Aranypenna

Mielőtt bármit is küldenél, kattints:
Beküldési szabályzat
Fanfiction kifejezések
~ Hibabejelentő ~

Szerkesztők Celia Celin és Emilly
Elérhetőség: aranypenna.info@gmail.com
Facebook oldal:   Aranypenna (link)
Facebook csoport:   Aranypenna (link)
Nyitás: 2016.03.18.
Téma írás, olvasás
Régi designok megnézem
Grafika Ninaa
Kódok LindaDesign | GlamourFactory

 

 
Az oldal hivatalos lektorai

Akikhez fordulhatok segítségért, ha úgy érzitek, hogy nem a legtökéletesebb a helyesírásotok:
Zakuro
elérhetőség: sarada11@citromail.hu
Naoto
elérhetőség: naoto@citromail.hu

 
Jiraiya Tolla

Szabályzat  2018

Kulcsok 2017
Történetek 2017

 

 
 
Írói kisokos
1. Alapok: helyesírás, lektor
2. Szóismétlések, szereplők gondolatainak szövegbe ágyazása
3. Vesszők 1.
4. Vesszők 2.
5. A történet kezdése, információadagolás

 

 
Társoldalak





 
Kedvenc linkek



 
Ennyien jártatok itt:
Indulás: 2012-03-04
 

Az esküvő

Kapott kulcs:
10. gyógyszer, hattyú, tojás

 

 

Az esküvő

Tokió sétáló utcáiban nyüzsgött az élet. Az emberek vásároltak, kávéztak, vagy üzleti tárgyalásokat vezettek le egy-egy luxus étteremben. Sakura is egy hasonló kaliberű étterembe sietett éppen, de nem egy megbeszélés miatt. Legalábbis azt nem lehet megbeszélésnek nevezni, amikor az egyik fél csak csendben ül és hallgatja a másik monológját. Ino, akivel most Saku találkozott mindig egy temperamentumos nő volt, ha valamit eltervezett abból pedig a legjobb barátnőjének sem engedett. Sakura csak sóhajtott egyet a puccos étterem bejárata előtt, majd elindult barátnőjéhez.

– Á Sakura, végre hogy itt vagy. Már azt hittem el se jössz.

– Hidd el Ino megfordult a fejemben. – A szőkeség csak ráncolta homlokát erre a mondatra. – Ugye tudod, hogy Hinatanak ez nagyon fontos. Végre összeházasodnak Narutóval, te meg azon gondolkozol, hogy kihagyod az esküvőt.

– Egyszerűen csak sok a dolgom. – Ino kék szemei mélykékbe mentek át és összeszűkülve fürkészték a rózsaszín arcát.

– A legtöbb normális ember nem vállalna egyszerre annyi mindent, mint te. Létrehoztad a magán klinikádat, ami főleg rehabilitációval és ideggyógyászati kezelésekkel és műtétekkel foglalkozik. Ha nem lenne elég a kórház ügyeinek intézése, még praktizálsz is, és nem csak a saját, de a fővárosi kórházban is vállalsz kezeléseket; amikor meg nem a kórházban vagy akkor épp az egyetemen oktatsz. Szép karrier ez ilyen fiatalon, de nézz magadra egy éve nem volt senkid, odáig süllyedtél, hogy minket, a legjobb barátnőidet is kerülöd. Hinata esküvőjét próbálod lemondani, egyszerűen nem ismerek rád.

– Ino, kérlek, ne menjünk bele a pasi dologba, ez hadd maradjon az én magánügyem. Hinata esküvőjére pedig elmegyek, még el kell intéznem pár dolgot az ebéd után, de holnap reggel hétkor beülők a hófehér jaguáromba és meg sem állok Konoháig.

– Helyes.

Másnap reggel Sakura fáradtan ébredt. Szíve szerint otthon maradt volna, de barátnőjének igaza volt, nem hagyhatta is Narutoék esküvőjét. Sokáig kutakodott a szekrényében mire talált egy halovány zöld, mély dekoltázsú testhez simuló ruhát, amit megfelelőnek talált az esküvő előtti partihoz. Reggel hét is elmúlt mire sikerült elindulnia, nem beszélve a bedugult sztrádáról. Nagyjából reggel tíz körül járhatott az idő, amikor megérkezett az Uzumaki rezidenciára. Narutoék háza, valójában egy villa volt, szökőkúttal a bejárat előtt, hatalmas hátsó udvarral, csónakázó tóval és hattyúkkal. A birtokhoz tartozott még egy lovarda is, illetve egy kisebb erdő ahol családi túrákat szoktak tartani.

