Sakura
Mélyeket sóhajtva adtam át magam Sasuke simogató kezeinek. A pólóm már a földön volt és a farmerom és ki volt gombolva s cipzárazva. Kezeim szerelmem nyakköré fonódott majd éreztem, ahogy könnyedén feláll velem és átvisz a szobámba. Ott már kényelmesebben kapunk a másik után. Élveztem, ahogy Sasuke csupasz mellkasán megfeszülnek, az izmai mikor házzá érek. Gyakorlatias mozdulattal hámozzuk le magunkról a maradék és felesleges ruhadarabot. Ott feküdtünk az ágyamban meztelenül, verejtékcseppektől csillogó testtel. Kellő figyelmet szenteltünk mindketten az előjátékra. Sasuke az őrület határáig kergetett majd végül megkönnyebbülten sóhajtottam fel amint rám nehezedett. Óvatosan belém siklott és mozogni kezdet. Szobámba hirtelen, nyögések és elégedet sóhajok hallatszottak. Éreztem a csúcs közeledtét. Bele kapaszkodtam Sasuke vállába, mert hirtelen olyan érzésem lett, hogyha nem kapaszkodom meg valamibe elrepülök. Halk sikollyal értem el a beteljesedést. Rögtön utánam Sasuke is megremeget felettem majd ő is engedte, hogy a kéj örvénye magába nyelje.
Másnap reggel egyedül ébredtem az ágyba. Sasuke helyén egy kis levél állt:
„Olyan mélyen aludtál, hogy nem volt szívem felébreszteni. Majd délután találkozunk a parkban. Szeretlek”
Szomorkásan felkeltem az ágyból és bevonultam a fürdőbe. Lezuhanyoztam és elvégeztem a szokásos reggeli teendőket majd kimentem a konyhába reggelit készíteni. Rántotta készítés közben rossz érzésem lett. Mintha valami nagydolog lenne készülőbe. Ami senkinek nem fog tetszeni. Megvontam a vállam majd leültem enni. Hirtelen megpillantottam egy tárgyat a dohányzó asztalon. Sasuke mobilja volt.
Sasuke
Vigyorogva léptem be a házba. Még mindig éreztem tündéremet karjaimba és szemem előtt láttam egész testét. Gondolataimból Madara éles kiabálása zökkentet ki és egy keserves sírás. Megdermedtem majd a hangok felé indultam.
- Nem hagyom ennyibe! Hogy lehetsz ennyire önző? - kiabálta magán kívül nevelőapának.
- Kérlek, engedj elmenni! Nem fogsz csalódni bennem! - könyörgött húgom könnyek között.
- Nem mehetsz!!! És most takarodj fel a szobádba! - kiabálta és hadonászni kezdet.
- Miért nem követhetem az álmaimat? - sikoltotta Ayame.
- Miért nem akarsz itt érettségizni? - kérdezte vissza Madara.
- Itt nem érhetek el semmit. - mondta húgom majd megfordult és elszaladt. Egy ideig néztem mostoha apám majd Ayame után siettem. Mikor kiléptem a nappaliból hallottam egy hatalmas csörrenést. Miért érezem azt, hogy ez a dohányzó asztal volt? - gondolkodtam el miközben húgomat kerestem. Meg találtam őt. Kint ült a hatalmas fűzfa alatt. Térdére hajtott fejjel sírt. Mint akkor amikor felfogta, hogy anya és apa nem jönnek vissza. Ide menekült. Akkor is én találtam rá. Oda sétáltam hozzá majd, mint régen leültem mellé.
- Miért kézzel úgy engem mint egy gyereket?
- Hát... - vakartam meg a tarkóm.
- Tizenöt leszek... Melltartót hordok... - sorolja a számára büszke dolgokat.
- Hova akartál menni? - nézek rá.
- Amerikába... - suttogta mire megdöbbenve néztem rá.
- Miért? - kérdeztem.
- Sasuke neked kötelező oda menni a suli vége után. De én miért nem mehetek? - suttogta. - Nem akarok távol lenni egyik bátyámtól semmi. Itachi is megy veled. De ő az ügyvédi kara míg te az orvosi kara. Én miért ne mehetnék veletek?
- Ayame. - suttogom, majd magamhoz ölelem.
- Kérlek... kérlek - suttogja könnyektől. - Vigyél magaddal Amerikába. - zokog föl. A szél meglengeti a haját és ekkor a kerti ajtó felé nézek. Rózsaszín feltűzött tincseibe belekapott a szél. Zöld és fehér, félvállas felsője kiemelte vékony derekát, fekete csőnadrágja pedig hosszú combját.
- Sakura... - suttogom. Arcán hirtelen rémület és könnyek kezdenek leperegni.
- Elmész? - olvasom le a szájáról. Csüggedten lehajtottam a fejem. Oldalról látom, hogy közelít, majd megáll előttünk.
- Sakura-chan... - suttogja húgom.
- Arra jó vagyok, hogy lefektess, de azt már nem akartad elmondd, hogy elmész. Miért nem? - kiabálta magán kívül.
- Sakura...
- Utállak, menj a pokolba! - kiabálja, miközben újabb könnyek kezdnek leperegni könnyáztatta arcán.
- Sakura... - álok fel majd megfogom a karjánál fogva.
- Gyűlöllek! Minek kellet nekem beléd szeretnem. - kiabálja. Lehajolok, majd szájára szorítom az én számat. Sakura megdöbbent, de nem ellenkezet. Viszonozta a csókom és szorosan fogta körbe nyakamat.
- Visszajövök. Mindenképpen visszatérek. Kérlek, várj rám! - suttogtam. Sasuke nem szólt semmit helyette csak bólogatott majd szorosan hozzám simult és éreztem, hogy újra könnyekbe tör ki. Nem tudtam mit csinálni. Csak öleltem jó szorosan.
Sakura
Miután haza indultam megdöbbenve vettem észre, hogy Kakashi otthon volt. Anyám a kanapén ült pléddel betakarva. Nagyon sápadtnak tűnt. És mintha kicsit lefogyott volna. Kakashi elmerengve nézet maga elé ő a szokottabbnál is sápadtabb volt. És nagyon fáradtnak tűnt.
- Kicsim... - vett észre anyám. Kakashi felém fordult majd felállt és oda siette hozzám. Átölelt majd anyám elé kísért.
- Nagyon fáradtak vagytok. Pedig épp most voltatok kirándulni. - mondtam miközben helyet foglaltam anya mellet. - Nagyon fáradtnak tűnsz. Elkaptál valamit? - kezdtem aggódni majd anyáról Kakashira néztem.
- Sakura... - anyám hangja elfúlt.
- Mi történt? - kérdeztem Kakashit.
- Az igazság az, hogy nem kirándulni voltunk...
- Hanem?
- Egy klinikán. Anyád mostanság nagyon gyenge volt, folyamatosan fájt a feje, szédült, hányt és a hányinger is volt. Ezért elvittem egy barátomhoz. Vizsgálatokat csinált és... - itt elcsuklót a hangja.
- És? Mi az eredmény? Mi történt? Mi baj van anya? - ugrottam fel majd néztem rá. Hallottam, ahogy Kakashi remegve veszi a levegőt. Anya végig simított a haján majd könnyes szemekkel felém fordult.
- Rosszindulatú agydaganatom van. - suttogta és könnyek peregtek le az arcán. Én pedig ott álltam földbe gyökerezet lábbal. - És 3 hónapos terhes vagyok. - suttogta még hozzá. Ha anyám megszüli, azt a pici kis lényt meghal. De láttam rajta, hogy vállalja a kockázatot. Ha el is megy legalább valamit hagy számunkra. De az más. Könnyeim újra kibuggyantak ezen a napon már sokadjára.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó