Aranypenna

Mielőtt bármit is küldenél, kattints:
Beküldési szabályzat
Fanfiction kifejezések
~ Hibabejelentő ~

Szerkesztők Celia Celin és Emilly
Elérhetőség: aranypenna.info@gmail.com
Facebook oldal:   Aranypenna (link)
Facebook csoport:   Aranypenna (link)
Nyitás: 2016.03.18.
Téma írás, olvasás
Régi designok megnézem
Grafika Ninaa
Kódok LindaDesign | GlamourFactory

 

 
Az oldal hivatalos lektorai

Akikhez fordulhatok segítségért, ha úgy érzitek, hogy nem a legtökéletesebb a helyesírásotok:
Zakuro
elérhetőség: sarada11@citromail.hu
Naoto
elérhetőség: naoto@citromail.hu

 
Jiraiya Tolla

Szabályzat  2018

Kulcsok 2018

Történetek 2018

 

 
 
Írói kisokos
1. Alapok: helyesírás, lektor
2. Szóismétlések, szereplők gondolatainak szövegbe ágyazása
3. Vesszők 1.
4. Vesszők 2.
5. A történet kezdése, információadagolás

 

 
Társoldalak





 
Kedvenc linkek



 
Ennyien jártatok itt:
Indulás: 2012-03-04
 

Nem minden az, aminek látszik 2. rész

Kapott kulcs:
6. kacsa, szotyi, Hold



Nem minden az, aminek látszik 2.rész



 

Az idősebb férfi hősiesen védekezett, de a tarkójára mért ütéstől teljesen magatehetetlenül rogyott össze, így a katonák ki tudták vonszolni a furgonjukig. A környékbeliek semmit sem érzékeltek az incidensből, hiszen alig múlt el délelőtt fél tizenegy. Jiraiya szerencséjére mégis akadt egyvalaki, aki mindent látott. Sakura aznap nem ment be az egyetemre, mivel szerette volna befejezni kiselőadását délutánra, és ehhez Sasukére is szüksége lett volna.

A szemtanú a dús és zöldellő bokrok mögül nézte végig a folyamatot. Smaragdzöld szeme teljesen kitágult. Soha nem volt szem és fültanúja emberrablásnak. Mire feleszmélt gondolataiból, már a doktor szállt be az egyik autóba, végül hangos kerékcsikorgások közepette elhajtottak. A lány sebesen szaladt be a tárva nyitva maradt ajtón. A katonák minden felforgattak, a ruhákat, iratokat szanaszét dobálták.
– Mit kereshettek? – elmélkedett hangosan.
Lassan és óvatosan haladt végig a ház minden egyes pontján, valami nem odaillőt keresve. Felment az emeletre is, hogy körülnézzen. A lépcsőtől balra lévő helyiségbe tért be először. Kellemes színek, és nagyon finom faragású bútorok kaptak helyet a szobában. A hatalmas pocokon minden témában roskadásig álltak a könyvek.
– Ez bizonyára Jiraiya hálószobája – mondta, majd az ágy melletti komódhoz sétált, amin egy képre lett figyelmes.
A foto egy kedvesen mosolygó szőke nőt ábrázolt, igencsak telt idomokkal. Ez a felesége lehetett, ám minél jobban nézte a képet, annál inkább bizonytalanná vált egy-két dologban. Szemöldökét összeráncolva fordult ki onnan, majd a szemközti terembe tért át. Ennek a színei már sokkal sötétebbek és irritálóbbak voltak. Itt nem kapott sok minden helyet. Akadt benne egy ruhásszekrény, egy ágy és egy komód.
– Ez lenne Sasuke… – ám nem tudta befejezni, mert valaki közbeszólt.
– Igen, ez az én szobám.
Sakura megdöbbenve fordult a hang irányába.
– Jézus Krisztus! – sikította, mire Sasuke erőteljesen megrázta a fejét. – Jaj, bocsáss meg! Sasuke, elvitték az apukád!
– Tudok róla – közölte egyszerűen a tényt. Sakura teljesen lesokkolt.
– Figyelj már, nem tudom, hogy mennyit fogtál fel abból, amit mondtam, de erre nem így kellene reagálnod!
– Hm – csekély reakciója csak idegesebbé tette a lányt. – Amúgy, te mit keresel itt?
– Oh, hát láttam az emberrablást! – magyarázta Sakura sipítozva.
– Akkor miért nem hívtál rendőrt? – kérdezett vissza Sasuke, miközben ruha után kutatott magának.
– Hát, láttam, hogy katonák vitték el, meg valami orvos is jelen volt, így arra gondoltam, biztosan rendőri, vagy valami nagyobb szabású akció lehetett.
– Ilyenkor hallod magad? – kérdezte gúnyosan Sasuke, de a lány nem reagált. – Elrabolnak valakit a szemed láttára, és nem az az első dolgod, hogy rendőrt hívsz, hanem az, hogy körbenézz a lakásban? – mosolyodott el a srác. – Miért vagy itt?
Sakura tekintete ködössé vált.
– Érdekes vagy, meg ismerős – szólalt meg nagyon dögös hangon, és közeledni kezdett a fiúhoz.
– Honnan?
– Még nem vagyok benne biztos, de imádkozz, hogy ne legyen igazam – nézett Sakura mélyen az ónix szempárba. – Mert ha jók a megérzéseim, akkor lehetséges, hogy mindennek vége.
– De miért? – akad ki Sasuke. – Tudom, sok dolog nincs rendben velem, de van nálam rosszabb is.
– Gyere, és elmesélek mindent, amit tudnod kell – mondta, és kézen fogta a másikat.
Gyorsan lerohantak a lépcsőn, ám ott valami, vagyis valaki az útjukat állta. Sakura az utolsó lépcsőfokot elhibázta a meglepettségtől, és egészen a bejárati ajtóig csúszott a térdén. A levegőben terjengő kellemes virágillat helyét, valami fojtogatóan büdös vette át. A meleg klímának is egyszerre vége szakadt. Sasuke és Sakura látták saját leheletüket maguk előtt, miközben az idegen egyre közelebb ért hozzájuk
– Milyen jó újra látni téged – szólalt meg egy fekete hajú és szemű idősebb férfi.
– Maga meg ki a fene? – kérdezte Sasuke, majd Sakurára nézett, aki egész testében remegett a félelemtől.
– Oh, drága fiam. Sok néven ismernek. De, te csak szólíts apunak.
– Mi a francról beszél maga? – Sasuke egyre idegesebb lett.
Sakura előtt már világossá vált minden, hogy miért nem hasonlít a fiú Jiraiyara, vagy az elhunyt Tsunadéra, hiszen örökbefogadott gyerek.
– A nevem Uchiha Fugaku. Mármint a testé, de ez is csak kölcsönvett, mint minden más, ami hozzá tartozik – búgta sejtelmesen a fiatalok felé. – Na jó, azért nem minden – és továbbra is ördögien vigyorgott.
Sasuke teljesen ledermedt. A teste nem mozdult a meglepettségtől.
– Te vagy az apám? – kérdezett rá végül, bár a választ egyáltalán nem akarta tudni.
– Ez kissé relatív. Én alkottalak meg, ez jobb kifejezés.
– Hogy érti azt, hogy alkotott? – kérdezte a fiú, egyre jobban megilletődve.
Az idegen lassan egyre közelebb sétált, miközben elgondolkodva húzogatta szemöldökét, majd hirtelen megtorpant a földön reszkető lány mellett.
– Milyen érdekes – jegyezte meg, és leguggolt Sakurához. – Te, hogy kerültél ide?
A kis rózsaszín még mindig annyira félt, hogy szóhoz sem jutott. A szemében látszódott, hogy megismerte az idegenbe bújt árnyat. Azt a lényt, ami igazából a testet birtokolta már egy jó ideje.
– Válaszoljon! – ordított rá Sasuke.
A férfi látszólag nyugodt mozdulatokkal egyenesedett fel a fekvő lány mellől, ám mikor a fiú felé fordult, mindkét szeme ugyanolyan vörösen izzott, mint előtte való nap Sasukénak.
– Te! – mutatott rá Sasukéra. – Ne merészelj még egyszer ilyen hangnemben beszélni hozzám! – kiáltotta a férfi. A hangja olyannyira erősen száguldott ki torkából, hogy Sasuke a folyosó végéig repült, ahol a falnak préselődött. – Soha többé!
Sakura a padlóról nézte végig a jelenetet. Tudta, hogy nincs menekvés, ha csak fel nem fedi a lelke, lénye igazi mivoltát. Egy másodperc alatt döntést hozott, és nekiiramodott. A tükörsima padló eléggé csúszott, így egyetlen rúgással kigáncsolhatta volna a férfit. Azonban a mondás úgy tartja, hogy az ördög sohasem alszik, így a figyelme sem lankad. Sakura ezt a mozdulatát elterelésnek szánta, így az ismert idegen hátrébb húzódott. Csak erre a pillanatra várt és az egyik szekrény oldalától elrugaszkodva végig csúszott a folyosón, egészen Sasukéig. A fiú még mindig ernyedten feküd a fal tövében, Sakura tudta, ha most nem lép, talán mindketten meghalnak. Smaragd szemével még egy utolsó pillantást vetett a dühöngő férfi felé. Lehunyt szemmel összpontosított, és reménykedett, miszerint semmit nem feledett el szülei tanításából. Erősen koncentrált, hogy megvalósítsa a teleportálást. A másodpercek azonban gyorsan peregtek.
A támadó férfi hatalmas erővel szakította át a folyosó szemközti falát. A porfelhő lassan ülepedett le. Vörösen izzó szemével gyűlölködve pásztázta végig a törmeléket, majd mikor megbizonyosodott arról, hogy a fiataloknak sikerült elmenekülniük, hatalmas és fülsüketítően hangos túlvilági üvöltést hallatott.