– Sakura, ugrott a lány nyakába a vőlegény, mikor a rózsaszín betoppant az előcsarnokba.

– Naruto, örülök, hogy újra látlak. – Mosolyodott el a Haruno, hiszen egyetemi évei óta nem látta viszont gyermekkori barátját.

– Ti semmit sem változtattok. – Jött a gúnyos megjegyzés, mire mindketten a hang irányába fordultak. Egy fekete hajú férfi figyelte őket neki dőlve a lépcső korlátjának, kezeit lazán zsebre dugva.

– Ugyan már Sasuke, valld be hogy neked is hiányzott. – Vigyorgott idiótán a szőke, de barátja nem felelt semmit csak nézte a rózsaszínt.

– Ne haragudj Naruto, de azt hiszem, én most megkeresem Hinatat és a többieket. – Az Uzumaki csak bólogatott, fel sem tűnt neki a lány hirtelen hangulat változása.

 

Hinata a teraszon ült, Ino és Tenten társaságában. Mikor meglátta Sakurát, széles mosolyra húzta ajkait és idiótán integetni kezdett a jövevénynek.

– Na, végre, már azt hittem el se jössz. – Ölelte át barátnőjét.

– Csak dugóba keveredtem, illetve Naruto is feltartott.

– A lényeg hogy itt vagy. – Szállt be Ino is barátnőjük köszöntésébe. – Képzeld, szinte az összes közép sulis osztálytársunk itt van, Naruto meghívta az összest, még Itachi is eljött és … – De itt befejezte a mondatát, mert nem tudta, kimondja-e Sakura előtt az Ő nevét.

– Igen tudom, már találkoztunk.

– Értem. – De a mondatát már nem tudta befejezni, ugyanis Naruto jelent meg Sasukéval és Karinnal.

– Nahát Sakura, csak nem egyedül érkeztél rebesgette pilláit a vörös hajú.

– De, Karin, képzeld egyedül jöttem. – A válasz sokkal csípősebbre sikerült, mint ahogy azt szerette volna, így a hangulat hamar fagyossá vált. A sarkköri légkört Minato érkezése törte meg, aki ebédelni invitálta a fiatalokat.

 

Az ebédhez a kertben volt megterítve egy hosszú fehér asztalon. Amint a vendégsereg helyett foglalt a pincérek már meg is kezdték az ételek szervírozását és az ital rendelések felvételét.

– Igazán örülök, Sakura, hogy itt vagy. Ino mesélte mennyi mindennel foglalkozol mostanában és, hogy milyen nehéz elszakadnod a munkahelyedről. Lenyűgöző, ilyen fiatalon mennyi mindent értél el. Kérlek, mesélj a rehabilitációs központról, amit létrehoztál, néhány ismerősöm jótékonykodni akar, de nem tudják, melyik alapítványba tegyék a pénzüket.

– Igazándiból ez egy elég sokrétű központ. Elsősorban azoknak kívánunk segíteni, akik valamilyen okból kifolyólag lebénultak, de hosszú és fájdalmas terápiák illetve műtétek árán újra képesek lehetnek lebénult végtagjuk mozgatására. Vagy ha valaki elvesztette valamelyik testrészét és protézist kapott helyette, akkor azt tanítjuk meg, hogy éljen együtt a protézissel. A központban műtéteket is végzünk amennyiben szükséges, ezek végrehajtásáról én magam kezeskedem. Emellett vannak különféle állatterápiáink is, mint például lovas terápia, kutyás foglalkozás illetve van még gyógytorna vízi és szárazföldi is és gyógy masszázs. Gondolkozunk azon, hogy esetleg szellemi beteg gyerekeket is kezelhetnénk, Ino mint pszichiáter és pszichológus már jelentkezett is a pozícióra, ennek a tervezetnek a papírjai jelenleg az ügyvédnél vannak.

