Naruto
Ott helyben ledermedtem. Csak néztem, ahogy az Uchiha keze Sakura karcsú derekára kúszott. A vörös köd már megint kezdte ellepni az agyamat. Szorosan megmarkoltam az ajtókeretet nehogy neki menjek annak a sznob gyereknek. Végül ellöktem magam az ajtótól és elsiettem. Egyedül csak az járt az agyamban, hogy az Uchiha elvette tőlem azt a lányt, akibe bele vagyok zúgva.
- Hééé Sakura gyere már! - kiabálja Tenten és Temari a Haruno lánynak. Mintha mi sem történt volna úgy viselkedett. Éppen el akart mellőlem mikor megálltam majd merészen a lányra néztem.
- Sakura. - szólítottam meg mire az megtorpant és visszafordult felém. Ideje lesz lerántani a leplet mindenről. - gondoltam majd keresztbe fontam a kezeimet a mellkasom előtt.
- Tessék? - kérdezte a lány ártatlanul.
- Nem akarsz beszámolni nekünk arról, hogy mi történt a Gyengélkedőben? - a mondat elhangzása után elkerekedett a szeme és dermedten vizsgált engem. - Mond csak... - suttogtam.
- Nem történt semmi. - hazudta. Megcsillant a szemem a dühtől és erősen utána kaptam és jól megráztam.
- Ne hazudj!!! Láttalak titeket. Csak úgy faltátok egymást azzal a sznobbal. - kiabáltam mire mindenki meglepődve nézet ránk. Sakura szinte sokkot kapót.
- Te... te... láttad? - suttogta mintha nem tudná, miről lenne szó.
- Naruto-kun. - halottam Hinata hangját a hátam mögött mire legyintettem egyet.
- Na? Még mindig tagadod? - vontam fel a szemöldökömet.
- Nem. - suttogta. - Uchiha Sasuke és én járunk. - mondta mire mindenkinek elkerekedet a szeme.
- De hát ő nem szeret. - ráztam meg. - De én viszont igen. - kiabáltam mire mindenki felszisszent. Sakura dermedten nézet a hátam mögé. a következő pillanatban Hinata örült gyorsaságban lépet el mellettünk.
- Ne Hinata várj!!! - kiabálta Sakura utána majd kitépte magát a karjaimból és Hyuga lány után futott. Csak lestem a távolodó alakját.
- Hülye. - vert fejen Kiba. Fájdalmamban a fejemhez kaptam.
- Ezt miért kaptam? - kiabáltam.
- Mert vak, vagy mint állat. - kiabálta vissza én pedig értetlenül néztem rá.
- Sakura nem szeret... és talán most már Hinata sem. - mondta pókerarccal én pedig fejemet az említett személy felé kaptam. De már nem volt ott.
Hinata
Zokogva borultam a párnámra. Nagyon jól tudtam, hogy Naruto mást szeret. De a valóságban hallani, ahogy más lánynak mondja ezeket a szavakat. Rosszabb a halálnál is. Kínomban már a hajamat tépkedtem. Hátamra feküdtem majd kezemet a szememre szorítottam. Éreztem, ahogy a könnyeim legördülnek az arcomról. Hirtelen egy éles fény kezdte bántani a szemem. Féloldalasan kinéztem a nyitott ablakomon. Néztem, ahogy a nap sugara még rám világit aztán a sötét felhők azt az árva kis fénycsóvát is eltakarták a szemeim elől. Hirtelen felültem majd megtöröltem az arcom és kipattantam az ágyból. Leszaladtam a lépcsőn.
- Hinata mi...? - kezdet bele apám, de nem mondta végig, mert kiszáguldottam az ajtón. Mikor becsapódott mögöttem elkezdet zuhogni az eső. Egyenesen anyám sírjához futottam. Megálltam előtte majd lenéztem rá. Időközben az eső cseppek összeolvadtak a könnyeimmel és átázott a ruhám is.
- Mond csak anya? Miért kellet nekem olyan pasiba belezúgnom, aki át néz rajtam? - szipogtam. Arcomat a tenyerembe temettem. A következő pillanatban valaki forró tenyerét éreztem a hátamon.
- Egy hülye, vak, senkiházi vagyok. - suttogta az a lágy, és mély férfihang, amitől még mindig át futott rajtam a forróság. És most még a kezei is.
- Talán ezt szerettem benned. - suttogtam, de nem fordultam meg.
- SzeretTEM? - suttogta.
- Nem szerethetlek tovább. - zokogtam. - Ha így haladok, egyedül fogok megöregedni. - éreztem, ahogy átölel én pedig a testéhez simulok. Ha tudnék, se akarnék rá haragudni. Túlságosan szeretem őt.
- Adj egy kis időt! Várj rám! Kérlek! - suttogta fülembe hercegem.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó