Sasuke még mindig egyedül állt a kórház várójában. Teljesen elmélyült az emlékeiben, amik egyre csak tépték felfelé a sebeket a szívében. A merengését egy hirtelen jött, hangos robajlás zavarta meg. Ébenfekete szemével azonnal a kijárat felé tekintett, és gyorsan az utca felé szaladt, hogy kiderítse mi okozhatta a hatalmas robbanást. Konoha főterét füstfelhő, és a felcsapó lángok emésztették. A falusiak sikítozva menekültek valamilyen menedéket keresve. A zavart tömegben egyetlen kislány rostokolt egyedül a tér közepén, egy apró játékot szorongatva, és az édesanyjáért zokogott. Sasuke ösztönösen mozdult.
A tűz egyre nagyobb hévvel csapott fel, és a környező épületekre is átterjedt. A kórház ablakából egy smaragd szempár figyelte az Uchiha minden lépését. Könnyeivel küszködve nézte végig, hogyan menti meg a lángok fogságában rekedt áldozatot, majd hogyan adja vissza anyja féltő kezébe.
– Sakura – hallatszott Naruto hangja az ajtó felől. – Velem tudnál jönni, vagy még nem vagy annyira jól?
– Természetesen – fordult a szöszi felé, és gyors tempóban megindultak az utca felé.
Időközben Kakashi, Tsunade és több Konohai shinobi is megjelent a katasztrófa helyszínén. A lepusztított téren ugyanazok az idegen ninják jelentek meg, akik nemrégiben Sakurát elrabolták. Sasuke teljesen ledermedt az ismerős arcok láttán.
– Sasuke! – ordította Naruto. – Mi van itt?
– Nem tudom Naruto – fordult a társa felé. – Ezek azok a harcosok, akik elvitték Sakurát.
– Gondolod, hogy megint érte jöttek? – ráncolta össze szemöldökét a szőke.
– Ha így van, akkor mindet megölöm – dühödött fel Sasuke
Az Uchiha szavai, még a kialakult káoszban is élesen csengtek, amibe Sakura is beleborzongott.
– Miért jönnének értem? – szólalt meg a kis rózsaszín. – Még azt sem tudjuk, miért vittek el!
Sasuke idegesen nézett a lányra, aki éppen mögötte időzött, majd tekintetét Narutora siklatta.
– Idióta! – üvöltött a szöszire. – Minek hoztad ki a kórházból?
– Hogy-hogy minek? – lepődött meg bugyután. – Nem kellett volna?
Sasuke ökölbe szorított kézzel fordult vissza a támadók felé, akik egyre csak gyűltek a semmiből. Tsunade mindeközben már támadást indított a határsértők ellen, ám erejüket szinte meg sem érezték, és egy arcrándulás nélkül verték vissza a Konohaiakat.
Kakashi az egyik épület tetejéről figyelte az betolakodók mozgását. Nem tudta megállapítani, mi lehet a megoldás a leküzdésükhöz. Elkeseredésében saját shinobijait kezdte fürkészni. Mindegyikük meglepődve ácsorgott a történtek előtt, mégis elszántan áldozták fel sorban az életüket a faluért.
A maszkos férfi tekintete megakadt egykori tanítványain. Érdekesnek találta az utat, amit mind hárman külön-külön járták végig, és most ismét itt vannak, együtt. Gondolatmenetét azonban nem folytathatta, mert az idegenek vezetője megszólalt.
– Kedves egybegyűltek – hallatszott az ironikus hang. – Azért érkeztünk ide, hogy egyetlen tagotokat elvigyük.
Sakura összerezzent az ismerős hangjától, és remegni kezdett. A férfi folytatta mondandóját, ám a lány figyelmét Sasuke terelte el.
– Mi a baj? – kérdezte suttogva az Uchiha.
– Ő volt az – súgta vissza önkívületi állapotban.