– Nahát Sakura-chan ez igazán lenyűgöző. – Hitetlenkedett a szőkeség.

– Naruto, nem szép belevágni így a másik szavába.

– Hagyd csak Minato, mindent elmondtam, amit a központról tudni érdemes.

– És mondd csak Sakura, hogy-hogy egyedül érkeztél? Én úgy tudom tavaly még volt barátod, azóta szakítottatok?

– Karin! – Mordult rá Hinata a vörösre.

– Hagyd csak, ha ennyire tudni akarja elmesélem, bár kétlem, hogy ez a téma egy boldog ebédhez tartozna vagy egy esküvő elő partijához, de legyen. Igen Karin tavaly még volt barátom. – Fordult a lány felé mesélés közben. – Adam volt a neve, Amerikából érkezett és a Tokiói központi kórházban dolgozott, mint mentőtiszt. Egyik este egy olyan beteghez hívták, aki túl sok gyógyszert vett be, nem amikor kiértek hozzá egy haverja is ott volt elég részeg állapotban és nem akarta hagyni, hogy a beteget bevigyék a kórházba. Dulakodni kezdtek, az a részeg barom meg felkapott egy konyhakést és belevágta egyenesen a barátom mellkasába. Szóval bocs, hogy nem hoztam el magammal a hamvait vagy valami tök idegen csávót csak azért, hogy te meg legyél elégedve. Nektek Minato pedig nagyon köszönöm az ebédet, de nekem valahogy elment az étvágyam.

 

Karint ugyan kissé fúrta a lelkiismeret, hogy elrontotta az ebéd hangulatát, de valahol belül boldog is volt, hogy sikerült elrontania Sakura kedvét. Ebéd után mindenki elindult felfedezni a hatalmas birtokot, ki a lovarda felé vette az irányt, ki a bárpult felé. Sasuke is épp indult volna, amikor egy bársonyos női hang megállította.

– Hinata. Tudok segíteni valamiben?

– Igen, sétálhatnánk egyet, igazán kellemes az idő egy kis sétához és van valami, amit meg akarok beszélni veled.

 

Sasuke egy mélysóhajjal tudatta, hogy beadta a derekát. Pár percig csöndben sétáltak, mikor Hina már teljesen biztos volt benne, hogy senki nem hallja őket megállt, szigorú arccal tekintett fel az előtte tornyosuló Uchihára. Tudta, hogy ő Naruto legjobb barátja és a vőfély, különösebben nem is volt vele baja, de voltak dolgok, amiket nem szeretett bene. Az egyik ilyen a nemtörődömsége a másik pedig Karin volt.

– Ide figyelj Sasuke. – Kezdett bele komoly hangnemben, monológjába. – Tudom, hogy Karin a barátnőd épp ezért kérlek, hogy fogd vissza, mert amit ma művelt az a bunkóság csúcsa. Nem csak a legjobb barátnőm kedvét cseszte el, de az esküvőmet is kezdi elcseszni, amit művel, márpedig még egy ilyen húzás és meg kell kérnem, hogy távozzon, mert az én nagy napomat nem fogja elrontani az fix. Ja és jó lenne, ha bocsánatot kérne Sakuratól, mert ennyivel tartozik neki azok után, amit művelt. És ne gyere nekem azzal, hogy ő csak kíváncsi volt, mert ha valóban az érdekelte volna mi történt Saku pasijával, akkor meg tudott volna kérdezni engem is vagy Inot, amikor már nem hallja e helyett ő baromi tapintatlanul az ebéd témájaként dobta ezt fel. Szóval jó lenne, ha megnevelnéd különben kirúgóm az esküvőmről.

Hinata meg sem várta az ifjú Uchiha válaszát egyszerűen csak elviharzott. Kereste Sakurát, hogy vele is beszéljen, de sehol sem találta. Félt, hogy a lány egyszerűen csak bepattant a kocsijába és elviharzott.

