Egy ház, ami most gyászba borul. Egy hatalmas teremben két koporsó. Két kép és sok megsebzett szív. Egy özveggyé lett anya, aki most összetörve zokog. Egy fiú, kinek vállára most hatalmas terhet akasztottak. Mindenki gyászol, és ezt a fiú nem bírja. Igaz, arcán semmi féle érzelmet nem lehet felismerni, de belül ő is szenved. Anyja vállára rakja a kezét és kimegy a gyászolók közül. Az ajtóban két fegyveres őrzi a benn gyászoló emberek biztonságát, és minden folyosón legalább egy-egy őr masírozik. Hiába, az Uchiha rezidencia mindig tömve van Yingekkel, és most különösen fontos a biztonság. A Yingek feje és idősebbik fiú halott. Most mindenki őket gyászolja, így sokkal sebezhetőbbek. A fiú felmegy a dolgozó szobába. Leül apja egykori helyére, és az asztalra támaszkodva gondolkozik. Mától ő a Yingek és az Uchiha vállalat vezetője. Nem lehet gyenge… Lassan feláll, majd a bárpulthoz sétál. Elővesz egy poharat, majd önt magának egy kis Jhonny Walkert és egy húzásra megissza. Amikor a pohár a pultra érkezik, kopogtatnak az ajtaján.
- Gyere – mondja hidegen és újra tölt magának. Amikor az ajtó kinyílik két alak lép be rajta. Az egyik magas és narancs-vörös haja van, ami szerteágazik, míg a másik alacsonyabb és fehér, arcába lógó hajjal dicsekedhet. Amint beljebb lépnek, egy kicsit meghajolnak az éppen leülő főnökük előtt.
- Megjöttünk a küldetésből, Sasuke-sama – mondja, immáron kiegyenesedve a fehér hajú, alias Suigetsu.
- Hm… és mit találtatok? – kérdezi ridegen Sasuke.
- A Shiori Hebi végzett velük, Uram – mondja kicsit félve a másik, vagyis Juugo. Sasuke szeme, ha lehet, még sötétebb lesz, keze ökölbe szorul, száját összepréseli.
- De, ez még nem minden…
- Mondd, mi van még, Shuigetsu.
- A helyszínen találkoztunk két Yanggal – mondja.
- És mit akartak? – kérdezi unottan Sasuke, és arcát kezeibe temeti.
- Ugyan azt, amit mi…
- Ezzel arra akarsz kilyukadni, hogy a Yangok fejét megölték? – kérdezi kicsivel kíváncsiabban Sasuke.
- Nem csak őt… - mondja Juugo, mire Sasuke felkapja a fejét.
- Ki a másik? – kérdezi idegesen. Juugo és Shuigetsu összerezzennek a hirtelen idegességre.
- N… Nem tudjuk… Csak ennyit mondtak, pont, ahogy mi – mondja félve Shuigetsu. Sasuke keze ökölbe szorul és felpattan a székből.
- Menjetek le a misére és vigyázzatok anyámra! Egy haja szála se görbüljön! Mondjátok meg neki, hogy elmegyek kiszellőztetni a fejem – mondja, miközben kilépnek a szobából.
- Sasuke-sama, egyedül megy? – siet utána Juugo és Shuigetsu.
- Igen – mondja egyszerűen és ridegen. Nem szereti, ha faggatják, főleg, ha olyanok, akiknek semmi köze a magánéletéhez. – Ti védjétek anyámat és a vendégeket.
- De…
- Ez parancs volt! – dörren rájuk, mire mind a kettő eliszkol, magára hagyva főnöküket. Sasuke gyors iramban megy le a garázsba és beül, a fekete BMW-jébe aztán rekord gyorsasággal hagyja el a birtok területét. Út közben idegesen szorongatja a kormányt. Elsötétült tekintettel nézi az utat. Egy furcsa érzés járja át testét. Most az egyszer érzi úgy… hogy ő fél…
Egy ház, ami most gyászban hánykolódik. Egy hatalmas teremben három koporsó, három kép és sok megsebzett szív. Egy lány, ki még egy könnycseppet sem ejtett. Arca rezzenéstelen, viszont szeméből mérhetetlen fájdalom sugárzik. A pap lassacskán befejezi a beszédét, így a mise véget ér.
