Hinata csalódottan tette le a telefont. Elgondolkodva támasztotta tenyerébe az állát és kezdte csavargatni a haját.
Kislány korában mindig arról álmodozott, hogy a legjobb barátnője mellette lesz az oltárnál. Erre Sakura bele szeretett Naruto legjobb barátjába, aki mellesleg csak pár éjszakára ágymelegítőnek használta Sakurát és még hozzá teszem teherbe is ejtette a lányt.
Elborzadva felnyögött majd az arcát a tenyerébe temette és ingatni kezdte a fejét.
- Hinata, minden rendben? - lépet be Naruto egy mankóval a hóna alatt utána az Uchiha menetelt.
- Nem semmi nincs rendben. A ruhám nem jó rám. Az esküvői kajától a gyomrom is felfordul. A vőlegényem hadirokkant. És ez még nem minden a pöcs haverod volt olyan görény, hogy felcsinálja a legjobb barátnőmet, aki nem fog eljönni az esküvőmre. - kelt ki magából a lányt. Minden szót egyre hangosabban mondott.
- Hogy? - kérdezte Sasuke.
- Ohh, ne add itt nekem az ártatlant, mert kitekerem a nyakad. A kiképzésen nem mondták, hogy a legfélelmetesebb ellenfél egy várandós nő? - dühöngött Hinata.
- Drágám, nyugodj meg! Ez a sok idegesség nem tesz jót neked. - mondta mosolyogva Naruto. Sasuke elképedve nézet barátjára ki meg lehetősen nyugodt volt. Egyszerűen nem vette fel amit Hinata mondott, vagy felvette csak nem látszott rajta.
- Hogy nyugodjak meg? - felpattant majd elkezdett fel alá sétálni a szobában. - Menj el Sakuráért! - parancsolt rá az Uchihára. Sasuke kérdően húzta fel a szemöldökét majd meredt a nőre. Azt várta mikor neveti el magát és mondja: "Csak vicceltem!"
De ahogy a ránézet Hinata arcára rá kellet ébrednie, hogy ez a nő itt nagyon is komolyan beszél.
- Nem lehet. - mondta végül majd kifordult a szobából. Kisétált a házból majd elkezdett sétálni az egyik elkerített mezőn ahol a lovak nyugodtan és "szabadon" éltek.
Elgondolkodva bámulta a lovakat. Majd megállt egy pár előtt. A barna csődör orrát a párjáéhoz dörzsölte mire a kanca is ugyan ezt tette.
Igazság szerint irigykedett Naruto életére. Bár a fiú hamar veszítette el a szüleit mégis kiegyensúlyozott, boldog férfi lett belőle. Szerencsés is volt, hisz a munkája veszélyekkel járt mégis talált egy olyan nőt, aki képes megbirkózni ezzel az egész munkával járó stresszel.
Sasuke tudta, hogy jelenlegi családja nehezen viseli a munkáját. Fivére gyakran próbáltam is lebeszélni valami csendes, nyugodt melóra. De ez nem volt Sasuke stílusa. Már gyermekként is az izgalmas és a mozgalmas játékok s filmek izgatták.
Rá támaszkodott a korlátra és előre meredt. Sötét hajába belekapott a szél.
Naruto meglehetősen morcosan tűnt fel barátja mellet majd vágta hátba.
- Nem teheted volna meg azt, hogy a háztól közel állsz le gondolkodni? - kérdezte panaszosan.
- Bocs. - morogta a fekete. A barátokra kínos csend telepedett. - Hinata hogy van? - szólalt meg hírtelen.
- Terhesen. - nevette az Uzumaki. - Tudod felzaklatta a Sakurával folytatott telefonbeszélgetés. - Sasuke érdeklődve hajolt közelebb.
- Miért? - kérdezte rá egy idő után.
- Ohh, tudod egy férfinak a legfontosabb dolog a.
- Munka? Dehogy, a csajok? A sex? Nem mi? Mi a legfontosabb?
- Amíg erre nem jössz, rá addig nem segíthetek.
- Naruto, ne marháskodj. Hogy jöjjek rá, ha egyszerűen nem adsz támpontot?
- Én mindent megtennék Hinatáért Sasuke. És te? Képes lennél feláldozni bármit egy nőért? - kérdezte majd halkan elsántikált barátja közeléből. Sasuke erősen gondolkodott és szorongatta közben a korlátott. Félt szembe nézni a saját érzelmeivel. Félt, hogy újra átéli a fájdalmat, amit bátya és szülei elvesztése okozott. Félt a magánytól, ami mindig ott bujkált a szíve egy kis részén. Felnézett és az istálló irányába bámult. Most az egyszer engednie kell szíve akaratának és nem hallgatni a józanészre.
A korház ma is igen mozgalmas volt Sakura számára. De ami még fontosabb rettentően fárasztó. Bár neki az utóbbi időben minden olyan fárasztó volt.
Fáradtan leült az asztalához majd megette a mai csoki adagját. Sokkal kívánós lett még a "nemszeretem" ételek is felkerültek a "szeretem" ételek közé.
- Sakura, Miss.Takiya már megint. - kukkantott be az egyik munkatárs majd már szaladt is. A lány felállt majd lassan a vizsgáló felé igyekezett.
Mikor megpillantotta az öreg nőt felsóhajtott. A virító fehér haj, ráncos arca, nevetőráncok az élénk sötét barna szempár sarkában. Csak a puffadt fenék has és arc nem illet a törékeny teremtés látképébe.
- Miss. Takiya megmondtam, hogy semmi rák! - sóhajtotta fel a lány.
- De annyira szeretem kedveském. Az íze emlékezett édesanyám főztjére. - feküdt le az asztalra. Sakura oda sétált majd felhúzta a ruháját majd a fenekébe adta az oltást.
- Nos, az ha nem akar meghalni, akkor választania kell valami más ételt ami még emlékezteti az édesanyjára. Remélem, megérti. - válaszolta a nő mosolyogva majd megsimogatta a fekvő öreghölgyet. - Maradjon így egy kicsit! A nővér majd segít magának.
- DR. SAKURA HARUNOT VÁRJÁK A 16 VIZSGÁLÓBA. ISMÉTLEM DR. SAKURA HARUNOT VÁRJÁK A 16 VIZSGÁLÓBAN. - szólt egy női hang a rádióból. Az említett felsóhajtott majd ingatni kezdte a fejét.
- Ennek a napnak sosem lesz már vége? - nyögte fáradtan. Elindult az említett hely felé, mosolygott biccengetett a vele szembejövőknek. Majd ahogy egyre közelebb ért a vizsgálóhoz a léptei bizonytalanná váltak. Szeme összeszűkült. Az ajtó előtt álló alak magas volt, feketehajú farmert, bőrdzsekit viselt.
Mintha csak a férfi meghallotta volna a közeledő nőt felé fordult. Sakura lélegzete egy pillanatra bennakadt. Az igéző onix szemek ugyan olyan hatással voltak rá, mint pár hónappal ezelőtt. A hófehér bőr csodálatos és izgalmas emlékeket ébresztet fel benne.
- Tán beteg? - kérdezte a nő egy kis torokköszörülés után.
- Az ember nem azért jár kórházba, hogy kiderítse? - húzta fel szépen ívelt szemöldökét az Uchiha.
- Miért engem? - Sasuke csak egy vállrándítással válaszolt majd besétált a vizsgálóba.
Sakura kénytelen kedvetlen utána iramodott. Bár nem nagyon szeretett volna egy kisszobában összezárva lenni a gyereke apjával.
Mire beért Sasuke már a vizsgálóasztalon ült bőr dzsekije mellette hevert.
- Mi a panasza? - kérdezte Sakura kábultan. Mire a férfi a szívére tette a kezét.
- Irtózatosan fáj. - sóhajtotta.
- Úgy kell neked. - mormogta a nő.
- Nem is kérdezed meg miért? - engedte el a füle mellet a gonosz megjegyzést.
- Úgyis elmondod nem? - ülte le a nő majd vett elő egy tollat és egy papírt.
- Az a nő a halott bátyám özvegye. - mondta.
- Mármint melyik?
- Az, aki a kórházban.
- Áhh, igen. És?
- Jártam vele, de aztán megismerte Madarát. Őt választotta helyettem. Miután a bátyám meghalt újra közeledett felém, de én addigra elhidegültem tőle. Minden nőtől. Az érzéseimet egy kis kelepcébe zártam, aminek a kulcsát eldobtam. De valaki most megtalálta. Egyszerűen attól félek, hogy. a munkám veszélyes. Senkinek nem akarok nagy stresszt okozni. Vagy akár fájdalmat. Én csak önző lennék, ha nem engednélek el, hogy találj valakit, aki szeret téged. Jobban, mint én. - fejezte be. Sakura érthetetlenül bámult a férfira, aki az előbb kitárulkozott előtte.
- Sasuke, hatalmas fájdalmat okoztál nekem mikor elküldtél magad mellől. És ez nem azé a nő hibája, hanem a tiéd. Bűnbakot keresni nem helyes dolog. És foghatod ezt az egészet a munkádra, de igazából az egyedüli ok, ami miatt nem engedsz magadhoz közel a félelem, ami benned van. - felállt és elé sétált.
- Sakura én nem.
- Hallgass végig! - válaszolt szigorúan a nő - Mikor először ide hoztak összezavartál. Olyan voltál, mint egy ketrecbe zárt vad. Aztán ahogy találkoztunk újra a Hyuga birtokon jelnek vettem. Te vagy a végzetem. És én képes vagyok téged elfogadni a hibáiddal együtt. Mert szeretlek. - Sasuke döbbenten nézte a nőre. Nem tudta mit mondjon. Megfogta a derekát és megához húzta.
- Ne hagyj el soha! - kérte a férfi.
- Halálom napjáig veled maradok, ha szeretnéd. - szántott végig ujjával az ében fürtökön.
Közben az ajtóban négy ember halkan kuncogva bámulta a két embert majd pacsiztak egymással.
- Ez az. - suttogta egyszerre Hinata, Hanabi, Naruto és Ryo.
/pár évvel később/
A rózsaszín kis szobában egy lágy női hang szűrődött ki. Halkan dúdolt miközben a hintaszékkel ide-oda billegett. A nő rózsaszín haja lágy hullámokban terült el az egyik vállán, fehér kötött pulóvere egyik oldala lecsúszott a válláról, alatta egy szeméhez hasonló zöld topp volt.
Sakura a gyönyörű és formás kisbabát nézte, akit pontosan december 24 előtt egy hónappal hozott a világra.
- Mama. - suttogta egy kisfiú mellette mire a nő mosolyogva emelte le az egyik kezét a kisbabáról és simogatta meg fia fejét.
- Esik a hó. - mutatott ki az ablakon.
- Szép, igaz Yuki? - kérdezte a szundikáló kislánytól. Felállt odasétált a kiságyhoz és beletette a kicsit majd amint a kislány kényelmesen elhelyezkedett felvette 4 éves kisfiát és odahajolt hozzá vele.
- Kapaszkodj anya vállába Ren! - suttogta a kisfiúnak, aki erősen szorongatva anyja vállát, gyengéden megsimogatta a kicsi feje búbját mire az elégedett kis nyögést hallatott.
Sasuke mind ezt az ajtónak dőlve nézte végig. Imádta a feleségét és a gyermekeit. Mikor Sakura először elújságolta neki a nagyhírt rögtön rá pár hétre összeházasodtak. A nő csak akkor lett igazán tisztában azzal, hogy a férje milyen gazdag ember valójában.
Sakura felegyenesedett és rámosolygott a férfira. Szerették egymást, s bár Sasuke munkája tele volt veszéllyel mindvégig kitartottak egymás mellet. Nem állt közéjük semmi és senki sem. Együtt írtak egy új forgatókönyvet a tiszta és örökké tartó szerelemről.
Itt a vége fuss el véle!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Nagyon köszönöm.
Igyekszem kielégíteni saját magam és a ti fantázíátokat is ám sokszor sajnos késéssel. Ez ellen nem tudok a továbbiakban sem tenni semmit. A következő ficem-nél is biztos lesznek hullám völgyek és hosszú kimaradások. Mégis örülök, hogy vagytok még akik olvassák és kitartanak mellettem illetve a történeteim mellet is. Remélem további kritikát olvashatok majd tőled a későbbiekben. Köszönöm a tíz pontot :D Remélem valóban megérdemeltem ^^
Üdvölettel: Fancy
„ Szia:)
Kár, hogy vége lett, én még szívesen olvastam volna tovább.^^ Am bocs a kései kritikáért, csak nem volt időm még géphezülni rendesen. :) Az a lényeg, hogy ennek a ficednek is Happy End lett a vége. :) és ez a legfontosabb^^ Már várom az új ficedet/ficeidet :D Megy a tizes is az utolsó fejihez :D
Sok ihletet és időt. :)
~Ildikó...