Naruto:
A reggeli ébredés pokoli volt. A szemeim fájtak a sok sírástól. Szánalmas vagyok. Ahelyett,hogy elmentem volna Hinata-hoz…inkább csak sírtam,mint egy öt éves kisgyerek. Sasuke egész végig mellettem volt. Nem tudom mit tegyek most. Hinata tudja egyáltalán,hogy ki ő….és legfőképpen,hogy MI ő? Vajon úgy kedveli Tomoe-t,mint ahogy én őt? Ajj…annyi kérdésem van, amire nincsen válasz. Lassan felültem az ágyamban,majd kinéztem az ablakon. Az ég szürke volt. ~ Hideg és csendes,akár csak én. Minden nap azért keltem fel,hogy láthassam őt. A mosolyát,a szép szemeit…de most,hogy tudom ez már másé nem tudok magammal mit kezdeni~ Sasuke jött be.
- Naruto…ne üldögélj itt egész nap. Egyébként is…még nem ettél semmit ezen a héten.
- Nem vagyok éhes.
- Enned kell. Mi lesz ,ha megtámadsz valakit? Nem bírnál a lelkiismereteddel. Tudom,hisz egyszer már megtörtént. – Sasuke nekitámaszkodott a világoszöld falamnak és engem nézett.
- Igen. Emlékszem. – lassan és komoran felálltam ,felvettem a fekete kabátomat és a piros sálamat,majd elmentem vadászni. ~ Sasuke-nak igaza van. Nem tétlenkedhetek egész nap. Ez még nem a világ vége. Van még számomra remény! Hiszen ezeket a szavakat nem Hinata mondta. Lehet,hogy ő is szeret engem. Vagy csak én képzelek bele túl sokat? ~
Sasuke:
Naruto nagyon maga alatt van. Nem evett egy hete…mondjuk ez nem Hinata miatt van,de aggódok. Mi lesz,ha emiatt teljesen kifordul magából? Egy vámpírnál sosem lehet tudni. Ráadásul Naruto még érzékeny is.
- Sasuke. Minden rendben? – érintette meg valaki a vállamat. Hátra pillantottam és Sakura-t pillantottam meg ,ahogy az arcomat fürkészi.
- Igen. Bocsi,csak Naruto…
- Aggódsz…igaz? Nincs vele valami rendben,ugye? Ettől féltem. Tegnap is. Olyan üveges volt a tekintete,mintha nem tudná eldönteni,hogy most mit tegyen.
- Igen. Nincs jól.
- Most sincs itt. –bámulta Sakura az iskola barna,fából készült padját és leült mellém.
- Elküldtem enni. Már egy hete nem evett. Nem akartam,hogy megtámadjon valakit és feltűnést keltsen.
- És te rendesen eszel? Mert nem csak aggódnod kell a másik miatt…magaddal is kell törődnöd.
- Igen. Tudom. Én tegnap ettem. – Sakura rám nézett,bólintott egyet és többször nem szóltunk egymáshoz. Amikor bejött a tanár észre vettem,hogy Hinata is hiányzik. Kitéptem egy lapot a füzetemből és ráfirkantottam: „Hol van Hinata?” ,majd megböktem a mellettem ülő lányt,aki elvette tőlem a kicsire összehajtogatott papírt. Elolvasta,majd írt. Elvettem tőle a kis levelet és mohón olvastam sorait. „Hinata azt mondta nekem,hogy nincs jól. Mondtam neki,hogy megvizsgálom,de elutasította. Pihenni akart,úgyhogy inkább hagytam. Miért?”
Igazából aggódtam érte. Hiszek Naruto-nak. Hinata Hyuuga nem létezik…csak Uchiha Hinata.
„Hagyd ki az órákat. Be szeretnélek valamibe avatni. Hinata-t,engem és Naruto-t is érinti.” –írtam vissza. Sakura nem írt többet. Rám nézett én pedig rá. Bólintott egyet.
*Valahol máshol* :
- Mit tegyünk Kaname? Elég veszélyes…és még azt sem tudja,hogy mekkora az ereje.
- Távolítsuk el az útból…küldd Anaka-t. Ő majd elvégzi a dolgát. Tegyük el láb alól a Félistent.
- Igen is. Kaname uram.
