Sakura
- Héééé lányok - kiabálta Naruto miközben felénk szaladt. Éppen csuktam be a szekrényemet közben Temarit hallgattam, aki arról beszélt, hogy legkisebb öccse milyen dühös volt tegnap, hogy megették előle az aprósüteményt. Nagyokat nevetünk a lányokkal mikor Naruto odaért hozzánk.
- Szia. - köszöntem mindenki nevében.
- Nincs kedvetek átjönni hozzánk?? Anya, Deidara és Jiraya elmegy otthonról és egy kis mozis estét tartok. - mondta Naruto.
- Jó ötlet. - mondták a lányok egymás után.
- Na és te? Sakura. - bökött felém a szőke.
- Nem megy. - mondtam vállrándítás közepette.
- Mi?? Miért? - kérdezték közben a fiúk is beérték Narutot.
- Anya főnöke és felesége jön hozzánk. Megígértem neki, hogy jó kislány módjára otthon maradok és mosolyogva fogadom a vendégeit. - mondtam szánakozva.
- Megértelek. - mondta Hinata. - Általában nekem is ezt kell csinálnom apám miatt. - mondta és bíztatóan megpaskolta a hátam.
- Ki fogod bírni. - mondták az osztálytársaim.
Miután vége volt tesinek az ajtókeretnek támaszkodva vártuk a többi lányt. Miután mind kijött és a fiúk is hozzánk csatlakoztak elindultunk a következő óra felé.
- Milyen óra lesz? - kérdezte Kiba. Hangosan felsóhajtottam majd megpördültem.
- Japán. - mondtam mire mindenkinek megjelent az a bizonyos lila aura. Csendben folyattuk utunkat mikor a teremhez értünk hát persze, hogy beléjük ütköztünk. Sasuke pont velem szembe állt meg, és mint ősi ellenségére úgy tekintett rám.
- Haruno. - mondta lekezelően.
- Uchiha. - mondtam ugyan olyan hangszínbe.
- Remélem, tanultál ugyanis nem akarom miattad elrontani az Imidzsem. - mondta. Tettet döbbenettel néztem fel rá.
- Hát neked olyanod is van? - kérdeztem gúnyosan majd meg sem várva feleletét beléptem az osztályba.
- Szerbusztok, gyerekek. - köszönt a tanár. Döbbenetemre a padok el voltak rendezve. - Mindenki a párja mellé üljön! - adta ki a parancsot. - Máris kezdjük az órát. - tapsolt kettőt. Megvártam míg Sasuke elvándorol valahova hátra és elfoglalja az ablak melletti helyet. Oda sétáltam hozzá majd lezuhantam mellé. Sasuke széthúzta a felsőjét és egy pillanatra engedte, hogy megtekintsem a vékony, kékpólón át kidolgozott izmait.
- Uchiha Sasuke? - kérdezte tanár. Ennek a névnek hallatán egyszerre jár át a meleg, s fáztam egyben.
- Jelen. - mondta a fiú. És mintha lebuktam volna rezzentem össze mikor tekintetével engem mért végig. Ettől a pillantástól mintha valami megperzselte volna a szívem.
- Mi van? - nézet rám értetlenül miközben a fülhallgatóit akasztotta a nyakába.
- Se-semmi - csuklott el a hangom.
- Ha te mondod. - mondta majd berakta a fülhallgatót és újra az ablakon túli tájnak szentelte a figyelmét. Mi van velem? - kérdeztem.
- Hé Sakura hova mész? - kérdezték a lányok iskola után.
- Az iskolai könyvtárba. Gyűjtök egy kis anyagot az eszémhez. De majd holnap találkozunk. Sziasztok - mondtam majd intettem és az ellenkező irányba indultam el. Elég gyorsan odaértem a nagy faajtóhoz majd léptem be rajta. A könyvtár kihalt volt. Itt-ott ült néhány ember. A könyvtáros egy kedves idős néni volt, aki biztatóan rám mosolygót majd mutatta, hogy kerüljek beljebb. Leraktam a táskám egy kijelölt helyre majd visszamosolyogtam és elindultam keresgélni. A könyvtár legtávolabbi zugának részében találkoztam Uchiha Sasukéval.
- Hát ez lehetetlen. Téged minden hol látlak? - kérdezte miközben a hajába túrt.
- Most miért mondod?? - kérdeztem. Egy másodperccel később halk sikoly hagyta el a számat mikor Sasuke a könyvtár egyik polcának préselt testével.
- Mit tervezel? - kérdeztem szikrázó tekintettel.
- Semmi olyat, amitől bármi bajod származna. - suttogta majd száját az enyémre tapasztotta. Hirtelen azt se tudtam mi csináljak. Ettől az érintéstől lázba jött a testem így egy elgyengült pillanatomba visszacsókoltam. Olyan szenvedélyesen, ahogy csak tudtam. Sasuke tért magához előbb majd gyors mozdulattal hátra ugrott. Én a polcának ő pedig a szemben lévő asztalnak támaszkodott.
- Ha jót akarsz, magadnak távol tartod magad tőlem. - mondta majd ellökte magát az asztaltól és viharos léptekkel távozott a tett színhelyéről. Most mi van? - gondoltam dermedten.
|