Délután két óra felé járhatott az idő, mikor Sakura felébredt. Hírtelen nyitotta ki szemeit, majd ült fel az ágyában, kellett neki pár másodperc, míg rádöbbent hol is van. Óvatosan szétnézett a szobában, ahol feküdt. Lassan kelt ki meleg helyéről, majd nagy nehezen a fürdőig vánszorgott. Ott megnézte magát a tükörben „Úgy nézek ki, mint aki másnapos! Tök gáz a fejem!” – gondolta magában. Megmosta hidegvízzel az arcát, majd megtörülte az egyik törülközővel, amit neki készített ki az egyik szobalány. Visszabandukolt a szobájába, ott az egyik bőröndjéhez ment, kikereste belőle a púdert és a szempillafestéket. Mikor ezek megvoltak neki, a fürdőbe ment ismét. Kifestette magát, ahogyan szokta, és mikor tűrhetővé vált az arca visszapakolt mindent a bőröndbe, majd családja keresésére indult.
A lépcsőn lefelé haladva kiabálásra lett figyelmes az egyik szobából. Halkan indult meg a hang felé, és egy igen érdekes beszélgetésnek lett tanúja. Hogy ne vegyék észre megállt az ajtó mellett. Félve bár bekukkantott, hogy vajon kik is veszekednek ennyire. Uchiha Sasuke és bátya szinte már jó, hogy nem verekedtek. Sakura nem szólt semmit csendben lapult meg.
- Kikérdezte a véleményed? Azt csinálok, amit akarok! És ha nem tetszik, akkor kerülj el, töketlen! – Ordította a fiatalabbik Uchiha.
- Állítsd le megad öcskös! Nem vagy abban a helyzetben, hogy megmond, mit tegyek! – Itachi egyáltalán nem tűnt olyan idegesnek, mint testvére. Mondjuk ő nyugodtabb természetű, mint Sasuke.
- Te állítsd le magad Itachi! Engem egyáltalán nem érdekelnek a prédikációid! A fejedre is állhatsz és foroghatsz rajta én akkor is megszerzem magamnak, ezt jól jegyezd meg! – mondta egy kaján mosoly kíséretében.
Sakurának fogalma sem volt arról, hogy valójában ő a vita témája. Csendben lapult és várta, hogy a legmegfelelőbb alkalomkor előjöhessen, úgy, hogy ne gondolják azt, ő mindent hallott. Mindent nem mondjuk, de nagy részét igen!
- És azt hiszed, én ezt hagyni fogom? Akkor tévedsz öcskös! – Itachi Sasuke elé állt. A két testvér között csak úgy fórt a levegő. Pillanatok kérdése volt, hogy egymásnak essenek!
- Csak pár órája ismered, hogy lehet, hogy szerelmes vagy belé? – mérgelődött – És, honnan veszed, hogy beléd szeretne? Ugyan bátyám, na ív vagy, ha azt hiszed, megszerezheted őt! – Nevette el magát. Sasuke, testvére füléhez hajolt és így szólt: - Én már meg is csókoltam őt. Időkérdése már, hogy mikor kerül ő is, az ágyamba! - ördögien felkacagott. – Szerinted milyen az ágyban? Biztosan egy vadmacska. Már alig várom. – Itachi nem bírta magát féken tartani. Olyat behúzott öccse orrába, hogy abból elindult a vér.
- Te vagy na ív, ha azt hiszed ezt hagyni fogom! - Itachi megragadta Sasuke pulcsiját, és elkezdte rángatni.
- Te pedig bolond vagy! - Sasuke olyan erővel ragadta meg testvére kezét, aki egyből elengedte őt. A fiatalabbik Uchiha ugyan úgy tett, két olyat bevágott bátyának, hogy orrán, száján jött a vér. – Még is, mit hittél? Az évek gyorsan teltek azóta, és én erősebb vagyok, mint bármikor! – Sasuke mélyen bátya szemeibe nézett. – Mi egy igen veszélyes család vagyunk! Én pedig könyörtelen vagyok! Nem riadnék vissza még attól sem, ha téged kellene eltennem láb alól! - Itachit ezt nem érte meglepetten. Tudta, hogy öccse könyörtelenebb, mint apjuk.
- Jobb, ha visszafogod magad! Vendégeink is vannak! – A kedélyek csillapodni látszanak. De meddig?
- Engem nem érdekelnek a vendégek. Szarok rájuk, ahogy rád is. – Sasuke elengedte testvérét, és kiegyenesedett. – Azért viselem el őket, mert parancsot kaptam rá. Teszek rá, hogy mi a jó apánknak. – Hátat fordított, majd elindult az ajtó felé.
- Azt hiszed kemény vagy? Mert minden nő a tied lehet? – Ordította öccse után. Sasuke pár méterrel az ajtótól megállt, majd megfordult.
- Ha eddig még nem tudtad volna, minden Uchiha keménynek és nőcsábásznak gondolja magát. Ez alól én sem vagyok kivétel. De te sem! – Itachi összeráncolta a szemöldökét. – Nem vagy kivételesebb, mint én. Emlékeztesselek rá, hogy két éve, mikor Ayame meghalt, miket tettél? – Itachiban újra éledt a tudat, amit akkoriban tett. Összesen negyvenhat embert ölt meg, tizennyolcán súlyosan megsérültek. És ez mind csak, azért mert meghalt a szerelme. – Úgy látom nem kell emlékeztetnem mit is tettél? És még én vagyok a szörnyeteg? Igaz én sem vagyok kivétel, elismerem. De ennyire meggondolatlan akkor sem lehet valaki. Ha akkoriban nem állok közbe, és nem altatlak el és zárlak be a szobádba biztosan még több embernek is ártottál volna.
- Ehhez neked semmi közöd! – Sziszegte Itachi.
Sakura ezekből alig hallott valamit. Úgy döntött nem hallgatózik tovább, inkább kimegy a kertbe, és megkeresi szüleit. A kertben alaposan szétnézett, és mikor megpillantotta szüleit és az Uchiha apukát elindult feléjük. Nem sietett hisz minek. Tudta akármiről is legyen szó, rá nem tartozik.
- … igen, az embereim már készen álnak… Á, Sakura! Gyere csatlakoz hozzánk! – Hívta a társaságukba Fugaku. Sakura bólintott, majd leült szülei mellé.
- Hol voltál eddig? Már kezdtünk aggódni miattad! – érdeklődött Jiraiya.
- Aludtam. – Válaszolta egy hangúan. A gondolatai a testvéri pár körül forogtak. „Vajon, min vitatkoztak? És ki lehet az-az Ayame? Sasuke egyik barátnője lenne az?” - Sakura csak megvonta a vállát, és inkább nem gondolkozott tovább ezen.
- Valami baj van? – A Haruno lány hírtelen kapta anyára a fejét. – Minden oké?
- Ó, igen, csak elkalandoztam egy kicsit. – nevette el magát a rózsaszín hajú.
Pár másodperccel később a ház inasa jött a kertbe.
- Uram, Orochimaru, és lánya Dana kisasszony vannak itt. Hová vezethetem őket? – Az inas nem nézett gazdája szemébe. Csak kicsit előre dőlt, megadva a tiszteletet.
- Orochimaru? – Tűnődött el, Fugaku. „Nem emlékszem, hogy meghívtam volna őt, főleg nem a lányával együtt. Mit akarhatnak?” – Vezesse a köreinkbe. Az inas, csak bólintott, majd távozott.
- Sakura! – A rózsaszín hajú, a hang irányába fordította a fejét, mikor megpillantotta Sasukét.
- Igen? – Emelte föl a szemöldökét a lány.
- Te még nem is láttad a birtokot rendesen. Csak a házat. Szívesen megmutatom neked, ha gondolod. Hidd el, nem fogod megbánni. – Az Uchiha fiú, csak várta a választ. Sakura apjára nézett, aki bólintott.
- Hát jó, miért is ne. – A lány felállt, majd elindult az Uchiha felé.
- Sasuke! – A fiút kirázta a hideg, mikor meghallotta kitől is jön ez a hang. Sasuke megragadta a Haruno kezét, és elindult vele az erdő felé. Meg sem várta, míg az őt szólító hang oda ér.
- Neked szóltak. – szinte már szaladtak.
- Kit érdekel. Nincs kedvem, sem időm egy olyan libával foglalkozni, mint Dana. Nem is értem, hogy kerülhetett ide. – Rázta meg a fejét az Uchiha, és mikor már az erdőnél jártak, Sakura kirántotta a kezét a fiú kezei közül.
- Talán csak hiányoztál neki. Biztosan ő is, azok közül való, akikkel lefekszel. – Sasuke összeráncolta a szemöldökét, majd előre ment.
- Vigyáz hová lépsz, nem lenne jó, ha valami bajod esne. – A fiú előre ment, hogy mutassa az utat.
- Ne félts te engem, tudok magamra vigyázni! – Hírtelen csúszott meg, és ha Sasuke nem kap utána, beesnek egy szakadékféleségbe.
- Aha tudsz. Látom! – Felsegítette a lányt, majd indultak is tovább. Sakura csak elengedte a fülemelet a sértést.
- Hova megyünk? – kíváncsiskodott.
- Majd meglátod. – Egy pár óra bandukolás után eljutottak egy barlang bejáratához.
- Csak nem hiszed, hogy én beleugrok ebbe? – csodálkozott el a lány.
- Először én, utána te. – Sasuke meg sem várta a választ, beleugrott, hírtelen ragadta meg Sakura bokáját, és húzta maga után. Mikor már bent voltak a barlangban a lány nagyon mérges volt.
- Megőrültél? – kiabálta.
- Eddig sem voltam normális, csak mert elviselek egy ilyen hisztist, mint te! Most pedig gyere utánam. – A rózsaszín hajú feje már főt a dühtől. Ha tudta volna, hogy lehet innen kijutni, lecsapta volna az Uchihát, majd otthagyta volna a francba.
Mikor már elég bent voltak a helyen, Sakura felnézett, és az eget látta.
- Hű, ez pont olyan, mint egy vulkán kúpja. – Csodálkozott el.
- Mert ez egy vulkán. – Tette hozzá hidegvérrel a fiú.
- De ugye nem most akar kitörni? – Aggodalmaskodott a lány.
- Nyugalom, ez a vulkán már több mint kétezer éve szunnyad. Nincs okod a pánikra. – A fiú leguggolt egy kisebb tóféleséghez, ami a barlangban volt.
- Ez itt tenger víz. Innen simán kilehet jutni a nyílt tengerre. Búvárkodva olyan másfélóra hossza. Ha gondolod, legközelebb kiúszhatunk. – nézett a lányra.
- Ez egy remek ötlet! – Csillantak fel a szemei.- Ezt már másnak is mutattad? – guggolt le a fiú mellé.
- Te vagy az első akit elhoztam ide. Még a családomnak sem mutattam meg.
- Akkor most érezzem magam megtiszteltetve? – kuncogott.
- Ahogy érzed. – Majd lefröcskölte a lányt vízzel.
- Ó igen? – Sakura sem hagyta magát, felállt, és az Uchihát úgy ahogy volt, belelökte a vízbe. Sasuke megfogta a lány lábszárát és maga után rántotta.
- Ha én is akkor te is! – Egész jól elvoltak. Sasuke odahajolt a lányhoz, majd szenvedélyes csókot váltottak Sakura a fiú hajába tűrt, majd addig míg a levegő el nem fogyott csak csókolták egymást. Alig két perccel később, Sakura kimászott a vízből.
- Hogy juthatok ki innen? – idegeskedett.
- Most smároltunk egy szenvedélyeset. Te pedig el akarsz menni? – Mászott ki Sasuke is a vízből. Majd a lány elé állt, és megfogta a kezeit. Majd egyre közelebb hajolt a lányhoz.
- Kezd hűvös lenni. Jobb lenne, ha visszamennénk, már biztosan kezdenek aggódni miattunk. – A Haruno elindult oda ahonnan beestek ide. Kimászott, majd megvárta az Uchihát aki, még mindig nem értette, hogy akkor most mi baja lett Sakurának.
- Mi bajod van? – Kapott a lány karja után.
- Semmi!
Sasuke visszarántotta a lányt, és a másik kezével közre fogta az állát. Ezzel azt érve el, hogy a lány őt nézze.
- Elárulnád még is mi lelt? – Emelte föl a hangját. És adott egy röpke csókot a lánynak.
- Én nem leszek az ágymelegítőd! Ezt jól jegyezd meg! Nem vagyok senki kurvája sem! - Majd kirántotta kezét, és elindult vissza a birtokra. Sasuke összeráncolta a szemöldökét és követte a lányt.
Ez alatt máshol:
- Ki ez a lány, aki csak úgy elviharzott Sasukéval? – mérgelődött.
- Haruno Sakura. Sasuke újabb kiszemeltje. Leakarja fektetni a lányt, bár én már úgy gondolom ő nem csak ezt akar tőle. – Dőlt hátra a fotelban a férfi.
- Sasukét akarom! És nem érdekel, mit kell tennem az érdekében, hogy megszerezhessem magamnak! – A nő a férfi ölébe ült, és belecsókolt a nyakába.
- Még is mit kellene tennünk ez ügyben? – markolt bele a fenekébe.
- Teherbe kell esnem! És Sasukénak elkel engem vennie feleségül!
- Azt hiszed Sasukét, olyan könnyen rátudod szedni erre? – kérdezte.
- Elég, ha egyszer berúg, és nem tudja mit is tesz. Magán kívül kell lennie. És akkor jövök én. Teherbe esek, és miután Sasuke elvesz feleségül, eltűnünk az országból örökre! - Nevetett fel.
- Azt is tudom, ezt hogyan fogjuk elérni! – Csókolta meg a nőt.
- Tudtam, hogy számíthatok rád! Itachi!
Ismersz már Dana, tudod, hogy amit akarok, azt meg s szerzem! Én, pedig Sakurát akarom, mindenestül!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Szia :)) Remek lett, nagyon tetszett. Tűkön ülök a kíváncsiságtól, remélem hamar olvashatom a folytit ;)