Az ajtó kitárult, és a hosszú szőke hajú, kék szemű asszony csodálkozóan végigmérte a több hívatlan vendéget. Először Yahiko és Suigetsu engedte be magát az ajtón, és köszönésül csak egyet biccentettek a nőnek. Majd körbepásztázták a szépen berendezett otthont. Semmi sem kerülte el a figyelmüket, de mivel nem láttak semmi jelét annak, hogy Sakura szülei értesítették a rendőröket, jeleztek a vezetőjüknek, hogy tiszta a terep. Pár per elteltével Sasuke lépett be az ajtón. Sötétkék sálja lazán át volt vetve a nyakán. Yume neheztelően nézett a férfira, akinek rideg érzelemmentes szemeiben az aggodalom csekély fényét sem látta. Hajnali fél kettő volt, és a ház asszonyának az arcán lehetett látni a fáradságot. Pizsamáját viselte, ami egy rövid fehér nadrágból és topból állt. A hideg téli levegő beáramlott a nyitott ajtón, amitől az szőke hajú nő libabőrős lett. Kék szemét a két férfi felé fordította, akiknek az arcától semmit sem tudott leolvasni. Olyan volt, mintha egy kőből faragták volna ki az arcukat, mivel semmilyen emóciót nem tudott leolvasni. Sasuke ránézett Yahikora, aki rögtön hátranyúlt és elővette a pisztolyát. Feltartva a veszélyes fegyver elkezdett körül nézni a házba, hogy nincs-e valahol elrejtve kamera vagy poloska. Yume elsápadt, amikor meglátta a fegyvert, és sietve becsukta az ajtót annak érdekében, nehogy véletlenül valamelyik szembeszomszéd meglássa, mi folyik az otthonában. 

- Mit jelentsen ez?
- Csak rutinellenőrzés. – mondta Suigetsu zsebre dugott kézzel. 
Yume kérdően nézett az Uchihára, aki nyersen azt mondta: „Azt gondoltad, hogy bízom benned?” Ekkor a két kislány rohant oda az apjukhoz. El sem lehetett mondani, hogy mennyire örültek az apjuknak. Szorosan ölelték át és azt mondogatták: „Apuci, apuci, apuci”. 
- Anyuci nem jött veled? – kérdezte Ai felnézve az apjára gyönyörű sötét szemeivel. 
- Átkozott démonfajzat, soha nem bocsátom meg ezt neked! Teljes szívemből gyűlöllek! Meséld el a lányaidnak, hogy miért nincs itt az anyjuk! – tört ki Yuméból a védelmező anyatigris. 
Sasuke gyilkos pillantást vetett az anyósára, és a keze ökölbe szorult. Suigetsu a fegyveréért nyúlt, és várta a parancsot. 
- Jobban jársz, ha befogod a kereplődet. Gőzöd sincs arról, hogy kivel packázol. 
- Takaródjatok a házamból! Itt ne fenyegetőzzetek, különben hívom a rendőrséget. – rontott oda Zeitaku védelmezőként. 
Zöld szeme akár egy felbőszült bikáké, aki mindent eltiport, ami elé került. Suigetsu nekiment a kétméteres macinak, és pisztolyának hideg csövét a hasába nyomta. A Hoozuki igaz alacsonyabb volt, de könnyedén ártalmatlanná tudta tenni az ilyen ellenfeleket is. Zeitaku megdermedt, majd érezte, hogy hátához is hozzáér egy hideg cső. 
- Nyugodtan hívhatod a rendőrséget. – mondta Sasuke gúnyosan elmosolyodva.
Kireina és Ai félve az apjukhoz bújtak. 
- Legalább a lányaidra legyél tekintettel Sasuke. – sziszegte Yume a fogai között. 
Sasuke lepillantott két kicsi hercegnőjére. Lehajolt hozzájuk és szorosan magához ölelte őket. Erősen a karjai közé zárta és megpuszilta őket. Ekkor megcsörrent a mobilja a kabátja zsebében és ingerülten felvette. Hallva a felesége síró hangját, aggodalom kerítette hatalmába. Ideje sem volt válaszolni, majd zajt hallott és Sakura sikítását. Aztán amikor beleszólt a telefonba a nagyapja, óriási haragra gerjedt. Ökölbe szorította a kezét.

***

Eközben a kínzókamrához hasonló alaksorban Sakura egymagában üldögélt odakötözve a székhez. Folyamatosan sírt. Tudta, hogy a maffiózók élete erkölcstelen, és sok gonoszságot visznek végbe, de most jött rá, hogy eddig tudatlanságban élt. Végeredményben sokkal aljasabb és gyomorforgatóbb volt a maffiózók sötétségben rejtőző világa. Rettegett, soha nem félt ennyire. Érezte, hogy az életének bármikor véget vethetnek. Mindenki félt szeretett férjétől, és eddig bele sem gondolt komolyabban, hogy miért.

***

Gyou egy relaxációs szobában ült törökülésben. Behunyt szemmel meditált. A ősi japán kultúrát előidéző helyiségben régi, megbarnult papírokra volt írva kandzsi jellel: tiszta elme, szorgalom, tudás, nyugalom. A régi szekrényen füstölők égtek, melyek elősegítették a kopasz férfi meditációját. Egyszer csak kipattantak a szemei és a kardjáért nyúlt. Kicsit kihúzta az éles kardot a hüvelyéből, majd visszacsúsztatta. Ráncos öreg keze enyhén megremegett. Elgyengült öregségére, már a kardja ólomsúlya a földhöz rángatta a kezét. 
- Biztosan degradáló tekintettél figyelsz engem, ahogy mindig is tetted. Az elégedett gúnyos mosolyod és sötét szemeidben lakozott könyörtelenség mindig megjelenik rémálmaimban. Verejtéktől izzadt testtel riadok fel éjszakánként. – kezdett bele monológjába az öreg yakuza, majd rekedt hangjával felnevetett. – A történelem ismétli magát Hidetsugu! Sasukénak is ugyanaz a gyengepontja, mint annak idején neked.

***

Az öreg yakuza mindig is rühellte Hidetsugu komoly és erélyes stílusát. Annak idején ő labdába sem rúghatott mellette. Olyan volt, mintha nem tudna hibázni. Azonban mindenki rettegett tőle, mivel könyörtelen volt. Aki az útjába mert állni, attól rövid időn belül megszabadult. 
Tavaszi napon találkoztak először egy partin, amit az egyik közös ismerősük szervezett. A partira Hudetsugu érkezett meg utoljára a kis családjával. Amint már beléptek az ajtón az összes szem rájuk szegeződött. A nők elvörösödve olvadoztak tőle, még a férfiak behódoltan lesütötték a fejüket, ezzel jelezve, hogy ő a vezetőjük. Csak a vezető szerepet betöltő emberek közelíthették meg őt. A Hyuuga és a Hoozuki család azok kevesek egyikei voltak, akik mély barátságot és jó viszont ápoltak a rettegett Uchiha vezérrel. Az álomszép felesége, Heidi csendes fiatal leányzó volt, és mindennél jobban szerette a kegyetlen lidércet. 
Ahogy méltóságteljesen végighaladtak a kettévált tömeg között babakocsival, akkor pillantotta meg őket Gyou. Földbe gyökerezett a lába, amikor észrevette, hogy egy vérszomjas sötét szempár szúrja keresztül a testét. A férfi magas és kisportolt volt. Sötét tépett haja volt, ami elől hosszabban lógott le porcelánfehér arcára. Elegáns öltözéke úgy nézett ki, mintha most vágták volna a méretére. A kopasz férfi csak egy pillanatra nézett bele a sötét szemekbe, majd a szépséges lányra tévedt a tekintete. Heidi vékony testalkatú volt, de testhez simuló ruhája kiemelte nőies domborulatait. A dereka olyan keskeny volt, hogy egy férfi erőlködés nélkül átfogta. Hosszú sötétbarna, tépett hajkoronája a háta közepéig ért. Frufruja szépen ívelt sötét szemöldökéig ért. Rikító szeme akvamarin kéken ragyogott. Szűk kicsi ajkán szájfény csillogott, miközben ártatlan szív alakú arcát a férje felé fordította. Heidi 8 évvel volt fiatalabb a férjénél, akinek most 23 évesen szült egy fiút. Nem nézte volna ki belőle senki, hogy öt hónappal ezelőtt szült. 
- Kotródj. 
Heidi hallva a férje végfagyasztó hangját libabőrös lett és aggodalmasan két keze közé zárta az Uchiha erős kezét és megcsókolta. A babakocsiban felsírt a kisbaba. Az anyja rögtön kivette a babakocsiból, és mondta: „Cssss, nyugodj meg kicsim. Itt van anya.” A kicsi Fugaku akaratosan sírt a pólyában és kicsi kezecskéjével kalimpált. 
Hudetsugu védelmezőn magához hozta a feleségét és a ház közelében lévő kis hintához vezetett, ahonnan csodás látvány tárult az ember szeme elé. A hintánál rá lehetett látni a tóra, aminek partján ki voltak kötve a csónakok. Fehér hattyúk úszkáltak a kicsinyeikkel, gondosan figyelve, hogy a legutolsó se maradjon le.

Az egész parti alatt a vezetők külön vonultak az alantas semmirekellőnek gondolt bábjaiktól. Figyelemre sem méltatták őket, ha piknikes asztalnál találkoztak velük, levegőnek nézték őket.

**

Az évek teltek és csodával határos módon rokonságba került Hudetsugu és Gyou. A két apa nem örült gyermekeik házasságának, továbbra is megvolt közöttük az utálat. Amikor már mindkét unokájuk megszületett, egyre jobban kezdett elburjánzani a két férfi között a gyűlölködés. Gyou a lány házasságának köszönhetően vezetői pozícióba került, ami nagyobb hatalommal és gazdasággal járt. Megrészegítette a hatalom utáni vágyakozás, olyannyira, hogy attól se riadt vissza, hogy Hudetsugu ellen is lázadozni kezdjen. Az arcán lévő sebet is Hudetsugunak köszönhette. Kész csoda volt, hogy élve megúszta a kínzást és maradt elég ereje ahhoz, hogy elmeneküljön abból a pokolból. A sok sérelem és megalázás, melyet az Uchihától elszenvedett, vakmerő tettre késztette. Elraboltatta Heidit, és a háza mélyén elrejtett alaksorban tartotta fogva. 
- Engedj el és akkor Hudetsugu-kun talán megkönyörül rajtad. – mondta Heidi, miközben a kezeit szorosan összekötő kötelet próbáta szétreszelni a körömreszelőjével. 
- Ostoba nőszemély! Ha majd a Hudetsugu eljön megmenteni, akkor a szeme láttára öllek meg. 
Negyed óra elteltével hatalmas robaj árasztotta el az ősi japán házat. Nem kellett sok idő ahhoz, hogy a rettegett Uchiha ráleljen az alaksora. A kopasz yakuza vezér, amikor meghallotta vetélytársa fenyegető hangját vigyorogva megfordult és a két fegyvercső egymásra nézett. Heidinek sikerült elvágnia a kötelet, gyorsan felugrott a yakuza hátára és jobb kezében lévő körömreszelőt egyenesen a férfi nyakába szúrta. Leugrott a férfi válláról és egyenesen a férje karjai közé iramodott könnyes szemekkel, amikor eldörrent egy lövés. A nő szemei elkerekedtek és azon nyomban összeesett. 
- Heidi!!! – ordította Hudetsugu, miközben odarohant a feleségéhez. 
A rohanás közben a fegyverével meglőtte a galád yakuzát, akit a golyó ereje a falnak döntött. Az Uchiha rögtön felkapta a nejét és amikor a lépcső tetejéhez ért, egy árnyék jelent meg az ajtóban, majd csak azt érezte, hogy meglőtték. Lerogyott a lépcsőre és vérszomjasan felemelte a fejét. Az árnyék vékonyodni kezdet és egyszer csak meglátta Shizukát, aki pisztollyal a kezében lépkedett le a lépcsőn. 
- Innen nem juttok ki élve! 
- Átkozott némber! – pattant fel Hudetsugu nagy fájdalmai ellenére és ördögi sebességgel megragadta a nő nyakat. 
Shizuka ütögette a férfi kezét, miközben levegő után kapkodott. A feje kezdett elkékülni, amikor egy újabb lövés söpört át a homályos lépcsőházon. Az Uchiha összeszorította a fogait, de egyetlen egy hangot se adott ki. Még mindig vasmarokkal fojtogatta áldozatát, miközben újból meglőtték. Vér szivárgott ki a szájából, majd lehunyta a szemét és elengedte a Shizukát, aki lerogyott a földre és szaporán vette a levegőt. Majd a rettegett úr szétterülve esett a lépcsőre. 
- Életem! 
Heidi minden erejét összeszedte, hogy felkússzon a férjéhez és sírva hozzábújt. Hudetsugu nagy fájdalom kíséretével oldalra fordult és véres kezével megérintette a felesége szépséges arcát. 
- Életem, tarts ki… 
- Jaj, de megható jelenet. Felfordul a gyomrom. 
- Gyáva féreg. Lehet, hogy én gyalázatosabb dolgokat vittem véghez, de soha nem kevertem bele az áldozataim szeretteit.
Gyou elgondolkozott majd pökhendin azt mondta: „Soha nem érdekeltek a hülye szabályaid.” A yakuza vezér felment a lépcsőn majd belerúgott egy jó nagyot az Uchihába. 
- Hogy lássátok, milyen kegyes vagyok, együtt hagylak meghalni titeket. – mondta röhögve Gyou miközben fellépett pár lépcsőfokot és felsegítette a lányát. Shizuka megvetően nézett le az Uchiha házaspárra, majd az apjával együtt kiment a lépcsőházból és bezárták az ajtót.

Hudetsugu végig szorosan karolta át a feleségét, aki az arcát simogatta.

***

Fujiko a relaxációs szoba ajtaja előtt állt hatalmas bűntudattal a szívében. Halva az apja monológját sok rejtélyre fény derült. Ennyi éven át eltitkolta mindenki elől, hogy ő ölte meg Hudetsugu urat és Heidi úrnőt. Erre most újra meg akarta ismételni ezt a szörnyűséges, tetet. 
Az örült nevetés hallva Fujiko meggyőződött afelől, hogy az apjának kezdett elmenni az esze.

~ Nem hagyhatom, hogy véghezvigye a tervét! ~