1. A találkozás
Egy forró nyári délutánon három hajadon üldögélt a cukrászda teraszán fagyi kelyhek társaságában. A fagyós gombócok menedékül szolgáltak a hőség elől. Elegánsan kanalazták a jégkrémet, miközben önfeledt cseverésztek. A falnál Sakura Haruno hallgatta barátnőit, akiknek be nem állt a szájuk. Rövid rózsaszín haját piros hajpánt díszítette. Smaragd szeméből sugárzott a kedvesség és az ártatlanság. Csendeségére Ino Yamana figyelt fel, aki kék szemét rámeresztette. A csendes teremtés zavartan kezdett heherészni, mikor ráeszmélt, hogy szokásához híven megint elkalandozott. Álmai állandóan uralma alá kerítették. Lesandított olvadozó puncs parféjára, hogy kerülje a kontaktust.
– Mesélj valamit! Ebben a két évbe átéltél izgalmakat. Van már pasid? – zúdította rá kérdéseit Ino, miközben elegánsan a füle mögé rejtette rakoncátlan szőke hajtincseit.
– Semmi érdekes nem történt velem. Nincs barátom, de egyáltalán nem bánom.
– Túl félénk vagy, és ragaszkodsz az elveidhez. Könyörgök, legalább adj esélyt, olyan paliknak, akik üldöznek téged a szerelmükkel – kacsintott rá a Yamanak sejtelmesen, majd Hinata Hyuuga felé mutatott. – Őt is összehoztam a hercegével.
A hosszú fekete hajú lány elvörösödve bólogatott, miközben megtörölte a száját a szalvétával. A társaságnak ő volt a legfiatalabb tagja. Aki ránézett, az tudta, hogy arisztokrata családból származik. Két mutatóujját egymásnak nyomogatta, hogy a frusztráltságát gyengítse.
– Van kedvetek eljönni Neji-nisan szülinapi partijára? Ma este lesz.
– Persze! Nem is kérdés! – kiáltotta izgatottan a szőkeség.
A hangos nevetéstől az emberek feléjük fordultak. A Harunot nem igen vonzotta az idegen emberek társasága, legszívesebben hazament volna, de tudta, hogy akarnok puszipajtása bármi áron elvonszolná.
Fél órával később fehér Honda parkolt le a cukrászda előtt. Egy szőke hajú férfi ugrott ki belőle hatalmas vigyorral az arcán. A rózsaszínhajú lány az ilyen idiótákat mindig jó messziről elkerülte. Abban reménykedett, hogy hamar kitér a látószögéből, de az alak váratlanul megijesztette Hinatát, aki lehuppant a földre.
– Naruto, ne rémiszd halálra őket – jegyezte meg Ino, miközben homlokához csapta a tenyerét.
– Jól van, jól van – mondta bocsánatkérően Naruto, aki felsegítette kedvesét.
A Hyuuka szorosan magához ölelte szerelmét, akivel már egy éve boldog párkapcsolatban éltek. Szégyellőség nélkül falták egymást mindenki előtt. A gyerekes családok rosszalló pillantásokat küldtek feléjük, de ők észre sem vették. Az egyik lurkó kíváncsian figyelte a csókcsatájukat, mindaddig még az édesanyja el nem vitte onnét. A smaragd tekintetű lány felháborítónak találta az effajta viselkedést. Lehet, hogy régimódi dolog, de úgy gondolta, hogy nyilvános helyen nem illik így viselkedni. Még őt hozták zavarba.
– Sakura már a huszonegyedik századba élünk –kacagott hangosan a Yamanaka, mikor észrevette ártatlan barátnője reakcióját.
– Lehet, de itt gyerekek is vannak.
– Rendben csajok, ugorjatok be a kocsimba, elviszlek titeket – csapta össze a kezét az Uzumaki.
*
Jómódú kertvárosi házhoz értek, aminek csengőjét többször nyomta meg Hinata. Rengetegszer próbálta hívni az unokabátyját, de annak a telefonja mindig hangpostára kapcsolt. Neji felesége, Tenten invitálta be őket szerény otthonukba, melyben a dohányfüst aromája uralkodott. A fogadóbizottság a falnak támaszkodva ácsorgott. Sasori és Deidara fenyegetően pillantottak végig az érkezeteken. A smaragd szemű lány észrevette, hogy az alacsonyabbik férfi őt bámulta. Védekezőn fonta össze a karját maga körül.
– Ki ezek? – kérdezte Deidara, a magasabbik.
– Ők a barátnőim – válaszolta a hosszú fekete hajú lány.
– Pech! Sasukét ide ette a fene – mondta Deidara, aki hüvelykujját elhúzta a nyaka előtt, mintha el akarná vágni.
Naruto kék szeme elkerekedett, és a bohókás ábrázatát komolyság váltotta fel. Keze ökölbe szorult, remegett a feszültségtől. A Hyuuga hercegnő elsápadt, tenyerével eltakarta a száját. Rettegve forgatta a fejét, megragadta a párja karját, és kifelé kezdte rángatni.
– Előle lehetetlen elmenekülni. Most viszonylag jó kedvébe van, lehet, hogy megúszod a találkozást – mondta Sasori gunyorosan zsebre dugott kézzel.
A hosszú szőke hajú fickó vészjóslóan megindult feléjük, s mikor a rózsaszínhajú lány mellé ért megijesztette, aki ettől oldalra szökkent, és a tölgyfából készült szekrénynek esett. Kézfejével véletlenül leverte egy antik vázát, mely hangos csattanással tört apró darabokra. Tenten falfehér lett, aggodalmasan kulcsolta össze az ujjait. Akkor lépet ki a szobából Neji, aki nyomban észrevette elhunyt anyja tönkrement kincsét. Deidara fütyörészve mutatott a kétségbeesett tettesre.
– Te! Az egész életedet végig dolgozhatod, akkor se tudod visszafizetni az árát! – üvöltötte a Hyuuga, akinek a haragtól elborult az agya.
– Bocsánat.
– Szerinted egy bocsánatkéréssel megoldhatsz mindent? – kérdezte a ház ura, miközben hosszú hajába túrt.
A Haruno lány félve hátrálni kezdett. Fogalma sem volt arról, hogy hová keveredett, csak azt tudta, hogy minél hamarabb el akar menni. Észlelte a közeledő veszély baljós szelét, mely a csontjait kocogtatta. Ino összeráncolta a homlokát, majd barátnője elé állt.
– Higgadj le, nagyfiú! Ki vagy te, hogy ilyen viselkedést engedsz meg magadnak? – kérdezte a Yamanaka, miközben kék szeméből a harag szikrái pattogtak.
A vörös hajú férfi, aki eddig csöndbe burkolózott, önelégült mosolyra húzta a száját, odament Sakurához és magához vonta. Keze lassan felfedező útra indult, ettől a kéjenc gesztustól a prédája elmenekült. Éppen a szobához ért, mikor beleütközött valakibe. Két erős marok ragadta meg a vállát, amitől felszisszent. Rémülten kapta fel a fejét, miközben egy sötét szempár mérte végig. Teljesen megigézte az idegen, akinek sötét haja széles vállát súrolta. A rózsaszínhajú lány jelentéktelen hangyának érezte magát, az idegen fagyos árnyéka bekebelezte.
– Nézz az orrod elé, kislány – szólalt meg Sasuke Uchiha rideg hangon.
Sakura nyomban libabőrős lett, szíve vadul kezdett kalapálni. Izgatottságában rózsaszín ruháját morzsolgatta.
– Bo… Bocsánat. Csak-csak.
– Csak felfordulást tudsz okozni! Azonnal takarodj a házamból! Hinata, eszedbe ne jusson még egyszer ide hozni ezeket a senkiket! – ordította Neji az unokahúgának.
Inonál betelt a pohár, és közölte Nejivel, hogy inkább a drága barátjával beszélgessen el.
– Mit hazudozol összevissza? Ez még akkor sem kellene, ha ingyen hozzám vágnák – mondta Sasori cinikusan.
Az Uzumaki odasietett, hogy kimentse az ártatlan lányt. Megragadta a vékony csuklót, és húzni kezdte. Sasuke összevonta a szemöldökét, majd fél kézzel ellökte a szőkét. Fél kézzel rántotta magához az iszkolni készülő Sakurát
– Szóval, elő merted tolni a képedet – mondta az Uchiha vérszomjasan.
Tenten durcásan a férjéhez lépett, és meghúzta annak fülét. Követelte, hogy állítsa le a közelgő katasztrófát, ami már az ajtóban dörömbölt. Épségben akarta nyugovóra hajtani a fejét, nem pedig kórházban. A Hyuuga férfi megcsókolta felesége kézfejét, majd világoskék ingének az ujját felhajtotta a könyökéig. Fehér szőrmés papucsában határozottan elindult a két kakaskodó felé. Sasuke és Naruto rettentően önfejű volt, ezért ha bármelyiküknél elszakad a cérna, akkor olyan csapás fogja sújtani a világot, amire még nem volt példa. Deidara és Sasori röhögve támaszkodtak egymás mellett, ahogy figyelték barátjuk járását a pacskerban. Az asszonyság mérgesen fejbe kólintotta a gúnyolódókat, majd az előszobába hagyott prém lábbelikre mutatott.
– Oké, ne itt ugorjatok egymásnak – mondta a házura, miközben a két rivális közé furakodott.
A falióra este hat órát ütött, amikor az Uchiha félrelökte a szőkét, aki vaddisznóként rontott felé újra és újra.
– Tűnj el! – mondta Sasuke, mikor visszaindult a szobába.
Naruto és Hinata azonnal távoztak a partiról, de Tenten ragaszkodott ahhoz, hogy Sakura és Ino ott maradjon. Az étkezőbe terelte az újdonsült ismerőseit, hogy segítsenek neki feldíszíteni a konyhát. Különböző színű lufik lebegtek a székekhez kötve. A modern zöld konyhában fahéj illat terjengett. Az asztalon fehér desszerttányérok sorakoztak, melyeken ízesített rudakat tettek. A pulton ínycsiklandozó dobostorta árválkodott.
Mindennel elkészülve a felkontyolt hajú nő megkérte őket, hogy szóljanak a fiúknak, ameddig ő meggyújtja a harmincegy gyertyaszálat.
A két barátnő a nappaliba mentek, ahol a hosszú szőke hajú Deidara nyomkodta a telefonját. Mélyen szaggatott nadrágja csaknem teljesen látatni engedte szilárd combját.
– Bocs, arrébb mennél? – kérdezte Ino csípőre téve a kezét.
Deidara kegyesen feléjük fordult, és alaposan végigmérte a lila ruhába bújtatott leányzót. Nyelvével körbe nyalta a száját.
– Csak, ha adsz egy csókot.
Váratlanul megragadta a Yamanakát, és erőszakkal megcsókolta. Ennek óriási pofon lett a következménye. A szőke hosszú hajú lány undorodva dörzsölte le a gyomorforgató nedvet. A megsértet elkezdte kergetni a pimasz nőszemélyt, miközben azt kántálta, hogy kitekeri a nyakát. A Haruno rémülten kiabált segítségért, s utánuk eredt. A visongatásra Tenten kikukucskált a konyhából, de egy árva lelket sem látott az üres folyosón.
*
Eközben a dolgozószobában megbeszélés folyt. Hivatalos papírok tengere borította az üvegasztalt. A vezetőjük az ajtófélfának támaszkodott, és a hamutálcába pöckölte szivarjának leéget részét. Lekicsinylően figyelte szorgos embereit, akik tehetetlenül vakarászták fejüket. Sasori és Neji idegesen kotorásztak a papírok között. Tudták, ha nem találják meg időben a szerződést, akkor végük. Sasuke Uchiha nem a türelem minta példánya volt.
– Balszerencse sújt, amióta az a cafka betette ide a lábát – dühöngte Neji bűnbakot keresve.
– El kell ismerned, elég kívánatos a kiscsaj – mondta Sasori, mikor a hozzá került lapot olvasgatta.
Sasuke kifújta a füstöt, majd a falba nyomta el füstölőjét. Türelme elapadt, mint a sivatagi folyó. Falhoz vágta a hamutartót, ami szélsebesen csusszant át a két szolgalelkű között.
– Ha nem kerítitek elő, varjak fognak lakmározni a beleitekből! – harsogta a vezérük.
Abban a minutumban beesett hozzájuk Sakura, aki a saját lábában megbotolva térdre zuhant. A Hyuuga reménytelenül felsóhajtott. Az Uchiha ördögi pillantást vetett a leborultra, aki ijedten hátrálni kezdett. A vörös hajú fickó szívélyes mosollyal nyújtott segítséget, de a tünemény nem élt a kínálkozó lehetőséggel.
– Mi baj szépségem? Nekem nyugodtan elmondhatod – mondta Sasori kéjelegve, miután leguggolt, és végig simította Sakura babaarcát.
– Ino bajban van! Léci segítsetek!
A defektes duó alacsonyabbik tagja tudta, hogy a hülye haverja megint átesett a ló túloldalára. Problémás helyzet, ha Deidara begőzöl, akkor feltartóztathatatlan. A rózsaszínhajú lány a falon szürke foltot hagyott pernye maradványaira figyelt fel. A sötét hajú férfi jelzet két beosztottjának, hogy állítsák le az őrjöngőt. A szolgák egyszerre biccentettek s kirohantak. Gyors vágtájuk kisebb szelet gerjesztett, aminek hatására a bonyolult szöveggel megfogalmazott írások szétröppentek. Kínos csönd telepedett rájuk, az ártatlanság szíve úgy kalapált, mintha ki akarna esni a helyéről. Pirongva lesütötte fejét, s gyűrűjét forgatta az ujján. Rémisztő aura ölelte körbe a titokzatos alakot, amitől meghűlt benne a vér, de mégis vonzotta, mint molylepkét a lámpafénye.
– Iparkodj kislány, ez a hely nem neked való – közölte Sasuke, miután helyet foglalt a főnöki székben.
Az asztalra könyökölve összefonta ujjait. Sakura sietve felpattant és ki hátrált a helyiségből. Az Uchiha halványan elmosolyodott. Ez a teremtés felkeltette az érdeklődését, szívesen eljátszadozik vele a jövőben.
*
A konyhából robaj hallatszott, edények zuhantak a földre, pezsgős üvegek koccantak össze. A torta megrongálódva csúszott össze. A felkontyolt hajú asszony remegve guggolt a pult előtt. Káromkodás örvénye zengett a dulakodók között. Neji kicsavarta begőzölt haverja karját, és a földre nyomta, míg a vörös hajú férfi biztonságos távolságba vitte az üldözöttet. A Haruno aggódóan a barátnőjéhez sietett, aki sokkos állapotában csak meredt maga elé.
– Józanodj ki, Deidara! Elég felfordulást okoztál! Sasori, vidd haza. – utasította őket Sasuke, mikor ő is a helyszínre ért.
Az Uchiha kiosztotta a parancsokat, amit ellenkezés nélkül végrehajtottak. Rajongóját ámulatba ejtette, hogy ennyire nagy tiszteletnek örvend. Igazi vezér, aki nem tűri az ellenkezést.
– Oké, hazaviszlek bennetek – mondta a ház ura sietetve a két vendégét.
Tenten csalódottan söpörte össze a ripityára tört étkészletét. A sütemény, úgy ahogy épségbe, vagyis elfogyasztható állapotba maradt. Nejit bánat töltötte el felesége szomorúságától. Odament hozzá és puszilgatni kezdte.
– A kislányt én viszem haza – jelentette ki Sasuke, miközben kezét Sakura vállára tette.
Értetlen arcok meredtek rájuk, de a döntést senki sem merte megkérdőjelezni. Jó ideje megtanulták, hogy jobban teszik, ha csendben maradnak a vezetőjük színe előtt. Egy ártatlan tréfával is kockára tehették az életüket.
