Ez rövid ShikaIno fanficc, amit barátnőm kérésére készítettem el. Gondoltam megosztom veletek is, véleményeket szívesen várok. Sajnos címet nem tudtam kitalálni, így csak ez maradt. Jó olvasást ^^

• Shi-shikamaru – szipogta Ino könnyes szemekkel, közben a kezemet markolászta – ez úgy fáj.
• Hah – sóhajtottam fel a szőkeséget nézve, aki, mint egy kisgyerek, úgy pityergett attól a kis bibitől a térdén. Ezek a nők, minden apróságtól képesek könnyre fakadni, sosem értettem igazán őket. Nem mintha egyszer is próbálkoztam volna vele, nekem túl bonyolultak. – nem értem mit vagy úgy oda Ino. – mondtam semmi törődő hangon. – csak egy kis karcolás.
• De-de… - nyögte, miközben a zavartság mellé, egy halovány pír is az arcára szökött – olyan hülye vagy. Te ezt nem értheted – hirtelen elkapta a kezét, és taszított egyet a mellkasomon. Hogy mennyit tud hisztizni ez a nőszemély, nem is értem, hogy egyáltalán mit keresek itt vele.

Várjunk csak? Valami kezd derengeni. És ahogy a képek egyre élesebben kezdtek kirajzolódni lelki szemeim előtt az elmúlt egy óráról, úgy jöttem rá, hogy pontosan mi is történt csapattársnőmmel.

Choujival éppen Ichirakuhoz igyekeztünk, mikor félúton megpillantottuk Sakurát, aki egy igen heves vitába bonyolódott a szőkeséggel. Már messziről meghallottuk Sasuke nevét, megint rajta veszekedtek, pedig valójában semmi értelme nem volt. Az Uchiha nem volt faluban, elment. Nem is értem mért civakodnak rajta még mindig, pedig semmi különleges nem volt abban a ficsúrban. De mivel nem az én problémám volt, így egy vállvonással elintézve tovább mentem. 

• Shikamaru, nem kéne őket leállítanunk? - nézett rájuk tétován Chouji.
• Minek? Hogy aztán végül minket okoljanak mindenért? Inkább kihagyom – mondtam neki, nem is figyelve a fejem mellett elsuhanó cserepes virágra.
• De Shikamaru – megfogta a felsőm végét, és visszahúzott – a helyzet kezd veszélyessé válni.
• Idefigyelj Chouji – fordultam meg és néztem volna bele a szemeibe, mikor egy újabb cserép repült felém. Épp hogy csak el tudtam hajolni előle. Tekintetemet a két verekedő lányra kaptam, majd véve egy mély levegőt, megragadtam barátom karját és magam után húztam – ez olyan kellemetlen… - dünnyögtem.

Ahogy elértük őket intettem Choujinak, aki Sakurát fogta le, míg én Inot. Megragadtam a derekánál fogva, a hátamra kaptam, mintha csak egy krumplis zsák lenne, és elindultam vele.

• Shikamaru – hallottam meg az idegességtől remegő hangját – ha nem teszel le, nagyon megbánod – fenyegetett meg, amivel nem ért sokat.
• Chouji engedj el – szólalt meg Sakura is, aki a fiú hátát csapkodta a kicsi kacsóival.

Nem törődve a hisztijükkel, meg sem álltam addig, míg a falun kívülre nem értünk, egy kisebb tisztásra, ahol senkinek sem árthattak a felesleges civakodásukkal. Ahogy megtorpantam egy bólintással jeleztem Choujinak, akivel egyszerre raktuk le a két lányt. Mint ha megbeszélték volna, úgy csattant mindkettőnk arcán egy-egy pofon, amint a lábuk elérte a talajt. Sajgott rendesen az arcom.

• Mért avatkoztatok bele? – szegezte nekünk a kérdést a rózsaszín hajú. Kezeit ökölbe szorította, mint aki menten földbe döngölne, ha nem válaszolunk a kérdésére.
• Na ezért mondtam, hogy jobb, ha nem avatkozunk bele – böktem oldalba Choujit, aki nagyot nyelt az ideges női pillantásoktól. A nőstények veszedelmesek tudnak lenni, nem mintha különösebben tartanék tőlük. Csak nem szeretem, mikor sipítoznak, mint a fába szorult féreg. – megfékeztük az ámokfutásotokat, mielőtt nagyobb bajba keveredtetek volna. – mondtam higgadtan, remélve, hogy nem kell tovább időznöm a közelükben.
• Nem akarunk bajt – szabadkozott Chouji is, miközben meglengette maga előtt a kezét. Valószínűleg nem akarta megtudni, milyen Naruto helyében lenni, mikor Sakura felképeli őt. És tulajdonképpen én sem.
• Nem akarunk belefolyni a vitátokba, úgy hogy mi megyünk – megragadtam csapattársam és egyben barátom karját, és magam után húzva elindultam ott hagyva a két nőszemélyt, akik döbbenten méregettek minket.

Nem is kellett sokat várni, azonnal egymásnak estek, és minden féle durva kifejezéssel, és tipikus lányos csapkodással próbálták legyőzni a másikat. Valahogy sajnáltam az Uchihát, amiért két ilyen lány versengett érte. Egyik makacsabb volt, mint a másik. Ráadásul, ha egyszer belekezdtek a szócsatározásba, akkor az órákig is eltarthatott. 

Egy sóhaj csúszott ki a számon, majd felemelve a fejem, csak annyit észleltem, hogy Lee húzott el mellettem 10 km/órás sebességgel. Egy pillanatra még az egyensúlyomat is elveszítettem, ahogy elsuhant mellettem, és megcsapott a szél, mert szellőnek nem nevezném azt, amit maga után hagyott.

• Sakura-chaaaaannn – kiáltotta, azaz idióta. A rákövetkező percben már csak egy csattanást lehetett hallani, és néhány nyögést.

Óvatosan hátra kaptam a fejem, és szörnyülködve láttam, hogy Ino a földön, rajta Sakura, és a kicsi a rakás legtetején Lee tornyosul. A fejemet fogtam a látványtól, miközben Chouji merészen kinevette őket. Szerintem nem volt vicces. Annak a balféknek is pont most kellett eljátszania a hős szerelmest. Marha…

• Lee – nyögte a rózsaszín hajú – szállj le rólam, mert nem kapok levegőt.
• Te beszélsz plakáthomlok? Nem is tudom, ki van legalul – dünnyögte Ino, miközben próbálta letolni magáról a két só zsákot. 
• Fogd be Ino malac – motyogta a Haruno.
• Jé, ez milyen puha – vigyorgott idétlenül a kábult fiú, miközben a kezével Sakura fenekét simogatta.
• Ez hülye – nyögtem. Sakura meg fogja ölni.

Nem is kellett sokat várni a lány reakciójára. Arca vörös lett az idegtől, majd egy jó nagyot taszítva Leen, lelökte magáról, és egy jó nagyot behúzott neki. Repült egy jó fél métert, mire földet ért. Aztán leporolva magát, lángoló tekintettel újból a fiú felé vette az irányt.

Ino közben nagy nehezen ülőhelyzetbe tornázta magát. A térdén egy csúnya seb éktelenkedett. És ha jól láttam vérzett is. A vörös nedű vékony csíkokban folydogált végig a lábszárán egyenesen a cipőjében végezve.

Mint akinek fel sem tűnt a sérülés, felállt, leporolta magát, majd egy jót mosolyogva a Leet püfölő Sakurán, elindult felénk.

• Hát nem szép pár? – vigyorgott miközben le sem vette róluk a tekintetét. Nyoma sem volt már az előbi civakodásnak.
• Ő… Ino – nyögte Chouji – a lábad… Jól vagy?
• Mi? – nézett hirtelen ránk, mint aki azt se tudja, mi van – a lábam? – nézett döbbenten az említett testrészére, aztán elsápadt. – vér – szólalt meg döbbent, miközben a vörös nedűt fixírozta kék szemivel. – VÉRZEK – fakadt ki hirtelen, majd egy tétova lépés után elájult.

Még időben utána kaptam, mielőtt földet érhetett volna. Szorosan átkaroltam a derekát, majd az egyik karját átvetve a vállamon, a karjaimba vettem a törékeny testét.

• Ezt nem kellett volna – nyögtem, majd a lánnyal az ölemben elindultam.
• Nem tudtam, hogy így fog rá reagálni – mondta Chouji – éhes vagyok – tette még hozzá.
• Menny egyedül enni. Leadom a kórházban, aztán meglátom, hogy el tudok-e szabadulni – néztem barátomra, aki egy csalódott sóhajt eresztett meg. – máskor bepótoljuk. Ígérem.
• Rendben. Vigyázz rá – mondta, aztán a kaput elérve, elkanyarodott az Ichiraku stand felé, én pedig gyors léptekkel megrohamoztam a korházat.  

Ennyi lenne a történet, ami miatt most itt dekkoltunk. Komolyan minek kell ekkora felhajtás egy kis karcolás miatt? Még ha halálos lenne, vagy mélyebb, akkor megérteném, de így nem. Ezek a nők tényleg reménytelenek.

• Kész is vagyunk – nyögte Shizune, miközben egy ragtapaszt tett a lány lábára, elrejtve azt a csöpphorzsolást.
• Köszönöm – mondta neki Ino, majd egy gyors pillantást vetve rám, leugrott az asztalról, és kikerülve elhagyta a szobát.
• Sosem értettem a nőket – sóhajtottam, miután már nem volt a közelben – mindegyik annyira bosszantó tud lenni.
• Idővel rájössz, hogy annyira még sem vagyunk bonyolultak – veregetett vállon Shizune, aztán ő is kilépett az ajtón. Egyedül maradtam.

Egy újabb sóhaj és egy „kellemetlen” kifejezés után én is elindultam. Meglepetésemre Ino kint ácsorgott az épület előtt. Mikor meglátott megejtett egy grimaszt, de nem hagyott faképnél, mint bent. Lassan megtéve a köztünk lévő távolságot, megtorpantam. Egyikünk sem szólt semmit, nem is tudtam, mit kellene mondanom neki. Az eget bámultam. Azt a színtiszta kék eget, ami gondtalanul ölelte körbe ezt a piciny földet, ahol éltünk.

• Shikamaru – a hangja zökkentett ki az ábrándozásból – sajnálom az előbbit, nem akartam azt mondani. – halovány kék szemeit rám szegezte, majd megfogta a kezem, amitől borzongás futott végig a testemen. Lábujjhegyre állt, majd egy puszit nyomott az arcomra. – köszönöm.

Zavartan pillantottam rá. Nem tudtam mire vélni ezt a reakciót, hisz ő az Uchiháért rajongott, akkor miért tette ezt? Ez ellent mond az érzéseivel. A nők tényleg kiismerhetetlen lények.

• Ne köszönd. Más is megtette volna – ráztam meg a fejem, mire az ő ajkaira egy mosoly kúszott.
• De én egy percig se akartam, hogy más legyen a helyedben – mondta, majd sarkon fordult és elindult.

Csak bámultam a távolodó alakja után. Miközben folyamatosan az ő szavai jártak a fejemben. Egy árva mondat volt, ami sokkal többet jelentett, mint egy csoki, vagy egy idétlen randi meghívás. Olyan szavakból állt össze, amiknek a rejtett jelentését pontosan még magam sem tudtam, de meg mertem volna rá esküdni, hogy csak és kizárólag nekem szóltak. Ebben a pillanatban tényleg csak rám gondolt, nem pedig arra a flúgos Uchihára, és ez valahogy megnyugtatott.

Egy kósza mosollyal az arcomon megunva az ácsorgást, elindultam, hátha megtalálom még Choujit, és be tudom pótolni az elhalasztott kajálást.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó 2 hozzászólás

2013.08.20. 14:49 Saku Szia Ildi :) Köszönöm a kritikát. Hát gen, se nem naruhina, se nem sasusaku, de nekem e páros ellen sincs igazából kifogásom. Mondjuk Inot Sai mellett könnyebben elképzelem, és a Temashika tényleg jobb, de ez van :) Köszönöm, igyekeztem valami arynosat kihozni belőle :P

2013.08.20. 13:25 Ildi-chan Szia!:) Ahoz képest, hogy ez nem egy SasuSaku, vagy NaruHina  fic, nekem ettől eltekintve nagyon is tetszett.^^ A puszis rész olyan édes volt^^  ShikaIno páros egész jó össze állítás, bár van aki, a ShikaTamari össze állítást szereti. Nem is tudom melyik a jobb. A lényed az, hogy szerintem meg ér egy 10-est^^ Sok ihletet neked^^ ~Ildi-chan