Vele ellentétben Sasuke viszont pontosan tudta, hol keresse Sakurát. A lány szomorú zöld szemekkel tekintett az előtte elterülő tóra és a hattyúkra. Karjait keresztbefonva támaszkodott a tó korlátjának és gondolatban teljesen máshol járt. A szomorú emlékek közül egy mély tónusú ismerős hang rántotta ki. Válla fölött hátra nézett a jövevényre, majd mikor az is megtámaszkodott a korláton smaragdjait visszafordította a vízre.

– Bocs. Karinnak nem kellett volna ennyire bunkónak lennie.

– Nem, nem kellett volna, de ő ilyen. Utál engem és mindig keresi, hol tud egy kicsit is fájdalmat okozni. Amúgy meg, nem kéne a nevében bocsánatot kérned, egyáltalán nem is lenne szabad szóba állnod velem, a végén még féltékeny lesz.

– Mondd csak. – Ez már sokkal halkabban érkezett, mint Sasuke előző szavai, így Saku érdeklődve fordította felé tekintetét. – Te még sosem gondolkoztál azon, mi lett volna, ha folytatjuk? – Csend következett, majd a csendet egy fájdalmas nevetés törte meg. A Haruno percekig csak nevetett, míg a fiú tekintette egyre inkább elsötétült.

– Ez nem vicces. Hagyd abba.

– Bo-bocsánat. – Sóhajtott mélyeket a lány, miközben próbálta visszafojtani jókedvét. – Szóval te arra vagy kíváncsi, hogy gondolkoztam-e már azon mi lett volna akkor, ha folytatjuk? Persze, gondolkoztam és az én gondolataimban így folytatódik a történet. Haza megyek, a kocsid már a ház előtt parkol, a lakásból fény szűrődik ki, te nem vagy sehol, megindulok a hálószoba felé, hátha lefeküdtél pihenni erre te a közös ágyunkban hemperegsz egy másik nővel, de kivételesen nem Karinnal, hanem egy vadidegennel. Aztán a történet végén már olyan sokra rúg az ismeretlen szeretőid száma, hogy napi szinten megyek AIDS vizsgálatra meg a nőgyógyászhoz, hogy nem kaptam-e el tőled valami fertőzést.

– Szóval ennyi? Már sosem fogsz nekem megbocsájtani?

– Megcsaltál, Sasuke. Mégis mi okom lenne, hogy megbocsájtsak?

– Én már megbocsájtottam Sasuke, de az, hogy megbocsájtok, nem azt jelenti, hogy újra össze is jövök veled. És ha most megbocsájtasz, megkeresem a többieket. – Sakura már épp indult volna vissza a ház felé, amikor egy erős férfikéz kulcsolódott a csuklójára. Sasuke visszarántotta magához a törékeny testet miközben hatalmas hévvel kapott a rózsás ajkak után. Sakura testét melegség járta át, majd a felismerés és végül egy pofonnal jutalmazta a fiú próbálkozását.

 

 

A napközbeni történések felkavarták, barátnői hiába próbálták jókedvre deríteni nem sikerült nekik. Az esti buli folyamán igyekezett annyi alkoholt magába dönteni amennyit csak elbír a szervezete. Émelygett és fájt a feje. Tudta, hogy Ino táskájában valahol van fejfájás csillapító, így kérdezés nélkül kutakodni kezdett, a fehér retikülben. A betűk a sok alkohol hatására összefolytak előtte így fogta az első kezében akadó gyógyszert és kivett belőle egyet. Csak remélni tudta, hogy valóban az van benne, amire szüksége van. Orvosként tudta, hogy nem tanácsos piára gyógyszert bevenni, vagy gyógyszerre inni, de jelen állapotban az sem tudta érdekelni, ha meghal. Töltött magának egy pohár whiskyt és bekapta a tablettát.

Nem sok időbe telt, mire a gyógyszer hatni kezdett, ám nem fájdalomcsillapító volt, hanem valamiféle pörgető szer. Hirtelen forogni kezdett Saku körül a világ, mindent színesebbnek látott, mint volt, a hangok élesebbek voltak sokkal, a bőr pedig verejtékezni kezdett. Nagy nehezen felkeveredett a hálószobákhoz, de már alig állt a lábán. Testét neki döntötte a hideg falnak, tekintetével pedig a plafont nézte. Hallotta, hogy valaki beszél, de nem jutott el tudatáig hogy ki az és mit mondd. Csak akkor nézett a hang irányába, amikor valaki megfogta a csuklóját. Sasuke állt vele szemben, tekintetében aggodalom látszott. A Haruno viszont továbbra sem értette mit mondd a fiú így közelebb hajolt annak ajkaihoz. Hirtelen hatalmas vágy tőrt rá, hogy megérintse, megcsókolja, hogy Sasuke újra magáévá tegye. Esetlenül kapott a fiú ajkai után, de mikor az erős férfikezek átcsúsztak csuklójáról a derekára és biztosan tartották, már bátran tépte a másik ajkait, markolt bele az ingjébe és vetkőztette. Sasuke ugyan tudta, hogy a lány nincs magánál, és ha józan lenne, akkor valószínűleg messziről elkerülné, de már annyira vágyott rá, hogy nem tudott ellenállni a kísértésnek. Felkapta a lányt és bevitte a szobába.

 

Sakura másnap reggel hatalmas fejfájással ébredt. Az este nagy részére nem emlékezett csak arra, hogy rengeteget ivott és bevett valami drogot. Mikor már kezdett kitisztulni a feje aggódva vette észre, hogy teljesen meztelen és az ágy másik végében Sasuke fekszik szintén Ádámkosztümben. Idegességében tépte a haját, nem akarta elhinni, hogy ekkora marha volt és valóban lefeküdt teljesen részegen Sasukéval. Úgy döntött inkább gyorsan lelép, mielőtt a másik felébred és még kínosabb lesz minden. Gyorsan magára kapta a ruháját és magindult a lépcső felé.

Farkas éhes volt, remélte, ha szép szemekkel nézz, a szakácsra összedob neki némi tojást pirítóssal reggelire. Ahogy a lépcsőn haladt lefelé megtorpant. A lépcső alján Karin telefonált és hatalmas vehemenciával magyarázott.

– Igen, tudom. De mégis mit tehetnék? Három évvel ezelőtt, sikerült őket szétszakítanom azzal, hogy vágyfokozót kevertem Sasuke italába és mázlinkra Sakura ránk nyitott. De hiába hagyta őt el az a kis ribanc, ő még mindig utána vágyakozik és félek, ha visszakapja őt, ha nem engem el fog hagyni. Nem tudom mivel magamhoz láncolni. Igen tudom, ha elvenne feleségül, akkor a családi vagyonuk fele ránk szállna és szépen lassan a vállalkozást is át tudnánk venni tőlük, de bármivel is próbálkozom, nem akar elvenni. Igen, de az a terv füstbe ment. Bekészítettem most is a tablettát, hogy végre lefeküdjön velem és azt mondhassam, hogy teherbe ejtett, de mire belekeverhettem volna az italába a bogyó eltűnt.

Sakurán villámcsapásként futott végig a felismerés hulláma, az hogy tegnap este nem Ino táskájában nyúlkált és az, hogy három évvel ezelőtt Sasuke nem szándékosan csalta meg őt. Melegség járta át a hasát, és szaladt volna, hogy elmondja neki, ám ahogy megfordult egy izmos hasfalba ütközött. Sasuke állt vele szemben, ám szemei most nem őt figyelték, hanem Karint és szikrákat szórtak a lány felé. Óvatosan félre tolta az előtte állót az útból és megindult lefelé a lépcsőn.

– Karin! – A lány összerándult a felé érkező éles hangtól.

– Sa-Sasuke-kun. Mióta vagy itt?

– Úgy nagyjából az elejétől. A lényeget hallottam, szóval jobb lesz, ha még most összeszeded a cuccod és eltűnsz innen, a lakásból pedig addig hord el magad és a holmid, amíg nem érek haza, különben nem teszed zsebre, amit kapni fogsz. – A lány csak némán tátogott, majd meglátva az egyre viharosabb tekintetett jobbnak látta engedelmeskedni. Sasuke még egy darabig állt a nappali közepén, gondolataiból egy kéz rántotta ki, amely végig simított a vállán. A keskeny ujjak és vékony csukló tulajdonosa Sakura volt. Szomorkásan nézett fel az ónix fekete szemekbe.

– Sajnálom. – Csak ennyit mondott, majd tekintettét elfordította. Sasuke két ujja közé csípte a lány állát így kényszerítve, hogy az ismét a szemébe nézzen.

– Csak azt ígérd meg, hogy adsz még egy esélyt. – Sakura csak bólintott, majd forró csókban forrtak össze.

– Ez mind szép és jó. – Érkezett a hang a lépcső tetejéről. – De egy óra múlva esküvő, nem kéne elkezdenetek készülődni? – Kérdezte Itachi, lazán a korlátnak dőlve, egy elegáns fehér szmokingban. A fiatalok idegesen néztek össze majd rohantak a szobájuk felé, hogy elkészüljenek.

Az esküvő rendben lezajlott, Hinata gyönyörű volt a csipkés fehér ruhájában, Narutonak pedig le se lehetett volna vakarni a vigyort az arcáról. A lagzi végére nem csak Sakura és Sasuke jöttek újra össze, hanem Itachi és Ino is összemelegedtek.

Vége.

 

9 hozzászólás
Idézet
2017.02.27. 21:08
EmillyPalton

Szia!

Egy egész jó, kis laza, lightos történetet olvashattam. Bár, egy picit elszomorított, hogy ebből az alapszituációból sokkal többet ki lehetett volna hozni. Egy erős felütés után, úgy éreztem, hogy elég sok mindent nem bontottál ki, nem magyaráztál meg. Személy szerint kíváncsi lettem volna Naruto és Hinata esküvőjének több részletére is pl. magára a szertartásra és arra, ez milyen hatással volt/lett volna a főszereplőkre.
A történetvezetéssel, és a cselekményszál ívével nagyon szépen megbirkóztál, hiszen mindvégig fenntartottad az érdeklődésem. Egyszer sem gondoltam arra, hogy abbahagyom az olvasást, és majd később folytatom. Ehhez csak gratulálni tudok.
Van benne pár helyesírási hiba, és szóismétlés, de nem olyan vészes, hogy ez levonjon a történet értékéből. Bár a stilisztikádon egy picit javíthatnál, mert akadtak olyan szavak, kifejezések, melyeket nem éreztem odaillőnek. Aztán lehet, ezt csak én gondolom így.
Köszönöm, hogy olvashattam.

Üdv.: Emiily P.

 

Idézet
2017.02.27. 07:47
The girl
Szeretem az esküvős történeteket, örültem, hogy olvashattam ilyet. ^^ Egyetértek az előttem szólókkal, összecsaptad a végét, én is vártam volna még valamit, hogy ne legyen ilyen hamar vége. Naruto és Hinata is többet szerepelhetett volna. 5/4et adok a novelládra.
Idézet
2017.02.25. 20:13
Aimi

Helló. :)

Jó volt a történeted. Imádom az esküvős sztorikat, ezért nagyon megörültem, hogy ilyen művet is olvashatam. Ám, valamiért nem tudtam teljesen beleélni magamat a szituációba. Sokkaltam a párbeszédeket, ami miatt nem jött át nekem a karakterek érzemei. Több tájleírást és leírást is belecsempészhettél volna a novelládba.

De összegségében arra biztatlak, hogy folytast az írást! :)

Idézet
2017.02.20. 21:51
PiciSzandi

Szia :) 

Maga a történet, úgy egészében, TETSZETT. :D
Viszont volt pár problémám vele...

Volt két szövegbéli elírás, ami persze amúgy nem annyira vészes, dee mivel ez egy verseny most kivételesen nem megyek el mellette.

Az első amin egyébként totál össze zavarodtam (remélem nem baj ha kimásolom a szöveget) 
" – Hidd el Ino megfordult a fejemben. – A szőkeség csak ráncolta homlokát erre a mondatra. – Ugye tudod, hogy Hinatanak ez nagyon fontos. Végre összeházasodnak Narutóval, te meg azon gondolkozol, hogy kihagyod az esküvőt."

