- Mimi-chan kérlek ne mocorogj! - nézet nagy levendula színű szemeivel a kislányra.
- Annyira szép haja van. - kezdet ismét a hosszú, sötét, összefogott hajtömeggel játszani. A nő megadóan felsóhajtott és tovább folytatta a vizsgálatot mikor néhány nővér ment el a kitárt ajtó előtt.
- Láttad az a sötét hajú férfit a felnőtt osztályon? Olyan helyes.
- Igen, igen. És még az a szőke se semmi. Igazi rendőrök.
- Milyen szerencsés Izumi, hogy ő az ápoló nő.
- Neki mindig mázlija van. Hisz mégis csak Thakashi-san mellet dolgozik.
- Állítólag Dr. Sakurával randizott.
- Tényleg...? - hallatszott a távolodó hangjuk. A doktornő érdeklődve felhúzta a szemöldökét majd elvégezte a maradék vizsgálatot majd megnyugodva vette észre, hogy a kislány már sokkal virgoncabb mint a műtét előtt.
- Ha így folytatod hamarabb felfogsz épülni mint hinnénk. - monda a nő boldogan majd vissza fektette Mimit és alaposan betakarta.
- Mama újra bejöhet?
- Persze máris szólok neki. - biccentet majd kiment a szobából. Az ideges asszonyt megnyugtatták a hírek és meleg mosollyal ment vissza a egy szem kislányához. A doktornő utána nézet. Talán anya is ilyen lett volna akkor..., gondolta majd elindult a felnőtt osztály felé. Neki is megkel néznie azokat a férfikat és muszáj lesz látogatnia barátnőjét.
Sakura felnyögött és elterült az íróasztalán közben gondolataiba merülve lapozgatta az előtte lévő mappát. Közben az öreg nőre gondol ki folyamatosan megkeseríti egész pályafutását. Tsunade már hónapok óta ült a kórházba. A gyenge szervezet miatt.
Hirtelen nyílt az ajtó. Hívatlan vendég felé fordította a fejét. A feltűnően nőies domborulatú nő a lányra mosolyogót. Sakura felpattant majd oda siette a nőhöz.
- Hinata, de jó téged újra látni. - ölelte magához szorosan régi barátnőjét.
- Sakura. Hisz szombat egész nap együtt voltunk. - nevette el magát a fiatal lány.
- Dehát csütörtök van azóta nem is beszéltünk. - nyavajogta. Miután leültetet Hinatát megkínlálta kávéval és sütivel majd kicsit elbeszélgettek. Nemsokára elfogyott a témájuk és Hinata megjegyezte:
- Azt hallottam, hogy Thakashi doktorral találkozgatsz. Igaz? - néz a barátnőjére.
- Hát egyszer beültünk beszélgetni egy kávézóba azóta folyamatosan küldözgeti a sütiket meg a virágokat.
- Most már értem... és mi van azokkal a helyes rendőr pasikkal?
- Hát ezt meg honnan tudod?
- A gyerekosztály ápolónői is róluk beszélnek.
- Óóó édes Istenem már ott is? Folyamatosan és már kezd elegem lenni...
- Én is látni akarom őket, hogy megértsem miről is beszélnek.
- Na jó. Gyere utánam. - mormogja a rózsaszín és elindul a már jól ismert szoba felé.
- Sasuke bácsi te ugye haza jössz? - rázza egy fekete hosszú hajú, kékes szemű kislány az ágy szélét. Halásznadrágot, és kék pólót viselt fehér szandállal.
- Ayumi kérlek ne csináld ezt. - szólt rá egy mély férfi hang az ablak irányából. A férfi haja hosszú volt és lófarokba volt fogva. Fekete szemi barátságosan és aggódva csillogtak egyszerre.Kockás inget viselt mienk a felső gombja nem volt begombolva. Hozzá illő farmer és edzőcipő párosult.
- Igaza van Itachinak kicsim gyere ide! - nyújtotta a kislány felé kezét a nő. Hikarinak barna haja divatosan fel volt tűzve, fekete egybe ruhát és csakugyan fekete szandált viselt. A kislány megmakacsolva magát inkább az ágy túloldalán ülő szőke férfihoz szaladt.
- Naruto ugye majd haza jöhet?
- Persze csak nem ma.
- Miért tőle kérdezed meg mikor én is fel vagyok? - akadt ki az ágyat nyomó férfi.
- Most nem mindegy ki ad válasz a kérdésére? - kérdezte vissza a szőke fiú.
Hinata érdeklődve pillantott be az ajtón. Megdöbbenve tapasztalta, hogy ismeri a bent szaladgáló kislányt. Mintha csak a pici észre vette volna, hogy nézik az ajtó felé fordult és mikor felismerte a nőt ott hagyta a szőke hajú szépfiút és oda szaladt hozzá.
- Hinata néni. - markolt a nadrágjába a kislány.
- Áhhh doktornő, hogy van? - áll fel a nő.
- Köszönöm jól. Önök a beteg ismerősei?
- Igen. Sasuke bácsi apu testvére. - mondta a kislány miközben vidáman elkezdet dicsekedni a hatalmas családfáról. De ez nem jutott el a tudatáig. Szemei elmerültek a gyönyörű azúrkék szemekbe.
|