Sakura:
Sasuke megfogta a csuklómat és maga után húzott. A szívem hatalmasat dobbant. Éreztem ahogy az arcom pirossá válik. A keze…olyan meleg. Bementünk a szobájába. Körbenézett,hogy Naruto,vagy bárki más ott van-e. Csak mi ketten voltunk a kis lakásban. Sasuke rám nézett és elmosolyodott.
- Jól vagy? –kérdezte és nem hagyta abba a mosolygást. Olyan helyes! Azok a fekete szemek…A rövid fekete haja…és a fehér bőre.
- Igen. Jól vagyok…m-miért?
- Mert vörös az arcod. –mosolya egyre szélesebb lett. Láthatóan tetszett neki,hogy zavarba hozott.
- Csak beképzeled magadnak. Na. Mit is akartál nekem mondani? –váltottam témát.
Sasuke:
Sakura zavarban volt. Feszülten leült az ágyam szélére és figyelt. Én csak mosolyogni tudtam,mert tudtam,hogy miattam van zavarban. Ez valamiért boldoggá tett. Amikor eszembe jutott,hogy miért is vagyunk most itt ,a mosoly eltűnt az arcomról.
- Azt hiszem valamit tudnod kell.
- Mi az? Olyan komoly vagy.
- Mint azt tudod én és Naruto vámpírok vagyunk.
- Igen.
- Nos. Az anyám…egy bizonyos Anaha Istennő volt. Ami azt jelenti,hogy én félig Isten vagyok. Eddig tudtál követni?
- I-igen. De…hogyan?
- Ez most lényegtelen. Hinata az én…húgom. –néztem le a padlóra.
- Tessék? Mi? Ezt…miért nem mondta el nekem?
- Mert nem tudja. Annak idején én ,Hinata és az anyánk egy szentélyben laktunk. Anaha befogadta Naruto-t miután véresen ,az erdőben találtam rá. Nem sokkal ez után…megölték az apámat és az anyámat,majd elvitték a húgomat. Én és Naruto életben maradtunk,és erre a helyre jöttünk. Ennek már 188 éve.
- Hű. De várj! Hinata…Hinata miért nem tud erről?
- Fogalmam sincs. Azóta nem láttuk őt ,Naruto-val,hogy elvitték. Próbáltam megkeresni őt,de sosem találtam meg a nyomát. Azt hittem örökre elvesztettem a húgomat. Félek közeledni felé. Lehet,hogy amnéziája van. Lehet,hogy valaki bűbájt bocsátott rá. Nem szeretném,ha baja esne. Nem szeretik a fajtánkat. Ezért titkolom,hogy félig Isten vagyok.
- Értem. De valamit…akkor is tennünk kell! Nem hagyhatjuk annyiban a dolgot. Mi van,ha hirtelen támadást szerveznek ellenetek már most? –állt fel Sakura az ágyról.
Hinata:
~ Tegnap Tomoe és Naruto verekedtek. Miért? Mi történhetett? ~ Lassan felkeltem az ágyból. Kimentem a közeli erdőbe,hogy szívjak egy kis friss levegőt. Gondolkodnom kellett. Beleakadtam az egyik bokorba. Aztán elestem az egyik faágban,nem is én lettem volna. Tápászkodtam volna fel a hideg,fagyott földről,amikor valaki megszólított és a kezét nyújtotta:
- Jól vagy? –kérdezte a vékony kis hang.
- Igen. –feleltem. Elfogadtam a segítséget,majd amint sikerült felállom vetettem egy pillantást a segítő kéz tulajdonosára.
- Remélem nem ütötted meg magadat.
- A-ayumi! –ismertem meg a szellem lányt.
- Igen?
- Ö…köszönöm,hogy felsegítettél.
- Hihetetlen. Hosszú évek óta most először…tudok valamit,vagy valakit megérinteni. – csodálkozott a lány. Zöld szemei csillogtak az izgatottságtól. Gyorsan leguggolt és megpróbálta megérinteni az előtte nyíló virágot,de nem sikerült neki. A keze átsiklott a virágon. Ayumi csalódottan állt fel. Körbe nézett. Egy havas réten voltunk. Ez volt az egyetlen virág,ami nyílt télen is. Szinte beborította a rétet.
- Mit csinálsz idekint ,Hinata?
- Ö..én? Hát csak levegőzök egy kicsit. –felnéztem az égre. Szürke felhők takarták el a melegen sütő napot.
- Elegem van a télből…- suttogtam.
- Szerintem minden évszaknak megvan a maga szépsége. –mondta Ayumi. Hátközépig érő,fekete hajába belekapott a hideg szél. A kislány ugyan nem érezte a hideget,de én igen. Hirtelen felerősödött a szél. Egyre sötétebb lett.
- Hinata. –markolt bele Ayumi ,Hinata fekete kabátjába.
- Tessék?
- Menned kellene.
- Miért mondod ezt? –néztem le a kislányra.
- Téged akarnak. – Ayumi zöld szemeiben aggodalmat véltem felfedezni.
- Kik?
- Nagyra nőttél…Hinata. –hallottam egy ismeretlen férfi hangot a fák közül. Megfordultam a tengelyem körül,de nem láttam senkit. Ayumi eltűnt.
- Kaname már vár rád…Ne félj,nem fog fájni. –A férfi közvetlenül mögöttem állt. Mire megfordulhattam volna zsibbadást éreztem a tarkómon és összeestem. A rejtélyes alak felemelt a földről és elindult velem valahová.
Naruto:
Éppen elejtettem volna egy őzet,amikor megéreztem Hinata illatát. Felkaptam a fejemet. Nem csak őt éreztem. Egy ismeretlen férfi szagára is felfigyeltem. Mi van ,ha Hinata veszélyben van? Hagytam az őzet és gyorsan követtem a szagot,de mire odaértem senki nem volt ott. Nem találtam több szag nyomot. Lábnyomokat találtam a földön,de azok sem folytatódtak. Rossz előérzetem volt. Azonnal visszamenetem a szobánkba,ahol szerencsémre belebotlottam Sakura-ba és Sasuke-be.
- Naruto…mi történt? –nézett Sakura ijedt arcomra.
- Azt hiszem…Hinata-t elrabolták…
- Micsoda? –lett izgatott Sasuke. – Mesélj el mindent! –követelte a Hinata bátyja.
- Éppen vadászni készültem,amikor hirtelen megéreztem Hinata illatát,de pár pillanattal később egy ismeretlen férfi szagát is megéreztem. Követtem őket,de nem találtam meg semelyikőjüket. A nyomok…egyszerűen eltűntek. Se szagok,se lábnyomok. Semmi.
- Biztos,hogy Hinata-t érezted?
- Igen. Ilyesmiben nem tévednék. Hinata-t éreztem.
- Menjünk oda. –kérte Sakura,majd kiment a kis lakásból.
- Akkor menjünk. –mondta Sasuke és a lány után ment. Én haboztam egy kicsit,de végül odavezettem őket arra a tisztásra ahol a szagok forrása eredt.
- Ki vagy te? –szólalt meg hirtelen Sakura. Arcára őszinte döbbenet ült ki.
- Kivel beszélsz? –kérdeztem.
- Egy szellemmel. –felelte.
Sakura:
- Ayumi vagyok. Hinata barátja. Ti is a barátai vagytok? –kérdezte a kislány.
- Mi történt vele? Ayumi! Válaszolj! Lehet,hogy Hinata nagy veszélyben van! –ragadtam meg a kislány vállát. Ayumi rémülten nézett rám.
- Tudom. Annyira féltem. Nem akartam egyedül hagyni,de az a bácsi…annyira féltem. –guggolt le a lány és remegő kicsi kezeit a fejére tette.
- Ne haragudj,hogy megijesztettelek,de ez nagyon fontos. Milyen „bácsiról” beszélsz? Hogy nézett ki? Hinata…jól van?
- Sakura… - kezdte volna Sasuke.
- Csönd! Van egy szemtanúnk. Ez a lány itt…látta őket. –mutattam magam elé.
- Sakura…ott nincs senki… - nézett furán Sasuke.
- De van. –felelte Naruto.
- Te látod? – kérdezte döbbenten Sakura.
- Nem. Csak hallom a hangját. Ayumi. Figyelj rám. Mi is Hinata barátai vagyunk. Nagyon szeretjük őt. Nem akarjuk,hogy baja essék. Ha tudsz valamit…kérlek mondd el. És Sakura is csak azért lett ilyen,mert aggódunk Hinata-ért. –kezdte Naruto és közelebb lépett Sakura felé. Nem tudta hol van a kislány,hiszen csak a hangját hallotta. A fiú nagyon jól bánt a kislánnyal. Nyugodtan kezelte a helyzetet.
- T-te egy vámpír vagy?
- Igen. De nem kell félned tőlem,nem bántok senkit. Ezt megígérhetem.
- Tudom. Láttalak benneteket. –felelte a kislány. Majd folytatta: - Én és Hinata éppen beszélgettünk,amikor a bácsi megjelent. A fák között volt. Hosszú szőke haja volt. Fekete szemei. Én mondtam Hinata-nak,hogy menjen el. Láttam a bácsi gondolatait. Képeket. Bántani akarta Hinata-t,de ő nem ment el. Mire ő is észre vette ,hogy nem vagyunk egyedül a bácsi a háta mögött termett és Hinata hirtelen összeesett. A bácsi felemelte. Rám nézett. Mosolygott és hirtelen eltűnt. –szipogta Ayumi. Annyira féltem. Meg akartam védeni Hinata-t,de valahogyan…eltaszított a bácsi Hinata-tól. Nem bírtam közelebb menni hozzájuk. Elvitte őt! - zokogta a kislány.
- Nem lesz semmi baj. Megtaláljuk őt. –nyugtattam meg a kislányt. Ránéztem Sasuke-ra és Naruto-ra. Naruto ideges,ahogyan Sasuke is.
- Fiúk nyuga— az ott…kén? –vettem észre a havon a sárgás anyagot. Odamentem. Belenyúltam a sárga porba és megszagoltam. – Ez kén. – állapítottam meg. mellette észre vettem valami fekete folyadékot. – És nappor. –jelentettem ki határozottan.
- És ennek mi köze van Hinata eltűnéséhez? –kérdezte Sasuke.
- Hinata-t elrabolták. Ez a valaki képes volt eltaszítani egy szellemet Hinata mellől,ez erős lélekmágiára utal. Vagyis ez a valaki egy Gad.
- Mi az a Gad?- kérdezte Naruto kíváncsian és idegesen.
- Egy nagyon erős démon. Képes a múltba küldeni az emberek lelkét. Valamint minden lélekkel kapcsolatos mágiát megtörni illetve használni. Azt hittem már régen kihalt a fajuk. Az utolsó Dad-ot…megölték.
Sasuke:
- A rohadt életbe! – ijedt meg Sakura. A lány hirtelen felsikított.
- Sakura! –közelebb mentem hozzá. Sakura egész teste remegett.
- Rendben. Hívom őt! –hallottam a háttérből Naruto hangját.
- Mi az? –néztem vissza rá.
- Ayumi,azt mondta hívjam Tsunade-t,mert ő tud segíteni…
- És én addig mit tegyek? –estem kétségbe. Sakura megragadta a kezemet és belém kapaszkodott.
- Maradj itt vele. Mindjárt jövök. - Naruto eltűnt. Sakura zihálva vette a levegőt. Sokkot kapott. Zöld szemei rémülten bámult körbe.
- Hagyjatok. Elég. Nem akarom! Segíts! –üvöltözött a lány. Komolyan megijedtem. Vajon mi lehet vele. Naruto megérkezett Tsunade-vel. A nő cseppet sem rémült meg. Az ötvenes évei felé haladó nő lassan leguggolt Sakura elé. A lány sírva fakadt. Félt. Félt valamitől,amit nem láttam és nem éreztem,akár csak Ayumi-t.
- Mi van vele? –kérdeztem izgatottan a nőt.
- A múltban ragadt. Mi történt? Sakura ritkán ragad a múltjában. –kérdezte Tsunade. A nő őzikebarna szemei minket fürkésztek. Hosszú szőke haja össze volt fogva két copfba.
- Nem tudom. –mondtam kissé megszeppenve.
- Hozzáért,ahhoz a napporhoz,vagy mihez és utána teljesen kikelt önmagából. –tájékoztatta Naruto az Akadémiánk igazgatóját.
- Értem. Sasuke. Hozd utánam Sakura-t. Naruto. Te kezdj valamit ezzel a szellem lánnyal. Hinata-t pedig meg kell találni. Naruto mondta,hogy elvitték. Nem hagyhatjuk,hogy kísérletezzenek rajta. Te, Naruto és a szellem nézettek utána a könyvtárban,hogy mi jellemzi a Gad-ok népét. Szedjetek össze néhány információt. Addig én és Sasuke megpróbáljuk visszahozni Sakura-t. Neki rengeteg információja van a Gad-okról.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Hű. Hát köszönöm szépen. :') Én azt hittem,hogy senki sem olvassa. xDD Mindig félek,hogy nem lesz megfelelő az olvasó számára,szóval most nagyon boldoggá tettél. :')