Sasuke
– Sasuke, válthatnánk néhány szót? – hallottam meg hirtelen Shisui hangját, mialatt még utoljára visszapillantottam a sokkoltan álló lányra.
Megmosolyogtattak a pirospozsgás orcái, illetve az értetlen tekintete.
– Mi az? – sétáltam Shisui elé, majd félig felvont szemöldökkel rámeredtem.
– Sasuke ez.... Ez nem fér bele egy ninja életébe – fonta össze a karjait a mellkasa előtt. – Ha ennyire érdekel a kislány, akkor búcsúzóul döngesd meg, aztán viszont látásra.
– Ne avatkozz bele – forgattam meg a szemeim.
– Nem hiányzik, hogy érzelmileg ennyire elkezdj kötődni valakihez. Csak megnehezíti az amúgy is totálisan szívás helyzetünket. Eddig Deidara nyomába sem kerültünk, a kunoichit húztuk-vontuk, ide-oda.
– Te gyakorlatilag semmilyen kapcsolatba nem kerültél vele. Mit nyafogsz? Az egyetlen, aki szóvá teheti, az max. a bátyám – fordítottam hátat neki. – Lassan betöltöm a húszat. Nem szorulok a tanácsaidra.
– Sasuke, ez kicseszettül nem csak rólad szól! Ha te elgyengülsz, mi is gyengébbek leszünk. Nyilván nem akarod, hogy az alakulat szétessen, még ennél is jobban – tette a vállamra a kezét. – Fogd fel, nem akarok rosszat neked, éppen ezért nem is mondok semmit a kis incidensről senkinek, cserébe te ne cseszd el.
– Nem értem miért cseszném el, nem történt semmi olyan, aminek jelentősége lenne – emeltem fel a hangomat annyira, hogy a tőlünk távolabb állók odakapták a fejüket.
– Így van jól.
Eközben a szemem sarkából láttam, ahogy az egymagában álló Sakura szemeit megsemmisülten mereszti rám.
– Szerintem meg is oldottuk a problémádat – vetettem oda idegesen, és elsétáltam.
Oda szerettem volna menni a kunoichihez, de addigra ő már sarkon fordult, és elment.
Szürkületkor kiléptem a lakásomból, mert már kezdtem megőrülni a négy fal között. A délután folyamán volt időm gondolkodni a dolgokon, és arra jutottam, hogy tulajdonképpen igaza volt Shisuinak. Miért pont egy gyerekre fájna a fogam, mikor egy pillanat alatt bármelyik nőről le tudom mosolyogni az alsóneműt? Hogy ezt a feltevést be is bizonyítsam magamnak, már sokadszorra elindultam a konohai éjszakai élet fellegvárába.
Elég sok helyen már törzsvendégként bántak velem, amit nem is bántam, ugyanis így az árak negyedét kellett nagyjából megfizetnem, de egy kacsintással a pultos leányzó felé általában elintéztem azt is. Útközben próbáltam kiverni mindent a fejemből sikertelenül, így arra jutottam, majd az alkohol megteszi azt.
– Sasuke! – hallottam meg az ismerős magas hangot.
– Szia Ino! – öltöttem magamra a megnyerő mosolyomat.
A lány, amikor együtt jártunk az akadémiára nem éppen volt csinos lánynak mondható, de az évek alatt rendesen kikupálódott.
– Mi járatban itt, nem egy elfoglalt ninja vagy? – húzta fel a szemöldökét.
– Alapjáraton igen, de most mással szeretnék elfoglalva lenni – húztam még nagyobb mosolyra a számat.
– Akkor esetleg le is ülhetnénk – indult meg a pult felé.
Miközben haladt előttem, a szemeim időnként lesiklottak a dimbes-dombos vidékekre.
– Látom, nem a ninjutsudat edzetted, amíg távol voltam – mondtam neki, amikor leültünk a bárpulthoz.
– Szerintem, neked sem a chidori tartásától ilyen a karod – simított végig az alkaromon a mutatóujjával.
– Adhatok valamit? – szakított minket félbe a pultos.
– Két szakét legyen szíves!
– Iszogatunk is, nem lesz ebből baj? – nevetett fel.
– Nem bánnám, ha baj lenne belőle – vezettem a kezem a combjára. – Egyébként is. Ne játszd meg magad, legutóbb nem te voltál, aki nagy lelkesedéssel tolta elém az újabbnál újabb szakét? – dobtam át a szabad kezem a válla felett.
– Legutóbb nem történt semmi, most ügyesebb leszek – vigyorgott rám.
Nem indított be. Egyáltalán. Bár valóban baromi jól nézett ki, és kellette is magát, amitől egyébként már valószínűleg más esetben nem mellettem ülne, hanem rajtam, most viszont ötletem sem volt, hogy mi a fenéért nem mozgatta meg a fantáziám.
