Sziasztok. Haruno Sakura vagyok, tizenhat éves, gazdag, és most költöztem a családommal egy kicsiny városkába, név szerint Konohába. Igen, gazdag vagyok, viszont nem vagyok egy shoppingolós picsa, inkább focizom a tesóimmal, nem szeretem a hetvenfogásos vacsorákat, nekem elég egy kis pizza is. Igen, nem vagyok egy átlagos lány, sem belsőre, sem külsőre. Na igen, a rózsaszín haj szerintem sem annyira átlagos. Kedvenc színem a fekete, innen ered a fekete ombre a hajamban, na meg az állandó fekete ruhák, fülbevalók. Állandóan sapka van a fejemen, jó, nyáron csak néha, de akkor is szoktam hordani, főként a meleg ellen. Nagyon szeretek táncolni, főleg hip-hoppot. Azt hallottam - oké, inkább olvastam a neten -, hogy a KHS-ben nagyon sokan táncolnak, és ez a suli legfőképpen arról is szól. Na, rólam ennyi elég is. Inkább bemutatom a „hőn szeretett” családomat. Ott van anyukám, Haruno Mebuki, narancsos haja és zöld szemei vannak, híres modell. Aztán ott van apukám, Haruno Kizashi, sötét rózsaszín, szinte már vörös haj, és zöld szemek jellemzik, rendőrként dolgozik - most már - a konohai főkapitányságnál, plusz van egy családi cégünk. Haruno Pein a legidősebb „gyerek” a családban a tizenhét éves fejével. Narancssárga haja, és lilás szemei vannak.
Pein után én vagyok a legnagyobb. „Drága” kisöcsém - aki már tizenöt éves - Haruno Konohamaru. Fekete haj és szem, nem tudom, hogy jött össze, de ez már a végzet játéka. Na, és akkor ennyit ebből az unalmas szövegelésből.
Kezdjük a története(me)t.
A telefonom csörgésére keltem, aztán lementem az étkezőbe. Amint leértem, megláttam a drága tesóimat, amint szinte már puffadásig nyomják magukat. Hát igen, az én drága testvéreim most éppen reggeliztek, és hát persze, hogy vagy nyolcfogásos reggelit fogyasztottak fejenként.
Még a szakácsnő sem bírna ennyi kaját megenni, pedig nem kisebb fajtából való… de őket, kb. húsz emberi gyomorral áldotta meg az isten.
Na, hol is tartottam… Ja igen, bementem az étkezőbe.
- Csá, húgi. - Hölgyeim és uraim, egy szeretetteljes köszöntés. - Bocs, több kaja nem maradt, de ha éhségben szenvedsz, akkor szólj a szakácsnak. - Na ja, azt mindjárt gondoltam, hogy nem maradt, de most komolyan, hány gyomrotok van?!
- Cső. - Én is szeretetteljesen szoktam beszélni. Nem mondtam volna? Bocsesz. - Nekem elég vagy két narancs...
- Hát hogyne, biztosan nem szeretnél elhízni, hogy pasizhass, mi? - vigyorgott Konohamaru, s közben kajánul húzogatta a szemöldökét. Chh… kinek kéne pasi?! Mindenki csak a pénzért barátkozna velem, ezért vagyok ilyen rideg, undok és bunkó a többiekkel. Nekem nem kellenek a plázapicsa barátnők, nem, én teljesen elvagyok magammal.
- Nem érdekel – mondtam olyan fagyosan, hogy Konohamaru elfelejtett enni - ami, valljuk be, nagyon nagy szó ebben a családban, főleg ha erről a két idiótáról beszélünk.
- Hűha-hűha, a Jégkirálynő ismét velünk van, hölgyeim és uraim – kezdett el magyarázni Pein, mintha a villája lenne a mikrofon. Komolyan, ebben a családban csak én vagyok normális?!
- Idióta - morogtam, és már indultam is vissza a szobámba. Mikor beértem, a kávémat letettem az íróasztalomra, majd elmentem tusolni. Egy kicsit elidőztem, mivel hajat is mostam. Mikor kiléptem a tusolóból, majdhogynem seggre ültem, mivel kiloccsant egy kis víz, miközben zuhanyoztam. Oké, semmi gond, jól vagyok. Felvettem a köntösömet, majd megszárítottam a hajamat, mikor már megszáradt, felkötöttem a fejem búbjára. Kijöttem a fürdőből, és a szekrényemhez vezetett az utam. Kivettem egy bő, kényelmes anyagú, szürke hip-hoppos nadrágot, majd egy olyan bonyolult felsőt, ami színtiszta fehér, mellem tetejétől egészen a köldökömig ér, aztán van rajta egy „háló”, ami pólószerűséget csinál a felsőből, és elől össze lehet kötni.
Na, és a kiegészítők se maradhatnak ki, egy ugyanilyen színű napszemüveg, aminek a felső része kicsit sötétebb volt, és akkor ne felejtsük ki a sapkát se - mint már tudjátok, ez a mániám -, egy fehér OBEY feliratú fullcapes sapit tettem a fejemre. Mikor kész lettem, még magamhoz vettem a sulitáskám, és már kész is voltam. Gyorsan visszamentem a fürdőbe fogat mosni, mivel a „nagy igyekezetben” elfelejtettem. Mire ezzel is kész lettem, már negyed nyolc volt, úgyhogy ideje elindulnunk. Gyorsan elszaladtam Pein szobájához, kopogtam, majd bekiabáltam, hogy: „Igyekezz, mert elkésünk!” Választ nem várva szaladtam a következő ajtóhoz, név szerint Konohamaruéhoz, és neki is beszóltam valami hasonlót. Még gyorsan felszaladtam a szobámba, mivel ott hagytam a telefonomat.
Mire leértem, már elkészültek mind a ketten. Peinen egy csőszárú, fekete farmer volt, láncokkal az oldalán, egy sima fehér póló, dögcédulás nyaklánc, és egy kapucnis felső. Konohamarun egy kék, szaggatott farmer volt - szintén - láncokkal az oldalán, egy fekete póló, egy ezüst nyaklánc, és egy sima pulóver volt rajta. Kiértünk a kocsihoz, ami szinte csillogott a napfényben - nem mellesleg fekete színű -, beszálltunk, Pein vezetett, én az anyósülésen, és Konohamaru hátul. Ekkor jutott eszembe, hogy narancsot azért sem ettem… Na mindegy, még jó, hogy pénzt hoztam magammal… ugye?
*
Zsebre dugott kézzel, unlamas arckifejezéssel lépkedtem be az iskola kapuin. Pein és Konohamaru lelécelt, állítólag megnézik vannak-e jó csajok, meg hogy milyen a suli. Ebből csak az elsőt hittem el. Hamar le kell tudnunk a sulit mivel ma délután valami kertipartyt tartunk, állítólag apu rendőrségi kollégái, s azoknak családja, na meg anyu munkatársai részére. Anyu, amint ezeket elmondta nekem, rá vágta hogy sapka NEM lehet a fejemen. Épp szólásra nyitottam a számat, mikor folytatta: *Ezen a party-n sok forog kockán, ezért a bátyád, te és az öcséd, a megtestesült kedvességet, szende, ártatlan gyerekeket fogjátok játszani. Érthető voltam? - válaszom nem várva meg kilépett a szobámból. Én meg csak pislogtam.* Ráadásul anyám fogja választani a ruhámat - ami nem is lenne nagy cucc viszont - anyám egy szoknya-imádó, én meg egy szoknya-utáló vagyok. Ebből szerintem lehet érteni miért nem vagyok úgy oda, hogy drága anyucikám fogja választani a ruhámat, egy olyan party-ra, ahova nem is akarok menni. Épp ezeken gondolkoztam - persze kívülről senki nem venné észre - mikor egy lány nekem jött. Fekete hosszú haja és fekete szemei voltak, először Emo-snak néztem, de rájöttem hogy
csak egy sima csaj. Ahogy nekem jött kiejtette a táskájából a könyveit.
- Uhh, hoppá, nagyon sajnálom - s közben szedegette felfelé a kihullott könyveket.
- Hm - részéről ennyivel le van tudva a beszélgetés, viszont ez a szószátyár lány folytatta.
- Tudod, nagyon hasonlítasz a bátyámra, ahogy rád nézek, nem egy rózsaszín-mániás kis tinilányt látok, hanem a bátyámat lány alakban. Persze a rózsaszín hajon kívül.Hehehe.- Nevetgérezett ami már szinte irritált.
- Nekem aztán mindegy. Viszlát. - Mondtam fapofával de csak nem hatotta meg hogy nem vagyok rá kíváncsi.
- Hé, várj ! Még be sem mutatkoztam, Uchiha Sasaki vagyok, kitünő tanuló, két bátyám van, Sasuke és Itachi, hip-hop táncos, és benne vagyok a focicsapatban - nyújtotta ki a jobb kezét.
- * Nagy sóhaj* Na jó. Haruno Sakura vagyok - fogtam meg a jobb kezét.
- Ennyi ? - hökkent meg.
- Nincs harmadik nevem. Két szó. Igen, ennyi. - még mindig fapofával beszéltem hozzá, de még most sem hatotta meg.
- Na jó. Melyik osztályba fogsz járni?
- 3/a.
- Az szuper. Velem vagy egy osztályban, meg persze a bátyámmal, majd bemutatlak. - Nem bírtam tovább, kibukott belőlem a kérdés.
- Hogy járhatsz egy osztályba a bátyáddal, ha ő a bátyád? - kérdeztem semleges hangon. De ő már attól megörült, hogy kérdeztem tőle valamit.
- Tudod, ő az ikrem, de kb két-három perccel ő született előbb, és így bátyámnak hívom, és ez még mindig jobb mintha azt mondanám hogy ikrem. Hehehe. De mostmár mennyünk, mert elkésünk. Gyere! - azzal kézen ragadott, és futni kezdtünk - tudtommal - egy terem felé, ahol az osztályom lesz. Huhh, már most levakarhatatlan a csaj. Mi lesz később? Anyám...
- Egyéb- ..kéhnt.. ez az eredethi... hajh..-szhinedh? - kérdezte fulladozva.
- Ja. - válaszotam, mintha egy cseppet sem fáradtam volna el. Pedig de.
*
- Huhh..Hahh..Huhhh.. - sóhajtozott, s levegőért kapkodott, miközben a kezét a térdére tette, és ugy dőlt előre. - Teh.. hogy bírod így? - akadt ki. Okéé...akadj ki nyugodtan. Ráérünk. Vagyis nem érünk rá... de nekem tök mindegy .
- Hm. Megyünk ?
- Huhh.. Jól vagyok. Igen ! Huhh.. Mennyünk barátosném ! - karolt belém. Erre egy sóhaj szakadt fel belőlem, s egy szemforgatás közepette beléptünk a terembe.
Amint beléptem minden szem rám szegeződött, de nem érdekelt. Az Uchiha csaj elindult egy csapat lány felé, viszont én nem követtem. Hátamat neki döntöttem a falnak, jobb lábamat pedig felhúztam a falon, kezeim a testem mellett lógtak. Körbenéztem a teremben. Egy megállapításom volt. Fura egy osztály!
A csajszi mire észrevette magát, hogy nem vagyok mögötte addigra megérkezett a tanár. Leült az asztalához, és magához hívatott.
- Kérem jöjjön ide kis hölgy, és mutatkozzon be az osztálynak.- mondta, s közben mosolygott de ezt csak a felfelé gördülő szemöldökkből tudtam levonni mivel maszk takarta. De ez most komoly? Egy tanár maszkot visel ?! Ki vagy mi itt a fertőző? Oké, az Uchiha csaj beszédjén kívül...
- Haruno Sakura vagyok. - hangom hidegen csengett, volt akit még a hideg is kirázott. Puhányok. Túl sok van belőlük a világban.
- Nos, rendben Sakura, kérlek ülj le egy szabad padba. Óhh nézd, Sasaki mellett pont van egy hely. Micsoda megkönnyebbülés. A harmadik padsor ötödik padja. - Még mindig azok a szemöldökök. A hideg kiráz. Engem ! Engem, aki öt éves korában a horror filmeket nézte, mert unalmasnak tartotta a meséket.
Odasétáltam, lassú s kimért léptékkel. Amint leültem, kaptam az Uchiha csajtól egy idióta vigyort, aztán a tanár elkezdett beszélni.
- Nos, remélem kipihentétek magatokat, ugyanis az idei évben nem lesz lazsálás, aki nem szeretne megbukni - itt egy szőke hajú, kék szemű fiúra nézett - , annak keményen kell tanulnia. Egy ideig még komor ábrázattal állt, s nézett az osztályra, de kb. húsz másodperc után elnevette magát.
- Na jólvan, gyerekek, elég a szent beszédből. Kiteszem az asztalra a kinyomtatott órarendeket, aki akarja vegye el, aki nem az nem. Az ellenőrzőkkel ugyanez a helyzet, de ezt kötelező elvenni. Aki elvette foglalja el magát, lehetőleg csendben. - Ez volt a végszó, az osztály szinte egyszerre állt fel, hogy kimenjenek az órarendért és az ellenőrzőkért, na jó, nem az egész osztály, mivel három ember a helyén maradt. Ebből az egyik én vagyok, a másik afféle selyemfiúnak néz ki, akihez nem szabad hozzáérni, szikrázó fehér bőr, fekete haj és szemek, szinte már tökéletesnek hatott... egy kis csitri számára. A harmadik, nos, ő a padon horpasztott, és úgy látszott nincs sok kedve felkelni. Mikor már minden elcsendesedett - ezt tessék szó szerint venni - akkor ketten feláltunk és kimentünk a dolgokért. Viszont a horpasztós gyerek még most is padot nyomta. Mire vissza ültem csak akkor éreztem igazán veszélyben magamat, "szinte" az összes lány az én padomhoz gyűlt. Először is bemutatkoztak.
- Szia Yamanaka Ino vagyok.
- Ja. Heló.
- Csáó én Temari vagyok.
- Cső.
- Sz-szia, é-én H-Hyuuga Hi-Hinata vagyok. Ü-üdv.
- Hali.
- Tenten vagyok, örvendek.
- Hm. *bólintás*
- Na szóval... kezdjük kikérdezni a csajszit. - tapsikolt egyet a szőke csaj, viszont az Uchiha csajszi kihúzott - látszólag - a pácból.
- Bemutatlak a tesómnak. - kacsintott egyet rám.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Ööh..Végülis köszi :DD
Csattanó..csattanó..lesz benne még elég csattanó, attól ne félj.:) Ha szeretnéd még olvasni, akkor hipergyorsasággal fogom írni a kövi fejiket, de már a 4. fejezet is fent van, úgyhogy még tudsz mit olvani:) Köszönöm a hozzászólást. További jó olvasást^^
by.: Mizuki-chan