*
Némán sétáló párocska haladt a járdán, melyet fasor kísért. A Haruno vörösödve lépkedett a férfi után, aki egy szürke BMV előtt állt meg. Az Uchiha hátrafordulva vette észre, hogy az utána ballagó tisztes távolságban maradt tőle.
– Félsz tőlem?
A rózsaszínhajú lány szóra nyitott a száját, de nem mondott semmit, helyette lesütötte smaragd tekintetét. Sasuke kinyitotta az ajtót, és megparancsolta, hogy szálljon be. Gyűlölte a tesze-tosza embereket, akik a saját lábukon sem voltak képesek megállni. Az előtte álló szépség is túlontúl határozatlan megjelenésű volt. Félénk kiállása volt, és az érzelmeit sem tudta leplezni, így nyitott könyvként olvasott benne. Az uralma alá vonta röpke másodperceken belül.
– Idegen mellé nem szokásom beülni – felelte remegő hangon az ártatlanság.
– Hazatalálsz egyedül?
A Haruno erre felkapta a fejét, mert tudta magáról, hogy rossz tájékozódó képességgel rendelkezett. Már attól is ideges lett, ha egyedül kellett oda találni valahova, ahol még nem járt. Döntött, beszállt az idegen autójába. Feszélyező csend honolt közöttük az úton.
– Miért nevezel folyton kislánynak? – kérdezte Sakura kíváncsian.
– Talán, mert az vagy?
– Huszonnégy éves vagyok. Ne bánj úgy velem, mint egy gyerekkel. Te hány éves vagy?
Az Uchiha rápillantott a mellette üllőre, aki nyomban elhallgatott. Mulatatta ez a kis évődés, pedig általában dühíteni szokták. Aranyosnak találta a visszafelelésre való próbálkozását. Azon gondolkodott, hogy adjon-e neki sikerélményt azzal, hogy elárulja a választ.
– Harmincegy leszek.
A félénk teremtés látványosan kezdett el számolni, de menten abbahagyta, amint észrevette a ráirányult figyelmet.
Ismét némaság uralta a feszélyezett légkört. Egyszer-egyszer lesett csak a jóképű férfira, de azt az utolsó alkalomnál észrevette. Pirultan az ablakhoz fordult, hogy a száguldó tájat pásztázza. Ilyen kompromittáló szituációba még nem került. A férfi puszta jelenléte felizgatta, bizsergető érzés kerítette hatalmába már a közelségétől.
– Arról elfejtettél szólni, hogy a világvégén laksz – közölte a sötéthajú dorgálóan, miközben az autópályán kerülte ki a kecmergő kocsikat.
– Bocsánat.
Sakura a füle mögé dugta a haját.
– A létezésedért is bocsánatot szoktál kérni? Idegesítő ez a tulajdonságod.
Sasuke bántó szavai mélyen érintették, telt ajka lefelé görbült.
*
Hazaérve ki akart pattanni a járműből, de egy kéz visszarántotta. Riadt madárként nézett az Uchihára, aki vadul vette birtokba a száját, nyelve erőszakosan tört utat, egyre mélyebbre haladva benne. Sakura érezte, hogy acélos tenyér haladt felfelé a combján. Reszketve állította le. A csók mámorában égett, mégis erőt vett magán, hogy véget vessen ennek az intimségnek.
– Kérlek, hagyd abba – mondta a rózsaszínhajú lány elpirosodva.
A sötéthajú elhúzódott tőle, és ingerülten a kormánykerékre ütött.
– Szerintem jobb, ha megyek. Köszönöm szépen, hogy haza hoztál – búcsúzott a Haruno, mikor kivette a táskájából a lakáskulcsát.
– Várj! – csattant fel Sasuke, de amint észrevette a kétségbeesést, hangja lágy lett. – Add meg a számod.
Az ártatlanság szégyenlősen integetett az elhajtó kocsi után, majd mikor az eltűnt, szökdécselve ment az kapuhoz. Madarat lehetett volna fogatni vele, soha nem tapasztalt még ilyen boldogságot. Legszívesebben világgá kürtölte volna a szerelmét.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