– Pont úgy nézel rám, mint aki nem tudja eldönteni, mit is kezdjen velem. Felesleges vagyok? – húzta el a száját játékosan, mialatt egyik combját az enyémre lendítette.
– Ne nyafogj. Elrondítja az arcod – söpörtem odébb a hosszú frufruját, majd magamhoz húztam egy csókra.
Ezután minden gyorsan jött egymás után. Lehet az alkohol hatása, de csak halvány emlékek sejlenek fel. Inot felvittem a lakásomba a hajnali órákban. Minimálisan tudatomnál voltam, arra tisztán emlékeztem, hogy szerencsétlent a részeg fejemmel majdnem az ágy mellé raktam, amin aztán mindketten jót röhögtünk, viszont én az ágyba bele is rúgtam, így egy kicseszett nagy lila folt keletkezett a sípcsontomon. Aztán innen volt egy kis képszakadás, majd mikor ismét egy kevéske időre magamhoz tértem, már a lány bugyiját tartottam a kezemben. Eleinte nem voltam benne biztos, hogy az-e – nem mintha nem láttam volna eleget –, de ez meglehetősen kicsi, vékony, és átlátszó volt. Talán csipkés.
– Sasukeeeee, gyerünk már – lihegett a lány, miközben a nadrágom derekát húzgálta.
– Egy pillanat türelmet – röhögtem fel, majd lerántottam magamról ténylegesen a ruhadarabot.
Ezután nem sokra emlékszem, csak arra, ahogy a végén egy magamon kívüli pillanatomban nem jó név csúszott ki a számon. Igen Sakuráé.
– Mi? – rázta meg a fejét Ino.
– Nem mondtam semmit, sokat ittunk, pihenj most már! – Dőltem mellé fáradtam, és egy csókot nyomtam izzadt homlokára.
Egy pillanattal később már én is aludtam. Összegezve igazából ez az egész semmin nem segített. Az, hogy mellettem feküdt egy lány, akiről tudom, hogy kislány kora óta vonzódik hozzám, de én soha nem tápláltam felé érzelmeket. Az, hogy hosszú idő után megint voltam valakivel. Semmi. Igazából azt sem tudtam biztosan, hogy min kellene segíteni.
– Meddig henyélsz még? – pattantak ki a szemeim Shisui kedves kérdésére.
– Neked is szép jó reggelt, Shisui barátom! – Ültem fel, majd intettem neki egyet, azonban ahogyan megmozdultam, a mellettem fekvő Ino is felébredt.
– Mit ordibáltok – morogta, majd a hátamba temette az arcát.
– Oh, tehát társaságod van. Mindegy, igyekezz, mindjárt indulunk.
Miközben kifordult az ajtón, láttam az arcán az elégedett vigyort, nyilván Ino miatt. Valószínűleg megnyugodott, mert megbizonyosodott róla, hogy nem tudja megváltoztatni egy kislány a természetemet.
– Ne haragudj, de mint látod, rohannom kell. – Fejtettem le a karjait a vállamról, majd az ágy széléhez tornáztam magam, és felálltam.
– Remélem, maradandó volt az élmény – kuncogott fel. – És hogy nem felejtesz el, ha majd valaki más fog veled ébredni.
– Téged? Soha – kaptam fel a cuccaimat egy fél mosollyal az arcomon. – Szerezhetnél végre magadnak valakit egyébként.
– Ennyire berozsdásodtam? – biggyesztette le ajkait, szomorúságot színlelve, majd ő is a ruháiért nyúlt.
– Ezt nem mondtam. Csak neked is jobb lenne. Nem leszek itt mindig – magyaráztam, miközben átfuttattam ujjaim egyszer hollófekete hajkoronámon.
– Te most azt akarod mondani, hogy pocsék vagyok az ágyban? Én vagyok az egyetlen, aki tárt karokkal vár, ha éppen kefélhetnéked van.
Azért nem, de inkább megtartottam magamnak a gondolataim.
– Oké oké, ne vitázzunk, inkább öltözz – vágtam hozzá a melltartóját. – Mellesleg, nyilván nem rossz veled, ha te vagy az első, akit meglátogatok, mikor Konohában vagyok – vigyorogtam rá.
– Azért – virult ki az arca.
– Gyerünk – léptem mögé, majd magam előtt kezdtem az ajtóig tolni. – Még találkozunk – nyomtam a szájára egy gyors csókot, és futólépésben elindultam a szokásos helyünkre.
– Kapd be Sasuke, egy hiányozni fogsz, vagy valami? – kiabált utánam.
– Hiányozni fogsz – kacsintottam rá, majd lefordultam az útról.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Szia!
Most úgy megütném Shisui-t... Kellett neki szentbeszédet tartania, így Sasuke magára haragította Sakurát úgymond... Annak sem örülök, hogy Sasuke úgy akart felejteni, hogy lefeküdt Inóval. Nagyon remélem, hamarosan jóra fordulnak a dolgok, ami Sakurát illeti. Hozd hamar a folytatást!
Puszi, Rika