Sasuke
- Add vissza!!! - visította Karin Gaaranak aki elvette a telefonját.
- Nem normálisak. - mondta Juugo miközben lecsúszott a felmentén mellém.
- Hééé, Sasuke-kun nem akarsz átjönni hozzám?- kérdezte Karin bevetve a kurvás mozdulatát.
- Eltaláltad. Nem. - mondtam majd beleszívtam a cigimbe.
- De utálom a sulit. - nyöszörögte Suigetsu. És ebben a percben síri csend tört ránk. De ekkor az iskolaudvaron hangos sikításokat lehetett hallani. Reflexből pattantam fel a helyemről és léptem a kerítéshez. A rózsaszínhajú lány, Hyuga, a magas és a kunfu majom szaladt az udvaron.
- Hééé Hinata, gyere. - fordult hátra Sakura futtában. - Jelentkezni akarok a lány foci csapatba. - kiabálta mire elkerekedett a szemem. Mikor múltkor, mikor meg érintettem a bőre puha volt és a körmei tökéletesek. És még ilyet kiabál ki a világba. Foci! Na, ez kész sokk.
- Halod!!! Hozzád beszélek. - vert háton Suigetsu. Mire levettem fekete szemeimet a rózsaszín loboncos lányról.
- Sasuke merre jársz? - kérdezte Hikari.
- Mi? Ja, sehol. - túrtam bele az előttem lévő brokkoli kupacba.
- Szóval nem akarsz róla beszélni. - mondta majd csüggedten lehajtotta a fejét és tovább evett.
- Nem csak, egy lányon járt az eszem. - folyt ki a számon véletlenül a válasz. Hikari fénysebesen emelte fel újra a fejét.
- Csak nem? - kérdezte. Mire megdermedtem.
- Mi??? Hogy én??? Soha. - mondtam mérgesen. - Még csak nem is ismerem. - tiltakoztam. Hikari kacéran előre hajolt és az asztalra könyökölt.
- Tudod nálunk is ez volt. Kíváncsi vagyok, a lánynak mikor fogsz, feltűni. - mondta mosolyogva majd tovább rágcsált. Ezzel jelezve, hogy számára a beszélgetés lezárva. De ez még nem azt jelenti, hogy felőlem is.
- Ez hülyeség. Biztos már megnézet magának. - mondtam majd felálltam és elhagytam az ebédlőt.
Unottan kapcsolgattam a tévét. Végül megunva a tétlenséget a géphez léptem. Megvártam, míg minden szarságot kihozzon a képernyőre majd x-ezgetni kezdtem. Mikor végeztem felnéztem netre majd beléptem msn-re.
J: Cső, jössz edzésre? - írt rám Juugo.
S: Várj!!! Ma karate van igaz? - kérdeztem.
J: Jaja... aszem. :D
S: Akkor, ja, megyek.
J: Látom fáradt vagy... ha akarod kimentelek az edzőnél.
S: Neeem... Múltkor sem voltam...
J: Állítólag az a gyerek is jön...
S: O.O milyen gyere?
J: Tudod az akivel múltkor harcoltál...
S: Ja, hogy ő -.-... Hogy is hívják azt a gyereket?
J: Faszom tudja
S: Pedig még a sulinkba is jár.
J: De már vagy 1 hónapja nem jött be.
S: Én is azt tenném...
J: Azt sejtettem.
S: Na, jó megyek, készülök, majd ott találkozunk. Csá
J: Cső
Kijelentkeztem. Majd fogtam és újra öltözni kezdtem. Felvettem a karate cuccom és belegyömöszöltem a sporttáskámba. Majd kimentem a szobából. Lefelé sietve Madarát pillantottam, meg aki épp az előszobából lépet ki.
- Hova, hova? - kérdezte felvont szemöldökkel
- Karatéra. - mondtam majd meg sem vártam mit fele beszáguldottam a konyhába és kivettem egy ásványvizes üveget a hűtőből.
- És mikor szándékozol haza jönni? - kérdezte.
- Fogalmam sincs. - mondtam miközben beraktam az ásványvizet a cuccaim mellé.
- Előre kijelentem. Holnap vendégségbe megyünk. - mondta.
- Mégis kihez? - kérdeztem.
- Egy alkalmazottam hívót meg minket. - mondta.
- Ez az alkalmazót nő? - kérdezte a háta mögött Hikari.
- Igen. - mondta Madara. - De előre szólok, van családja. - mondta miközben megfordult és megfogta Hikari kezét. - Ne légy féltékeny drágám! - emelte fel a kezét és csókolta meg.
- Na, én leléptem. - mondtam majd kiszaladtam az ajtón egyenesen a fekete BMW-hez szaladtam majd pattantam be.
Az út elég rövid volt kocsival. Megállva kicsit megdöbbenve tapasztaltam, hogy egy csomó lány van itt.
- Sasuke. - kiabálta a tömegből Suigetsu.
- Mi folyik itt? - nézek rá mikor oda ért hozzám.
- Ma van a lányok válogatása. - mondta és mikor meglátta összehúzott szemöldökeimet hozzá tette. - Foci. - mondta ki. Tekintettemet fel emeltem róla és jobban megszemléltem a tömeget. De a rózsaszín lomboncot nem láttam sehol. Kérlek csak egy akkora Széll fújást, ami lefújja a fejéről a kapucnit. - imádkoztam magamba. Életemben egyszer kértem valamit. De ezt meghagyták. A széllökésnek köszönhetően a rózsaszín haj láthatóvá vált. A falnál állt. Fülhallgató a fülében és szemét lessem vette barátnőiről. Akik csak bátorítás céljából voltak ott. És akkor hírtelen felém kapta a fejét. És ekkor azt éreztem, hogy kicsúszik a lábam alól a talaj.
Sakura
Majd megöl az ideg. Már voltam bent, hogy megmutassam, mit tudok. Épp mikor végeztem akkor törtbe a karate tanár. Hogy most ők a sorosak. De Anko-sensei persze rögtön leállt vitázni vele. Így semmi sem halad sem előre sem hátra. A szél ebben a pillanatban lekapta a kapucnimat és szabadon engedve a hajam. Remek. - gondoltam. Nem kaptam utána. Élveztem, ahogy a szél bele-bele kap a hajamba és játszik vele. De hirtelen olyan érzésem lett, hogy figyelnek. Arra kaptam a fejemet a fekete íriszek megbabonázzák az embert, mintha engem jobban is. De nem csak az a magabiztos csillogás benne csak szép, hanem az is, hogy mennyire el lehet veszni bennük.
- Na, jó vége a meghallgatásnak! Majd holnap folytatjátok. Most mindenki húzzon haza! - kiabálta a karate tanár.
- De Hayate. - ripakodót rá Anko. - Nem megy senki sem sehova. Ma nem gyakoroltok. - mondta.
- Tanár úr, nem baj, ha elmarad. A meghallgatás már nem tarthat sokáig. - szólat meg az Uchiha.
- De Sasuke... - mondta kezdet bele Hayate.
- Anko-sensei mennyi ember van hátra? - nézet a nőre.
- Kb. 10. - mondta.
- Addig még csak tud várni tanár úr. - mondta Sasuke. És tekintette újra rám esett.
- Hát... talán igazad van. - motyogta a férfi.
- Köszönöm, Sasuke. - biccentett a nő majd újra leült a helyére. - Következő!!! - kiabálta.
- A többiek nevében is köszönöm. - álltam elé.
- Nincs mit. - mormolta.
- Héééééé Sasuke!!!! - kiabálta a fülébe egy fehérhajú srác és háton verte mire elveszítette az egyensúlyát. Nem tudom miért. A szívem majd kiugrott a helyéről. Akik körülöttünk voltak mind hangosan adtak jelet döbbenetüknek. De mikor ajkai az enyémhez értek akkor csak egyre tudtam gondolni: Egy véletlen csók is lehet édes.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó