Az Uchiha rezidencián:
A lassan tizenötödik életévét betöltő Itachi, hazaérkezett egy kemény nap után. Két lelkes, felé szaladó kisfiú fogadta, Uchiha Sasuke és Uzumaki Naruto. Még szinte meg sem érkezett, de a srácok már türelmetlenkedve kérdezték őt.
- Bátyus, ugye ma játszol velünk?
- Igen... nagytesó, kérlek, játssz velünk! - Itachi leguggolt a két kisfiú elé, felemelte két kezét, elmosolyodott és megpöckölte a homlokukat.
- Sajnálom srácok, majd legközelebb. - A két lurkó morcos arccal fogta a homlokát.
- Ez nem ér! Mindig ezt mondod... - Dünnyögte Sasuke. Naruto is elég durcás képet vágott.
- Menjünk Sasuke, a nagytesó úgy tűnik, megint nem ér rá velünk foglalkozni.
Azzal a két lurkó elszaladt fel az emeletre. Itachi fájó pillantást vetett rájuk, ahogy távolodtak és felsóhajtott. Ekkor egy középkorú férfi lépett ki a konyhából. Uchiha Madara volt az, Itachi nagybátyja.
- Na? Hogy ment a mai edzés?
- Egész jól, bácsikám. Bár egy kicsit elfáradtam.
- Ezt most inkább meg sem hallottam... Ma még velem is gyakorolnod kell, tudod jól. Ideje felmérni, mennyit tanultál az elmúlt pár hétben. Én nem nézem jó szemmel a gyengeséget. Kapsz egy órát felkészülni... Várlak az edzőszobában, és hozd magaddal a kardodat is.
- Igenis, bácsikám.
Itachinak fekete, közepesen hosszú, sima haja, és fekete szemei voltak. A Kisöccse szinte kiköpött mása volt, csak az ő haja rövidebb volt, és felborzolt. Narutónak szőke, felborzolt haja, és kék szemei voltak. Madarának fekete, derékig érő durva haja volt, és fekete szemei.
Itachi, ahogy ment a szobája felé, meghallotta a jókedvűen vihorászó Narutót és Sasukét, és melegség töltötte el a szívét. Nagyon szerette a két gyerkőcöt, és bármit megtett volna a védelmük érdekében. Többször előfordul már, hogy szembe kellett néznie Madarával miattuk, aki viszont egyáltalán nem szívlelte őket, így szegény Itachit, volt, hogy a két fiú szeme láttára tanította móresre. Ilyenkor a két kicsi a látottaktól ijedten, sírva az egyik sarokban kuporodtak össze, egymásba karolva. Itachi úgy gondolta, inkább ő legyen Madara dühének áldozata, mint a kisöccse és Naruto. Magában persze rettenetesen gyűlölte Madarát. Megesküdött, hogy egy nap mindenért kamatostul megfizet neki. Elhatározta, hogy amint eléri a tizenöt éves kort, fogja Sasukét és Narutót, és örökre otthagyják Madarát. Átkozta a sorsot, hogy miért kellett ilyen helyzetbe kerülniük.
Összekészült, és az ágya mellé helyezte a kardját. Rápillantott az órájára, látta, hogy van még ideje, ezért egy kicsit lepihent az ágyára, de a fáradság miatt elnyomta az álom.
***
Éjszaka volt, az autópályán egy családi kisbusz közeledett Avarváros felé. Az Uzumaki és Uchiha család volt úton hazafelé, közös nyaralásukról. Együtt ünnepelték meg az Uchiha és az Uzumaki vállalat egybeolvadását. Már közel voltak Avarvároshoz, mikor a kisbusz irányíthatatlanná vált, és az árokban kötöttek ki. A jármű csúnyán összeroncsolódott. A közelben lévő autósok értesítették az illetékeseket. Hamarosan megérkeztek a rendőrök és a mentősök is. A balesetet csak a három gyerek élte túl, kisebb-nagyobb sérülésekkel, a szülők meghaltak. Ezután a három fiú, az egyetlen rokonukhoz, Uchiha Madarához kerültek. Bár Narutónak nem volt a rokona, de őt is magához vette, mivel Narutónak nem volt hozzátartozója. Így az Uchiha vállalat mellett, az Uzumaki vállalat irányítása is Madara kezébe került, mint a legközelebbi hozzátartozó. Amíg a legidősebb fiú, vagyis Itachi, be nem tölti a tizenötödik életévét, mindennel Madara rendelkezhet, míg Itachi úgy nem dönt, hogy él örökösödési jogával.
Teltek múltak az évek, Madara szigorral nevelte Itachit, és engedelmességre tanította. Ehhez a számára két legkedvesebb fiút használta fel. Velük képes volt sakkban tartani Itachit, aki mindent megtett neki, amire csak utasította. Madara beíratta Itachit harcművészetet, és kardforgatást tanulni. Úgy gondolta, ezáltal majd jobban képes lesz megtanulni a fegyelmet, valamint engedelmességet. Az évek során jól beleégette Itachi fejébe, hogy vele nem érdemes ujjat húzni, és ha próbálkozik valamivel, annak a két fiú látja kárát. Madarának esze ágában sincs lemondani a vagyonról és hatalomról, ha Itachi betölti a tizenötödik életévét. Túl sok fáradozást ölt már bele abba, hogy mindent megszerezzen. Időről-időre, harcra kényszerítette Itachit, avval az ürüggyel, hogy felméri mit tanult, és mennyit fejlődött. Valójában csak emlékeztetni akarta rá, hogy hol a helye.
***
Itachi arra riadt fel, hogy egy erős kar megragadja, majd kivágja őt az ablakon. Hatalmas puffanással ért földet a hátsó udvaron, és egy kis vért is felköhögött. Madara fogta Itachi kardját, azt utána dobta, majd kiugrott az ablakon a fiú után. Úgy ért földet, mintha fel sem vette volna, hogy most ugrott ki az emeletről, majd a fiúra ordított.
- Mit képzelsz te magadról?! Csak úgy bealszol, míg én ott dekkolok rád várva a teremben?! Kelj fel, te puhány! Vedd fel a kardodat és küzdj férfiként!
Itachi feltápászkodott, támadásra emelte kardját, majd két kiáltó hangra lett figyelmes az ablak irányából, amin az imént hajították ki. Sasuke és Naruto riadt arcát látta, ahogy az ő nevét kiáltozzák, és aggódva kérdezgetik, hogy mi történt... jól van-e... Madara ettől csak még idegesebb lett.
- Büdös kölykök, hátra arc, és takarodjatok vissza a szobátokba! Ez csak rám, és a bátyátokra tartozik! Szedjétek a lábatokat, különben odamegyek!
- Kérlek, ne bántsd őket! Velem van elintéznivalód, nem velük! Naruto! Sasuke! Kérlek, fussatok vissza a szobátokba és ne gyertek ki, míg nem szólok! - A fiúk rémülten, szipogva tettek eleget Itachi kérésének.
- Remélem ettől a kis ébresztőtől magadhoz tértél. Most pedig, mutasd meg, mennyit is fejlődtél.
Madara egy vörös páncélöltözéket viselt, ami védte a vállait, a lába két külső szélét és annak közeit is. Fegyvere egy lánchoz erősített, nagy legyezőhöz hasonlító valami volt, amit pajzsként is használt, valamint egy kard. Itachi ezzel szemben csak egy szabványos fekete öltözéket viselt, és a kardján kívül nem volt más fegyvere.
- Most megfizetsz azért, amit az előbb tettél! Most minden másképp lesz, mint az utolsó alkalommal...
- Akkor ne csak a szádat jártasd, hanem gyere, és bizonyítsd be!
Itachi nekirontott Madarának, egy erőteljes vágással próbálkozott elsőnek. Madara könnyedén hárította a legyezővel, amit a földbe állított a támadás levédésére, majd átugrotta azt, és egy jól irányzott rúgással hozzá vágta Itachit a legyezőnek, aki arról visszapattanva esett a földre. A férfi megrántotta a láncot, majd a legyező ismét a kezébe került. Már rontott is neki a földön fekvő Itachinak, aki az utolsó pillanatban tudott odébb gurulni a rá irányuló kard suhintását kikerülve. A fiú gyorsan felugrott a földről, és a még egyensúlyát nem visszanyert férfi irányába döfött. Már azt hitte, hogy végre sikerült elkapnia bácsikáját, ám az hírtelen pördült egyet, és kardjával hárította a támadást, a legyezővel pedig arcon csapta a fiút. Itachi megszédült a rá mért ütéstől. Mire feleszmélt, Madara már indította is a következő támadást. Látszott a mozdulatain, hogy egy erőteljes csapással akarja lezárni a harcot. Itachi összeszedte minden erejét, és visszatámadt a felé közeledő bácsikájának. Olyan erővel csattant egymásnak a két kard, hogy mindkettő eltörött. Madara ettől egy kicsit meglepődött.
- Na mit szólsz, bácsikám?! Most már azért nem megy olyan könnyen mint eddig, mi?! Már csak azt a fránya legyeződet használhatod.
- Ne bízd el magad! Nincs szükségem a kardra, sem a legyezőre, hogy elintézzek egy olyan tejfölösszájút, mint te! Hogy bebizonyítsam, nem fogom használni a harc hátralévő részében a legyezőt. Mostantól sima küzdelem lesz. Nagy élvezettel fogom letörölni azt a pimasz vigyort a képedről! Na, gyere csak!
Itachinak nem kellett kétszer mondani, nekirontott Madarának, és egy erős jobbegyenessel akarta kifektetni. A férfi, Itachi nagy megrökönyödésére, elkapta a kezét, tovább taszította, és hátsón billentette. Itachi a lendülettől, egyensúlyát vesztve a földön végezte. Madara felugrott a levegőbe, és egy rúgással akarta a porba tiporni az épp feltápászkodni készülő Itachit. A fiú az utolsó pillanatban mozdult odébb, így Madara pont mellette ért földet, de már emelte is a másik lábát, amivel Itachi fejét célozta meg. A fiú felkapta két kezét védekezésre, így sikerült hárítania a rúgást, majd megpróbálta elgáncsolni Madarát, ami úgy nézett ki, hogy sikerült is neki. De a férfi megint meglepte őt. Kezeit a földnek csapta, elrugaszkodott velük, pördült egyet hátrafelé a levegőben, és már talpon is volt.
- Korábban kell felkelned ahhoz, ha engem el akarsz kapni. Az eddigi teljesítményed enyhén szólva is szánalmas! Még csak megütnöd sem sikerült engem. Hogy akarsz így legyőzni?! Csak áltatod magad!
- Még nem végeztem! Védd magad! Szét fogom rúgni a seggedet, bácsikám!
- Hmph... Unom már a játszadozást. Három...! - Mutatta Madara három ujját.
- Mi három...? - Kérdezte értetlen képet vágva Itachi.
- Három mozdulattal véget vetek ennek a küzdelemnek.
- Na azt szeretném én látni! Erre kíváncsi vagyok!
Itachi alig mondta ki e szavakat, Madara villámgyorsasággal termett előtte, és akkorát húzott be a fiú arcába, hogy az megszédült. De elesni sem volt ideje, mert Madara az egyik kezével megragadta, a másikkal pedig egy hatalmasat behúzott a gyomrába is, amitől Itachi vért köhögött fel. Majd egy utolsó mozdulattal keményen lefejelte, majd elengedte a fiút. Itachi egy-két másodpercig még állva maradt, majd összerogyott. Azt sem tudta, hogy a homlokát, az arcát, vagy a hasát fogja. Mindene fájt és sajgott, szájából pedig vér csordogált.
- Hogy... Hogy voltál képes...
- Sokat kell még tanulnod... - Jegyezte meg közömbös hangon Madara, majd felszedte a felszereléseket, és bement a házba, Itachival nem törődve. Nem sokkal később, Naruto és Sasuke rohantak a földön fekvő Itachihoz. Elborzadva látták, hogy milyen rossz állapotban van.
- Bátyus! Bátyus! Jól vagy? Szólalja meg!
- Nagytesó, kelj fel!
Itachit Sasuke és Naruto felsegítette, majd támogatva bekísérték őt a házba. A két fiú próbálta ápolni Itachit. Hoztak neki meleg vizet, és törölközőt. Mikor már úgy érezte, van annyi ereje, hogy magától lábra álljon, felkelt. Magához ölelte a két kisöccsét, megpuszilta a homlokukat, majd megköszönte nekik a segítséget. Megkérte őket, hogy menjenek vissza a szobájukba. Ezután Itachi elment a fürdőbe lezuhanyozni. A zuhany alatt magában dühöngött, a kezét ökölbe szorította, és belevágott a csempébe.
"Átkozott Madara! Esküszöm, egyszer még mindenért megfizetsz!"
Miután végzett a fürdéssel, és nagyjából rendbe szedte magát, Itachi lement a konyhába, ahol Madara már várta, aki egy levelet tartott a kezében. Mikor meglátta a férfit, elöntötte az iránta érzett gyűlölete. A férfi odadobta a levelet a fiúnak, aki azt ügyesen el is kapta. Itachi kibontotta, és olvasni kezdte a levelet. Végre megkapta az értesítés, amire már annyira várt. Felvették az Avarvárosi Kapcsolatképző Gimnáziumba. Jövő héten lesz a tanévnyitó. Madara csak ennyit fűzött hozzá:
- Attól még eleget kell tenned az itthoni kötelességeinek is. Az iskola nem lehet kifogás. - Itachi csak közönyösen bólintott egyet, majd felment a két fiúval is foglalkozni egy kicsit, mivel mostanában nem nagyon volt rájuk ideje.
***
Az Avarvárosi Gimnáziumban:
Az iskolában Itachi teljesen más szemszögből ismerhette meg a világot. Ez merőben más volt, mint amit eddig Madara mellett látott, vagy tanult az életről. Volt néhány óra, ami zavarba is hozta, vagy épp kihívás elé állította a fiút. Mindenkit fiú-lány párokba osztottak be mindjárt az első napon, majd minden héttel egyre furább feladatokat kellett végrehajtaniuk a pároknak, mint például a bizalom próbája, a hűség próbája, volt, hogy ki kellett fejteni a másik iránt az érzelmeiket... Itachi nagyon kedvelt volt a lányok körében, mégis mindig megőrizte hidegvérét, "menőségét". Egy pár fura figura, akik már a tanítás kezdete óta együtt lógtak az osztályban, felfigyeltek rá, mikor az segített egyik bajbajutott társuknak, Hidannak.
***
Itachi mellett egy lány szaladt el, majd hangos káromkodásra lett figyelmes. Mikor odaért a helyszínre, látta Hidant három másik osztályból való sráccal verekedni, és nem állt valami jól a szénája.
- A kurva anyátokat, mocskos csürhe! Előbb molesztáljátok a csajomat, majd hárman jöttök egy ellen?! Gyáva férgek! Nem félek tőletek! Szétrúgom a seggeteket! Gyertek csak, disznók!
- De nagy a pofád, Hidan! Megzavartad az előbb a mi kis játékunkat azzal a tündérkével... Ezért bizony fizetned kell, barátocskám!
Ahhoz képest, hogy Hidan egyedül volt három srác ellen, egész jól állta a sarat. A három fiú is kapott rendesen a fejére, de Hidanon már látszott, hogy nem bírja sokáig tartani magát velük szemben. Itachi mikor odaért, egyből levágta a szitut. Az a három gyökér biztos porbált csinálni valamit azzal a lánnyal, aki nemrég futott el mellette, és Hidan volt az, aki a segítségére sietett. Itachi nem tétovázott, egyből besegített Hidannak, így ketten már alaposan összeverték a három srácot, akik ezután menekülőre fogták a dolgot.
- Kösz, haver. Bevallom, kicsit rosszul állt a szénám, és az az idióta Kakuzu is pont ilyenkor lépett le előbb a suliból. Amúgy, jól toltad...
- Semmiség... De, te sem panaszkodhatsz. Hidan, igaz?
- Ja... Te meg, ha jól emlékszem, Itachi vagy.
- Igen. - Közben visszajött az elmenekült lány, pár osztálytársukkal: Painnel, Sasorival, Deidarával, Kakuzuval, Tobival, Zetsuval, Kisaméval, és Konannal.
- Mi a frász történt, Hidan? Tayuya mondta, hogy nagy bajban vagy.
- Kapd be, Kakuzu! Faszomért kell neked is olyankor eltűnnöd, mikor az embernek egyszer az életben szüksége lenne rád! Bezzeg mikor nem kéne, folyton a nyakamon lógsz! Ha csak egyszer...
- Fogd be, Hidan! Már nem egyszer mondtam, hogy nem tűröm a veszekedést! Inkább azt mondd el, mi történt, és mit keres ő itt?
- Jól van na, Pain, csak ne húzd fel magad. A következő a helyzet... A csajomat piszkálta pár görény...
- Csajod az anyád! - Tiltakozott Tayuya.
- Kussolsz, szuka! Te vagy a párom az órán, szóval az ugyan az, és épp próbálom elmondani, hogy mi is történt! Szóval, pofád lapos!
- Kikaparjam a szemed, selyemfiú?!
- Elég legyen! Az én türelmem is véges! Le sem tagadhatnátok, hogy egy pár vagytok! Viszont, még egy rossz szó, és isteni mivoltomra esküszöm, leszarom, hogy mit lát ez a srác, vagy mit nem, én beépítelek titeket a falba a tenyerem fokozott nyomó erejével. - Fenyegette meg a párocskát Pain. Hidant és Tayuyát leverte a víz. Itachi csak értetlenül figyelte a fejleményeket, és azt gondolta: "Ez a Pain srác igen nagy egómániás lehet."
- Jól van, jól van. Te vagy a főnök. khm... Szóval, ott tartottam, hogy Tayuyát elkezdte piszkálni pár köcsög, én meg közbeavatkoztam. De túlerőben voltak, akkor érkezett Itachi, és ketten szétrúgtuk a seggüket. - A többiek, figyelmesen hallgatták Hidan beszámolóját, majd többen elkezdtek halkan pusmogni, vitatkozni, nevetgélni. Kis idő után, egy hosszú hajú, szőke fiú szólalt meg gúnyosan.
- Na, nehéz volt kibökni, Hidan? Hmm...
- Pofád la...! Akarom mondani... Húzz cipzárt a szádra, Deidara!
- Szóval, Itachi... A csapatom, és Hidan nevében, szeretném megköszönni a segítséget. Már felfigyeltünk rád egy ideje. De nem tudtuk, megbízható vagy e. Lenne számodra egy ajánlatom.
- Mi volna az, Pain?
- Létre fogok hozni egy tízfős szervezetet, aminek a neve Akatsuki lesz. Csak van egy apró probléma... Csupán kilencen vagyunk, és még nem sikerült megtalálni a megfelelő jelöltet, aki betölthetné az utolsó helyet. Mi kilencen, már régóta ismerjük egymást, így nem kérdéses, hogy ők nyolcan benne lesznek... Viszont, nekem kilenc emberre lenne szükségem. Azonban, nekem biztosra kell mennem, hogy az utolsó jelölt is száz százalékig hűséges lenne, akire lehetne számítani. Jó hasznát venném a te képességeidnek is... Mit szólnál hozzá, lenne kedved betölteni az utolsó helyet? - Itachi kicsit értetlenkedve nézett végig a társaságon, akik árgus szemekkel mind őt figyelték, reakcióját kémlelve.
- Én mit nyernék ezzel? Miért kéne nekem elvállalni? Ne érts félre, semmi bajom veletek, de egy kicsit... hogy is mondjam... Furcsák vagytok.
Painnek rozsdavörös haja volt, arcában piercingekkel. Deidarának hosszú, szőke haja volt, balszemén egy furcsa kütyüvel, és általában volt egy olyan szokása, hogy a mondatai végére mindig egy Hmm-öt nyögött ki. Kakuzunak szinte egész fejét egy ruhamaszk takarta el, a homlokán és a szemein kívül, így furcsa, mély hangon beszélt. Kisaménak halványkék színű volt a bőre, de még a haja is. Állítólag valami furcsa szertől, és volt egy igen csinos kardja a hátára rögzítve. Zetsu testének egyik fele fehér volt, a másik fekete, és zöld haja volt. Úgy nézett ki a teste, mint aki féloldalasan barnult volna csak le a tengerparton. Konan igazi szépség volt, vállig érő, kék hajával és szemeivel. Tobi furcsa narancssárga örvénymintás maszkot viselt, csak a fekete rövid haja látszott ki. Mindössze a jobb szemének volt hagyva egy nyílás rajta, és vékony kisfiús hangon beszélt. A többieket furdalta is a kíváncsiság ez miatt. Sokszor találgatták, hogy nézhet ki Tobi a maszk nélkül. Páran úgy gondolták, hogy fél szemére vak, és ezért csak egyik szemének van nyílás a maszkján. Sasorinak vöröses, kócos, rövid haja volt, és magasnak sem volt igazán mondható a megjelenése. A tagok közül messze ő volt a legkisebb. Hidannak szürke, rövid haja volt, és lila szemei, valamit mocskos szája, mert állandóan káromkodott, amiért Pain folyton le is szidta.
Konan utasította Tayuyát, hogy távozzon. A lány kicsit mérgesen, de eleget tett Konan kérésének. Miután Tayuya elment, a kékhajú szépség közelebb lépett Itachihoz, majd halálosan komoly képet vágva kezdett bele mondandójába.
- Pain legyőzhetetlen... Hogy is fogalmazzak...? Különleges erők birtokában van. Az ereje egy részét képes lesz megosztani kilenc emberrel, egy hét múlva. Akkor lesz a tizenötödik születésnapja. Ő egy varázsló. Viszont, a hatalomért cserébe, amit kapunk tőle, hűségesnek kell lennünk hozzá. Ha te leszel a kilencedik kiválasztott személy, te is közénk fogsz tartozni, és birtokába fogsz jutni valamilyen képességnek. Emellett, mi mind össze fogunk tartozni. Aki kikezd valamelyikünkkel, az mindnyájunkkal kikezd. Ha csatlakozol, a te problémáidra is figyelmet fordítunk, akár csak a csapat többi tagjáénak. Pain célja az, hogy békét teremtsen ebben a Gimnáziumban, majd később egész Avarvárosban. Nos...? Mi a válaszod?
- Csatlakozom, ha teljesítitek pár kérésem...
- Mik lennének azok?
- Először is... Segítsetek nekem megszabadulni a bácsikámtól. Másodszor... Van egy kisöcsém, és egy másik kisfiú, akihez nagyon kötődöm. Nekik soha, semmilyen körülmények között nem eshet bajuk. Megegyeztünk, Pain?
Pain elmosolyodott, majd kezet nyújtott Itachinak. Erre a többiek kicsit döbbenten hátraléptek, mintha vártak volna valamit, amitől kissé megijedtek. Végül megkönnyebbültek, mikor láttak, hogy Itachi és Pain kezet fognak. Ezután Tobi szólalt meg, furcsa, narancssárga örvénymintás maszkja mögül.
- Húúúú, basszus, én totál beszartam! Teljesen másra számítottam...
- Tobi, kicsit túlreagálod, nem gondolod? Amúgy meg, szerintem mindenki másra számított, a többiek reakcióját is elnézve.
- Igazad van, Zetsu.
- Itachi, jövő héten hétfőn, gyere el az általam megadott címre iskola után. Akkor kezdjük meg a szertartást. Amint végzünk, ígérem, foglalkozunk az ügyeddel. Most már a te problémád a mi problémánk, és a két fiú is a védelmünk alá fog kerülni. - Pain átnyújtott Itachinak egy fehér kártyát, rajta egy címmel és időponttal. Itachi körbenézett az egyként bólogató társaságon. Egyelten kérdés nem hagyta csupán nyugodni. Furdalta miatta a kíváncsiság.
- Mégis... Miért mondta azt Konan, hogy legyőzhetetlen vagy? Valamint... Mit takar az, hogy megosztod velünk az erődet? Válaszolnál, Pain?
- Egyszerűbb, ha szemléltetem.
Konan megfogta Itachit, és hátrébb húzódtak. A többiek is követték a példájukat. Pain kőrbenézett, majd miután meggyőződött róla, hogy senki sincs a közelben, felemelte a karját kinyújtott tenyérrel egy téglarakás felé, és mondott egy furcsa szöveget.
- Mindenható Lökés!
A téglarakás ripityára tört, és csak egy kis gödör, meg törmelék maradt a rakás helyén. Itachi kigúvadt szemekkel bámulta az eseményt, majd Pain felé fordult.
- Én is képes leszek majd erre?
- Mindenki más képesség birtokába fog majd kerülni. Még én magam sem tudom előre, hogy ki milyen sajátos erőre tesz majd szert, ha megosztom veletek az erőmet. De mielőtt megkérdeznéd, ki kell ábrándítsalak. A ti erőtök, közel sem lesz majd akkora, mint az enyém. Csak egy részét leszek képes veletek megosztani. De ettől függetlenül, nagy dolgokra lesztek majd képesek, amikről sokan csak álmodhatnak.
- Értem... A lényeg, hogy végre megszabaduljak Madara bácsikámtól!
- Ne félj, barátom. Hamarosan eljön a te időd. Nem kell sokat várnod.
- Azám...! Jövő héten, roston sült "madár" lesz a menü!
- Tobi... Neked aztán meg kellett szólalnod... Hmm.
- A vendégeim vagytok, én állom. - Csillant fel, Itachi szeme.
- Na, ez a beszéd, Itachi! - Helyeselt a vezér.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó