3. Az egy�tt t�lt�tt id� nyoma

N�ma csend telepedett r�juk, amiben csak Sasuke d�h�s f�jtat�sa, �s Sakura f�jdalmas liheg�se hallatszott. A l�ny homlok�ra illesztette tenyer�t, let�r�lte k�nnyeit �s nagy leveg�t vett. K�t kez�vel jeleket form�lt, �s test�t k�k chakra �lelte k�rbe, ahogy lassan a s�r�l�s nyomai elp�rologtak. R�n�zett a f�ld�n kuporg� fi�ra, aki oly meredten b�multa a padl�t, mintha ott keresn� a v�laszokat.

Sakura sem �rtette teljesen a t�rt�nteket. A h�t�ra �rt �zenetr�l semmit sem tudott. Nem ebben egyeztek meg Itachival. Illetve, egyezni nem is egyezkedtek, az Uchiha egyszer�en k�z�lte vele a t�nyeket. De err�l az �zenetr�l egy sz� sem esett.

T�rd�re t�masztotta fej�t, ahogy zakatoltak benne a gondolatok. „Vajon mit akarhatott ezzel? Sasuke kegyetlen�l megk�nzott a savval, �s ezt Itachi el�re l�thatta volna. Pontosan mi lehet a c�lja?” r�ncolta �ssze szem�ld�k�t, ahogy fel�llt, �s �sszeszedte holmij�t. Egy pillanatra visszan�zett, miel�tt kil�pett a helyis�gb�l. Sasuke m�g mindig mozdulatlanul g�rnyedt a padl�n, de szapora l�gz�se m�r valamelyest lassult, mint aki megnyugszik, mert elfogadja a t�rt�nteket.

„Ne �lljatok az utamba, mert m�s a sorsotok!” hallotta m�g mindig fej�ben azt a m�ly hangot, �s tudta, hogy gy�l�li az id�sebb Uchih�t, az�rt, amit tenni sz�nd�kozik �ccs�vel. Se f�jdalmat, se sz�nalmat nem �rezhetett m�g sz�ve legrejtettebb zug�ban Sasuke ir�nt. A sajn�lat legkisebb szikr�ja is el�rulhatta volna, d�h�t pedig tartogatnia kellett Konoh�nak, hogy az elk�vetkezend� �vek hitelesek legyenek. �gy kell tennie, mintha nem t�rt�nt volna semmi. Mintha semmir�l sem tudna…

A k�n, amit �t�lt Itachi �s Sasuke mellett, megtan�totta arra, hogy ne �t�ljen els� l�t�sra. Itachi a lelk�t gy�t�rte, �s t�le eg�sz teste sajgott a f�jdalomt�l, m�g Sasuke fizik�lis k�nja jobban f�jt legbel�l, a sz�v�ben.

Az ajt�t �gy csukta be, mintha csak b�rmilyen ajt� lenne. F�jdalom, f�lelem vagy megk�nnyebb�l�s n�lk�l. Mintha az volna a vil�g legterm�szetesebb dolga, hogy most innen kis�t�l. �s ezt Sasuke is �rezte. N�m�n �v�lt�tt, ahogy keze �k�lbe szorul, �s ujjai elfeh�redtek. A d�h, amit �rzett a vil�g ir�nt, a pozit�v �rzelmek utols� szikr�j�t is kioltotta a sz�v�ben, �s m�r b�nta, hogy nem v�gzett a l�nnyal.

Sakura vagy t�z �vet �regedett ebben az �t napban. Les�t�lt a l�pcs�n, �s kiment az �p�letb�l. Kez�t szeme el� tartotta, ahogy a f�nyre ki�rt, olyan vak�t� volt a naps�t�s.

– N�zd meg Sasuk�t! – k�ldte el Kabut�t Orochimaru, amint megl�tta a l�nyt.

A szanit�c kelletlen�l indult teljes�teni a parancsot.

– Rem�lem f�jt! – suttogta kaj�nul amikor a l�ny mell� �rt.

Sakura nem r� n�zett, hanem a t�volabb �ll� Sanninra, �gy v�laszolt:

– Nem jobban, mint neki.

Kabuto felszaladt a l�pcs�n, �s kiv�gta Sasuke ajtaj�t. A fi� a f�ld�n fek�dt karjait sz�tdobva, �res tekintettel meredt a mennyezetre.

– Nem mondod, hogy kicsin�lt? – k�rdezte kor�bbi hangs�ly�val, �s megigaz�totta a szem�veg�t.

– Takarodj innen!

– Sz�val kicsin�lt. – Sz�tn�zett. – J� nagy a rumli! – t�vedt tekintete a f�ldre dobott takar�ra, �s az �sszegy�rt leped�re. Megl�tta rajta a v�rfoltot �s k�zelebb l�pett.

– Meg ne pr�b�ld! – hallotta az Uchiha hangj�t.

– Mi�rt is? – fesz�tette tov�bb a h�rt, �s a leped��rt ny�lt.

– Ninpo! T�zs�rk�ny jutsu!

– D�g�lj meg, te f�reg! – ki�ltott Kabuto, �s kidobta az ablakon a l�ngol� leped�t.

Sasuke �nel�g�lt k�ppel fek�dt vissza a f�ldre.

– Ne �r�lj! Orochimaru biztosan v�gez a kis ringy�val!

– Hn – r�ntotta meg a v�ll�t.

A t�z f�ny�ben v�gykelt� volt a sziluett, ami Sasuke fel� k�zeledett. Sakura oda�rt hozz�, �s a v�ll�ra tette a kez�t.

– Gyere vissza, k�rlek! – t�rdelt le hozz�. – Az�rt j�tt�nk ide mindannyian, hogy tal�lkozzunk, �s v�gre egy�tt legy�nk. – Nem v�laszolt. – Mindaz�rt, amin kereszt�lment�nk, gyere vissza a t�zh�z – sim�totta v�gig a fi� arc�t. – Tedd meg Narut��rt.

– Csak Narut��rt? – k�rdezte eg�szen halkan, ahogy a szem�be n�zett.

Sakura nem v�laszolt.

Naruto k�k szem�t f�ld�nt�li f�nybe vonta a t�z, ahogy r�juk n�zett.

– Kir�ztad? – k�rdezte.

– Mi?

– Mondom, kir�ztad?

– Mindig ilyen sz�rakoztat�ak vagytok? – nevetett tiszta sz�v�b�l az idegen.

– Ja! Ha �ppen egy�tt vagyunk – v�laszolt Naruto, �s Sasuk�ra sand�tott, aki m�r reag�lt volna, de Sakura olyan er�sen szor�totta meg a kez�t, hogy ink�bb nem mondott semmit.

Leh�zta maga mell� a f�ldre, �s � a k�t fi� k�z� �lt vill�mh�r�t�nak.

– Ti valamikor egy csapat voltatok? – k�rdezte a f�rfi, az idegenek b�tor tudatlans�g�val.

– Valamikor – felelte Sakura.

– Az �n haz�mban �gy tartj�k, hogy akiket egyszer �sszesodort az �let, azok a lelk�kben �r�kre viselik az egy�tt t�lt�tt id� nyom�t. �s olykor ezeket a nyomokat k�vetve �jra egyes�l a sorsuk. A test�nk pedig a lelk�nk doboza, ami igazodik a nyomokhoz, hogy tulajdonos�t a helyes �tra vigye…

– Mir�l besz�l? – h�ledezett Naruto.

Az idegen fel�l�nk�lt:

– Csak egy p�ld�t mondok. N�zd meg a tenyeredet. Minden bele van �rva. A m�ltad, a jelened �s a j�v�d is.

Naruto l�zasan vizsg�lgatta a tenyer�t, mik�zben a f�rfi Sakura keze ut�n ny�lt.

– L�tom, hogy az er�s jellemet, hogy ingathatja meg a retteg�s – emelte lassan a szem�t a l�nyra. – �s hogyan k�szik k�rbe a testen az iszonyat, ami s�lyos titkok cipel�s�re k�nyszer�t… M�sok�rt!

Sakura megremegett, �s nyelt egyet. Mindenre eml�kezett. Itachira… �s Orochimarura, amikor megtette undor�t� aj�nlat�t. Eml�kezett, hogy az iszonyat hogyan j�rta �t test�t, ahogy k�szni �rezte b�r�n a hideg, ny�lk�s izmot.

Orochimaru nyelve k�rbefonta a l�nyt, �s mag�hoz h�zta, amikor Kabuto elt�nt a s�t�t folyos�n. Sakura undorodva pr�b�lta eltolni mag�t�l a k�retlen cs�sz�m�sz�t. Sikertelen�l.

– Ez a kir�ndul�s k�zt�nk marad! – mondta a f�rfinak, b�tran a szem�be n�zve. – �n Konoh�ban nem eml�thetem, mert b�rt�nbe z�rn�nak, nektek pedig semmi el�ny�t�k nem v�lna abb�l, ha kitud�dna, hogy itt voltam, �s s�rtetlen�l els�t�ltam.

– Ne mondd meg, hogy mit tehet�nk, �s mit nem! – pr�selte ki fogai k�z�tt m�rgesen a Sannin, mik�zben nyelv�vel felemelte a l�nyt, hogy k�zvetlen�l a szem�be n�zhessen.

– Csak egy aj�nlat volt – remegett Sakura a test�t bebor�t� hideg ny�lt�l.

– Felv�gt�k a nyelved, ami�ta Itachi gondoz�sba vett!

– Nem a te dolgod!

Abban a pillanatban meghallott�k Kabuto hangj�t. Sakur�nak komoly er�fesz�t�s�be ker�lt, hogy meg�rizze nyugalm�t, �s ne n�zzen h�tra, hogy mi t�rt�nik. Orochimaru nem mozdult, de a pillanatra az ablakon kidobott ellobban� leped� visszat�kr�z�d�tt s�rga k�gy�szeme m�ly�n.

– M�gis minek j�tt�l?

Sakura elgondolkodott, �s arra jutott, ha az igazat mondja a Sanninnak, abb�l semmi baja nem sz�rmazhat.

– A v�g�re akartam j�rni egy �rz�snek… – kezdte elgondolkodva, mik�zben Orochimaru nyelve �jra mozogni kezdett test�n. – Nem tudtam mit akarok… �s volt egy �lmom is, hogy tal�n Sasuk�nak sz�ks�ge lehet r�m…

– �s sz�ks�ge van?

– Nincs.

– Hn. – Csend. – Nekem viszont sz�ks�gem lenne r�d… – ejtette ki furcsa hangs�llyal a f�rfi a szavakat, �s nyelv�vel a l�ny combj�t is �tfonta.

Sakura a fej�t ingatta.

– Soha nem leszek a csatl�sod! Undorodom t�led! – lihegte, �s �sszeszor�totta a szem�t, hogy elviselje a combja bels� fel�n k�sz� izmot.

– De a test�ben leszek!

– Az nem ugyanaz.

– A modor��rt szereted…

– Nem.

– Akkor? Mert Sasuke az eny�m lesz!

– Sz�llj le r�lam!

Orochimaru k�zelebb h�zta mag�hoz a l�nyt, hogy �rezze forr� lehelet�t.

– Nem �rdekel mi a sz�nd�ka Itachinak, �s abb�l mit �rult el neked, de az �n terveim sokkal messzebbre mutatnak, mint azt � gondoln�!

– Egy senki vagy hozz� k�pest!

– Ha Sasuke test�ben leszek, m�r nem fogsz gy�l�lni, mert �n megadom neked azt, amire v�gysz. Azt, amit � soha nem fog. Nekem kell egy szanit�c, �s te leszel az!

– Nem kell az aj�nlat. Nem fogadom el… – ny�gte Sakura, amint a Sannin nyelve elt�nt ruh�ja alatt.

– Most nagy a sz�d, mert Itachi v�delme alatt �llsz! De nem lesz ez �gy mindig. � sem lehet ott minden�tt �s sorsa hamarosan beteljesedik… �s akkor m�r igaz�n nem lesz senki, aki seg�thetne rajtad!

– Majd Konoha…– lihegte a f�rfi szor�t�s�ban.

– Konoha! Konoha m�r nem sok�ig l�tezik, err�l kezeskedem!

– Majd megl�tjuk!

– H�t m�g mindig nem f�lsz?

– Hi�ba is akarsz megijeszteni vagy megk�nozni mindenf�le �rd�gi jutsuval vagy egy�bbel… Nem s�rthetsz meg komolyabban, ezt te is tudod! – �llta a f�rfi pillant�s�t.

Orochimarut v�gtelen�l d�h�tette a l�ny pimaszs�ga. Lassan visszah�zta sz�j�ba nyelv�t, de utols� d�f�sk�nt m�g elt�nt Sakura ruh�ja alatt, hogy als�j�ba f�rk�zve megnyalja a legforr�bb helyen is. A smaragdz�ld szem t�gra ny�lt, �s a pupill�k apr�ra sz�k�ltek.

– Ha m�r az Uchih�k is meg�zlelhettek, �n sem hagyn�m ki… – nevetett gonoszul, ahogy elengedte a remeg� l�nyt.

Sakura �sszekuporodott a f�ld�n, �s elh�nyta mag�t az undort�l. Komoly er�fesz�t�s�be telt, hogy fel�lljon, �s elinduljon, tudat�ban m�g mindig l�ba k�z�tt �rezve a s�kos izmot. El akarta hagyni az �tkozott helyet min�l hamarabb.

Kabuto mindezt v�gign�zte, �s felett�bb bosszantotta, amikor l�tta, hogy mestere �jra elengedi a l�nyt.

– Ezt nem teheted! – ki�ltotta, amikor ki�rt az �p�letb�l. – Ha te nem akarod, majd �n megteszem! – �s a l�ny ut�n ugrott.

– Ostoba! – fordult ut�na a Sannin, de k�vetni nem akarta, hiszen m�r tiszt�n �rezte a m�sik jelenl�t�t.

„Itachi nem titkolja, hogy itt van �s figyel!” �gy nem is fesz�tette tov�bb a h�rt. Egyel�re nem akart mindent kock�ztatni egy kunoichi�rt. Pedig valahol tudta, hogy a legnagyobb gy�gy�t� v�lhat a l�nyb�l, ha Tsunade a tan�tv�ny�nak fogadta.

– Nah�t! T�nyleg ez van benne? – k�rdezte Naruto, �s komoly �rdekl�d�ssel szeml�lte a l�ny tenyer�t, majd hirtelen �tny�lt felette, �s Sasuke keze ut�n kapott, az idegen orra al� tolva.

Az Uchiha fel sem eszm�lt, a f�rfi m�r a tenyer�t vizsg�lta.

– V�r! Rengeteg v�r… – nyelt egyet az ismeretlen.

Megpr�b�lta kih�zni kez�t, de Naruto olyan er�vel tartotta csukl�j�t, hogy k�ptelen volt r�. Sakura felt�rdelt, hogy jobban l�sson, �s Sasuke azon vette �szre mag�t, hogy m�r h�rman hajolnak keze f�l�, amib�l � mit sem l�t. Megad�an hagyta mag�t. V�g�l is �gyis tudnak mindenr�l. Legal�bb nem kell mondani semmit.

– A s�relmeket v�rrel a legk�nnyebb elt�r�lni, ha er�s valaki… – mondta a f�rfi. – De fel�lemelkedni rajta, vagy megbocs�tani, �s tiszta lappal kezdeni a legnehezebb. Szerencs�s az ember, ha vannak, akik seg�tenek… �s ha � is seg�t… A d�h, nem j� tan�csad�, igaz? – hajolt ki a f�rfi Sakura m�g�l, hogy szeme tal�lkozhasson az Uchih�j�val.

Sasuke egyszer�en d�h�s volt, ami�rt Orochimaru �t is Kabuto keres�s�re k�ldte. A szanit�c k�t napja ment Sakura ut�n, de nem t�rt vissza. „M�gis kit �rdekel, mi van azzal a szerencs�tlennel. Ha �gy d�nt�tt, szembesz�ll Itachival, csak v�llalja a sors�t.” Nem igaz�n kereste az elt�ntet, de m�g nem is tett �gy mintha keresn�. Egyszer�en csak r�tta a k�r�ket, hogy fej�t kitiszt�tsa. Nem akart t�bbet Sakur�ra gondolni, ha m�r eddig soha �let�ben nem gondolt arra, hogy mit is k�ne �rezni vele kapcsolatban. Egy�ltal�n �rez-e valamit. Egy�ltal�n vannak �rz�sei? Nem volt m�rges r�, egyszer�en csak csal�dott. Mert b�rmit is tett vagy mondott is a l�ny, b�rmennyire is ideges�t� volt, gondoskod�sa mindig is j�lesett neki. Mintha egy csepp melegs�g k�lt�z�tt volna olyankor sz�v�be, csak kimondani volt neh�z. Narut�t pedig k�ptelens�g volt tettben, vagy sz�vegben be�rni, �gy nem is pr�b�lkozott soha.

Gondolataib�l egy furcsa �rz�s �bresztette. Ahogy megpr�b�lt ell�pni, hogy tov�bb haladjon, az el�bb m�g szil�rd f�ld fel�zott l�ba k�r�l, �s a v�r�s s�rba s�ppedt a cip�je.

„Mi a…?” Talpa alatt piros erecske tal�lt �j utat, tov�bb folyva, nem t�l gyorsan. „V�r?” csod�lkozott, �s megfordult.

D�bbenet �s iszonyat. Ez a k�t sz� jutott esz�be, ahogy megl�tta Kabut�t a fa t�v�ben. �s a felismer�s, hogy Itachinak valami�rt val�ban fontos Sakura, �s az, hogy a r�t�mad� szem�lyeket alaposan megb�ntesse… „Vajon nekem el�re t�rlesztett, vagy majd csak ezut�n fog?”

Kabuto a fa t�v�ben �lt azzal az eszel�s, semmibe r�ved� tekintettel, ami arra az emberre jellemz�, aki �t�li a Mangekyou Saringant. Az � v�re folyt sz�t a fa k�r�l, fel�ztatva a f�ldet. Itachi gy�l�letes jutsut hagyott a szanit�c elm�j�ben. Sasuke sz�nakozva n�zte, mit m�vel mag�val.

Kabuto egyik kez�ben egy kunait tartott, amivel m�dszeresen, millim�terr�l-millim�terre h�zott b�r�n m�ly v�g�sokat. Egyik karj�val �s k�t l�b�val szinte m�r v�gzett. Sz�j�b�l ny�l folyt, szem�b�l pedig k�nnyek. Eg�sz test�b�l csordog�lt a v�r. Annyi nem, hogy elv�rezzen, de �pp el�g, hogy szervezet�t sokkolja. Sasuk�ban fel�tl�tt, hogy ott hagyja, de ezzel csak Itachinak �s Sakur�nak adna igazat. �s ha most valakit gy�l�lt Itachin k�v�l, az Sakura volt. Mert becsapta. Hazudott. M�g j�, hogy egyetlen egyszer sem adott hangot furcsa �rz�seinek sem sz�val, sem tettel. Olyan �lmokba ringatta volna a l�nyt �s saj�t mag�t is, ami f�jt volna mindkett�j�knek az elv�l�s folyam�n. De Itachi megoldott mindent azzal, hogy maga mell� �ll�totta. �gy m�r k�nnyebb volt. M�r csak Narut�t kell ki�znie sz�v�b�l, �s akkor �tadhatja mag�t a tiszta gy�l�letnek, eltasz�tva az utols� embert is, aki m�g valamit jelenthet…

H�t�ra vette a sokkos szanit�ct, �s visszavitte a rejtekhelyre. A t�bbi m�r Orochimaru �s csatl�sai feladata.

Konoha

Megel�gelte a vizslat�st �s ujjait tenyer�be z�rta. Kiv�ve a k�z�ps�t…

– J�! – csod�lkozott b�rgy�n Naruto. – M�g humor�rz�ke is van! – mondta, ahogy n�zte, mit mutat Sasuke. – M�g ezt is ki lehet olvasni a tenyer�b�l… – froclizta a f�rfit, aki csod�lkozva n�zte a sz�k�t, �s nem tudta eld�nteni, hogy t�nyleg ilyen h�lye vagy csak sz�rakozik vele.

Naruto eln�zett Sakura h�ta m�g�tt, �s tekintete �sszeakadt Sasuk�j�val. „Egyszer t�nyleg kiny�rlak!” olvasta le a sz�j�r�l, de � r�villantotta k�k szem�t. „Ha hagyom!” s�gta vissza, de kez�t m�r el is kapta a f�rfi.

– Most l�ssuk a ti�det! – �s sz�thajtotta ujjait, de arca elfeh�redett, �s szava is elakadt.

– Egy… egy… junchuuriki… – ny�gte, �s megr�zk�dott.

– T�nyleg! Hol? – kapta el Naruto a tenyer�t, �s a t�z f�ny�n�l vizsg�lta. – Mutassa! – tolta vissza az orra al� a f�rfinak.

– Ez a sok vonal – mondta, �s remegve �rintette meg a fi� tenyer�t. – Pontosan kilenc…

M�r Sakura �s Sasuke feje is tenyere felett volt, �s most � volt ugyanabban a helyzetben, mint el�bb az Uchiha. Szint�n csak Sakura h�ta m�g�l kukucsk�lhatott ki.

– Na j�, ott a r�ka. �s akkor mi van? Mintha nem tudtuk volna! Itt a m�sik tenyerem.

Az idegen �rtette a c�lz�st.

– Igen… Er�, kitart� egy�nis�g, akit semmi, �s senki nem tud az �tj�r�l let�r�teni. Kem�ny fejjel �s elsz�ntan k�zd, az�rt, amit elhat�rozott, �s azok�rt, akiket szeret.

– M�rmint �res fejjel – sz�lt be Sasuke. Naruto bl�ds�gnek �rezte az eg�szet.

– Azt nem mondan�m, mert itt ez az el�gaz�s – h�zta v�gig ujj�t a fi� tenyer�n, �s nyelt egyet, ahogy szava elakadt. – Mi, a kiruna? A b�kab�lcs… – suttogta, �s tekintet�t hirtelen Narut�ra kapta, aki a pillanat t�rt r�sze alatt h�zta el a kez�t, �s z�rta �ssze tenyer�t, �llva a f�rfi d�bbent pillant�s�t.

– Mi az, hogy b�kab�lcs? – k�rdezte Sakura.

– Nagyon-nagyon ritk�n sz�letik egy kiruna. Egy igaz�n kiv�teles megfigyel�, aki kimagaslik tud�s�val a k�rnyezet�b�l.

– Mi? Naruto? Ez a h�gagy�? – �lcel�d�tt az Uchiha.

Sakura nagyot nevetett:

– �s �n m�g azt hittem, hogy val�ban �rt is ahhoz, amit csin�l. De hogy Naruto mint valami b�lcs! Enn�l nagyobb ostobas�got m�g nem hallottam! – t�r�lgette k�nnyeit. – Naruto nem b�lcs, hanem egy v�gtelen�l egyszer� �szt�nl�ny, aki azon t�l, hogy � lesz a Hokage m�st soha nem tudott hajtogatni. De �gy is nagyon szeretj�k – veregette meg a v�ll�t a sz�k�nek, aki tal�n �let�ben el�sz�r nem vette fel a durva besz�l�st.

Az idegen �rezte a sz�ke pillant�s�b�l, ha tov�bb fesz�ti a h�rt, �lete utols� perceit fogja meg�lni.

– Tal�n t�vedtem…

Sakura m�g mindig mosolygott, de Sasuke figyelm�t nem ker�lte el Naruto k�l�n�s tekintete. A fi� szeme soha nem l�tott f�nyben �gett, mint akit rajtakapnak egy b�ntetten, �s most dacosan n�z szembe sors�val. Megb�v�lve n�zte. Olyan akart lenni, mint �. Vid�m, szeretetrem�lt�, izmos, gy�ny�r�. �s azt a t�zet akarta �rezni lelk�ben, ami a sz�ke szem�ben lobogott.

Sakura h�trafordult, hogy Sasuk�hoz sz�ljon, de szava elakadt. Az Uchiha arc�t melegen �lelt�k k�rbe a l�ngok, mik�zben Narut�t b�multa enyh�n nyitott sz�jjal. A l�ny pupill�i kit�gultak, ahogy r�j�tt, hogy soha nem lehet az els�, Sasuke sz�m�ra. Mert Naruto a legel�kel�bb helyet fogja mindig elfoglalni a sz�v�ben. �s ezen nem lehet v�ltoztatni. „Itachi! Sajn�lom, de �n k�ptelen vagyok k�zel f�rk�zni hozz�” szorult �ssze a sz�ve.

Sasuke hirtelen �szrevette mag�t, �s a l�nyra n�zett. L�tta szem�ben az �rtetlens�get, majd a zavart. N�m�n fordult el a fi�t�l. Sasuke hosszan n�zte a h�t�t, ahogy egyre �ssz�bb h�z�dik, �s szeme a l�ny karj�ra, majd ujjaira siklott, �s l�tta, hogy Sakura belemarkol a f�ldbe k�nj�ban. Lassan felemelte kez�t, �s t�tov�n Sakur��hoz szeretett volna �rni, de ekkor Naruto hirtelen �tkarolta a l�nyt, a f�ldre r�ntotta, �s r��lt.

– Mit is mondt�l az el�bb r�lam? – villantotta �les fogait, eg�szen k�zel hajolva �ldozat�hoz, akin egy pillanatra r�m�let lett �rr�. – Hm? – ford�totta oldalra a sz�ke a fej�t, �s orr�t a l�ny�hoz nyomta.

– Te olyan h�lye vagy, mint m�g soha – k�nnyebb�lt meg Sakura, �s a fi�ra csapott. – Val�sz�n�leg igazam lehetett, ha m�g csak most jutott el az agyadig, amit mondtam. �s sz�llj le r�lam!

– Naruto, te t�nyleg sz�nalmas vagy! – s�hajtott Sasuke. – Legal�bb ne idegenek el�tt. Lej�ratsz minket!

– Besz�lsz? – tolta most az Uchih�nak a k�p�t, �s Sasuke igaz�n led�bbent, mert nem v�rta, hogy valaha is m�g egyszer �rezni fogja Naruto forr� lehelet�t arc�n.

– Ne zavartass�k magukat – szabadkozott az idegen. – �n am�gy is aludni k�sz�ltem.

Mind a h�rman fel� fordultak, �s ekkor j�ttek csak r�, milyen kellemetlen helyzetbe is hozt�k magukat. Naruto a verg�d� Sakur�n �lt, �s k�zben olyan k�zel hajolt az Uchih�hoz, hogy arcuk �ssze�rt, ahogy a f�rfi fel� n�ztek. Sasuke nem h�z�dott el.

– He-he, eln�z�st! – t�rdelt fel Naruto Sakura felett, �s kez�t tark�j�ra tette. – Csak tudja a viszontl�t�s �r�me felkavar minket. K�sz�n�nk mindent, �s akkor nem is zavarn�nk.

– Maradjanak, k�rem! – v�ltott l�gyabb hangra a f�rfi. – Meleg a t�z, �s �n is nyugodtabban alszom, ha h�rom ilyen ninja vigy�zza az �lmom.

– Ha �nnek nem gond, maradhatunk – l�kte le Sakura mag�r�l a sz�k�t, �s n�zte, hogy a f�rfi mag�ra takarja k�peny�t, �s elalszik.

Visszafek�dt a f�ldre a k�t fi� k�z�, �s oldal�ra fordult.

– �n is �lmos vagyok.

Maga el� ny�jtotta egyik kez�t, m�g m�sikat feje al� h�zta, �s m�r aludt is.

A k�t fi� rajta felejtette a szem�t. Nem tudtak betelni a l�tv�nnyal. Karcs� derek�nak meztelen b�r�t v�r�sre festett�k a l�ngok.

Naruto kapcsolt el�sz�r, �s fej�t a l�ny kiny�jtott kez�re hajtotta. Sakura egy picit f�szkel�d�tt, de nem �bredt fel. Sasuke d�bbenten n�zte, hogy a sz�ke mit enged meg mag�nak.

– Idej�ssz? – emelte r� k�k szem�t.

Meglepte Naruto k�r�se. V�g�l is, ha besz�lgetni akarnak, azt ne az alv� l�ny feje felett tegy�k. Meglepet�s�re a fi� arr�bb h�z�dott, �s kez�vel k�zte �s Sakura k�zti kicsi helyre mutatott, fej�t m�g mindig a l�ny kez�n hagyva. Az Uchih�nak nem volt m�s v�laszt�sa, megpr�b�lt lekuporodni, majd egy hirtelen �tlett�l Naruto combj�ra hajtotta fej�t, l�b�t pedig �tvetette az alv� l�nyon. A sz�ke elmosolyodott.

– J� itthon, igaz? – k�rdezte.

– Hn.

– Maradsz?

– Nem tudom.

– �n szeretn�m. Nagyon v�rtalak m�r, �s � is.

– Kicsoda?

– Sakura.

– Sakura?

– Nem �rezted?

– �n azt hittem ti…

– Mi van? Ezzel az agressz�v lib�val? �n nem tudn�m f�ken tartani. – Sasuke elford�totta az arc�t. – Legal�bb adj neki egy es�lyt! – folytatta a sz�ke.

– Naruto! Annak m�r r�g v�ge. Egyszer siker�lt ki�ln�m bel�le az utols� csepp rem�nyt is. Nem akarhatja.

– Egyszer?

– Nem akarok r�la besz�lni.

– Neked l�telemed, hogy f�jdalmat okozz mindenkinek?

– Dugulj m�r el!

– Semmi sem szent? – k�ny�k�lt fel Naruto. – Legal�bb egyszer gondolhatn�l r�nk!

– Kikre? – emelkedett fel.

– Sakur�ra �s r�m – f�rk�szte az arc�t. – Csak annyit k�rek, hogy aj�nd�kozz meg minket a jelenl�teddel!

– Hn. – Fej�t �jra a fi� comb�ra hajtotta, majd f�szkel�d�tt egy kicsit.

Naruto �sszer�ndult, �s le kellet hunynia a szem�t, hogy ne ny�gj�n fel, ahogy a m�sik haja megcsiklandozza combja bels� fel�t. Sasuke keze ut�n ny�lt, �s ujj�t �tfonta az �v�n. Szeretettel n�zte a h�feh�r hossz� ujjakat er�s kez�ben.

– Naruto… – lehelte az Uchiha �s nyelt egyet.

A sz�ke belerakta Sasuke kez�t Sakur�j�ba, �s r�hajtotta fej�t.

– Csak maradj vel�nk – mondta halkan, miel�tt elaludt volna.

– Teh�t elkezd�d�tt… – �lt fel az idegen, amikor m�r mind a h�rom ninja elaludt. – Bocs�ssatok meg, de nem volt jobb megold�s!

– Parancsnok! Minden rendben? – ereszkedett le a f�r�l egy f�rfi.

– Igen. Minden rendben.

– Mennyi id�nk van?

– K�r�lbel�l f�l nap. D�lut�nra m�r biztosan fel�brednek.

– H�nyan maradjunk?

– Egyel�re senkit nem kell evaku�lni, mert a falunak van kidolgozott terve ilyen alkalmakra.

– Ez csak egy k�sza �rtes�l�s, erre nem �p�thet�nk!

– Tudom, de most maradjon mindenki a hely�n, �s figyeljen! L�p�sel�nyben vagyunk.

– Megbirk�znak vele?

– Rem�lem. Tal�ltak valamit? – emelte tekintet�t a m�sikra.

– Azt hiszem igen. Amikor a H�rmak tal�lkoztak, minden ANBU elhagyta a terepet. Csak egy ember volt, aki nem ment el.

– Kicsoda?

– Nem igaz�n tudom ki ez a figura. Civilben felismerhetetlen.

– Hogyan?

– Az arca h�romnegyede takarva volt. Csak az egyik szeme l�tszott ki, �s el�g fur�n viselkedett… Olvasott! Nem j�tt ide, de nem ment el az ANBU-val sem. Csak letelepedett egy f�hoz �s olvasott. Azt�n elaltattuk.

– Meglenne az ember�nk?

– Tal�n.

– Gondolja, hogy alkalmas?

– Ink�bb, mint �k – mutatott az alv� ninj�kra.

– Ne becs�lje al� �ket. Pontosan m�g mindig nem tudom, hogy kicsod�k. De a fekete egy elsz�nt gyilkol�g�p, a l�nyt elevenen falj�k fel titkai, a sz�ke meg egy kiruna.

– Egy b�kab�lcs? Itt?

– Mik�zben jinchuuriki is egyben!

– J�l �tgondoltuk az akci�t?

– M�r nem lehet visszacsin�lni. A harcban majd minden kider�l.

– �nnek legyen igaza!

– A parancs a k�vetkez�: Figyelik az embereket! Mindenkit, k�l�n�sen azt a maszkosat! Rem�lem, tud is valamit, ha m�r a H�rmak k�zel�be mer�szkedett.

– �s vel�k mi lesz? – mutatott az alv�k fel� parancsnok�ra n�zve.

– A megb�z� azt k�rte, hogy nagyot sz�ljon a ninja elit k�z�tt az, amit el�id�z�nk. H�t ez nagyot fog sz�lni. �k h�rman tesznek r�la.

– M�gis igaz a j�slat? A „H�rmak” l�teznek?

– Harminc �ve t�vedt�nk, de most tal�n �k a val�diak lesznek.

– �s seg�tenek nek�nk?

– Egy k�z�l�k igen, de m�g nem tudjuk, hogy ki. Ez�rt is j� felm�rni az er�viszonyokat.

A k�t f�rfi egym�sra n�zett, �s elt�nt.

Tov�bb:

- az el�z� fejezetre: 2. Uchiha Itachi

- a k�vetkez� fejezetre: 4. Chakrakontroll

S�g� 1 hozz�sz�l�s

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s

2020.05.07. 20:51 angel K�szi, hogy ilyen gyorsan felraktad ezt a r�sz, m�r nagyon v�rtam  Rem�lem hamar felker�l a k�vi, mert hihetetlen�l izgalmas