Sasuke elméje végleg elborult, és a sharingan feléledt az egyik szemében. Naruto úgyszintén hallotta a kis rózsaszín minden szavát, és benne is társához hasonlóan éktelen harag gerjedt. A két barát egymásra nézett, hiszen mindketten ugyanarra gondoltak. Eközben az ellenséges ninja is befejezte beszédét, egyetlen név visszhangzott mindenfelől:
– Sakura Haruno.
Tsunade ingerülten hallgatta végig az idegent, majd a felcsendült név gondolkodóba ejtette. Látta az erőviszonyokat. Naruto, Sakura és Sasuke most tértek vissza kimerülten, és sérüléseik még nem gyógyultak meg. Így esélyük sincs megvédeni a falut. Egyetlen ember épsége nem helyezhető előtérbe, mikor az egész közösség biztonsága a tét, még akkor sem, ha a tanítványáról van szó. Ám ezen, nemcsak a szőke nő gondolkodott.
– Én vagyok – hallatszott a tömegben Sakura magabiztos hangja, amitől Naruto és Sasuke is meglepődtek. – Mit akartok?
– Hát, drágám – mosolygott kajánul az ellenség vezére – velünk kellene jönnöd.
Az eszmecserét Sasuke szakította félbe, amikor Sakura elé lépett, és felvette támadó pozícióját, ezzel védelmezve a mögötte álló lányt.
– Azt, én nem engedem – mondta elszántan az Uchiha, mire Naruto is csatlakozott, és társa mellé állt, ezzel még nagyobb biztonságba helyezve Sakurát.
Ezt látva kis rózsaszín szívverése felgyorsult ezt látva, hiszen soha nem gondolta volna, hogy a nagy Sasuke Uchiha ennyi szemtanú előtt valaha is a védelmélre kelne. Ám, hiába esett jól neki, tudta, hogy nem teheti kockára ennyi ember életét, hogy a sajátját megmentse.
– Fiúk, álljatok félre – mondta elnyűtten.
– Sakura, miről beszélsz? – kérdezte Naruto döbbenten. Sasuke továbbra is hallgatott.
– Naruto, ebből nem tudjuk kiverekedni magunkat. Egy ember, ezer emberért – válaszolta, mire egy könnycsepp jelent meg arcán. – Hidd el, így helyes.
Naruto tekintete teljesen elkomorult. Tudta, hogy igaza van a lánynak. Teljesen kimerült és elfáradt az utóbbi napokban. Így esélye sem lenne megvédeni mindenkit, és sokan meghalnának. Fogcsikorgatva lépett egyet arrébb, hogy elengedje maga mellett a lányt.
– Itt maradsz – szólt érzéketlenül Sasuke.
– Tessék? – kérdezett vissza Sakura.
– Haver, ilyen állapotban nem tudjuk megvédeni a többi embert – súgta Naruto.
– Magasról teszek minden más emberre! – kiáltotta Sasuke, amitől elkezdtek figyelni a helyszínen maradt Konohai shinobik.
– Sasuke, muszáj ezt tennem – jelentette ki elszántan Sakura.
– Nem, egyáltalán nem muszáj! Sokan vagyunk, és van elég chakránk – mondta zavartan az ötletét az Uchiha.
– Sasuke, fejezd be – avatkozott közbe Naruto, és társa karjára tette kezét.
– Nem lehet – hangja megremegett.
– Miért nem? – kérdezett vissza Naruto.
A támadó ninják vezetője mosolyogva nézte a jelenetet, ami tőle nem messze zajlott le. Azonban, bármennyire is jól szórakozott rajtuk, meg kellett szakítania a hetes csapat eszmecseréjét.
– Gyerekek, igyekezzünk. Nekünk csak a rózsaszínhajú kell.
– Fogd be, mert puszta kézzel téplek darabokra – szűrte ki fogai között Sasuke a szavakat.
– Sasuke, fejezd be – utasította Naruto.
Az Uchiha ide-oda kapkodta a fejét a hirtelen jött érzelem hullámaitól. Egyre inkább eluralkodott raja a benső kényszer, hogy nem szabad elengednie a lányt. Kakashi az épület tetején guggolva figyelte a történéseket, és érezte, hogy hatalmas öldöklés lesz, ha nem nyugtatják le gyorsan Sasukét.
– Sasuke, válaszolj – rivallt rá Sakura is, ám a reakcióra senki sem számított.
Az Uchiha erősen megragadta a lány felkarját, miközben közelebb húzta magához, és szinte rákiáltott.
– Értsd meg, még egyszer nem veszíthetlek el!
A levegő teljesen megfagyott körülöttük. Sakura szemét ismét könnyek áztatták, Naruto tátott szájjal figyelt, míg a többiek egyszerűen szólni sem mertek. Sasuke engedett a szorításából, és lehajtott fejjel igyekezett megtalálni a megoldást.
– Nem bírnám ki. Ezét mentem el, hogy neked soha többé ne essen bajod.
– Tudom, hogy megtalálsz – súgta Sakura a fiú ajkába.
Sasuke összeszorított szemmel állt félre az útból, tudomásul véve a lány szükségszerű elhatározását.
Sakura félve indult el, mégis tekintete magabiztosságot sugárzott. Erősebbnek érezte magát, mint valaha, hiszen egyértelmű bizonyítékot kapott az Uchihától, ezért úgy döntött, hogy küzdeni fog addig, ameddig csak képes rá.
Lassú lépteit megelégelte a betolakodó ninják vezére, és közvetlenül elé ugrott.
– Rossz kislány voltál – súgta a fülébe, miközben ujjait a rózsaszín hajzuhatagba túrta.
Sakura semmit sem tett csak remélte, hogy minél hamarabb megtalálják a társai, és ennek a rémálomnak örökre vége szakad.
Sasuke a távolban idegesen markolta a kardját, és szemét le sem vette a remegő rózsaszínről. Sakura egykori kínzója egy egy hatalmas ütést mért a lány arcára. Ugyanazzal a boxerrel, amivel a múltban is. Sasuke, Naruto és Kakashi a jelenet láttán egyszerre mozdultak. Sakura a föld felé száguldott, ám az ellenség vezére elkapta az ájult testet, és könnyen az egyik vállára fektette, miközben a háttérben várakozó ninjái csak a parancsra vártak, hogy lerombolják a falut.
– Rajta! – üvöltötte, mikor Sakurát teljesen vállára fektette.
Az ellenség ismét támadásba lendült. Naruto és Kakashi lemaradtak Sasuke mögött, aki már alig egy karnyújtásnyira járt az elrablótól. Ekkor az egyik ninja a föld alól kitörve, lábon ragadta. Az Uchiha idegesen nézett le, és kardja által akart szabadulni a béklyótól, de ez nem sikerült. Nem telt el pár másodperc, és legalább két másik ninja is rávetette magát. Naruto és Kakshi még mindig elég messze voltak, Sakura pedig egyre jobban távolodott a megrohamozott Uchihától. Nem látott más kiutat, ezért a rinnegantját használva, minden egyes támadót maga köré vonzott. Az összes chakráját felhasználva megidézte az Amaterasut, ezzel az idegeneket teljesen porrá égette. Ez a jutsu Kakashit és Narutot is megállásra késztette. A fekete lángok magasra csaptak fel az Uchiha körül, majd mikor semmi sem maradt a támadókból, egyszerűen a semmibe veszett.
– Sakura – mondta a nevét elhaló hangon, miközben próbált a lány után nyúlni.
Már túl messze jártak, sehogy sem érhette el, mégis ugyanúgy, kinyújtott karral, elgyengülve állt. A körülötte tornyosuló hamvakat a szél szórta szét a téren, és a házak között.
– Sasuke – kapott az ájult barátja után Naruto, majd leguggolt vele. – Tsunade nagyi! – üvöltötte.
A szőke nő azonnal ott termett, és sietve megvizsgálta a kimerült fiú életjeleit.
– Megmarad. Azonnal a kórházba kell szállítani.
Naruto csak bólintott, és a hátára kapta az Uchihát. A tömeg lassan oszladozott, ezzel helyet biztosítva nekik.
– Hamar gyógyulj meg, haver – súgta maga elé Naruto. – Minden perc drága.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó