és én meglepődtem.
- De... Ti jóba vagytok... Vagy nem? - erre Ino furcsa lett.
-  Jajj persze!  Csak kíváncsi voltam a reakciódra! - Valami nekem nem stimmel...
- Na... Megyünk sétálni? - kérdeztem majd sétálni kezdtünk. Továbbra is hallottam a hangokat a bokrok közül, sőt egyszer olyat is hallottam hogy valaki leesett egy fáról.
Hinata
Nem kellett volna fára másznom. A lábam kificamodott. Úgy kellett sétálnom hogy minden egyes ágat fognom kellet mielőtt elestem volna. Naruto valószínűleg rájött hogy van itt valaki, mert egyfojtában ide néz. Miért is vagyok én itt? Ja igen.... Féltékenység... 
- Hé Ino... - törte meg a csendet Naruto.
- Igen?
- Mit szeretsz bennem? - meg álltam egy helyben. Nyugi Hinata nem szereti őt!
- Mindened!  - jelentette ki Ino.
- Akkor jó. - Naruto lejjeb hajolt mert Ino kicsi volt hozzá képest, mondjuk nálam nagyobb... Közelebb hajolt hozzá. Jajj ne! Valamit tennem kell! Hmmm.... Jó vagyok a színészkedésben... Ekkor kicsit megindultam és ki estem a bokrok közül. Mind a ketten engem néztek. nem baj legalább nem volt meg a csók!
Ino
A fenébe ezzel a fruskával! Mindig rosszkor van rossz helyen! Pedig már majdnem! Ezt még vissza kapod Hyuga Hinata!
- Hinata! Jól vagy!? - futott oda hozzá Naruto.
- Igen... - mondta a kis cafka. - B-bocsánat hogy megzavartam a randitokat!! - mondta majd elfutott.
- Naruto! - kiáltottam rá. Végre rám figyelt.
- Hmm??? - kérdezte.
- Folytatjuk?
- Jah.... - majd csendben sétáltunk tovább.
- Kérdezz valamit! - kértem meg mert unatkoztam.
- Jó... Mit gondolsz Hinatáról?
- Már megint ő? Hát jó! Szerintem ő egy magát megjátszó, nyámnyila, gyáva, unalmas, és még sorolhatnám! De a lényeg az hogy szerintem egy abszűz! Szóval nem nagyon bírom...
Naruto
Gondoltam! Tudtam hogy csak kihasználja Hinatát! Valahogy megéreztem! Pfúúú! Én most úgy leoltom!
- Mit képzelsz magadról?! Hinata segít neked megszervezni a randit te meg, így kibeszéled?! Azt tudtam hogy beképzelt vagy, de hogy ennyire messzire menj... Szánalmas!
- Sajnálom!
- Ne mondj többet! Mától nem ismerlek! Chhh! Hogy is hihettem abban hogy megváltozol? Na mentem! Szevasz!
- Naruto... - már csak ezt hallottam. Elkezdtem futni hátha még utol érem Hinatát. Meg is találtam, egy padon ült. A cseresznyeszirmok lehullottak a fáról és egy-két darab a hajába esett. Egy koldus oda ment és pénzt kért Hinatától. Hina adott neki egy tizezrest. Milyen kedves...  Meglátott engem majd gyorsan a földet kezdte bámulni. Közelebb léptem hozzá.
- Szia. - köszöntem.
- Sz-szia... Ino?
- Hát... Haza kellett mennie. - böktem ki.
- Tudtál róla hogy, rosszul hazudsz?
- Jah!!! - mosolyodtam és pirultam is el.
- Nos mi történt?  - kérdezte mosolyogva.
- Hát... - megmondjam hogy kicsúfolta, vagy inkább ne... - Izé... Kicsúfolt... Téged.... - Hinata erre már gonoszabban nézett, majd lehajtotta a fejét.
- Tudtam.... - majd a térdére könnyek hullottak. - Engem mindig.... Kihasználnak....
- Ugyan Hina! Én, Sakura, és Sasuke soha nem használunk ki! - próbáltam vigasztalni. Felállt közelebb lépett hozzám és megölelt.