Sakura még mindig félve nyitotta fel pilláit. Pulzusa az egekbe szökött, és testének minden pontja sajgott a fájdalomtól, amit a teleportálás okozott. Nem telt sok időbe, és Sasuke is ébredezni kezdett. A meglepettségtől szeme teljesen kitágult, és hirtelen mozdulattal pattant fel a zöld fűből.
– Hol a picsában vagyunk? – kérdezte a helymódosítás utóhatásaival küszködve. – Meg egyáltalán, hogyan kerültünk ide?
– Én hoztalak, mert muszáj volt. Meghalhattunk volna – hebegte Sakura, és közben fájó végtagjait dörzsölte.
– És mégis, hogyan? – akadt ki Sasuke, és végignézett a tájon. Teljesen megnyugtatta a látvány.
– Gyönyörű, igaz? – kérdezte Sakura, amitől a fiú teljesen kizökkent a csodálásból. – Sokat jártam ide a szüleimmel mikor kicsi voltam.
– Hm – válaszolta érdektelenül a fiú. – Inkább azt mond el, mi történt?
– Rendben, de előbb verjünk tábort. Szép a táj ugyan, de éjszaka attól még hideg lesz.
Mire felállították a menedéküket beesteledett, és Sasuke a tábortűz melegében kezdte feltenni a kérdéseit.
– Szóval, mi ez az egész? Te ki vagy, és mit tudsz rólam? – hangja hidegen csengett a hűvös éjszakában.
– Sok mindent én sem tudok. Csak annyit, amennyit a szüleim meséltek nekem. Szóval – hatalmas levegőt vett, és folytatta. – Te hiszel Istenben?
– Ez, hogy a fancba jön ide? – háborodott fel Sasuke, miközben a szemét dörzsölte a hirtelen belenyilalló fájdalom miatt. – Természetesen nem!
– Pedig, jó lenne, elkezdenél – hajtotta le a fejét, és a lobogó lángokat nézte. – Tudod, van egy egyesség az Isten és… – itt rövid szünetet tartott, és Sasukére emelte tekintetét, akit ettől kirázott a hideg – az ördög között. Az egyezség lényege köztudott.
Sasuke értetlenül pislogott a lányra, aki csak egy lenéző grimasszal válaszolt
– A kiscsoportos verzió annyi, hogy az ördög a gonosz, az isten a jó – magyarázta Sakura, mire Sasuke kezével mutogatta, hogy ezt a részt átugorhatják. – Na most, a lényeg, hogy a mindenhatónak van egy fia. Logikus, hogy az ördögnek is van egy.
– Oké, de, hogyan kerülök én a képbe? – kérdezte egyre türelmetlenebbül Sasuke.
– Na igen – kezdett bele ismét Sakura. – Az ördög az egyik fiát maga mellett tartja a pokolba, míg a másik leszületett a földre.
Sasuke teljesen megdöbbent, ahogy próbálta összerakni a képet. Szemöldöke egészen összeráncolódott.
– De várj, én nem lehetek, hiszen nekem van egy bátyám is!
– Az nem számít, mert az édesanyátok egy. Tehát a testvéred teljes mértékben ember.
– Te honnan tudsz ennyit? – kérdezte Sasuke remegő hangon.
– Tudod, az én szüleim hasonlóak a tiedhez. Csak nekem angyal volt az apám.
Sasuke ennél a pillanatnál egyenesedett fel, és idegesen vizslatta a kis rózsaszínt. Tudta, hogy egyáltalán nem tökéletes az élete, sőt, tényleg elég furcsán viselkedett mindig, és fura dolgok történtek vele, de azért, ezt már túlzásnak tartotta.
– Angyal? – kérdezte cinikusan. – Ha csak félig vagy az, akkor csirke szárnyaid vannak?
– Kurva vicces vagy – válaszolt unottan a Sakura. – De a helyedben nem viccelődnék ilyen marhaságokkal, mert fogy az időd.
– Milyen idő?
– Tudod, Isten megadta az embernek a választás lehetőségét. Nemsokára teljesen kiteljesedik a démoni lényed.
– De hogyan? – kérdezte Sasuke.
– Elvileg embert fogsz ölni.
Ahogy kiejtette Sakura a szavakat a fiú teljesen elsápadt. Lélegzete lelassult, ám a szíve mégis hevesebben vert. A társa észrevette, hogy valami megváltozott a srácban.
– Mi a baj? – kérdezte angyali hangon.
– Én… – itt nyelt egy hatalmasat mielőtt folytatta volna –, én már öltem embert.
– Tessék? – akadt ki a lány, és fel-alá sétált a tűz körül. – Biztosan megölted? Hiszen még nem teljesedett ki egyik éned sem! Meg, akkor már régen mindent a káosz és a pusztulás uralna!
– Nem emlékszem a tettemre, de holtan vitték el – emlékezett vissza Sasuke. – És ha meghalok? Akkor is káoszt hozok mindenkire?
– Nem, akkor nem. De van egy másik lehetőség is, az ha elrejtelek és vigyázunk, hogy ne találjanak rád, nem lehet baj! – erősködött Sakura.
– Hagyjuk már ezt! – mordult rá a fiú. – Mindig menekülni, nyitott szemmel aludni? Ez hülyeség – mondta, majd még jobban elkomorodott. – Még meg kell mentenem Jiraiyat, de utána ölj meg – ejtette ki fájdalmasan az utolsó szavakat.
Sasuke lélegzete ismét elakadt, az emlékei pedig zavarossá váltak, amitől feje majd széthasadt a fájdalomtól. Az arcát tenyerébe temette, és próbálta Tsunade egykori szavait felidézni, de zavartságától nem sikerült. Sakura látta, hogy nincs jó állapotban, így mellé sétált, és igyekezett finoman megölelni. Sasuke vérkeringése és szívverése kezdett visszaállni a normális ritmusba. Érezte, ahogyan átkarolta a lány a háta mögül, és ettől a lelke is megnyugodott. Óvatosan fordult a kis rózsaszín felé, aki még mindig ugyanúgy ölelte.
– Miért segítesz nekem? – kérdezte Sasuke szinte suttogva, immár Sakura felé fordulva. – Mármint a muszájból, és a világ megmentésén kívül.
– Mert… – Sakura habozott kiejteni a szavakat –, talán kedvellek.
– Hát, ha leszámítjuk az egész életem elbaszott részleteit, és azt, hogy miattam lesz vége mindennek körülöttünk – gondolkodott el poénosan a srác – igen, talán én is kedvelnélek, de nagyon.
Sasuke érezte, hogy bármennyire is akarja, ez a pillanat nem fog örökké tartani. Szeretett volna még hosszasan elveszni a lány tekintetében, megízlelni az ajkát, vagy csak érinteni még egy darabig a bársonyos bőrét. De tudták, hogy indulniuk kell.
– Menjünk – suttogta Sasuke a társa ajkába. – Van egy ötletem, hogy hol keressük Jiraiyat.
Sakura csak bólintott, és várta a fiú elképzelését. Gondolataiba mélyedve kutakodott egy helységnév után.
– Mi a baj? – érdeklődött Saukra.
– Nem emlékszem a hely nevére – mondta Sasuke, mire társa mindkét kezét a halántékára tette. – Mit csinálsz?
– Megnézem az emléket a fejedben, és utána odamegyünk. Szóval, készülj.

A srác csak bólintott. Csak pár pillanatig tartott, míg Sakura kiszűrte az emlékképet és annak a helynek a közelébe teleportálta magukat. A testüket ugyanaz az ismerős érzés ejtette rabul, és úgy tűnt ez a kisebbik probléma. A fádalomtól fetrengve, ugyanolyan elitalakulatos katonák kerítették körbe őket, mint akik Jiraiya is elhurcolták. Nem sok jóra számíthattak, de legalább ez azt jelentette, hogy megfelelő helyen jártak. Az egyik katona jelentette feljebbvalójának az érkezésüket, és szinte azonnal jött is a válasz. A parancs szerint azonnal el kellett vinniük az új foglyokat a főhadiszállásra.
A rohamosztagosok ártalmatlanították a hívatlan vendégeket. Sakurát egyszerűen leütötték, míg Sasuke egy megszentelt rózsafüzért kapott a nyakába. A fiút a hányinger kerülgette a nyakláncon csüngő kereszttől, végül ugyanúgy elájult, mint a társa.

 

A srác nem sokkal később egy nyirkos, hideg ketrecben ébredt, és mikor körbenézett, megpillantotta Sakurát, aki hasonló körülmények között tért magához. Sasuke szeme világa nem tisztult még ki teljesen, így mindent homályosan látott. Lassan, de kezdett visszatérni a látása, és az előtte lévő ketrecben egy ismerős egyént fedezett fel.
– Apa? – kérdezte elgyengült hangon. – Te vagy az?
– Úr Isten! Sasuke, sajnálom – mondta megtörve Jiraya. – Mindkettőnket átvert.
Sasuke nem értette még, hogy nevelőapja miről beszélt, de érezte, hogy hamarosan megtudja.
– Semmi más nem számít, csak az, hogy megtaláltalak – mondta Sasuke, és Jiraiyára nézett. – Sajnálok, mindent.
– A fiam vagy! És mindig az leszel! – mosolygott kedvesen a férfi.
Sakura a földön fekve fájó tagokkal nézte végig az előtte lezajló jelenetet, ami még az ő arcára is mosolyt csalt. Pillanatnyi boldogságuknak azonban hamar vége szakadt. Az egyik ajtón Kabuto lépett a helyiségbe, és felmérte a foglyok állapotát.
– Ne aggódjatok, nekünk csak Sasuke titka számít, és ahogy kivonjuk a szervezetéből azt a fontos eszenciát, már mehetnek is – mondta Kabuto.
– Ugye nem várja el, hogy ezt el is higgyük? – kérdezte Sakura, és a tarkóját dörzsölte.
– Nem, Haruno kisasszony – szegezte a lányra gyilkos tekintetét a doktor. – Nem veszem zokon.
– Mégis miről beszél? – kérdezte Sasuke, miközben igyekezett megszabadulni a rózsafüzértől. – Mit akarnak kivonni belőlem?
Kabuto az asztalra tette a paksamétáját, és az egyik asztal sarkának támasztotta csípőjét.
– Hát, tudjátok – vette le szemüvegét, és annak szárát a szájához emelte. – Mi a paranormális kutatók, már egy jó ideje tisztában vagyunk a létezésetekkel.
– Létezésünkkel? – kérdezett vissza Sakura.
– Igen, az úgymond fél lények jelenlétével. De, sajnálatos módon, eddig mindig csak félig angyal szerzetekkel volt dolgunk – itt habozott kicsit a doktor, és visszatette szemüvegét a fejére. – Azonban körülbelül tíz napja kaptunk egy fülest, hogy a negatív főistennek született még egy fia.
– Mi az, hogy fülest kaptak? – idegeskedett Jiraiya. – Mégis kitől?
Egy ismerős hang sejlett fel a sötétségből. A ketrecben nyomorgók egyszerre figyeltek a folyosón vízhangzó magas sarkú cipő kopogására.
– Én voltam.
Sasuke és Jiraiya szíve darabokra tört a látványtól, ami a szemük elé tárult. A tippet Tsunade adta a doktornak. A nő sértetlenül és teljes életnagyságban állt előttük, és tekintete gyűlöletet, és nagy mennyiségű szeszélyességet sugárzott.
– Ezt nem értem – értetlenkedett Jiraiya. – Mi értelme volt mindennek, és hogy nem vettem észre…
– Oh, drágám, semmi baj. A feleséged igazából már húsz éve halott. Én csak a testet vettem kölcsön.
– De te ki a fanc vagy?! – ordított rá Sasuke, mikor látta, hogy nevelőapja szeméből patakokban folyt a könny.
Tsunade megszállott tekintettel ment közelebb a ketrechez, amiben a fiatal fiú nyomorgott, és ajkát kéjesen végignyalta.
– Tudod, nem vagyok, és nem is voltam soha jó kislány – kezdett bele Tsunade. – De apád, pont ezt szerette bennem. Aztán annyi évezred után, valamelyik szaros, férges lidérctől kellett megtudnom, hogy te létezel? – ezeket a szavakat már szinte Sasuke arcába ordította. Tsunade, hirtelen mozdulatokkal suhant át Sakura cellája elé.
– Te tudod, ki vagyok, igaz? – kérdezte egy ördögi mosoly keretében Sakurát.
A kis rózsaszín nem tudott szóhoz jutni, csak a szemkontaktust tartotta az előtte álló nővel, aki egyre csak a szemfogát dörzsölgette a nyelve hegyével.
– De miért? – kérdezte könnyeivel küszködve Jiraiya. – Miért az én nejem lelkét gyilkoltad meg?
– Nos, ez volt a legideálisabb test – magyarázta nemes egyszerűséggel, még mindig Sakurát bámulva. – Tudod, volt pénz, kellemes lakókörnyezet, és természetesen az a kis fertőzés, ami hazavágta a kedves feleséged méhét – ecsetelte tovább a nő – az is kapóra jött.
– Persze, és csak az én igazi anyámmal kúrt félre a drága papa, nem? – kérdezte cinikusan Sasuke, mire Tsunade ismét kikelt magából
– Ez most nem lényeg! A puszta létezésed sértő a számomra! – kis hatásszünet után lágy hangon folytatta a nő. – Tudod, az eredeti tervem az lett volna, hogy egyszerűen csak megöllek. De ahogyan teltek az évek, valami sokkal jobbat találtam ki. – Vigyorgott tovább Tsunade, miközben a zárkák között sétálgatott. – Arra a következtetésre jutottam, hogy nem végzek veled, mégpedig egyetlen okból.
– Éspedig? – kérdezte Sasuke, miközben sikerült leerőltetnie nyakából a rózsafüzért.
– Gyűlöllek ugyan, de nem a te hibád, hogy létezel. Így elhatároztam, hogy egy teliholdas éjszakán ráveszlek a gyilkolásra, de valahogy nem sikerült. Úgy tűnt, a démoni lényed még mindig nem elég erős. Így kivontam magam a forgalomból, és elhitettem veled, hogy te voltál a gyilkos. A bűntudat előszeretettel tépi szét az emberi lelket, hogy teret engedjen a sötétségnek a szívedben. A házunkban lévő gránitban pedig semmi sincs – tört ki vérfagyasztó nevetésben a nő saját briliáns terve mesélése közben. – Az csak egy egyszerű elterelés volt, hogy biztosan a házban legyél, mikor Kabutoék érted mennek.

A doktor a történet hallgatása közben fölényesen ült a megrendíthetetlennek hitt hatalom székében, miközben idegesítő csámcsogással tömte magába kedvenc csemegéjét, a hántolt szottyit.
– Így sem értem – értetlenkedett Sasuke. – Mi haszna lett volna abból, ha a démoni énem a felszínre tör?
– Tulajdonképpen nekem semmi. De a drága édesapádnak sem. Ugyanis a földet, és annak minden bűnös lelkét magának akarja. Viszont, ha még előtte meghódítod, akkor te lettél volna az új helytartó, nem pedig ő. Számomra ez a kibaszás megérte a fáradtságot.
– De nem ölt embert! – háborodott fel Sakura. – Nem tett semmit, így nincs hatalmad felette! – Kelt a fiú védelmére a lány, mikor látta annak megfáradt tekintetét. Az egész élete egy nagy hazugság, méghozzá az is kiderült, hogy még léteznie sem kellene.
– És minek kell a doktor? – terelte el a témát Sakura.
– Oh, az csak egy plusz sziporka a tervemben. Ha Sasuke mégsem hajlandó embert ölni, és nem teljesedik ki démoni mivolta, akkor kísérletezni tudunk a drága papa DNS-ének kivonásával.

Sasuke egyre inkább kezdte átadni magát a sötétségnek, a kétségbeesése miatt. Ránézett megtört nevelőapjára, aki már csak a saját halálát kívánta, majd a mellette lévő cellában kuksoló, szárnyaszegett angyalra, aki valószínűleg soha többé nem láthatja már a napvilágot.
– Ki vagy te valójában? – hallatszott Jiraiya elkeseredett hangja.
– Ő Lilith, Lucifer párja. Minden gonoszság anyja – mondta Sakura, választ adva a férfi kérdésére.
– Oh, igen. A kedves kis Lu – ironizálta Tsunade. – Hiányoznak a régi nevek, de most ez van.
– És a te Lucid, nem is tudja, hogy miben mesterkedsz? – kérdezte Sasuke.
– Ugyan picinyem. Azóta nem jött fel, mióta megcsinált téged – röhögcsélte a nő, miközben nadrágzsebéből előkapott egy doboz cigarettát.
– Milyen érdekes – elmélkedett hangosan Sasuke. – Pedig találkoztunk vele, nem is olyan régen.
A szőke nő teljesen ledermedt, mikor látta, hogy a fiú nem viccelt. Lassú léptekkel közelítette meg ismét a ketrec rácsait. Teljesen a vasnak préselte a saját testét.
– Mégis miről beszélsz? – Tsunade hangja szinte remegett a félelemtől.
Sasuke finoman közelítette meg a remegő szöszit. Szinte már arcán érezte a nő leheletét, és suttogva folytatta mondandóját.
– Nemsokára rád talál, és visszavisz oda, ahonnan jöttél.
Tsunade tudta, már nem játszhat, és cselekednie kell. Idegesen mérte fel a környezetét. Kabuto az asztala fiókjában, mindig tartott egy megtöltött kilenc milliméterest. A nő rájött a megoldásra. Lelkesen sétált vissza a szemüveges doktor felé, aki még mindig a hántolt szottyit majszolta, majd kihúzta a fiókot, amiben a fegyver hevert.
– Hé-hé-hé! – rukkolt a nő felé a doktor. – Mit csinál? Valamiben megegyeztünk!
– Szarok rá – válaszolta a szőke, és egyetlen lövéssel szétloccsantotta a férfi fejét, melynek apró darabkái a mögötte lévő falra fröccsentek.
Sakura kezét a szája elé kapta, hogy visszatartsa sikítását, majd könnyes szemmel Sasukéra nézett. Biztosra vette, hogy meg fognak halni.
– Embert fogsz ölni Sasuke, és a tiéd lesz a föld! – erősködött a nő, és Jiraiya felé fordította az imént elsütött fegyver csövét.
– Ne – de a szavak a szájában ragadtak.
A pisztoly elsült. Jiraiya élettelen teste az aszfalton csattant. Sasuke nem tudott megszólalni. Szemöldöke rángatózni kezdett, szemébe pedig könnyek szöktek. Tsunade elégedetten szemlélte a fiú minden egyes reakcióját. Biztosra vette, hogy meg fogja támadni, és hogy majd meg is öli. Sakura zokogva nézte, ahogy a srác teljesen átadja magát a sötétégnek. De ez nem volt elég a szőke nőnek. A fegyvert Sakurára irányította.
– Meg ne próbáld, hallod – üvöltötte Sasuke, miközben arcáról patakokban folytak a könnyei. – Vagy esküszöm, hogy megöllek!
– Ne! Sasuke, ne! – kiáltotta Sakura, miközben a fiú már puszta kézzel a cella vasrácsait feszítette szét. – Erre megy ki a játék!

Sasuke pontosan tudta, mi fog következni, de úgy érezte, ha nem teszi meg akkor még egy számára kedves személy halhat meg. Ezt nem tehette kockára. A vasrudak nyikorgó hangok kíséretében adták meg magukat a fiú természetfeletti erejétől, aki végül kiszabadult börtönéből, és a szőke nőnek támadt. Tsunade elégedett mosolygással hagyta, hogy Sasuke torkon ragadja. Végül nem habozott, és nevelőapja gyilkosából egyetlen mozdulattal kitépte a nyelőcsövét. Sakura vörösre sírt szeméből már nem folydogált a könny, csak a felismerés lebegett előtte, hogy a világnak ezzel vége. Sasuke óvatosan fordult a lányhoz, és elindult felé. Teste remegett a hirtelen jött adrenalintól, és az állapota egyre csak rosszabbodott. Mindketten tudták, hogy megtörtént az, aminek soha sem lett volna szabad. A fiú erőtlenül rogyott térdre, Sakura cellája előtt. Vértől tocsogó kezével a vasat szorította, még másik kezében a lány felé emelte a fegyvert.
– Használd – utasította. – Ölj meg, kérlek.
Sakura tekintetét mérhetetlen fájdalom járta át a szavak hallatán. Vonakodva vette el a fegyvert és az ölébe rakta. Sasuke a rácsnak támasztotta homlokát, és küszködött, hogy még egy kis ideig ember maradhasson. A kis rózsaszín lassan túrt az ébenfekete tincsekbe. Azonban, ahogy megérintette Sasukét, átjárta a testét a hihetetlen mértékű kín és küszködés, amit a lelke vívott a saját testében. Sakura először és utoljára végigsimította azt az arcot, amit annyira megkedvelt. Az arcot, amit soha nem felejt majd el. Az ónix szempár egyre vörösebb árnyalatot vett fel. Mindketten tudták, hogy az idejük a végéhez közeledett.
– Köszönöm – suttogta Sakura. – Azt, hogy megmentettél.
Meghökkentek az eldördült fegyver hallatán. Sakura szeméből ismét szivárogni kezdett a könny, míg Sasuke boldog mosollyal az arcán hunyta le szemét örökre.
– Jaj, de kár, hogy csak a végére értem ide – hallatszott egy férfihang a sötétből. – Ilyen az én formám.
A kis rózsaszín dühösen kapkodta a fejét, mivel nem tudta, hogy honnan jön pontosan a hang.
– Ha ez megnyugtat, nincs nálam – lépett elő a sötétből a Fugaku testében rejtőzködő Lucifer.
– Hagytad meghalni! – ordított rá Sakura, miközben a fiú élettelen testét próbálta ölelni a ketrecből.
– Hm – bőbeszédű vagy, akár csak Sasuke. – Tudod, sok mindent nem érthetsz meg. Például azt sem, hogy nem történhetett máshogy, vagy azt, hogy én nem vagyok rosszabb, mint ti – sétált egyre közelebb a zokogó lányhoz.
– Soha többé nem láthatom – zokogta Sakura.
– Ez csak rajtad áll.
– Hogy érted? – szipogta a lány.
– Mondtam, hogy nincs nálam.
Sakura soha nem gondolta volna, hogy az ősi bibliai rémet, az igaz gonosz megtestesítőjét mosolyogni látja majd. Az is eléggé rémisztően hatott rá, hogy találkozott vele.
– Gyere, nem maradhatsz itt – mondta kellemes melegséggel Fugaku, és a kis rózsaszín felé nyújtotta kezét. – El kell takarítani ezt.
A lány bólintott, és egy utolsó pillantást vetett a zárka előtt heverő fiúra. Azt akarta, hogy ez legyen az utolsó kép, amit maga előtt lát. A dús fekete haj, az a szépen ívelt szemöldök, a hófehér és nyugodt arc. Finom mozdulatokkal simította tenyerét a férfi kezébe, amitől lassan minden körvonal elmosódni látszott, és végül el is tűnt.


Hajnalok hajnalán, egy rózsaszínhajú lány ébredt álmából. Remegő testén verítékcseppek csillantak meg a felkelő nap sugaraitól. Smaragd szemében a béke és a megértés tükröződött. Nem minden rossz, amire egykor rásütötték ezt a bélyeget. Az élet kiszámíthatatlan, pont úgy, mint az emberek, akik élik. Bárki hordozhat sötét titkokat magában, ha a végső pillanatban mégis képes helyes döntést hozni.

 

 

Vége.

 

14 hozzászólás
Idézet
2017.03.06. 15:08
Poco3991
Sziaa! Köszönöm neked is a véleményed, és a sok időd amit a javításával töltöttél! Nagyon örülök, hogy elnyerte a tetszésedet és, hogy valahol még viccesnek is találtad! 😊
2017.02.27 21:57
EmillyPalton

„  

 

Szia!

Mit is írhatnék egy olyan műre, ami zseniális? Nagyon örültem, hogy nem egy egyszerű szerelmi történettel leptél meg minket, hanem egy az alapoktól felépített, logikailag átgondolt és kivitelezett novellát olvashattam. Ezer hálám érte!

Amikor elkezdtem olvasni, akkor első nekifutásra vámpírnak hittem Sasukét. Már húztam a számat, hogy jesszus, ha még csillogni-villogni is fog, eskü kidobom a tacsot. Aztán megnyugtattál, mert nem vámpír. Következő ötletem a vérfarkas volt. Na, az még jobban kiborított, szóval ekkor már esdekelve könyörögtem vissza a vámpír teóriát. De a legvégén sikerült meglepned, hogy egyik sem, hanem: démon. Alapjában véve szeretem az angyalos-démonos sztorikat, de ez mégsem egy átlagos történet volt, mert ahhoz keveset tudtunk meg az angyalok oldaláról. Sőt, ha mindenképp szeretnék negatívumot  felhozni, akkor talán ez lenne az. Van egy kedvenc mondatom:
– Persze, és csak az én igazi anyámmal kúrt félre a drága papa, nem? – kérdezte cinikusan Sasuke, mire Tsunade ismét kikelt magából."
Amikor ezt elolvastam, hát én kész voltam. Azért van még egy mondat, amin nagyot nevettem. Az, mikor Sasuke Lucifert becézi, és simán annyit mond rá, hogy: Lucid.
Azt nagyon romantikusnak tartom, hogy Sasuke meghalt, és a mennybe került. Úgy vélem, hogy majd onnan figyeli, védi, óvja Sakurát. Sőt, vár is rá! Leglábbis, én így tudom elképzelni. :)
Köszönöm, hogy olvashattam.

 

Üdv.: Emilly


 

Idézet
2017.03.06. 15:05
Szia! Neked is köszönöm a pontokat, és igen.. én is éreztem a történeten, hogy nagyon hirtelen lett. De bevallom sietve dobtam össze, szóval ezert elnézést kérek. Legközelebb jobban összerakom (és akkor kezdem el amikor kell)
2017.02.27 10:00
PiciSzandi

„ Szia :)

Az eleje nagyon tetszett izgalmas volt, és imádom mikor Sasuke örült *nyáladzik* !!!

Végig azon rágódtam vajon milyen lény végülis,  vérfarkasra tippeltem vagy vámpírra, de ez a démonos ötlet nagyon jó :D

Aztán, onnantol, hogy Sasuke közli Jiraiyaval,neki elkell mennie, elkezdett túl bepörögni a töténet, és kissé olyan érzésem támadt a végére,hogy túl gyorsan kaptam a nyakamba mindent. 

Az meg, hogy nem lett teljesen happy end.. a világ megmenekült, Sasuke nem a pokolba jutott, szóval majd találkozhatnak, lehetett volna ennél roszabb is szerintem ^^szóval engem egyáltalán nem bánt a dolog :)

Hmmm, mivel nagyon szemetszúró hibát nem találtam benne, és lehet nem is volt :) És csak egy kis apró dolog volt ami annyira nem tetszett, ezért 5ből 4 pontot adok a történetedre.

 

 

Idézet
2017.03.06. 15:03
Poco3991
Szia! Nagyon köszönöm a pontokat! Sajnálom, hogy nem tetszett a vége.
2017.02.27 07:36
Kayce
Hali! A happy end hiányában én is 5/4et adnék, bár tudom, hogy nem lehet mindig boldog a befejezés. Tetszett az alapsztori, a démonos vonal, csak így tovább! Kayce
Idézet
2017.03.06. 15:01
Poco3991
Szia! Köszönöm a véleményed és, hogy felhívtad a figyelmem a Lucifer nevű sorozatra! Eddig nem ismertem. Nekem nagyon tetszik!
2017.02.26 19:30
Aimi

„ Helló. :)

Az utöbbi időbe nagyon felkapottá vált a démonos novellál.   Hogy Lucifert is bevontad, kicsit azt sugallta nekem, hogy elkezdted nézni a sorozatot is. (Bár, ha téved, elnézést kérek). Én is írok folyamatosan egy angyalos-démonos fanficcet, de ezt már jóvel előtte kezdtem el...

Nos, nem törvényszerű minden regény boldog befejezéssel zárni. Az eddigi verseny novellák, mint happy enddel végződtek, ezért jó volt a kis változatosság.

Kicsi furcsáltam, hogy Sakurát kicsit lázadóvá tetted. (Bevallóm én nem szívesen szeretek változtani a karakterek személyeségein, de ettől függetlenül hihetetlent alkottál.)

 

Idézet
2017.03.06. 14:58
Poco3991
Szia! Nagyon örülök, hogy tetszett a történet! Köszönöm a véleményed.
Idézet
2017.03.06. 14:56
Szia! Neked is csak ugyan azt tudom írni mint az előző kommentelőnek 😊 de köszönöm a véleményed!
2017.02.23 09:36
Gou

„ Szia! 

T-T Miért? Annyira kilátástalan állapotba kerültem a végén. Nagyon elszomorított. És átformálódott a véleményem ilyen odaát filing szerüre. Ez is tetszett de na... az a happy end nekem nagyon hiányzik. Ennek ellenére nagyon jó történet lett! 

Idézet
2017.03.06. 14:55
Poco3991
Szia! Örülök, hogy érdekesnek találtad a történetet. Az, hogy mit nevezünk boldog befejezésésnek, szerintem nézőpont kérdése 😊 Köszönöm a pontokat!
2017.02.23 07:31
Rika
Kedves író! Tetszett a történet, nagyon érdekes volt, de sajnáltam, hogy nem boldog befejezést írtál. Ettől függetlenül jó volt a novellád, 5/4et adok rá. Gratula! Puszi, Rika
Idézet
2017.02.27. 21:57
EmillyPalton

 

 

Szia!

Mit is írhatnék egy olyan műre, ami zseniális? Nagyon örültem, hogy nem egy egyszerű szerelmi történettel leptél meg minket, hanem egy az alapoktól felépített, logikailag átgondolt és kivitelezett novellát olvashattam. Ezer hálám érte!

Amikor elkezdtem olvasni, akkor első nekifutásra vámpírnak hittem Sasukét. Már húztam a számat, hogy jesszus, ha még csillogni-villogni is fog, eskü kidobom a tacsot. Aztán megnyugtattál, mert nem vámpír. Következő ötletem a vérfarkas volt. Na, az még jobban kiborított, szóval ekkor már esdekelve könyörögtem vissza a vámpír teóriát. De a legvégén sikerült meglepned, hogy egyik sem, hanem: démon. Alapjában véve szeretem az angyalos-démonos sztorikat, de ez mégsem egy átlagos történet volt, mert ahhoz keveset tudtunk meg az angyalok oldaláról. Sőt, ha mindenképp szeretnék negatívumot  felhozni, akkor talán ez lenne az. Van egy kedvenc mondatom:
– Persze, és csak az én igazi anyámmal kúrt félre a drága papa, nem? – kérdezte cinikusan Sasuke, mire Tsunade ismét kikelt magából."
Amikor ezt elolvastam, hát én kész voltam. Azért van még egy mondat, amin nagyot nevettem. Az, mikor Sasuke Lucifert becézi, és simán annyit mond rá, hogy: Lucid.
Azt nagyon romantikusnak tartom, hogy Sasuke meghalt, és a mennybe került. Úgy vélem, hogy majd onnan figyeli, védi, óvja Sakurát. Sőt, vár is rá! Leglábbis, én így tudom elképzelni. :)
Köszönöm, hogy olvashattam.

 

Üdv.: Emilly


 

Idézet
2017.02.27. 10:00
PiciSzandi

Szia :)

Az eleje nagyon tetszett izgalmas volt, és imádom mikor Sasuke örült *nyáladzik* !!!

Végig azon rágódtam vajon milyen lény végülis,  vérfarkasra tippeltem vagy vámpírra, de ez a démonos ötlet nagyon jó :D

Aztán, onnantol, hogy Sasuke közli Jiraiyaval,neki elkell mennie, elkezdett túl bepörögni a töténet, és kissé olyan érzésem támadt a végére,hogy túl gyorsan kaptam a nyakamba mindent. 

Az meg, hogy nem lett teljesen happy end.. a világ megmenekült, Sasuke nem a pokolba jutott, szóval majd találkozhatnak, lehetett volna ennél roszabb is szerintem ^^szóval engem egyáltalán nem bánt a dolog :)

Hmmm, mivel nagyon szemetszúró hibát nem találtam benne, és lehet nem is volt :) És csak egy kis apró dolog volt ami annyira nem tetszett, ezért 5ből 4 pontot adok a történetedre.

 

 

Idézet
2017.02.27. 07:36
Kayce
Hali! A happy end hiányában én is 5/4et adnék, bár tudom, hogy nem lehet mindig boldog a befejezés. Tetszett az alapsztori, a démonos vonal, csak így tovább! Kayce
Idézet
2017.02.26. 19:30
Aimi

Helló. :)

Az utöbbi időbe nagyon felkapottá vált a démonos novellál.   Hogy Lucifert is bevontad, kicsit azt sugallta nekem, hogy elkezdted nézni a sorozatot is. (Bár, ha téved, elnézést kérek). Én is írok folyamatosan egy angyalos-démonos fanficcet, de ezt már jóvel előtte kezdtem el...

Nos, nem törvényszerű minden regény boldog befejezéssel zárni. Az eddigi verseny novellák, mint happy enddel végződtek, ezért jó volt a kis változatosság.

Kicsi furcsáltam, hogy Sakurát kicsit lázadóvá tetted. (Bevallóm én nem szívesen szeretek változtani a karakterek személyeségein, de ettől függetlenül hihetetlent alkottál.)

 

Idézet
2017.02.23. 18:32
Annus

ismét az alattam lévő kommenteit erősíteném!
De az biztos, hogy én meglepdődtem a vége miatt. :D
Nekem tetszett ez az egész.
És igazad van semminek sem lehet happy end a vége
és ezt imádtam
egyszerűen leírhatatlan a véleményem
Ügyes vagy! 
Így tovább :D


Puszi, Annus 
 

Idézet
2017.02.23. 09:36
Gou

Szia! 

T-T Miért? Annyira kilátástalan állapotba kerültem a végén. Nagyon elszomorított. És átformálódott a véleményem ilyen odaát filing szerüre. Ez is tetszett de na... az a happy end nekem nagyon hiányzik. Ennek ellenére nagyon jó történet lett! 

Idézet
2017.02.23. 07:31
Rika
Kedves író! Tetszett a történet, nagyon érdekes volt, de sajnáltam, hogy nem boldog befejezést írtál. Ettől függetlenül jó volt a novellád, 5/4et adok rá. Gratula! Puszi, Rika
 

Sztárok/Bulvár: Tudj meg friss pletykákat, híreket. Katt!    *****    Outsider - Gay - Creative - Rebel - Tolerant - Furry - Brony - Hipster - Gamer - Otherkin - Geek - Autistic    *****    Xtina Hungary - Minden, ami Christina Aguilera!    *****    Légy Te is AVON tanácsadó *** Nyereményjátékok *** Kereseti lehetõség *** Vásárolj kedvezményesen AVON termékeket!    *****    Nyerj ajándékszettet! Töltsd ki a kérdõívet és nyerj! *** Nyerj ajándékszettet! Töltsd ki a kérdõívet és nyerj!    *****    Jófogás Játékvásár - Jófogás Játékvásár - Jófogás Játékvásár - Jófogás Játékvásár     *****    FRPG ● FANTASY SZEREPJÁTÉK ●「ΒΛSMΛIW」 ● FANTASY SZEREPJÁTÉK ● EGY SZIGET + 24 MÁGUS ● FANTASY SZEREPJÁT&Eacut    *****    Itt megtalálhatod a legfrissebb híreket, cikkeket, képeket a Golden Globe- és Oscar-díjas színésznõrõl! Katt!    *****    Furry Fandom - Antropomorf Állatok - Furry Fandom - Antropomorf Állatok - Furry Fandom - Antropomorf Állatok    *****    Légy Te is AVON tanácsadó *** AVON termékek *** Kereseti lehetõség *** Értékesítõ kollégákat keresek *** sminkek    *****    Esküvõi meghívók! Mindegyik kézzel készült, egyedi. Gyere, nézd meg az oldalamat.    *****    A legfrissebb Anime hírek , mindennap anime ajánló , mondocon képek , és hírek. Csatlakozz közösségünkhöz!    *****    Rendelj bármilyen asztrológiai elemzést,júniusban Te mondod meg,hogy mennyit szeretnél érte fizetni!Várlak az oldalamon!    *****    Egyetemistáknak kiemelt lakások eladóak. www.simonyiingatlan.hu Debrecen eladó kiváló lakások. www.simonyiingatlan.hu    *****    Egyetemistáknak kiemelt lakások eladóak. www.simonyiingatlan.hu Debrecen eladó kiváló lakások. www.simonyiingatlan.hu    *****    NÁLAM NINCSENNEK AKCIÓK, MINDEN ASZTROLÓGIAI ELEMZÉS "BECSÜLET KASSZÁS", A KONZULTÁCIÓ ÉS OKTATÁS INGYENES.    *****    **** Nokedli-lapja****Családi magazin****18-98 éves korosztály mindent megtalál itt, játékoktól a hírekig*****    *****    KÜLÖNLEGES AKCIÓ A CSILLAGJÖVÕ OLDALON JÚNIUSBAN.TE DÖNTHETED EL MENNYIBE KERÜLJÖN A HOROSZKÓP MEGRENDELÉSEID ÁRA!    *****    Minden héten anime/managa hírek , minden nap Anime ajánlók , Mondocon hírek. Itt nem fogsz unatkozni!! :)    *****    KÜLÖNLEGES CSILLAGJÖVÕ AKCIÓ JÚNIUSBAN.TE DÖNTHETED EL MENNYIBE KERÜLJÖN A SZÜLETÉSI HOROSZKÓP! VÁRLAK!RENDELD MEG MOST!