Épp, hogy megfordult az ágyban, az ajtó kivágódott. Zavartan nyitotta ki a szemeit, és talán jobban tette volna, ha meg sem moccan. A bátyja egy szál törülközőben csípőre tett kézzel álldogált előtte. Már a látványa is teljesen lefárasztotta, így megragadta a takarót, és egészen a fejem búbjáig húzta. Nem volt rá kíváncsi.

• Hé, öcskös kifelé az ágyból! – ment közelebb hozzá, majd leráncigálta róla a takarót.

• Menny a fenébe – nyögte, és a legközelebb eső párnát a képébe nyomta. – tűnés! – azzal a fal felé fordult.

Itachi nem hatódott meg, félre dobta a párnát, majd lehajolt hozzá.

• Suli van – suttogta mézes mázos hangon a fülébe, amitől még a hideg is kirázta.

• ANYA! – kiabáltam teli torokból. – Itachi már megint zaklat!

Halk nevetés hallatszott a folyosóról, majd egy hosszú fekete hajú nő jelent meg. Arca kipirult, ónix szemeivel pedig őket méregetett. Az ajtónak támaszkodott, úgy nézte őket ellágyult szemekkel.

• Nem is zaklatom – szólalt meg szeretett bátyja –, csak jöttem kelteni. – vont vállat, azzal magához húzta, és egy cuppanós puszit nyomott az arcára.

• Fújj már! – tolta el magamtól, közben igyekezett minél hamarabb eltüntetni a nyálát, amit rajta hagyott.

• Hah – sóhajtott fel anyu. – Ti sosem fogtok megváltozni? Gyerekként még úgy imádtátok egymást, most meg az állandó vitázás…

• Erről csak is ő tehet – dünnyögte – , ha nem molesztálna, még el is viselném.

• Jól van öcsi, nem kell durcáskodni – csipkedte meg mosolyogva az arcát.

• Muszáj úgy kezelned, mint egy ötévest? – pillantott rá gyilkos pillantásokkal, mire egyből elkapta a kezeit. – Szeretnék felöltözni. – közölte vele, majd kibújt a takaró alól. – MOST – szólt rá Itachira, mivel ő, mint aki ott van, ahol kéne, bámészkodni kezdett a polcon.

• Ingyen sztriptíz – vigyorgott rá.

Körbe nézett a szobába, majd a vekkerre pillantott. Egy gúnyos mosoly kíséretében felkapta, és már vágta is volna hozzá, ha anya nem áll hirtelen közéjük.

• Sasuke légy szíves tedd le! Te meg velem jössz. – azzal fülön ragadta az idősebb Uchiha fiút, és kihúzta a szobából.

Miután becsukódott az ajtó, neki állt felöltözni. Egy fekete kopott farmer és egy fehér inget vett fel. Ezután átment a fürdőszobába, ahol a haja megigazítása következett. Mikor kinyitotta a szekrényt, és kivette belőle a zselét, aminek még a teteje sem volt jól rácsavarva, megdöbbenve bámulta a félig kiürült dobozt. Szerencsére még annyi volt benne, hogy a mai napra kitartson, de hogy hova tűnt a többi, arról fogalma sem volt.

Úgy tudta, hogy csak ő használja egyedül, de úgy tűnik, valaki más is feni rá a fogát. Idegesen kente fel a hajára, közben össze-visszaszitkozódott. Volt egy nagyon jó sejtése, hogy ki kotnyeleskedett bele már megint.

Miután ezzel is sikeresen végzett a dobozt a kukába hajította, majd lement a konyhába, ahol anya már a reggelivel várta. A bátyja már a falatozás közepette járt, apja pedig a reggeli újságot olvasta.

• Jó reggelt – köszönt, majd helyet is foglalt az asztalnál. Anya egy tálat rakott elé a rajta lévő tojással és szalonnával. Aztán egy pohár narancslevet is mellé tett. – Köszönöm – mondta, majd neki látott enni.

• Fugaku hiába takarod, magad azzal az újsággal szerinted nem érzem? – szólalt meg Mikoto, miközben a konyhai pulton pakolászott a legidősebb Uchihának háttal állva.

Itachival összenéztek. Kezdődik a szokásos reggeli civakodás.

• Nem tudom, miről beszélsz drágám.

• Arról a nem oda illő dologról, amit már megint a kezedben tartasz! – azzal elhúzta az újságot, majd kikapta férje kezéből a cigit és elnyomta. – Rossz példát mutatsz a fiúknak.

• Tényleg azt hiszed, hogy egyszer sem próbálták ki a tudtod nélkül? – az anyjuk reménykedő pillantásokkal méregette hol Sasukét, hol pedig Itachit. Egyikük, sem mert felé nézni.

• Te jó ég – csuklott el a hangja. – Van még valami, amiről esetleg nem tudok?

• Részemről nincs – vágta rá rögtön a fiatalabbik. – Tiszta vagyok.

• Egyetértek az öcsémmel. – helyeselt Itachi, bár a hangja elég bizonytalanul csengett.

• Köszönöm a reggelit – mondta, majd felállt és a mosogatóhoz sétált. Épp neki állt volna elmosni őket, mikor az anyja megállította.

• Hagyd, elmosom őket – egy bizonytalan mosolyt eresztett meg. Volt egy olyan érzése, hogy most csalódott bennünk.

• Rendben – mondta, majd visszavonult a szobába, és összepakolta a cuccait a suliba, amire szüksége lehet.

Telefon, kulcs és pénz. Ezeket belerakta az övtáskájába, majd a dereka köré csatolta. Körülnézett hátha kellene még valami, de nem talált semmi fontosat, így lement a nappaliba, ahol belebújt a cipőbe. Még egyszer belenézett a tükörbe, megigazította az ingjét és a haját, azután indulásra készen állva az ajtóhoz sétált.

• Mentem – szólt be a konyhába.

Kezét a kilincsre tette, indulásra készen, ám Itachi hangja megállította.

• Tudsz várni öt percet?

• Rád biztosan nem pazarolok el ennyi időt. – közölte, és hátra se nézve kilépett az ajtón.

Épp hogy elérte a sarkot, amikor egy hatalmas vonuló tömeget pillantott meg. A legfeltűnőbb, hogy mind pasi volt. Értetlenül bámult utánuk, de mivel jobb dolga nem akadt, és a kíváncsiságát is enyhíteni akarta, feltűnés nélkül utánuk lopakodott. Próbált annyira a közelükbe férkőzni, hogy hallja a beszélgetésüket, de csak szófoszlányok maradtak meg. Az őszi bálról hadováltak, meg a táncról. Őt az ilyesmi hidegen hagyta, de mikor kimondták Sakura nevét, a szíve nagyot dobbant. Csak nem…? Végig a nyomukban maradt. Rosszat sejtett.

Nem is tévedt nagyot, mikor megtorpantak az ő háza előtt. Egy távolabbi fa mögé rejtőzött, és onnan figyelte a fejleményeket.

Mindenki elcsöndesedett, valamit susmusoltak, lökdösődtek, majd aki legelöl állt, megnyomta a csengőt. Pár pillanat múlva az ajtó kinyílt, és ő állt ott egy szál toppban és rövidnadrágban. Egy párszor már összefutottak a nyár folyamán, és már akkor meg lehetett állapítani, hogy jó sokat változott a szünet alatt. Beleszédült a látványába. Túl sokat mutatott. És mit ne mondjon, tényleg nagyon csinos lett.

A csöngetős szőke hajú srác szólalt meg, majd utána a többiek is belekezdtek mondókájukba. Mindenki őt szerette volna elhívni, és ezt meg is értette.

Azután megjelent egy férfi, akiről fogalma sem volt, hogy ki csoda, sose látta még. Védelmezően elé állt, így eltakarta őt a kíváncsi férfiak szemei elől. Az egyik srác felvetette, hogy a pasija-e, de erre nem adott választ. Inkább elküldte őket. Elég messze volt tőle, de a reakciókból ítélve, félelmetes lehetett. Végig pásztázta a környéket, majd visszamentek a házba. Várt, de ezek után semmi érdekes nem történt. A srácok letörten szanaszét szóródtak. Bár Sakurától nem kaptak semmi féle választ, de az a srác rendesen leteremtette őket. Egy kicsit tartott is tőle. Vajon akkor is így reagálna, ha ő hívná el a bálba?

Amint eszébe jutott ez a kérdés, azonnal megrázta a fejét. Különös érzés járta át a szívét. Ami mostanában elég sokszor megesett, ha a közelébe ment. Bár a gondolat, hogy az a pasija volt teljesen kikészítette. Reménykedett, hogy nem így van. Mivel már nem volt itt semmi látnivaló elindult a suliba.

