Sasuke

Felrohantam a lépcsőn. A folyosón lévő szőnyegen egy csíkban vér volt, ami az egyik ajtóhoz vezetett, a szemközti falban pedig egy kisebb és egy nagyobb lyuk. Követtem a vérnyomot. A csukott ajtón keresztül zaj szűrődött ki:

– Értsd meg, pici Sakura, nem menekülhetsz egész életedben előlem!

– Akkor csak harcképtelenné teszlek, és akkor talán békén hagysz.

Berontottam a szobába. Sakura egy kunait tartott maga előtt támadásra készen. A kezéből csöpögött a vér, és a halántékán is egy seb éktelenkedett. A férfi nagy meglepetésemre viszont rosszabbul nézett ki. Az arca lila volt, és a feje hátsó része be lehetett törve.

– Hol vannak a többiek, Sakura? – hasított át rajtam az, hogy a társaink azt mondták, kintről bejönnek majd, és megvédik a kunoichinket, de ennek ellenére hárman voltunk a szobában.

– Kintről próbálnak elkeseredetten bejutni, viszont hacsak nem fiatalodnak pár évet, ez nem fog menni... igazából neked sem kellene itt ártogatnod, de a te korodat nem tudtam bemérni – sajnálkozott. – Ahhoz, hogy bejussanak, az életemet kell elvenned, vele azt a képességemet, hogy a chakrámmal megfoghatatlan dolgokat tudok megfoghatóvá tenni, jelen esetben a kort egy védőburokká a körül a helyiség körül, ami körül én szeretném. Hát nem csodás? – nevetgélt.

– Amúgy is az volt a tervem, hogy megöllek, csak még egy okot kaptam rá, hogy holtbiztos legyek benne – ordítottam az emberre, majd a jobb kezemmel megfogtam a bal csuklómat, és kieresztettem belőle a chidorimat.

Futni kezdtem felé (a szobában körülbelül ez öt lépés volt), de az ipse az utolsó pillanatban fogta magát, és az ablakot kitörve kiugrott. Halvány mosoly jelent meg a szám szélén, mert ha kimerészkedik a védőburkából, onnantól semmi esélye sincs. Megvártam, amíg Sakura földet ér, majd én követtem, és hátulról próbáltam fedezni, hogy onnan ne érhesse meglepetés. A ninja mögött már nem voltunk sokkal lemaradva, már nem kellett sok ahhoz sem, hogy elérhessem egy chidoripengével.

– Sasuke, nem kell megvédened! – kiabált hátra a lány.

– De igen, meg kell!

Sakura gyorsított a tempón, de még így sem érte el a fickót, nekem viszont tartalékolnom kellett a chakrámmal, ha harcolni akartam. Kiértünk a városkából egy kősivatagba, ahol az emberünk egy ponton megállt, és elővett egy eléggé rossz állapotban lévő kardot. Sakura rendületlenül haladt előre, én viszont hátranéztem egy pillanatra, hogy hol járnak a többiek. Kakashi körülbelül húsz méterre tőlünk szaladt, nyomában a többi taggal, de Shisui elkiáltotta magát:

– CSAPDA!

Már csak, alig nyolc méterre voltam lemaradva, mire először összecsapott a rozsdás penge és a kunai. Már készítettem az ujjaimban a villámokat, hogy segítek a kislánynak, de ekkor nekiütköztem valaminek, ami egy pillanat leforgása alatt repített neki egy kősziklának. Csapda. Tehetetlenül kellett néznem, ahogy küzdenek.

– Sasuke, hogy lehetsz ekkora idióta, hogy hagyod előremenni?! – kiabált magán kívül Shisui.

– Franc gondolta, hogy a jutsuját egy kilométerrel odébb is képes használni, Shisui! – kezdett rajtam eluralkodni a harag. – Lehet, hogy ezt elcsesztem, de annyit, amennyit te hozzátettél az ügyhöz nekem is ment volna!

– Sasuke, fogd be szerintem, és ha kitoporzékoltátok magatokat, esetleg kitalálhatnátok valamit. Ugyanis a kislány fejéről patakokban folyik a vér és az izzadtság – nézett rám villámló szemmel Kakashi.

Sakura bámulatosan harcolt nő létére, valahogy éles helyzetben sikerült levetkőznie az idegesítő kislányt magáról, és előhozta az erős ninját. Nem használt jutsukat, de hatalmas erejű ütéseket és rúgásokat mért az ellenfelére, aki ezeknek egy része elől kitért, a többit viszont csúnyán bekapta. Azonban a csóka sem maradt tétlen, a rozsdás tákolmánnyal elég mély sebeket ejtett a lányon.

– Gyengül a pajzs, látjátok? – mutatott fel Itachi hirtelen.

Előhoztam a sharinganjaimat, amikkel tisztán láttam a hajszálrepedéseket a burkon. Nem gondolkoztam, megindultam a határ felé.

– Nehogy hozzáérj, rögtön meggyógyítanád! "Korból" van, minél idősebb ember ér hozzá, annál erősebb lesz az anyaga.

– Susano'o-val sem?

– Sasuke, nem kellene, erővel nem fogod tudni megoldani. De nézz már a kunoichira! – mutatott a küzdőtérre Kakashi, ahol a kislány szó szerint földbe döngölte az ellenfelét.

Nem érdekelt, képtelen voltam karba tett kézzel ülni és nézni, ahogy egy lány harcolt helyettem. Előhívtam a mangekyo sharinganomat, majd összecsaptam a tenyeremet. Fölém lila erőtömeg tornyosult, aminek azt parancsoltam, hogy próbálja szétzúzni az akadályt. Mindenhogy próbálkoztam, de csak repedéseket ejtettem rajta. A szemem vérezni és lüktetni kezdett. Abba kellett hagynom. Az összes keserűség és harag egy halk nyögésben testesült meg, amikor térdre rogytam alig egy méterre a ponttól, ahonnan nem mehettem tovább.

****

Zörgölődést hallottam a hátam mögül, mire felnéztem. Sakura keze körül kék chakra jelent meg, amivel egy mondat után fekvő ellenfelének felszakította a mellkasát. A burok azonnal szertefoszlott, mi meg egy emberként rohantunk a lányhoz. Több sebből vérzett, de a legaggasztóbb a tekintete volt, és az arcán legördülő könnycseppek.

– Sakura, most már vége, de nagyon-nagyon büszkék vagyunk rád! – nyúlt a lány kezéért Kakashi, de ő nem fogta meg. – Mi a baj?

– Véres – szökött ki a lányból elhaló hangon.

Nyugtalanító látvány volt, ahogyan irreálisan gyorsan emelkedett, majd süllyedt a mellkasa, ezáltal minden egyes lélegzetkor sípolt a tüdeje. Komolyan kezdtem aggódni, de még sakkban tartott a lány - harc közben, akár egy nő - akciója. Felröhögtem volna, ha valaki egy nappal ez előtt mondja azt, hogy simán legyőz egy "s" rangú ninját. Most viszont elgondolkodtam, hogy mégis mikre lehet képes még.

– Nem baj, lemossuk róla! – erőltetett a fehér hajú egy mosolyt magára, bár nem rögtön a kislány mondata után. Valószínűleg ő is sokkos állapotban volt még.

– Nem – motyogta a kunoichi, miközben igyekezte lekaparni magáról a vért. Szó szerint. Sercegett a körme alatt a bőre.

– Elég – szaladt ki a számon, magamat is meglepve, egészen gyengéden, és megragadtam a lány csuklóit.

– Ezt sosem fogjátok tudni lemosni – zokogott fel. – A szívemen örökre ott fog maradni.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó 1 hozzászólás

2017.12.31. 11:36 Rika Szia! Hű, ez a fejezet is nagyon jól sikerült. Várom a folytatást! Puszi, Rika