- Köszönöm... - nem nagyon értettem, mert egyrészt a sírás miatt túl vékony volt a hangja, másrészt meg annyira ölelt hogy fájt a hasam  .
Sakura
Sasuval otthon maradtunk ketten. Az ágyon fekszünk és simogassa a derekamat. 
- Sakura....
- Igen?
- Szeretlek! -  elpirultam, majd megölelt és megcsókolt...  Olyan gyengéd és csodás volt! Lehúzta a pulcsim és a nyakamat elkezdte csókolgatni.
- Sasuke! - szóltam rá mikor már a keze félig a bugyimban volt.
- Mi az? - állt meg a csókolással és kényesztetéssel.
- Megvan... A .... Havi.... Tudod.... - böktem ki nagy pirulással.
- Ne máááár!!! - sóhajtott fel majd hátra dőlt az ágyon. - Balszerencsés vagyok! - mondta.
- Adj egy puszit te kis szerencsétlen! - nevettem el magam majd puszit adtam neki. A délutánunk így telt.
Hinata
Narutóval sétálgattunk mikor hirtelen megállt.
- Mi a baj? - kérdeztem.
- Csss! - csendesített el. Remélem nincs baj, nem akarom hogy megint legyen valami!
- Hercegnő! - hallatszott a férfi hangja a bokrok közül. Naruto elém futott.
- Ne merj hozzá nyúlni! - kiáltott fel. Szóval most nem genjutjuban jelent meg.
- Hercegnő jöjjön ide. - mondta Toneri. Naruto meg akart mozdulni de nem tudott.
- Mi a...? - mordult fel Naruto.
- Mi a baj Naruto? - kérdeztem.
- Nem tud mozogni, mert megbénítottam. - mondta Toneri.
- Hinata menekülj! - mondta Naruto. Én megilyedtem de eszembe jutott a szike amit eltettem szükség esetén, most hasznát veszem. Elővettem, kinyitottam, Naruto elé léptem és a szikét a mellkasom elé tartottam.
- Nem hagyom hogy bárkit is bánts! Főleg nem a szeretteim! - erre Toneri nevetni kezdett.
- Ugyan! - én megszorítottam a szikét és neki futottam, eltűnt. Keresgélni kezdtem. Elő kell vennem a byakugant, de nem szabad... Muszály!
- Byakugan! - kiáltottam fel, majd a szemem csillogni kezdett, a szemem körül pedig ráncok jelentek meg. Forgolódni kezdtem ide-oda, hátha megtalálom Tonerit.
- Hinata? - kérdezte Naruto.
- Sajnálom hogy eddig nem mondtam... Hogy létezik a byakugan....
- Semmi baj... Csak én azt mondtam hogy menekülj. - mormogott nekem.
- Tudom... Csak én hasznavehetetlen vagyok és ellent akarok neki vetni...
- Szerintem igen is hasznos vagy!
- Ezt hogy érted? - majd Naruto mozogni kezdett.
- Úgy hogy amikor elém áltál hozzám értél és én loptam a chakrádból így megtudtam volna mozdulni.
- Az én chakrám miatt? De nekem...
- A te chakrád természetes, legalábbis a legtöbb része... és ha azt össze keverem az én... Várj hogy is van? Elfelejtettem... - nevette el magát Naruto.
- De akkor miért nem mozogtál?
- Mert ez a tervem része volt!
- Terv?
- Aha! - majd Naruto egy füst felhő berobbanása után eltűnt. Kerestem a byakugannal és meg is találtam. Intett nekem hogy menjek utána. Úgy is tettem. Futni kezdtem. Elestem egy fa ágban. Majd elájultam. Valószínűleg ez nem volt a terve.  Béna vagyok! Mikor felkeltem egy sötét szobában találtam magam. Kinyitottam a szoba ajtaját és egy hosszú folyosón találtam magam. A hátam mögül hangos kiáltásokat hallottam,amitől megilyedtem. Futni kezdtem és egy szőke kis fiúra találtam. A sarokban sírt. Oda sétáltam hozzá és megfogtam a vállát. Rám nézett és nagyon hasonlított Narutóra csak kicsibe.
- Mi a baj? 
- A szüleimet megölték... Engem meg mindenki utál...
- Én nem! - bíztattam a kisfiút.
- Te Hinata vagy? - kérdezte érdeklődően.
- Igen de honnan tudod?
- Az a fiú mondta! - majd a hátam mögé mutatott én hátra fordultam és Narutót láttam.
- Hinata végre meg vagy!
- Te honnan tudod vagy tudtad hogy én itt vagyok?
- Nade Hinata! Ilyet hogy kérdezhetsz? A kyubi segítségével megtaláltalak.
- Akkor most hol vagyunk? Genjutsu? Ugye?
- Igen...  - mondta unottan.
- Hogy jutunk innen ki? Nem is! Te hogy jutottál ide?
- Ömmmm... Toneri engem is ide hozott... - mondta és egy izzadtság csepp lecseppent az arcáról.
- Jó... Akkor válaszolj a kérdésemre!
- Hinata.... Nem hiszel nekem?
- Bár hinnék.... Nos, itt a kérdés! Milyen színű... boxer volt rajtad aznap mikor.... Tudod.... Mi ketten....  - nyeltem egy nagyot és nem folytattam.
- Zöld rajta Konoha jelével és az oldalán egy kisebb lyuk.
- Igen... Akkor te vagy az.... - örültem.
- Jó rájönni!
- Most mit csináljunk?
- Add a kezed! - majd oda adtam a kezem neki. Mind a kettőnkét megvágta, de nem történt semmi. Az ő vérét az én sebembe rakta majd fordítva is megtette.
- Ez mire jó?
- Majd meglátod! - majd halványulni kezdett minden. Lassacskán felébredtem ott voltam ahol elájultam. Naruto fel emelt majd hazafele sétált velem.
- Nem fáj már? - kérdezte.
- Hogy őszinte legyek... nem is érzem hogy megvágtad.
- Akkor jó! ☺ - most már csendben sétált, a kezei melegen átöleltek, szinte elolvadtam tőlük.
Naruto
Mikor már megfájdult a kezem Hinatát a hátamra dobtam és úgy vittem tovább. Éreztem hogy az arcát a vállamon pihenteti, olyan bizsergető érzés volt. Lassan a házuk elé értünk.
- Itt volnánk!  - vigyorogtam majd elengedtem a lábait és ő lassan letette őket a földre, majd elengedte a vállaimat.
- Köszönöm hogy elhoztál! - végre mosolyog!!!!! Az arca szinte ragyog tőle!  A házból sikítást hallottunk, majd Hinata benyitott. Sakura és Sasu játszottak...  Kinyírom őket! Most nem tudom nézni ahogy Hinata mosolyog!  Ekkor Hinata nevetni kezdett. Szinte már sírt azon ahogy Saku és Sasu dobálták egymást a plüssökkel. Imádlak titeket!!!  Nevet!!! Nem mosolyog hanem nevet!!!! Örök hálám annak a két hülyének!! 
- Mi olyan vicces? - kérdezte Sakura.
- Az hogy... - Hinata nem tudta ki mondani amit akart mert úgy nevetett.
- Naruto mi olyan vicces? - kérdezte tőlem is.
- Hát az hogy játszotok.
- Biztos!  Beszáltok?
- Megkérdezem Hinatát....
- Oké!  - Hinata mögé sétáltam és megcsikiztem a hasát. Ettől még inkább nevetett de lassan és nehezen abba hagyta, és rám figyelt.
- Igen?
- Jössz játszani?
- Igen! Nem hagyhatom ki!
- Akkor Hinata velem leszel! - mondta Sakura. - Sasu és Naruto ti együtt lesztek! - folytatta.
- Ok. - mondta Sasuke majd beálltunk a helyünkre és kezdtük. Sasuke dobott én meg szedtem a plüssöket neki. A lányoknál, Saku dobott Hinata pedig a plüssöket szedte. Az első körben mi nyertünk. Majd fordult a kocka. Én dobtam Sasuke szedte a plüssöket. A lányoknál most Hinata dobott, Sakura pedig a plüssöket szedte össze. Ebben a körben ők nyertek. Mindannyian elfáradtunk. Mindenki ledőlt a kanapéra, kivéve Hinatát, ő mindenkinek hozott egy pohár vizet vagy amit kért. Utána ő is ledőlt.
Hinata
Végre leültem. Tiszta víz voltam. A kezemen is folyt az izzadtság. Egyszer csak nagyon csípni kezdte a kezem valami. Rá néztem és a seb amit Naruto csinált vérzett.
- Mi a baj Hina? - kérdezte Sakura.
- Semmi... Egy pillanat és itt vagyok! - fel álltam és a konyha felé vettem az irányt. Az egyik fiókból ki vettem egy sebtapaszt és ráragasztottam a kezemre. Mintha mi sem történt volna, úgy sétáltam vissza. Lehuppantam és becsuktam a szemeim.
- Hinata, Hinata! - hallottam a kiálltásokat, majd kinyitottam a szemem. Le voltak kötözve, ki akartam őket menteni ekkor Toneri jelent meg.
- Még mindig nem jön velem, hercegnő?
- Ne hagyom hogy hozzájuk érj! - álltam fel és mint aki bunyózni készül, olyan pózba álltam.
- Ugyan Hinata kisasszony! Én nem akarom őket bántani! De ha nem jön velem... - ekkor Sakura mögé állt és egy kést rántott a nyakához.
- Ne hogy hozzá nyúlj!
- Akkor döntsön maga! A barátai élete múlik magán!
- Jólvan! Megyek veled... - ő mosolyogni kezdett.
- Jó kis lány. - mondta majd kitárta a kezeit és én közelebb léptem hozzá...
- HINATA NE MENJ! - kiáltotta Naruto.
- Sajnálom... Viszlát.... Naruto, Sakura és Sasuke... - mondtam majd teljesen Tonerihez léptem, ő megölelt. Kis idő elteltével egy kisebb ütést éreztem a tarkómon, amitől el is ájultam.
Naruto
Valahogy ki kell szabadulnom! De hogy?  Megvan!  Oda megyek a késes szekrényhez és veszek ki egyet! Oda sétáltam és kivettem egy kiskést majd vágni kezdtem a madzagot. Há sikerült! Így kell ezt! Hmmm... Most kiszabadítsam őket is vagy inkább fussak Hinatáék után...? Inkább futok.
- HINATA!! TARTS KI!!! - kiáltottam a semmibe, és csak akkor jöttem rá hogy nincs senki sehol.
- A francba! Hol lehetnek? - ekkor egy sikítás hallatszott az erdőből. Hinata?
- JÖVÖK MÁR! - és már futottam is. Lassacskán beértem az erdőbe. Nem volt ott senki. Mögöttem hatalmas chakrát éreztem.
- Engedd el Hinatát! - kiáltottam hátra, de nem fordultam meg.
- Hisz ő akar velem lenni. - mondta majd meglepetten fordultam hátra.
- Naruto ne higgy neki! - kiáltotta.
- Hinata! Gyere ide gyorsan! - mondtam neki.
- Nem!
- He? Miért nem?!
- Mert... Én gyáva vagyok! - jelentette ki majd térdre borult és sírni kezdett.
- Hinata... - mondtam és közelebb léptem hozzájuk, de mintha egy hurrikán csapott volna meg úgy repültem neki az egyik fának. Hinata erre felnézett és futni akart hozzám, de az a marha a nyakától fogva eldobta, méghozzá tök nagy erőből. Azt hittem hogy ott helyben kinyírom, de elég volt fel állnom. Remegő lábakkal álltam előtte. Láttam hogy Hinata is fel állt a fejéből kisseb vér folyt. Lassan sétálni kezdett Toneri felé. Rá ugrott és folytani kezdte. Toneri verte Hinatát csak a fejét hogy leessen róla. Felkapta a vizet és megfogta Hinata haját, úgy dobta a földre. Majd egy kunai tőrt rántott elő.
- Gyerünk tedd csak! - bíztatta Hinata azt a szemetet.
- Én nem bántom magát hercegnő. Én majd csak a szüzességét fogom bántani. - Mi a rák??? Erre felmérgedtem.
- Mi a f@sz? Hozzá ne merj nyúlni Hinata rejtett testrészeihez! Mert ki nyírlak!
- ELÉG!!!! - kiáltott fel Hinata. Mind a ketten ránéztünk. - Miért rajtam kell veszekedni?! Jó hogy nem már egymásnak ugratok a szüzességem miatt! Hadjátok abba! Elegem van mind a kettőtökből! - mérgelődött.
- Na de Hinata! Mi lesz ha teherbe esel tőle? - kérdeztem.
- ...  - nem kaptunk választ.
- Mi a baj? - kérdeztem mert láttam hogy már megint a sírás kerülgeti. Továbbra sem szólt hanem megfordult a földön, így csak a hátát láttam. Toneri vissza fordította, úgy hogy megfogta a vállát és hátra fektette. Hozzányúlt a pulcsija cibzárjához és lehúzta.
- M-mit művelsz? - kérdezte Hinata.
- Megteszem amit akartam. Elveszem a szüzességét. - Ez de perverz...  mindig az ilyeneken jár az esze?
- Rendben... - egyezett bele Hinata. MIVAN?!!
- Hinata nem teheted! - kiáltottam rá.
- De... Így legalább nem esik bajotok.... - Nem teheti ezt velem! Nem! Nem hagyom hogy hozzá érjen! Nem is szereti Hinatát!
- Tudod Toneri... Rohadt nagy perverz fickó vagy! Nincs időd elvinni egy szerelmes hotelbe vagy valami ilyesmi? Ha én ezt megtehetném, én biztos rózsákkal díszített és gyertya fényes szobába vinném Hinatát! - ekkor a fák közül két kunai tőr repült Toneri hátába de volt még egy valami nyíl féle. Saku és Sasuke léptek ki a fák közül.
- Naruto... Egyszer legalább vigyázhatnál Hinatára normálisan! - szólt Sasuke. Sakura már ott volt Hinatánál, és segített neki felvenni a pulcsit majd fel álltak.
Sakura
- Jól vagy csajszi? - kérdeztem mosolyogva.
- Igen, köszönöm. - mondta majd ő is mosolygott.
- Akkor jó! Van egy jó hírem!
- Mi lenne az?
- Elmegyünk ruhákat vásárolni.
- Szuper! - mondta majd nevetni kezdett.
- Akkor gyere itt hadjuk a... - nem tudtam befejezni a mondandóm mert veszekedést hallatunk a fiúktól. Sasuke nagyban fujtogatta Narutót.
- Még egy ilyen és meg halsz! - mondta Sasu.
- Az mindegy! Mert már most is fujtogatsz! Még egy kicsi és meghalok!! - morgott Naruto. Majd Hinata és én arra lettünk figyelmesek hogy Narutónak róka körmei lettek.
- SASUKE VIGYÁZZ! - kiáltottunk oda de már késő volt, Naruto elkapta Sasuke torkát. Rá néztem Hinatára de olyan furcsák voltak a szemei. Megmozdította a kezeit is, úgy hogy a teste mellett voltak ökölbe szorítva. Egyszer csak kék füst féle jelent meg az öklei körül, majd két oroszlán fej jött ki belőlük. Nagyon meglepődtem.
- Jūho Sōshiken! - mondta majd megindult Naruto felé és egy kisebb ütést adott a hasába, amitől Naruto összerogyott. Én oda futottam Sasukéhez, szerencsére nem esett baja. Hinatának eltűntek az oroszlán öklei, majd a szeme is normális lett. Mi csak néztük Sasuval ahogy Hinata rendes kinézete vissza jön. Lassan Naruto is ébredezett. Haza mentünk beszélgettünk még egy kicsit majd a fiúk hazamentek, megfürödtünk és ledőltünk. Hosszú nap volt ez a mai. Hasra fordultam és el aludtam.  
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Jó rész volt, de egy kicsit megijedtem hogy az a disznó elveszi Narutó elöl Hinata szűzességét. Szerintem Narutónak gyorsan megkéne tennie, és utána az a Toneri már nem zaklatná többet, mivel Narutó megelőzné és mivel már nem lenne szűz, nem lenne értelme tovább zaklatnia Hinatát :D