Nem értettem, hogy most végülis ki mondja a második mondantot, aztán végülis rájöttem, hogy azt már nem Sakura, hanem Ino mondja, viszont akkor ezt már akkor nem így kelett volna írni ugye ^^

A második pedig ez volt

"– Szóval ennyi? Már sosem fogsz nekem megbocsájtani?

– Megcsaltál, Sasuke. Mégis mi okom lenne, hogy megbocsájtsak?

– Én már megbocsájtottam Sasuke, de az, hogy megbocsájtok, nem azt jelenti, hogy újra össze is jövök veled. És ha most megbocsájtasz, megkeresem a többieket. – Sakura már épp indult volna vissza a ház felé, amikor egy erős férfikéz kulcsolódott a csuklójára. Sasuke visszarántotta magához a törékeny testet miközben hatalmas hévvel kapott a rózsás ajkak után. Sakura testét melegség járta át, majd a felismerés és végül egy pofonnal jutalmazta a fiú próbálkozását."

Most akkor mivan? Megbocsájtott vagy nem? o.O

A következő problémám pedig (lehet ez most nem lesz túl értelmes, nem tudom hogyan fogalmazzak xD ) az, hogy a beszélgetések egy gondolatjelen belul túl hosszúak voltak,nem mindegyik, de a legtöbb igen :( így ezzel nekem, össze folyt a szöveg. Számomra jobb lett volna, ha pl. van 6 mondat a gondolatjelben és abból mondjuk a harmadik után beírtál volna egy olyat, hogy nem is tudom, mondjuk "hátra símította a fekete haját" vagy "idegesen dobbantott egyet lábával"(bocs nem gondolkoztam rajta sokat xD)

Az utolsó pedig, hogy szerintem a végét nagyon hamar lezártad,olyan össze csapott lett vagy hogy mondjam. Elhiszem, hogy a lényeg az volt, hogy Sakura meg Sasuke összejöttek, de az eleje olyan érzést keletett nekem, hogy Naruto és Hinata esküvője is lényeges, de arról nagyon sokat nem írtál, pedig szívesen olvastam volna többet, jóval többet róla. 

Idézet
2017.02.19. 00:29
Gou

Szia! 

Egy apró baki folytán a lap alján kötöttem ki és akarva akaratlanul a kommentekre tévedt a szemem. Sajnálatos módon sikerült kiszúrnom a szöveg rövidségére utaló szavakat és ez miatt félve kezdtem neki a történetnek. És az aggódásom nem volt alaptalan. Ugyanis nagyon tetszettek a soraid, de nem bírtam zavartalanul habzsolni őket mert folyton oldalra pillantottam, hogy vajon még mennyit élvezhetek belőlük. Mert én is szívesen görgettem volna lejjebb a folytatást remélve, de csak hamar vége lett :( Ezt nagyon sajnálom. A jövőben hosszabbat követelek! 

Idézet
2017.02.18. 22:06
Ildi-chan

Szia! Nos fantasztikus kezdès, összecsapott befejezès! Elfogytak a betűk mi? Lènyegèben èrtelmes volt, átgondolt. A szavakból èrződik mennyire fèlsz, de ahoz kèpest, hogy semennyit nem bízol, ès hiszel magadban, nekem teljesen átjött a mondanivalód lènyege. Jó lett volna, ha a vègèt mèg húzod, de kezdèsnek jó novellát kaptunk. Szerintem mindenki meg van elègedve. Ügyes vagy, gratulálok! Csak így tovább!  By:Csildi

Idézet
2017.02.18. 21:06
spicegril

Szia! Nekem nagyon tetszet a történeted és én is olvastam volna még!

Idézet
2017.02.18. 20:16
Poco3991

Szia!

Nagyon tetszett a történet, sőt igazából olvastam is volna még. Azt az egyet sajnálom :D 

Idézet
2017.02.18. 20:11
Rika
Kedves író! Jól megírt novellát olvashattunk, nekem elnyerte a tetszésemet. Hosszabbra is sikeredhetett volna, hogy több minden kiderüljön az előzményekből, de így is kerek egészet alkottál. Ha értékelnem kellene, akkor 5ből 3at, 10ből pedig 6ot adnék. Nem tudom hirtelen, hogy mennyi a maximum, ezért írtam le kétféleképpen. Puszi, Rika