Mikor kilépett a fa árnyékából, a garázsajtó kinyílt és a szőke hajú férfi épp a kocsijával tolatott ki. Körülnézett, hogy nem látja-e senki, majd gyorsan átrohant a túl oldalra, ahonnan egy kis utca nyílt. Befordult, majd a hátát a falnak támasztva megkönnyebbülten felsóhajtott. Remélte, hogy nem vette őt észre. Semmi kedve nem volt Sakurának magyarázkodni, hogy mit keresett itt. Miután sikerült megnyugodnia tovább ment.

Bár az a férfi még mindig nyugtalanította. Hiába próbált másra gondolni egyszerűen képtelen volt ki verni a fejéből, mikor csak úgy megjelent a semmiből, és elé állt. De vajon miért nem válaszolt, mikor rákérdeztek, hogy a pasija-e? Bosszantotta, hogy nem tudta a választ.

A gondolataiból egy női sikoly zökkentette ki. A hang irányába kapta a fejét. A szíve hangosan dörömbölt a mellkasában. A teste-akarata ellenére mozdult. Futásnak eredt egyenesen addig, míg meg nem pillantott két fickót. Mielőtt észrevehették volna egy rakás láda mögé rejtőzött. Onnan kukucskált ki. Volt közöttük vagy tíz méter, de még így is érezte az áporodott alkohol és cigi szagát. Émelyítő volt, a hányinger kerülgette.

Szakadt rongyos ruhák takarták testüket, az egyiknek három hetes borosta állt az arcán. És a hangjukból ítélve alkohol hatása alatt állhattak, vagy pedig drog, esetleg mindkettő. Ezután a nőre pillantott. A szíve kihagyott néhány ütemet. Még levegőt is elfelejtett venni.

• Sakura – suttogta a lány nevét.

Egy pillanatra felkapta a fejét, mintha hallott volna valamit, közben a tekintetével lázasan keresgélni kezdett valamit, míg végül a tekintete meg nem állt rajta. Szemei tágra nyíltak a csodálkozástól. Szájával pedig a nevét formálta. A srác az ujjait az ajkaira csúsztatta ezzel jelezve, hogy maradjon csöndben, és ne szóljon egy szót se.

Egyből heves bólogatásba kezdett. Mire az egyik férfi megragadta a hajánál fogva, és hátra rántotta a fejét. Fájdalmasat nyögött.

Mindketten háttal álltak neki, és ez pont kapóra is jött. Közben neki állt keresni valami jó kemény tárgyat, amit végül egy sörös üveg képében lelt meg. Pár méterre hevert tőle, vett egy mély levegőt és négy kéz lábra ereszkedett, azután lassan elkezdett a kiszemelt fegyvere felé mászni. Igyekezett minél halkabban eljutni hozzá, csak hogy a semmiből egy macska jelent meg, és ugrott fel a dobozokra, mire az egyik majdnem rá esett. Megragadta az üveget, majd elugrott onnan. A földre érve darabokra tört a láda, mire az egyik férfi rá nézett.

Nem volt mit tenni, így hát akcióba lendült. Felpattant, majd a másiknak a háta mögé lopózott, és jól tarkón vágta az üveggel. A terv ennek a része sikeres volt, mivel az előtte álló eszméletlenül rogyott a földre. Viszont a másik férfi megragadta Sakura karját, és magához rántotta. Belemarkolt rózsaszín tincseibe, ezzel hátra rántva a fejét, majd a zsebéből egy kést vett elő, amit aztán a nyakához szegezett.

• Még egy lépés, és búcsút mondhatsz a kis barátnődnek – mormogta dühösen.

Valószínűleg keresztülhúzhatta a számításaikat.

• Engedje el – szólalt meg végül.

• Mert, mi lesz?

Tett egy lépést feléjük.

• Maradj ahol vagy, különben megölöm. – szólt rá, közben a kés pengéjét a lány nyakához nyomta – Csak egy apró húzás és vége – vigyorgott idétlenül.

• Mit akar? – kérdezte kicsit sem barátságosan.

• Sasuke-kun – suttogta a nevét Sakura.

A kezével próbálta eltolni magától a férfit, de nem ment vele sokra.

• Nyugi ne lesz baj – bár ebben jelen pillanatban egyáltalán nem volt biztos.

• Hogy mi kell nekem? Pénz, jó sok pénz – köpte a szavakat –, de lehet, hogy a lánnyal jobban járnék. – a nyelvét végig húzta Sakura nyakán, mire a keze ökölbe szorult.

Szívesen belemártotta volna a csávó vérébe a maradék üveget, amit még mindig a kezében tartott.

• Mennyi kellene? – kérdezte, majd előkotorta a pénztárcáját. Egy pár pillanatig nézegette, majd elé hajította.

Lassan lehajolt a földre, de Sakurát egy percre sem engedte el. Felvette, majd belenézett. Ajkait mosolyra húzta, aztán zsebre vágta a tárcáját. Ránézett a félelemtől reszkető lányra, majd ellökte magától. Még mielőtt eleshetett volna utána kapott, és magához húzta. Az egész arca vörössé vált. Csak bámulták egymást. Elveszett smaragd szemeiben. A férfi időközben felszívódott magára hagyva a társát, aki még mindig eszméletlenül hevert a földön.

• Köszönöm – motyogta Sakura –, de a pénzed…

• Hogy vagy képes a miatt aggódni, mikor bajod is eshetett volna? – tolta el magamtól.

A táskájához sétált, ami a földön hevert. Felvette, és leporolta, végül pedig felé nyújtotta.

• Köszönöm – suttogta. – Esetleg van valami, amivel meghálálhatnám? – hatalmas zöld szemeivel őt fürkészte.

• Nem szükséges – azzal hátat fordított neki, és elindult az iskola felé.

• Biztos? – jött utánam.

• Igen – vágta rá, majd gyorsított a tempón.

Amint kiértek a sikátorból megkönnyebbülten sóhajtott fel. Nem volt sok pénz a tárcájában, de azért még is sajnálta egy kicsit. Valahogy most átérezte Naruto helyzetét. Milyen, amikor az embernél nincs pénz, aztán máshoz megy kuncsorogni. De ez számára elég kínos lenne, úgyhogy inkább nem folyamodik ilyesmihez.

Az utat csöndben tették meg. Szokatlan volt számára, hogy a lány nem csacsog felesleges dolgokról, pedig tavaly elég sokszor az agyára ment, miközben az osztályban fecsegett barátnőivel. Tényleg sokat változott, és nem csak külsőleg. A szeme sarkából végig mérte tetőtől talpig. A tekintete egyből a melleire tévedt, amik lényegesen megváltoztak ez alatt a két és fél hónap alatt. A másik, amit furcsállt az a haja volt. Ismerte eléggé ahhoz, hogy tudjam mennyire szerette a hosszú tincsit. Sokszor emlegette az osztályban, milyen büszke rájuk. Úgy óvta, védte mindentől, erre a suli kezdésre levágta. Értetlenül bámult rá, nem értettem miért csinálta.

Mikor elérték a sulit sokan megbámulták őket, hogy miért jönnek együtt. Többen összesúgtak a hátuk mögött, mikor elmentek a diáktársaik mellett. Kezdte Sasukét idegesíteni, ahogy a mellette lévő lányt bámulták. Legfőképpen a fiúk pillantásai zavarták. Volt egy két tippje, hogy mire gondolhattak.

A suli ajtaján belépve a kíváncsi tekintetek csak fokozódtak. Ráadásul egy nem kívánt személy is épp feléjük tartott. A nyár folyamán nem sokat változott. Még mindig ugyan az a fekete keretes szemüveg volt rajta, és vörös haja is a derekáig ért. Mikor elért őket, az egyik kezét a csípőjére tette, míg a másikkal a szemüvegét igazgatta.

• Sasuke! – lépett oda hozzájuk. – Hagyd azt a csitrit! Ne foglalkozz vele! – karolt a jobb karjába.

• Tűnj el innen.

• Hogy mi? – ütközött ki az arcára a döbbenet.

• Na, nyugi Sasuke – lépett oda hozzájuk Karin egyik csatlósa Ino. – Karin nem akar rosszat, csak szeretné, ha olyanokkal foglalkoznál, akik megérdemlik.

• Azzal foglalkozom, akivel akarok – közölte halál nyugodtan.

Sakura szorosabbra fogta a vállán a táskáját, majd mosolyogva felpillantott rám.

• Igazuk van. Foglalkozz velük. Nekik nagyobb szükségük van rá.

A kijelentése annyira megdöbbentette a fiút, hogy szó nélkül pislogott rá. Ezt nem gondolhatta komolyan.

• Látod még ennek a csitrinek is meg van a magához való esze. – kacagott fel mellettük Karin.

Felforrt benne a düh. Karin felé fordult, s már épp mondani akart valami csípős megjegyzést, ami egy életre lekoptatja róla. De Sakura halk nevetése megállította. Mindannyian feléje fordultak, smaragd tekintete éles tőrként villant Karinra. Egy pillanat alatt megfagyott a levegő, s megállt benne az ütő. Sose látta még ilyen vérszomjasnak.

• Ha még egyszer csitrinek mersz nevezni, esküszöm, hogy örökre megbánod.

Karin idegesen szorongatta Sasuke karját. Ino pedig megpróbált elbújni mögötte. A fiatal Uchiha a döbbenettől tehetetlenné vált.

• Miket beszélsz? Majd pont tőled fogok félni. – igazította meg a szemüvegét, miután egy kissé összeszedte magát.

• Komolyan gondoltam – a hangja nyugodt volt, még is érezhető volt a feszültség. Úgy tűnik nem csak a külseje változott.

• Igen? És még is mit csinálnál? – húzta tovább a lány agyát.

• Ne akarod tudni – azzal kikerülve Karint ott hagyta. Sietősen szedte a lábát. Bár ez érthető is volt, hiszen ki akarna Karinnal és a csatlósaival összetűzésbe kerülni?

• Na, mi van kis anyám, csak nem megijedtél? – nevette el magát Ino. – Vagy csak a szád nagy? – Sakura megtorpant, mielőtt még elérhette volna a lépcsőt.

A keze ökölbe szorult, majd egy pillanat alatt megfordult, és elindult feléjükk. A szeméből csak úgy sütött a düh. Még egy kicsit Sasuke is megijedt tőle. A szőkeség pedig időközben újból a háta mögé bújt, és kétségbeesetten szorongatta a karját.

• Elengednél? – rántotta el, majd visszaigazította az ingjét, amit közben lerángatott róla.

• De Sasuke-kun… - nyávogta, amitől még a hideg is kirázta.

• És még én ijedtem meg? – kacagott fel Sakura, mikor elérte őket. – Nem is tudom, hogy ki az, aki a másik háta mögé bújik.

• Milyen nagy lett a szád – szólalt meg Karin is.

• Én a helyedben nem szólalnék meg – nézett a szemüveges lányra.

• Mert?

• Mert a végén nagyon csúnya dolgok történnének, és abból nem te jönnél ki jól – eresztett meg egy gúnyos mosolyt, majd a fekete hajú felé fordult. – Sasuke-kun, nagyon hálás vagyok a történtekért. Esetleg ha még is van valami, amivel meghálálhatnám, akkor szólj – még bele is pirult, miközben beszélt, amitől a szíve is egy icipicikét gyorsabban vert. Karin a szemét hol rajta, hol pedig Sakurán legeltette.

• Nem szükséges – makacskodott továbbra is.

• Rendben, de ha még is…

• Elég volt egy köszönöm is – vágott a szavába.

• Oké – mosolygott továbbra is –, akkor én azt hiszem, megyek. – mondta, majd hátat fordítva nekik újból elindult.

Viszont a táskáján lévő zseb ki cipzárazott – vagy eddig is nyitva volt, kitudja –. és kicsúszott belőle a pénztárcája, ami a padlón landolt. Odasétált, majd felvette a földről, és a lány után szólt.

• Sakura!

• Fejeket le! – kiáltotta Lee a semmiből.

• Igen? – fordult meg, csakhogy a következő pillanatban egy labda hasított végig a levegőben, eltalálva a lányt, aki mint egy rongybaba esett össze a földön.

• Jézusom! – szakadt fel Lee torkából, majd egyből a lányhoz rohant.

Sasuke viszont teljesen lefagyott ettől, ahogyan a legtöbben, akik az aulában tartózkodtak. . Csak bámulta az ájult lányt, aki szétterülve feküdt a suli padlóján. A gondolataiból Shikamaru hangja zökkentett ki.

• Valakinek össze kéne kaparni szegényt, mert így még sem hagyhatjuk – először rá, majd Sakurára pillantott.

Lee épp valamit csinált ott, de hogy mit, azt pontosan nem tudta volna megmondani. Talán valami féle újraélesztési technikát próbálgatott, de ebben sem volt biztos. A lényeg az, hogy először a mellkasát kezdte nyomkodni, majd a szájon át lélegeztetéssel próbálkozott. Na, ettől kapott agybajt. Már indult volna, hogy leszedje róla, és elküldje a francba, mikor Neji jelent meg, és elhúzta a srácot.

• Idióta, te meg mit csinálsz? - rázta meg az ingénél fogva. – Sasuke szedd össze, és vidd fel az orvosiba! – körbe nézett, hogy biztosan neki mondja-e, majd pár perces tétovázás után, oda sétált, és az ölébe vette. Mielőtt elindulhatott volna, Neji megragadta a karját.

• Ezért még jössz eggyel – suttogta, mire értetlenül bámult rá.

• Ez még is, hogy érted?

• Azt hiszed nem láttam, hogy majd megölt a féltékenység, mikor Lee majdnem lekapta? – bökött a fejével a karjaiban pihenő lányra.

• Fogalmam sincs, miről beszélsz. – meg sem várta a válaszát, egyből lelépett.

Gyorsan végig masírozott a tömegen, akik kíváncsian méregettek őket, és fölment az első emeletre. Miután sikerült látótávolságon kívülre mennie megkönnyebbülten sóhajtott fel, és lassított a tempón.

A karjaiban fekvő lányra pillantott. Az idegesség, amit eddig a közelében érzett, megint csak előjött. A szívverése is a kétszeresére nőtt. Az illata egyszerűen megbabonázta, a szépségéről inkább ne is beszéljünk. Egyszerűen olyan volt, mint egy angyal. Vett egy mély levegőt, majd igyekezett nem rá koncentrálni, míg elérik az orvosit, de valahogy nem jött össze. Nem tudná megmondani, hogy hányszor akadt meg a szeme rajta, hányszor nézett végig, és állapította meg, hogy mennyire csinos. Viszont az aggodalma sem múlt el, ami ezzel egy időben egyre többször jött elő. Remélte nem lett komolyabb baja, és azt is elhatározta közben, hogy miután befektette az orvosiba kicsinálja Leet. Hogy lehet valaki ekkora egy marha…

Szinte óráknak tűnt, míg gyönyörködött benne. Többször is megállt, még ha csak egy tincset is tűrt el az arcából. De mikor elérték az ötvenkettes termet, vagy is az orvosi szobát, megtorpant. Egy kicsit nehezére esett elengedni őt, de nem volt más választása. Mivel egyáltalán nem volt szabad keze, így kénytelen volt a lábát használni a kopogáshoz. Óvatosan rúgott egy-kettőt az ajtón, remélve, hogy valaki majd ajtót nyit, és nem kell itt szobroznia. Nem is kellett sokat várni. Halk motoszkálás szűrődött ki, majd egyszer csak kinyílt. A szeme tágra nyílt a felismeréstől. Az a szőke hajú pasas állt ott, aki reggel is Sakuráék ajtajában ácsorgott és védte a rózsaszínt a kérőktől. A szíve a torkában dobogott, csak remélni tudta, hogy nincs közük egymáshoz. Először Sasukét mérte végig, majd a kezében pihenő lányt. Mikor ránézett elsápadt, majd azonnal betessékelte.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó 5 hozzászólás

2012.10.01. 18:34 Saku Szia Brigi! Nagyon örülök, hogy tetszett. A folytatás már fent van. Jó szórakozást hozzá:D

2012.09.30. 14:42 Brigi Szia! Nagyon király lett az új fejezet. Annyira vártam, hogy az valami hihetetlen. Tetszik, hogy Sakura így kinyitotta a száját és hogy félnek tőlle. Nagyon mosolyogtam amikor elképzeltem ahogy Sasuke ki akar akadni azon hogy Lee majd nem lekapta. Érdekes mennyire zavarta Sasuk-ét hogy nem tudta ki az a srác Sakuval. Nagyon várom a folytatást csak így tovább.

2012.09.30. 12:07 Saku Sziasztok! Nagyon örülök, hogy elnyerte a tetszéseteket. Hát igen Sasuke karaktere itt pont a manga/anime ellentéte. Igyekszünk a folytatásával, nino nem sokára hozza is a kövi fejezetet. Köszönöm a kritikákat.

2012.09.30. 07:55 Jenny-chan Hát Saku nagyon kitettél most magadért :) Sasuke karaktere nagyon édesre sikeredett ebben a karakterben hiszen az animében és a mangában nem láthatjuk így viselkedni.... folytassátok ninóval gyorsan-gyorsan!

2012.09.29. 17:52 Anna27 Ez valami k.rva jó lett!!!!! Folytatást kérnék villámsebeséggel!!!!!!!!!