- Köszönöm, hogy mind eljöttek. A szüleim és Koga is örülne, ha látnának benneteket. Köszönöm tiszteletes ezt a gyönyörű beszédet, igazán megindító volt. Remélem, mind ott lesznek a temetésen is. Most pedig, a fogadás részeként ételt és italt szolgálunk fel önöknek. Fogyasszák egészséggel – fejezi be a nő a fogadást és végszóra a pincérek elkezdenek bemasírozni a terembe. Ő egy apró pillantást vet az ajtó felé, ahova most érkezett meg két öltönyös alak, ő egyből elindul feléjük és az irodájába vezeti őket.
- Elvégeztük a küldetést, Sakura-sama – hajolnak meg mindketten az éppen asztalhoz ülő nő előtt.
- Gyorsak voltatok, mit találtatok? – kérdezi a nő, és hátradől a székében.
- A Shiori Hebi végzett velük, asszonyom – mondja az egyik, barna hajú férfi, Hayate. Sakura idegesen ráncolja a szemöldökét és erősen megmarkolja a karfát.
- De… Ez még nem minden… - mondja félve a másik.
- Mi van még, Idate? – kérdezi a nő, miközben fáradtan a kezére támasztja a fejét.
- Találkoztunk két Yinggel a helyszínen.
- És mit akartak?
- Ugyan azért voltak ott, amiért mi…
- Ezt hogy érted, Hayate? Megölték a Yingek vezérét?
- És az egyik fiát… - mondja hozzá Hayate, mire Sakura kicsit ijedten kapja rá a tekintetét, majd gondolkozva kinéz az ablakon. Az égen baljós esőfelhők kezdenek gyülekezni, már hallani, ahogy halkan morajlik az ég. A fákat meg-meghajlítja az egyre erősödő szél. Sakura hirtelen pattan fel a székből és az ajtó felé veszi az irányt, a két benn tartózkodó egymásra néz, majd egy kis fáziskéséssel a nő után mennek.
- Sakura-sama… Asszonyom! – sietnek a nő után.
- Menjetek le és vigyázzatok a vendégekre! – mondja hátra sem nézve.
- De maga hová megy? – kérdezi Idate.
- Ki kell szellőztetnem a fejem – mondja mogorván, jelezve, hogy nem akarja tovább firtatni a dolgot.
- Egyedül…?
- Azt mondtam vigyázzatok a vendégekre! Ez parancs volt! Ne akarjátok, hogy a pincébe vitesselek titeket! –dörren rájuk a nő, mire mind a ketten fülüket-farkukat behúzva eliszkolnak.
- Hé, Hayate! Én még új vagyok, szóval nem is tudom… Mi is van a pincében? – kérdezi suttogva Idate.
- Nem tudni… Akiket eddig leküldtek oda, azok nem voltak olyan állapodba utána, hogy bármit is mondjanak, utána, meg nem mertek semmit mondani… - suttogja barátjának elszörnyedve Hayate, mire mind a ketten nagyot nyelnek és még nagyobb tempóban tartanak a kiszabott helyükre, nehogy véletlen a pincébe kerüljenek.
Sakura eközben, már a kocsiját indítja és rohamtempóban elhagyja a birtok területét. Idegesen szorítja a kormányt, smaragd szemei sötéten tapadnak az aszfaltra. Ez a nap nem tudni mit tartogat… és most, mintha úgy érezné… fél.
Két BMW fordul be fény sebességgel ugyan arra az útszakaszra, így egymással szembe kerülnek, úgy tűnik a két sofőr nemigen akar lassítani, viszont mikor már csak pár méter van a két autó között, mind a ketten elhúzzák a kormányt és megállnak, így pont egymás mellé „parkolva”. Egy ideig semmi nem történik. Az eső szakad, az ég dörög és a szél csak úgy süvít át a tájon. Pár pillanat elteltével mind a két sofőrnek az ajtaja kinyitódik és a két sofőr kiszáll. Nem érdekli őket, hogy bőrig áznak, ők most csak egymásra figyelnek. A nő lassan száll ki az autóból. Nem néz fel a másikra, csak lassan becsukja az ajtót és a kocsi hátuljához megy, ott megáll, de nem néz föl, csak vár. A férfi is lassan száll ki az autóból. Becsukja az ajtót és a kocsi hátuljához megy. Látja, hogy a nő már ott áll. Lehajtva a feje, rózsaszín haja ázottan tapad vállára és hátára. A férfi lassan lépkedve megy oda a nőhöz, nem akarja, hogy ez megtörténjen. A kezében tartja a kunait, de bár ne azt tartaná. Nem akarja megtenni, de muszáj. Már majdnem ott van a nőnél, de előtte egy fél méterre megáll. A nő arcát könnyek szelik át, ahogy a kezében tartott kunaiját nézi, nem akarja, de meg kell tennie. Szinte égeti a bőrét, ahol hozzáér a fegyver.
- Reméltem, hogy nem jön el ez a nap… - mondja halkan Sasuke.
- Tudtuk jól, hogy el fog jönni… - mondja szomorúan Sakura és felnéz az őt méregető ónix szemekbe. Haja ázottan tapad arcára, szemei pirosak, arca kipirult a hidegtől és a sírástól. Sasuke szíve is majd meghasad, a gondolatra, hogy mit kell tennie. Szemei szenvedést sugároznak, ajkai kissé lefele görbülnek, ahogy próbálja visszatartani a könnyeit.
- Nem akarom… - mondja Sakura, de hangja elakad a szó végére.
- De meg kell tenned… - mondja Sasuke.
- Nem csak nekem… Kezdjük. Minél előbb véget akarok vetni ennek – mondja letörölve a könnyeit Sakura és mind a ketten hátrálnak pár lépést.
- Akkor, gyere. Támadj! – mondja nyugodtan Sasuke és felveszi a kezdő pózt. Sakura is gyorsan rendezi arcvonásait, de nem tudja rávenni magát a támadásra. – Gyerünk, Csináld! – mondja hangosabban Sasuke, mire Sakura megrázza a fejét. – Támadj! – kiálltja el magát, mire Sakura megint csak nem mozdul. „jó, akkor majd én…” – gondolja magában és elindul a lány felé. Sakura gyorsan kapcsol és kivédi az első támadást, majd reflexszerűen támad vissza. A két kunai szikrákat szórva találkozik egymással, de ők nem néznek a másik szemébe, nem akarják látni, a visszatükröződő fájdalmat, amit egymás szemében látnak, csak harcolnak, ahogyan egykor megígérték apjuknak. Kunai csattan, szikrázik, sebez, az eső szakad, a szél süvít, az ég villámokat szór és dörög. Velük sír minden. A harc alatt nem tartják vissza a könnyeket, homályban harcolnak. A két test egymást követve mozog, ha mozdul az egyik, akkor mozdul a másik. A villám fénye visszaverődik fegyvereiken, ahogy célba veszik a másikat. Szívük vadul tiltakozik ez ellen a harc ellen, de megpróbálnak nem rá figyelni. Egy óvatlan mozdulat, és a lány torkának szegeződik a kunai. Ő mégsem ijed meg, csak lihegve figyeli, a fájdalmasan csillogó ónix szemeket. Sasuke is hasonló állapotban figyeli a sakkban tartott lányt. Hirtelen minden emlékkép lepereg a szeme előtt. Nyolcévnyi barátság minden napja csak úgy cikáznak a fejében. A mindig boldog, mosolygós cserfes kislány, aki egy érett gyönyörű nővé cseperedett. „Nem… nem teszem meg…” Hirtelen dobja el a kunaiját, majd térdre rogy.
- Nem. Nem ölöm meg az egyik barátom! – mondja és arcát kezébe temeti, várja, hogy a lány lépjen. Most ki van szolgáltatva. Csak egy vágás és vége az egésznek. Az eső, ha lehet, még jobban tombol, de még így is tisztán lehet hallani, ahogy a kunai csörömpölve ér földet a betonon. Mintha az idő lassítva telne. Sasuke felkapja a fejét és a földön himbálózó kunaira függeszti tekintetét. Még mindig víz hangzik a fejében, ahogy csörömpöl. Majd egy térdet pillant meg, ahogy valaki a földre rogy. Ő egyből nézne a lányra, de nem tud, mert valaki szorosan zárja a karjaiba.
- Én sem… Nem tudom megtenni! – mondja elcsukló hangon a lány, és érzi, ahogyan két erős kar visszaöleli, ugyan olyan szorosan, ahogy ő teszi. – Megbuktunk… Nem tudtuk megölni egymást.
- Nem érdekel. Apa már halott, most nem tehet semmit, ha valami nem tetszik neki, majd odafenn elintézzük, de én nem fogom megölni egy gyerekkori barátomat sem!
- Hát én sem! A csapattársam vagy. Veled nőttem fel, biztos nem lennék rá képes – mondja Sakura is, és elengedik egymást, viszont nem állnak fel. Sasuke óvatosan letörli Sakura könnyeit.
- Most már ne sírj, kérlek – mondja halkan.
- De fáj… otthon tudtam tartani az álarcot, de már nem bírom…
- Kiket öltek meg?
- Mind hármójukat… Anya, Apa és Kogaku is. Egyedül maradtam. Egyedül kell vezetnem mindent. A céget, a szervezetet és még a sulit is el kell végezzem. Nem fogom bírni egyedül…
- Nyugodj meg. Nem leszel egyedül, ha titokban is, de én, Naruto és talán még Ino is itt leszünk. Segítünk…
- Köszönöm… és te, hogy vagy?
- Megleszek… csak kell egy kis egyedüllét. Most anya védelme a legfontosabb.
- Megértem és részvétem.
- Viszont… - mondja fájdalmasan mosolyogva Sasuke. Sakura is megejt egy halvány mosolyt, majd nagy sóhaj hagyja el a száját. Lassan felnéz a derülő égre, majd magában elkönyveli, hogy vissza kell térniük a valóságba, ahol mind a ketten ellenségek.
- Ideje lenne visszamennünk – mondja halkan.
- Tudom – mondja Sasuke ugyan olyan hangnemben, majd feláll, és segítő kezet nyújt a még mindig földön térdelő lánynak. – Vissza a valóságba – mondja keserűen.
- Igen, körülbelül még öt percig barátok vagyunk. Annyi idő hogy elhagyjuk ezt a helyet. Addig is néhány tanács. Anyukádhoz állíts őrt, mert lehet ő a következő célpont, ezért éjjel nappal kell valaki, aki mellette van. Te is vigyázz magadra és lehetőleg ne tegyél keresztbe az én üzleteimnek, mert akkor levitetlek a pincébe – mondja el a kis monológot Sakura. Sasuke szája szélében egy halovány mosoly jelenik meg.
- Hm… rendben megfogadom. Amúgy… mi van a pincében?
- Nem akarod tudni.
- Értem. Akkor most én jövök. Te magadhoz állíts őrt, mivel még nem tudjuk, hogy a Hebinek mi a célja így lehet, hogy te vagy a következő, mint a mostani vezető. Te se tegyél nekem keresztbe, mert akkor meg én vitetlek el valami jó kis helyre – mosolyodik el a végére gonoszan, mire a Harunonak felcsillan a szeme.
- Állok elébe, Uchiha. Majd találkozunk – indul el a kocsija felé.
- Igen – megy Sasuke is a sajátjához, majd egyszerre beülnek és elhajtanak, egyenesen haza.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Jó kis történet. Nagyon várom a folytatást.