Sakura
- Sakura kelj fel!! Vagy már az első nap el akarsz késni? - kiabált be a szobámba anya.
- Megyek már, megyek. - nyögtem és kezemet kidugtam a nagy paplan alól. Egy percig hallgatóztam majd hirtelen a hideg csapta meg az alig fedett testemet.
- Na, gyerünk, gyerünk, mozdulj! - mondta anyu majd játékosan a fenekemre vert. - Negyedóra múlva az ebédlőasztalnál légy útra készen. - mondta majd elhagyta a szobámat.
- Bazdmeg mitől ideges ennyire? Hisz én megyek iskolába. Nem ő. - gondoltam hangosan. Majd a sarokban lévő beépített kanapéhoz léptem. Felvettem az egyenruhát, de a nyakkendőmhöz hozzá sem nyúltam. Rusnya egy darab volt ezért az elfelejtődött. A kék szoknya csak a combom közepéig ért, a blúz pedig teljesen rásimult a felsőtestemre. Lábamra fehér hosszú zoknit és egy jó meleg csízmát húztam.
- Jesszus milyen ruhákat adnak a diákjaiknak? - mondtam hangosan mikor megláttam magam a tükörbe. Nem szerettem mutogatni magam. De ez az egyenruha túl sokat emelt ki. A szoknya a hosszú lábaimat, a blúz pedig veszélyesen kihangsúlyozta a domborulataimat. A szoknyával semmit sem tehettem, de a blúzt eltakarhattam a bőrdzsekivel. Miután felöltöztem megfésültem a hajam, megmostam az arcom és a fogam. Majd elégedetten léptem ki a fürdőből. Még egy kis parfümöt hintettem magamra majd fekete oldaltáskámért nyúltam és a vállamra vettem.
Már vasárnap voltunk az iskolába elkérni az órarendben és a könyveket. Hinataék csoportjába kerültem. Anya ennek örült, hisz neki fogalmam sem volt, hogy pici egyetlen lánya a különcökhöz került. De nem sokat bánkódtam ezen.
Gyorsan kisiettem a konyhába és leültem a müzlim elé. Élvezettel eszegettem mikor kopogtak az ajtón épp fel akartam állni mikor anyám megjelent és a bejárati ajtó felé igyekezett.
- Maragy csak. - mondta és szavainak igazat adva a kezét is felemelte. Élvezettel ettem tovább mikor egy ismeretlen férfi hangját hallottam az ajtó felöl. Gyorsan a számba gyömöszöltem a zabpelyhet majd felpattantam a helyemről. Sietve megtöröltem a számat és egy utolsó pillantást vettem a tükörbe.
- Már kész van. - mondtam anyának majd odaálltam mellé. Kíváncsian méregettem az ajtóban álló sötét, hosszú hajú, fekete szemű férfit. Nem tudom eldönteni, hogy honnan ilyen ismerős a kisugárzása, de nagyon ismerős volt. Anyám kezét a vállamra rakva mutatott be az úrnak.
- Főnök úr. Ő itt a lány Haruno Sakura. - mutatott be a férfinak.
- Örülök a találkozásnak ifjú hölgy. A nevem Uchiha Madara. - mondta majd megrázta a felé nyújtott kezet. Hirtelen ledermedtem. Uchiha? - kicsit nagyot néztem majd csak kicsúszott a számon:
- Maga Sasuke apja? - kérdeztem, de máris a szám elé kaptam a kezem. A férfi felhúzott szemöldökkel méregetett majd bólintott.
- A nevelő apja vagyok. - mondta majd egy éles sípolás szakította félbe. - Sajnálom, de mennem kell. Akkor nem felejtse Kameko, amint az irodába van, jöjjön be az irodámba. - mondta Madara majd felém biccentett. - Örülök, hogy találkoztunk. - mondta majd távozott. Még pár percig csendben álltunk mikor anya fogta magát és gyorsan bement. Felvette a táskáját majd kifelé tolt az ajtón. Én addig a lifthez mentem és megnyomtam a hívó gombot.
Csendben álltunk egymás mellet, míg a parkolóba ért a lift. Majd ott beültünk egy szürke Mercedesbe és teljes gázzal az iskola felé vettük az irányt. Már így is késésben voltunk.
- Sok sikert. - mondta anya majd kiszálltam a kocsiból. Megkönnyebbülten nyugtáztam, hogy nem csak nekem áll ilyen "jól" az egyenruha. Hinata, Temari és Tenten egy fa alatt ácsorogtak és vígan beszélgettek. Mikor megláttak meleg mosollyal és energikus integetéssel üdvözöltek.
- Sziasztok. - köszöntem.
- Szi... - kezdett bele Hinata de Tenten félbeszakította.
- Már azt hittük nem is jössz. - mondta.
- Áhh emiatt nem kell aggódni. - legyintettem. - Anya mindig elküld, az iskolába minimum akkor nem mikor negyven fokos lázam vagy valami csúnya nyavalyát el nem kapok. - mondtam. A társalgásunkat az iskolacsengő szakította félbe.
- Na, gyerünk, menjünk. - biccentett az iskola felé Temari. A mi kis csapatunk nevetgélve lépte át az iskola küszöbét.
A terembe csendhonolt mikor beléptem. A gyerekek kicsit meghökkenve néztek rám. Bőrdzsekimet kihúztam oldaltáskám lazán vállamra raktam. A tanári asztalnál lévő férfi lassan mért végig, majd tekintete az előtte lévő lapra tévedt. A torkom kiszáradt és beszorult a levegőm. Soha ennyire nem izgultam még. Azt hiszem itt és most el fogok ájulni. - futott át az agyamon a gondolat.
- Bocsánat a késésért. Az igazgatónőnél voltam. Én vagyok az új diák. A nevem Haruno Sakura. - hajoltam meg.
- Szerbusz Sakura. Iruka tanárúr vagyok. - mondta férfi mire néhány gyerek felállt.
- Éljen Iruka tanárúr. - kiáltották kórusba. A tanár csak nagyot mosolygót rajtuk majd intett, hogy üljenek le.
- Szép próbálkozás, de akkor is megírjuk a dolgozatott. - lebegtette meg a papírokat. - Kérlek, foglalj helyett. Temari mellet. - mutatott a leghátsó sorra. Oda siettem magas barátnőm mellé majd elfoglaltam méltó helyem. A tanár lapokat osztott szét. Mikor a mi asztalunkhoz ért így szólt:
- Adjak neked is lapot?? - kérdezte meg mire én merészen bólogattam.
- Irodalomból ezt az anyagot még vettem a régi sulimba. - mondtam majd mosolyogva elfogadtam a felém nyújtott fehér papírt. Elolvastam a kérdéseket majd fürgén leírtam a válaszokat.
- Miközben mentek ki tegyétek az asztalomra! - szólalt meg a tanárúr majd mindenki alatt megmozdult a szék.
- Ha magányra volna szükséged... akkor a legmerészebb tanulók mindig a tetőn lógnak. - mondta Hinata miközben a folyósón haladtunk a következő terembe.
- Általában az órákat is ott lógják el. - magyarázta buzgón Temari.
- És ha az információimnak lehet hinni csodálatos a kilátás. - bólogatott Tenten.
- Áhh örvendek a szerencsének Kiba vagyok. - mászott közénk egy barna hajú fiú. Majd jött a következő.
- Hali Kankuro vagyok. Temari öccse. - fogott kezet velem.
- A nevem Shikamaru. - ásította egy másik fiú.
- Az enyém Chouji. - köszönt miközben újabb chips darabot tömött a szájába.
- Az... az... az... enyém meg Lee. - mondta dadogva a zöld melegítős fiú.
- Shino. - biccentet felém egy másik.
- Hehe, örvendek. - intettem mindanyuik felé.
- Srácok. - torpant meg Hinata és mereven előre bámult. Nem csoda, hiszen a menőcsoport állta utunkat. Kiba hirtelen felmordult. Hinata pedig kinyújtotta a kezét és átölette Kibát hátulról.
- Nyugodj le. - suttogta neki. A csapat a falnak dőlt, és mint mi ők is a csapatunkat nézték. Egy rideg pillantást küldtem a "menők" felé.
- Milyen óránk lesz? - kérdeztem.
- Japán. - mondta Temari. - Pont az az ajtó. - bökőt a fehér ajtóra, aminél gyülekezett a menő csapat.
- Sakura Kibát nem lehet oda engedni, mert a végén szétszedi Gaarat. - suttogta Tenten és nézte, ahogy Hinata a fiút nyugtatta. - Elvette tőle Inot. - suttogta az értetlen kifejezésem láttán. E szőke lányra néztem, aki csak barátnőméket figyelte. Hirtelen elkezdtem mosolyogni.
- Hé Kiba. - szólítottam meg a fiút. - Nem akarod egy kicsit féltékenyé tenni az exed? - kérdeztem egy csábító mosoly kíséretével. A fiú hirtelen nagyon értetlenül nézet rám. Oda sétáltam a fiúhoz.
- Csak karolj át. - suttogtam a fülébe. Mire az Ő keze automatikusan a derekamra fonódott. - Na így már jobb? - kérdeztem mikor testem eltávolodott az övétől. Kifújta a levegőt majd bólintott.
- Ügyes vagy Sakura-chan. - mondta Lee. - Hogy csináltad? - kérdezte a fiú.
- Anya azt mondja, nyugtatással van másokra a közelségem. - rántottam meg a vállam majd elindultam a tanterem felé szóra sem méltatva a másik társaságot.
- Saku mellém ül. - kiabálta Hinata majd utánam szaladt.
Csak ez az egy nap kellet. És akiket eddig "különcöknek" neveztek kiderült, hogy nem is annyira különcök. Csak mindegyiknek megvan a maga hobbija és kedvenc foglalkozása. Ettől az emberre nem akaszthatják rá, hogy furcsa. Jó barátaim lesznek itt. És ahogy én mellettük ők mellettem fognak állni minden bajban. Tudom. Érzem.
- Milyen volt a suli? - kérdezte anyám vacsizás közben. Kakashi érdeklődve pillantott fel az előtte lévő újságból.
- Jobb nem is lehetett volt. - mondtam boldogan majd tovább turkáltam az ételbe.
- Na és tetszik valaki? - kérdezte anyám. Mire az én agyam automatikusan levitette Sasukét az egyik szekrénynek dőlve.
- N... Nem nincs. - mondtam dadogva majd lehajtottam a fejemet, hogy elrejtsem vöröslő arcomat. A pokolba veled Uchiha Sasuke.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó